Üdvözöllek Kedves Olvasó!  Örülök, hogy újra itt vagy.  Igen én még létezem.  Az élet nem mindig úgy alakul, ahogyan tervezi az ember.A következő rész az előző közvetlen folytatása.

Louis

- Reggel apa az első, aki felébred. Mi öt órakor kelünk, és mire a konyhába érünk kávéval vár minket. Szerintem ez maradjon meg neki. Utána indulunk a reggeli, a birtokon rutin dolognak számító teendők ellátásához. Reggeli nyolcórakor. Addigra a jószágok rendben vannak. A konyhából nyílik a kamra, ami az alapanyagot rejti a főzéshez. Gondolom édesanyád majd jelzi, ha szüksége lesz valamire.

- Így lesz Louis. Pár nap türelmet azért kérünk. Látod, anya most csak Harryt látja, de ha reggel is látni fogja, akkor talán elhiszi majd a történteket.

- Az öcséd is csak akkor hitte el, hogy itt van, hogy bizony emberi körülmények között lesz, amikor reggel a szobájában ébredt. Azóta is ragaszkodik a matrachoz, amin az első éjszakát töltötte. Nem készültem el az ágykerettel mire megérkezett.

- Ez az én öcsém. - nézz szeretetteljes tekintettel az ágy felé, ahol Harry, mint egy kisgyerek élvezi édesanyja szeretetét. - Köszönöm.

- Apának jár a köszönet. Én csak Harry mellette álltam.

- Hidd el, erre van neki a legjobban szüksége.

- Az utóbbi hetekben egyedül akart megbirkózni a gondjaival. Tudtam a titkáról. Egy ideig figyeltem, de ma már közbe kellett lépnem.

- Miért?

- Nem akartam elveszíteni, mert valami nagy butaságot csinál. Azt akarom, hogy a kiszabott idő lejártakor hagyja el a birtokot, kezében a szabaduló okirattal, ami már most apa fiókjában van, csak alá kell majd írni.

- Féltetted? - kérdezte Skylar.

- Igen. Az eltelt hónapok alatt a barátom lett. Tudom, csak két évre kaptam, azt akarom, hogy az utolsó napig mellettem legyen.

- Bízz benne, hogy hosszú távú barátság lesz ez.

Skylar a családjához lép, és lefejti édesanyja Harry kezét szorongató ujjait.

- Anya, Harry holnap is itt lesz.

- Biztos? - néz először lányára, majd rám.

- Apa a biztonságukat garantálta, én pedig azt, hogy a fia nem megy innen sehová! Nem engedem! Sok dolga van még a tyúkudvarban.

Szavaimra három szempár néz rám. Kettő kíváncsi, egy pedig huncut tekintettel.

- Szerintem lesz pár mesedélután, amin meghallgatjuk, hogyan lett Harry farmerpalánta

- Na de nővérkém, már igazi farmer vagyok. Ha tudnád, mennyi mindent megtanultam.

- Kettőt nagyon jól. - mondom kuncogva.

- Igen Louis. Gyorsabban kell futni, mint a kakas, különben a hátsóm bánja, de túljárni az eszén is jó móka. - szól, de kimondott szavai jelzik most már mosolyogva gondol vissza azokra az időkre.

- Fiúk, itt az ideje, hogy tényleg aludjunk pár órát. Anya, engedd, hogy Harry a szobájába menjen.

- Mama, sokat kell dolgoznom, de minden szabad percemet melletted fogom tölteni.

- Asszonyom, így legalább tudni fogom, hol keressem majd Harryt.

Az említett csak bólint és mellém lép.

- Menjünk Lou. Tényleg alig maradt pár óra az éjszakából. - néz fel a szekrényen lévő órára.

Együtt lépünk az ajtóhoz. Én lépek ki hamarabb, de csak addig megyek, hogy megfordulva együtt kívánunk jó éjszakát a bent maradóknak.

- Lou, gyere egy percre a szobámba.

Csak bólintok és követem. Nem lepődőm meg azon, ami történik. Azt akarja, hogy mellette legyek. Áll a szoba közepén és könnyei egymás után hagyják el eddigi rejtekhelyüket.

- Na gyere ide! - két lépéssel mellette termek, karjaim közé zárom. - Sírd csak ki az utóbbi időben felhalmozódó könnyeidet.

