Jungkook pov.

Komásan indulok el a kórházhoz, mivel megígértük Jiminnek, hogy haza visszük Taeval. Emiatt szereznem kellett egy igazolást anyától, ami nem volt olyan nehéz, amilyenek gondoltam. Nem túl szigorú egy nő, nem is szól bele a dolgaimba, felőle azt csinálhatok amit akarok, csak suliba járjak be. Ez pedig nem akkora hatalmas kérés. Mikor elmondtam neki mi történt a suliba Jiminnel, rögtön megírta nekem az igazolást, előtte azért elmondta nehogy én is balhéba kereredjek. Hát igen, nem túl szép múltam van, csináltam pár rossz dolgot, de már megváltoztam. Nem vagyok olyan mint rég.

Elmosolyodok, mikor meglátom az én babámat az épület előtt várakozni. Attól függetlenül, hogy most nem nagyon szeret, mégis megvár engem, ettől pedig olyan kis édessé válik a szemeimbe. Ma minden bizonnyal megfogom szerezni, nem hagyom neki, hogy visszautasítson. Nem menekülhet el, ő már az enyém és nem engedem el. 

-Jó reggelt, TaeTae. - Mosolygok rá kedvesen,  amit ő is viszonoz, miközben édesen felhúzza az orrát. Egyem meg neki azt a cuki fejét. 

-Jó reggelt. - Köszön, de sajnálatomra nem áll le velem trécselni, vagy pár csókot váltani, helyette megindul befelé. Követem őt, szemtelenül megbámulva a fenekét, ami abban a farmerben elég szép kerekek. Legszívesebben bele markolnék, de persze ezt nem teszem meg. Taehyung ki is verné a fogaimat. - Hallottad milyen büntetést kapott, Taemin? - Hozok fel egy témát, mivel nagyon csöndben van. 

-Igen, tegnap felhívta a tanár a szüleim és mondta nekik. - Frusztráltan nyomja meg a lift gombját. 

-Bajba kerültél? - Aggódva teszem fel a kérdést, de ő nyugtatás képpen elmosolyodik. 

-Nem, mivel ez volt az első alkalom, hogy verekedtem, így nem kaptam semmit, csak szóbeli megrovást. 

-Jobb mintha felfüggesztettek volna mint Taemint. - Sóhajtok egyet, hisz azért ez dühítő. Csak két hetet kapott, utána pedig vissza engedik azt a rohadékot.  

-Elég a gondolatai is, hogy erőszakot alkalmaztam valaki máson...- Hajtsa le a fejét szomorkásan. - Utálok bántani valakit, sőt még nézni is...erre mégis kezet emeltem valakire. 

-Taemin megérdemelte! Ha vissza is jön, tőlem még többet is kap. - Nem felejtettem el még mit tett ellenem. Miatta az osztálytársaim ahányszor meglátnak gúnyolódnak velem és anyámmal jönnek. Csúnya dolgokat mondanak, tesznek pedig nem is tudják az igazságot. Szomorúvá tesz ez, hiszen olyan jó fej volt mindenki, örültem, hogy végre egy normálisabb osztályba kerültem. Nem akartam, hogy az legyen itt is, ami a másik suliban. 

-Tudom egyszer már mondtad, hogy nem érdekkel a hülye tanácsaim, de azért kérlek gondold át ezt. Ér annyit Taemin, hogy kirúgjanak a suliból? - Tae bölcs szavai miatt rosszul érzem magam, mert tudom, hogy igaza van, én mégis bántottam őt legutóbb. Idegesített az egész helyzet....azt hittem azért mondja ezeket a dolgokat mert kiakar oktatni, hisz ő nem értheti meg mit is érzek igazán. Ő nem ment át azon amin én, így nem tudhatja mennyire is fájt az, amit Taemint tett. 

Nem válaszolok, csak a fejemet rázom meg, egyetértést mutatva, mivel nincs kedvem egy újabb vitához. Én elmondanám az én szemszögem, ami persze neki nem tetszene, nem értene egyet, ahogyan én sem a világnézetével. Mondjuk az nem rossz, ha két pár nem ért egyet mindenben, hisz a folytonos bólogatás után egy idő után unalmassá válna a kapcsolat. Legalább valamin tudunk vitatkozni. 

