Harry már nyitotta a száját, hogy visszautasítsa. Nem számított, hogy egy perccel ezelőtt még azt mondta magának, hogy bűbáj ide vagy oda, Draco az övé. A morális érzéke már megint felébredt, és hallatni akarta a hangját.

Draco utolsó pár szava azonban elhallgattatta.

Szükségem van rád.

Harry pislogott, az ádámcsutkája fel-le mozgott, ahogy gyors egymásutánban többször is nyelt.

– Szükséged van rám? – kérdezte, mivel képtelen volt elhinni, hogy Draco ezt mondta.

– Merlinre, igen – sóhajtotta Draco, miközben kezével széthúzta Harry talárját és alájuk nyúlt, mire még több anyagot talált. Elkezdte kigombolni Harry ingét; kicsit ügyetlenkedett az ujjaival, mintha annyira buzgó volna, hogy a mozdulatait sem tudná összehangolni.

Harry lehunyta a szemét; egy erőteljes érzés söpört végig rajta. Talán a megkönnyebbülésé, mivel ez azt kellett jelentse, hogy a bűbáj lecsillapodott. Nem igaz? Hiszen hogy máshogy használhatta volna Draco azt a szót, hogy szükség? És ha a bűbáj lecsillapodott...

– Akkor épp most emlékeztél? Mindenre?

Draco ujjai nem álltak meg az eszeveszett munkában.

– Nem, semmi sem változott. De szükségem van rád, Harry. Szükségem van a farkadra a számban. Szükségem van rá, hogy leszophassalak, és hallhassam a nyögéseidet. Szükségem van rá, hogy lenyelhessem minden cseppjét a mézédes élvezetnek, amihez tudom, hogy hozzátudnálak segíteni...

Harry számára jól hangzott a dolog, tényleg jól. Főleg a mézes része. Azelőtt még senki sem mondott neki ilyesmit. De... ő tudta, hogy milyen ízű a saját ondója. Melyik férfi ne tudná?

– Nem kimondottan mézízű – mondta kicsit szárazon.

– Színtiszta ambrózia leszel. – Végre bőrt érve Draco elkezdte csókolni Harry mellkasát, a keze pedig tovább mozgott felfelé, hogy jobban kiszélesítse a nyílást Harry ruháján.

– Még a ma esti bornál is jobb. Tudom.

Ambrózia... jobb, mint a bor... – Harry úgy érezte, elvörösödik a leírások hallatán. De természetesen nem hitte el őket. Nem tudta. Mindazonáltal le volt nyűgözve.

Le volt nyűgözve, és keményebb volt, mint valaha.

Mégis, a racionális elméje megpróbálta értelmezni, hogy mi történik.

– Nem emlékszel, de a bűbáj lecsillapodott? Az meg hogy lehet?

Talán mert hallotta a komolyságot Harry hangjában, Draco kissé hátrébb húzódott, hogy fel tudjon nézni a férfira. Harry mellcsontjánál valami hűvös érzet keletkezett, de ez nem is volt csoda. Egy pillanattal előtte Draco nyalta meg ott lágyan a nyelvével.

– Miből gondolod, hogy a bűbáj lenyugodott? – kérdezte Draco, fejét kissé oldalra billentve, mintha nem tudná, mire akar Harry kilyukadni.

Erre Harry erősebben szorította; hirtelen attól tartott, hogy emlékek ide vagy oda, elveszíti őt.

– Azt mondtad, szükséged van rám. Szükséged, Draco. Nem beszélhetsz nekem a szükségleteidről, emlékszel? Úgy értem, ezelőtt nem beszélhettél.

– Ó – vigyorgott Draco pajkosan. – Szükségem... Azt hiszem, egyedül csak rád van szükségem ebben a pillanatban. De ha bármi más is felmerülne bennem, tudatni fogom veled.

– Lecsillapodott a bűbáj? – kérdezte Harry.

Draco vállat vont.

– Nem igazán tudom. De most komolyan, honnan tudnám? Viszont egyértelműen szükségem van rád, Harry. És ezt kimondanom is könnyű. De akkor, azt hiszem, már hosszú ideje szükségem volt rád.

Harryben már megint a jó és a rossz háborúzott egymással. Még mindig fennálltak ugyanazok a problémák. Ha Harry enged annak, amire már oly reménytelenül vágyott, akkor Draco lehet, hogy később meggyűlöli ezért. És lényegtelen, hogy előtte ő maga könyörgött érte.

De így is úgy is újra utálni fog – súgta egy alattomos kis hang mélyen az elméjében. – Utálni fog, mert ilyen a természete. És ha ez nem elég ok, hát ott van, ahogy verted azzal a szíjjal. Nem beszélve a tomboló erekciódról, miközben csináltad.

– Draco – mondta Harry nyersen –, tudod, hogy már beszéltünk erről. Én... Én...

Egy hirtelen zörej arra késztette Harryt, hogy felpillantson. Megint csak a szél volt az, ahogy elfújt az ablaka előtt. Már pár pillanattal ezelőtt is hallotta ezt a hangot.

Most azonban ez egy másfajta szélre emlékeztette. Egy sokkal vadabb típusúra. Egy forgószélre, pontosabban.

Egy forgószélre, amit lelki fájdalom okozott. De mi okozta ezt a fájdalmat?

Harry okozta.

