Jimin pov.

A nap nagyon erősen süt, mégis egy kis szél enyhülést okoz felhevült bőrömnek. Kezeimmel a táskámat szorongatom, míg a mellettem lévőre pillantok, ki oly nyugodt arccal figyeli az udvart. Követem pillantásait, zajos fiatalokra nézve, akik nevetve beszélgetnek valamiről a távolba. Nem sokára eljön a nyári szünet, nekem pedig semmi tervem sincs. Jó lenne a két fiúval eltölteni, velük kitalálni valami programot.  

-Yoongi. - Szólítom meg a mellettem ülő fiút, aki csak hümmögve adja tudatomra, hogy figyel rám. - Te voltál már szerelmes? - Kíváncsian fordulok felé, térdeimet felhúzva mellkasomig, karjaimmal gyermekiesen fonva köré. 

-Honnan jött ez most ide? - Felhúzza egyik szemöldökét, de egy pillanat erejéig se néz rám, ami zavar. Mintha a falhoz beszélnék. 

-Csak kíváncsi vagyok. - Vonom meg vállaimat. - Végülis te jársz Hoseok-al, nem igaz? - Mondatomra végre megtisztel azzal, hogy rám nézzen, bár elég csúnyán villannak meg azok a fekete íriszeket. 

-Nem járok vele. Ő egy barát, se több se kevesebb. 

-Mintha Taehyung-ot hallanám. - Forgatom meg szemeimet, bosszúsan harapva be alsó ajkam. 

-Ő most hol van? Mindig vele szoktál lenni, de mégis az én nyakamon lógsz. - Morog akár egy medve, pedig tudom nem zavarja a jelenlétem. Mióta visszajöttem a suliba, azóta keresi a társaságom, bár én is az övét. 

-Nemrég kibékültek Jungkook-al, ezért úgy gondoltam hagyom őket egy kicsit kettesben. - Elmosolyodok tekintetem a távolba repítve. 

-Szomorú vagy emiatt? - Érzem ahogyan felém fordulva válla érintkezik enyémmel, míg ujjai térdemet kezdik cirógatni. 

-Örülök nekik, hisz boldogok. Akkor lettem volna szomorú, ha teljes mértékben szétváltunk volna egymástól. - Semmi pénzért se mondanám el a fiatalabbnak, de egészen megkedveltem őt, mióta úgy mond együtt vagyunk. Hiányozna a közelsége, piszkálódásai, csókjai, ölése...érintése. Mégsem tudnék csak barátja maradni, nekem annál többre van szükségem. 

-Te is boldog vagy? - Kérdése miatt meg magyarázhatatlan módon szívembe nyíllal valami ismeretlen dolog. Talán a bizonytalanság? 

-Nem tudom. - Rázom meg végül a fejem és belenézek sötét szemeibe. - Nem hiszek a szerelembe. 

-Nagyon én sem. - Vigyorodik el, ujjával belecsípve az arcomba, amitől feljajdulok és elcsapom a mancsát. - Szoktad borogatni? - Nyúl újra az arcomhoz, végig simítva szemem alatti lilás, duzzadt foltokon, ami nem fáj, sőt egy kicsit zavarba jövők miatta.

-Persze, nem vagyok hülye. - Motyogom és a másik kezéhez nyúlok amiben egy doboz üdítő ragyog. - Kérek! -  Sóhajtva a kezembe adja, én pedig akár egy boldog öt éves beleiszok. 

-Mikor jössz újra a klubba? 

-Nem tudom. Orvos azt mondta nem szabad megerőltetnem magam, de azóta már eltelt egy hét, szóval hétfőtől újra járni fogok. - Élénken beszélek erről, hisz már lassan két hete nem táncoltam, már eszméletlenül hiányzik a mozgás. Az orvos kiírt egy hétre, nehogy megerőltessem magam és elkezdjen folyni az orrom vére. Ezen a héten már jöhettem, de felmentetek tesiből, így minden fajta mozgásból is. A kilók pedig csak úgy szaladnak fel...

-Örülök, mert lassan itt a szünet és arra gondoltam rendezek a klub tagoknak egy kis kirándulást. Busanba mennénk, ott van Hoseok szüleinek egy nyaralójuk, pont a tenger mellett. Gyönyörű hely és a szállás is nagyon nagy, simán elférünk heten. Ott tudnánk egy kicsit szórakozni, gyakorolni és a csapat munkát fejleszteni. 