Beszállunk a liftben, amiben van pár ember, így nem folytassuk tovább a beszélgetésünket. Talán nem is baj, mert szeretnék egy másikat témát felhozni, ami nekem azért egy kicsivel jobban tetszene. Tegnap a balhé miatt nem tudtuk megbeszélni a dolgokat, pedig már nagyon közel voltam ahhoz, hogy visszaszerezzem az én édes babámat. Szeretném újra felhozni, hátha gondolkodott rajta azóta. 

-Kookie, ne maradj le! - Kap a kezem után, kirántva a lift ajtaján. Annyira elbambultam, észre se vettem, hogy már rég itt vagyunk. 

-Bocsi. - Motyogom gyorsan, majd a kezünkre nézek, ami után rögtön fejbe üt az a tény, hogy "Kookienak" szólított. Már nem is emlékszem, mikor becézett így, pedig nagyon szeretem, mikor így hív. Persze nem magát a gyerekes becenevet szeretem, hanem őt, ahogyan kimondja. 

-Mindjárt ott vagyunk. - Elengedi a mancsom, amiért szomorúan lebiggyesztem az ajkaim. Sóhajtva egy nagyot követem őt a folyosón, de mikor közel érünk a szobához megállítom. 

-TaeTae. - Kezdem elsőnek is a kedvenc megszólításával, mert tudom nagyon szereti. - Tudom hatalmas felfordulás volt tegnap, de gondolkodtál azon amit mondtam? Tényleg nagyon fontos vagy nekem, és eszméletlenül sajnálom amiért egy fasz voltam. Esküszöm soha többet nem teszek ilyet, csak kérlek adj még egy esélyt. - Könyörögve szorítok kezére, úgy viselkedve mint egy gyerek, de nem érdekel. Kell nekem ez a fiú! 

-Jungkook én nem haragszom rád. - Mosolyt húzva ajkaira lép közelebb és szabad kezével végigsimít arcom vonalán. - Nekem is nagyon fontos vagy, szeretek veled lenni, beszélgetni, szórakozni, de nekem ez nem elég. Sokkal többre vágyom és ezt te nem tudod megadni. 

-De igen! - Próbálkozok, de leint, így muszáj vagyok csöndbe maradni. 

-Nem, nem tudod. - Rázza meg a fejét és el is veszi a kezét arcomtól. - Ha hazavittük Jimint, vele is beszélni fogok, hogy csak maradjunk barátok. 

-De...

-Sajnálom. - Óvatosan kihúzza a fogva tartott kezét enyéim közül és hátat fordítva nekem kinyitja Jimin szobája ajtaját. Alákel írnom, hogy Tae nagyon makacs, amit a fejébe vesz, arról nehéz lebeszélni. De szerencsére vagyok annyira makacs mint ő. 

-Sziasztok! - Ül fel az ágyban Jimin, édesen mosolyogva, miközben kitárja a karjait. Elmosolyodok és Taeval együtt odamegyünk hozzá, majd át is öleljük. 

-Hoztam váltás ruhát. - Egy szatyort ad át neki, amit eddig nem is láttam. Elgondolkodtató, hogy milyen figyelmetlen is vagyok, mert a fenekét láttam, dehogy a kezében lévő cuccot azt már. Az ő hibája, elvonta a figyelmemet. 

-Köszönöm. - Mosolyog rá Jimin, majd gyorsan az ágyra teszi a tiszta ruhákat. Végignézek a szobán, ahol az ágyak üresek, pedig tegnap azért volt itt pár fiatal. - Tae megkérhetnélek, hogy hozz nekem az automatából egy kávét? Az este nem nagyon tudtam aludni, így most nagyon fáradt vagyok. 

-Persze! Máris jövők! - Virgoncan hagyja el a szobát, barátja kérésére keresve egy automatát. Gondolom mielőtt Jimint is kidobná, előtte azért elhalmozza minden jóval, nehogy utána a kis Pinki túlságosan is megsértődjön. Vagyis én ezt tenném. 

