Taehyung pov. 

Ébresztő előtt keltem fel egy kicsivel, aminek nagyon örülök, hisz nem szeretném felébreszteni a két fiút. Óvatosan kimászok az ágyból, Jimin lábát leszedve a derekamról, majd lábra állok, de akár egy nyugdíjas a derekam után kapok, nem is tudok nagyon kiegyenesedni. Tegnap kicsit túlzásba estünk az tény és meg is érzem ennek a következményét a délitájaimon, de inkább Jimin ágya az, amitől fáj a hátam. Nem alkalmas arra, hogy hárman feküdjünk rajta, főleg, hogy csak egy személyes. Még szerencse, hogy mind hárman vékonyak vagyunk és oldalasan elfértünk. 

Oda csoszogok a szekrényhez és kinyitom, meglátva, hogy Jimin átalakította az egészet. Két oldalra válogatta az övéit és az enyéimet, amitől el kell mosolyodnom. Tisztára olyan, mintha együtt élnénk esküszöm. Kiválogatok pár ruhát, mert nem sokára menni kell suliba és mivel a két fiú nagyon jó alvó úgy döntöttem elmegyek egyedül, ők majd később követnek. Utálok késni és sietni, Jimint költögetni se egy leányálom, ahhoz egy órával hamarabb fel is kéne kelnem. 

-Jó reggelt. - Aprót rezdülök, mikor megérzek egy mellkast a hátamhoz nyomódni, míg két erős kart a derekam köré csavarodni. Jungkook puszit nyom tarkómra, ujjaival hasamat cirógatva, amitől érzem elkezdett égni a fejem. 

-Jó reggelt....- Lehajtom a fejem, megdörzsölve kipirult arcomat. Tök mindegy mennyi időtelik el, vagy mit csinálunk közben, örökre zavarba tudok jönni tőle. 

-Suliba készülődsz? Miért nem keltettél fel minket is? - Megfordít a karjai között és egy csókot lehel az ajkaimra. - Menjünk együtt, TaeTae. 

-Korán van még...na meg Jimint se lehet felébreszteni soha. - Motyogom át nézve a válla felett, szuggerálva barátomat, aki még mindig alszik. 

-Felébresztem én! - Olyan csillogás jelenik meg a szemeiben, hogy még ilyet nem is láttam, sőt talán még a frászt is rám hozza. 

Kibontakozik ölelő karjaim közül, mosolyogva mászva vissza az ágyba. Kíváncsian figyelem mit csinál, hátha későbbiekben eltudom sajátítani, hogy könnyebben feltudjam költeni hétalvó barátomat. Ezt a tervet olyan gyorsan elvettem, ahogyan azt kigondoltam, mert Jungkook elkezdte csókolgatni Jimin nyakát. Bele pirultam a látványba, főleg mikor Jimin nyöszörögve mocorogni kezdett, Jungkook pedig nyaka helyet ajkait vette bírtokba. Olyan hévvel kezdtek el csókolózni, hogy tátva maradt a szám és egy pillanatra végig szaladt rajtam a forróság. Pedig még pár napja hajat tudtam volna tépni, mikor láttam őket együtt...most mégis felizgat a látvány. 

-Áu! - Húzódik el hirtelen Jungkook, szájához kapva tenyerét. - Megharaptál! - Duzzogva néz barátomra, aki elmosolyodva kihúzza ujjait a fiú pólója alól. 

-Legközelebb le is fejelek, ha még egyszer kiszívod a nyakam. - Fenyegetőnek hangzik a hangja, mégis a mosolyát nem tudja lehervasztani az arcáról. 

-Igen?! - Kihívóan villantja meg a szemeit, majd neki ugrik Jiminnek. Birkóznak egy darabig és valami oknál fogva Jungkook minden áron megakarja harapni a Jimint. Nagyon hamar megunom, mert az idő megy és lassan már késésben vagyok. 

-Én hazamegyek és összeszedem a cuccaim. Ha öt perc múlva nem lesztek a ház előtt itt hagylak titeket. - Jelentem ki és már indulok is, messziről hallva, ahogyan Jungkook kiabál utánam, hogy ott lesznek. 

