Taehyung pov.

Telefonom csörgésére ébredek, ami minden bizonnyal az ébresztő lesz. Felülök és gyorsan ki is kapcsolom, nehogy tovább hallgassam fülsiketítő hangját, ami reggelenként az idegeimre megy. Hét óra kereken, ideje felkelni és készülődni a suliba, az előtt valahogyan felébreszteni a mélyen alvó Jimint. Ez egy hatalmas procedúra...

-Chim ébresztő, lassan mennünk kell. - Lököm meg karját, de ő morogva fordul az ablak felé és húzza fejére a takarót, halkan jelezve menjek a picsába. - Gyerünk már! - Lököm meg újra, de semmi így hamar feladom és inkább a szekrényhez lépek. 

Mivel elég sok időt töltök Jiminnél, ezért vannak nála ruháim, és ez fordítva is igaz. Nagyon ritka mikor egymás nélkül töltünk egy éjszakát, általában együtt alszunk. Személy szerint ezt nem tartom egészségesnek, hisz null- huszonnégyben együtt vagyunk. Nem csoda, ha összekapunk párszor mikor egész nap egymás idegét eszük. Mint két rossz házaspár....

Felöltözök és visszafordulok Jiminhez, de még mindig a fal felé fordulva alszik. Az időre pillantok és elég idegesen látom, hogy hét óra van, Jimin pedig még pizsiben van. Ha időben be akarunk érni, akkor nem sokára el kéne indulnunk, hiszen drága barátom még reggelizni is szokott ilyenkor. 

-Chim ébredj már fel. - A takaróhoz kapva lerántom róla, amire felmordul és makacsul fejére teszi a párnát. - Látod? Ezért nem szeretek veled együtt menni a suliba! Soha nem tudsz időben felkelni! - Morgom már indulatosabban, amire végre életjelet mutat és lassan felül. 

-Ha néha mondjuk puszikkal ébresztenél, vagy csak hozzám bújnál, akkor hidd el rögtön aktív lennék. - Motyogja morcosan, miközben kimászik az ágyból és a szekrényhez lépeget. 

-Szeretnéd, hogy így ébresszelek? 

-Most már mindegy, elrontottad. - Rosszallóan ingassa meg fejét, míg elővesz pár göncöt. 

-Azt ne vedd fel. - Kapom ki a kezéből a pólóját, ami nagyon kihívó, egyáltalán nem való suliba, sőt sehova sem. 

-Mi bajod vele? - Értetlenül vonja össze szemöldökét, választ várva, de ehelyett inkább kiveszek neki egy másik pólót és belenyomom a kezébe. 

-Ezt vedd fel, jobban fog állni. Ezt pedig. - Mutatom fel a kezemben lévő rongyot. - Dobd ki, igénytelen és sokat mutat. 

-Nem emlékszem, hogy apácai fogadalmat tettem volna. - Kapja most ő ki az anyagot és dobja vissza a szekrénybe. - Nem fogom kidobni, nagyon sokba került és én személy szerint szeretem is, de ahogyan te szeretnéd nem veszem fel ma. 

Tőlem kapott fehér felsőt felkapja, majd kivesz egy nadrágot is, aminek a combjánál egészen a térdéig kivan szakadva. Legszívesebben azt is kivenném a kezei közül, hiszen ez is sokat mutat, mégsem teszem. Jobb ez mintha a mellkasa, vagy a hasa lenne kint. 

Várjunk...mióta is érdekkel mit vesz fel? Eddig sem volt túlságosan is önmegtartóztató, mindig is imádta a sokat mutató ruhákat. Mégsem érdekkelt mit vesz fel, hisz az ő dolga, az ő teste, rajta áll mit tesz vele...akkor most miért érzek ekkora feszültséget, ha arra gondolok valaki megfogja bámulni?  Az önzésem mellé nem kell még több bűn...

-Taehyung! - Legyez az arcom előtt, amitől kicsit megijedek és hátrébb lépek. - Mondom menj haza és hozd a cuccod, addig én csinálok reggelit az útra. Öt perc múlva a ház előtt tali.

Bólintok egyet és elhagyom a szobáját, nem várva meg, hogy ne talán kikísérjen. Elég jól ismerem már a házat, ahhoz hogy kitaláljak magam is. Ilyenkor örülök, hogy egymás mellett élünk mert nem kell túlsókat mennem korán reggel. Házunk előtt állva előveszem a kulcsaimat és kizárom az ajtót, halkan becsukva azt a hátam mögött. Anyáék még itthon vannak, így nem szeretném ha észrevennének, mert akkor soha nem fogok eljutni a suliig.

