Louis

Apa jelezte, hogy szabadnapot adott Harrynek. Nem indokolta, mégis tudom döntésének okát. Igy nekem újra több munkám lett, de apa besegített, így időben végeztem. A vacsoráig bőven vanidő. Tudom, akkor ismét  velünk lesz, de remélem, hogy nem küld el, ha meglát maga mellett. Éppen felé tartok.  Már látom a nagy fa tövében ülni.  Pár lépésre tőle megálllok. Nem akarom megijeszteni, de nem tudok tovább  távol lenni tőle. 
-  Remélem, nem zavarlak. - szólalok meg, amint tekintetét rám emeli.
-  Köszönöm, hogy itt vagy. Ideülsz mellém?
Megteszem, amit kér. Egy fűszál van kezében, azt nézi most, úgy, mintha az meg tudná oldani a problémáját. Felé fordulva  szólok hozzá ismét.
-  Harry! Emlékszel, amikor azt mondtam, nekünk bármit elmondhatsz? Titok marad.
-  Lou. Mindenre emlékszem. Intelemre, szabályra, ígéretre. A “bízhatok bennetek”-re is. 
-  Akkor mi a baj?
-  Félek. - mondja, tekintetét végre rám emeli.
-  Segíteni szeretnék. 
-  Nem tudsz.
-  Tudom, hogy korábbról ismered Jeremyt. Azt is tudom, hogy zsarol. Hallottam mindent.
-  Jaj, istenem! - túr rémülten a hajába. - Mondd, hogy nem mondtad el apádnak! 
-  Te fogod elmondani neki.  
-  Azt nem tehetem. Az, hogy te tudod Jeremy titkát, már veszélyt jelent. 
-  Harry, kérlek bízz bennünk! Talán tudunk segíteni. 
-  Nem. Ha Paul megtudja, akkor azonnal kiderül az igazság, és Jeremy beváltja fenyegetését. Anya és a nővérem igy is veszélyben vannak. Eddig az engedelmességem, most a hallgatásom a biztonságuk záloga. 
-  Az értük való aggódás emészt ennyire igaz?
-  Nem válaszol, csak bólint.  
-  Féltem őket. Jeremy komolyan gondolja a fenyegetést. Egyszer mesélte Skylar, hogy napokig követte valaki, folyton a ház körül lebzselt. Csak a megfélemlítés volt a célja.  Ezzel hű alattvalójává tett.  Azt mondta, amint megteszem amit akar, békén hagyja őket.
-  Betartotta? - kérdezem félve, mert rájöttem mekkora szemét alakot neveztem barátomnak.   
- Igen, de nagy "árat" fizettem érte. 
Csend telepedett közénk. Én kényszerítem magam, hogy gondolataimat állítsam meg, hiszen az  "áron" kezdek gondolkozni. 
-  Ne akard tudni. - néz rám könyörgő tekintettel. 
-  Igazad van. Nem akarom tudni. 
Tekintetünk összefonódik.  A korábban és amit most hallottam, egy önmagát másokért feláldozó fiú alakját mutatja. 
-  Szeretnélek megvigasztalni. Szeretném azt mondani, hogy minden rendben van a családoddal, de nem tehetem.  
-  Louis, a vigasztalásra nagy szükségem van. A szereteted ha csak kicsit is, de talán megnyugtat.  A többi pedig ha a titok titok marad, akkor talán rendben lesz. 
A ki nem mondott “ölelj meg, kérlek” arra ösztönöz, hogy közelebb üljek és karjaimmal átöleljem reszkető alakját. 
-  Azt mondtad, mindent hallottál. Akkor tudod, hogy meleg vagyok. 
-  Tudom, és bár nagyon titkolni próbáltad, láttam jeleket, amik akaratod ellenére elárultak. Én is tudom, hogy nem egy lány lesz, aki boldoggá tesz majd. Ezt a tényállást most tegyük félre. Ha alkalmas lesz a pillanat, visszatérünk rá. Szeretném ha visszatérne az a Harry, aki az itt eltöltött idő alatt lettél. Hiányzik.
-  Csak akkor tudnék az lenni, ha nem aggódnék a családomért. Magad is láthatod, mennyire megvisel, elvonja a figyelmemet. 
-  Pedig apa tudna biztosan valami megoldást.
Eddig mellkasomnak dőlve ült, most elhúzódik tőlem tekintetét rám emeli. 
-  Jeremy bárhonnan irányítani tudja a dolgokat. Előfordult, hogy a világ másik végén volt, mégis tudott mindenről. Nem tudom, ezt hogyan csinálja. 
-  Én se. Nehéz elhinni, hogy Jeremy kettős életet él. - mondom.
-  Pedig azt él, és eddig jól csinálja. 
-  Jól el tudja titkolni. De tudom, egyszer hibázni fog. 
