Jungkook pov.

Az együtt töltött idő a fiúkkal csodálatos  volt, csak nem tarot sokáig. Rengeteg tananyagból kellett felzárkóznom, így nem volt sok időm rájuk. Tanulnom kellett, dolgozatokat írnom, azokra azért valami elfogadható jegyet szerezni, mert egy kettes nem nagyon javítsa fel az osztályzatomat. 

Új vagyok, nem is ugyanazokat tanulják itt, mint amit én tanultam az előző sulimban. Bár kitudja, túl sokat csavarogtam, nagyon ritkán mentem be órákra. Elég rossz társaságba keveredtem, egy csapat fiú és lány társaságában. Vicces volt bulikba járkálni, inni, füvezni és minden jöttmenttel lefeküdni. Az elején nagyon jó móka volt, de utána túlságosan is elfajult minden. Rossz dolgokba keveredtem, amiből nagyon nehezen tudtam csak kijönni, majd végül a suliból is kirúgtak. Nem akarom, hogy ez újra megismétlődjön, épp ezért mindent megteszek, amit csak tudok. 

Azért a babáimat se nagyon hanyagoltam el, mert ha suli után nem is találkoztunk annyit, azért a szünetekben igen. Ha alkalmam nyílt rá, akkor még telefonon is zaklattam őket, rengeteg kifogást gyártva, csakhogy halljam a hangjukat. Taehyung értékelte is, és nagyon sokáig beszélgetünk telefonon keresztül, de a másik édesem nem volt emiatt ennyire vidám. Az utóbbi két hétben, míg elvoltam foglalva a tanulással, az én Jiminnem beleőrült a táncba. Ha lehetett volna éjjel- nappal csak gyakorolt volna, amit én nagyon édesnek tartottam, de Yoongiék már annyira nem. Folyton a nyakukon volt, még szünetben is őket zaklatta. Személy szerint én örültem neki, mivel végre nyitott mások felé, beszélgetett és barátkozott, nem lógott annyit Taehyungon, aminek persze örült is a másik, mert így ő is szabadon beszélgethetett másokkal is. Nem kellett attól félnie, hogy Jimin féltékenységi jelentet rendez, mikor megszólít valakit. 

Most pedig két hét után itt állok egy ház előtt, várva az én kincseimet, hogy megérkezzenek. Taehyung nagyon szeretett volna eljönni erre a házibuliba, amire meghívták, így természetes volt az, hogy mi is vele tartunk. Nem vagyok az a féltékeny típus, megbízom a párjaimba, de azért jobb félni mint megijedni alapon inkább eljöttem én is. Az ital kitudja hozni az emberből a legszörnyűbb énjét is. Én már csak tudom, megtapasztaltam ezt elég korán. 

-Hali. - A nagy bambulásból Jimin csilingelő hangja hozz vissza, így mosolyogva felé is fordulok. Unott képpel bámul rám, míg Taehyung izgatottan von egy ölelésre. 

-Szia baba. - Puszilok hajába, persze azért előtte szét lesek ki láthat minket és ki nem. Engem nem érdekelne, ha bárki is meglátna minket, boldogan vállalnám fel ezt a két szépséget, de ők másképp lássák a helyzetet. 

-Még mindig nem értem, miért akartál eljönni erre a hülyeségre. - Morog a kis törpe, kezeit zsebre vágva. Édes mikor duzzog. 

-Mert néha kell egy kis szórakozás is! Amúgy sem voltunk még bulizni, így nagyon szerettem volna eljönni. Amúgy is jönni fog még Hoseok és Yoongi is! - Szerintem Taehyungot még sosem láttam ennyire virgoncnak. Kivéve akkor, mikor legutóbb alattam nyögött, na akkor elég virgonc volt. 

-Mindig együtt vannak, szerintem ők titokban buzik. - Muszáj vagyok nagyot sóhajtani Jimin mondatta után, hiszen utálom, mikor valaki ilyen csúnya megnevezést használ a melegekre. Főleg, ha ő is az. 

-Te is az vagy. - Vágom oda, nem is tudnám visszafogni. A kis törpe felhorkant és toporzékol egyet. 

-Nem vagyok az! 

-Nem hát, csak fiúkra áll a kukid. - Vonok vállat egy kis vigyort húzva ajkaimra. 

-Lalalala! Nem hallom!  - Fogja be füleit gyerekesen hangoskodva, nehogy elérjen hozzá a hangom. 