Szégyen tört fel benne; keserű volt és égette a nyelvét. Harry figyelmen kívül hagyta azt, amire Dracónak aznap este egyértelműen szüksége volt. Számos tünete és jele volt annak, hogy Draco ilyen rettenetesen idegenkedik attól a hülye zongorától. És amikor leült, még egyértelműbben mutatta, hogy Harrynek legyen elég esze, és ne követelje tőle, hogy játsszon.

Harry figyelmen kívül hagyta ezt az egészet. Semmibe vette, hogy Dracónak mi a legjobb.

És most az a veszély állt fenn, hogy már megint elköveti ugyanezt.

Dracónak szüksége van rá, a rohadt életbe. Eléggé ahhoz, hogy kimondja, eléggé ahhoz, hogy lecsillapítsa vele a bűbájt! Igen, az a kicseszett bűbáj egyértelműen lenyugodott, és erre Harry mit készül tenni? Azt, hogy visszautasítja Dracót, csak mert talán később baj lehet belőle, ha majd Draco visszaemlékszik mindenre és meggondolja magát?

Ha így tenne, azzal itt és most bántaná meg Dracót.

És Harry nem volt képes erre. Már épp eleget bántotta. Főleg ezen az estén.

– Igen – vette vissza végül a szót vággyal teli hangon. – Igen.

Draco megint oldalra billentette a fejét.

– Tessék?

– Vedd el, amire szükséged van. Én... én azt akarom, hogy megtedd.

Lassan mosolyra kunkorodott Draco ajka.

– Ó, én pedig már azt hittem, megint vissza fogsz utasítani.

– Úgy is volt – motyogta Harry, miközben Draco rátette a tenyerét a mellkasára, és hátranyomta őt, amíg hanyatt nem feküdt a kanapén, feje alatt egy kisebb díszpárnával. – Én csak, én tényleg azt gondolom...

– Ne – mondta Draco halkan, és közel hajolt Harryhez, hogy egyik ujját az ajkaira tegye. – Ne gondolkodj, Harry. Ne gondolkodj semmin. Csak érezz, hmm? – Egy újabb lassú mosolyra húzódott Draco szája. – Érezd, mennyi élvezetet tudok nyújtani.

– Oké – mondta Harry, olyan vággyal teli hangon, mint az előbb. Már maga az izgalom képes lett volna megölni őt, mielőtt még egyáltalán elkezdik az egészet. Abban a pillanatban Harry elképzelni sem tudta, hogy bírt annyi ideig nemet mondani. Talán elmebajos volt? – Öm, szeretnéd, hogy levetkőzzek, vagy...

– Hadd gondoskodjam mindenről, Harry – lehelte Draco, és behajlította az ujjait, hogy becsukja Harry nyitott ajkait. – Hadd szolgáljalak. Tudod, erről álmodtam. Éjszakákon át... Arról álmodtam, hogy csókollak, és hogy szopom a mézédes farkad egészen addig, míg akkora élvezettel pulzálsz majd, amekkora ki tudna végezni egy gyengébb férfit. Ígérem, Harry... ígérem, hogy amikor a végére érünk, és megcsókolom újra az ajkad, csak egyetlen gondolatod marad majd.

Abban a percben Harry úgy érezte, mintha ő lenne a rabszolga, aki csak engedelmeskedni képes, bármit is kívánjon Draco.

– Egyetlen gondolatom? – zihálta. Ez eggyel több volt, mint amennyit pillanatnyilag észben tudott tartani.

– Mhm. Az, hogy hogyan élhettél eddig nélkülem – suttogta Draco, elemelkedve Harrytől, hogy felálljon.

Harry nem tehetett róla; megvonaglott, ahogy a teste megpróbált közel maradni a Dracóéhoz.

– Ó, hamarosan, hamarosan – mondta Draco derűs, lágy hangon. – De először is, alkalomhoz illő ruházatot öltenék. Ez egyáltalán nem megfelelő. – Tett egy kézmozdulatot lefelé, arra a helyre, ahol a férfiassága meredezett a testén, és kikandikált az inge alól.

Harry nem értette, miért nem volt ez megfelelő. Szerinte jól állt neki. Rohadt jól. De aztán nem gondolkodott sokat. Csak érzett, ahogy Draco meghagyta neki.

Draco egy féloldalas mosollyal felemelte a kezét a nyaka elé, és csípőjét kicsit megbillentve elkezdte kioldozni a csomót a nyakkendőjén. Amikor kibogozta, lágyan kígyózó mozdulatokkal, lassan levette a nyakából.

Nem is... inkább csábítóakkal. Mintha nem tudta volna, hogy Harry már az övé.

Aztán az inge gombjaihoz látott hozzá; ujjai fölötte kísértettek, ajkai duzzadtak, csípője még mindig lágyan ringott, minek során a farka egy lassú, csábító táncot lejtett, ahogy felfelé meredt.

Harry, miután rájött, hogy bámulás közben lélegezni is elfelejtett, beszívott egy hatalmas adag levegőt, és mivel ez már több volt, mint amit kért, és nagy valószínűséggel annál is több, mint amit képes lett volna elviselni, lehunyta a szemét.

– Azt már nem – söpört végig Harryn Draco meleg, kedélyes hangja. – Ahogy rám nézel, Harry... Tudom, hogy eléggé jóképűnek tartasz, eh? Talán még egy jóképű ördögnek is.

– Igen, így van – vallotta be Harry, anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét. – Igazság szerint egy pokolian jóképű ördög vagy.