Ahogyan Tae elhagyja a helyiséget én leülök Jimin ágyára és minden figyelmemet törpére szánom, hisz elkezdte levenni a pólóját. Erről a látványról nem szívesen mondanék le úgy, hogy tudom nem sokára véget ér a kis románcunk. És még ki sem éltem magam rajtuk rendesen! Egyszer feküdtünk le, utána hülye fejjel a tanulásba temetkeztem, minthogy inkább beléjük temetkeztem volna. Szomorú vagyok emiatt, még nem is szexeltem Jiminnel...

-Sikerült kibékülni? - Szólal meg a kis Pinki, ahogyan felveszi a tiszta pólóját. Nem szégyenlős, bár nem is kell annak lenni, már láttam pucéron. 

-Nem igazán. - Sóhajtok egy nagyot szomorúan, miközben megvakarom a tarkóm. - Sőt azt mondta veled is szakítani fog. - Nem tudom jó ötlet-e elmondani neki a dolgot, de úgy gondolom nem árt, ha felkészül rá. Mozdulataiban megáll, pedig már a nadrágját gombolta ki, de sajnálatomra ez félbe szakadt. Maga elé mered egy kis ideig, látszik ahogyan mozognak azok a bizonyos kerekek, de utána újra mozgásba lendül.

-Végül is sejtetem, hogy ez lesz. Beléd szerelmes, így ha nem lehet veled, akkor minek maradna én velem? Engem nem szeret, csak elvisel. -Nevet fel erőltetetten, mondhatni már kínjában, miközben leveszi magáról a nadrágot, megmutatva azokat az isteni combjait. Annyira szépek és kecsesek...meg se tudtam fogdosni elégszer...lehet sírni fogok. 

-Nem szeret engem. - Rázom meg a fejem bánatosan, de azért semmi pénzért se venném le róla a szemeimet, főleg, hogy le is hajolt valamiért. Istenem...az a segg. 

-Honnan veszed? 

-Mert kérdeztem tőle, hogy már nem szeret? A válasz az volt, hogy soha nem mondta, hogy szeretne. Instant visszautasítást kaptam. Azt is mondta nem tudom neki megadni azt, amit szeretne...pedig én próbálkoztam mindent megtenni. Elmondtam neki milyen fontos is számomra, mennyire is szükségem van rá, de ő le se szarta. - Hisztizve ejtem ki a szavakat a számon, mert nem érzem igazságosnak. Hát nem érdemlek egy kibaszott második esélyt? Nem csináltam semmit...

-Szereted? -  Fordul felém már teljesen felöltözve. Kérdése véget összeráncolom a szemöldököm és értetlenül oldalra billentem a fejem. 

-Az előbb mondtam, hogy fontos a számomra. 

-Jó, de nem ezt kérdeztem. Nekem is vannak fontos emberek az életemben, de nem vagyok beléjük szerelmes. Figyelj. - Kezd bele közelebb sétálva hozzám, majd döbbenetemre beleül az ölembe, úgy hogy velem legyen szembe. - Ha nem szereted, akkor ne csináld ezt, ne bántsd tovább. Bárátok még lehetek, ha annyira szükséged van a közelségére, de az érzéseivel ne játssz. Te is tudod, hogy ez nem jó móka. - Ujjait bevezeti a hajamba, gyengéden simogatva fejbőröm, ami nagyon nyugtató érzés. 

-Veled mi lesz? 

-Mi lenne? Barátja maradok, hisz nekem ő a mindenem. - Néz szemeimbe, amitől észre veszem a szemei alatt lévő halvány lilás foltokat. Az orvos mondta, hogy befog dagadni és lilulni. - Persze nem fogok utána rohangálni, helyette találok magamnak egy szép lányt, akit bemutathatok a szüleimnek és bátran mutogathatom a suliban is. 

-Hogy akarod ezt megtenni? Kőbuzi vagy. - Kijelentésemre a gyengéd cirógató ujjai megállnak és helyette beletép a hajamba, miközben kissé hátra húzza a fejem. 

-Mond még egyszer és beleverem a fejed az ágyrácsba. - Hülye kis fenyegetése miatt elnevetem magam, míg kezemet levezetem kerek popsijára, amibe jól belemarkolok. Ölemben megugrik és rögtön kezem után kap, piros arcát elkapva tőlem. 

