Harry úgy érezte, sosem hallott ennél jobb ötletet. Valójában most, hogy Draco újra kérte ezt, alig hitte el, hogy ilyen sokáig hanyagolta a dolgot.

– Persze, hogy megduglak – mondta előrehajolva, hogy az ajkuk összetalálkozhasson egy csók erejéig. – Mmm, igen, határozottan.

– Ma éjjel fogsz megdugni – suttogta Draco az ajkaihoz közel, amikor megszakították a csókot, és levegőt vett.

– Igen, ma éjjel – felelte Harry vágytól rekedt hangon. – Egek, igen!

– Helyes. – Draco rettentő elégedettnek tűnt. – Tudom, hogy abszolút nagyszerű leszel.

Egy kis halvány kétség árnyékolta be a Harry elméjét elködösítő vágyat.

– Én... én még sosem...

Draco felhúzta Harryt a székből és közel vonta magához, egyenesen a szemébe nézve, miközben beszélt.

– Bízz bennem, Harry! Nagyszerű leszel.

Abban a pillanatban, hogy ezt kimondta, ilyen határozottan és őszintén, Harry hitt neki. A kétségei azonnal megszűntek.

– Akkor nyomás fel! – rendelkezett. Természetesnek tűnt, hogy gazdaszerepbe helyezkedett hirtelen; végtére is ez volt Draco számára. Sőt, mi több, Draco ezt szerette. – Fel a szobámba, és vetkőzz le! Mindent vegyél le, miközben nézni foglak!

– Igen, gazdám – mondta Draco elfúlva.

Valahogy... megkönnyebbültnek tűnt, ismerte fel Harry, ami meglehetősen furcsa volt. Azt gondolta, hogy Harry nem akarja majd megdugni? Nos... talán igen, elnézve, hányszor kérte már erre, és mindig visszautasítást kapott. Persze mindig okkal. Először azért, mert Harry nem akart visszaélni az amnéziájával, aztán azért, mert Draco nem kérte, amiből Harry arra gondolt, hogy meggondolta magát, és aztán a legutóbb, mert Harry épp akkor ment el, pár pillanattal azelőtt, hogy Draco megkérte, dugja meg...

Persze, Draco csak azért volt megkönnyebbült, mert Harry békén hagyta azóta a reggel óta, hogy betegen ébredt fel. Ez tűnt a leghelyénvalóbb dolognak, mivel Draco még egyértelműen nem gyógyult meg, ha az étvágytalansága jelentett bármit.

De most azért könyörgött, hogy dugja meg, méghozzá vágytól fülledt hangon, amit nem tenne, hacsak nem érdekelné tényleg a dolog, úgyhogy Harry el is engedte a problémát magában.

Draco már félig levette az ingét, amikor Harry belépett a hálószobába, ami azt jelentette, hogy Harrynek döntést kellett hoznia. Figyelmen kívül hagyja az apró engedetlenséget, ami szinte biztosan nem szándékos volt?

Vagy megbüntesse, ha esetleg mégis az volt...

Tudom, hogy abszolút nagyszerű leszel...

Ezek a szavak megérlelték az elhatározását, mivel nagyon jól tudta, milyen fajta tevékenységeket tart Draco „nagyszerűnek".

– Azt mondtam, miközben nézni foglak – korholta. Nem durván; ahhoz túl nagy volt köztük a szerelem. De szigorúan, az biztos. Épp a megfelelő hangot megütve, azt, ami tökéletes harmóniába hozta őket, Harry leült az ágy szélére. – Gyere ide, és térdelj le a büntetésedért!

Draco habozás és félelem nélkül engedelmeskedett, térdre hullott, és felemelte az arcát, hogy elfogadja, bármit is mér ki rá Harry.

Abban a pillanatban Harry még jobban beleszeretett... kivéve, hogy ez már talán nem is volt lehetséges.

