-Sajnálom, Dipper.-mondja Ford bácsi miközben át karolja a vállamat.

-Már nem számít.-mondom könnyekkel küszködve miközben le rázom magamról a karját. Most már semmi sem érdekel. Sírva rohantam vissza a kalyibába.Mabel is pont a nappaliban volt és szomorúan nézett utánam.Nem jön megkérdezni mi a bajom.Vagyis Mabel tud mindenről. A takarom alá bújok mintha megvédene a kinti világtól.Bárcsak így lenne.                                                   

1 hete már biztos hogy aligha nem ettem semmit,inni sem iszok semmit.A világ fakó minden fekete-fehér.Már semmi sem olyan,mint mikor Bill még itt volt.Az én hibám.Ha kiszabadítom és alkut kötöttem volna vele akkor Fordnak nem lett volna oka rá hogy elküldje egy másik dimenzióba. De azért jó tudni hogy nem hallt meg.                                                                                              

Úgy döntök veszek egy sétát az erdőben. Így hát fel kapok magamra egy pulcsit és a cipőmet.Észrevétlenül jutok ki a kalyibából.Ford bácsival azóta nem is beszéltem,habár Stan bácsi próbált beszélni velem elküldtem.Egyedül Mabel volt az aki nem is érdeklődött felőlem. Nem kérdezte meg hogy mi ez az egész. Még csak nem is a padlás szobában aludt ha nem a másikban melyet még anno Soos talált.

Arra a helyre megyek ahol Bill szobra mostanra darabokban hever. Sajnálom,Bill.Annyira hiányzol. Fel nézek az égre.Hirtelen valami hideg borzongást érzek a tarkomnál.Hátra fordulok de nincs ott senki.De érzem hogy valaki itt van.De hiába nézek jobbra is balra is nincs itt senki.Csak én vagyok itt.Mondjuk ki az a hülye rajtam kívül itt lenne?Nagyon senki.Vagy talán még is...?

-Szervusz.-hallok egy hangot jobb oldalról.Ijedten fordulok felé.Könnyeim meg erednek.Szőke fürtjei vannak egy kis feketével.Szemei pedig arany színűek.Sárga póló és egy fekete nadrág van rajta,végül egy torna cipő.-Hé azért nem kell sírni.-kedvesen mosolyog miközben kezeit maga elé emeli.

-te vagy...

-Ahh bocsi. A nevem Haru.-elkerekedett szemekkel nézem őt.Szemeből még mindig folynak a könnyek meg állás nélkül.Kezemmel próbálom letörölni őket nagy nehezen.Haru gyorsan oda rohan hozzám.Rá nézek és egyből ő jut az eszembe.A hangja,az arca,a szemei,az illata is olyan,mint Billnek.

-Bill...-mondom ki a nevét amire Haru kicsit meglepődik majd elmosolyodik.Arca két oldalán gödröcskék jelennek meg.-Itt van melletted.-suttogja a fülembe majd elhajol tőlem.Szemeim ismét elkerekednek.Ezután megfordul.Kezével még hátra int nekem.-Még találkozunk.-rohanok utána mint az örült de mintha a föld nyelte volna el.

-Várj!!!Gyere vissza.Bi-... Haruuu!!!-de hiába kiabálok utána,nézek balra-jobbra ő már eltűnt.Sóhajtok és inkább vissza megyek a kalyibába.Le dőlök a kanapéra majd be kapcsolom a Tv-ét.Kapcsolom de hiába semmi jó nincs a Tv-ben.Éppen ki kapcsoltam volna a Tv-ét mikor is Mabel ront be a szobába.

-Szeva tesó. Ezt neked csináltam.-nyújt nekem egy tányért amiben a kedvenc ételem van.Korogni kezd a hasam mire Mabel elkuncogja magát.Valahogy rossz érzésem van.Mabelre sandítok.

-Mabel...Mit akarsz tőlem?-kérdezem meg mire össze rándul.Hangom hűvös és gondolom nem tudja hova tenni ezt a hirtelen változást.Még magas sem értem.

-Csak be akartam mutatni az új "barátomat"-motyogja miközben kezével a pulcsija alját morzsolgatja.Próbálok rá mosolyogni hogy oké de elég nehezen megy.Heves bólogat majd ki megy a szobából.Sóhajtok egyet."Barát" mi,Mabel. Pár perc múlva már vissza is jön mellette pedig...

-Haru??!!

-Ó,ismeritem egymást?-kérdezi Mabel meglepődve.

-Hmh. Végül is én jól ismerem a bátyádat.-mondja mosolyogva.Le hajtom a fejem Mabel pedig kicsit szomorúan felém sandít.

-Haru... Ki vagy te?-kérdezem miközben tekintetem rá vezetem. Miért olyan,mint Bill?Az ikertestvére is lehetne!