– Akkor miért nem élvezed a műsort, hm? – Amikor Harry csak megrázta a fejét, Draco hangja felvett egy komolyabb színezetet. – Ugye, nem most... világosodtál meg, hogy mindketten férfiak vagyunk?

– Nem. – Harry megköszörülte a torkát. – Nincs ezzel semmi problémám.

– Én sem gondoltam, hogy lenne – duruzsolta Draco.

– Habár te vagy az első férfi, akihez vonzódom – folytatta Harry, és úgy érezte, ebben őszintének kell lennie. – Soha nem hittem volna, hogy... rugalmas tudok lenni ilyen téren. Sosem gondoltam ilyesmire. De veled ez valahogy természetesnek tűnik.

– Akkor miért nem nézel rám?

Harry fintorogva elmosolyodott.

– Már kábé fél másodpercnyire vagyok attól, hogy egy érintés nélkül elmenjek. Az a dolog a szíjjal... igen. Az nagyon beindított. Ha azt gondolod, hogy simán nézni tudlak, ahogy itt sztriptízelsz előttem, akkor fogalmad sincs, milyen közel járok már.

– Aggódsz, hogy mit gondolok majd rólad? – Harry egy tompa puffanást hallott, aztán Draco hangja sokkal közelebbről jött. – Gyerünk, nyisd ki a szemed.

Amikor Harry kinyitotta és egyúttal fel is ült, látta, hogy Draco a kanapé előtt térdel, végig kigombolt és lazán lógó inggel, ami teljes hosszában látni engedte fehér mellkasát. A zoknija is eltűnt róla, sötétzöld nyakkendője pedig a szőnyegen hevert nem mesze tőlük.

Draco... ahogy egy kigombolt ingen kívül semmit sem visel. Harry farka akkorát rándult, hogy egy pillanatra azt hitte, tényleg a nadrágjába élvez.

Milyen megalázó... de aztán az érzés elhalványult kissé, és úgy tűnt, Harry visszanyerte az önkontrollját. Amely kontroll még mindig nem volt elég erős. Szinte teljesen felöltözve ült a kanapén, és egy majdnem meztelen Draco térdelt szó szerint a lábai előtt.

És ez, ez az egész... ez is természetesnek tűnt.

Draco oldalra fordította a fejét, ajkán még mindig azzal a kis pajzán mosollyal. De ez most mintha még mindentudónak is tűnt volna.

– Szerinted mit csinálnék, ha nem tudnád visszatartani, Harry gazdám?

Harry csak megvonta a vállát. Honnan tudhatná? A régi Draco Malfoy egy ilyen információt arra használt volna, hogy darabokra cincálja őt, szemtől szemben is, és a háta mögött is. Ez a Draco viszont... Harry megint vállat vont.

Draco kicsit előre hajolt, és megfogta Harry egyik kezét, és hosszú ujjaival kényeztetni kezdte a kézfejét. Amint a kigombolt ing kézelője feljebb csúszott pár centit, előtűntek a csuklóját körbeölelő zöld jelek. Harry rámeredt a stilizált láncokra, és megnyalta az ajkát; tetszett neki a látványuk. Végtére is, azt jelentették, hogy Draco az övé.

– Először is, nagy örömömre szolgálna, ha olyannyira vonzónak találnál, hogy a puszta látványomtól is el tudnál élvezni – suttogta Draco, ujjaival folytatva a kényeztetést. – Aztán meg, azt gyanítom, hogy egy kicsit büszke is lennék magamra... de amint ennek az érzésnek az első rohama elvonulna... mohóvá válnék; meg akarnám ízlelni, hogy mi az, amiből eddig kimaradtam, és kipróbálnám, hogy elő tudnék-e még többet csalogatni belőled. Kigombolnám a ruháid, lehámoznám a testedről a nadrágod, aztán lehajtanám a fejem ernyedt férfiasságodhoz, és csak nyalnám és nyalnám és nyalnám, az utolsó cseppekig, aztán a puszta vágy arra sarkallna, hogy minden erőmmel újra izgalomba hozzalak. Úgy vonzanál magadhoz, mint virág a méhet, aztán...

– Sss – sóhajtott Harry elgyötörten. – Most már vagy ne halljalak, vagy ne lássalak, különben tényleg szégyenbe hozom magam.

– Te nem hozhatsz szégyent magadra, bármit is teszel. Csakis én, saját magamra, ha nem szolgállak úgy, hogy tökéletesen elégedett legyél vele. – Draco mosolya huncuttá vált, és gödröcskék jelentek meg az arcán. – Ne aggódj, Harry. Már nem kell sokáig hallgatnod. Tele szájjal nem fogok beszélni.

Azzal Draco lerázta magáról az ingét, és felegyenesedett, ahogy térdelt, mintha felismerte volna, hogy Harry tényleg nem képes már többet elbírni ebből a vizuális és verbális előjátékból.

Vagy mégsem, mert megfordult, hogy a nyakkendőjéért nyúljon, egy tökéletesen komoly kifejezéssel az arcán, ahogy visszapillantott Harryre.

– Szeretnéd összekötözni a kezem? A hátam mögött, esetleg?

Harry kis híján megfulladt, holott semmi nem volt a szájában.

Hogy a picsába ne akarnám, ez volt az első gondolata. A második viszont, és egyben az egyetlen is, amit hangosan ki is mondott, ez:

– Szükséged van rá, Draco?

