Harry sosem gondolta, hogy a hatalom ilyen mámorító tud lenni, de az, hogy Draco az ő kegyeitől függött, egyértelműen az volt.

A férfi gyönyörű volt, ahogy vonaglott a kötelékei közt, a farka a sziklaplafon felé meredt, és az egész, fehér teste közszemlére téve kínálkozott.

Mint egy ünnepi lakoma, gondolta Harry. Egy gyönyörűséges ünnepi lakoma az ő kedvéért terítve, és Harry azt tehet vele, amit csak akar. Azok a kötelek szorosan bírni fogják, és Dracót ott tartják majd az ő örömére, ameddig csak kívánja.

Kis híján elvigyorodott, mint egy fiatal varázsló, aki most kapta meg az első pálcáját, de ez tönkretette volna a szerepjátékot, hogy ő most egy kemény, sokat megélt auror, akinek egy bűnözővel van dolga. Ez a játék tetszett Dracónak, Harry pedig nem akarta elrontani.

– Szép kis háza van – mormogta, miközben nagyon lassan levette a ruháit. Draco szeme résnyire szűkült, ahogy nézte. – Igazán szép, Malfoy. Itt a semmi kellős közepén, ahol nem tudnak majd megzavarni. Tökéletes hely egy kihallgatáshoz. Senki sem fogja hallani a sikolyokat.

– Mintha bármivel is el tudná érni nálam, hogy sikoltsak, Potter. – Dracónak egy kis fészkelődéssel sikerült feljebb húzódnia az ágyon és félig ülő helyzetbe tornáznia magát, noha a csuklói még mindig szorosan a fejtámlához voltak rögzítve.

– Na nem, azt már nem! – mondta Harry megragadva Draco bokáit, és megrántotta őt, hogy megint a hátán feküdjön. – Azt hiszem, ezeket is ki kell kötöznünk, nem igaz? Mi a véleménye... együtt vagy külön legyenek?

Draco haragosan nézett rá.

– Én is ismerem a maga fajtáját, auror. Ha azt mondom, „együtt", akkor külön fogja csinálni.

– Hacsak nem kezdek el gyanakodni, hogy maga épp ezt várja, amely esetben azért mondja majd, hogy együtt legyenek, mert valójában külön szeretné – felelte Harry hűvösen. – Ez az, amit akar, nem igaz? Széles terpeszt, és talán még egy kis pucsítást is, hogy megláthassam az izmos, szűk fenekét, amire olyan büszke, aztán elfelejtsem, miért vagyunk itt, és maga megkaphassa tövig a farkam. Nos, a pokolba ezzel, Malfoy! Amekkora ribanc, még abban a pillanatban elélvezne, holott azért van itt, hogy szenvedjen!

Draco lélegzete elakadt a feneke említésére, és arra, amit Harry tehetne vele, de mire Harry elhallgatott, dacos gúnymosoly jelent meg az ajkán. Különös, mennyire illett hozzá ez az arckifejezés.

– Azt hittem, azért vagyok itt, hogy beszéljek. Kezdünk megfeledkezni magunkról?

– Ó, fog maga beszélni – mondta Harry, és Dracóra villantott egy ördögi mosolyt. – Abba sem tudja majd hagyni. Hacsak nem akarja megspórolni magának a fáradságot és szépen elmondja most, hogy hol vannak a túszok.

– Én... ők... – Draco összeszorította a száját.

– Szóval agya is van, nem csak farka – mondta Harry lassan. – Tényleg nem hinnék magának, még nem. És nem akar felmérgesíteni, ugye? – A ládához fordulva meglengette a pálcáját. – Invito mágikus kötél!

– Még több kötelék? – kérdezte Draco. – Nem eléggé férfi ahhoz, hogy kezelni tudjon, Potter?

– Ó, nagyon is férfi vagyok magához, Malfoy. – Harry gyorsan egymáshoz kötözte Draco bokáit, aztán a lábtámlához rögzítette őket. Az ágy mintha csak kikötözős játékokhoz készült volna; tucatnyi hely volt rajta, ahova köteleket és láncokat lehetett rögzíteni.

De ezen nem is lehetett csodálkozni, elnézve, hogy ez Draco ágya volt.

– Így ni – mondta Harry távolabb lépve, hogy tovább folytassa a vetkőzést. Csak lassan gombolta ki az ingét, hogy azzal is kínozza Dracót. – Most már nem fog tudni meggátolni abban, amit akarok.

Draco mocorgott, megrángatva a kötelékeit, és elégedettnek tűnt, amikor látta, hogy nem tudja kiszabadítani magát. De nem hagyta, hogy ezt a szavai is tükrözzék.

– Ó, igen? És mi az, amit akar?

– Információt. Hol vannak a túszok?

– Baszódjon meg, Potter!

– Vagy inkább én basszam meg magát? Sajnálom, túl klisés volt. – Harry ledobta az ingét, aztán az öve felé nyúlt, és olyan finom mozdulattal oldotta ki, hogy biztos volt benne, a nyál is összefutott Draco szájában. – Ezt akarja, nem igaz? Nagy kár, Malfoy. Később megkapja a fenekelést, de csak miután elégedett leszek.

Draco megint fészkelődni kezdett, a farka billegett és himbálózott.

