-Mond Kevin...-kezdek bele lassan mondandómba.Le hajtom a fejem.Most nem bírnék a szemébe nézni.-Léteznek,démonok?-kérdezem nagy nehezen.Szinte hallom ahogy meglepődik de hamar mosolygásba megy át.

-Igen.Ők azok akik megrontják az embereket majd a pokolba taszítják.

Ööö...Nos én nem ilyesfajta démonra gondoltam...-motyogom.Fel idézem magamban az emlékeimet róluk.-Ha nem olyanokra aki emberibbek az embereknél és könyörületesebbek az angyaloknál.Öntelt izomagyúak...-felugrik bennem az emlék amikor Dantalion először vesz részt a tesi órán.Mindenki csodálta hisz ő volt ott a legerősebb hülye izomagyú barom.Ennek ellenére meg mosolyogtat az emlék ahányszor csak az eszembe jut...-Kölykök aki jobban szeretik az édességet a rendes ételeknél...-eszembe jut miként ette folyton a kekszet.-Vagy épp az osztály élén álltak...-aztán ott van az osztály elnök.Más néven Camio...Ekkor megrázom a fejem.Még is miket hadoválok én itt?!?-Ha? Sajnálom ma nem egészen vagyok magamnál.-mondom majd elhagyom a templomot.Nem értem magamat...Inkább arra kéne koncentrálnom hogyan fogom ki fizetni s következő félévem tandíját.Gondolataimba merülve azonban saját lábamba megbotlok így a családi ékszer mely eddig z egyenruhám belső zsebemben volt...

-A családi ékszer!-mondom hangosan ahogy a földön gurul.Már éppen hajolnék is le érte amikor valaki már meg is teszi helyettem.

-Jobban kéne vigyáznod rá.Elvégre hozzád tartozik.-mondja miközben kezei közt meg forgatja a gyűrűt.Kikerekedett szemekkel kezdem pásztázni őt.Még is mit keres ő itt?!?

-Még is miért vagy itt?-kérdezem meglepődve.Még a világért se mondanám neki hogy mennyire is jól esik látni őt...

-Oh,hát...Igazából most sem kéne itt lennem.Az egyetlen ok amiért itt vagyok az te vagy.Itt az ideje hogy te is velem gyere...

-Még is hova?-vonom fel szemöldököm.

-A pokolba.-nagy szemekkel pislogok rá.Hátat fordítok neki majd elsétálok.Vagyis...Sétálnék ha nem állítana meg benne.Karomnál fogva ránt vissza magához.Egyik kezével enyémet fogja amit össze is kulcsol, míg a másik keze derekamon pihen.Basszus nem tudok ki szabadulni!-Ne játszd a hű realistát.-suttogja fülembe.Meg borzongok meleg leheletétől.

  Mire feleszmélek már nem is a kollégiumban találom magamat.Egy vörös és fekete színekbe burkolózott trónteremben álltam mellettem persze Dantalion.Arcán széles vigyor van.Csak ekkor vettem észre hogy  trónterem másik végében egy igen ismerős személy állt.Végig engem néz.Piros szemeit az enyémekbe vájja. Egy feket ing és nadrág van rajta és végül egy fekete lakk cipő.

-Már vártalak, Salamon.-mondja nagy vigyorral az arcán. Fáradtan sóhajtok egyet.

-Az én nevem William Twining.-morgom, mint egykor Dantalionnak, Sytry-nak és a diák elnöknek. Erre most meg jön a pokol ura.

-Milyen kis fontoskodó.-motyogja miközben egyre csak közeledik hozzám.-De a származásod akkor sem tudod tagadni.-már előttem áll.(oké ezt még én magam is megbánom hogy így írtam le xd) -Ugyan azok a ragyogó még is tekintélyt parancsoló zöld szemek.-egyik kezével közre fogja államat majd felfelé biccenti hogy szemeibe nézzek. Furcsa érzések keringenek bennem. Nem merek megmozdulni. Mi ez a ... Aura?-És még az a bársonyos szőke haj.-miután elengedi állam, egy haj tincsemet kezdi el csesztetni. Még is mi a franc van ezzel?!?

-Lucifer. Most már...-szólal meg Dantalion de mielőtt folytatná Lucifer a szavába vág.

-Nyugi, kis démonom.-fordul ezután felé.-Nem szándékozom el venni tőled végülis már AKKOR is egy igen csak közeli kapcsolatban voltatok... Nem igaz?-össze húzom szemöldököm. Még is miről... Beszélnek?

-Most elmegyünk.-mondja magához húzva Dantalion.

