– Akkor az ágyamba, rabszolga! – mondta Harry hevesen. Aztán észbe kapott. Várjunk csak... Draco nem játszani akar; nem azt akarja, hogy Harry aurorosat játsszon vele. Azt akarja, hogy minden igazi legyen.

Nos, ez rendben is volt. Harry tökéletesen elégedett volt azzal, hogy igazából elverhette. Nem kellett, hogy a maximális élvezetért megrendezett jelenet legyen. Lehettek egyszerűen csak... Harry és Draco, úr és szolga, mert azok akartak lenni.

Mert azok is voltak.

– Szeretlek birtokolni – mondta Harry csevegő hangon, miközben együtt felmentek a lépcsőn. – Tudod, mit szeretek a legjobban? Hogy addig korbácsolhatom a fehér seggedet, míg rákvörös nem lesz, és még csak dühösnek sem kell lennem hozzá. Megtehetem, csak mert úgy tartja kedvem. Jogomban áll.

Draco megbotlott.

Harry majdnem felnevetett.

– Nocsak, elgyengült a térded? Ez nem vall rád, Draco. Mindig olyan biztos léptű vagy, mint egy gazella, csak kétszer olyan elegáns.

– A csontjaim kocsonyává válnak tőled – zihálta Draco, ahogy felértek az emeletre. – Nem hiszem, hogy a leghalványabb elképzelésed is lenne, mit művelsz velem...

– Dehogyis nincs – felelte Harry, gúnyosan végigstírölve Dracót, miközben bekísérte őt a szobájába. – Bármit, amit csak akarok.

Draco megint megbotlott.

Mihelyst a szobában voltak, Harry körbepillantott. Nem, ez így nem volt jó.

– A te szobádba! – mondta élesen. – Menj a szobádba és térdelj az ágy mellé!

Draco kérdőn nézett rá, de nem kérdezett semmit, miközben átment a fürdőszobán, ami már összekötötte a két hálószobát.

– Igen, így jobb – szólt Harry megveregetve Draco fejét, amikor már pozícióban volt. – Ez az, ahol elkezdtük. Ez az, ahol újra akarom kezdeni.

Harry leült az ágy szélére, Dracót a széttárt lábai közé véve. Egek, a kísértés, hogy elrendeljen egy szopást, szinte magával ragadta. Miért is ne? Harry farka kemény volt, pont Draco szája felé mutatott, és nem mintha Draco tiltakozna ellene, nem igaz?

De mégsem, ez most valami másról szólt. Legalábbis pillanatnyilag.

– Pár pofonnal fogok kezdeni – mondta Harry, hátrahúzva a kezét. Lecsapott Draco arcára, amit odalent nem ütötte meg, először enyhén, aztán erősebben. De sosem annyira, hogy sérülést okozzon annak a gyönyörű arcnak... csak annyira, hogy kipirosodjon.

Draco némán térdelt egész idő alatt, meglendülve az ütések erejétől, míg megemelve tartotta az arcát. Elérhetően, felkínálva, kiszolgáltatottan.

Harry úgy érezte, még sosem látott ilyen lélegzetelállítóan gyönyörű dolgot. Legszívesebben megcsókolta volna Dracót, olyan gyengéden, ahogy csak bírta, hogy kimutassa a tettein keresztül, mennyire szereti. Ugyanakkor legszívesebben addig korbácsolta volna, míg csillagokat lát, ahogy említette.

– Hozd ide a kedvenc övedet! – dörmögte Harry, és annyira fel volt izgulva, hogy alig bírta. – Változtasd át nekem! Rövid, széles szíjat akarok, nem hosszabbat, mint fél méter.

Draco felállt, és bizonytalanul a fiókos szekrényéhez lépett.

– Én... gazdám? Odalent hagytam a pálcámat.

– Ez igen nagy hanyagság volt tőled – korholta Harry halkan. – Le kell menned és felhoznod! De hogy emlékeztesselek rá, hogy jobban szolgálj engem, négykézláb kell oda- és visszamenned.

– Igen, gazdám – felelte Draco, szinte már lelkesen, amint négykézlábra ereszkedett és úgy ment az ajtóhoz.

– Ó, és hozd el az enyémet is, ha már ott jársz! – kiáltott utána Harry kicsit bosszúsan, amikor rájött, hogy a magyalpálcája még mindig a ruhája zsebében van, amit az étkezőben vett le.

Amikor Draco visszamászott a szobába, az első dolga az, volt, hogy átadja Harrynek a pálcáját.

– Ellenőrizzük le, hogy még mindig jól működik-e – javasolta Harry. – Tartsd elém a kezedet, tenyérrel felfelé.

Draco együtt tartotta oda a kezeit, mintha azt várta volna, hogy meg lesz kötözve.

De Harrynek más ötlete volt.

– Ne kiálts fel! – mondta, mielőtt kiszórt egy nagyon enyhe szúróbűbájt.

Draco élesen beszívta a levegőt, és könnyek jelentek meg a szemében.

– Kérj még többet! – utasította Harry nyugodtan, noha persze nem állt szándékában sok mágiát használni. Azzal túl könnyű volt komoly sérülést okozni. De Dracóval szerette volna körüljárni a mágikusan okozott fájdalom határait. Nem egészen tudta, miért, hacsaknem ez valamiféle kifacsart jóvátétel akart lenni, amiért volt olyan hülye, hogy anno kiszórta a Sectumsemprát.

Mert ez persze most olyasfajta fájdalom volt, amit Draco élvezni tudott.

– Kaphatnék még egyet, gazdám?

– Hát persze – mondta Harry lazán, és kiszórt egy újabbat, ezúttal Draco csuklójára. – Most talpra! Menj, és csináld meg, amit mondtam! A szíjat.