- Nem én akarom felnyomni. 
-  Ő fog hibázni, és nagy árat fog fizetni érte. 
-  Csak anyáéknak ne legyen bajuk! - néz rám, és tudom ígéretemet várja, hogy így lesz. 
-  Harry, én nem tudom hogyan, de bizz apában! 
-  Gondolod, édesapád tényleg tudna segíteni? - szólal meg hosszú percek némaságát megtörve. - Csak előtte tudjam biztonságban őket.
-  Szerintem beszélj vele! Légy őszinte! Segíteni fog.
-  Ugye mellettem maradsz?
-  Ha azt szeretnéd, melletted leszek.
Ismét csak a természet okoz némi zajt körülöttünk. Most Harrynak kell minden lépést meglépnie. 
-  Menjünk! - pattan fel. - Lesz ami lesz. 
Magam is felállok, hogy visszamenjünk. Ismerem apa szokásait. Tudom, a verandán megtaláljuk.
Igy is van. Tudom, a vacsoraidő már elmúlt, de ez most mellékes. Hagyom, hogy Harry lépjen először apa közelében, aki egy bólintással jelzi, érti a szituációt.
-  Paul szeretném ha meghallgatna. - áll meg előtte.
-  Rendben, de ülj le! A tisztelet köröket kerüld! A bocsánat kérésed is elfogadva. Szóval halljam miről van szó!
- Segítsen nekem! Édesanyám és a nővérem veszélyben vannak.  
-  Miből gondolod?  - kérdi apa nyugodtan.
Harry rám néz, mire bólintok. 
-  Jeremy volt a bandavezére annak a bandának, aminek én is tagja voltam.  Amikor kiderült a féltve őrzött titkom, a létezésük, velük lettem zsarolható. Pincsikutyaként követtem, teljesítettem minden óhaját. Behódoltam neki. A családom biztonsága volt a tét.
-  Betartotta? 
-  Nem bántotta őket, de okozott riadalmat többször is. 
-  Értem. Most ismét veszélyben lehetnek? 
-  Tudom, hogy igen. Jeremy ismét megfenyegetett.
Tekintetem közöttük cikázik. Apa nyugodtan hallgatja Harryt, aki talán most, hogy látja, nincs mitől tartania, kiderült a viselkedésének oka, kicsit nyugodtabbnak látszik.  
-  Ha biztonságban tudod őket, visszakapjuk a korábbi Harryt? 
-  Szeretnék újra az lenni - mondja. - Louis biztatott, hogy merjek segítséget kérni.
-  Rendben. Kérem a pontos címüket. 
Az asztalon lévő füzet, ami állandóan ott van, Harry elé kerül, aki gyorsan írja is le a kért címet. 
-  Maradj itt! - áll fel apa, és sietős léptekkel a házba megy. 
Nézem Harryt, aki arcát kezébe temeti. Nem gondolkodva azonnal mellé sietek. 
-  Nyugalom. Mindben rendben lesz. - teszem kezem a vállára, és ekkor érzem meg reszketését, mely néma zokogásának jele. - Apa segíteni fog. 
- Tudom. 
A egyik kerti széket közelebb húzom, és bár apa a "maradj itt" mondatot Harrynek szánta, én is itt maradok.  Nem szólunk egymáshoz. Percek sokasága telik el, mire apa visszatér  hozzánk. 
-  Louis, a vendégszobát menj, tedd rendbe. Hamarosan szükség lesz rá. Vidd Harryt is magaddal! 
-  Igen, apa. Gyere, dolgunk van! - fogom meg az immár nyugodtabb fiú karját. 
Az apa által említett szoba a miénk mellett van.  Tisztaság uralkodik bent. Gyorsan előveszem az ágyneműt, Harry kicsit ügyetlenül, de azért boldogul a huzat ráhúzásával. 
-  Sejted ugye, hogy kik fognak itt aludni?
-  Sejtem. El sem merem hinni. 
-  Mondtam, hogy bízz apában. 
-  Buta voltam, hogy egyedül akartam ezt a harcot megvívni. 
-  Ha eddig nem hitted, hogy melletted vagyunk, akkor most kénytelen leszel. Igen, a büntetésed töltöd nálunk, amit nem emlegetünk, és el sem feledhetünk, mégis ha problémád van, azt is igyekszünk megoldani.
-  Megtanultam, Louis. 
-  Nem tudom, mik a szándékai apának, nem tudom, milyen lépések jönnek, de azt tudom, hogy nem fog sem téged, sem pedig a családodat magára hagyni.  
-  Bízom benne. 
Miután ellenőrzöm a szobát, visszamegyünk a teraszra. Apa is ott van. Leülünk, de szótlanul hallgatjuk az időközben beállt sötétség hangjait. 