Válasz zokogás formában érkezett. Tudom, erre van szüksége, hogy újra a hetekkel korábbi Harryt visszakapjam.

- Köszönöm. - höppögi percekkel később.

- Ha jobban érzed magad, akkor megérte a melletted töltött pár perc. Vissza akarom kapni azt a Harryt, aki hetekkel ezelőtt voltál.

- Hamarosan melletted lesz. Ígérem.

- Rendben. Próbálj meg aludni.

- Azon leszek, de már most tudom hosszú lesz a holnapi nap.

- Hosszú, de nyugodt. Ne feledd, apa újra a munkához való teljes hozzáállásodat szeretné látni.

- Tudom!

Az ajtó felé hátrálok, hogy tényleg nyugovóra térjek.

- Lou! Kérhetek valamit?

- Az iménti pár perc a kettőnk titka marad.

- Köszönöm. Csak te ismerheted a bőgőmasina Harryt. Senki más.

- Az a Harry is te vagy, csak az a gyengébb éned.

- Igen tudom, de azt csak neked van jogod látni. Azt tud, a családom után te és édesapád a legfontosabb személy az életemben.

- A bíró úrtól kaptál minket. Róla se g6felejtkezz el.

- Igazad van. Ő az ötödik.

- Próbálj aludni Harry.

- Te is Louis. Jó éjszakát.

Egy fejbiccentéssel köszönök el tőle.

A mai nap, pedig csak szemlélője voltam a történteknek, mégis megviselt. Apa azonnali segítőkészsége Harry iránti szeretetét jelenti.

Az, amit a mellettem lévő szobában biztosan ébren fekvő fiú eddig mutatott itt léte alatt, elég volt, hogy higgyen neki.

Hitt Harrynek, és segített neki, hogy nyugodtan élhessen velünk továbbra is.

Harry.

Tudom, aludnom kellene, de nem megy. A hold éppen bevilágít az ablakon. A plafonra emelem tekintetemet.

A reggeli szökéssel kapcsolatos gondolataimat nagyon szégyellem. Szerencsere Louis időben érkezett. Szavai bátorságot adtak, hogy Paul elé merjek állni. Örökké hálás leszek nekik. Biztonságban vannak anyáék. A tudat, hogy nem fog bajuk esni hatalmas megkönnyebbülés. Reggeltől ismét teljes odaadással kell dolgoznom. A szavakon és a munkámon kívül semmim sincs, amivel a hálámat tudom kifejezni, mégis érzem, ez elég nekik.

- Ébren vagyok! - szólok, amikor az ajtó halkan kinyílik.

- Akkor a konyhában találkozunk.

Louis megtartotta a jó szokását és minden reggel benyit, ellenőrzi, ébren vagyok-e. Pár perc elteltével magam is Paul és Lou társaságában kortyolom a most létfontosságú vált kávét.

- Fiúk, csak a szokásos dolgok várnak rátok. Semmi más feladat nem lesz. A tegnap esti órák történései kicsit átírtak a mai napra betervezett dolgokat. Egy nap csúszással nem lesz gond. Holnaptól pedig azt akarom, hogy teljes odaadással a birtokra koncentráljatok.

- Megértettük! - feleli Louis helyettem is.

- Köszönöm, hogy ilyen türelmes hozzám.

- Harry! Ideérkezés napján tettél egy ígéretet, ami nem saját akaratod miatt veszélybe került. Sikerült megoldani. Ez a lényeg.

- Az ígéretet be akarom tartani.

- Tudom. Louissal mi is ezt akarjuk. Ne feledd, bizalommal sok kellemetlen percet lehet megspórolni.

- Ezt most megtanultam.

- Helyes. Ha üresek azok a bögrék gyerünk dolgozni.

Louval egyszerre tesszük le a bögrét és indulunk a dolgainkra.

- Reggelinél találkozunk!

Egy fülig érő vigyorral bólogatok.

A tyúkudvar felé haladok. Örülök, hogy tegnap Lou időben érkezett a fához, mert így sikerült megakadályoznia, hogy életem legbutább tettét hajtsam végre.

A hajnali munkaterületre érve, most még az igencsak gyűlölt kakast is szívélyesen üdvözölöm.

Köszönöm, hogy a hosszú kihagyás után is elolvastad soraimat.  Millió puszi.