Hazamegyek és akár egy ninja felszögdelek a szobámba, nehogy a szüleim elkapjanak és levadászanak. Nem szóltam nekik, hogy Jiminnél töltöm az éjszakát, mert féltem nem engednének el. Mostanában amúgy is sokat veszekednek velem, hogy nem töltök itthon időt, pedig ez nem igaz! Most is itthon vagyok. 

Megmosom a fogam és megcsinálom a hajamat, majd mikor végzek magamhoz veszem a táskám. Halkan lejövök a lépcsökön, messziről neszt hallok, így pedig kapkodva elhagyom a lakást. Szerencsére nem kaptak el, bár tudom ez nem sokáig fog így tartani. Tudom, hogy igazuk van, mostanában a suliban is rosszul teljesítek, misékre is hatalmas nyűggel járok el, hisz ennél sokkal jobb dolgokat is tehetnék. Belekeveredtem egy verekedésbe, megütöttem Taemint, ami már egy hatalmas bűn számomra. Isten nem nézi el az erőszakot, sőt elitéli.

-Szállj már le rólam! - Jimin kiabálása miatt kiszakadtam gondolataim közül és láttam ahogyan még mindig birkózva jönnek ki az ajtón. 

-De ez a póló túlságosan is sokat mutat! -Hisztizik be a fiatalabbik, míg Jimin bezárja az ajtót és morogva felé fordul. 

-Nem is igaz! - Tagadja szintén hisztizve. El kell ismernem Jungkooknak igaza van, ez a majdnem átlátszó fehér póló, ami még rövid is, rengeteget mutat. 

-De ki van a hasad! - Csattan fel és az említett részhez mutat, amit még perpillanat takarásban van, de nehogy neki legyen igaza felrántja rajta az anyagot, így pedig tényleg ki van a hasa. 

-Dehogy van kit. - Rázza meg a fejét és ellöki a fiú kezét a ruhájától. 

-Emeld fel a karod! - Szól rá, de a kisebbik meg sem mozdul, így elkapja annak csuklóit és felemeli a karjait. A mozdulattól felemelkedik rajta a felső és megmutatja a hasát. - Látod? 

-Látom, hogy hülye vagy. - Sziszegve rántja ki a végtagjait és mellkason böki apró ujjával. - Kössünk egy alkut. Soha többet nem veszek fel ilyen fajta ruhát, ha leteszed a cikit. - Önelégült mosolyt villant, mikor is a fiatalabbik száját rágva lemondóan megrázza a fejét. -Akkor nincs miről beszélnünk. - Hátat fordít neki és odasiet hozzám. - Menjünk. 

Jimin mindig is ilyen volt, ha akart valamit, vagy kiakarta magát magyarázni, elő vette a nagy száját. Általánosban is épp emiatt szerették annyira a többiek, mindig mosolyogtak ahányszor kinyitotta a száját. Népszerű volt és soha nem említettem neki, de olykor irigy voltam rá. Vele ellentétben engem mindig is bántott az, ha csúfoltak a többiek, nem tudtam egy könnyen lenyelni, se pedig kezelni. Ő volt az aki mindig kivédett, mellettem állt és soha nem hagyott cserben bármi is történt. Az én lelkitársam. 

Nehéz rá másképp tekinteni, mikor együtt nőtünk fel és olyan sok ideig barátok voltunk. Mégis borzasztóan idegesít az a gondolat, hogy valaki más hozzáért, sőt! Megcsókolták! Nem tartom magam erőszakos alkatnak, távol áll ez tőlem, nem így neveltek a szüleim, de abban a pillanatban úgy éreztem legszívesebben a lány után szaladtam volna és hajánál fogva a földhöz vágtam volna. Elképesztően mérges vagyok még most is, fel vagyok háborodva, amiért nem lökte el magától. Persze mondhassa azt, hogy azért nem tette mert meglepődött, de láttam az arcát. Tetszett neki az a hülye csók. Élvezte a lány ajkait...ha meleg lenne, nem így lenne. Jungkook is beszél össze vissza, csak is azért mert nem látta azt, amit én is. 

- Szerintettek itt van már, Yoongi is? - Kérdezi Jimin, mikor is beérünk a suli udvarába. Szemöldökeim rögtön össze ráncolódnak és akaratlanul is dühöt érzek. Ezen a héten csak is azzal a fiúval volt. 