– Hmm. – Draco átgondolni látszott a dolgot. – Talán egy bizonyos mértékig. Pillanatnyilag ez inkább egy lüktető vágy, ami háborúban áll azzal a sóvárgásommal, hogy a kezemmel is kényeztesselek.

Harry farka megint megrándult, nekifeszülve a ruháinak, kívánva mindent, amit Draco ígért.

– Később, később – zihálta. – Majd megkötözlek... máskor...

– Ahogy óhajtod – mondta Draco, Harry ruhái után nyúlva.

Végre, gondolta Harry, miközben visszafeküdt, csípőjét szünet nélkül mozgatva.

Olyasmit várt, hogy Draco majd teljesen levetkőzteti, esetleg eltünteti a ruháit, ha Harry testhelyzete megköveteli, de Dracónak más tervei voltak. Teljesen szétnyitotta Harry köpenyét, és kigombolta az ingét, de tovább haladt, miután szeme elé tárult Harry meztelen mellkasa.

Nem is baj. Harry már türelmetlenül várta, hogy a férfiassága kapja végre az összes figyelmet.

Draco kigombolta Hary nadrágját, és lehúzta a cipzárt, szétnyitva a textilt, ameddig lehetett, aztán egy hozzáértő kezet fektetett a dudorra, amit feltárt.

Mindössze egy testre feszülő, sötétkék pamutba burkolva, ám feszülten várva, hogy megszabaduljon tőle, Harry farka lüktetni kezdett, méghozzá abban a pillanatban, ahogy Draco hozzáért.

– Mmm – mondta Draco, és megnyalta az ajkait.

– Gyerünk... haladj – nyögte Harry. – Nem tudok... nem tudok...

– Megteszek bármit, amit kérsz, Harry gazdám – mondta Draco, kezével masszírozva Harry farkát, miközben beszélt –, remélem, tudod. De vajon valóban azt is akarod, amit kérsz? Azt akarod, hogy ilyen gyorsan és lucskosan csináljam, vagy inkább nézzük meg, milyen jól tudlak kielégíteni, ahelyett, hogy milyen gyorsan?

Harry úgy érezte, szétrobban az agya, ha választania kell a két opció közül. A farka az egyiket akarta, de a többi része a másikat.

– Milyen jól – mondta végül, fejét oldalra fordítva, arcát pedig a ruhája ujjába temetve. – És ne kérdezz többet – tette hozzá fojtott hangon.

– Nem fogok – ígérte Draco, kezével folytatva az ingerlést a Harry farkát borító pamuton, miközben ajkait Harry mellkasához érintette, és nyalni meg harapdálni kezdte a felsőtestén lévő izmokat.

Annak ellenére, amiben az imént állapodtak meg, Harry valahogy mégis azt várta, hogy Draco simán csak ugyanúgy folytatja. Végtére is, egy szopás az szopás, nem? Harrynek pedig bőven volt már benne része.

Na jó, azért bőven talán mégsem, elmélkedett, és farka veszített kissé az érdeklődésből, amint Ginnyről szóló, kéretlen emlékek kezdtek el Harry felé kúszni. A lány becsülettel leápolta. Lényegében bármikor, amikor csak kérte, úgyhogy nem mintha Harrynek lett volna bármi oka panaszkodni. Néha még kérés nélkül is megtette. De mégis, Harrynek soha nem volt az az érzése, hogy Ginny igazán szerette szopni a farkát. A lány számára ez inkább csak eszköz volt a célhoz. És soha nem csinálta neki végig. Félúton mindig abbahagyta, és próbálta rávenni őt, hogy inkább szeretkezzen vele. Harry általában rá is gördült, ahogy akarta; mindig úriember volt vele az ágyban is, és azon kívül is. Néhanap azonban megmondta neki, hogy azt szeretné, ha végigcsinálná a szopást.

Ginny általában meg is tette, de Harry mindig azt érezte, hogy a lány ezzel egy hatalmas szívességet tesz neki. Amiért valójában szinte neheztelt.

És az évek alatt, amíg együtt aludtak, soha egyszer sem nyelte le, annak ellenére sem, hogy Harry többször is megemlítette, hogy tényleg nagyon szeretné, ha megtenné...

– Én itt vagyok – mondta Draco, megérintve Harry vállát. – Te merre jársz?

Harry elfordította a fejét az ingujjától, és Draco szemébe nézett.

– Öh... öm, elnézést.

– Valami olyasmit csinálok, ami nem érdekel?

– Nem... – Harry Draco ezüst szemébe nézett. – Csak a legutolsó ember, öh, és egyben az egyetlen is, aki ezt csinálta nekem, nos, tudod, ki volt.

– Á. – Draco szeme felragyogott; mintha Harry épp most állította volna őt kihívás elé. – Majd én elfeledtetem veled, hogy valaha is másvalakire vágytál.

És úgy is tett.

Jó ég, de még mennyire, hogy úgy tett.

Harrynek fogalma sem volt róla, hogy egy szopás ilyen is lehet. Mint az imádat megnyilvánulása, vagy akár a szerelemé. Draco még mindig alaposan dolgozott; a kezével addig cirógatta Harryt, míg megint teljesen kemény lett, közben pedig a mellbimbókat nyalta és szopta, egyiket a másik után.