– Mármint elégedett azzal, hogy kiszedi belőlem a megfelelő információt?

– Nem, kielégült, Malfoy. – Leejtve az övet, Harry lehúzta a nadrágját és az alsóját. Amint a farka szabaddá vált, verni kezdte egy kicsit. Nem mintha szüksége lett volna rá ahhoz, hogy kemény legyen. Persze, hogy nem, így, hogy Draco meztelenül fekszik, és szorosan kikötözve. Azt akarta, hogy Draco lássa őt, miközben ezt csinálja. Nézni akarta, amint azok az ezüst szemek vágytól ragyognak, amíg pusztán a tekintettől az elélvezés közelébe kerül.

Úgy, ahogy most is ragyogtak.

– Így van, Malfoy – mondta Harry; a hangja mélyen lüktetett a vágytól, miközben megközelítette az ágyat, és Draco kiterített testére mászott. – Ki fog elégíteni engem. Tökéletesen, és aztán... nos, aztán meglátjuk, készen áll-e arra, hogy beszéljen.

Azzal Harry a könyökére ereszkedett; egy-egy könyékkel Draco törzse mellett, és összedörzsölte a farkukat, méghozzá direkt erősen.

– Ahh... – Draco oldalra fordította a fejét, az inai domborműként kidülledtek, ahogy felkínálkozott a nyaka.

A megadás jele, Harry biztos volt benne.

Leereszkedve, hogy teljes testével a másik férfin feküdjön, mellbimbótól lábujjig bőr a bőrön, Harry lehajtotta a fejét, és a fogával belecsípett abba a finom kis izomba, miközben a csípője továbbra is folytatta a lendületes mozgást, a farkát a Dracóéhoz dörzsölve.

– Szükségem... szükségem...

Harry egy kicsit erősebben harapta Draco nyakát, de épp csak annyira, hogy egy apró sérülést okozzon, és belekuncogott a fülébe.

– Ja, szüksége. Ez a kibaszott lényeg. Hol vannak a túszok?

Draco megvonaglott a kötelékeiben, a szája pedig kinyílt, mintha titkot készülne kikotyogni. De aztán megint szorosan összezárta az ajkait.

– Ó, nagyon jó – mondta Harry kicsit gonoszul. – Látom, tényleg el szeretne élvezni. Várhat eleget, amíg esély lesz rá, hogy higgyek magának. Jobb, ha hozzászokik, Malfoy, hogy kőkemény farokkal várnia kell. Nem azért van itt, hogy elélvezzen. Azért van itt, hogy én élvezkedjek.

Azzal Harry komolyan dörgölőzni kezdett, és most a saját örömére, nem azért, hogy megossza ezt. Persze nem mintha egyébként nem osztotta volna meg. Draco imádta a játék minden pillanatát, Harry látta rajta.

Szerette, de szó szerint képtelen volt elélvezni, amíg Harry engedélyt nem adott rá neki, és ez egy kemény valóságalapot adott a játéknak. Draco nem volt a foglya vagy a rabja, de valóságosan a rabszolgája volt, és ez a tudat már önmagában is majdnem olyan kielégítő volt, mint maga a szex.

Ugyanakkor hatásos emlékeztetőként is szolgált Harry számára, hogy bármennyire perzselően forró volt ez a kis fantázia, nem szabad túl messzire mennie. Ügyelnie kellett Draco szükségleteire, úgy, mint a sajátjára.

De lévén hogy Draco elsődleges szükséglete pillanatnyilag az volt, hogy alávetett legyen... nos, ez épp jól jött ki.

Draco mostanra már zihált, a szája kinyílt, a szemében szinte vadság tükröződött. A fejtámlánál a kezei ökölbe szorultak, majd elernyedtek, mintha arra vágytak volna, hogy kényeztethessék Harryt, ám nem tehették meg, úgyhogy Dracónak mozgatnia kellett őket.

Aztán Draco elkezdett vergődni a kötelékeiben, Harryhez lökte magát, őrjöngött, az egész teste reszketett, ahogy hátravetette a fejét és kiáltott.

Ha Harry nem lett volna biztos az ellenkezőjében, arra gondolt volna, hogy Draco minden bizonnyal elélvez. Egyértelmű volt, hogy a teste megpróbálkozott vele, ám a Res mea es megakadályozta.

Ekkor hirtelen leállt, és egy elhaló nyögés hagyta el az ajkát, amely mintha a lelke legmélyéből tört volna fel.

– Harry... kérlek, kérlek, Harry, mondd, hogy elmehetek!

– Nem – felelte Harry lassítva egy kicsit, ahogy Dracóhoz dörgölőzött. – Nem maga itt a főnök, Malfoy. Én vagyok az, és azt mondom, sokkal többet is kibír, mint gondolná.

– Szükségem...

– Nekem van szükségem – mormolta Harry halkan. – És ez élvez elsőbbséget.

Még egy erős lökést követően, Harry volt az, aki elélvezett, a farka lüktetett, a forró test érzetét felváltotta a belőle kilövellő meleg nedvességé. A kezei Dracóra kulcsolódtak, az ujjai a vállába kapaszkodtak, és a körmei is belemélyedtek kissé.

Draco levegőért kapkodott és megfeszült a kötelékeiben, és amikor Harry orgazmusa végül lecsillapodott, halkan sírni kezdett a szükségtől.

