– Mmm.

Harry megrezzent álmában, a hang a tudata peremét csiklandozta. De nem csak a hang. Ahogy a szemhéjai megrebbentek, érezte, hogy valami megérinti a combját. Nem... simogatja. Cirógatja, újra és újra, ahogy a hang, ami felébresztette, újra azt motyogja: „mmm".

– Draco! – suttogta Harry kinyitva a szemét. Meglepetten látta, hogy még ki sem világosodott.

– Mmm – mormolta Draco megint, a kezével lassan simítva le Harry combján, aztán újrakezdve a csípőjén.

Harry elmosolyodott, és nem csak azért, mert csodálatos érzés volt, hogy így érintik. Azért is, mert végül megértette, amit Draco közölni akart. Beszéd nélkül beszélni... mert bizonyos dolgokat nem tudott fennhangon beismerni.

Anélkül nem, hogy Harry kényszerítené rá.

Ez egy kicsit szomorú dolog volt, de Harry eldöntötte, hogy nem hagyja, hogy aggassza. Nem, inkább gondoskodik róla, hogy Draco annyi szeretetet, elfogadást, megnyugtatást kapjon, hogy majd egy nap képes legyen annak látni Nikolai-t, aki valójában volt... kívülről sokkal vonzóbbnak, mint belülről.

Elérni, hogy Draco aggódni kezdjen a saját vonzereje miatt, most őszintén. Gyakorlatilag nevetséges volt, és egyetlen szívdobbanásnyi ideig Harry szinte szerette volna megkérdezni, hogy Nikolai Preobrazhensky vak volt-e.

De aztán Draco elvette a kezét, és Harry elhatározta, hogy sokkal jobb dolgokat is mondhatna ennél.

– Hmm? – kérdezte oldalt fordulva, hogy szembe kerüljön Dracóval. Háton fekve ébredt fel, miközben Draco hozzáfeszülve feküdt összegömbölyödve, és így, hogy a férfi keze az érzékeivel játszadozott, már látni akarta az arcát.

– Jól aludtál?

– Te mondd meg! – suttogta Draco rekedtes hangon. – Álmodtam?

Harry elvörösödött, de csak egy kicsit. Még mindig szégyellte magát azért, amit azokon az éjszakákon tett, amikor Dracót az akarata ellenére megrontotta.

– Fel foglak ébreszteni, ha megint olyan álmaid lesznek.

– Azt jól teszed – felelte Draco még mindig olyan hangon, ami szexet sugallt. – Megígérted, hogy elcsábítasz.

Ez kimondottan szép próbálkozás volt arra, hogy kimondja hangosan is, mire vágyik, gondolta Harry. Ezt az erőfeszítést jutalmazni kell! Még szép! Harry finoman a hátára gördítette Dracót, fölé hajolt, és végigsimított az arcélén. Egek, milyen gyönyörű volt a férfi!

– Mire gondolsz, hm?

Draco pislogott.

– Én...én nem is tudom.

Harry elmosolyodott, miközben egy lágy csókot nyomott Draco ajkának sarkába, csak épp akkorát, hogy incselkedjen vele.

– Kicsit ideges vagyok. Már szeretkeztünk korábban is, de...

– De? – kérdezte Draco, a nyakát nyújtva, hogy a száját Harryéhez érinthesse.

– Folyton azt mondod, hogy az nem te voltál. Szóval így honnan tudjam, hogy mit szeretnél a legjobban?

– Azt hiszem, a legjobb tudásod szerint kell kitapasztalnod – Draco megnyalta az ajkát. – N... ne akard, hogy könyörögjek, Harry...!

Draco régen szeretett könyörögni, de aztán az előző éjjel azt mondta, már nem akarja többé azokat a játékokat. Talán túlságosan erősen emlékeztették Nikolai-ra? Vagy a játékok kihangsúlyoznák Draco kiszolgáltatottságát Harrynek. Ez a dolog még mindig aggasztotta, Harry tudta. De eléggé bízott Harryben ahhoz, hogy megragadja a lóherét, hogy túl tudjanak jutni a rájuk nehezedő, szörnyű holtponton.

Melengető érzés tört föl Harry mellkasában.

– Soha többé nem kényszerítelek rá, hogy könyörögj – ígérte. – Hacsak nem döntöd el végre, mit szeretnél.

– Tökéletes vagy...

– Mmm, nem, de legalább próbálok jó lenni. – Harry Draco fölé csusszant, és célozgató jelleggel mozogni kezdett rajta. – Tudod, átkozottul csábító vagy. El sem hiszed, milyen nehéz volt minden nap nézni téged és megállni, hogy hozzád érjek...