– Igen, gazdám.

– A kedvenc övedet, ne feledd! – szólt rá Harry. – Azt akarom, hogy élvezd.

– Nem hiszem, hogy sok esély lenne arra, hogy nem fogom – mormogta Draco, ahogy ellépett, és Harryre villantott egy féloldalas mosolyt.

– Kis arcátlan.

Draco a pirosló arcához emelte a kezét, de aztán elfordult egy pillanatra. Amikor visszafordult, egy rövid, széles szíjat tartott a kezében.

– Jó – mondta Harry, a súlyát méregetve. – Kielégítő.

Draco figyelmen kívül hagyta a kétértelmű kifejezést.

– Rendben, fordulj a fal felé! Arra – mutatott oda Harry. – Karok csípőmagasságban, kezek, lábak szét. Nem, kicsit jobban! Mindenütt be akarlak csíkozni, még a lábad között is.

Draco lélegzete elakadt, a lábikrája és a combja láthatóan megremegett.

– Mmm, jóleső, nem túl erős, de egész testre kiterjedő fájdalom lesz. Nos, talán nem is olyan enyhe. De meg sem fogja közelíteni azt, amit később csinálok, ígérem. Ez csak bemelegítés.

– Elélvezhetek? – kérdezte Draco, finoman reszkető hangon.

– Közben?

– Úgy értem, most rögtön.

Ó! A fal felé fordulva maszturbált, nem igaz?

– Tudod, hogy nem mehetsz el engedély nélkül – mondta Harry, elrejtve a vigyorgását. Nem egészen tudta, miért tette, mivel Draco amúgy is a fal felé volt fordulva.

– Ennek okáért kérnék engedélyt, ó bölcs és nagyszerű gazdám.

Harry felemelte a karját, és lecsapott a szíjjal Draco fenekére.

Draco felkiáltott.

– Mintha azt mondtad volna, nem lesz erős!

– Azt mondtam, nem lesz túl erős, nem? Megkérdőjelezed a szavamat?

– Nem, ez nem kérdés volt...

– Kár. Szerettem volna még egy ugyanolyan szép keményet adni.

– Én tudok adni neked egy szép keményet, az biztos...

Harry lecsapott, pont úgy, mint az előbb.

– Nem tanulsz, mi? Pucérseggű, kiterített rabszolga vagy, akit mindjárt alaposan megkorbácsolok, és még provokálsz is engem?

– Nos, igen – mondta Draco derűs hangon.

Mintha még kuncogott is volna az átkozott.

Nos, talán részben ezért is szerette őt Harry ennyire, emiatt a nyílt vidámsága – egyenesen fesztelen jókedve – miatt, amit akkor mutatott, amikor uralkodtak rajta. Nem félt megmutatni az alárendelődő oldalát... és nem is szégyellte.

Legalább ebben a tekintetben békében volt saját magával.

– Most hallgass! – utasította Harry. – Elvonod a figyelmem. És nem, nem mehetsz el. Kemény maradsz. Épp a csúcs közelében. Egyetlen nyalintástól is elélvezni készen.

Harry nem tette hozzá, milyen fajta nyalintástól, de nem is számított. Draco mély torokhangon felnyögött; a hangja vággyal teli, mély morgás volt.

Harry megint felemelte a szíjat, és ezúttal óvatosan visszafogta az ütés erősségét, amikor lecsapott. Vállakat és hátat talált el, csípőt és feneket, aztán fel és le Draco karjain, egyenletesen záporoztatva a csapásokat, mindet egymásra. Egyik ütés sem volt elég ahhoz, hogy Draco még egyszer felkiáltson, vagy hogy nyomot hagyjon, de miközben Harry folytatta, fokozatosan sötétedő rózsaszín árnyalat kezdett kivirulni Draco halvány bőrén.

Draco egész idő alatt ugyanabban a testhelyzetben maradt, tökéletesen engedelmesen, ujjaival szorosan a falhoz tapadva, pont olyan pózban, ahogy Harry meghagyta.

De nem maradt mozdulatlan. Ó, nem, gondolta Harry. Egyáltalán nem maradt mozdulatlan. A csípője érzéki táncot járt a falhoz súrlódva, miközben Harry verte, csípője lassan hintázott, fejét oldalra vetette, miközben arcát a falhoz szorította nyelvével újra és újra az ajkát nyalva, miközben az ütésekkel egyszerre zihált.

Basszus! Olyan volt, mintha Harrynek lenne egy saját személyes pornósztárja, itt a házában, és showt adna. Olyan showt, amit ezúttal Harry nem is kért.

– Most a lábakat – mondta Harry torokhangon. – És látom, a fenekednek is szüksége van egy második körre. Aztán azt hiszem, készen állsz majd rá, hogy a golyóidat is megkorbácsoljam.

Draco csípője megint döfött egyet a fal felé, a mozdulat most sokkal sürgetőbb volt.

– És nem, nem mehetsz el – mondta Harry szárazon. – Egek, szerencse, hogy a bűbáj megakadályozza. Vagy olyan szemtelen, hogy máskülönben engedély nélkül lespricceld a falat, nem igaz?

– Legalább háromszor – zihálta Draco, és teljesen komolynak tűnt. Annyira, hogy folytatta is: – És nem akarok engedetlen lenni, tökéletesen alá akarom vetni magam az akaratodnak. Kibaszott hálás vagyok, hogy a bűbáj megfékez... Ó, édes Merlin! A farkam érted sajog, és várnom kell, míg te vágysz arra, hogy elmenjek...