Harry egy darabig mozdulatlanul feküdt, kiélvezve az érzést, hogy Draco alatta fekszik. Aztán legördült róla, és egyik lábát behajlítva felült az ágyban, ahogy Draco mellé helyezkedett.

– Kicsit durva, hogy ki kell elégítenie engem anélkül, hogy saját maga bármennyi kielégülést is nyerne, nem igaz, Malfoy?

Draco pislogott, az arckifejezése egy pillanatig arról árulkodott, hogy megfeledkezett a játékról.

– Harry gazdám?

– Magának Potter auror – szólt vissza Harry. – Még nem fejeztük be. Közel sem. Most pedig, ahogy már mondtam...

– El akarok menni – jelentette be Draco nyersen, a szeme pedig résnyire szűkült.

– Mmm, tudom – felelte Harry halkan, és egy pillanatra kiesett a szerepéből. – De én folytatni akarom, te pedig a kedvemre szeretnél tenni, ugye, Draco? Akkor játszd a játékot.

– Olyan kemény vagyok, hogy már fáj – suttogta Draco, egy kicsit nyöszörögve, mielőtt a szeme felragyogott volna, mint a csillámpor, mintha csak épp akkor fogta volna fel, mit is mondott Harry. Harry várt egy kicsit, hogy meglássa, Draco aláveti-e magát a parancsnak. Ha nem, akkor tudni fogja, hogy túlságosan erőltette a dolgot, túl sokat kért.

De Draco alávetette magát. Nyílt, könyörgő arckifejezése valami olyasmibe ment át, ami sokkal inkább hasonlított gúnymosolyra.

– Miféle pokolbéli auror maga, hogy így bánjon egy fogvatartottal? Gyakorlatilag megerőszakolt engem! Ügyvédet akarok! Kirúgatom magát, úgy éljek, és akkora elégtételt kapok majd, hogy a végén az egész Minisztérium az enyém lesz...

Ez már jobb volt. Harry elvigyorodott, aztán a vonásait ő is gúnymosolyba rendezte, hogy passzoljon Dracóéhoz.

– A miniszter merengős bizonyítékot fog majd kérni – mondta, és miközben beszélt, összecsippentette Draco mellbimbóit; először az egyiket, aztán a másikat. – Azt hiszi, egy knútot is fizetni fog nemi erőszak vádja miatt, ha meglátja, hogy maga azért könyörgött, hogy seggbe keféljem? Amely folyamodványt, ha emlékszik, nemesen elutasítottam. – Harry megvonta a vállát. – Ostoba, ha fenyegetni próbál, Malfoy, ha az én kezemben van minden kártya. Invito paskoló!

– Nem meri! Ezt nem meri megtenni!

– Ó, biztos maga abban? – nevetett Harry. – Menjen, és mutassa csak meg a sebeit és bibijeit a miniszternek, Malfoy. Azt fogom mondani, hogy a túszok fontosabbak voltak, mint a maga makulátlan, hófehér segge.

– Makulátlan, ugye?

– Most még. – Harry gonoszul elvigyorodott. – Jóval színesebb is lehet. De ha nem mondja el, hol vannak a túszok, nem lesz más választásom.

Draco megbotránkozva eltátotta a száját, mert ha jobban szeretett volna elélvezni, mint elkerülni a verést, nem volt semmi, amit mondhatott volna. De végül is Harry tudta, hogy Draco tényleg akarta a verést, úgyhogy a megbotránkozás valószínűleg csak színlelés volt.

A játék része.

És Draco sóvárgott a büntetésért. Ha Harry az a fajta szerető akart lenni, akire szüksége van, arról nem is beszélve, hogy jó gazda is, ki kellett elégítenie ezt a vágyát, csakúgy, mint a többit.

Először azonban...

– Szomjas, Malfoy? – kérdezte éneklő hangon, miközben félretette a paskolót. Nem kerülte el a figyelmét, ahogy Draco tekintete követte a kezét, ahogy a szeme a vágytól ragyogott.

Harry pofon ütötte őt, épp olyan erősen, mint az előbb, csak a másik orcáján.

– Rám figyeljen, ha magához beszélek!

– Igen, Harry gaz... – Draco megköszörülte a torkát, az ajka megfeszült kissé. – Úgy értem, baszódjon meg, Potter auror!

– Azt kérdeztem, szomjas-e – mondta Harry lágyan, ujjaival a friss ütés helyét cirógatva Draco arcán. – Végtére is ne mondhassák azt, hogy egy minisztériumi fogvatartottal valaha is rosszul bántak. Szeretne valamit inni, akár csak egy pár cseppet, hogy megnedvesítse a torkát? Eléggé igénybe volt véve, tudja; sikított és nyögött a vágytól, mialatt a magamévátettem.

Draco összevonta a szemöldökét. Egyértelműen volt annyi esze, hogy csapdát keressen, de mivel nem talált, ezt mondta:

– Nem hinném, hogy volna itt bármi, csapvizet kivéve. Ja, és sok szerencsét a pohárkereséshez, azt hiszem, esetleg elővarázsolhatna egyet.

Minden ilyen felszerelés, szokásos berendezési tárgy hiányzott Hollóbércről. Még az ágyon is, amihez Draco ki volt kötözve, csak egy lepedő takarta a matracot, takarónak híre-hamva sem volt.