– Miközben én is ugyanolyan hosszú ideig vágytam az érintésedre – zihálta Draco ívbe feszítve a hátát, és addig mocorogva, míg összeért a farkuk. – Annyira hülyék voltunk, mindketten akartuk és mégsem tettünk semmit.

– Igen, hülyék – nyögte Harry, és már lüktetett a szükségtől, miközben a csípőjével hintázott, hogy a farka végigcsusszanjon Draco farkának teljes hosszán. Ó, egek! Dracót érezni annyira jó érzés volt, annyira helyénvaló, hogy Harry hirtelen többet akart; őt akarta teljes egészében. Nem tudta, hogyan fejezze ezt ki, azt kivéve, hogy lehajol, és csókolni kezdi a másik férfit.

Először éppen csak megnyalintotta Draco ajkát. Aztán az alsó ajka rózsaszín, nedves húsát vette a fogai közé, míg Draco alatta vonaglott, és szétnyitotta az ajkait.

Harry megnyalta, miközben egyenletes tempóban hintázott a csípőjével Draco ritmusára.

Aztán az ajkuk teljesen összekapcsolódott, majd a testük is összetalálkozott, miközben felfedezték egymást, mint két férfi, akik soha nem csókolóztak azelőtt.

De valahol valóban nem, mert most Draco teljesen önmaga volt.

Draco hirtelen belekapaszkodott Harrybe; a lábaival átkarolta Harry alsó testét, ahogy a karjai is a felsőt. Az ajkai teljesen elnyíltak, amitől a csókjuk hirtelen nedves lett, de Harrynek tetszett.

A repülésre emlékeztette, a felhők feletti lebegésre, és olyan gyors száguldásra, amikor az ember csak egy pillanatra van attól, hogy elveszítse az uralmát a seprűje felett...

Ekkor jött rá, mi történik. Hála az égnek. Hiszen megígérte, hogy nem kényszeríti többé Dracót könyörgésre.

– Élvezz! – mondta, elhúzva az ajkait, épp csak annyira, hogy kinyöghesse a parancsot. – Mmm, igen, ez az...

Draco erre még erősebben szorította, a körmei végigszántották Harry hátát, és aztán a csípője abban a vad ütemben kezdett hintázni, amit bármelyik férfi felismer.

Ugyanabban a pillanatban elrántotta az ajkát a Harryétől, és erősen megharapta oldalt a nyakát.

Harry is épp a gyönyör határán volt, de ez eléggé eltérítette onnan. Nem tudta eldönteni, hogy tetszett-e neki, de nem szándékozott semmi olyat tenni, ami elbátortalanítaná Dracót, úgyhogy lenyelte a kiáltását, és tovább döfködött.

Pár másodperc múlva Draco elernyedt alatta, karjai és lábai elengedték Harryt, ahogy elnyúlt az ágyon.

– Mmm, ez annyira... mmm volt.

– Igen – válaszolta Harry kifulladva, remélve, hogy nem túlságosan vörös a feje. Hála az égnek, hogy nem morogta el a szót. Pedig kedve lett volna morogni.

– Ó, te még nem... – Draco elmosolyodott, a kifejezés önelégült és kedves volt egyszerre. Úgy tűnik, anélkül is tudta, mit akar Harry, hogy elmondta volna neki, mert előzékenyen átölelte őt a karjával és a lábával, és elkezdett elnyújtottan mozogni, alsó testével Harry lökéseinek ritmusára hullámozva. – Ez tetszik?

Harry zihált, és feleletként csak bólintott. Vagy legalábbis próbált. Annyira szétszórtnak érezte magát, hogy talán pont a fejét rázta helyette. De mégsem, mert Draco folytatta a kígyózó mozgását, kezével lassú, érzéki köröket simogatva Harry hátán, a lábával minden lökésnél erősebben szorítva őt.

Harry érezte, hogy a farka elhalad valami mellett, ami csakis Draco élvezetének a bizonyítéka lehetett, és ebben a pillanatban megérezte a jellegzetes aromáját is. Visszaemlékezett, milyen volt az íze, milyen érzés volt, amikor selymesen és sűrűn összegyűlt a nyelvén...

Az emlék elég volt hozzá, hogy átlendítse a holtponton.

Harry felkiáltott, miközben elment, szavak nélküli összefüggéstelen hangokat adott ki az élvezettől, noha valahogy úgy érezte, mintha zuhanna, sebesen és féktelenül, mintha elvesztette volna a fogást azon a seprűn...

De Draco elkapta, és gyengéden a földre segítette.