Egy pofon a bal orcára, aztán egy másik a jobbra; mindkettő erős volt, de nem durva, Draco pedig minden ütés után visszatért a tökéletes pozícióba.

– Ennyi lesz – mondta Harry halkan. – Most pedig csókold meg a kezem, hogy megköszönd!

Ezúttal Draco az engedelmességet erotikus cselekvéssé alakította. Nem szimplán megcsókolta Harry kezét; minden egyes ujjbegyére csókot nyomott, nedves forróságban fürdetve, a szájába véve őket, hogy nyalja és szopja. Aztán Harry ujjperceit csókolta meg. Aztán a tenyerét, és a kézfejét, majd a csuklóját.

Nem állt meg, míg Harry le nem állította, mert már valahol az alkarja és a könyöke között járt.

– Ez aztán... köszönetnyilvánítás – mondta Harry rekedten, kimondhatatlanul megindulva. Tudta, hogy Draco alárendelt alkat; tudta, hogy szereti az alárendelődést. És most már azt is, hogy szereti Harryt. De akkor is, Harryt egyszerűen... elsöpörte az, ahogyan Draco alá tudott rendelődni.

Olyan gyönyörűen. Olyan tökéletesen...

– Természetesen, gazdám – mondta Draco, miközben a karjával átölelte Harry lábait, és előrébb kúszott a térdein. Oldalra fordítva a fejét Harry combjára tette az arcát szorosan magához húzta Harryt. – Hálás vagyok, amiért megfenyítesz. Sosem akarnám, hogy elnézz a hibáim felett, miközben szolgállak. Még egy kielégítő dugás közben is, ha úgy mozgok, hogy az kevesebbet nyújt az extázisnál, azt akarom, hogy korbácsolj és verj meg...

Harrynek hirtelen eszébe jutott a hám, ami a hollóbérci ládában volt, és már jobban megértette. Ez azért van, hogy irányíthasd, ahogy mozgok, miközben dugsz engem...

A szája tátva maradt a nyers vágytól.

– Akkor fel! – nyögte reszelős hangon. – Talpra, és kezdd elölről! Vetkőzz, miközben nézlek!

– Igen, gazdám. – Draco egyet lendülve talpra állt, olyan elegánsan, mint egy nádszál a könnyű szellőben. Szót fogadva Harrynek, újra begombolta az ingét, és elölről kezdte, fürge ujjai a gombokon táncoltak, cirógatva, incselkedve, miközben lassan, ó, nagyon lassan kigombolta őket, hogy Harry élvezkedhessen a látványban.

Még meg is csipkedte a mellbimbóit, amikor elővillantak, és felnyögött.

– Most a nadrágot – zihálta Harry. – És ne merd kivillantani egy centijét sem az alsódnak! Egyszerre vedd le őket! Aztán fogd meg a farkadat! Igen, így. Játssz magaddal, a golyókkal is! – A hangja rekedt mormogássá vált, ahogy visszaemlékezett a legutóbbi alkalomra, amikor különös figyelmet fordított Draco imádnivaló golyóira. – Gondolj vissza arra, amikor megkorbácsoltam a golyódat, Draco! Gondolj arra, hogy újra megtehetem, bármikor, amikor csak akarom, te pedig állni fogod, nem igaz? Hagyni fogod, hogy pirosra korbácsoljam őket, így van? Hagyod, hogy feltörjem őket, és utána leszopod a farkam, míg a fájdalomtól nyögsz, nemde?

Draco farka, Harry látta, csöpögni kezdett a gondolatra.

– Igen – mordult Draco. – Igen, bármit. Bármi, ami a legjobban kedvedre van, Harry gazdám. Forduljak a fal felé, és tárjam szét a lábam, míg várok a csapásra?

Újabb kép villant Harry elméjébe.

– És ha inkább azt szeretném, ha a hátadra feküdnél a földön, a levegőbe emelnéd a lábad, és aztán tárnád szét? Olyan szélesre, ahogy csak tudod, a farkadat és a golyóidat teljesen felfedve nekem, elérhetőre bármit akarok tenni velük?