Aztán Draco föléje gördült, és csípőjével lassú ritmusban súrolni kezdte a Harryét, miközben semmi más nem volt a két kemény farok közt, csak egy nagyon vékony – és egyre nedvesebb – feszes textil. Draco Harry nyakát csókolta, miközben egyszerre mozogtak, kezét becsúsztatta Harry zilált tincsei közé, Harrynek pedig semmi más nem járt az eszében, csak egy kábult Ó, ez tökéletes, ez teljesen tökéletes, Draco épp szeretkezik velem, és nem mellettem rázza ki...

Egy ponton enyhe borzongás járta át, és már tényleg majdnem elment, ami biztos, hogy nem lett volna rossz dolog, még akkor sem, ha szerette volna azt a beígért szopást. Draco megállt, és várt, amíg Harry is, hogy csillapodjon az izgalom heve.

Amikor már biztonságos volt újra megmozdulni, Harry Draco arcához emelte a kezét, szinte csodálkozva, és közel húzta magához a férfit egy hosszú csókra. Mmmm. Érezte a manóbor ízét a férfi szájának belsejében.

– Biztos, hogy nem akarsz engem annyira, mit én téged – vallotta be, amikor mindketten levegőt vettek. – Neked nem kell küszködnöd, hogy ne élvezz el.

Draco kuncogott.

– És a bűbáj, Harry?

– Ó...

Jól van na, jól van. Draco nem mehetett el, amíg ő nem mondta. Hogy felejthette ezt el? Nos, talán mert épp el volt veszve egy erőteljes, szexuális kábulatban, de ez akkor is olyanfajta dolog volt, amit észben kellett tartania. Főleg, ha azt nézzük, hogy bár nem szándékosan, de már így is túlfeszítette Dracónál a húrt, amikor megtagadta tőle az orgazmust.

– És öm, nincsenek most, tudod, fájdalmaid?

– Azt ugye tudod, hogy egy ilyen kérdés, hacsak nem szado-mazó játékot játszunk, esélyes, hogy vágyrombolóan fog hatni? – nevetett Draco. – Nem, Harry. Képes vagyok várni, amíg kipirulva nem vonaglasz a kielégüléstől. És valójában jobban is szeretnék, mert egyszerűen az tűnik helyénvalónak, hogy a gazda részesüljön elsőként az élvezetben.

Egek. Határozottan az volt, és pont ez volt az a forgatókönyv, amivel Harry már egy jó ideje eljátszott a fantáziáiban.

– Igen – válaszolta rekedten.

– Mint ahogy az is valahogy helyénvaló, hogy meztelenül térdelve szolgállak, mialatt te nagyrészt felöltözve maradsz.

Erre a dologra Harry nem is gondolt azelőtt, de Dracónak igaza volt; valahogy helyénvalónak tűnt. Talán azért, mert pokolian erotikus volt.

– De jobban szeretnél meztelen lenni?

– Nem, csak...

– Akkor haladjunk, igen. Nos, már tényleg itt az ideje.

Azzal Draco lekígyózott Harry testének teljes hosszán. Harry nem tudta, hogy bír így mozogni, mintha nem is lenne csontja.

Draco lecsúszott a kanapéról, aztán letérdelt, ahogy mondta, és odahajolt Harry lába közéhez, hogy fogával fürgén elkapja az alsónadrág szegélyét. Egyetlen könnyed mozdulattal fel-, majd félrehúzta az anyagot, Harry farka pedig kiszabadult fogságából.

Aztán Draco lehajolt, és szája teljes egészében elnyelte Harryt, hogy ajka egész a farka tövét érintette.

Harry felkiáltott, és csípőjével felfelé emelkedett, habár a farka már teljesen befogadásra került.

És abban a pillanatban, abban a szent pillanatban tudta, hogy még soha azelőtt nem részesült igazi szopásban. Az csak maszatolás volt.

Kelletlen, tinédzsermaszatolás, még úgy is, hogy Ginny már felnőtt volt.

Draco azonban... férfi volt, aki tudja, mit csinál, és még inkább, olyan férfi, aki pontosan annyira akarja a dolgot, mint ő.

Ez pedig olyan különbség volt, mint ég és föld között, amint arra Harry rájött.

Draco nem használta a kezét, hogy kiszabadítsa Harry farkát, most viszont igen; hogy lejjebb húzza Harry alsóneműjét és kiszabadítsa a golyóit is. Aztán valami olyasmit csinált, amire Harry egyáltalán nem számított: cirógatni és kényeztetni kezdte a golyókat, imádattal görgetve őket a kezei közt, olyan finomsággal és gyengédséggel, amelyet minden férfi méltányol testének ezen a tájékán.

Harry nem gondolta volna, hogy a heremasszázs ilyen élvezetes is lehet; hogy teljesen új dimenziót ad majd ahhoz, ami a farkában épp végbement. Ami nem volt semmi, ismerte el Harry. Draco fel-le mozgatta közben a fejét, nyelvével széles csíkokban borítva be Harryt meleg nedvességgel.

Több mint fenséges volt.

Valójában olyannyira jó volt, hogy Harry elképzelni sem tudta, hogy bírhatná tovább egyetlen egy percnél is. Egy része nem is akarta megpróbálni sem, és nem csak azért, mert már rettenetesen vágyott elélvezni. Arra is rettenetesen vágyott, hogy Draco szájában élvezzen el. Talán nevetséges volt, de arra kellett gondoljon, hogy Draco szájába önteni a magját, és nem csak úgy mellé, azt jelentené, hogy újból magáénak követeli a férfit.