És igen, Harry természetesen elővarázsolhatott volna egy olyan egyszerű dolgot, mint a pohár. Nem mintha lett volna rá szükség. Elvigyorodott; imádta az érzést, hogy fölényben van Dracóval szemben.

– Ó, nem hiszem, hogy szüksége lesz pohárra.

Egyik ujját kinyújtotta, és belemártotta a spermanyomokba, amik Draco hasán apró tócsába gyűltek, majd csöpögő ujját a férfi ajkaihoz emelte.

– Ambróziát, Malfoy? Úgy hallom, ez a kedvence.

Harry csípője mellett Draco farka láthatóan megrándult. Harry a szabad kezét használta, hogy kényeztesse, cirógassa a tövénél lüktető eret. Draco reakciója, bármely szavánál vagy tetténél egyértelműbben közölte, mennyire szereti az ondó ízét.

Habár továbbra is próbálta folytatni a játékot, és a fejét oldalra vetette.

– Pontosan honnét hallotta ezt?

– Megvannak a forrásaim.

– Tényleg? Hírhedt vagyok?

Harry mélyen duruzsoló hangra váltott.

– Inkább azt mondanám, vannak árulkodó dolgok, Malfoy. Szemlátomást igen... hozzáértő bizonyos dolgokban. És amint hallom, nem kaphat belőle eleget. Úgyhogy mit szólna hozzá? Egy kis ambróziát?

Draco fanyalgott.

– Nem, azt hiszem nem. Inkább maga próbálja ki...

Elhallgatott, főleg, mivel Harry bedugta a csöpögő ujját a szájába.

– Ahhh... – Képtelen lévén ellenállni, Draco szopni kezdte Harry ujját, és tisztára nyalta, minden cseppet magába szívva.

– Pont, ahogy gondoltam – mondta Harry önelégülten. – Nem tud ellenállni. De... sajnálom, Malfoy, nem vagyok biztos benne, hogy jól értettem. Nekem próbált ambróziát ajánlani? Tudja, sosem fordult meg a fejemben ilyesmi, de most jó időpontnak tűnik, hogy megkedveljem.

Harry teketóriázás nélkül lehajtotta a fejét, és Draco duzzadt farka hegyét az ajkai közé vette.

– Ahhh!

Harry kivette az ujját Draco szájából, miközben a férfi felkiáltott, és egy pár percig a szopásra koncentrált. Úgy érezte, Draco farkának felfedezése a nyelvével és a szájával egészen szórakoztató. Draco sós, izzadt és pézsmaízű volt, de ezen nem is lehetett csodálkozni azok után, hogy Harry épp az előbb elégítette ki magát rajta.

– Mmm – nyögte Harry, miközben végignyalta Draco farkának oldalát. Ügyelt, nehogy túl messzire menjen, és nem csak azért, mert egy kissé aggódott, nehogy öklendezni kezdjen. Ugyanakkor kínozni sem akarta Dracót.

Arra gondolt, egy teljes szopás, úgy, hogy közben Draco nem mehet el, épp megfelel beavatásnak.

És ki tudja, talán majd egy ponton oda is eljutnak, de most Harrynek egyéb dolgok jártak a fejében.

A száját felemelte Draco farkáról.

– Ó, ne, kérem, kérem, folytassa – nyögte Draco, miközben vonaglott a kötelékeiben, a csípőjével mocorogva, hogy megpróbáljon olyan közel maradni Harry szájához, amennyire csak lehetséges. – Ön briliáns, ön a legjobb, akim valaha is volt...

Ez nem jelentett valami sokat, tekintve, hogy Draco elfeledte a többi szeretőjét, de Harrynek akkor is hízlalta a máját.

Azonban szigorúan megvető arckifejezésbe rendezte a vonásait, és feljebb húzódott az ágyon, hogy az arca közvetlen közel legyen Dracóéhoz.

– Ja, nos, talán folytatom, talán nem. Hol vannak a túszok?

Látta, hogy Draco a lehetséges forgatókönyveken gondolkodik. Elég sok ideje ellenáll már? Most már Harry megengedi vajon, hogy elmenjen, ha megnevez egy helyet, vagy a behódolása azt jelentené, hogy túl hamar fejezte be a játékot, és a büntetése az lesz, hogy nem kap engedélyt elélvezni?

– Én... én...

– Adok egy kis segítséget – mormogta Harry, miközben lehajolt, hogy megharapdálja Draco alsó ajkát. – Azt akarom, hogy megtörjön, Malfoy. Maga az enyém. És ha le tud állni, hogy azon gondolkodjon, vajon itt van-e már az ideje, hogy megtörjön, nos, akkor még nem jár elég közel ahhoz, hogy megtörjön, nem igaz?

– Csessze meg!

– Ejnye, ejnye, nem kell durvulni. Fogyassza el az ambróziáját, aztán elfenekelem, míg fel nem izgulok, majd újból kiélvezem magát. Utána meglátom, hogy készen áll-e arra, hogy megtörjön. Hmm?

Harry nem hagyta Dracónak, hogy válaszoljon. Csak lenyúlt a mutatóujjával, és cseppeket törölt fel a spermából, kitartóan Draco szájába kanalazva őket, mintha komolyan etetné őt.