Draco pozícióba kezdett helyezkedni.

– Nem, állj! – kiáltotta Harry, szinte pánikba esve. Tényleg nem akarta megkorbácsolni a golyóit, bármilyen élvezetes is lett volna. Meg akarta dugni Dracót, és a kettő nem igazán járt kéz a kézben.

Legalábbis nem az első alkalomkor.

– Mit szeretnél helyette? – kérdezte Draco, kecsesen térdelő állásba gurulva fektéből.

Harry már szinte remegett a vágytól, és a farka olyan kemény volt, hogy talán Draco legenyhébb érintésétől is el tudott volna menni, úgyhogy késleltető trükköt kezdett keresgélni. Valamit... bármit.

– Mondd, hogy egy ringyó vagy!

Lassú mosolyra kunkorodott Draco ajka, és a szeme is mosolygott vele, mielőtt illedelmesen lesütötte volna őket, mintha szégyellné azt, amit most be fog vallani.

– Egy ringyó vagyok.

Pusztán a szavaktól gyönyör borzongott végig Harry farkán. Ez azt jelentette, hogy le kellene ezzel állnia persze, de nem volt rá képes. Olyan volt ez, mint egy ínycsiklandó újfajta édesség, amit most fedezett fel, és csak épp hogy belekóstolt. Többet akart.

– Mondd, hogy az én ringyóm vagy!

– A te ringyód vagyok. – Draco kiadott egy vággyal és élvezettel teli, magas hangot. – Örökkön örökké a te ringyód vagyok, én Harry gazdám.

– Helyes – mondta Harry talpra állva. – Tegyünk róla, hogy emlékezz rá! Gyere ide, és vetkőztess le! Csókolj meg minden centi bőrfelültet, amit felfedsz, de a farkamra még csak rá se lehelj! Azt teljesen hagyd békén. Értetted, ringyó? Az nem a tiéd. Még nem.

– Azért élek, hogy szolgáljak és örömet okozzak – mormogta Draco, amint engedelmeskedni kezdett.

A cipővel és a zoknival kezdte, onnan haladt fölfelé, Harry ingét hagyva utoljára.

Szerencse, hogy Harry arra utasította, egyáltalán ne érjen a farkához. Egy leheletnyi meleg levegő, és mindennek vége lett volna. Egy pillanatig elgondolkodott, hogy a fenébe fogja ezt véghezvinni anélkül, hogy teljesen szégyent hozna magára, de aztán Draco szavai jutottak az eszébe.

Nagyszerű leszel.

Furcsa, hogy milyen könnyű volt ezt elhinni. Igazán idegesebbnek kellene lennie, de hogy is lehetne az, amikor szerette Dracót, és olyan hosszú ideje erre vágyott?

Abban a pillanatban Harry tudta, hogy egy idióta volt, amiért ennyi ideig várt.

Azt is tudta, hogy nem okoz csalódást Dracónak. Ez lesz a legjobb dugás, amiben a férfinak valaha része volt. Sokkal jobb, mint... nem, nem. Harry nem akart rá gondolni. Most nem.

– Négykézlábra! – utasította Dracót. – Semmi mágia. Térden csússz... és úgy hozd ide, amire ma szükségünk lehet. Síkosító főzetet, a legjobbat. És a fogaid közt hozd ide!

Harrynek kétsége sem volt afelől, hogy elérhető volt a házban minden, amire szükségük van. Máskülönben Draco nem kérte volna arra, hogy dugja meg.

Kevesebb, mint két percen belül vissza is ért, egy széles szájú üveget tartva óvatosan a fogai közt. Az állkapcsa nagyra tárult, hogy fogni tudja.

Jól állt neki, ahogy így kinézett, és Harrynek az jutott az eszébe, hogy talán valami jó szájpecek is kellene nekik. De ez várhatott a következő alkalomig.