-Kaphatok egy utolsó csókot, mielőtt végleg elválunk? - Hirtelen teszem fel a kérdést, nem is gondolkodva sokat rajta, hisz azért ennyit megérdemlek, nem? Meglepve pislog rám, még a kezét is elveszi az enyémről, ami a popsiján pihen. - Kérlek. - Próbálok nagyon aranyosan nézni rá, hátha megesik rajtam a szíve és lenyomja a torkomon a nyelvét. 

-Azért hiányozni fog az a hülye fejed. - Mosolyodik el és közelebb húzódik hozzám, hogy már a mellkasunk is összeér. 

-Barátok maradhatunk. - Szívesen hozzá tenném még, hogy járhatnánk is tovább, hisz oké, Tae bedobta a törülközött, de nekünk nem kéne. Nem tudom mit érzek TaeTae iránt, de azt nagyon jól tudom, milyen érzések kötnek Jiminhez. Nagyon szeretem őt. 

-Kösz, inkább ne. 

Mielőtt megsértődhetnék ajkait az enyéimhez nyomja, rögtön meg is mozdítva őket. Édes izétől minden gondolatom egy pillanat alatt elszáll és csak az ragyog a szemeim előtt, hogy milyen finom is ő. Most nem sieti el a csókot, ahogyan szokta, inkább ráérős mozgatja azokat a formás ajkait. Karjaival átkarolja a nyakam, míg én egyik kezemet fenekén hagyom, másikat azokra az isteni combjaira helyezem. Minden porcikáját imádom, de ez alatt a kevés idő alatt nem tudom rendesen mindenhol megérinteni, mert ahogyan végigsimítok combjain már el is válik tőlem. 

-Nekem is lehet egy utolsó kívánságom? - Kérdezi, miközben sajnálatomra kiszáll az ölemből. Kérdésére csak bólintok egyet. - Szokj le a bagóról, mert nagyon keserű tőle a szád. - Fintorodik el és kézfejével többször is megdörzsöli a száját. - Amúgy is kiskorú vagy, még nem is dohányozhatnál! Egyáltalán hogyan tudsz hozzájutni? Tönkreteszed a tüdődet azzal a szarral.

-Mivel nem sokára nem leszünk egy pár, sőt még barátok se vagyunk, így elutasítom ezt a kérésedet. -Vigyorodok el huncutul, amitől csak a száját húzza. Látom rajta, hogy keresi a szavakat, amivel majd meggyőz, de hát ahhoz hamarabb kell felkelnie. 

-Itt vagyok! Hatalmas volt a sor. - Jön be a szobába Tae, kezébe a kis műanyag pohárkával. 

-Akkor menjünk. - Állok fel még egy utolsót rá vigyorogva győzelem ittasan a törpére. 

-Köszönöm a kávét. - Fordul Taehoz, arcáról eltüntetve a dühét és gyorsan kiveszi a másiknak a kezéből a gőzölgő italt. - Egy angyal vagy. - Pipiskedve nyom egy puszit Tae ajkaira, majd mintha mi sem történt volna kimegy. 

Tae megilletődik mégsem szól semmit, csak követi a kis törpét. Én is utánuk megyek, bár csak követem őket, mert a gondolataim újra más vizekre eveznek. Van valami abban amit Jimin mondott, mégsem tudom ilyen könnyen elengedni Taet. Kell nekem, szükségem van rá és nem csak a barátságára. Mindenét akarom. Hiába agyalok, mindig arra jövök rá, hogy vissza kell szereznem. Fogalmam sincs hogyan kéne, mit mondjak még neki, amitől megváltozik a véleménye és ad nekem egy esélyt. Reménytelenek tűnik a helyzet. 

Út közben hallom, ahogyan arról beszélnek, hogy Jiminhez megyünk, mivel Tae beszélni akar velünk. Mindketten tudjuk miről lesz szó, most akar szakítani vele, de ezt meg kell akadályoznom. Egész út alatt gyomorgörccsel megyek velük, félve mi lesz ha odaérünk, ami nem sokára be is következik. Mire feleszmélek már a kanapén ülünk mindhárman. Idegesen piszkálom az ujjaim, próbálva valamit kitalálni, mielőtt Tae meghozza a döntést. 

-Jimin sokat gondolkodtam és arra jutottam...- Folytatná tovább a barnaság, de gyorsan a szavába vágok. 