Draco most nem nyögött, de nem is tiltakozott, csak engedelmesen kinyitotta a száját mindig, amikor Harry ujja közel került.

– Nagyon jó – mondta Harry, amikor nem maradt már több. – Ha nem lenne kikötözve, azt hiszem, megnézném, hogy elég rugalmas-e ahhoz, hogy tisztára nyalja a saját hasát. Így azt hiszem, ezt nekem kell megtennem.

Lehajtotta a fejét, és a nyelvével meleg sávokat nyalt végig Draco hasán, a keze pedig közben Draco kemény farkára kalandozott. Egyszer vagy kétszer úgy csinált, mintha egy kicsit lejjebb akarna tévedni, még Draco farka tövét is megcirógatta, de ez csak incselkedés volt.

Ha Draco sejtette is, nem árulta el. Hangosan nyögött, és vadul vonaglott a kötelékeiben, mintha próbálna módot találni, hogy a farkát Harry szájába dughassa.

De Harry túl erősen kötözte ki ehhez. Azt akarta, hogy Draco kiszolgáltatott legyen, és hogy annak is érezze magát. Úgy néz ki, mindkét dologban sikerrel járt.

– Menjen a lángoló Hádészba, maga átkozott – morogta végül Draco, felhagyva az erőlködéssel.

– Ó, azt hiszem, inkább ön az, akinek éreznie kell a lángolást – felelte Harry vidáman. – Hacsak... el nem mondja nekem véletlenül, hogy hol hagyta a túszokat.

– Baszódjon meg!

– Ez annyira közhelyes. – Harry gyorsan leoldozta Draco bokáit a lábtámaszról, ám meghagyta őket egymáshoz kötözve. Felállva az ágyon, ráhurkolta a kötelet a plafonon lévő fémkampóra, ami egy gyertyákkal kirakott öntöttvas csillárt tartott, de egy kötél számára is elég hely volt rajta.

– Á, ez már jobban tetszik – mondta Harry helyeslően, miközben felhúzta és fellógatta Draco összekötözött bokáját a levegőbe. Addig feszítette, amíg Draco feneke és csípője a magasba került, és a férfi súlya a hátára és a vállaira tevődött, habár persze a karjai még mindig biztonságosan ki voltak kötözve a fejtámlához, messze egymástól. Aztán rögzítette a kötelet, a szabad végét hozzákötözve ahhoz a részhez, amit a csillár kampója feszesen tartott. – Tényleg szép feneke van, Malfoy. Valósággal paskolásra teremtették. Kerek és hetyke, és szinte könyörög, hogy egy kis színt kapjon. Mmm.

Draco zihált; vagy a furcsa testhelyzete miatt, vagy Harry szavaitól. De nem volt kérdéses, hogy lelkes volt és készen állt a fenekelésre. Különben miért ösztökélte volna valósággal Harryt?

– Ó, kérem. Azt hiszi, elég kemény legény ahhoz, hogy megüssön engem, Potter? Fogadok, hogy nem annyira tökös. Hja, azok a szottyadt valamik, amik a petyhüdt kis pöcse alatt lógnak, aligha érdemlik ki ezt a megnevezést...

Harry felkapta a paskolót és lesújtott vele Draco bal farpofájára, ötször is egymás után, és mindegyik ütés erősebb volt, mint az előző.

– Mit mondott a golyóimról? – kérdezte szívélyes hangnemben, amikor leállt.

– Borsó méretűek, vagy még akkorák sem – zihálta Draco. – És pont olyan zöldek. Vézna, szánalmas kis vackok...

Harry ezúttal tízet mért rá. A balra, aztán a jobbra, majd újból a balra, és közben figyelte, ahogy Draco bőre rózsaszínre, vörösre, azután sötétebb színre vált, olyasmire, mint a tégla. Lenyűgöző volt, és nem csak a színe miatt. Draco húsa minden alkalommal, amikor lesújtott rá, megremegett, mint a kocsonya, aztán rengve visszaugrott, lelkesen... mintha még többért könyörögne.

Harry megint megállt, egy pohár víz után vágyakozva. Mint kiderült, egy olyan lelkes alany fenekelése közben, mint Draco, megszomjazik az ember.

– Szeretne még mondani valamit a golyóimról?

Draco felmordult, mintha egy második körre várt volna, aztán magához tért. Különös... Harry szinte csodálta, pedig egy pár órával előtte még meg volt róla győződve, hogy sosem tudná csodálni azt, hogy valakit vernek. Ez azonban... forró volt, mint a pokol.

Harry farka is egyetértett. Egy darabig petyhüdt volt, mert az iménti orgazmusa eget verő volt, de most... igen, egyértelműen kezdett megint magára találni.

– Golyók? – lihegte Draco, mocorogva a kötelékeiben, hogy kinézhessen a félig felemelt teste mögül és rávicsoroghasson Harryre. – Nem is vettem észre, hogy magának olyanja is van. Ha ki kell kötöznie a szeretőjét és el kell vernie ahhoz, hogy elélvezzen, hát...

– Ó, nem nekem van rá szükségem, hanem magának – felelte Harry kedvesen. – Nagyobb szüksége van rá, mint a levegővételre, és ha eleget kapott, garantálom, hogy végül beszélni fog. Szóval... Azt tanácsolom, készüljön föl, habár úgysem tud, nem igaz?