-Jól hangzik, de nem szívesen mennék a víz közelébe. Nem tudok úszni. - Suttogom halkan, kicsit kínosan. Félek a mély a víztől, amióta Taemin belelökött a medencébe. 

-Nem baj, nem szükséges a víz közelébe menned, ha nem akarsz. - Vonja meg vállait lazánk, míg kiveszi a kezemből italát és beleiszik. 

-Elhívhatom Tae és Jungkook-ot? 

-Ők nincsenek benne a klubba. 

-Nem tehetnénk kivételt? 

-Nem, mert akkor már mindenkivel kivételeznem kellene. - Lassan feltápászkodik mellőlem, kicsit megtornásztatva elgémberedett derekát. Esküszöm, akár egy öregember. - Bár nincsen menedzserünk...- Gondolkodik el egy pillanatra, sunyi mosolyt húzva ajkaira. - Ha ráveszed őket a csatlakozásra, akkor jöhetnek ők is. 

-Mi a feladata a menedzsernek? - Ha valami megerőltető, akkor Tae biztos nem fog bele menni. Ő nem csinál semmi olyan dolgot, ami túlságosan kifárassza....persze kivétel az ágytorna. 

-Az ő feladata a folytonos folyadék pótlás, miközben mi gyakorlunk. Szervezés, programok kitalálása, stb. - Legyint a kezével, mintha annyira jelentéktelen lenne az egész. - Nem nagy dolog. 

-Akkor eddig miért nem volt senki, aki ezt bevállalta volna? - Húzom fel egyik szemöldököm, miközben én is lábra küzdőm magam. 

-Nem szeretek minden jött mentett beengedni az én klubbomba. - Húzza el a száját, amitől felkuncogok. Ilyenkor olyan akár egy kis gyerek, kis cuki.  - Menjünk, lassan becsöngetnek és dolgozatot írok. - Beletúr hajába, megtáncoltatva tincseit és elindul előre, ahol a többiek vannak. Követem, de ahogyan meg pillantom Jungkook-ot egyedül, megállok. 

-Menj előre, nekem még dolgom van. - Veregetem meg a hátát, amire felmordul, de annyira nem veszek róla tudomást, csak otthagyom. Óvatosan közelítem meg az áldozatot, lassan férkőzve a háta mögé, majd gyorsan felpipiskedve eltakarom szemeit. - Na ki vagyok? 

-Pinki? - Fordul meg, de a beszólása miatt belecsípek az arcába. - Ez fáj, Hyung! - Nyúl a fájdalmas részhez, jól megdörzsölve az ottani bőrt. A megnevezés miatt hatalmasat pislogok, meg sem tudok szólalni. Még soha nem szólított, Hyungnak. Valamiért nagyon tetszik, hogy így hívott, fantáziámat teljesen rossz irányba vezette. 

-Gyere velem. - Fogok a kezére, választ nem várva húzva magam után oda, ahol Yoongival is voltunk. Oda senki sem megy, így nagyon jó kis búvóhely. 

-Mindjárt becsöngetnek. - Nyafog a kis kölök a hátam mögött, de nem foglalkozok vele. Felizgatott, ezért vállalja a következményeket. 

Megállok ahogyan az egy szem fához érek és gyorsan felé fordulva mellkasára tapasztva tenyereimet, meglökőm. Háta a fatörzsnek ütődik, meglepetés miatt elfúló hangot adva ki magából. Lábujjhegyre állva vállaira fogok és ajkaira hajtom sajátjaimat, rögtön szenvedélyesen csókolva puha ajkait. Nem sokáig tétlenkedik, kezei megtalálják csípőmet, míg átveszi tőlem az irányítást. Belehalna, ha egyszer nem ő dominálna, hanem mondjuk én. Legalább csókban, ha az ágyban nem is. 

-Ennyire hiányoztam? - Mosolyodik el kacéran, mikor lihegve elválok tőle. 

-Álmodozz csak. - Vigyorodok el szemtelenül, kezemmel végig simítva pólón keresztül mellkasán. -Ma átjössz hozzám? Ott is aludhatnál. 