– Engedd el! – mondta Harry meglepődve, hogy milyen éles a hangja. Talán ez csak része volt annak, hogy azt kívánta, bár ne kéne megkérdeznie a következőt. Nos, legalább csak egyszer kell megkérdeznie. És hála az égnek, volt annyi esze, hogy kérdezzen.

– Taníts meg a bűbájra, amit arra használhatok, hogy letakarítsalak!

A feszélyezettsége valószínűleg jobban látszott, mint gondolta, mert Draco felnézett a térdelő helyzetében és azt mondta:

– Én is meg tudok...

Harry egy pillanaton belül rajta volt, a hátára gördítve Dracót a padlón, a testével teljesen ráfeküdve, míg egy csókkal elhallgattatta.

– Kibaszottul meg tudod csinálni, amire kérlek, mint egy rendes rabszolga. Most taníts meg a bűbájra!

Draco kissé remegő hangon elmormolta a bűbájt. Amikor Harry elengedte az egyik csuklóját, akkor a pálcamozdulatot is bemutatta. Aztán megint megcsinálta felülve is, hogy Harry jobban lássa.

– Nagyszerű – mondta Harry. Nem igazán tudta, miért volt olyan ideges, amikor tökéletesen biztos volt benne, hogy ez csodálatos lesz. Valójában ez az ellentmondás kicsit vaddá tette, és az egyetlen dolog, ami lenyugtatta, az a parancsolgatás és gonoszkodás volt.

De ez nem okozott semmilyen bajt, mivel Draco nem bánta.

– Akkor az ágyra, ringyó! – mondta Harry erősen zihálva. – Az én ágyamra. Négykézlábra. Vállakat a matracra, feneket a levegőbe, és amikor elkezdek hozzád érni, azt akarom, hogy még többért könyörögj! Mint a szutykos kis kéjrabszolga, aki tudod, hogy vagy.

Draco azonnal mászott engedelmeskedni, a szeme pedig tágra nyílt a... Harry nem is tudta mitől, de biztosan nem a félelemtől. Vagy aggodalomtól. Draco akarta ezt, minden percét, ugyanúgy, mint Harry.

Talán csak meglepődött, hogy Harry mennyire készségesen belevetette magát a dologba. Valószínűleg arra számított, hogy rá kell majd beszélnie őt, vagy tanítgatnia közben...

Basszus, gondolta Harry gonoszul.

Kikapta a pálcáját a levetett ruhái közül, és kiszórt egy tisztítóbűbájt, amit Draco épp az előbb... basszus!... tanított meg neki. A méregtől egy kicsit erősebben szórta ki, mint szükséges lett volna.

Draco felkiáltott, és felpúpozta a hátát, de gyorsan visszatért a megfelelő pózba, amit Harry kért tőle.

És micsoda póz volt! A mellkasa és vállai hozzálapultak a lepedőhöz, de a térde úgy volt elrendezve, hogy a lehető legmagasabbra emelje a fenekét. Azonban a lábai csak egy kicsit voltak szétterpesztve. Mintha arra készülne, hogy el lesz náspángolva...

– A térdeket széjjelebb! – rendelkezett Harry. – Alig látom a lyukadat.

Draco mintha összerezzent volna a legutolsó szótól, de széttárta a lábait, ahogy utasították. Aztán áthelyezve a súlyát hátranyúlt, hogy széthúzza a farpofáit.

– Az az enyém – mondta Harry gyengédebb hangon. Szerette az alárendelődést, de nem az összerezzenést. Legalábbis nem akkor, amikor más reakciót akart elérni. – El a kezekkel!

– Igenis, gazdám.

A Draco hangjából kiérződő megkönnyebbülés észrevehető volt, ami azt üzente Harrynek, hogy egy kicsit jobban figyeljen, hogyan beszél. És hogyan viselkedik. A késztetés, hogy... vaduljon, még mindig benne égett, de valahogy Draco tökéletes behódolása lecsillapította.