Most azonban ez Harry szabad akaratából történne. Semmi sem kényszerítené.

– Ó, istenem – hallotta Harry a saját nyögését. Vagy inkább motyogását. – Akarlak, akarlak, akarlak...

Draco egyik keze abbahagyta Harry golyóinak a kényeztetését, és a szája felé emelkedett. Draco az ajka elé tette egyik ujját, és hiába nem szólt egy szót sem, Harry tudta, mire utal.

Tudom, hogy mit akarsz, Harry. Megkapod, amit akarsz. Teljes mértékben.

Harry elhallgatott, egy fejbiccentéssel jelezve, hogy megértette, aztán a csípője megemelkedett, keze pedig kinyúlt, hogy Draco fején pihenjen meg. De nem azért, hogy irányítsa a férfit. Nem... Amit Draco csinált, az tökéletes volt, és nem lehetett volna tovább fokozni. Harry csak meg akarta őt érinteni, hogy tudja, ők ketten most már össze van kötve, és több minden által, mint pusztán farok és száj.

Vagy talán csak szerette az érzést, ahogy Draco selymes haja az ujjai közt siklik.

Draco bal keze elhagyta az ajkát, aztán lassan lefelé vándorolt, egy kinyújtott ujja pedig cikkcakkban végigszánkázott Harry nyakán és mellkasán, mielőtt körözgetni kezdett a göndör szőrszálak közt a hasa alján.

Harry úgy érezte, menten elolvad az érzékek forgatagában. A végén szinte szédülni kezdett. Nedves forróság a farkán, meg ajkak és nyelv kitartó munkája, az a körözgető ujj, Draco másik keze meg még mindig kényeztette a golyóit, miközben úgy bánt velük, mintha vékony üvegből lennének, és nagyon, nagyon értékesek volnának, és... ó, te jó ég. Az a kéz a farka alatt most megmozdult, becsúszott a golyók mögé, és határozottan megnyomta Harry bőrét, épp csak egy leheletnyi távolságra az ánuszától. Egy érzéki hullám söpört át a férfiasságán, Harry pedig kiadott egy hangot, ami valahol a nyögés és a sikoly közt lehetett.

Draco úgy tűnt, ezt egyfajta jelzésként értelmezte. Felgyorsította a mozdulatait egy kissé, keze pedig abbahagyta a szőrszálak cirógatását, és pár centivel távolabb nyúlt, hogy magabiztosan megragadja a farka tövét. A hüvelykujjával körkörösen masszírozni kezdte a golyók mögötti bőrt, és ez hirtelen túl sok lett Harrynek. A forróság, a nyomás, az elsöprő érzés, hogy a farkát és a szexuális szükségleteit nem egyszerűen ellátják, hanem szabályosan imádják.

Keze abbahagyta Draco hajának simogatását, és megragadta a férfi fejét. Harry úgy érezte, rögvest szétrobban.

Ekkor Draco hirtelen felrántotta a fejét; el Harry farkától, és kiszakítva magát Harry kezéből.

Harry azt hitte, mindjárt leáll a szíve.

– Én... én... cseszd meg, Draco...

Draco gyorsan megszólalt.

– Azt akartam kérdezni, hogy szeretnél-e rám élvezni.

Már a gondolata is szinte elég lett volna, hogy Harryt átlendítse azon a bizonyos ponton, mert igen, nagyon is szeretett volna ráélvezni Dracóra. Az egész testére... de jelen pillanatban azt akarta igazán, hogy Draco nyelje, igya őt, és így Harry jogot formálhasson rá, megjelölhesse, mint sajátját, de ezúttal egy sokkal igazabb módon, mint ahogy az Draco hálószobájában, a családja házában történt.

Különös, de azelőtt soha nem érzett még hasonlót sem szopás közben Gin...

Nem, nem, mondta magának Harry a fogát csikorgatva. Nem fog visszanézni.

– Nyeld le – mondta, és kissé zavarba jött, mert a szó úgy hangzott, mint egy morgás. Sőt, rosszabbul, mint egy kétségbeesett morgás.

– Ó, igen. Természetesen. – Draco elmosolyodott, aztán egyből folytatta is; az ajkai, a nyelve, a kezei csodát műveltek, mozdulatai pedig nem csak a vágyát közölték, hogy lenyűgözze Harryt, hanem az élvezetet is, amit percről percre érzett.

Harrynek azelőtt még soha nem volt része ilyesmiben. Nem csak ilyen profizmusban, hanem az érzésben, hogy ennyire akarják, hogy a testét valósággal imádják...

Megint megragadta Draco fejét; ezúttal biztosabban tartotta, és belekapaszkodott a férfi hajába, amint elkezdett élvezni és élvezni és élvezni.

És, ó te jó ég, ez az érzés, ahogy Draco kitartóan nyeli egyik kortyot a másik után... a puszta érzés, hogy elfogadják, a tudat, hogy ez még szorosabban köti majd össze őket, és hogy Draco is akarja, máskülönben miért mozogna a szája még mindig, hogy többet kifejjen Harry farkából...

Egy csodás, ragyogó pillanatig Harry feje úgy zsongott, hogy azt hitte, elveszíti az eszméletét.

Aztán ez elillant, ő pedig arra a homályos érzetre tért magához, hogy Draco nyelve lágy, már-már kecses mozdulatokkal Harry farkát nyalja, mintha nem akarna elszakadni tőle, hiába ért már véget Harry orgazmusa.

