Miután Draco elnézést kért, amiért el kell intéznie a szükségét, ahogy kuncogva fogalmazott, Hermione közelebb hajolt Harryhez.

– Minden rendben van Dracóval?

Harry fájdalmasan megvonta a vállát. Megpróbálhatott volna színlelni, de a barátai túl jól ismerték.

– Őszintén nem tudom. Újabban elég szeszélyes.

– Komolyan gondoltam, amit a golyóiról mondtam – jegyezte meg Ron furcsán barátságos hangon. Nos, addigra már ő is túl volt pár pohár boron. – Leátkozom őket abban a pillanatban, hogy szólsz, Harry barátom...

– Jobban szeretem, ha a golyói rajta vannak – felelte Harry szárazon. – Jobban szeretem őket, mintsem tudni szeretnéd.

Az alkohol miatt Ron sokkal könnyebben elvörösödött, és Harry örömmel fogadta, hogy Hermione vette át megint az irányítást a beszélgetés fölött.

– Hogy érted, hogy szeszélyes? Elmagyaráznád pontosabban? Ez fontos lehet.

Harry úgy sejtette, ez hosszú történet lesz.

– Nos, nem is tudom, hogyan magyarázzam el. Szinte... olyan, mintha a hormonok játszanának vele, Hermione. Éles hangulatváltásai vannak, egyszer bújós és szeretetteli, a következő percben meg pánikba esik valami miatt, és többnyire étvágytalan is, de nem mindig, és... – Harry itt inkább meghúzott egy határt, mert nem akart belemenni Draco hálószobatitkainak részleteibe.

– És mi?

Harry erősen gondolkodott.

– És megint nem akarja meglátogatni a szüleit, pedig biztos vagyok benne, hogy már megbékéltek. Úgy értem, elmesélte nekik a házasságát, azt is elmondta, hogy félvérrel házasodott össze. És teljesen jól fogadták. De most akkor sem akarja meglátogatni őket!

– Hmm. Ezek a dolgok hirtelen változtak meg?

– Draco mindig is egy kissé... nyűgösködő volt, azt hiszem. A maga módján. De hirtelen sokkal rosszabb lett. Úgyhogy... igen.

Hermione egy pillanatig eltöprengett a dolgon.

– Ez csak találgatás, de megerőltető munkája volt. Talán egy darabig élvezte, hogy kiszakadhatott belőle, de most már az otthonlét kezdhet unalmassá válni.

– Én nem ragaszkodom hozzá! – kiáltott fel Harry megbántva.

– Úgy értettem, hogy talán élvezne egy kis változást. – Hermione hátralökte a haját a válla fölött. – Mit mond Draco, amikor a hangulatváltozásairól kérdezed?

Harry összevonta a szemöldökét.

– A pénzről beszél.

Ron horkantott egyet.

– És ez meglep? Szerintem elfelejted, hogy Draco Malfoy egy Malfoy.

– Ne kezdd el! – szólt rá Hermione élesen. – Harry szereti.

– Merlin tudja, miért – morogta Ron.

– Mert gyönyörű – válaszolta Draco enyhén vontatott hangon, ahogy az asztalukhoz lépett.

Harry a Nikolai-jal való hasonlóságra gondolt, és majdnem összerezzent.

Nem tudta, hogy Draco gondolatolvasó-e, de annak tűnt, amikor folytatta.

– És belül is ugyanennyire gyönyörű. És az enyém.

– Ó, Ron csak ideges az előadássorozata miatt – mondta Hermione, az örök békéltető. – De te is ingerültnek tűnsz, Draco. Harry említett valamit a pénzzel kapcsolatban. A szüleid kitagadtak az örökségedből a házasságod miatt?

Váó... Hermione is kiváló mardekáros lehetett volna, ha nagyon akart volna.

– Nem – felelte Draco olyan hangon, ami elhárította a további kérdezősködést. Hirtelen egyáltalán nem tűnt részegnek.

Hermione figyelmen kívül hagyta.

– De Harry az mondta, nem akarod látni őket.

– Ó, ez csak átmeneti – mondta Draco, olyan mozdulatot téve, mintha el akarna hessegetni egy zavaró rovart az ingujjáról. – Inkább nem beszélnék a dologról, ha nem bánod.