Tökéletes behódolás... igen, Draco nagyon tudta, hogyan kell ezt csinálni, de attól még ugyanúgy voltak saját szükségletei is, és Harry gondoskodni akart róla, hogy mindegyiket kielégítse. Hogy máshogy lehetne olyan nagyszerű, amilyennek Draco megjósolta?

Úgyhogy... több visszajelzésre volt szüksége.

Feljebb kúszva az ágyon a rabszolgája mellé, Harry megnyugtatásként Draco derekára helyezte a kezét, apró köröket masszírozva a megfeszült helyen.

– Szereted ezt a pózt?

– Gazdám azt mondta, hogy...

– Azt hittem, megegyeztünk, hogy a rabszolgák azt teszik, amire utasítják őket, nem azt, amire nem. Nem azt kérdeztem, mit mondott neked a gazdád, hanem azt, hogy szereted-e ezt a pózt.

Furcsa módon Harry szinte hallotta, hogy Draco az ajkába harap és rágcsálni kezdi.

– Én... öm...

Ez egyértelműen nem rá vallott. Sokkal inkább olyan volt, mint az amnéziás rabszolga, aki régen volt.

– Draco! – mondta Harry szigorúan. – Az igazat! Tudod, hogy jobb, ha nem hazudsz nekem.

– Ez elég behódoló – mondta Draco magas, nyüszítő hangon. – Tetszik, tényleg tetszik.

– Akkor miért félsz tőlem hirtelen?

Draco hangosan nyelt egyet.

– Te... elég erélyes vagy, Harry.

– És akkor? Voltam már erélyes veled régebben is.

– Igen. – Amikor Harry megint hallotta a rágcsáló hangot, nem tudta elviselni. Hirtelen a hátára fordította Dracót, és rámászott. Mellkas a mellkason volt, láb a lábon, de ezúttal nem azért, hogy lefogja.

Hanem hogy megnyugtassa.

– Beszélj! – mondta, és megcsókolta Draco állkapcsát, hogy bátorítsa. – Mondd el! Mondj el mindent!

– Én... szeretem, hogy domináns vagy – suttogta Draco elfordítva a fejét.

– Igen, de?

– De ma éjjel tényleg csak... szeretkezni akartam.

Á! Így már érthető, de csak egy része. Dracót az is felizgatta, amikor Harry arra kényszerítette, hogy nevezze magát ringyónak. Egy újabb golyókorbácsolás gondolata is tetszett neki...

De talán csak nem tehetett róla. Tényleg szerette Harryt dominánsnak látni. Ám ez még nem jelentette azt, hogy nincsenek egyéb szükségletei, nem igaz?

– Ezt mondhattad volna odalent – felelte Harry halkan. – Miért beszélsz dugásról, amikor igazából szeretkezni akarsz velem, Draco? Úgy tűnt, mintha játszani szeretnél.

Draco visszafordította a fejét és Harry szemébe mélyesztette a tekintetét.

– Azért mondtam azt, hogy dugni, hogy nehogy félreérthesd.

– Nem, nincs félreértés – mormogta Harry újra megcsókolva őt, ezúttal gyengéden az ajkain. – Köszönöm, hogy elmondtad. Utálnám, ha az első alkalmunk kevesebb lenne, mint amit elképzeltél.

– Nem, mindenhogy csodálatos leszel...

– Mmm, tudom, hogy az leszek – mondta Harry, hirtelen magabiztosságtól telve. De ez alkalommal nem volt tomboló. – És ez a póz milyen?

– Briliáns – felelte Draco széttárva a lábait. – Jó dolog érezni téged. Meleg, nehéz, és olyan te. Készen állsz? Mert én igen.