– Igen, valóban – mondta Harry halkan. – Mindig várnod kell, amíg nem szólok. Ennyire az enyém vagy. Most megint hallgass, míg megmutatom, mennyire a gazdád tudok lenni.

– Igen, igen, gazdám, Harry gazdám...

Draco zihált és megvonaglott kissé, amikor a következő csapás a bokáját érte, kicsit széjjelebb tárta a lábát, mintha próbálta volna a golyóit elérhetőbbé tenni, mintha próbálta volna kimutatni, hogy abszolút semmit sem tart vissza, mert tudja, hogy teljesen Harryé.

Ettől Harrynek kedve támadt eldobni a szíjat és magához húzni Dracót, de ugyanakkor folytatni is akarta: elvenni, amit felkínáltak neki, magába inni a bizalmat.

Boka, vádli, aztán a zsenge rész a térdhajlatnál, comb, csípő, fenék. Harry azt most keményebben suhogtatta, mert már szépen megalapozta az előbb, és mert az utolsó csapásokat ijesztőbbre akarta csinálni, mielőtt rátért volna a golyókra. Kihívást akart Dracónak. Próbára akarta tenni. Alaposan megjutalmazni ezt a lelkesen felajánlott a bizalmat.

Addig nem hagyta abba Draco kerek fenekének náspángolását, míg a férfi halkan sírni nem kezdett a parancs ellenére, hogy maradjon csöndben.

Ekkor Harry leengedte a karját.

– Kérj! – mondta egyszerűen.

Dracónak nem kellett visszakérdeznie. Nem is habozott, noha a hangja valahogy aggodalmasnak tűnt, vagy egyenesen rettegőnek.

– Tedd velem, amit csak akarsz gazdám! Bármit, amit akarsz. – Elhallgatott, hogy beszívja a levegőt, és a szemét összeszorította, ahogy a falnak feszült.

Harry felemelte a szíjat, és teljes sebességgel meglendítve a karját megint Draco fenekére sújtott le.

– Helytelen – mondta olyan nyugodt hangon, amilyen erős az ütés volt. – Azt mondtam, kérj!

Draco felszisszent a fájdalomtól, a csapás egyértelműen váratlanul érte. Könnyek szöktek ki a szeméből, még aközben is, hogy a csípője árulkodóan a falnak himbálózott.

– Gazdám! – zihálta. – K... k... kérlek, korbácsold meg a golyóimat. A tieid! Kérlek, suhints a lábaim közé, csapj le rájuk és mutasd meg nekem, mennyire a tieid...

– Sss, sss! – csitította Harry gyengéden, közelebb lépve. – Persze, hogy elverem a golyóidat is, ahogy minden egyebedet. Végül is igazán szépen kérted. Miért mondanék nemet? Tudom, mennyire szükséged van rá, hogy ez igazi legyen.

– I... i... igen – zihálta Draco.

Mostanra Harry is a falnál volt Dracóval, meztelen testével hozzáfeszülve a forró, megkorbácsolt testhez, amit mindenhol csíkok borítottak.

– De tudod, mit? – suttogta Draco fülébe, finoman megcsókolva és megharapdálva a férfi izzadt nyakát. – Ez tényleg igazi.

Azzal Harry hátralépett egy kicsit, és nagyon finoman megrántotta a csuklóját abban a mozdulatban, ami a szíjat Draco lábai közt felfelé lendítette.

A csapás szinte semmi sem volt. Semmi ahhoz képest, ami eddig történt. Még ha mágiával meg is tudta volna gyógyítani, Harrynek eszébe sem jutott ott lent megsebesíteni Dracót.

De persze nem kellett nagy ütés, hogy egy férfinak ezen az érzékeny területén fájdalmat okozzanak, és Draco már előre el volt készülve, hogy a legrosszabbra számítson.

Felvonított és szinte táncot járt mezítláb, ahogy a szíj lecsapott és a golyói a csapás erejétől a testéhez ütődtek.

– Aú, aú, aú, basszus, aú...

– Még egyet? – kérdezte Harry megint Draco fülébe suttogva, a férfi testéhez feszülve és érezve a Dracón végigfutó remegést. – Hmm? Élvezettel töltené el a farkam, ha adhatnék még egyet...

Harry hallotta, ahogy Draco hangosan nyel.

– A... ahogy kívánod, gazdám.

– Attól tartok, nem értettem. – Harry felemelte a szíjat, és megcirógatta vele Draco remegő ajkát. – Úgy érted, hogy alávetnéd magad még többnek? Mmm, te tényleg imádnivaló rabszolga vagy. De azt szeretném tudni, hogy te magad akarsz-e még? Vágysz-e a csapásaim alatt vonaglani? Ne befolyásoljon, hogy a farkam már a gondolatára is elcsöppen.

– A gazdám élvezete az é... én élvezetem is...

– Igen, de a rabszolgám élvezete az enyém – lehelte Harry. – Szép, nagy golyóid vannak, Draco. Azt hiszem, éjjel-nappal tudnék játszani velük, és nem fáradnék bele. De szeretnéd, hogy megint megcsapjam őket?

Draco szeme kipattant.

– Igen – nyögte.

– Gondoltam – mormogta Harry hátrébb lépve. Az ebben az egy szóban rejlő bizalom elég volt ahhoz, hogy a farka a szükségtől lüktessen. – Légy őszinte, Draco! Teljesen őszinte. Semmit se tarts vissza! Ne, hogyha tényleg a gazdád vagyok. Hányat bírsz még el?

– Ó, basszus! – mordult Draco. – A határaimat akarod feszegetni, nem?

– Annál is tovább mennék – ígérte Harry. – Felelj a kérdésre! Hányat?