-Mindegy..- Feladva vele a vitát, inkább témát váltok. - Szeretném ha a buli alatt együtt maradnánk. - Mindketten bólintanak egyet, de abban a pillanatban TaeTae hatalmas mosollyal az arcán el is szalad mellőlem. - Ennyit arról, hogy együtt maradunk. - Taehyung a megérkező Hoseok nyakába ugrik, így köszöntve a nála fiatalabbikat. Újfent sóhajtok egyet és elindulok hozzájuk, de Jimin visszafog. 

-Ígérd meg, hogyha bent leszünk, akkor nem fogsz magamra hagyni. - Értetlenül nézek rá, mégis beleegyezek furcsa kérésébe. Alapból is ezt tettem volna. 

Kezemet nem engedve el jön velem oda a többiekhez, akinek halkan köszöntünk is. Néha úgy érzem, Taehyung túlságosan is közvetlenül ér a másikhoz, ahogyan most Hoseok-hoz is. Tisztára klikkel a szemem, mikor látom, hogy végigsimít a karján, vagy mikor megöleli. Kezdem érten, Jimin miért nem enged senkit sem a közelébe. 

-Menjünk! - Indul meg az én babám, megragadva Hoseok kezét, de mielőtt elindulhatnánk, Jimin utánuk szól, miközben átkarolja a karomat. 

-Mielőtt bármi is elkezdődhetne, szeretném, ha tudnátok én és Jungkook együtt vagyunk. - Kijelentésére nem csak a két srác akad ki, de még én is. 

-Ez igaz? - Néz rám Yoongi kérdően, amire bólintok egyet. Végül is nem baj, ha tudják kihez is tartozik ez a szépség. - Jobbat is találhattál volna. - Húzza el szája szélét, gúnyosan nézve Jiminre. 

-Hé! A barátom vagy, de ha még egyszer így beszélsz a pasimról kiütlek! - Förmedek rá, hiszen azért ez sok. Attól függetlenül is, hogy tudom nem gondolja komolyan, csak piszkálni akarja a nagyobbat, akkor se beszéljen így a palimról. Nála jobbat és szebbet nem is találhattam volna. 

-Jó, bocsi! - Védekezően felemeli a kezeit, amit nagyon jól tesz. 

-Én is...- Motyogja szégyenlősen Tae, kicsit bátortalanul sétálva mellém, majd fogva meg a kezem. - Én is velük vagyok...- Lesüti a szemeit, amire bátorítás képpen megszorítom kezét. 

-Így már értem, miért utasítottál vissza. - Kuncog Hoseok, amitől babám megkönnyebbül és rámosolyog. 

A kis beismerésünk után bemennek a többiek, de én kint maradok Jiminnel, mivel nagyon kíváncsi vagyok, mire is volt ez jó. Gondolom nem csak úgy akarta közölni nekik, hanem valamit el is akart érni. 

-Szóval, miért? - Teszem fel a hatalmas kérdést, amire elmosolyodik. 

-Hoseok túlságosan is fogdosta Taehyungot, így azt reméltem, ha felvállallak, akkor ő is felvállal minket. Szerencsére így is történt, bár eléggé fostam, hogy nem fogja megtenni és akkor buzinak fognak nézni. 

-Nem kell annak nézniük, mert az is vagy. 

-Már megint kezded! - Csattan fel. 

-Miért nem akarod beismerni, hogy meleg vagy? Jobban éreznéd magad utána. 

-De én nem vagyok az! Annyira idegesítő vagy! 

Megfogja a kezem és behúz az ajtón, ami után rögtön megcsap a hangos zene. Jimin átfonja karjaival az enyémet és úgy jön mellettem, bizonytalanul bámulva a sok embert. Nem értem a viselkedését, de nem is kérdezek rá, valószínűleg a hangos zene miatt nem is hallaná. Gyorsan utolérjük a többieket, akik már piával a kezükben üdvözölnek minket, és már nyomják a kezünkbe. Én visszautasítom, nem szeretném leinni magam, mert tudom milyen vagyok részegen, most pedig oda kell figyelnem a két édesemre. 

Jimin gyorsan lehúzza az italát, fancsali képpet vágva hozzá, ami meg mosolyogtat. Kis édes, nem bírja az erőset. Taehyung is megissza az adagját, de már Hoseok hozza is a következő kört, amit szintén hamar eltüntetnek. Úgy érzem holnapra mindenki nagyon másnapos lesz, főleg ha keverik az italt mindennel. 