Harry összevonta a szemöldökét. Készen állt – persze, hogy készen, egy meztelen, készséges Dracóval alatta! –, de úgy tervezte, kitágítja egy kicsit előtte Dracót. Lehet, hogy kezdő volt még ebben, de nem volt teljesen hülye. Többé-kevésbé tudta, mit kell tenni.

– Biztos vagy benne? Úgy értem, elég rég volt, hogy utoljára...

– Ellazult vagyok, mert szeretlek – sóhajtotta Draco. – És érezni akarlak, Harry. Minden centit. Az intenzitást, tudva, hogy a te farkad az, ami szétfeszít. Azon kívül... tényleg nem bánok egy kis fájdalmat, tudod, hogy szeretem.

Igen, Harry tudta, de akkor is!

– Ha biztos vagy benne...

– Szeretkezz velem, Harry! – kérte Draco elfúlva.

Ez olyan kérés volt, aminek Harry nem tudott ellenállni.

– De használj síkosítót! – tette hozzá Draco sietve.

Harry kuncogott, és bőségesen használta, bekenve Dracót a fenékpofái közt, szétfeszítve őt egy kicsit a hüvelykujjával, amikor úgy adódott. Aztán a saját farkát is bekente jó vastag rétegben a kékes színű géllel, és egyik kezét rajta tartva, Draco bejáratához irányította magát.

Eltökélte, hogy finoman fog behatolni, centinként haladva előre, hagyva, hogy Draco hozzászokjon a szélességéhez és hosszúságához, de egy valamivel nem számolt.

Hogy ketten kellenek a tánchoz.

Draco összevissza ficánkolt a hátsójával, amikor érezte, hogy Harry farka hozzáér, és egy kicsit jobban széttárta a lábait, aztán hirtelen felfelé döfött a csípőjével, és ívbe feszítette a hátát, a kezével a lepedőbe markolva, miközben olyan hangot adott, ami a zihálás és a morgás közt volt. Vagy talán Harry adta ki ezt a hangot. Félig Draco járatába beszuszakolva végezte. A forróság, a nyomás, ó egek, a feszülés. Harry még sosem érzett ilyet azelőtt.

Megint felmordult, és szinte öntudatlanul döfött előre egyet. Már nem gondolt arra, hogy Draco vajon készen állt-e vagy hogy elviseli-e. Ami nem is csoda, mert akkor sem tudta volna leállítani magát, ha az élete múlt volna rajta.

– Egek! – nyögte, amikor teljes hosszában bent volt. – Ó, egek! Egek, szeretlek!

Draco felemelkedett kissé, és szájon csókolta.

– Imádom, amikor összevissza beszélsz.

Összevissza, igen. Harrynek kellene ezt elérnie Dracónál. Draco is megmondta.

– Kapaszkodj belém! – mormogta, addig várva, míg nem érezte, hogy Draco karjai átölelik és szorosan fogják. Csak ekkor jutott eszébe, hogy tényleg jó sok idő eltelt, míg Draco utoljára ebben a pozícióban volt. – Minden oké?

Draco hintáztatta a csípőjét, amitől Harry farka megrándult.

– Persze, készen álltam rád. Több, mint készen. Ne fogd vissza magad!

Harry nem fogta.

Ő is hintáztatni kezdte a csípőjét, kipróbálva egy szöget, aztán egy másikat, miközben újra és újra döfött. A súrlódás finom volt; Draco járata mintha birtokolni akarta volna őt. A visszatartó erő, ami a farkára hatott minden alkalommal, amikor kijjebb húzta... a szeme akaratlanul is lecsukódott tőle.

Csak ekkor kezdtek Draco izmai szorosabban összezáródni, Harry farkát masszírozva. Az elképzelhető legintimebb masszázs volt.

Harry csillagokat látott.

– Te... tökéletes vagy – zihálta, a felvillanások közt.

– Annyira... annyira örülök, hogy végre észrevetted – lihegte Draco.

Harry erősebben döfött, hogy megmutassa, ki a főnök.