– Ötöt – suttogta Draco, és a szemében félelem csillogott, míg hüppögve be nem csukta. – Ötöt, de... lehet egy kicsit... kicsit erősebb is.

– Érdekes – mormogta Harry. – Akkor tizenkettőt kapsz, és mindegyik olyan erős lesz, amennyire én akarom.

Draco lába összecsuklott.

– Ne, ne, ne csináld ezt! – mondta Harry, és addig várt, míg Draco megint fel nem állt. – Tudnád tartani magadat?

– Igen, gazdám. – Draco megfeszült, és megint kiterítette magát a falon, de a terpesze nem volt olyan széles, mint előtte.

– Tedd széjjelebb a lábaidat! Még tíz centit, és távolabb a csípődet a faltól!

Draco lassan szétterpesztette a lábait. A zacskója mintha remegett volna, ahogy köztük lógott; nagy, kerek és kiszolgáltatott volt.

Harry felnevetett, és újra és újra meglendítette a szíjat, gyengéd, szeretetteli csapásokat osztogatva, és elég időt adva köztük arra, hogy maghoz térjen a bőrszíj csókjai után. Draco kiáltott, vonaglott, és a legutolsó csapástól már egyenesen sikított, de nem próbálta elkerülni őket.

Alávetette magát. Tökéletesen.

– Így, készen vagyunk – mondta Harry, amikor ledobta a szíjat, és közel lépett, hogy a karjaiba zárja a férfit. – Jól csináltad. Nem is lehetnék elégedettebb veled.

Draco erőtlenül bólintott.

– Szabad...

– Elélvezned?

– Basszus, nem – mordult. – Szerintem le is esnének a golyóim.

– Hát persze – suttogta Harry, az ágyhoz segítve őt. – Szükségük van egy kis regenerálódásra. Pihenj le, míg bekenem a hátad és egyéb részeid...

– Az egyéb részeket ne!

– Addig nem, amíg nem állnak készen egy kis kényeztetésre – ígérte Harry, csókot dobva Draco nyakszirtjére, miközben lefektette a férfit az ágyra. – Persze, hogy nem. Jó gazda vagyok.

– Tényleg az vagy...

– Utána leszopsz és folytatjuk – mondta Harry.

– F... folytatjuk?

– Hát persze. Mondtam, hogy ez csak bemelegítés lesz. Invito tonik.

A fürdőszobaszekrény kinyílt, és egy üvegcse röppent ki a nyitott ajtón. Harry megmutatta Dracónak.

– Hacsak nem szeretnél másmilyen fajtát.

Draco megrázta a fejét, és alávetette magát Harry kezelésének, ami egy gyengéd hát-, láb- és fenékkenés volt. Harry óvatosan érintette, ahogy végigsimított Draco fájó húsán, és folyamatosan fecsegett, miközben dolgozott. Többségében összefüggéstelenül. Irodai pletykák karácsony előttről. Harry véleményéről a Wizengamot legutóbbi rendeleteiről. Arról, hogy egyes hivatalos Kviddics statisztikák gyakorlatilag csalások.

Amikor Draco úgy tűnt, készen áll, Harry kent rá még egy kis tonikot, és elkezdett egy rendes hátmasszázst.

Draco felnyögött.

– Túl korai?

– Fáj... De jó értelemben. Ne hagyd abba!

Harry nem hagyta. Addig dolgozott Draco hátán, amíg az izmok teljes ellazultságban nyugodva hullámzottak a bőr alatt. Ezután lejjebb húzódott, hogy a férfi fenekét, combját és vádliját nézze meg.

– Most úgy érzem magam, mint az olvadt vaj – mondta Draco halkan, ahogy Harry visszakúszott feljebb, hogy megcsókolja a nyakát. – Mmm.

– És milyenek a golyóid?

– A tieid...

Harry kuncogott.

– Igen, igen, milyenek a golyóim?

– Nagyok és buják...

– Draco! – szólt rá Harry szigorúan.

Válaszul a férfi egyszerűen csak szélesen szétterpesztette a lábát, arra invitálva Harryt, hogy a golyóit is kezelje. Harry újra használta a tonikot lassan és óvatosan, az ujjaival először alig érve a finom bőrhöz. Draco szélesebbre tárta a lábait, és a feneke úgy mocorgott, hogy kimondottan jelzésértékű volt. Harry kuncogott és mindkét kezét használni kezdte Draco golyóin, határozottabban kényeztetve őket.

– Ezt szeretem – mondta Draco hirtelen.

– Mind szeretünk időnként egy kis golyómasszázst.

– Nem, én úgy értem, hogy így szeretlek, Harry. Ilyenkor annyira... önmagad vagy.

Ó! Harry úgy tippelte, ez azt jelenti, hogy nem kellett folyton olyan keményen gondolkodnia azon, mit szeretne Draco, amikor a dominálás került szóba. Ezúttal Harry hagyta, hogy igazi legyen fenyegető helyett... és Draco ezt is ugyanúgy szerette.

Noha persze helye és ideje volt a játékoknak is, beleértve a fenyegetőt is.

– A gazdád vagyok – mondta egyszerűen. – Fordulj felém!

Draco engedelmesen megfordult, felfedve egy farkat, ami kőkemény helyett csak félkemény volt. De ez rendben is volt, elnézve, Harry mennyire próbára tette őt.

Harry lefeküdt mellé, és megidézett egy takarót. A takaró alatt töltöttek egy kis időt, közben Harry Dracót csókolta, miközben a férfi farkával játszott. Valahogy felszabadító volt tudni, hogy bármit megtehet, mert Draco nem tiltakozna. Most azonban Harry csak egy kicsit össze akart bújni.

Ez megváltozott, amikor Draco egyre keményebb lett.