– Váó! – mondta Harry kábultan, miközben Draco szemébe meredt. Hajnalodott, és már halványan ki tudta venni ezüstös körvonalaikat. – Ez egyszerűen... váó!

– Alig találsz szavakat? – mondta Draco kuncogva, miközben a kezei lefelé vándoroltak, hogy Harry fenekét kényeztessék.

– Nos, ez miattad van. – Csókolóztak pár percig, miközben a ragacsos massza kihűlt a hasukon. Harry tudta, hogy úgy vigyorog, mint egy idióta, amikor elhúzódott, de nem tudta érdekelni.

– Egy zuhany? – kérdezte, amikor a szája végre mást is tudott csinálni, mint a két sarkánál felfelé kunkorodni.

Draco éppen ásított, de erre a kérdésre teljesen ledermedt.

– Ó, öm, egy kicsit elfáradtam, tényleg – mondta, visszabújva a takarók közé, aztán szorosan maga köré fonva őket. – Lustálkodhatnék még?

– Persze. – Harry lehajolt, és egy puszit adott az ajkára. – De biztos vagy benne? Viszketni fogsz, ha nem mosakodsz meg.

– Suvickus – dörmögte Draco álmosan, miközben az oldalára fordult, el Harrytől.

Ez nem varázsige volt, mert Draco nem tett erőfeszítést, hogy megragadja a nyírfapálcáját, noha csak fél méterre volt tőle az éjjeliszekrényen. Harry arra gondolt, ez kérés lehet.

A saját pálcájáért nyúlt, és mindkettejükre kiszórta a bűbájt.

– De még mindig szeretnék egy rendes zuhanyt.

– Én majd lezuhanyozom, ha felkelek – mondta Draco ásítva még egyet. – Még túl korán van ahhoz, hogy ilyen... ilyen virgonc legyek...

– Nekem rengeteg okom van a virgoncságra – mondta Harry komolyan.

Draco gúnyosan nevetett, miközben még jobban bevackolódott a takarókba.

– Nos, a szex csodás volt, de ez csak szex...

Ha Harry hezitált volna, ettől elhatározásra jutott volna. De sosem hezitált komolyan. Nem, amikor a szavak belülről égették. Megkerülve az ágyat, letérdelt, hogy láthassa Draco arcát.

– Ne gondold ezt, mert nem így van! Számomra nem. Szeretlek, Draco!

A másik férfi még szorosabban maga köré fonta a takarót, miközben kinyitotta a szemét, amiben egyértelmű gyanakvás bujkált.

– Harry...

– Semmi baj! – mondta Harry gyorsan. – Nem várom, hogy te is ugyanezt mondd. Úgy értem, tudom, hogy valószínűleg nem lennél képes rá, mert... – Büszke volt magára, amiért a hangja nem csuklott el. – Mert nem érzel ugyanígy. Tudom, hogy mást szeretsz. Megértem, Draco. Tényleg.

Draco összeszorította az állkapcsát.

– Bárcsak képes lennék azt mondani, hogy viszont szeretlek. Te mindaz vagy, amit egy varázsló csak kívánhat.

Harry beletúrt az ujjaival Draco hajába. A tincsek egy kissé elnehezültek az izzadságtól a szeretkezésük után, de szerette a zilált megjelenést, amit Dracónak kölcsönzött. – Ha kimondanád, valójában attól félnék, hogy csak a bűbáj késztet rá, Draco. Mert tudom, hogy magadtól nem érzel így.

Draco nyelt egyet.

– Sajnálom, hogy azt mondtam, szeretlek, Harry. Úgy értem... hogy azt hittem, szeretlek.

– Tudom – Harry elmosolyodott. A beszélgetés fájt, de hát hogy ne fájt volna? Azt akarta, hogy Draco úgy érezze, szeretik. Csak ez számított. – Ne aggódj emiatt, jó?

Draco elengedte a füle mellett a felszólítást, de persze megtehette, mivel Harry nem a szigorú hangját használta.

– Nem vagyok elég kőszívű ahhoz, hogy azt mondjam, szeretek valakit, amikor nem. Én... én tényleg komolyan azt hittem, hogy így van – fejezte be elfordítva a fejét.

– A bűbáj – mondta Harry bólintva. – Akkor nagyobb befolyása volt rád, és azt mondtad, úgy néztél rám, mint valamiféle istenre, úgyhogy nem csoda, ha azt hitted, szerelmes vagy...

– Nem! – kiáltott fel Draco hevesen. – Nem a bűbáj miatt volt! Hanem miattad!

– Miattam?