– De ők a szüleid, Draco – mondta Harry könyörgően. Ő nem gondolta azt, hogy ez az újkeletű viselkedés átmeneti lesz. Draco hazudhatott, amennyit akart Hermionénak. Csak neki volt muszáj igazat mondania.

Draco már-már leereszkedő tekintettel méregette Harryt, de amikor megszólalt, a hangja kedvesen csengett.

– Sosem voltak szüleid, így nem lep meg, hogy nem érted. De Harry... a szülők néha... útban vannak, oké? Tudom, mit csinálok.

– Majd meg fogod látogatni őket?

– Igen – felelte Draco határozottan, ezúttal egyenesen Harrynek. A szemében azonban szomorúság tükröződött... vagy inkább leírhatatlanul mély bánat. Harry nem tudta, mi lehet ez, de hirtelen megértette, miért nem beszélhet Draco arról, ami bántja. Ha megtenné, talán összetörne.

– De mikor?

– Amikor... majd készen állok rá – felelte a férfi, és becsukta a szemét. – Kérlek, ezt most már ne erőltesd, Harry!

Ron egy féloldalas vigyort villantott Harryre.

– Eh... tudom, nem rám vall, hogy Draco mellé álljak bármiben, de tudod, a szülők néha tényleg az ember agyára mennek.

Nem, Harry nem tudta. És nem gondolta, hogy valaha is meg tudja érteni. De még Hermione is bólintott egy aprót, úgyhogy Harrynek el kellett fogadnia, hogy mások másképpen is érezhetnek.

Sóhajtott.

– Rendben. Sajnálom, Draco! Leállok.

– Köszönöm! – felelte Draco halkan.

– Akkor Kanada – mondta Hermione vidáman. – Pár nap múlva Montrealban leszünk. Miért nem mesélitek el, hogy miket érdemes megnéznünk ott?

* * *

– Ágy? – kérdezte Harry, amikor hazaérkeztek. – Öm... nincs rosszabb, mint a másnaposság. Szeretnéd, hogy eltüntessem az alkoholt, ami még a szervezetedben van? – felemelte a pálcáját, miközben beszélt.

– Nem szükséges. Már elintéztem, amikor kimentem a vécére – válaszolta Draco könnyed hangon.

– Miért csináltál ilyet?

– Nyilván azért, mert nem akartam, hogy teljesen felszívódjon bennem a bor.

– De még mindig részegnek tűntél, amikor visszatértél az asztalhoz...

Draco gúnyos arcot vágott.

– Nos, nem ismerek auror szintű bűbájokat, ez igaz. Biztos vannak azonnali módszerek, hogy ne kelljen várni öt percet, hogy kihallgassátok a gyanúsítottat, nem?

Harry bólintott.

– Azért lefekszünk? Vagy inkább néznél még valami filmet?

– Ó, egyértelműen ágy. – Draco huncut mosolyt villantott rá, és ettől felforrósodott Harry vére. – Kanosnak érzem magam. – Közel húzta magához Harryt, és sokáig csókolta, míg mindketten alaposan kanosak nem lettek.

De nem számított. Dracónak így is gondja volt az élvezéssel. Harry nem akart az egyetlen lenni, aki elment, ezért ragaszkodott hozzá, hogy először leszopja Dracót. Addig nyalogatta és szopta a farkát, míg megfájdult az állkapcsa, és még így is... semmi.

Nos, nem pontosan semmi. Draco kemény volt, és egyértelműen élvezte a dolgot, nyögött és döfködött, néha meg-megragadva Harry fejét... de úgy tűnt, nem képes a csúcsra jutni.

– Sajnálom! – mondta Harry, amikor levegőt vett. – Nem tudom, mit csinálok ro...

– Nem miattad van – mondta Draco sietve. – Csakis miattam. Te csodálatos szerető vagy.

– Ja, csodálatos. Igen.

– Tényleg az vagy.

Ekkor valami bekattant. Harry nem tudta, miért jutott eszébe Hermione vacsora közbeni megjegyzése, de most eszébe villant, és hirtelen az életnek sokkal több értelme lett. – Talán változásra lenne szükséged – mondta lassan.

– Nem! – vágta rá Draco, eltakarva a száját. – Szeretlek! Harry, esküszöm, hogy szeretlek! Jobban fogom csinálni, keményebben fogok próbálkozni, én...