– Újra készen állsz? – kérdezte Harry egy utolsó csókot dobva az ajkára. – Jó. Mert még nem végeztem veled. – Felült az ágyon, és félredobta a takarót. – A nyakammal kezdd, és csókolj végig a farkamig! Lassan, mintha a golyóid függenének tőle. Mert tényleg így van. – Harry jelzésértékűen ránézett, és egy kicsit kuncogott, amikor Draco aggódva nyelt egyet. Végre egy olyan fenyegetés, amitől nem akar Draco direkt engedetlen lenni, hogy aztán büntetést kapjon.

– És azután, gazdám?

– Aztán leszopsz és csináld jól! Nem akarok idő előtt elélvezni.

Harry a hátára feküdt, hogy élvezze odaadó rabszolgája figyelmét. És Draco tényleg odaadó volt. Egyértelműen. Ez még nem szerelem volt, vagy legalábbis nem az a mindent elsöprő szerelem, amit Harry érzett Draco iránt, de Harry félresöpörte a gondolatot. Kettejük számára is eléggé szerette a férfit, és még ha a köztük lévő dolog nem is a tökély volt, hát... elég közel járt hozzá.

– Szeretlek, Draco. – Akaratlanul is felnyögött, amikor a másik férfi ajkai végül elérték a farkát és szopni kezdték. – Annyira szeretlek.

Draco válaszolt valamit, de a hangját eltompította a szájában lévő farok.

Harry megmarkolta a lepedőt, elhitetve magával, hogy azokat a szavakat hallotta, amikre vágyódott. Ó, igen, én is szeretlek téged, mondta Draco a fantáziájában újra és újra. Szeretlek, Harry. Szeretlek, gazdám...

– Most! – zihálta sürgetően, leginkább azért, mert egyébként is azon a határon volt, és azt akarta, hogy Dracónak legyen engedélye hagyni, hogy megtörténjen. – Nyeld le! Minden cseppjét. Ó, egek...

Harry utána összecsuklott, ködösen érzékelve, hogy Draco széthúzta a lábait, és a golyóit nyaldosta, alkalmanként a fogait is használva, hogy finoman meghúzkodja az ott növő szőröket. Az érzés színtisztán mennyei volt... még ha enyhén kínzásszerű is.

– Elég! – mondta Harry végül feltámaszkodva a tenyerére. – Mmm, nagyon jó vagy.

Draco teljesen felült, és pajkosan ránézett.

– Elég jó ahhoz, hogy jutalmat érdemeljek?

– Ezúttal mit szeretnél? – Harry tudta a választ. Ott volt Draco szemében. – Rendben. A teljes korbácsolást, amit az előbb ígértem.

– Semmi bemelegítés – mondta Draco komolyan.

– Nem lesz – mondta Harry, előrehajolva, hogy megcsókolja. – Szeretnéd, ha kikötöznélek?

– Kérlek!

Ez azt jelentette, hogy Draco arra számít, nem tudja majd kontrollálni magát. Ez is rengeteg bizalomról árulkodik, gondolta Harry.

– Akkor arccal lefelé az ágyon?

Draco elpirult az ablakon át beszűrődő holdfényben.

– Inkább magasra emelném a fenekem a levegőbe. Rá lehetnék kötözve valamire? A puffra esetleg?

– Te tényleg perverz kis dög vagy. – Harry nevetett, és szabadabbnak érezte magát, mint valaha. – Szeretnéd lent csinálni, hogy Ron és Hermione megint rajtakaphasson minket?

– Ó, most már kopogni fognak. Megtanulták a leckét.

Igen, ez valószínűleg igaz volt. Azon kívül már nagyon késő is volt.

– Már alig várom, hogy lássam a magasra emelt segged úgy elpáholva, hogy egy hétig ülni sem tudsz majd – mondta Harry megfogva Draco kezét és meghúzva. – Gyere!

Draco a szíjra pillantott, ami még mindig a földön hevert.

– Ezt is hozzam? Átváltoztassam a kedvenc övemmé?

– Holnap. Hordhatod és emlékezhetsz majd.

– Mmm.

– De hozd a pálcádat! Hagyjunk fel azzal a rossz szokással, hogy nem visszük magunkkal a pálcáinkat minden szobába.

– Nálam legalább egy pálca van – mondta Draco nagyképűen. – A dolgozószobában, ott. A nyírfapálcám a legalsó fiókban van eldugva. Te vagy itt az egyetlen varázsló, aki olyan hanyag, hogy teljesen pálca nélkül v...

– Ó, most megkapod, de alaposan – mondta Harry nevetve. – Nem tudod, mikor kell a dolgokat annyiban hagyni.

– Hű szolgaként ez az én feladatom, hogy rámutassak ezekre a dolgokra.

– Akkor megjutalmazlak, amiért jól végzed a dolgodat, és megbüntetlek, amiért olyan utálatos vagy ezzel kapcsolatban.

– Utálatos!

– Igen. Pont amennyire szeretem. Akkor lefelé!

Harry felkapta a pálcáját, mielőtt követte Dracót ki a szobából.

* * *

Harry puffja strapabíró darab volt, sötétzöld bőr borította, és zömök falábakon állt. A méreteit elnézve Harry fürgén elvarázsolta, hogy kicsit magasabb legyen.

– Bokákat a széleihez! – rendelkezett. – Éppen oda, nagyon jó. Incarcerandus.

Draco megrezzent kissé, amikor kötelek fonódtak a bokáira, a puffhoz kötözve a lábait.