Tegnap nagyon idegesek voltak, amiért kihagytam a vasárnapi misét. Többször hívtak, hogy menjek haza és legalább az otthoni szentélynél nyomjak le egy imát, ha már nem voltam hajlandó ezt megtenni istenházában. Most először nemet mondtam nekik. Nem akartam hazamenni, hogy a hülye szövegüket hallgassam. Nem volt erre szükségem, így sem voltam túl jól...nem hiányzott a szüleim marhaságai. 

Lábujj hegyen mentem fel az emeletre első sorban is a fürdőszobába, hogy rendbe tegyem magam. Megmostam a fogam, arcom, majd a hajamat is aránylag rendbe tettem, utána gyorsan át suhantam a szobámba. Táskámba beletettem minden olyat, ami kelleni fog órán, majd még felkaptam egy vékony cipzáros pulcsit, mivel reggelenként fázni szoktam, hiába van nyár közepe. 

Mikor mindennel végeztem halkan leosontam a lépcsőkön és elhagytam a házat. Nem lepődtem meg egyáltalán, mikor észrevettem, hogy Jimin még nincs a házuk előtt. Annyit tud készülődni mint egy csaj. A haja már egy félóra, ahogyan beállítja. Öt perc várakozás után, végre őnagysága kijön a házból, maga után bezárva, majd gyorsan elém pattan. 

-Csináltam neked is szendvicset! - Felém nyújtsa a becsomagolt szendvicset, amire elmosolyodok és elveszem tőle. Jiminre sok rosszat lehetne mondani, de nála figyelmesebb fiút még nem láttam. 

-Köszönöm, később megeszem. - Elteszem a táskámba és ezután el is indulok, mert már tényleg késésben vagyunk. 

-Kérdezhetek valamit? - Siet mellém, hogy felvegye az én tempómat, ami őszintén szólva nem lehet túlságosan nehéz. Utálok sietni, épp ezért megyek inkább be korábban, mint túlságosan is későn, nehogy véletlenül gyorsan kéne szednem a lábaimat. - Igazat megvallva Jungkook-tól szerettem volna megkérdezni, de félő ő megütne. 

-Miért, mi az? 

-Jungkook anyja prosti? - Kérdése miatt hatalmasra nőnek a szemeim, majd pár másodperc után elkap a nevetés. 

-Dehogyis! Te ezt megmerted volna kérdezni tőle? - Nevetek még mindig, már lassan a hasamat fogva. 

-Nem ilyen szavakkal tettem volna. - Vigyorodik el és vállával meglöki az enyémet. - Hagyd már abba a nevetést és inkább mond el, hogy akkor minek dolgozik az a nő! 

-Rúdtáncos.

-Akkor majdnem ugyan az. - Helyeselve szavait bólogat, de a csúnya nézésem miatt abbahagyja. - Most miért? 

-Van különbség a kettő között. Az egyik az utcán van, míg a másik egy méregdrága klubban, ahol undorító férfiak nézik, ahogyan forog egy rúdon.  Magyarul ő csak táncol, nem fekszik le senkivel pénzért. 

-Nem lep meg, hogy elítéled ezt a műfajt. - Szeretnék ellenkezni, hogy ez nem igaz, de hát végülis miért tagadjam? Undorító és megalázó egy meló lehet, de ha egyszer muszáj valahonnan pénzt szerezni, akkor nincs mit tenni. 

-Nem tartozik a kedvenceim közé, de Jungkook anyjának muszáj valahol dolgoznia, hogy eltartsa magukat. Ezt megértem és tiszteletben tartom, épp ezért nem is fogok semmi rosszat mondani róla. Na meg Jungkook anyja nagyon aranyos egy hölgy és kedves. 

-És csinos is. - Vágja rá, amitől rákapom villogó szemeimet. - Vagyis...a korához képest, nem rossz bőr. - Próbálja menteni a menthetőt, de ezután a megszólalása után már nem segíthet rajta semmi sem. 

-Attól függetlenül, hogy meleg vagy, jól megnézted magadnak! - Felháborodva pattan elém, miközben széttárja karjait. 

-Már te is kezded?! Nem vagyok meleg! Nem vagyok! És ha valaki ezt újra kimondja esküszöm betöröm az orrát! 