– Miről beszélsz?

Draco ledermedt.

– Öm...

– Mi az? – kérdezte Harry, belefáradva Draco kifogásaiba. Annak ellenére, hogy nem tudott hazudni, könnyedén sikerült titkolóznia, például arról, hogy miért ilyen szeszélyes a szüleivel kapcsolatban. Nos, Harrynek nem állt szándékában nyomást gyakorolni rá, ezt meg is ígérte. De ez más volt. – Mit hiszel, mire értettem? Mondd el!

– Ó, csodás, használd csak a szigorú hangod, miért is ne...

– Mondd el! – ismételte meg Harry, most még határozottabban.

Draco rámeredt, de engedelmeskedett.

– Mit kellett volna gondolnom, amikor azt mondtad, változásra lenne szükségem? Azt feltételeztem, arra utaltál, hogy el akarsz küldeni!

Harry rábámult. Draco ennyire bizonytalan?

– Persze, hogy nem foglak elküldeni! Én is szeretlek téged! Azon kívül, hogyan boldogulnál? Enni sem tudsz!

– Erről van szó – motyogta Draco.

Harry nem tudta, hogy kezdődött a veszekedés, de abba akarta hagyni.

– Gyere ide! – mondta, és kitárta a két karját. Várt, amíg Draco befészkelte magát közéjük, ahogy Harry ágyán feküdtek. – Akkor most figyelj, mert szerintem rájöttem.

Draco megint természetellenesen megdermedt, még a lélegzetét is visszafojtotta.

– Azt hiszem, talán beleragadtunk egy mókuskerékbe. Már előbb gondolnom kellett volna erre. Nem is tudom, miért nem gondoltam, kivéve... – Harry dobott egy csókot Draco szőke hajára. – Nos, azt hiszem, arról van szó, hogy annyira csábító vagy. De ez nagyon önző dolog volt tőlem. Minden jogod megvan hozzá, hogy te légy felül, amikor szeretkezünk. Miért nem mondod el, melyik pózt szeretnéd ehhez a legjobban?

– Ó! – Draco hangja színtelen volt, de amikor folytatta, feszültnek tűnt. – Á... nem, nem, ez jól van így, Harry. Nincs rá szükségem, hogy... azt szeretem a legjobban, amikor te vagy felül.

Harry elmosolyodott. Ezt jó érzés volt hallani, de nem változtatott azon, amit pár perce elhatározott.

– Persze, hogy azt szereted. Természettől fogva alárendelt vagy, és hozzáteszem, ragyogó vagy benne – mondta. – De ez nem jelenti azt, hogy mindig nekem kell felül lennem. Nézd, talán ezért zavar néha téged időnként, hogy rabszolga vagy. Ezért rossz az étvágyad. A feszültségtől, nem? Túl sok lehet mindig alárendeltnek lenni.

– Egyáltalán nem túl sok. Én szeretem ezt...

– De tudom, hogy néhanapján szükséged lehet rá, hogy azt érezd, irányítod a dolgokat, még engem is...

– Ez nem igaz! – Draco vergődni kezdett egy kicsit, de Harry erősen tartotta, és nem engedte el. Attól tartott, hogy a férfi megint elszalad, és bezárkózik a fürdőszobába. A hangjában volt egy olyan él, ami azt sugallta, hogy a menekülés jár az eszében.

– Gondolkodj ésszerűen! Nem hangzik logikusan az, hogy...?

– Ne akard, hogy felül legyek! – kiáltotta Draco. – Ne, ne! És ne merd használni a kibaszott szigorú hangodat, hogy rávegyél! Ezt nem tudom megtenni érted!

Harry a fogát csikorgatta. Akkor erről van szó?

– Ó, értem nem? Értem nem? Nos, én azt szerettem volna, ha magadért teszed, köszönöm szépen! De te nem tennéd meg, hacsak nem a drága Nikolai-oddal csinálhatod, így van? Engem nem akarsz úgy, ahogy őt akartad...

Draco a fejét kezdte rázni, méghozzá olyan eszeveszettül, hogy már görcsösnek tűnt.

– Nem, nem, nem érted! Nem erről van szó, Harry, egyáltalán nem! Sosem voltam felül Nikkel!