-Ilyet se látni minden nap. Egy féltékeny démon.-kuncogja Lucifer. Ezután egy másod perc alatt termünk egy másik helyiségben. Egy igen sötét szobában vagyunk ahol minden fekete és vörös színekben pompázik.

-Mikor viszel haza? Tudod nekem még kikéne fizetnem a következő félévem tandíját.-morgom kelletlenül.

-Egy darabig biztos nem mész vissza. Egy angyalok és démonok közti háborúról van szó ami most kezd ténylegesen rosszra fordulni. Szeretném ha még sokáig életben maradnál... Elektorom.-mondja mosolyogva mire csak egy 'ch' hangot adok ki. Ha most megint el fogja kezdeni ezt a hülyeséget akkor azt nagyon megbánja.

-Elég! Haza akarok menni. Nem maradok itt! Elegem van ebből az egészből. Elektor, démonok, angyalok, háború ehhez sem...

-De igenis van hozzá közöd. Tetszik vagy sem de te vagy Salamon le származottja. Még mindig játszani akarod a hű realistát?-kérdezi, miközben tekintete az enyémet keresi.-Akkor én mi vagyok a számodra?-két kezét arcomra teszi. Egymás szemibe nézünk. Oh, milyen ismerős ez a helyzet... Érzem ahogy arcomra halvány pír fut végig...

Vissza emlékezés...

-Ha valóban Salamon le származottja vagyok akkor jogomban áll parancsolni, Dantalion nagyhercegnek, ahogy jónak látom.-le ülök az egyik padra. Kerülöm tekintetét ezért inkább a földet nézem. -Akkor csak egy parancsom van. Soha többé ne kerülj a szemem elé.-suttogom. Hallom ahogy élesen be szívja a lebegőt.

-Rendben van.-most rajtam a sor hogy meg lepődjek. Eddig foggal körömmel harcolt azért hogy mellettem maradhasson most meg...-De fontold meg ezt: A parancsaidat csak a 72 oszlop tagjai követik. Más démonok is jöhetnek érted. És még egy dolog. Nem a származásod az oka hogy tudsz nekem parancsolni. 

-MI?!?-akadok ki amit persze figyelmen kívül hagy.

-Nos elmondtad amit akartál, most elmondom én is az enyémet.-egyre csak közeledik hozzám míg nem teljesen fölém kerekedik.Egyik kezével támasztja magát a széken míg másik kezével arcomra simít. -Miért nem emlékszel? -a szemeibe nézek, mintha abban meglátnám az igazságot. Ehelyett csak a kétségbeesést látom benne...-Most is a szemembe nézel és megtagadsz? Vajon csak egy álom vagyok a számodra? Meg tudlak érinteni.-végül mindkét kezét arcomra teszik és vonja közelebb az ő arcához. Szinte a levegő is meg reked bennem. Miért ver ilyen hevesen a szívem...?-Még mindig, egy illuzió lennék?

Vissza emlékezés vége...

-William!- ébreszt fel gondolataimból Dantalion. Már megint... Ha éles helyzetbe kerülök akkor felbukkan előttem egy emlék amit igen élethűen benne vagyok.

-MI az már?-morgok rá.

-Tudnod kell hogy mindent csak érted teszek.-mondj mosolyogva amitől nem is tudom miért, de elpirulok. Miért van ez ha a közelemben van? -Ne jöjj ennyire zavarba... Salamon.-mondja szemembe nézve. Idegesen hajtom le a fejem és hunyom be szemeimet. Miért idegesít ennyire ha ő hív Salamonnak? Olyan ideges leszek tőle hogy képes lennék mindenkit megölni...Olyan furcsa száj íz van a számban, s olyankor pedig a szívem is össze szorul. Próbálom ezeket az érzéseket el rejteni magamban nagyon mélyen.

-Hagyd abba...-motyogom.

-M-mit?-kérdi értetlenül. Miért csinál úgy, mint aki semmit sem tud? Pedig tudja pontosan jól hogy miről beszélek...

-Olyan hülye vagy... Miért csinálsz úgy mintha soha semmit sem tudnál?!? Hát nem veszed észre magad?!?-emelem fel hangomat. Tekintetében értetlenkedés folyik össze a haraggal.

-Hogy én?-mutat magára mire bólintok egyet.-Ezt mondja az aki nem veszi észre mások érzéseit és bele gázol. Hát nem veszed észre mit meg nem teszek egy olyan lélekért aki még csak figyelembe sem vesz? Akit nem érdekli mi fog történni velem?- értetlenül nézek rá. Egyszerűen nem értem őt... Hisz ő egy démon.... A démonoknak nincs érzéseik... Vagy igen? Erről ismételten csak eszembe jutott egy régi emlék...

Vissza emlékezés...