-Akkor anyakomplexus? -Gondolkodok el hangosan, csakhogy jobban húzzam az agyát, de lehet túlzásba vittem. Mérgesen kiált fel és elkezd szaladni utánam, én pedig röhögve előle. 

Ha játékról van szó elég jól bírom a strapát, de még így is hamar kifulladok. Muszáj vagyok egy idő után megállni és inkább bevállalni azt a verést, minthogy tovább keljen futnom. Persze Jimin eddig még játékból se ütött meg soha, és most sem teszi, helyette csak homlokon pöcköl. Mindketten nevetve lépünk be az iskola kapuján, de a mosolyunk hamar leolvad. 

Hatalmas hangoskodás véget odakapjuk a fejünket a sok emberre, akik kört alkotva körbevesz valakiket. A hangok alapján verekedés folyik, amit nem nagyon szeretnék végignézni. Utálom az erőszakot, nemhogy alkalmazni, de még nézni is. 

-Jungkook? - Mutat Jimin a verekedő páros felé, akiket alig lehet látni a sok ember miatt. Próbálom jól szemügyre venni, vagy kideríteni tényleg ő az, de Jimin hatalmas sebességgel fút el mellőlem és szalad a tömegbe. 

Utána sietek, miközben érzem a szívem nagy erővel kezd el verdesni mellkasomban. Rémület megy végig a testemen, tenyereim izzadtan kapnak Jimin után, rántva el a verekedő fiúk közül. Ahogyan ezt megteszem meglátom Jungkook-ot, aki a másik fiú derekán ülve üti őt, majd egyszer csak ő kerül alulra és kapja be az ütéseket. Látvány miatt gondolkodás nélkül kapok a srác karja után, hogy lerántsam Jungkookról, de az hátra lendíti a könyökét, szépen gyomorba ütve vele. Fájdalmas nyögés után a földre seggelek, míg kezemet a fájó részhez kapom. 

-Te seggfej! 

Jimin mérgesen kap a fiú után és szedi le a másikról, míg egy hatalmasat húz be neki, amitől a srác szétterül a földön. Mielőtt túlságosan is elfajulna ez az egész, gyorsan talpra küzdöm magam és átkarolom Jimin derekát, hogy hátrébb rántsam, lehetőleg lefogva nehogy vissza tudjon menni. Ahogyan elrántom Jungkook veszi át a helyét és ő püföli tovább a fiút. Mi a franc van már, most komolyan?!

Szerencsére Yoongiék megjelenek és szétszedik a verekedő párost. Megkönnyebbülve engedem el Jimint, aki csak mérgesen puffog. Sajnos nem sokáig lehetek nyugodt, mert jön egy tanár és elviszi a srácokat az igazgatói irodába. 

-Mi a franc történt itt? - Teszi fel a hatalmas kérdést Yoongi, amire talán egyikünk se tud választ adni. 

-Nem tudom, de kinyírom azt a mocskot, amiért megütötte Taet! - Mérgesen köpi szavait barátom, míg felém fordul és a hasamat kezdi simogatni. - Nagyon fáj? - Tekintete pillanatok alatt válik aggódóvá, nyomot se hagyva nem rég mérges arcvonásainak. 

-Jól vagyok. - Simogatom meg arcát, mosolyt varázsolva az enyémre. - Menjünk órára mielőtt mi is bajba kerülnénk. 

Jimin bólintása után elköszönünk a többiektől és bemegyünk a suliba, ott a termünkbe, ahol helyet is foglalunk. Ideges vagyok, de hogy ne lennék az, mikor Jungkook bajban van? Egyáltalán miért kezdett el verekedni azzal a sráccal? Ki is rúghatják emiatt az iskolából. Remélem nem sérült meg nagyon, hiszen ő is azért kapott pár ütést. Láttam vérezni ajkait, ami minden bizonnyal későbbiekben még látványosabb lesz, ha ne talán fel is puffan az a rész. 

Nem tudtam nagyon odafigyelni az órára, folyton Jungkook-on járt az eszem. Nagyon aggódok érte, amiért megsérült és most az igazgatóiban van. Gyötör a kíváncsiság és a félelem. Nem akarom, hogy kirúgják innen, hisz utána hova mehetne? Ez a második iskola ahol elkezdte az érettségit, bár azt nem tudom miért rúgták ki az előzőből, sose említette. 

Megkönnyebbülésemre végre kicsöngettek, nekem pedig az volt az első dolgom, hogy kimenjek Jiminnel az udvarra, hátha Jungkook is ott van. Jó lenne látni mekkora is a kár, mit kapott büntetés képpen. Nézelődök, forgatom a fejem, de nem látom sehol sem, az idő pedig telik, nem sokára vissza kell mennünk órára. 