-Nem hiszem, mindig az utolsó percben érkezik. - Rázza meg lemondóan a fejét Kookie. 

-Miért érdekel? Nem láttad már elégszer? - Nem akarok vitázni, tényleg nem, hisz végre elkezdet minden jobbá válni, de annyi mindent tartottam magamban az utóbbi pár napban, hogy úgy érzem megőrülök, ha most nem engedhettem szabaddá.  

-Megunhatatlan feje van. - Vonja meg a vállait, huncut mosolyt villantva, ami egyáltalán nem hat meg. 

-Mindig vele vagy a szünetekben, minket pedig elhanyagolsz. - Legfőképpen engem hanyagol el...hisz eddig mindig velem volt. Múlt héten nem jött még suliba, ezért nem tudtunk túlsok időt együtt tölteni, majd ezen a héten minden egyes szünet alatt kézen ragadta a srácot és eltűnt. Hoseoknak se tetszik ez a dolog, látom rajta mennyire is frusztrálja, hogy Jimin ki sajátítja a cimboráját. 

-Eddig azért sírt a szád, hogy egésznap a nyakadon logók, most meg az a bajod, hogy mással is barátkozok? - Akad ki, durván beszélve velem, ami nem esik jól. Soha nem használt velem szembe ilyen szavakat. Rosszul esik, főleg tőle. Még akkor is ha igaza van, nem lenne szabad így mondania, értelmes fiú vagyok máshogyan is megérteném. 

-Azért így ne. - Szól közbe Jungkook és megcsóválja a fejét. - Ilyen hangon ne, mert nem hiszem, hogy ezt megérdemelné. Szépen beszélt hozzád, így neked is normális hangsúlyt kéne megütnöd.  

-Jó, sajnálom. - Vakarja meg tarkóját és bűnbánóan néz a szemeimbe. Nagyot nyelek, legyűrve minden olyan kimondatlan szót, amit neki szánék. Nem haragszom rá, csak rosszulesik, amit néha csinál, de nincs semmi baj. Magamba temetem és elfolytom, ahogyan régen is tettem. 

-Hagyjuk. - Legyintek és egy erőltettet mosolyt engedek ajkaimra, míg Kookiehez fordulok. - Bemegyek, mert még át akarom nézni a leckét. Szünetben találkozunk? 

-Persze. - Mosolyog rám és tenyerével végig simítja a karomat, ami jólesik. - Én is tanulok egy kicsit, hátha meg is marad valami. - Kuncog fel, bár elég nyomottnak hangzik kacaja. Biztos nem megy neki valami jól a tanulás. 

-Reméljük. - Gúnyolódik Jimin a kisebben, játékosan borzolva össze sötét tincseit. A másik durcásan kapja rá a szemeit és igazítja vissza a füttyeit valamit motyogva az orra alatt, amin nem nagyon hallok, de Jimin reakciójából nem túlszépeket mondhatott. Jungkook nevetve elszalad, esélyt se adva, hogy a másik rátámadjon, amit nagyon jól tesz. 

Fejemet ingatva megyek be az épületbe, Jimin pedig követ és hiába beszélt nemrég olyan ellenségesen velem, most mégis a seggemben van. Szorosan mellettem jön, folyton felém pillantva sunyiban, de hát ha nem akarnám is észre venném. Akar valamit, gondolom békülni, de ahogyan mondtam nem haragszom rá, többi pedig majd eltűnik. 

Leülünk a helyünkre és én előpakolom a cuccaimat, füzetemet kinyitva magam előtt átnézem a leckét. Jimin még mindig szuggerál, majdhogynem lyukat éget az arcomba, ami zavar és idegesít, hogy nem nyögje már végre ki mit akar, mégsem kérdezek rá, nem is nézek felé. Az előbb nagy volt a szája, így elvárom azt, hogy most is kinyissa. Mondja el amit akar, utána pedig csak hagyjon békén, szünetben meg menjen a drágalátos új legjobb barátjához. 

-Nagyon mérges vagy? - Végre megszólal, egy buta és értelmetlen kérdést vágva a képembe. 

-Nem vagyok az. - Zárom le ennyivel, de ő átkarolja a felé eső karomat, fejét a vállamra fektetve. 