Most Harry dermedt meg természetellenesen. Ahogy felismerte hirtelen a férfi kijelentésének értelmét, az olyan volt, mint egy áramütés. Pedig tudta, hogy Draco nem tudott hazudni neki. Akkor ez mit árult el?

– Sosem voltál felül, amikor szeretkeztél a férjeddel? De... nem ő volt az egyetlen szeretőd előttem?

Draco mély levegőt vett.

– Ó, igen, az volt.

– Akkor azt akarod mondani... – Harrynek nem volt könnyű megfogalmaznia, amit gondol, mert olyan furcsának tűnt. – Soha sem voltál még felül?

– Így van. – Draco megkönnyebbültnek látszott, talán mert Harry végre megértette. Kivéve, hogy... Harry egyáltalán nem értette meg.

– Sosem dugtál még meg senkit?

Draco megrázta a fejét.

– Annyi ideig voltál házas, és sosem dugtad be a saját férjednek?

– Nem teszek ilyesmit.

Harry megdöbbent.

– De... de hát férfi vagy!

Draco megvonta a vállát.

– Alárendelt férfi vagyok.

– Igen, tudom, de akkor is férfi vagy. Nem akarsz... röhejes kérdés, Draco. Biztos, hogy te is akarsz dugni. Legalább néhanap!

– Úgy szeretem a szexet, ahogy csinálni szoktuk.

Harry még mindig össze volt zavarodva.

– De nem...?

– Nem.

– Ez nem normális!

– Dehogynem. Te vagy a domináns a kapcsolatunkban, úgyhogy te dugsz engem. Én vagyok az alárendelt, úgyhogy én nem duglak meg téged. Ez így oké, Harry.

Valamitől Draco megfogalmazásában Harry karján felállt a szőr. Egyáltalán nem tetszett ez neki.

– Ki mondta ezt neked? – kérdezte élesen.

Draco ásított.

– Alszunk?

Megint kitér a válasz elől.

– Nyilván a férjed, mert az rohadt biztos, hogy én nem – mondta Harry, miközben visszaemlékezett valamire, amit Draco említett neki egyszer arról, hogy Nikolai természetes módon vette át az irányító szerepet, mivel ő volt az idősebb és szexuálisan tapasztaltabb. – Draco... nem tudom, mi volt Nikolai problémája, de nem igaz, amit mondott.

Draco testhelyzetet váltott Harry karjaiban.

– Nikolai-nak nem volt problémája. Ne mondd ezt!

– De ha azt mondta neked...

– Nem érted – mondta Draco türelmesen. – Alárendelt vagyok, és ez azt jelenti...

– Nem jelenti azt...

– Az alárendelődés nem egy kabát, amit levehetek, amikor valami mást akarok felvenni. Ez az énem része, Harry. És szerencsés vagyok, hogy Nikolai megtanított erre, úgyhogy ne kritizáld őt ezért!

Még ha nehezen is, de Harrynek sikerült megállnia, hogy kimondja, mit gondol Nikolairól.

– Biztos fantáziáltál már arról, hogy te vagy felül – mondta helyette. – Legalább egyszer előfordult, nem?

– Mire akarsz kilyukadni?

– A férfiak természetüknél fogva agresszívak. Úgy értem, a legtöbb férfi sosem követne el szexuális erőszakot, de ez még nem akadályoz meg minket abban, hogy nemi erőszakról fantáziáljunk.

Draco addig forgolódott Harry ölelésében, míg a szája olyan közel került a Harryéhez, hogy azon a szokásos szexi módján tudjon beszélni.

– Lásd, milyen vagyok hozzád! Nem kell megállnod a fantáziálásnál. Bármikor kényszeríthetsz, és tudod, hogy sosem nevezném erőszaknak. Még küzdeni is fogok, ha szeretnéd. Ez is része a fantáziáidnak, gazdám? Küzdeni fogok...

Harry szája kiszáradt, de azon része, amelyik képes volt felülkerekedni a libidóján, tovább beszélt. Bár kissé rekedten.

– Neked nincsenek ilyen fantáziáid? Vagy valami hasonló?

– Már nincsenek – dorombolta Draco, kígyózó mozgással hozzádörgölőzve. Egek, mitől volt Draco bőre olyan selymes, mintha be lett volna olajozva, ahogy a bőr a bőrön siklott? – Az én erőszakolós fantáziáimban engem erőszakolnak. Ez nem logikus?