-Taehyung...- Jimin a nevemet félve ejti ki a szájából egy közeledő alakot figyelve szemeivel, de olyan mereven, mintha arra várna mikor támad rá. 

-Az a srác verekedett Jungkook-al, igaz? - Nézem meg jobban a fiút, aki olyan mérgesen halad felénk, akár egy feldühödött bika. 

-Ő Taemin. - Suttogja, amire kitágulnak szemeim, szívem torkomba kezd el dobogni. 

Mikor verekedtek nem nagyon figyeltem meg őt, de Jiminek igaza van, Ő tényleg az. Általánosban volt osztálytársunk és egy hatalmas féreg volt. Az év közepén kirúgták miután belelökte Jimint a suli medencéjében, tudván, hogy ő nem tud úszni. Ezek szerint lebukott egy évet és most ebben a suliba jár...

-Te mocskos kis törpe! - Kiabál mikor már közel ért hozzánk, miközben kezével Jimin után kapna, de gyorsan elcsapom kezét és a kisebbet a hátam mögé rántom. 

-Ne érj hozzá! - Emelem fel szintén hangom, nem palástolva idegességemet. 

-Templom szökevény? Hát te is itt vagy, látom még mindig egymást szopjátok. - Önelégült vigyort húz ajkaira, miközben végignéz rajtam. - Fel sem ismertelek a kék haj miatt. 

-Én sem ismertelek fel, bár nem értem miért, hisz semmit sem változtál. Még mindig undorító vagy és szánalmas. 

-Jobb lenne, ha befognád azt a szép szádat, mielőtt én fogom be neked, de az már fájni fog. -Kap a pólómhoz, közel rántva magához, szó szerint az arcomba mászva. 

-Nem félek tőled, régen se tettem, ahogyan most sem. Mert ahogyan mondtam szánalmas vagy. 

-Te akartad. - Vigyora még nagyobbra nől, miközben egyik kezét felemeli, hogy végül megüsön, de mielőtt betalálhatna ökle két remegő kezet látok meg a srác csuklójánál. 

-Ne..ne bántsd..- Remeg a hangja, ahogyan az egész porcikája is, míg szemeiből tisztán kilehet venni a félelmet. Jimin a mai napig fél tőle...Taemin felkuncogva lök el magától, amitől hatalmasat esek a földre. 

-Akkor játszunk ketten. - Kapja el Jimin karját, erősen megrántva végtagját, kisebből egy apró ijedt nyüszítést kierőszakolva. - Minie, remélem tudod, hogy kapni fogsz azért, amiért megütöttél engem? Te is tudod, hogy nem szeretek adósa maradni senkinek sem..

Nem törődve az oldalamban lévő hasító fajdalommal állok fel gyorsan, hogy minél hamar elránthassam barátomat annak az őrült karmai közül. Utána kapok, de azzal a lendülettel muszáj vagyok elengedni és arrébb menni, mert valaki visszaránt és félre is lök az útból, míg egy hatalmasat behúz a barátomat szorongató egyének. A lendület miatt majdnem elesek, mert azért nem túl finoman lettem arrébb taszítva, de nagy nehezen megtartom az egyensúlyom. 

-Ha még egyszer hozzáérsz eltörőm a karodat! - Ordít rá Jungkook a fiúra, aki az ütés miatt most a földön ül és az arcát fogja. Jimin kihasználva szabadságát rohan mellém és ölel meg, nem is nézve rá többet Taeminre. 

-Még nem végeztünk, Jeon! - Morogja, ahogyan feltápászkodik a földről, majd szépen elhordja magát. 

-Abban biztos lehetsz! - Kiabál utána, kezeit még mindig ökölbe szorítva,  nagyon ijesztő hatást kölcsönözve rá. - Jól vagytok? - Fordul felénk, jól alaposan megbámulva Jimint, aki még mindig a nyakamba bújtatott arccal szorosan ölel. 

-És te? - Nézek rajta végig, alaposan szemügyre véve felszakad ajkát, felduzzadt arcát, amitől elborzongok. - Miért verekedtetek? - Próbálok nyugodtságot csempészni a hangomba, nem kimutatva aggodalmamat. 

-Mert az a szemét le videózta anyámat a munkahelyén és felette a nettre! Ma reggel szépen megkértem, hogy szedje le, de ő erre nem volt hajlandó. Mérges lettem és neki mentem...de azt hiszem ez érthető, te se viselkedtél volna máshogyan, ha az anyádról lett volna szó.