Ezúttal húsz csapás következett megállás nélkül, míg Draco minden egyes ütéskor felkiáltott és értelmetlen hangokat adott, amik Harry számára egyszerre tűntek a fájdalom és vágy hangjainak.

Harry gyorsan leengedte Draco lábát, és alaposan megdörzsölte a férfi combjait, hogy felélénkítse a vérkeringést.

Ezután meglazította a kötelékeket Draco bokáján és csuklóján, habár még mindig kikötözve hagyta őt.

– Azt hiszem, most már kiismertem magát – mondta Harry feljebb húzódva, hogy a szavakat egyenesen Draco fülébe sóhajthassa. – Szereti kényszert és az erőszakot, ez biztos, de akkor szereti a leginkább, ha a szeretője csinálja, nem igaz? Ezért panaszkodott az előbb, hogy gyakorlatilag megerőszakoltam. – Egyik kezével lesimított Draco ágyékára, de ahelyett, hogy megmarkolta volna a farkát, elsiklott mellette, és lassú, érzéki ujjmozdulatokkal gyengéden cirógatni kezdte az egyik combját, majd a másikat.

Draco felnyüszített.

– Ó, igen, értem magát – suttogta Harry. – Kiszolgáltatott akar lenni, de azt is akarja, hogy szeretkezzek magával, ugye? Nos... pontosan ezt fogom tenni.

Draco felemelte a lábait és dobbantott egyet. A bokái még mindig össze voltak kötözve, de már nem voltak a lábtámlához rögzítve.

Harry egyik lábát átvetette Dracón, hogy lovaglóülésben ráüljön.

– Túlságosan ijesztő, Malfoy? Nos, ez a maga hatalmas szerencséje. Szeretkezni akarok magával, akár elviseli, akár nem. És ha nem, annál jobb. Meg fog törni.

Draco mozdulatlanná vált, és csillogó szemmel nézett föl Harryre. Aztán mintha magához tért volna, és eszébe jutott volna a játék.

– Mintha tudná, hogyan kell szeretkezni egy pasival. Már bebizonyította az előbb, Potter. Csak a brutális erőszakot ismeri.

– Ó, majd meglátjuk – mormogta Harry, és addig ingerelte Draco mellbimbóit, míg kemény dudorokká nem váltak. – Habár igaza van, az iménti egy kissé erőszakos volt. Fogadok, még durva is. Úgyhogy... felteszem, nincs semmilyen finomabb olaja abban a szekrényben, mi?

– Nem láttam benne – felelte Draco, elfordítva a fejét.

– Hazug – vádolta Harry, miközben felemelte a pálcáját. – Invito olajak!

Semmi sem röppent feléje, Draco pedig elvigyorodott, ahogy továbbra is oldalt fordította a fejét. De Harry okosabb volt.

– Invito olaj! – mondta precízebben, és várakozón feltartotta a szabad kezét.

Egy sötét színű üvegpalack röppent a markába.

Egy felcímkézetlen üvegpalack.

Azonban Harry nem a semmiért lett auror parancsnok. Okosabb volt annál, semhogy megbízzon az ilyesmiben. Főleg, mivel ha veszélyes volt, Draco nem emlékezne rá, és így figyelmeztetni sem tudná.

Harry lefuttatott egy magas szintű analizálást az üvegen, és védőbűbájokat és visszamaradt varázslatokat is keresett, de semmilyen teszt nem hozott ki eredményt.

– Harry Potter, Voldemort legyőzője – mondta Draco gúnyos hangon. – Mégis, hogy csinálta?

Harry gondolkodott rajta, hogy azt felelje: „úgy, hogy meghaltam", de ez megtörte volna a hangulatot. Nem tudta elképzelni, hogy maradhatna a szerepében egy olyan beszélgetés közben, ami biztosan provokatív lenne.

– Jobban teszi, ha inkább azon gondolkodik, hogy mit fogok magával csinálni – vágott vissza Harry, félretéve a pálcáját, mielőtt kihúzta a dugót az üvegből és beleszagolt a tartalmába. – Ó, hát ez érdekes. Illatos olaj, mi? Nézze, valahol mélyen tudtam én, hogy maga romantikus alkat. Milyen illat ez... papaya, mangó, valami ilyesmi?

Draco azt is mondhatta volna, hogy nem emlékszik. Ehelyett összeszűkítette a szemét.

– Talán marakuja.

– Talán – mormogta Harry, kiöntve egy keveset a kezébe. Összedörzsölte a két tenyerét, míg melegek és nedvesek lettek, aztán masszírozni kezdte az olajat Draco bőrébe mellbimbótól combig.

Ezúttal nem kerülte ki Draco farkát; minden figyelmet megadott neki, amit érdemelt.

Draco először nyöszörgött, de mire Harry befejezte az előkészítését, már gyakorlatilag összefüggéstelen hangokat hallatott. Ez nem lepte meg Harryt. Dracót addigra már nem kevés ideje kínozta és tartotta az orgazmus határán. Azt nem is említve, hogy igen alaposan el is fenekelte.

