*Rosalie szemszöge*

~Rosalie gondolata~  

Sokan kérdezik tőlem, hogy milyen ez az élet, mire csak annyit válaszolok. "Egy szemetes vagyok, amibe naponta többen is belerúgnak, mégse mutatom ki a fájdalmamat." Aztán jön a kérdés, hogy miért nem hagyom akkor abba, egyszerű választ szoktam ilyenkor adni. "Neked az az életed, hogy pucos öltönyben ülsz egy irodában és dirigálsz, néha kurvázól, nekem meg ez az életem, naponta más férfival lefekszek, hogy megtudjak élni, mégse kérdezem meg tőlük, hogy miért csinálják azt amit." Erre már nem tud semmit se mondani az illető, csak a pénzt leszokta dobni az asztalra és távozik. Én meg újra rendbe szedem magam, az elkenödőtt sminkemet letörlöm és egy újat csinálok. Egy kihívó ruhát felveszek, baromi nagy magassarkúba illesztve a lábam, késznek szoktam nyilvánítani magam. Majd a szokásos helyemre megyek, a Wall Street sarkához, ami köztudott, hogy a bűnözők területe. 

*Jelen*

A szokásos helyemen állok és várom a következő kuncsaftót. Az utóbbi három órában négy ügyfelem is volt, mondhatom, hogy a megbízóm nem kicsit őrült ennek a gyors rohamnak. Az utolsó lassan harmincperce távozott, azóta meg már halálra unom magam. Azon is gondolkoztam, hogy felhívom a futtatómat, hogy a nap többi részére szabit kérek. Nekem már van annyi tisztelettem ebben a szakmában és nála, hogy ilyeneket kérjek tőle, mivel mióta nála dolgozok kétszeres a bevétel. Házat is vett nekem, nem valami nagyszám, de nekem tökéletes. Két szoba, egy fürdő, konyha és nappali, ennyi elegendő, még az a másik szoba szerintem felesleges, mivel vendégeim nincsenek, akik nálam aludnának. Gondolataimat egy fekete BMW zavarta meg, ami megállt előttem, meg is van következő álldozat. 

– Szia cica. – húzta le az ablakot, egy fekete hajú, tetovált, piercinges férfi, körübelül 24 éves lehetett nem több, szemét nem láttam, mert napszemüveget viselt. 

– Mi az csödőr? – mentem az autóhoz és megtámasztottam a lehúzott ablak helyén. 

– Semmi köszönés, hanem máris a lényegre térsz? – húzta fel a szépen ívelt szemöldökét. Baszki, tuti, hogy szedeti. 

– Nem szeretem a szarozást, szóval mit szeretnél? 

– Ez tetszik. – húzta kaján mosolyra a száját. – Elsőnek is, azt hogy szálljál be, utána mindent elmondok. – nyitotta ki nekem az ajtót, én meg amilyen hülye vagyok, beszálltam. 

– Na, elmondod? – kérdeztem türelmetlenül. 

– Csukd be a szemed. – mondta nyugodt az kifejezésel.

– Miért? 

– Ne kiváncsiskodj, csak csináld amit mondtam! – szólt kicsit durvábban. Lassan lehunytam a szemem, majd hallottam, hogy motoszkál és hirtelen egy kendőt találtam a szám előtt. A szemeim röngtön kipantattak és elkezdtem kapálozni. Rúgtam, karmoltam ahol csak értem, de semmi haszna nem volt, láttásom és a hallásom egyre jobban kezdett alább hagyni. De egy utolsó mondatott tisztán hallottam. 

– Túl hiszékeny vagy kislány, egyszer ez a veszteted fogja okozni. 

Sziasztok! Itt is lenne az eleőnek rész, remélem tetszik. Sajnálom, hogy ilyen rövid lett, de most csak ennyire futotta. Kommentelj és szavazz! ❤️❤️