-Előtte én is szeretnék mondani valamit. - Nézek Taera, várva az engedélyére, amit szerencsére megad. Csak el ne basszam! - Tudom az utóbbi időben nem voltam jó barát, bántottam Jimint és téged is TaeTae, amiért bocsánatot kérek. Seggfej voltam belátom, de tudnotok kell, hogy nekem ezelőtt nem volt normális kapcsolatom. Az előző suliba rossz társaságba keveredtem, csináltam olyan dolgokat amire egyáltalán nem vagyok büszke. Feszegettem a határokat, nem voltam biztos abban, milyen nemet is szeretem. Vagyis tudtam, de nem akartam elhinni, hisz féltem a következményektől. A barátaim között volt egy fiú, aki egyáltalán nem volt hétköznapi, se pedig mentálisan egészséges. Drogfüggő volt. - Megállok, hisz erről még senkinek nem beszéltem, anyámnak sem. - Hibái ellenére aranyos volt, kedves és mosolygós, vagyis ezt akarta mutatni. A családi háttere szörnyű volt, így drogba menekült, de ez mellett is szuicid hajlamai voltak. Ő volt az első párom, akit szerettem és nagyon jól éreztem magam vele...de sajnos ez nem tartott sokáig. Egy pillangó volt. Lefeküdt az egyik osztálytársunkkal, csakhogy legyen pénze drogra. Én ezt megtudtam, mérges lettem, csalódott, úgy éreztem elárultak. Verekedtem, ezután kirúgtak. Megszakítottam vele a kapcsolatot és anyával ideköltöztünk, hátha minden jobb lesz. És végülis jobb lett, mert találkoztam veletek. Életem legjobb döntése volt, hogy barátkozni kezdtem veletek, mert ti csodálatosak vagytok. Tudom nem vagyok tökéletes pár, de én nagyon próbálkozom, hogy mindent megadjak nektek, amit megérdemeltek. 

Elhalkulok és félve nézek a két fiúra, akik szótlanul végighallgatták a történetemet. Ideges vagyok mit fognak szólni, ha megemésztették a dolgot. Ideges vagyok mégis megkönnyebbülve érzem magam, hogy valakinek elmondtam ezt az egészet. Még anya se tudja mi miatt verekedtem a suliba, miért is rúgtak ki. Abban az időszakban nagyon magam alatt voltam, hisz az első szerelmem nem volt olyan szép amilyenek én gondoltam. Anyunak csak annyit jelentettem be az nap, hogy meleg vagyok és hogy rettentően sajnálom, amiért ilyen elcseszett fiút hozott világra. Gyűlöltem magam, csalódást okoztam anyunak, mikor nálam nagyobb gondjai is vannak. Azt hittem utálni fog, undorodni, talán kidob otthonról, de nem ez történt. Szorosan megölelt és azt mondta tök mindegy mit teszek, akkor is a gyereke maradok, akit nagyon szeret. Rengeteget sírtam, egyrészt a megkönnyebbülés miatt, másrészt a fiú végett. Ha mindent a legelején tisztázok magamban és beismerem, hogy meleg vagyok, talán nem keveredtem volna bele semmibe se, a fiú se került volna bele a képbe, aki később csúnyán a lelkembe tiport. 

-Nem is tudom mit mondjak. - Szólal meg elsőnek Jimin, keresve a szavakat, de látom nem nagyon jutnak a szájára. -Elsőnek is köszönjük, hogy ezt elmondtad, biztos nehéz lehetett. - Fog a kezemre, együtt érzően bámulva a szemeimbe.  

-Szeretném, ha kaphatnék még egy esélyt. - Szabad kezemmel Taehyung után kapok, hogy tudjam ő is figyel rám. -Esküszöm többet nem teszek rosszat. Nagyon fontosak vagytok nekem, szeretlek titeket. - Az utolsó pár szót már halkabban ejtek ki, mivel sosem voltam túl jó az érzelmek kifejtésében, így elég cinek érzem a vallomást. 

-Tényleg? - Kapja fel fejét Tae, sokkal érdeklődőbben pillantva rám. 

-Tényleg. - Mosolygok rá és kezüknél fogva magamhoz ölelem mindkettőt. 

Ölelésem viszonozásra lel, így tudom megkaptam azt az esélyt amire vágytam. Másodjára nem szeretném elrontani.