Harry elmosolyodott, és elnyúlt Dracón, aztán két keze közé fogta Draco arcát, hogy lassan és hosszan megcsókolja a férfit, miközben mozogni kezdett rajta egyiket a másik után lökve lustán.

Ezúttal szeretkezett vele. Épp, ahogy ígérte.

– Harry...

Draco kérésének hangja alig volt több, mint egy súlyos zihálás.

– Shh, Malfoy – mormogta Harry, miközben oda-vissza, egymáson csúsztatta a farkukat. –Szeretőt akart, emlékszik? Én pedig jó szerető vagyok. Nem fogom elhanyagolni magát, ha elmondja, amit tudni akarok. De csak ha majd hiszek magának.

Nem hangzott el több szó, és nem volt több kínzás. Harry az érintésre és az érzésekre koncentrált, arra, hogy Dracóra árassza a szeretetét szexuális formában, mivel nem merte a szavakat hangosan kimondani. Mélyen csókolta Dracót, a nyelvével felfedezve a férfi száját, aztán a szájával Draco nyakát vette célba és a fogaival, ajkaival és nyelvével kezdte imádni.

Ezalatt a csípője ugyanarra a ritmusra mozdult, mint azelőtt, kemény farkának teljes hossza a Dracóét simította föl-le.

A ritmus ugyanaz volt, és mégis egészen más. Az előbb Harry annyi élvezetet próbált szerezni Draco megkötözött és kiszolgáltatott testétől, amennyit csak tudott. Most viszont azon dolgozott, hogy annyi élvezetet adjon, amennyit lehet – Dracónak is és magának is. És ha Draco nem mehetett el Harry kifejezett engedélye nélkül, nos, ettől nagy valószínűség szerint megtörik majd az ellenállása, és véget vet a játéknak.

Harry keze végigsimította Draco oldalát, finoman érintve és cirógatva, közben illatos meleg szállt föl körülöttük, ahogy az olaj kiengedte az illatát. Draco vonaglott a kötelékeiben, próbálva együtt mozogni; úgy mozdulni, hogy élvezetet adjon Harrynek, mintha nem értené, hogy a kötelékei miatti kiszolgáltatottsága nagyon is kedvére van Harrynek.

De természetesen Draco tudta ezt, úgyhogy Harry arra gondolt, a férfi vonaglása csak a kielégületlen vágy miatti frusztrációból eredhet.

Szeretlek, Draco, gondolta, és aztán, azon a délután már másodjára, az egész teste megfeszült, és élvezni és élvezni kezdett, vágyának bizonyítékát Draco bőrére lövellve.

Igényt tatva rá, megjelölve őt, ahogy mindig is akarta.

Draco zihált, a száját nagyra tátva, mintha hang nélkül kiáltana.

De aztán hiperventillálni kezdett, mintha a testén és a farkán keresztüláramló szükség túl sok lenne ahhoz, hogy elviselje, túl sok, hogy bármely férfi kibírja.

Nos, talán tényleg az volt. Harry nem ringatta abba a hitbe magát, hogy ő a világ legcsodásabb szeretője, de megmondta, hogy Dracót a tűréshatára legszéléig izgatja, és úgy találta, hogy valószínűleg sikerrel járt.

Lehajolt, és a szájába lehelve megcsókolta. Ennél a pontnál jobb volt, mintha pofon vágta volna. Azon kívül, ezt a hiperventillációt nem a bűbáj okozta. Ez csak egy kis pánik volt.

Harry szerető érintésétől Draco megnyugodott.

– És hol vannak a túszok? – kérdezte Harry nagyon gyengéden.

– Is... Is... Islingtonban – nyögte Draco, a csípőjével Harry testéhez feszülve. – Esküszöm, esküszöm. Hinnie kell nekem, meghalok, ha nem hisz nekem...

– Ó, ezt nem engedhetjük meg – felelte Harry halkan, és megcsókolta Draco ajkának szélét, miközben a férfi zihált. – Hogy egy minisztériumi fogvatartott meghaljon? Ez igen komoly lenne. Azt hiszem, akkor jobb, ha most elélvez.

Alig mondta ki Harry a szavakat, Draco máris hangosan felnyögött, és a csípőjét vadul lökni kezdett, hogy kemény farkát Harry lankadó ágyékához döfködje.

Magas, éles hangot adott, az inak a nyakán kidagadtak, mintha pálcák volnának a bőre alá rejtve.

De aztán az őrjöngő lökései alábbhagytak, és az izmai is elernyedtek.

– Mmm – mondta Draco álmos hangon. – Egek. Jó vagy, Harry. Ez annyira... mmm.

Harry felnyúlt, és eloldozta Draco csuklóit, aztán megdörzsölte és meggyógyította az enyhe horzsolásokat, amiket a kötél okozott.

Utána megcsókolta a zöld vonalakat. Annak idején először elborzasztották, de most szeretett rájuk tekinteni. Azt jelentették, hogy Draco az övé.

– Esetleg eloldozhatná a bokáimat is – mondta Draco dölyfös hangon. – Tudja, nem fekszem valami kényelmesen. Egy melegítőbűbáj sem jönne rosszul. És varázsoljon elő egy takarót, legyen szíves. Össze akarok magával bújni.

– Ön is megidézhet egy takarót...

– Nem érem el a pálcámat. Azt kérdezi, miért? Mert, ahogy már említettem, a bokáim össze vannak kötözve.