Igaz, messziről, de egy közeledő autó zaját hallom. Nézem Harryt, de ő még nem figyelt fel a hangra. Apa int, maradjak még. Ő viszont feláll. 
- Idegörlő ez a várakozás. - szólal meg a mellettem ülő.
- Hamarosan vége, hiszen percek múlva már itt lesznek.
- Micsoda? - túr ijedten a hajába - Mit fog anya szólni hozzám? 
- A viszontlátás, az, hogy jól vagy, most fontosabb lesz számára. 
- Igazad van. Most is a fia vagyok, mint mindig. 
Az érkező autó már a ház elé is ért. Én jelzek Harrynek, hogy kövessen. Egymás mellett, a házat megkerülve jutunk a főbejárathoz. Ott egy fekete terepjáró áll. Apa egy férfival beszél. Nem hallani, de sejtem miről beszélhetnek.
Érzem a mellettem lévő fiúból áradó feszültséget. 
- Nyugalom. Várd meg apa engedélyét! 
- Maradok, de nehéz. 
- Tudom. 
Apáék befejezik a beszélgetést. A férfi a kocsi hátsó ajtajához lép és kinyitja. Először egy idősebb, majd egy fiatalabb hölgy áll meg apa mellett, aki bemutatkozik az érkezőknek.  A kocsi csomagtartójából  egy bőrönd kerül elő, majd a kocsi el is hajt. 
- Fiúk, most már közelebb jöhettek. - szól apa.
Harry nagy lépteivel hamar mellettük terem, és miután apa engedélyét megkapja egy-egy rövid öleléssel üdvözli őket. Időt hagyva nekik, lassan  én is melléjük lépjek. Apára mosolygok.
- Harry, én már ismerem a vendégeinket, de a fiam nem.
- Louis, bemutatom az édesanyámat és a nővéremet.   
- Jó estét a hölgyeknek! - köszönök, majd apára nézve fejemmel a ház felé intek. 
- Hölgyeim, fiúk. Menjünk be a házba. 
Én azonnal a bőröndért lépek és követem a többieket. 
- Harry! Hozz poharakat és egy kancsó limonádét!- Hozom azonnal. Lou, segítenél nekem?
- Természetesen! Menjünk. 
A konyhában én a poharakat teszem egy tálcára. Harry a hűtő előtt áll. Mellé lépek.
- Nyugalom. Már biztonságban vannak.
- Tudom. - feleli, és nyugtató pár légvétel után nyitja ki a hűtőt. 
Én a tálcát az asztalra teszem, Harry pedig önt minden pohárba a hűsítő italból. Skylar egyik poharat édesanyja kezébe adja, aki mióta Harry leült a már megszokott helyére, le nem veszi fiáról a tekintetét.  
- Igyál mama! Ne félj, Harry most nem fog eltűnni.
- Asszonyom, a fia innen az engedélyem nélkül egy lépést nem tehet. Szóval fogyassza csak el azt a limonádét!
- Hiszek magának. 
Mégis úgy iszik, hogy tekintete fián nyugszik. Miután a poharak visszakerültek, apa a figyelmünket kéri. 
- Köszönöm, hogy együttműködtek a barátaimmal. 
- Ezt kérték tőlünk. Biztonságot ígértek. Kérték, bízzunk bennük. 
- Jól tették. Amit ők ígértek, azt én teljesítem, ha elfogadják. De azt hiszem, kezdjük az elején. Harryt két évre az ügyében eljáró bíró ide küldte a börtön helyett. A munkájával kell itt szolgálnia, ami egy ideig, miután beletanult a birtok adta dolgokba, remekül ment. Ügyesen elvégezte a rábízott, majd rászabott feladatokat. Be kell vallanom, rövid idő alatt vált betanított, jókedvű farmeremberke belőle.  Egy idő után  kicsit megváltozott. Kisebb hibákat követett el, amit én fáradsággal magyaráztam, de pár órája bevallotta, hogy a maguk miatti aggodalom okozza a változást, ami miatt nem tud úgy koncentrálni, ahogyan kell.
- Megérezted, hogy nyugtalanok vagyunk?  - teszi kezét fia arcára, aki immár a lába mellett ül a földön.
- Tudtam. Reméltem, hogy csak jelzésértékű fenyegetésig megy el.
- Csak az állandó jelenlétük okozott aggodalmat. - próbálja Harryt nyugtatni a nővére. 
- Ennek vége. Itt nyugalomban lesznek, amennyiben elfogadják az ajánlatomat.
- Kérem, ismertesse. 
Skaylar átlátja a helyzetet, hogy neki kell most édesanyja helyett is döntenie fordult apa felé.
- Harrynek még sok hónapot kell itt töltenie, hiszen szabad emberként kell, hogy elhagyja a birtokot.  Felajánlom, hogy maradjanak itt addig. A vendégszobát a fiúk már előkészítették. 