– Most hajlítsd be egy kicsit a térded, és tedd a párnázat szélére! – mondta Harry tényszerűen, miközben még több kötelet varázsolt elő. – Hosszú ideig leszel így kikötözve. Az a legjobb, ha néha testhelyzetet tudsz váltani állóból térdelőbe. Ne aggódj... mindenhogy magasan lesz a feneked. Rendben? Akkor hajolj le! Kezeket le a padlóra, a puff másik két lábához. Igen, jó.

Biztonságosan kikötözte Dracót, ezúttal a kezét, habár olyan bűbájjal fejezte be, ami nem engedte, hogy meglazuljanak a kötelek.

Elbűvölően néz így ki Draco, gondolta Harry. Fenékkel felfelé, fej lent a föld közelében, és az egész teste remeg a várakozástól.

– Mivel ma este bebizonyítottad, hogy igazi mardekáros vagy – folytatta Harry –, azt hiszem, az lesz a legjobb, ha hozzárögzítem a puffot a padlóhoz. Nem ugráltathatod, hogy a kötelek lecsússzanak a lábairól. Nem szabadulhatsz ki, csak a teljes kielégülésem után.

Draco széttárt lábai közt a farka láthatóan megkeményedett. Egy szisszenés hagyta el a száját.

– És ki fogok elégülni – mondta Harry félresöpörve Draco haját az útból, és leguggolt, hogy belenézhessen a szemébe. Megrántotta a férfi haját, hogy megmutassa neki, ezt is megteheti. – Ezúttal azért ütlek meg, mert az enyém vagy. Mert ez igazi, Draco, amit teszünk. Lehet, hogy egy bűbájjal kezdődött, de most már ténylegesen is a rabszolgám vagy, nem igaz?

– De igen – suttogta Draco, és a hangja hirtelen rekedt volt.

– Szükséged lesz valamire, amire ráharaphatsz – mondta Harry magához idézve egy díszpárnát.

Draco hitetlenkedve nézett rá.

Harry nevetve megrázta a fejét, és pár bonyolult pálcamozdulattal átváltoztatta a nagy szögletes párnát egy sima fa szájpecekké. Még egy bűbáj, és a fa vastag fekete gumiborítást kapott.

– Nyisd ki a szád!

Harry berakta Draco fogai közé, aztán megsimította a férfi kidudorodó arcát. – Tartsd így, míg ki nem veszem! – mondta halkan. – Hallani akarom, ahogy mordulsz. Ahogy kiáltasz, ha arra kerül a sor. De ne engedd ki! Elbűvölően mutatsz vele... és így akarlak látni, miközben lecsapok rád.

Draco bólintott a pecekkel a szájában. Tudott hangokat kiadni, de nem tudott beszélni, anélkül nem, hogy kiköpné.

Harry elmosolyodott.

– Ó, ez így fincsi! Nos, ez már nem annyira, ebben biztos vagyok – tette hozzá, a pecekre mutatva Draco fogai közt. – Lehet, hogy egy kicsit undi. Friss gumi.

Draco válaszul küldött pillantása elég kifejező volt.

– De ez az összhatás! – sóhajtotta Harry. – Bárki, aki most bejönne ide, azt hinné, rád kényszerítem a dolgokat, mivel annyira szorosan ki vagy kötözve. De az a pecek a szádban teljesen önként vállalt. Mmm, minden pillanatban azt bizonyítod, hogy azért tartod, mert nagyon is akarod. Mondtam már mostanában, hogy szeretlek?

– Mhm – mormogta Draco.

– Mi az? – kérdezte Harry, miközben felállt. – Biztos akarsz lenni, hogy nem felejtem el a rögzítőbűbájt? Jó ötlet, Draco. Olyan erősen foglak ütni, hogy nélküle a puff, amihez ki vagy kötözve, elmászhat. És ezt nem engedhetjük meg. Egy helyben akarsz maradni a verés alatt. Tudom.

Harry kiszórta a rögzítőbűbájt, biztosítva, hogy a puff mind a négy lába jól és alaposan rögzüljön.

– Akkor... ostor vagy nádpálca? – mormogta Harry. – Azt hiszem, ma már elég a bőrszíjból. Hmm. Azt hiszem, legjobban egy vékony, suhogós pálcához lenne kedvem. Talán bambuszból.

Átváltoztatott még egy díszpárnát azzá, amire szüksége volt, aztán Draco előtt hajlítgatta meg, próbálgatva az erejét és hajlékonyságát.

Draco mögé helyezkedve Harry először rászegezte a pálcát, a hegyét végigvezetve Draco egyik lábán, majd a másikon. Aztán a férfi teste alatt végighúzta a farkán, és a golyóin tartva megpöccintette őket.

Draco belenyögött a rögtönzött szájpecekbe.

– Helyes, még nem mentél el – mondta Harry kedvesen. – És nem is tudsz, amíg nem engedélyezem. Jó dolog a gazdádnak lenni.

Draco újra felnyögött.

A szükség és élvezet hangját azonban elnyomta a pálca süvítése. A csapás Draco bal vádliját érte, vékony rózsaszín csíkot hagyva maga után. De vért nem fakasztott; Harry ma este nem erre utazott. Óvatos volt az átváltoztatásnál, és amíg ügyel rá, hogy ne üssön kétszer ugyanarra a helyre, csak csíkokat fog hagyni a férfin.

A Draco felől érkező hang leginkább visítás volt. Hát persze; Harry meglepte őt.

– Ugyanazon lábadon haladjak végig felfelé, míg el nem érem a feneked, ami speciális elbánásban részesül majd, abban nem lesz hiba, vagy váltogassam? – Amikor nem érkezett válasz, Harry megint lecsapott figyelmeztetés nélkül, hosszú átlós vonalat húzva Draco hátán keresztben. – Felelj!