-Igen! - Szemeiből eltűnik a dominancia, helyette olyan vidáman kezd el mosolyogni, akár egy kisgyerek. - Akarok! - Fogai kilátszódnak, így tisztára úgy néz ki, mint egy nyuszi. Aranyos. 

-Oké. - Kuncogok fel imádni való valóján és még utoljára adok egy puszit ajkaira. - Akkor suli után találkozunk a kijáratnál. 

-Jó! - Mosolya egy kicsit se tűnik el, meg marad még akkor is, mikor már a folyosón köszönünk el egymástól. 

Megértem a jó kedvét, mivel egy párszor járt már nálam, de soha nem engedtem, hogy ott is aludjon. Mikor végeztünk azzal, amivel végeznünk kellett, akkor egyszerűen elküldtem a picsába. Régen azért sokkal másképp gondolkodtam, mint most. Sokáig haragudtam rá, bántani akartam, kiélni rajta a vágyaimat és eldobni, mikor már nincs rá szükség. Az elején elmondtam neki, hogy soha nem fogom párként tekinteni rá, se barátként, ismerősként. Beletapostam a szívébe, mert az enyém akkoriban megrepedt. Csalódtam a szerelembe, menekülni akartam előle, mert Tae fájdalmat okozott nekem, így én is fájdalmat akartam okozni Jungkooknak. Őt hibáztattam, pedig semmi köze nem volt hozzá. Tae nem szeret és ez senki hibája se. 

Beérek a terembe, meglátva rögtön barátomat a helyén ülni. Előtte támaszkodik egy csaj az asztalon, valami dumálva neki, miközben a mellei, majdhogynem a barátom arcában vannak. Idegesít, féltékenységem a mennyezetig ugrik, de nem kezdek neki kiabálni, ahogyan régen csináltam. Megváltoztam. Így nyugodtan, szótlanul ülök le Tae mellé, elő véve a cuccaimat a táskámból. A lány rám pillant egy percre elfintorogva, gondolom a gyönyörű dagadt táskáim miatt, ami jelenleg a szemeim alatt helyezkednek el. Nem szép látvány, nekem se tetszik, de nem tudok vele mit kezdeni. Szerencsére a hülye liba hamar lekopik és elvándorol a padunktól. 

-Mit akart? - Motyogom a nincstelen bajszom alatt. 

-Múlthéten együtt voltunk egy feladat miatt, és miénk lett a legjobb. Arról beszélt milyen jó volt velem egy csapatban lenni, amit persze megértek. Szegényke nem túl okos, így majdhogynem nekem kellett csinálnom mindent. 

-Jobb lett volna, ha velem csinálod? - Vigyorodok el, kezemet a combjára téve a pad alatt. 

-Még veled is jobban jártam volna. - Szemtelenkedése miatt elnevetem magam, fejemet a felém eső vállára döntve. 

-Cukin mosolyogtam volna melletted, miközben csinálod a feladatot. Utána persze meg háláltam volna a kemény munkádat.

-Milyen kedves vagy. - Hitetlenkedve rázza meg a fejét, de azért látom azt az apró mosolyt ajkai szélén. 

-Ma nincs kedved át jönni hozzám? Filmezhetnénk, majd ott is aludhatnál. Jungkook is jön! - Teszem hozzá gyorsan, hogy biztosan igent mondjon. 

-Jól hangzik....de annyira pici ágyad van, Chim. Ketten alig lehet rajta elférni, akkor még hárman? Nagyon meleg van, össze fogunk izzadni.  - Nyafog, akár egy kislány. Megforgatom a szemeimet és elnyitom az ajkaimat, hogy hozzá fűzzek valamit, de tovább folytatja a beszédet. - Te se gyógyultál meg, nem lenne szabad olyanokat csinálnunk még. Félek, hogy bajod esik. 

-Ugyan már! - Legyintem le és a szemem alatti lilás folthoz nyúlok. - Már nem is fáj, nincs semmi bajom. Vagy...- Eszembe jut valami, amitől összeszorul a szívem, alig merem feltenni a kérdést, mégis megteszem. - Attól félsz, hogy a ronda látványom miatt nem fog felállni? 