-Megértem, de ez nem jó. - Rázom meg a fejem, míg kezemmel végig simítok Jimin hátán, némán vigasztalva őt is. - Az erőszak nem megoldás, bajba kerülhetsz emiatt, ki is rúghatnak. 

-Ezt én is nagyon jól tudom, nem kell neked is a számba rágnod! Az anyámról van szó, aki most a netten kering. 

-De..

-Nem kell a fejmosásod, se pedig a hülye tanácsod! Csak fogd be és inkább ne mondj semmit sem! 

Olyan haragosan és ellenségesen támad le szavaival, hogy belém reked még a levegő is. Szerintem én semmi rosszat nem mondtam, így nem értem miért támad engem. Bár nem is értem miért lepődők meg rajta. Ha sérelem éri, általában rajtam vezeti le, mert másra nem is lennék jó. Csak nem kiabálhat Jiminnel, mikor ő belé szerelmes. 

-Oké, innentől kezdve nem mondok neked semmit sem. - Óvatosan eltolom magamtól Jimint, aki szomorkásan néz fel rám. Szeretném őt megvigasztalni, ölelgetni egy kicsit még, de muszáj vagyok komolyan beszélni Jungkook-al, mert úgy érzem ha tovább magamban tartom a feltörő mérgem belefulladok. - Menj és veresd szét a fejed, utána rúgasd ki magam a suliból, nem érdekkel, de ne merészelj a közelembe jönni sírva, mikor mindent elbaszol, mert nem fog érdekelni a nyűgöd. Eddig érdekeltek a tanácsaim, rögtön hozzám szaladták mikor valami gondod akadt az anyukáddal, én pedig meghallgattalak. De én nem csak erre vagyok jó! Nem vagyok a kibaszott lelki szemetesed, Jungkook! 

-TaeTae én...- Nem engedem, hogy folytassa a mondatát, túlságosan is mérges vagyok ehhez. 

-Nem beszélhetsz velem így! Én a párod vagyok, nem pedig a kutyád! - Mellkasomat majd szét tépi a méreg, csalódottság egyvelege. Fáj ahogyan bán velem, hisz én szeretem őt, nagyon szeretem. A figyelméért ácsingózom a törődése kell nekem, de egyiket se kaphatom meg. Mert ő nem engem szeret...és ezek szerint nem is tud megszeretni. 

-Sajnálom...csak annyira mérges vagyok. Az anyám, most meg Jimin is megsérült. - Hajtsa le fejét, míg ujjait tördeli. Az elhangzottak miatt összeráncolom a szemöldököm, értetlenül bámulva a sajnálkozó fiút. Már megint csak Jimin! Én is megsérültem, Jiminek semmi baja sincs, csak megijedt, de nekem mindenem fáj. Rám miért nem figyel soha...? 

-Hol sérültél meg? - Kapom fejem a kisebbik felé, aki megszeppenve néz fel rám. - Jungkook azt mondta megsérültél, szóval mutasd meg hogy hol. 

-Semmi bajom...- Rázza meg fejét, míg kezével enyémre fog. - Ne csináld ezt Tae. - Suttogja halkan, de vagyok olyan mérges, hogy ne vegyen figyelembe kérését. 

Elegem van ebből, annyira elegem. Én megpróbáltam, tényleg nagyon próbálkoztam, de semmit sem ért. Tudtam mibe mentem bele, azt is tudtam, hogy hiába lehetek vele, egészen soha nem lehet az enyém. Tudtam mégis belementem, miközben azzal hitegettem magam  jó szórakozás lesz az egész, de belül reménykedtem, hogy egyszer változni fog a helyzet és belém szeret...tévedtem. Az első szeretkezés után minden megváltozott, többre vágytam. A figyelmét akartam, közelségét, hogy néha napján csináljon úgy mintha érdekelném és vigyen el randira, ahogyan a normális párok is csinálják. Túl sokat akartam, ezért önzővé váltam. 

-Sajnálom, oké? Ígérem többet nem teszek ilyet. - Közelebb lépve nyúl kezem után, de én ellökőm magamtól végtagját. 

-Igazad van, többet tényleg nem fogsz ilyet tenni, mivel szakítok veled. 

Kicsit késve, de boldog szülinapot kívánok a mi kisbabánknak! Olyan gyorsan felnőnek. :')

Mindenkinek boldog újévet kívánok! ^^