-Ne haragudj rám, nem akartam bunkó lenni, de te is tudod mennyire morcos tudok lenni, ha korán kell kelnem. Álmos vagyok és Jungkook előtt nem mertem mondani, de fáj az alfelem is. - Húzza el ajkait, halkan beszélve nehogy a körülöttünk levők meghallják. - Pedig azt hittem, ha azt kamuzom ő lesz az első, akkor nem lesz ilyen fasz. Vagyis ha úgy nézzük nem hazudtam semmiről sem, ő hitte ezt. - Hisztizik az orra alatt motyogva. Hiába erőlködők ajkaim mosolyra görbülnek, hisz ez a fajta megnyilvánulása túlságosan is vicces, egyben aranyos is. 

-Pedig nagyon élvezted. - Húzom az agyát és végre ránézek, összetalálkozva az ő sötét íriszeivel. Mintha csak erre várt volna, mosolyra húzta ajkait, de olyan édesen, gyermekiesen, hogy még a szemei alatt ragyogó csúnya foltok se tudtak volna rondítani rajta. Nyelnem kellett újfent, de most nem a düh miatt, hanem mert valami fura érzés férkőzött be a mellkasomba. Nem tudok rájönni mi lehet ez az érzés, mert az idilles pillanatot megszakítják. 

Minji a fiút elhúzva közelemből öleli át nyakát hatúról. Hirtelen éri Jimint, mert előre dől a súly miatt, de a lányt ezt egyáltalán nem zavarja, sőt kihasználja a helyzetet és melleit odanyomja a hátához. Undorító és felháborító egyszerre! Kedveltem eddig a lányt, mert úgy gondoltam különbözik a többitől, de ezek szerint tévedtem. Utálom őt és ha lehetne lelökném barátomról, rá ordítva, hogy ne fogdossa. Akarom, annyira, hogy már fizikai fájdalmat érzek, de nem tehetem, nem rendezhetek jelenetet az egész osztály előtt. Az nem én lennék. 

- Jó reggelt, Zöldborsó! - A béna becenevet gondolom az arcán lévő zöldes foltok miatt adta rá, ami hatalmas pofátlanság. Jó hogy nem egy végtagnélküli emberen röhög, azt kiabálva nyomorék. 

-Leszakad a gerincem a száz kilód alatt! - Mordul fel Jimin és nehezen leszedi magáról a lány végtagjait, majd el is taszítja magától. 

-Száz kiló a fejed! - Vág vissza már csípőből, de ez után gyorsan elhalkul. - Vagyis...- Innen látom a fejében lévő fogaskerekeket forogni, ami talán túlságosan is be vannak már rozsdásodva a kevés használat alatt, mert nagyon soká jut eszébe valami. - Hogy vagy? - Legszívesebben homlokon csapnám magam, hiszen tíz percig gondolkodott a semmin. 

-Mit akarsz tőlem, Mirai? - Úgy érzem Jimin direkt mond mindig rossz nevet, vagyis remélem, mert kezdem elveszíteni a hítem...

-Csak barátkozni szeretnék. - Mosolyogva ül fel az asztalra, lábait összekulcsolva, nehogy be lehessen látni a szoknyája alá. Legalább figyelmes. 

-Még egyszer megkérdezem. Mit akarsz tőlem? A hülye is tudja, hogy ki se bírsz állni, mégis tegnap lekaptál most pedig még ölelgetsz is. Vagy agyvérzést kaptál az utóbbi pár napban, vagy pedig akarsz tőlem valamit. - Elgondolkodok Jimin szavain és rákell jönnöm igaza van. A lánnyal eddig nem sokat beszéltek, ha mégis akkor semmi kedvesség nem hangzott el köztük. 

-Fogadásba keveredtem. - Sóhajt fel fájdalmasan a lány és szomorúan az első sorban ülő lányokra pillant, akik minket néznek. - Ha nem tudlak magamba bolondítani pár napon belül, akkor melltartóban kell végig szaladnom a futópályán. 

-Jól megszívtad. - Vigyorodik el gonoszul barátom, fölényesen fonva össze karjait mellkasa előtt.

-Ne legyél farok, Park. - Sziszegi halkan, dühösen méregetve őt. - Legalább csak játszd el, hogy szerelmes vagy belém. 

-Hányás nélkül? 