-A nevem Haru. És nagyon jól ismerlek téged,Dipper.Legyen ennyi elég.-fáradtan mosolyog mire össze húzom szemöldököm.Sóhajt majd beszélni kezd.-Bill egy "szolgálója" vagyok.A lelke bennem van és megkért hogy vigyázzak rád.-könnyek mardossák a szemem.Magához ölel szorosan.Két kezemmel a pólójába kapaszkodok.-Ne aggódj,Dipper. Bill itt van melletted.Még ha nem is látod ő mindig itt lesz melletted.Sosem hagy el.-kedves szavai késként fúródnak a hátamba.Szívem össze szorul.

-Bill...Bill...Bill...Szeretlek.-súgom miközben még erősebben szorítom a pólóját.

-Ne aggódj...Ő is szeret téged.-suttogja a fülembe.

       5 teljes év telt el azóta.Haru sem jelentkezik eltűnt mellőlem.Semmim se maradt.Ford és Stan bácsi is meghaltak.Mabel össze jött egy hapsival és most elköltözött vele Californiába.Ford elment anélkül hogy kibékültünk volna.Egyedül élek a kalyibában.Soos még mindig együtt van Melodyval, Wendy is megtalálta a szerelmét. Én vagyok az egyetlen akinek semmije sem maradt.Hiányzol Bill.Hiányzol,Haru. Billt szeretem még is érzek valamit Haru iránt.Talán a lelke miatt van,mint mondta benne van Bill lelke. De többé semmi sem érdekel. 5 évvel ezelőtt amikor még Bill volt elvitt egy tóhoz.A tónál van egy nagy szikla. Eldöntöttem.Én... A mai napon... Le fogok ugrani... Róla...

  Hamar oda is érek az ismerős helyre.Elöntenek az emlékek melyek most is,mint mindig meg siratnak. Könnyes szemekkel mászok fel a szikla tetejére. Le nézek a mélybe ahol a tó alja vár.Veszek egy mély levegőt.Előre nézek.

           Ne ugorj!

Ismerős hang.Bill... Hmh.Már képzelődök is.Fa levelekből látom az alakját.Ez már kész vicc.

         Ne hogy le ugorj Fenyőfa.

Mondja síró hangon. Sajnálom. D nem bírom már.

        PINETREE!!!

Érzem ahogy átkarol. Szeretem az ölelését. De ez nem a valóság...

  EZ NEM A VALÓSÁG!!!

       Verejtékben úszva keltem föl az ágyamban. Mi van.Ez nem is az ágyam.Fel ülök.

-Csak hogy felébredtél bátyó.Hamarosan ott leszünk.-mondja izgatottan.Mi van,Kocsiban ülök.Apa vezet anya meg az anyós ülésen olvas egy könyvet.

-Hova...?

-Beverted a fejed te bolond?Gravity fallsba megyünk.Hamarosan ott leszünk.De jó lesz újra látni Grendát meg Candyt.-kikerekednek a szemeim.Szóval az egész... Csak egy álom volt?Az nem lehet.

-Hol van Bill?-kérdezem ijedten.

-Bill?-pillant hátra anya.

-Áh senki senki anya.-kezd el magyarázkodni Mabel majd oda hajol hozzám.

-Meg örültél?Ők nem tudnak semmiről.-bólintok majd fejem az ablak üvegnek támasztom. Az nem lehet hogy az egészet csak álmodtam...

         A kalyibához érve anya és apa rögtön ki tettek minket és el is hajtottak.Stan bácsi és Ford bácsi jelennek meg az ajtóban.

-Jó újra látni titeket kölykök.-mondja Stan majd megölel minket.Majd Ford bácsi is megölel minket.Még mindig furán érzem magam az álom miatt és úgy látszik ezt Ford is észre veszi.

-Talán...Elfelejtettél valamit?-kérdezi gyanúsan mosolyogva.Szemeim kikerekednek és ledobom magamról a táskámat.-Most mit fogsz tenni.-határozottan állom tekintetét mire bólint egyet.Rohanok,mint az őrült.Tudom mit kell tennem.Tudom hova kell mennem.Szememből könnyek hullnak mikor meg látom.

-Szeretlek...Pinetree.-majd ajkait az enyémekre tapasztja.

        Nooooosssss köszönöm hogy elolvastad. Ha tetszett akkor kérlek nyomj egy vote-ot és      kommentelj. Remélem mindenkinek tetszett. Igaz nem az az igaz "Happy end..." volt de azért... na ... Na mindegy hamarosan hozom a kövi kis novellát. Ha van valami ötletetek hogy milyen témája legyen a kövi résznek akkor nyugodtan írjátok le kommentben.