– Mmnnph – próbálkozott Draco, mihelyst alábbhagytak a vad, fojtott kiáltásai.

– Ugyanarra? – kérdezte Harry. – Ejha! Akkor ez igen fájdalmas lesz.

– Nnnmph!

– Ugyanarra – mondta Harry kedvesen. – Igen, már elsőre is hallottalak, kedvesem.

Draco felemelte a fejét, mintha próbálna megfordulni, hogy Harryre nézzen. De ahogy ki volt kötözve, ez lehetetlen volt. Harry majdnem felnevetett.

– A bal láb lesz! Végig felfelé...

Azzal hozzákezdett egyenletesen záporoztatni az ütéseket, olyanokat, amiket az emeleten adott. De ezek sokkal erősebbek voltak, mindegyik egy vékony csíkot hagyott maga után, ahogy Harry felfelé haladt.

– Nem szabad elhanyagolni a belsőcombot sem – mondta egy ponton, testhelyzetet váltva, hogy hagyhasson egy hosszú, térdtől ágyékig húzódó nyomot.

Draco golyói sértetlenül maradtak.

– Most a feneked jön – mondta Harry. – Először a baloldal.

Felemelve a kezét egy hirtelen, gyors suhintással lecsapott vele.

Draco felvonított a szájpecek mögött, és úgy ívbe feszítette a hátát, hogy a puff felemelkedett volna, ha nem lett volna lerögzítve.

– Imádnivaló – mondta Harry. – Hadd lássam ezt még egyszer!

És megint és megint. Draco vonaglott a pálca alatt, amennyire a testhelyzete engedélyezte. Harry a puszta látványától sóhajtott az élvezettől.

– Nos, ettől a munkától megszomjaztam – jegyezte meg pár újabb csapás után Draco bal fenekére. Mostanra elég sötétpiros volt ahhoz, hogy egy újabb csapás felszakítsa. Harry átugrott a konyhába, és egy pillanat múlva visszatért egy magas pohárral, amit megtöltött a csapnál. Leült törökülésbe Draco elé, ahol a másik férfi láthatta őt, és inni kezdett.

Draco elengedte magát egy kicsit, ahogy a puffon térdelt, és hagyta, hogy a karjai is ellazuljanak.

– Szeretnél inni?

Erre csak egy meredt pillantás volt a válasz, de Harry nem azért mondta ezt, hogy gúnyolódjon.

– Itt van, segítek – mondta Harry, kivéve a gumiborítású szájpecket. – Gyerünk!

Draco felmordult, miközben szétnyitotta az állkapcsát.

Harry gyengéden jobb pozícióba húzta Draco fejét, és odatartotta a poharat.

– Itt van. Igyál! – mondta, gondolva rá, hogy a férfi nem ihat külön engedély nélkül. – Amennyit csak szeretnél. Alaposan leizzadtál. Ez az, jól van!

Amikor Harry félretette a poharat, Draco lenyalt egy vízcseppet az ajkáról.

– Köszönöm, gazdám.

Harry ültében odahajolt egy esetlen szögben, hogy megcsókolja.

– Annyit verlek, amennyit csak szeretnéd, de sosem okoznék igazi kárt benned. Emlékezz erre!

Draco becsukta a szemét, mintha fájdalmas lett volna ezt hallania.

– Nem kell emlékeznem rá. Tudom, Harry gazdám.

– Akkor most a jobb láb jön – mondta Harry végigsimítva Draco hátán, mielőtt visszadugta a pecket a fogai közé. – Ugyanaz a szabály, mint az előbb. Ez nem kerülhet ki a szádból, míg magam nem szedem ki.

Draco bólintott, majd elernyesztette a nyakát, hogy lelógjon a feje.

A mozdulat alárendelődésnek tűnt Harry számára, nem legyőzöttségnek. Pokolian szexi volt, ahogy Draco ernyedten térdelt a kötelékei közt, várva, hogy megvesszőzzék. Harry farka megrándult a látványra, és ezúttal minden csapás, amit záporoztatott, olyan volt, mintha a farka adta volna a karja helyett. Mire Draco fenekéhez ért, a férfi nyögései, mordulásai és fojtott kiáltásai színtisztán erotikusnak hangzottak.

Harry nem tudta megállni, ami ezután következett. Nem sűrűn történt meg életében, hogy szinte érintés nélkül elélvezett, de most, látva Draco izzadt, rózsaszínűre vert fenekét, ahogy a legutolsó ütésétől megvonaglik, Harrynek muszáj volt megragadnia a farkát és gyorsan megrázni.

Igazából nem elélvezni akart.

De mégis ez történt. Ahogy ott állt, széttárt lábakkal, vággyal telve nézegetve a kikötözött Draco alaposan elnáspángolt, magasra polcolt fenekét, kemény farkának egyetlen rázása is elég volt.

Harry farka magától rándult meg, és aztán mielőtt még megfékezhette volna magát, a csúcsra ért, és egyenletes iramban lüktetett ki a farkából a sperma, ahogy hátratántorodott, hogy a mögötte lévő kanapéra rogyjon. Mmm...

Utána kicsit bosszús volt. Végtére is ezen az estén egyszer már elment. De nem tehetett róla! Draco túlságosan szexi volt, ahogy ott állt megkötözve, közszemlére téve minden korbácsnyomot, amit Harry adott neki.

És még mindig a szájában tartotta a pecket, ezt látta Harry, amikor megkerülte a puffot. Még mindig alárendelte magát. Tökéletese alárendelte.

Harry finoman kivette a szájából a pecket, ezúttal végleg, és a kezét használta, hogy letörölje a nyálat, ami Draco szájából csöpögött rá.