-Ugyan már nem kérek sokat! - Csattan fel és előrébb dől, térdeire támaszkodva. - Néha néz rám és mosolyogj, mintha kedvelnél. Vagy adj egy puszit az arcomra. 

-Na azért annak a bizonyos lófasznak is van egy vége! - Horkant fel és elfordítja tőle a fejét. - Én nem egy játék vagyok, hanem egy érző lélek. - Olyan hangsúllyal mondja, mint egy szappanoperában lenne és ő lenne a nő a szerepben, akivel játszik a férfi karakter. Késztetést érzek, hogy megtapsoljam színészi játékát, miközben könnyeimet törölgetem. 

-Ne csináld már! - Könyörgőre veszi a figurát és mivel látja barátom nem nagyon hatodik meg tőle, ezért rám kapja a fejét. - Kérlek, Taehyung segíts. Nem akarok melltartóban futni!  - Ha tegnap nem smárolta volna le azt, aki hozzám tartozik, lehet megesett volna rajta a szívem és segítettem volna neki, de így nem megy. Hiába hiszek az önzetlen segítség szolgáltatásban, amire Isten tanít a bibliában, mégsem megy. Hozzáért...bemocskolta egy hülye fogadás miatt! 

-Sajnálom, de nem tudok. - Rázom meg a fejemet nemlegesen. 

-Még nem végeztünk. - Motyogja elszántan és lepattan az asztalunkról, hogy végül a helyére menjen. 

A tanár bejött és elkezdtük az órát, de egyáltalán nem tudtam odafigyelni, gondolataim újra a mellettem ülőre terelődtek. Mi van, ha tévedtem? Lehet tényleg meleg és nem érdekli a másik nem, hiszen most sem engedte magához közel a lányt. Szeretném ezt hinni...de láttam amit láttam és az teljesen másra utalt. Csillogtak a szemei a csók után, sokkal szebben, mikor én érek hozzá. 

Csengőre kaptam fel a fejem, majd az üres füzetemre pillantottam. Semmit sem jegyeztem le, azt se tudom miről volt szó. Jimin füzete tele van írva, így gondolom volt mit jegyzetelni, talán még lecke is volt, csak én nem hallottam. Morgolódva szedtem össze a cuccaimat, beledobva őket a táskámba. Ha így folytatom lefog menni az átlagom, nem fognak felvenni abba az egyetembe, ahova menni szeretnék érettségi után. 

-Baj van? - Jimin már a széke mellett áll, táskája a hátán pihen. 

-Nincs. - Gyorsan összezárom a táskám és már el is hagyjuk a termet. Tesink lesz, szóval ki kell mennünk az udvarra, mivel az öltözött csak a tanár nyithatja  ki. 

-Mostanában nagyon fura vagy nekem. Alig hajtogatod Isten parancsát, pedig folyton a szádon volt. Sokat káromkodsz és a szüleiddel is vitázol. - Sorolja fel, miközben számolja az ujjain furcsaságom számát. 

-Honnan veszed, hogy vitázok a szüleimmel? - Sose említettem neki, hogy mostanában nem jövök ki jól velük. 

-Múlt héten mikor otthon tengettem a napjaimat, te pedig suliban voltál átmentem a szüleidhez, hogy kérjek egy kevés cukrot a kakaómba. Anyukád ajtót nyitott rám nézett és azt mondta; Isten nem bottal ver. Utána rám csukta az ajtót. Szerintem nem kell mondanom, hogy aznap nem ittam kakaót. 

-Ez nem jelent semmit, anya amúgy sem kedvel téged. - Vonok vállat, hisz ez igazság. Ha a szüleink nem lennének jóban, már rég eltiltottak volna Jimintől. 

-Ez igaz, de azért nem szokott ilyeneket mondani nekem, csak akkor mikor mérges rám miattad. -Motyogja ujjait piszkálva, miközben végig megyünk a folyosón, egyenesen az udvar irányába tartva.  - Ha baj van otthon, akkor nekem nyugodtan elmondhatott, hisz rám mindig számíthatsz. - Néz fel rám azokkal a hatalmas kutya szemeivel, amitől egy pillanatra nagyot dobban a szívem. 

