Szép napot mindenkinek. Üdv újra nálam.  Az asztalfiókom kirepítette ezt a történetet. Azt akarta, hogy ti is olvassátok. Engedtem az erőszaknak. :)  :)  Sok szeretettel!!

Harry szemszöge

Harry Styles! - hallom a bíró hangját. – A tett, amit elkövetett, az súlyos büntetést vonhat maga után. Majdnem agyonverni egy embert!

- Én ártatlan vagyok, bíró úr. Hozzá sem értem az áldozathoz.

- Ott volt és ez elég, hogy bűnös legyen! Nem állította le a többieket, miért?

- Nem tudom. – hajtom le a fejemet.

Igen, végig néztem, hogy az idősebb haverjaim összevernek egy férfit, mert az nem adta át a kért pénzt. Most tizenhét évesen itt állok a bíróval szemben és az ítéletemre várok. A bírói ruhába bújtatott embertől függ most az életem. Az ítélet, amit kiró rám egy életre elrendezheti sorsomat. Az elmúlt hetek alatt igen sok variációt hallottam, ami megeshet velem az ítélethirdetés után. A börtöntől a javítóintézeten keresztül az állandó nevelő felügyeletig akármelyik kiszabható rám. Hogy én melyiket akarom? Mivel tudom nem úszom meg, talán a nevelő felügyelettel kiegyeznék. Bár nem tudom ez mit takar, de mind közül ez a legkedvezőbb hangzású. Bár ki tudja. A felügyelőtől függ minden bizonnyal.

Fiatalember! Kérdeztem valamit!

A bíró hangja jutott el a tudatomig.

- Bocsánat. - néztem rá. – Kérem uram, ismételje meg a kérdést!

- Tudni szeretném, ha a döntésem esetleg nem a négy fal közé zárná, akkor milyen esélyekkel válna a javára a jövőt illetően!

- Uram, a sorsom a kezében van. A döntést meg kell hoznia, nekem azt el kell fogadnom. Egyet ígérhetek. Megtanultam, hogy egy pillanat alatt hatalmasat fordulhat az eddigi élet. Pillanat alatt el lehet veszíteni azt a keveset is, amije van az embernek.

- Ahogyan az is elvesztett sok mindent, akit a haverjaival bántottak. Már soha nem lesz olyan az élete, mint volt.

- Bíró úr, az enyém sem. Rossz barátokat kerestem, csak mert tartozni akartam valahová. Most egy ideig egy bírói döntés fogja alakítani életemet.

- A bíróság most egy időre visszavonul. Pontban 13:00 órakor ítélethirdetés.

Ránézek a teremben lévő fali órára, amin alig múlt el 11:00 óra. Még csaknem két óra bizonytalanság. Nézem, ahogyan a bíró elhagyja a helyiséget, majd az őr, aki ma reggeltől velem van, int, hogy felállhatok és miután az ajtó felé mutat, arra indultam.

Egy kisebb, alig pár négyzetméteres helyiségbe vezet, ahol szék és asztalon kívül nincs más

- Tessék, ez a tied! – ad a kezembe, amin a bilincs reggeltől rajta van egy flakon vizet.

- Köszönöm. - fogom meg és egy huzamra ki is ittam.

- Szomjas voltál, úgy látom. – veszi vissza az üres flakont az őr.

- Igen. Köszönöm a figyelmességet.

- Remélem, egy életre megtanultad a leckét.

A férfi szavaira felkapom a fejemet, de válaszolni nem merek. Csupán egy bólintással feleltem.

- Helyes. A bíró döntését fogadd el. Tégy úgy, ahogy elrendeli.

- Úgy fogok - mondom, majd kezeimet az asztalra helyezve némán várakozok.

A mellém rendelt őr magamra hagyott, és a zár kattanása jelezte, csak akkor jön értem, amikor vissza kell menni a tárgyalóterembe.