Mikor már mindenki eléggé leitta magát, akkor elmegyünk táncolni. Taehyung Hoseokkal táncol, Yoongi még az italát kortyolgassa, Jimin pedig mintha koala lenne, úgy rám van tapadva. Szemeit ide-oda kapkodja és ha valaki elakar menni mellettünk, rögtön hátam mögé ugrik. Nem értem mi baja van. 

-Baj van? - Kérdezek végül rá, mert már tényleg nagyon kínozz a kíváncsiság.  Bátortalanul rám pillant, majd kicsit összébb húzva magát fülemhez hajol. 

-Tömegiszonyom van....

Nem kérdeztem többet, így már mindent értettem. A nagypofájú, Park Jiminnek tömegiszonya van. Bezzeg attól nem fél, hogy egyszer megverik, mert nagy a szája. Szívesen cikizném vele, de inkább hagyom az egészet. 

A kezdeti szorongása lassan enyhülni kezd, mivel a pia is beüt nála és végre elkezd ő is táncolni. Kezemet nem ereszti, nem is megy nagyon távol tőlem, de táncol. Telik az idő és már én is jobban érzem magam, bár kicsit furán. Még soha nem buliztam józanul, bár nem bánom azt, hogy nem ittam, talán így sokkal jobb is. 

Yoongi hozza a következő kört, de ezt már nem engedem meginni Jiminnek, mert látom túlságosan is sok volt már neki az a pár ital is. Taehyungra is szívesen rászólnék, hogy most már elég, de ő megelőz és gyorsan megissza, mielőtt elvehetném tőle. A kis sunyija! 

Kezd nagyon késő lenni, fáradok is eléggé, mert Jimin nagyon aktív. Mióta itt vagyunk nem ültünk le, hanem táncoltunk, én pedig így pia nélkül elég hamar elfáradtam. Ideje menni. Ezzel az elhatározással fordultam Taehyunghoz, hogy szóljak neki tipli van, de meglepetésemre nem volt ott. Hoseok-ot se láttam, így pedig még dühösebb lettem. 

-Yoongi! - Lépek barátomhoz és kicsit felemelem a hangom, hogy halljon is valamit. - Hol vannak a többiek? 

-Öt perce mentek el a mosdóba. - Kiabál vissza, majd a mosdok irányába is mutat. 

-Miért nem szóltak nekem is?! - Háborodok fel, de Yoongi leint. 

-Nehogy már körül kiáltsák, hogy pisálni mennek. Biztos, hogy mindjárt visszajönnek. 

-Megkeresem őket, vigyázz Jiminre. - Tolom oda neki a párom, aki nem akarja elereszteni a kezem. - Mindjárt jövök, csak megnézem TaeTaet, oké? - Simítok arcára, amire szomorkásan, de bólint. 

Otthagyom őket és elmegyek a mosdókhoz, útközben azért meg próbálom lenyugtatni magam, mivel eléggé mérges lettem. Ahogyan említettem nem vagyok féltékeny típus, most azért mégis eléggé kínoz a féltékenység. Taehyung egész este nem jött oda hozzám, csak Hoseokkal foglalkozott, ami eléggé rosszul esett. Most meg kettesben mentek el a mosdóba! Kitudja mit csinálnak ott kettesben, mikor mindketten seggrészegek! De esküszöm, ha Hoseok hozzányúlt az én babámhoz én úgy megverem, hogy a végén még én is megsajnálom. 

Mielőtt elérhetném a célt, meglátom őket kijönni a mosdóból. Fogják egymás kezét, amitől még nagyobb méreget érzek. Nem is tudom visszafogni magam, mikor majdnem mindenkit fellökve magam előtt lépek eléjük, majd lököm szét őket. 

-Hol a francban voltál ilyen sokáig? - Emelem fel a hangom, amire össze húzza szépen ívelt szemöldökeit. 

-Mosdóban, de szóltam Yoonginak is, sőt nem egyedül mentem, hanem Hobival. Nem értem mi a bajod van! 

-Nekem is szólnod kellett volna, nem csak önkényesen megfognod magad és elmenned vele! - Mutatok az említett "barátomra". - Amúgy is mi a fenéért fogod a kezét?! 