– Összezavartál. Te... csessze meg! Ne értsd félre, jó? De... azon az éjszakán, épp mielőtt azt mondtam, szeretlek, pont úgy viselkedtél, mint Nik, nekem pedig még mindig amnéziám volt, és... összezavarodtam, érted?

A mondat végére a hangja elvékonyodott, mintha védekezne, vagy aggódna Harry reakciója miatt. Talán mindkettő.

Harry nyelt egyet.

– Sajnálom...

– Ne, ne sajnáld! – Harry megköszörülte a torkát, azt kívánva, bár ne lenne úgy elszorulva. – Azt akarom, hogy őszinte légy. De el tudnád magyarázni, pontosan hogy érted ezt? Hogy pont úgy viselkedtem, mint Nikolai?

Draco foga összekoccant. Másfelé nézett, amikor válaszolt.

– Bármikor, amikor mi... a francba, nehéz erről beszélni.

– Ha nehéz, mindig mondhatod azt, hogy lóhere...

– Nem olyan jó szórakozás, amikor kényszerítesz, hogy beszéljek – mondta Draco szárazon. – Öm... oké. Amikor Nik... dominálós játékokat játszott velem, utána mindig ellátta a sérüléseimet. És te ugyanazt csináltad, én pedig összezavarodtam, ez minden.

Harry csak bámult.

– Draco, bárki, akiben van egy csöppnyi jóérzés, ellátta volna a sérüléseidet, miután megkorbácsolt vagy megostorozott téged.

– De nem így – suttogta Draco, és a feszültsége már szemmel látható volt. Rávetette magát a párnákra. – Varázslók vagyunk, de Nik mindig ragaszkodott hozzá, hogy minden sérülésemet kézzel ápolja le. Semmilyen bűbájt nem használt.

Harry bólintott. Értette, miért zavarodott össze Draco.

– Tényleg azt kívánom, bárcsak szeretnélek, Harry!

– Nem mondtam, hogy szeress, hogy aztán bűntudatod legyen – szakította félbe Harry, és finoman megfogta Draco állát. – Már többször elmondtad, hogy bármennyire is bízol bennem, kényelmetlen ennyire kiszolgáltatva lenned az irányításomnak. És azt gondoltam, talán kevésbé érzed majd kiszolgáltatottnak magad, ha tudnád, mennyire fontos vagy nekem, ez minden. Tudod, hogyan bánok azokkal, akiket szeretek. Bármit megteszek, hogy biztonságban tudjam őket.

Draco félénken elmosolyodott.

– Harry, te mindenkivel így bánsz. Visszajöttél értem a táltostűzbe, Merlin szerelmére! És nem azért, mert szerettél.

– Igen, nos, sokkal többet is megtennék érted most, hogy már szeretlek. – Közel hajolva, Harry gyengéd csókot nyomott Draco ajkára. – Nem kell aggódnod amiatt, hogy kiszolgáltatott vagy, rendben? Megkértem Hermionét, keressen valami módot, hogy megtörjük a varázslatot, és ha találunk, akkor végre is hajtjuk. Szeretem, hogy itt vagy, de ha a varázslatot, ami téged megköt, meg lehet törni, akkor el foglak engedni.

Draco pislogott.

– Megtennéd ezt?

– Természetesen.

– A Mardekárban élve felfaltak volna.

– Talán igen – mondta Harry, és felállt. – Biztos vagy benne, hogy nem akarsz velem zuhanyozni?

– Majd zuhanyozom, ha egy kicsit aludtam.

Harry már majdnem a fürdő ajtajánál járt, amikor Draco újból megszólalt.

– Á, Harry?

– Hmm?

– Már hamarabb is el akartam mondani ezt, de... emlékszel a lovaglóostorra? Nem úgy kell használni, mint egy botot. Csak a kicsi bőrvégével kell ütni, nem a teljes hosszával.

Harry érezte, hogy lángolni kezd az arca.

– Tényleg? – Nos, legalább nem viselkedett pont ugyanúgy, ahogy Nikolai. – Észben fogom tartani.

Dracónak riadtan kitágult a szeme.

– Nem úgy értettem, hogy azt akarom...

– Mindjárt gondoltam. – Harry sóhajtva visszament az ágyhoz, és megint megcsókolta Dracót, hogy megnyugtassa. – Draco, ugye tudod, hogy sosem kezdenék ilyesmibe a teljes, lelkesedéssel teli beleegyezésed nélkül?

Draco felemelte a fejét még egy csókra.

– Igen. És ha tudnék szeretni bárki mást, Harry, akkor az egészen biztosan te lennél.

Harry azt mondta magának, hogy ez is megteszi. Legalábbis pillanatnyilag.

Elfordult, és elment egyedül zuhanyozni.