-Minden rendben van, tényleg nincs semmi. - Hazudtam mosollyal a képemen, legszívesebben arcon csapva magam emiatt. Utálok hazudni, nem szép dolog....de jelenleg nem érzem úgy, hogy szükségem lenne a segítségére. Megoldom egyedül is. 

Kiérünk az udvarra, de Kookiet még nem látom sehol sem, gondolom a következő termükbe pakolja le a cuccait. Amig nem érkezik meg a fiú, addig Jiminnel beszélgetünk arról milyen szar is lesz a tesi óra. Vagyis nekem, mivel én utálom a tesit, mert semmi értelme nincsen. Akár az idióták, úgy kell futkározni időre, gyakorlatokat végezni, kötelet mászni. Mi vagyok én, majom?! Mondjuk kidobózni meg focizni szeretek, így nagyjából elviselhető ez az egész.Pár perc elteltével megérkezik Kookie és vele együtt Hoseok, meg persze Yoongi is. Jimint abban a pillanatban el is veszítem, mert rögtön a fiatalabbal kezd el beszélgetni a táncról. 

-Erről jut eszembe! - Csattan fel hirtelen Jimin, majd hozzánk fordul. - A táncklubnak nyári szünetben Yoongi szervezet egy kirándulást, Busanba. Szeretném, ha ti is velünk jönnétek. 

-Busan? - Ismételi meg Jungkook és mosolyodva elkapja Jimin kezét. - Menni akarok! - Ha jól emlékszem Jungkook azt mondta ott lakot, mielőtt ideköltöztek volna a suli miatt. Biztos hiányzik neki az a hely. 

-Szuper, de előtte csatlakozni kellene a klubhoz, mint menedzser. - Húzza el a száját Jimin, ami után nem sokkal Jungkook követ, csalódotton engedve el barátom kezét. 

-Tanulnom kell, nincs időm semmilyen klubhoz. - Szomorúan sóhajt, lemondóan rázva meg a fejét. - Bár...- Gondolkodik el és sunyin mosolyog. - Belépek, de a kirándulás után ki is lépek. 

-Azt mert megtenni! - Emeli fel mutatóujját Yoongi, dühösen méregetve a nyuszi mosolyú fiút. 

-Mi lenne a dolgunk? - Kérdezek rá kíváncsian, nem mintha annyira szeretnék csatlakozni. Én is szívesebben tölteném el mással a szabad időmet, mint ezzel. 

-Minden klub foglalkozásnál jelen kell lennetek, vizet hozni, megszervezni a versenyeket, képviselni minket a tanároknál, stb. Nem nagy dolog. - Legyint a végén Yoongi, még a vállait is meg vonva, mintha tényleg olyan egyszerű lenne, pedig én személy szerint nem érzem annak. Sok macerával jár, szaladgálással, amit nem szeretek. Ha ilyen fajta dologra vágynék, akkor jelentkeznék osztály elnőknek, vagy mit tudom én.

-Kérlek gyertek, kérlek. - Jimin újra előveszi a kiskutya tekintetet, míg tenyereit összedörzsöli. Utálom, mikor ezt csinálja! 

-Jó, benne vagyok. - Adja be a derekát, Kookie. Túl hamar megtört. - De ha megbukok az a ti lelketeken fog száradni. - Szűkíti össze a szemeit, amitől Jimin mosolyogva megsimogatja a karját. 

-Majd segítünk tanulni. - Nyugtassa és rá is kacsint, de ezután rögtön felém fordul. - Tae? 

-Ne hagyj egyedül szenvedni. - Kapja rám Kookie is a szemeit. A francba is már! 

-Oké... - Egyezek bele kételkedve, abban a pillanatban megbánva mindent. Utálom a klubokat, mert nem látom lényegét, olyanok számomra mint a tesi. Értelmetlenek. 

-Köszönöm. - Jimin átölel, boldogan szorongatva karjai között. Boldog is lehet, mert ha ő nem lenne, semmi pénzért nem mentem volna bele. De érte bármit. 

Végülis nem lehet ez olyan rossz, jobbá tehetjük. Mindhárman benne vagyunk, így több időt fogunk együtt tölteni, sőt kirándulni is elmehetünk. Busanban még úgysem jártam, Jungkook pedig nagyon szeretne oda eljutni. Csak pozitívan...

Köszönöm, hogy elolvastad. ^^