Draco egy erős csípőmozdulattal viszonozta, amitől Harry kis híján azonnal elélvezett.

Aztán hirtelen megdermedt.

– Ott.

– Mi?

– Ott – mondta Draco sürgetően. – Pont ott, Harry. Ah... ah... megint...

Ó, ott! Harry most már értette, és gondosan irányban tartotta a csípőjét, miközben lehajtotta a fejét, hogy elkapja Draco ajkát egy csók erejéig. Ösztönből Draco farka után is nyúlt egyszerre, megszorítva kissé, mintha azt közölné vele, hogy az enyém, mielőtt simogatni kezdte még mindig rámarkolva, egyenletes ritmusban mozogva, ami összhangban volt az alteste mozgásával.

Még egy lökés, egy újabb gyönyörhullám mindkettejük számára, és Draco tényleg összevissza kezdett hablatyolni. Még egy húzás, és belemélyesztette a körmét Harry hátába, aztán vadul harapdálta Harry fülcimpáját, a hangja olyan magas volt, hogy szinte fülsértő.

– Mondd, hogy élvezzek! Mondd, hogy élvezzek!

Harry eljátszott a gondolattal, hogy megtagadja tőle, de így eljuttatni Dracót az orgazmusig csábítóbb kilátás volt.

– Igen, élvezz el! – mondta Harry elfúlva, még egyszer megrántva Draco farkát, miközben mélyen és keményen döfött.

– Élvezz el most, a farkamon lovagolva...

Tudva, hogy én, csakis én tudom megadni neked ezt az élvezetet. Tudva, hogy az enyém vagy, és mindig az leszel. A nevemet kiáltva élvezz el...

Ezt azonban már nem tudta kimondani. Túl sok szó lett volna, és a saját élvezete már elsöpörte ezeket a szájáról. Draco megvonaglott alatta, hozzátéve a magját a testüket síkossá tévő izzadsághoz. Harry végighúzta rajta a kezét, körözve az ujjával, hogy felvegyen egy keveset a nyúlós folyadékból.

– Mmm. – Az íze remek volt. Túl jó ahhoz, hogy megtartsa magának.

Várt, amíg Draco kinyitotta a száját, hogy levegőt vegyen, aztán bedugta az ujját, rá a férfi nyelvére.

– Szopd!

Amikor Draco megtette, ajkait rászorítva Harry ujjára, a szeme az elégedettség és az Igen, gazdám keverékétől ragyogott, és ez több volt annál, mint amit Harry el bírt viselni.

Kiáltva élvezett el, mélyeket döfve Draco testében, és a szeme is nedves lett a megkönnyebbülés erejétől.

Draco is hintáztatta a csípőjét, összhangban Harry minden egyes lökésével, imádattal szopta az ujját, és csak jóval azután engedte el, hogy azt nyögte, Esküszöm, majdnem megint elélveztem. Mmm... tényleg nagyszerű vagy, Harry.

– Mondtad, hogy az leszek – felelte Harry álmosan. Hallatszott egy kis zavarba ejtő pukkanó hang, amikor kicsusszant, de túlságosan kellemesen kielégült volt ahhoz, hogy érdekelje. – Te pedig... nincsenek is rá szavak. Én nem... nem is tudom, miért nem csináltuk ezt sokkal hamarabb. Minden okom arra, hogy miért vártam, most valahogy hülyeségnek tűnik.

– Tudom – mondta Draco fanyarul. – Jöhet esetleg egy fürdő? Vagy inkább csak ölelkeznél?

– Szeretlek érezni – mormogta Harry, kezével mindenütt végigsimítva Dracót, ahogy összegömbölyödött mellette. – Szeretem, amikor izzadt vagy. Még szebb is vagy, ha nem vagy annyira szalonképes...

Már szinte aludt, amikor hallotta az elsuttogott választ.

– Én is szeretlek, Harry. Majd... majd egy nap megérted. Remélem...