Azok az izék mind engem akarnak megölni? Akadok ki magamban.

-Baelberith alárendeltjei. Mennyi aj van vele.-mondja Dantalion miközben feléjük pördül a levegőben. -Nos, le mészárolom mindet.-a szeme... Olyan nem-e világiak... Mintha ott kavarogna minden amit valaha láttam. Kezét feléjük nyújtva tüzet "varázsol" és tünteti el azokat az izéket... Látom szemében az élvezetet ahogy megöli azokat...A nagy vigyor az arcán már csak hab a tortán...Ahogy a szél bele kap egy kósza hajtincsébe... Ahogy a köpenye meglebben ezzel sokkal méltóságteljesebb kinézetet adva magára...Látszik ahogy egyre az őrület határán el veszik... Azt hiszem itt az ideje le állítanom...

-Dantalion!-kiabálom nevét ami...Ne egészem volt jó ötlet. Az egyik démon engem észre véve kezd el fény sebességgel megközelíteni. Le hunyom szememet. Ekkor mintha egy láthatatlan erő szabadult volna fel bennem ami egy lila fény testesíti meg és végez a venném szemben álló démonnal. De ezután Dantaliont veszi célba. Fájdalmasan kezd el üvölteni. Mintha ezernyi kést szúrnának bele a mellkasomba, olyan rossz így látni...A szenvedő arcát.

-Kérem vonuljon fedezékbe William-sama. Nem jó ötlet Dantalion-sama közelében maradni.-jelenik meg a kecske komornyik is.-Ha szabadon engedi a teljes erejét akkor valószínüleg az iskola a földdel lesz egyenlő.

-Dantalion...-mondom nevét. Ekkor a mágikus erő eltűnik. Felém fordul, tűz piros szemeit az enyémekbe fúrva. Meg hökkenek hisz Dantalion még sosem nézett rám így.. Fény sebessgéggel halad felém.Egyik kezét torkomra teszi és nyom le a földre majd húz végig rajta és emel fel a levegőbe. Próbálok levegőhöz jutni. Kezemmel próbálom a kezét le vakarni magamról de olyankor még erőssebben szorít. Basszus meg fogok halni? 

-Salamon?-erre az egy pillanatra normális volt még ha csak nem is a nevemet mondta...

Vissza emlékezés vége...

-Mi az amiért mind ezt meg teszed értem?-kérdezem megtöve. Annyira elegem van mér mindenből hogy már semmi se érdekel...

-Te tényleg buta vagy ilyen téren...-mosolyogva ingatja fejét miközben tekintetét enyémbe fúrja.-Mindgóig is kedveltelek... William...

-Ha kedvelsz is az nem én vagyok. Akit te kedvelsz az Salamon.-vágom oda neki mire meg hökkenve vizslat engem. Most meg min lepődött meg így?!?

-T-te fé-féltékeny va-vagy Sal-Salamonra?

-Mi? Nem!

-Persze persze.-mosolyogva legyint egyet. -William?

-Igen?

-Meg csókolhatlak?-nem mondok semmit. Nem akarom hogy lássa vörös arcomat. Ez annyira gáz.-Akit kedvelek az William Twining... Aki mindig önmagét adja bármilyen helyzetben is van...-végül pedig ajkai... az enyémeket surolják. Azt hiszem ez az...Amire vágytam mindig is...

  Bogarak...Annyira nehéz volt ezt megírnom hogy azt hittem meghalok. Nem nem azért mert nem volt ihletem. De bőven van még ihletem csak a suli.... A SULI!!! Na igen már most a tököm tele van mindennel. De beszéjünk másról.

Kinek hogy tetszett a Banana fish új része? Mindenki véleményét szívesen fogadom a kommentek közt. Na igen Ash és Eiji nagyon cukik együtt habár Ash jobban jer ha vissza húzza a seggét Eijihez és akkor nem leszünk rosszban...

A másik meg ...Satsuriku no tenshi...Gyerekek én azon meghaltam! Kedves  @MissTuuro105 ha látod ezt a posztot akkor mond meg drága Zackie "barátunknak" hogy amit érez , amiért Ray-el EGYÜTT ki akar jutni arról a helyről...Azt hívját SZERELEMNEK!!! 

Nos ennyi lettem volna. Aki esetleg most látja eme kis történetet úgy... *rá néz az órára* 0:20-kor annak oyasumi (de mondjuk ki az az őrült aki még rajtam kívül fent van xd) Aki meg reggel olvassa annak Ohayo!

U.t: Ha tetszett eme szösszenet akkor kérlek vote-olj és írd le véleményedet egy kommentben! :D Ja igen és továbbra is várom a kéréseket! Csak nyugodtan emberek, nem harapok :D