– Ez... – Harry megállt, mert nem voltak rá szavak. Egyszerűen nem voltak. Talán soha nem is lesznek egy ilyen dologra, mint ez. Nyelv egyszerűen nem képes leírni egy ilyen erőteljes érzést, ilyen hatalmas érzelmet. – Köszönöm – mondta inkább helyette.

– Mmm – mondta Draco, még mindig Harry farkát nyalva.

– Tudod, ott egy kicsit most érzékeny.

Draco ekkor leállt, de amikor felemelte az arcát, hogy Harry is láthassa, olyan kifejezés ült rajta, mintha valamitől megfosztották volna őt.

– De szeretnél még többet, ugye? Meddig tart, amíg megint képes leszel rá?

Harry úgy érezte, hogy az a még több valószínűleg végezne vele.

– Később – mondta ásítva. – Holnap.

– Holnap – ismételte Draco; a szavai ígéretként hangzottak.

– Gyere fel ide – duruzsolta Harry, és kinyújtotta a karját.

Draco felmászott a kanapéra, ahogy Harry arrébb húzódott. Végül oldalt fekve, Harryre nézve, és fejét Harry vállára hajtva helyezkedett el. Harry, aki még mindig háton feküdt, halkan kuncogott.

– Itt nem igazán van hely mindkettőnknek. Fel kellene mennünk...

– Nem, nem – mondta Draco, és egyik karjával átölelte Harryt. – Ez így kényelmes. Szeretem. A párnák és te közted lennem olyan érzés, mintha az egész testem átölelnék.

– Most épp azt mondtad, hogy nem – szólalt meg Harry csodálkozó hangon.

Draco mintha félreértette volna.

– Ha igazán vágynál valamire, soha nem mernék ellent mondani neked, Harry gazdám. Azt hittem, csak hangosan gondolkodtál.

– Úgy is volt – szólt közbe Harry. – Én úgy értettem, hogy lehet az, hogy már így tudsz ellenkezni? A bűbáj már bizonyára lenyugodott. Úgy értem, biztosan kényelmesen érzed magad a tulajdonomként, igaz? Nem kell aggódnod amiatt, hogy rossz szót használsz, mint az elején.

– Ó. Igen, talán lenyugodott. – Draco egy csókot nyomott Harry vállára.

– Mondj még valamit, amire szükséged van.

– Rajtad kívül?

– Légy komoly.

Draco hangja szinte élettelenné vált.

– Úgy gondolod, hogy nem vagyok az?

Harry a fejét rázva visszakozott.

– Nem, én tudom, hogy komoly vagy. Csak egy kicsit szürreális nekem ez az egész ötlet. Mert tudom, mit éreznél azzal kapcsolatban, hogy szükséged legyen rám, ha képes lennél visszaemlékezni, mi is volt régen kettőnk közt a helyzet.

– Á. De, Harry... én csak azt nem értem, hogy hogy nem jöttem rá soha de soha arra, milyen csodálatos vagy?

Mivel Harry nem hitte, hogy ő annyira csodálatos lenne, nem tudta, mit válaszoljon. Ő csak... ő volt, a jó és rossz tulajdonságaival együtt.

– Öm, nézd, egyszerűen csak nem jöttél rá, ennyi, és ha a teljes igazságot akarod, hát talán én is hozzátettem ahhoz, hogy rosszul induljon a kapcsolatunk. Legalábbis valamennyit hozzátettem. Te barátkozni akartál, viszont elég hülyén csináltad, és már előtte is találkoztunk, csak te akkor nem tudtad, hogy az én voltam, és mondtál ezt-azt, ami elég jól kiakasztott, ilyen aranyvér dolgokat, én pedig akkor már tudtam, hogy anyám mugliszármazású, és... – Harry fektében megvonta a vállát. – Onnantól kezdve, azt hiszem, olyanok voltunk, mint a tűz és a víz.

Draco hosszú ideig hallgatott.

– Most viszont nem.

Harry közelebb húzta magához, és megint az az érzés árasztotta el, ami azt sugallta, ez a szex nem pusztán szex volt, hanem egy újabb kötelék.

– Nem, most nem. Úgyhogy... mondj még valamit, amire szükséged van.

– Szükségem van rá, hogy elélvezzek – mondta Draco egyszerűen, mintha nem nagyon gondolná át, mit mond ki. Ez a benyomás megerősítést nyert, amikor folytatta:

– És arra is, hogy majd hamarosan lássam a szüleimet is, és... ó, édes Merlin. Ezt a két dolgot soha nem kéne egy mondaton belül említeni.

– Nem, tényleg nem – mondta Harry, és azon nevetett, hogy Draco néha milyen közvetlen tudott lenni vele. Aztán elkomolyodott. – Öh... azt mondanám, hogy a bűbáj biztosan lecsillapodott, de akkor... Én végig azt gondoltam, hogy csak azért felejtettél el rólam dolgokat, mert kényelmetlen volt neked, hogy... öm, birtokollak. De ha neked nem...

– Ó, nem – mondta Draco halkan. – Nekem már egyértelműen nem.

– Akkor mi a jó büdös francért nem emlékszel?

– Majd eljön annak is az ideje – mondta Draco, és hangja mintha könyörgő lett volna. Harry hamar kitalálta, miért. – És addig is, elélvezhetek, Harry? Már olyan, mintha öröktől fogva kemény lennék. Mindig mikor megmozdulok, az ütéseid helye fellobban, és ettől csak még keményebb leszek.