– Nagyon jó voltál – mondta, miközben Draco szája szélét masszírozta. – Lenyűgöztél. Komolyan.

Draco aprót bólintott, és a haja izzadtan előrelógott, ahogy megint leejtette a fejét.

Harry egyik kezét a teste alá tette, hogy megtartsa és Draco ne essen össze teljesen, amikor leveszi a köteleket. Lengetni kezdte a varázspálcáját, amikor a másik férfi hangja hirtelen megállásra késztette.

– Ne... kérlek! – mondta Draco olyan reszelős hangon, hogy alig lehetett felismerni. – Szeretnék kikötözve maradni, amíg te, amíg te... megdugnál, Harry gazdám?

Harry szerette volna megrugdosni magát, mert persze, hogy nem tudta ezt megtenni! Így nem, hogy épp akkor ment el. És a várakozás sem használt volna sokat, mivel nem hagyhatta Dracót kikötözve, miközben malmoznak.

Azon kívül így, hogy Harry kétszer is elment az utóbbi fél órában, nem volt biztos benne, hogy eléggé kemény tudna lenni ahhoz, hogy jó munkát végezhessen aznap este. Főleg azt elnézve, hogy azt sem tudja, mit csinál majd.

Nos, nem pontosan.

Semmi sem lenne kínosabb, mint megpróbálni behatolni Dracóba, majd kicsusszanni, mert túl puha. Rohadt Nikolai persze biztosan sosem maradt ekkora szégyenben!

– Öh... persze, hogy meg foglak – mondta Harry, az utolsó négy szót elhadarva. Gyorsan kiszabadította Dracót, a kanapéra segítette, és a többit ott mondta el neki. – De nem ma este. Én egy kicsit most... öm.

Draco halványan bólintott, amint arccal lefelé feküdt a kanapén, úgy fordítva a fejét, hogy Harryre nézhessen. Az arca mintha faragva lett volna, olyan gyönyörű volt, hogy szinte alig lehetett elhinni, hogy élő ember. Azon kívül... nos, nem beletörődő volt, nem pontosan. Inkább nem volt reakciója.

– Sajnálom! – mondta Harry. – Nem miattad van. Csak... épp most mentem el. Úgy értem, alig egy perce, és... nos, tudod. Te is férfi vagy.

– Elmehettél volna a hátamra. A korbácsnyomokra – mondta Draco, és úgy tűnt, mintha azt érezné, kimaradt valamiből.

Addigra Harry teljesen bénának érezte magát. Mi a francért nem várt?

Másrészről talán nem is baj, hogy ez lett. Jóllehet, Draco végül azt kérte Harrytől, hogy dugja meg, de nem igazán volt hozzá formában. Azok a nyomok a fenekén biztos, hogy felszakadtak és véreztek volna, ha Harry megragadja a csípőjét, és elkezdi pumpálni.

– Ápoljunk le téged!

Draco megköszörülte a torkát.

– Szeretnék így maradni. Te is tudod.

– Ó! – Rendben, rendben... Harry tudta. Csak eltelt egy kis idő azóta, hogy utoljára ilyen fegyelmezős játékot játszottak. Vagy egyáltalán fegyelmezős játékot. A gondolat, hogy mostantól bármikor megtehette ezt, amikor csak akarta, és hogy Draco azt akarta, tegye meg tekintet nélkül arra, hogy ő maga kéri-e, mámorító gondolat volt. – Akkor az ágyba? Lefekhetsz, én pedig leszoplak.

– Túlságosan fáj a hátam ahhoz, hogy ráfeküdjek. – Draco kinyújtotta egyik kezét, és lesimított vele Harry meztelen csípőjén. – Egy fürdő, Harry. Önts bele a kék színű varázsfőzetből, amit a kád szélén találsz. Attól a víz anélkül fogja meggyógyítani a sérüléseket, hogy eltüntetné őket.

Harry felvonta egyik szemöldökét.

– Előre terveztél. Vagy az mindig kéznél van neked?

– Persze, hogy előre terveztem. – Draco megfordította a csuklóját, hogy felsimítson Harry mellkasán. – Ölelhetsz, amíg fürdünk és... gonoszkodhatsz velem.

– Sajnálom, hogy nem tudok...

– Felejtsük el! – vágta rá Draco. – Ez is jó lesz.

De nem úgy hangzott, mintha komolyan is gondolná. Úgy hangzott, mintha a dugást szerette volna, és ettől Harry tízszer olyan rosszul érezte magát, mint addig.

Egy pillanatra elgondolkodott rajta, hogy használhatna valami mágiát megkeményíteni a farkát, hogy kielégítse Dracót, de gyorsan elvetette az ötletet. Ha Draco azt hinné, Harrynek mágiára van szüksége ahhoz, hogy megdugja, az még kínosabb lenne, mint a puha pöcs!

Nikolainak biztos sosem kellett mágia...

Harry háromféleképpen próbálta kárpótolni Dracót. Az egyik, hogy a legbriliánsabb kézimunkában részesítette, amit valaha produkált, kettő, hogy a szívéhez közel ölelte egész éjjel, miközben aludtak, és három, hogy megígérte magának, hogy amikor reggel felébrednek, úgy megdugja, hogy a matrac másik felén lyukad ki.

De volt egy olyan tulajdonsága az ígéreteknek, hogy egy váratlan esemény miatt könnyen a kukában végezték.

Amikor a hajnal hűvös fénye keresztülsepert Harry szobáján, Draco kiugrott az ágyból, nyöszörögve berohant a fürdőszobába, és magára zárta az ajtót.

– Draco? – kérdezte Harry, próbálva puhatolózni. – Mi a baj?

A másik férfi nem tudott felelni. Túlságosan el volt foglalva a hányással.