– Seggfej – mondta Harry, de a szavában szeretet volt, az érintésében pedig még több szeretet, amikor megtette, amit Draco kért.

Draco csak sokkal később szólalt meg újra, amikor már a takaró alatt feküdtek összeölelkezve.

– A túszok igazából nem Islingtonban vannak – mondta önelégült büszkeséggel a hangjában. – Sosem fogom elmondani, hol vannak. Hmm?

Harry nem tudta eldönteni, hogy ez felhívás volt-e arra, hogy folytassa a játékot, vagy Draco csak ugratta. Akármelyik is lehetett, túlságosan álmos volt ahhoz, hogy ezen gondolkodjon.

– Aludjunk – motyogta, még közelebb furakodva Draco testéhez. – Fáradt vagyok.

– Ó, azt meghiszem – mormogta Draco, egyik kezével hátranyúlva, hogy megsimítsa Harry haját.

Órákig aludtak, egymás karjaiban, és amikor Harry arra a bágyadt érzésre ébredt, hogy ajkak zárulnak a farka köré, az ablakon túli égen már csillagok fénylettek.

Három orgazmus egy nap alatt... Miközben visszahoppanálta magukat az otthonába, Harry arra gondolt, egy nap szabadságot kell majd kivennie, hogy felépüljön a hétvégéjéből. De Draco persze csak egyszer ment el, és olyan jól játszotta a játékot, hogy Harry úgy érezte, hatalmas jutalmat érdemel.

Harry meg is adta neki, miután megvacsoráztak. A zuhany alatt, miközben mindkettejükre folyt a víz, térdre ereszkedett, és valóra váltotta az incselkedő ígéretét, amit korábban tett; a szájába vette Dracót, és alaposan kényeztetni kezdte a nyelvével.

Persze nem szopta tökéletesen. A lelkesedése nem pótolta a tapasztalat hiányát, de Draco így is eléggé el volt ragadtatva, különösen, amikor Harry a férfi farkával a szájában mormogta az utasítást, hogy élvezzen el.

– Mmmm – mondta Draco utána, álló helyzetbe húzva Harryt. – Nem semmi vagy, tudod-e? Én vagyok a rabszolga, nem te. Én vagyok az, akinek most térdelnie kellene.

– Ah, de én jó gazda vagyok, emlékszel?

– Nagyon jó gazda vagy. – Draco megcsókolta, aztán fitymáló arcot vágott. – A te ambróziád jobb.

Az éjszaka hátralévő részében együtt aludtak Draco ágyában, és reggel lustán kiverték egymásnak. Harry majdnem visszaaludt utána, de az utolsó pillanatban rápillantott az órára a falon, és grimaszolt. Máris elkésett, ami egyáltalán nem rá vallott.

Harry fölugrott, a saját szobájába rohant, sietve felöltözött, aztán visszaszaladt a Dracóéba a pálcájáért.

Kis híján megint nem tudott elindulni. Draco az ágyban ült, meztelenül, az ágynemű a csípője köré volt tekerve, de amikor Harry bejött, megmozdult, hogy teljesen felkeljen.

– Mit szeretnél regglire? Én...

– Nincs időm – mondta Harry, és lehajolt egy gyors csókra. – Este találkozunk.

– Gyere haza ebédre – lehelte Draco, átkarolva Harry nyakát. – Nincs okod arra, hogy ne gyere, azzal a jó kis hop-hálózattal, ami az irodádhoz csatlakozik. Bármit elkészítek neked, amit csak szeretnél, és igazán megéri majd hazaugrani. Képzeld csak el a visszautad a munkába táncos léptekkel, mosollyal az arcodon...

Egek, milyen csábító ajánlat volt.

– Sok dolgom lesz ma – felelte Harry elakadó lélegzettel. – Többek közt egy ebéd a miniszterrel...

– Lógj el. Legyél egyszer az életben rossz, hm? Vagy ami még jobb, meséld el a miniszternek, hogy milyen lenyűgöző vallatási technikát dolgoztál ki. – Draco kacsintott. – Mit gondolsz, tetszene neki egy személyes bemutató?

Harry lenyúlt, és megcsípte Draco fenekét.

– Viselkedj!

Draco hagyta elmenni.

– Csak ha megígéred, hogy hamarosan megint aurorkodsz egyet velem.

– Amennyit csak szeretnéd – vigyorgott Harry. – Viszlát este, Draco.

A vigyor a nap nagy részében vele maradt, habár megpróbálta megfékezni az arckifejezését, amikor Kingsley-vel találkozott, hogy megbeszéljék a következő negyedévre tervezett költségvetést.

Ám a boldogsága gyors halált halt délután négy körül, amikor Hermione beviharzott az irodájába. Ezúttal nem jelezte előre az érkezését.

Ellenben lendületesen bezárta az ajtót maga mögött, és hangtompító bűbájt is küldött rá, mielőtt megszólalt.

– Van valami probléma? – kérdezte Harry szelíden.

– Így is mondhatjuk. – Hermione orrlyukai kitágultak. – Malfoy nem volt őszinte hozzád, Harry.

Azzal a nő letett egy összetekert pergament az asztalra kettejük közé.

Amikor Harry ránézett, a szíve a lábujjáig süllyedt.