- Köszönjük.- mondja a lány.
- Köszönöm Paul.- szólal meg Harry.
- Magam is köszönöm a nagylelkűségét. Azért egy feltételt szabnék. Innentől minden házimunka a mi feladatunk lesz. 
Apát figyeltem, hiszen eddig a főzést ő végezte, a mosogatás és mosás a mi feladatunk volt. 
- Asszonyom. Hálára kötelez, de készüljön fel, magam is jó étvágyú vagyok, de a két fiú rajtam is túltesz. 
- Legyen alapanyag, a többit bízza csak rám. 
Megkönnyebbülten veszem tudomásul, hogy apa átengedi a konyhát Harry édesanyjának. 
- A takarítás, mosás az én feladatom holnaptól.
Harryvel egymásra néztünk. 
- Részemről örömmel adom át, és látom, Harry is megkönnyebbülve mond le eme tevékenységekről. 
- Akkor ezt meg is beszéltük. Fiam, Harryvel mutassátok meg merre van a konyha, és utána a vendégszobát.  Reggel a szokott időben kezdjük a napot. Jó éjszakát mindenkinek!
- Magának is uram. Köszönjük a hozzánk való jóságát.
- Ha hamarosan visszakapjuk azt a Harryt, akit igen csak megkedveltünk a fiammal, az megér bármit.
- A fiam jó gyerek, csak néha mások befolyásolása alá kerül, és nem mindig a jó  oldalon van. 
- Ha ezt a családja védelmében teszi, akkor talán megbocsátható. Ez most az az eset.  Fiam, induljatok, hiszen itt a reggel hamarosan. 
Bólintással jeleztem, megértettem finom utasítását.
Apa a szobája felé igyekszik, én pedig a felállva várom, hogy a többiek csatlakozzanak hozzám a ház gyors bemutatásához. 
- Édesanyám, itt szerető emberek laknak. 
- Akik szeretnék, ha a biztonságérzet mellett, az isfontos legyen, hogy jól érezd magad.- mondom reménykedve.
- Louis, tudom az is meglesz hamarosan. 
A vendég szoba közepén állunk, miután a konyhát megmutattuk az érkezőknek.
- Édesanyám, meg tud nekem valaha bocsátani? - lép Harry édesanyja elé. 
- Fiam, én soha nem haragudtam rád. - teszi két tenyerét Harry arcára. - Magamat okoltam, mert nem tudtam megadni neked azt, amit egy anyának kellene.
- Ezt felejtse el! Én akartam kicsit rossz fiú lenni, de nem a megfelelő társasághoz csapódtam. Most már bánom, és ha tehetném visszaforgatnám az idő kerekét.
- Ha már ezt gondolod, ki is mondod, akkor tényleg megbántad a dolgot. A sors a büntetést is ki rótta rád.
- Olyan emberekhez küldött, akik szabad emberként akarnak látni. Segítenek nekem, és most a családomnak is.
- Öcsikém, ezt mi az elvégzett munkánkkal háláljuk meg. Gyere ide, te! 
Nézem, ahogy Harry a kitárt károk közé lép, és hagyja magát nővére által megölelni, az eddig magát tartó fiú zokogva hajtja fejét testvére vállára, aki szeretettel teli mozdulatokkal simogatja hátát.
Sok dolgot láttam már, de azt, amit az elmúlt percekben, olyat még nem. Anyai és testvéri szeretet mindent elsöprő erejét. Lehunyom szemeimet, hiszen nem tartozom ide. Hátrálni kezdek, de egy kéz megállít.
- Louis, tudom Harry soha nem fogja bevallani, de te vagy az, aki rá tudja venni, hogy kérjen segítséget.
- Csak annyit mondtam, ne féljen apától. Azt, hogy itt fogunk állni így együtt, arra nem gondoltam. - mondom.   Skaylar mellém lép, és  magához ölel, mintha réges régen ismernénk egymást. 
-  Kérlek, áruld el nekem, mikor kezdődik itt az élet a birtokon!
-  Reggel apa az első,aki felébred. Mi öt órakor kelünk,   mire a konyhába érünk, apa már kávéval vár minket. Szerintem ez maradjon meg neki. Utána indulunk a reggeli a birtokon rutin dolognak számító feladatok ellátásához. Reggeli 8 órakor. Addigra a jószágok rendben vannak.

Üdvözlet ismét kedves olvasó. Remélem sikerült a meglepim, ami a gyors folytatást eredményezte.  Az előző rész hónapokig pihent a füzet lapjain, ezt a részt már munka közben/ demens  83 éves nénire vigyázok, aki időnként több órát is alszik/ telefonba írva született.  A lényeg, van mit olvasnod.
Köszi, hogy vagy mellettem.
Nagy ölelés. Millió puszi.
                         Moncsi 😍