– Csak mondd el, mit szeretnél – mondta Harry, és félresöpörte Draco emlékeivel kapcsolatos aggodalmát. A másik férfinak igaza volt; ez most nem az a pillanat. – Öö... viszonozzam a szívességet? Úgy értem, tegyem azt, amit te is az előbb? Úgy értem...

– Csak hadd dörgölőzzem hozzád – suttogta Draco, és ringatni kezdte a csípőjét, hogy a farka Harry csípőjével érintkezzen. – Óóó, ez olyan jó érzés... ó, és apropó, szeretnék egy takarót is. Kicsit hideg van...

Hary még mindig tanácstalan volt Draco emlékeivel kapcsolatban, és aggasztotta a gondolat, hogy talán sosem fognak visszatérni. De az a könnyedség, amivel Draco már beszélni tudott, amivel beismerte a szükségleteit? Az már nem volt aggasztó egy csöppet sem. Inkább az ellenkezője.

És ez Harryt örömmel töltötte el.

Nevetett, és egy kicsit elfordult, hogy földre esett pálcájáért nyúljon. Aztán egy begyűjtőbűbáj következett, és egy puha, könnyű takaró terült el rajtuk.

Miután visszahelyezkedett a kanapén, Harry egy kicsit közelebb húzta magához Dracót, és megcsókolta a haját, miközben Draco ritmikusan mozgott.

Ez nagyon olyan volt, mint ahogy régen csinálták, de bizonyos mértékben mégis teljesen más. Akkor hátulról hozzásimulva ölelte Dracót, míg a férfi kirázta, saját kezével juttatva magát a csúcsra. De most Draco szemben volt vele, és hozzádörgölőzött, keze pedig Harryn pihent, mintha nem tudott volna betelni az érintésével.

A másik... az is jó volt a maga módján, de az igazat megvallva, az tényleg csak arról szólt, hogy Draco kirázza.

De ez... ez olyan volt, mint nemrég, ugyanezen az estén, amikor Harry úgy érezte, Draco szeretkezik vele.

– Draco – sóhajtotta Harry, és változtatott egy kicsit a helyzetükön, hogy csókolózhassanak, míg a másik férfi továbbra is folytatta a csípője hintáztatását. Az érzés, ahogy Draco farka őhozzá feszül újra és újra... Harry szerette. És ölelni őt? Nos, Harry már hamarabb is tudta, hogy élvezni fogja, de átölelni Dracót ezután a hihetetlen szopás után... ettől Harry még a pár perccel ezelőttinél is jobban érezte, hogy Draco immár az övé.

– Közel vagyok – nyögte Draco, ujjai szinte karmokként szorultak össze. – Harry... szükségem... szükségem...

Harry lecsapott az ajkára egy újabb csók erejéig, fél kezével pedig lenyúlt, hogy megmarkolja Draco fenekét, és szorosabb közelségbe vonja magához a férfi farkát. Aztán visszább húzódott, és megszólalt, ajkával mindössze egy pár centire a Dracóétól, ahogy Draco is csinálta néhányszor vele.

– Élvezz, Draco. Élvezz el most!

Draco úgy is tett, olyan élesen és metszőn kiáltva, hogy ettől Harry kicsit kevésbé szégyellte magát, amiért olyan hangos volt a szopás alatt.

Harry megint megcsókolta a férfit, amikor Draco csípője abbahagyta az őrült, ritmikus mozgást.

– Mmmm. Szeretem, ahogy a parancsomra elélvezel.

– Szeretek parancsra elélvezni – suttogta Draco, és kinyúlt Harry pálcájáért, hogy kiszórja a takarítóbűbájt, amit általában használt. Aztán visszatelepedett, hozzábújt Harryhez, és közben dobott pár csókot a vállára.

Amikor Draco teljesen mozdulatlan lett, az egyenletes szívverését leszámítva, amit Harry a bőrén érzett, Harry kuncogott egy kicsit.

– Álmos vagy? Azt hiszem, legjobb lenne felmenni.

– Nem, nem, itt akarok maradni – mondta Draco, és kicsit nyűgösnek tűnt. – Nem akarlak elengedni.

Nos, Harry nem mondhatni, hogy lefekvéshez volt öltözve, és ha a kanapén aludna, akkor valószínűleg elfeküdt nyakkal ébredne, de két tagadhatatlan tény szólt mindezek ellen.

Valójában ő sem akart megmoccanni, és tetszett neki az ötlet, hogy egész éjszaka Dracót ölelje.

Azon kívül bátorítani is szerette volna a dolgot, hogy Draco ki tudja mondani, amit gondol, még ha ez azt is jelenti, hogy ellenkezik Harryvel.

– Jól van, akkor itt alszunk – mondta Harry, és ásított. Esetleg elmehetne fogat mosni, vagy...

Nem, az megtörhetné a hangulatot. Harry pedig nem akarta ezt. Kicsit megmozdult, hogy megigazítsa a lapos díszpárnát a feje alatt, és alaposabban bevackolta magukat a takaróba. Az igazat megvallva nem volt elég hely mindkettőjük számára a kanapén, Harry pedig nem volt hozzászokva ahhoz, hogy bárkivel is ilyen szoros ölelésben aludjon.

Ebben a pillanatban Draco hozzányomta az orrát, Harry pedig arra gondolt, hogy talán mégis meg tudná ezt szokni.