– De amikor fiatalabb voltál, a fantáziáidban te voltál felül – mondta Harry makacsul.

– Nos, igen – felelte Draco elutasítóan. – Mielőtt még megértettem. Az olyan fantáziák most már tévesek lennének, Harry. Számomra tévesek.

Harry szerint Nikolai volt az, aki tévedett. Draco ártatlan volt, legalábbis szexuális értelemben, és a háború után sebezhető is. Hónapokon át elszigetelve élt a háziőrizete miatt, a jövője miatt aggódott, és haragudott magára, amiért bántott másokat a háborúban...

Nikolai Preobrazhensky pedig fogta mindezt, és arra használta, hogy a saját tökéletes alávetettjét formálja meg belőle.

A francba is, megrontotta Dracót!

Talán nem szándékosan; Draco férje biztosan hitt abban, amit mondott. Lehet, hogy nem volt az a manipulatív szemétláda, akinek tűnt.

Harry akkor is utálta őt azért a kárért, amit Dracóban tett.

De nem gondolta, hogy bármit segít, ha ezt hangosan is kimondja.

– Mi van, ha én azt szeretném, hogy te legyél felül? – kérdezte hirtelen.

– Ne légy nevetséges! Nem akarod ez. Nem akarhatod.

– Miért nem? Mert a férjed nem akarta?

Draco ásított.

– Legalább olyan domináns vagy, mint ő volt. Még dominánsabb is, ha engem kérdezel. Nikolai sosem korbácsolta meg a golyóimat. Tudod, előtte azt hittem, hogy igen erotikus lesz, de amikor megtetted, akkor csak rohadt fájdalmas volt.

– Majd észben tartom, ha meg kell, hogy büntesselek – mondta Harry. Tudta, hogy mellékvágányra terelődött, de nem tehetett róla. – Butaság beismerni, mennyire ideális büntetés.

Draco egyáltalán nem terelődött mellékvágányra; épp az igazát bizonyította.

– Szerinted miért mondtam el neked? Mert tényleg alárendelt vagyok, Harry. Azt akarom, hogy megbüntess, ha megérdemlem. A játék egy dolog, de egy rendes gazdának kell valamilyen módszer, hogy elnyomja a helytelen viselkedést.

– Tudom, mennyire szereted az alávetettséget – mondta Harry szárazon. – Nem szükséges meggyőznöd. De Draco, mi van, ha szeretném kipróbálni, milyen alul lenni?
Draco elhúzódott Harry ajkától.

– De nem szeretnéd.

Nos, ez igaz volt. Harry erre Draco miatt gondolt, nem magáért. Tényleg nem vágyott rá, hogy alul legyen, de nem azért, mert kibaszott Nikolai-nak igaza volt abban, hogy kinek mi a szerepe. Ez még csak fel sem merült benne ezelőtt.

Viszont most, hogy igen... huh. Valóban eltűnődött rajta, milyen érzés lehet. És szerette Dracót. A gondolat, hogy a férfi benne legyen...

Kellemes borzongás futott végig a gerincén.

– Alhatnánk? – kérdezte Draco panaszosan. – Tényleg nagyon fáradt vagyok. Ha tényleg annyira akarod, hogy felül legyek, akkor... nos, de nekem nem megy. Ez a lényeg. Az vagyok, aki vagyok.

Már aggódó volt a hangja, úgyhogy Harry gyengéden megcsókolta.

– Szeretlek. És azt hiszem, tényleg jó lesz egyet aludni.

Összebújtak, Harry farka egy kicsit megrándult Draco meztelen bőrének érzetétől. Kanos volt, és nem tudott megkönnyebbülni... de a beszélgetés eleget tett hozzá, hogy lankadjon a lelkesedése.

Azelőtt arra gondolt, Nikolai nem volt tökéletes, amikor meg volt győződve róla, hogy Nikolai azt éreztette Dracóval, hogy ronda. Ebben tévedett, de ezúttal nem.

Nikolai sokkal rosszabbat tett annál, hogy kételyeket ébresztett benne a fizikai vonzerejével kapcsolatban.

Meggyőzte őt, hogy csak alávetettséget tud felajánlani, és nincs semmilyen más értéke.

Megbántotta Dracót... a saját férjét.

És Draco még csak nem is tudott erről.