-Mert sokan vannak és nem akartam tőle elszakadni. - Mellkasa előtt összefonja karjait, dühösen nézve rám. - Egész buli alatt nem is érdekeltelek, bezzeg most idejössz és kiabálsz velem?! - Emeli fel a hangját, túl kiabálva a zenét, amitől kicsit megszeppenek. - Hatalmas egy idióta vagy! 

Felfújva magát elakar menni mellettem, de megfogom a kezét, ami talán kár volt, mert olyat taszít rajtam, hogy majdnem elesek. Még soha nem láttam ennyire mérgesnek. Odafordulok Hoseokhoz és megkérem szóljon a többieknek, hogy jöjjenek ki az udvarra. Ez után rögtön az én kis részeges párom után szaladok, nehogy valami baja essen a hatalmas ellenkezése közepette. Az udvarra érve megy a kapuhoz, de az előtt elkapom a karját és most fel is készülök arra, hogy ellök magától. 

-Kicsim, ne haragudj rám, nem akartam kiabálni.

-Hagyj békén és engedj el! - Rángassa a fogva tartott végtagját, de mégis nagy nehezen magamhoz rántom és megölelem. 

-Ne csináld ezt, inkább mond el mi a baj. - Békülésképpen megsimogatom a hátát, ami elsőnek elég hatásosnak tűnik, mégsem az, mert egy határozott mozdulattal el is lök magától. 

-Azt mondtam hagyj békén! Egy idióta vagy! - Szitkozódik hangosan, de mondatta végére elhalkul és látom bekönnyesednek a szemei. - Velem miért nem tudsz úgy foglalkozni, mint Jiminnel..? 

Belém szorul minden kimondatlan szó, annyira meglepődök. Fogalmam sincs mire gondol, hiszen ugyan úgy foglalkozom velük. Nem értem őt, és megkérdezni se tudom mire gondol, mert megérkeznek a többiek. Jimin elég ingatagon áll a két lában, mégis odasétál Taehoz és megöleli. Hátha ő jobban megtudja vigasztalni, mint én. Elköszönök a többiektől és megfogom a két fiú mancsát, kikísérve őket az útra. 

-Menjünk hozzám, én közelebb lakok, na meg ilyen állapotban nem lenne jó, ha meglátnának titeket a szüleitek. - Húzom el a szám, mert Jimin konkrétan Taehyungba kapaszkodva egyensúlyozik. 

-Én hazamegyek....- Babám könnyes szemeit megtörli kézfejével és hátat is fordít nekünk.

-Jimin maradj itt, ne mozdulj, érthető?  

-Igen is kapitány!! - Kihúzva magát tiszteleg akár egy katona, miközben hatalmas édes mosoly jelen meg az arcán. Megsimogatom a fejét és már szaladok is Taehyung után, nehogy túl messzire jusson. 

-Baba, ígérem holnap hazaviszlek kora reggel, de most velem kell jönnöd. A szüleid mérgesek lesznek, ha így meglátnak. - Állok elé gyorsan, miközben beszélek, nehogy elmeneküljön. 

-Hazamegyek...- Próbál kikerülni, ami persze nem sikerül. Részeg, alig áll a lábán, ha akarna se tudna messzire jutni. 

-Erre nincs idő! Jimin egyedül van! - Szólok rá már erélyesebben, amire megáll és könnyes szemekkel rám néz.

-Mindig csak ő...

Megfordul és visszafelé megy, én meg óvatosan követem. Nem tudom mi lehet a baj, ez pedig nagyon idegesít. Jimint szerencsére ott maradt, ahol mondtam neki, sőt ahogyan meglátott minket már szaladt is oda. Megfogta az én kezem és Taehyungért is, amit a szomorú fiú hagyott neki. Még jobban összezavarodtam, mert folyton Jiminnel jött, mégsem mérges úgy rá ahogyan rám. 

Elég csöndes utunk volt, sőt mikor felértünk a lakásomra se beszélt egyikünk se. Taehyung csöndben levette a kényelmetlen nadrágját és lefeküdt az ágyba a falhoz, arra is fordulva. Jimin követte a példáját, utána bemászott a háta mögé és szorosan megölelte. Én is lefeküdtem melléjük, néha megsimogatva Taehyung karját, de mást nem hallottam felőle csak szipogást. 

Köszönöm, hogy elolvastad. :)