A percek lassan telnek. Bátorságomat összeszedve felállok, és az ablakhoz lépkedek. Tekintetem az égre emelem, ahol a Nap éppen előbújik a felhők mögül.

- Ez égi jel lenne? – suttogom. - Talán valami jót, bizakodásra okot adó üzenet számomra? Mit szab ki rám a bíró? Falak, vagy csak korlátok közé zárat? Lehetek még önmagam, ha csak egy kicsit is? Élhetek, vagy csak létezni fogok? Ha felügyelőt kapok, ő milyen lesz? Vaskalapos, hogy emberséges? Meglátja bennem azt az elveszett kamaszt, aki lenni szerettem volna?

Kérdések, amik most megválaszolatlanul maradnak, de talán majd egyszer megkapom a választ is. Lehet pár nap, lehet évek kellenek hozzá.

Louis szemszöge.

- Apám, nézd, egy levél érkezett a bíróságról. Valakit ismét rád akarnak bízni, hogy próbálj embert faragni belőle?

Amint átadom a levelet és apám meglátja a bélyegzőt, szemét lehunyja és válasza is azonnal érkezik.

- Igen, fiam. Dredd bíró ismét rám bíz egy, ahogy ő mondja egy eltévelyedett lelket.

- Remélem, neki már fogsz tudni segíteni, és nem kell idő előtt visszaküldened. Apám a levelet olvassa majd így szól.

- Louis Tomlinson, eddig te, mint szemlélő voltál jelen, most viszont aktív részvevője is leszel.

- Hogyan? – teszem fel meglepetten a kérdést.

Az én húsz életévemmel, visszahúzódó félénk viselkedésemmel eddig csak távolról figyeltem apám ebbéli munkáját. Jó viszonyban volt a város legismertebb, talán a legigazságosabb bírójával, aki rábeszélte, legyen része az általa kiszabott végzés végrehajtásában.

- Egy tizenhét éves fiút fognak holnap idehozni.

- Hogy kit? – néztem kerek szemekkel, szemem elé lógó frufrumat elsimítva.

- Egy fiatal fiút, aki ezek szerint - mutatta a papírra írt sorokat felém -, rosszkor volt rossz helyen.

Percekig elképedve nézhettem magam elé mert apám odajön hozzám.

- Na menj és tedd rendbe a szobád melletti helyiséget! A pajtában mindent megtalálsz. Asztal, szék, talán egy matrac is akad. Ágyat készítünk később.

- Meddig lesz itt? – kérdeztem, amikor eljutottak végre a tudatomig apám szavai.

- Két évig.

Eddig a pincében voltak azok, akiket apának kellett volna jobb belátásra téríteni. Most pedig a házban akarja elszállásolni és pont mellettem. Ráadásul nekem kell rendbe tenni, berendezni a szobáját is. Igaz, egy fiatal fiúról van szó, de akkor is akár börtönbe is lehetne.

- Na menj, fiam. Harry holnap délelőtt itt is lesz. A bíró maga kíséri ide.

Érdekesnek találom az hangzottokat. Vagy olyan kisugárzása van a fiúnak, hogy az ujja köré csavarta a bírót, vagy a bíró gondolja úgy, hogy megérdemel egy általunk kapott esélyt. Na de mindegy. Megteszem, amit kért apa. Rendbe rakom a szobát, ahogy kérte. Remélem nem fog gondot okozni, és nem fogom apa csalódott állapotát látni, amikor idő előtt bilincsben viszik el a rábízott embert, mert viselkedése miatt maga kérte, vigyék el innen.

Ahogy összeszedtem a takarításhoz mindent, és már a szoba felé lépkedek, egy gondolat férkőzik a fejembe. A gondolat, olyan lehetetlennek tűnik, ezért nem törődve vele látok hozzá Harry szobájának kialakításához. 

Remélem tetszett. Igyekszem a folytatással. MIllió puszi, nagy ölelés. Moncsi.