-Egy idióta vagy! - Vágja rá mérgesen és elfordítja tőlem a fejét. - Bárhogyan is nézzél ki, akkor is nagyon helyes vagy, Chim. 

-Tényleg? - Szívem hatalmas gyorsasággal kezd el verdesni a helyén, míg mellkasomban melegséget érzek. - Helyes vagyok? - Izgatottan ölelem át a felém eső karját, alig bírva egy helyben maradni az örömtől. 

-Igen. - Mérge elillanni látszik és helyette mosoly kerül ajkaira. - Helyes vagy, szóval ne foglalkozz semmivel, többet ne is mondj ilyet. - Lengeti meg előttem mutatóujját, szigort erőltetve szép arcára. 

-Oké! - Vállába dörgölőm arcom, míg úgy érzem szárnyalni tudnék a boldogságtól. Taenak tetszem és ennél jobb nem is lehetne. 

Sajna muszáj voltam egy idő után lemászni róla, mert megjött a tanár és elkezdte az órát. Ő gondosan jegyzetelt, minden figyelmét a tanárnak szentelve. Annyira szép mikor koncentrál, hogy azt elmondani nem tudom. Főleg mikor szexin hátra simítja hullámos tincseit, megmutatva gyönyörű szemeit. Nem tehetek róla, de még mindig eszméletlenül szerelmes vagyok belé. Annyira nagyszerű egy fiú, okos, kedves, vicces és hűséges. Hiába mentem már többször is az agyára, soha nem hagyott el engem, mindig mellettem állt. Ő a mindenem. 

Évek óta kedvelem őt, fogalmam sincs hol kezdődött el, de olyan mintha mindig is ő lett volna a szerelmem. Kicsiként is imádtam vele lenni, mindig arra vártam az ablak előtt ülve, hogy felébredjen, majd az ablakát kinyitva láthassam őt. Rám mosolyogjon, fogja meg a kezem, senki másét, csak is az enyémet. Szeretném őt szabadon szeretni, sokszor szerelmet vallani neki, vagy elvétve azt mondani: "Szeretlek". Sokszor érzek kényszert, hogy megtegyem, de mégsem teszem meg, mert ő nem szeret engem. Vagyis nem úgy, ahogyan én őt. 

-Szóval akkor átjössz? - Fordulok Tae felé, mikor már kicsöngetnek óráról és nagyjából összepakolom a könyveimet. 

-Igen..- Adja be a derekát, amiért megölelem és nem túl észrevehetően adok egy puszit a nyakába. 

-Már alig várom! - Mosolygok élénken, izgatottan engedve el, majd kapva a táskámat a hátamra. - Nagyon jó lesz majd meglátod! Hazafelé vehetnénk pár rágcsálni valót a filmezéshez. - Nagy hanggal mesélem a terveimet, már most alig várva  az egészet. Végre tölthetek egy kis időt a két fiúval. 

Fordulok egyet a tengelyem körül, hogy Taeval mögöttem átmehessek a következő terembe, de ekkor észre veszem, Mirait. Előttem áll, nem mond semmit csak néz. Értetlenül bámulok rá, arra gondolva kikerülöm, de ekkor nem várt dolog történik. A lány kezeit a vállamra helyezi, majd lábujjhelyre állva megcsókol. 

Teljesen lesokkolva állok egy helyben akár egy idióta, míg a lány ajkai az enyémen vannak. Nem mozgatja, nem csinál semmit, csak ott tarja, míg szemeit lehunyva vannak. Vele ellentétben az enyéim nyitva vannak, hatalmasra tágulva, még a levegőt se véve közbe. Olyan döbbenet megy rajtam végig, hogy mikor elenged és kiszalad a teremből, még akkor is csak egy helyben állok, magam elé nézve. Mi a franc? A gondolataimba fészkeli magát egy gondolat, amit nem tudok onnan kiűzni. 

Megcsókolt egy lány, ez pedig egyáltalán nem taszított. 

Nehezen felébredek a döbbenetből, ujjaimat az ajkaimra téve, míg lassan Tae felé fordulok, akinek az arcán szomorúság látszódik. Szeretnék szabadkozni, de egy szó nem jön ki a számból. Taehyung végig nézte az egészet, oly csalódott arccal, amit talán még soha nem láttam.