Sietős léptekkel hagyom el az osztálytermet.Basszus!El fogok késni!Lihegve lépek be a kávézóba mely pont a sulival szemben található szerencsére.

-Rin!-szólítom a nevén de semmi.Ekkor meg is pillantom az ismerős alakot...Egy lány társaságában.Jót beszélgetnek.Rin...Nevet.Velem sosem nevetett így...A szívem össze szorul.Úgy sem vagyunk együtt.Miért is érdekelne engem az hogy Rin kivel beszélget vagy nevet...Mégis...Ismét csak rájuk nézek.Milyen jól néznek ki egymás mellett.A lány ekkor közel hajol hozzá és megcsókolja.Kirohanok a kávézóból.Ki rohanok az útra.Egy hangos kiabálás...Majd minden elsötétül...

Lassan nyitom ki szemeimet.Mi ez a nagy fényesség?Hol vagyok egyáltalán?Hamarosan meg is szokom az erős fényt és kinyitom szemeimet.Csak most érzem hogy valaki fogja a kezemet.

-Ki vagy te?-kérdezem halkan.Szemei kikerekednek.Milyen szép piros szemei vannak...

-Te...Nem emlékszel rám...?-nem legesen megrázom a fejemet.-Ez nem lehet igaz...-suttogja majd elengedi kezemet és kimegy a szobából ezzel magamra hagyva.Vajon min lepődött meg ennyire?Sóhajtok egyet majd oldalamra fordulok.Hú,most keltem fel de ahhoz képest még nagyon fáradt vagyok.Szerintem alszok még egy kicsit...

  Halk beszélgetésre ébredek fel.

-Elfelejtett engem Gou.Most mit tegyek?

-Először is nyugodj meg.Az orvos azt mondta ez csak átmeneti.Vagyiiiss...Egy kis idő elteltével emlékezni fog rád.Most pedig menjünk be hozzá nézzük meg ébren van-e.Oké?

-Oké.-bejönnek a szobába.Fel ülök de erre éles fájdalom hasít a fejembe.Felszisszenek és kezemet még a fejemhez is kapom.

-Áh,óvatosan!Ne tegyél hirtelen mozdulatokat!-jön oda hozzám...A...Nem tudom ki...

-Hmh.

-A nevem Matsuoka Rin.-mutatkozik be.-Ő pedig a testvérem.Matsuoka Gou.

-Gondolom ti tudjátok ki vagyok.-mindketten bólintanak.Értem.Ekkor nagy erővel kicsapódik az ajtó.

-Úristen!Hallottuk hogy felébredtél ezért gyorsan mindannyian ide szaladtunk.Hogy érzed magad Haru?Fáj valamid?Nem vagy éhes?-jön oda hozzám egy szőke hajú és lila szemű srác.

-Megkérdezhetem hogy...Ki vagy te?-mindenki szeme elkerekedik.Összehúzom szemöldököm.Még is mi a rák van mindenkivel?

-Tachibana Makoto vagyok.-lép az ágyhoz egy zöld hajú és zöld szemű srác.Valamiért nagyon ismerős valahonnan.Mi ez a nosztalgikus érzés...?

-Ryugazaki Rei vagyok.-lép elő egy kék hajú és lila szemű fiú.

-Hazuki Nagisa.-mutatkozik be a fiú aki legelőször jött oda hozzám.Vajon honnan ismernek engem?

-Nos szerintem hagyjuk pihenni mára Harut.-mondja Rin majd mindenkit kitessékel a szobából.-Akkor holnap ismét eljövünk.Aludj jól,Haru.-már éppen csukná be a szoba ajtót.Valamiért nem akarom hogy elmenjen.

-Várj!Nem akarsz még itt maradni...Kicsit?-kérdezem kicsit félve.Elmosolyodik majd az ajtót becsukva maga mögött le ül egy székre velem szemben.-Mesélnél...Egy kicsit?Egy közös emlék is megteszi...Hátha segítene egy kicsit.

-Nem tudom hogy jó ötlet lenne-e.Az orvosok szóltak nekem hogy ha nem megy akkor ne erőltessük...

Csak egy kicsit!Kérlek.-felsóhajt.

-Legyen.-adja be a derekát végül...

2 hét múlva:

Nos 2 hét is eltelt hogy kórházban vagyok.Rin azóta is késő estig bent szokott lenni nálam és mindig mesél valamit.Azt hiszem kezdem meg kedvelni őt.És nem barátként...Úgy érzem több nekem,mint egy sima barát.Például,mint  többiek.Makoto, Nagisa, Rei és Gou.Olyanok mintha inkább a testvéreim lennének.De Rin...Ő más...

-Jól vagy Hru?-kérdezi Nagisa felébresztve gondolataimból.Fel kapom a fejemet.

-P-persze.-motyogom.

-Srácok.Megtennétek hogy kimentek?Beszélnem kell Haruval.-mindenki sóhajt egyet.Mintha tudnák mit akarhat Rin most tőlem.Lehet tudják?De...Ez most jó vagy rossz?Miután mindenki kiment és csak ketten maradtunk hirtelen Rin közel hajol hozzám.Orrunk hegye össze ér.

-Tudod ilyenkor hogy milyen nehéz vissza fognom magam?-morogja mire szemeim kikerekednek.Ezt most hogy érti...?-Haru...-mondja  nevemet.Ajkait enyémekre tapasztja.Nyelvével bejutást kér.Annyira le vagyok fagyva hogy mozdulni sem bírok.Nem tudom ellökni magamtól...De nem is tudom viszonozni sem a csókját.Kezei lejjebb vándorolnak míg a péniszem el nem éri és meg markolja.Felnyögök és ezt kihasználva dugja át nyelvét az  számba.Kezeimmel próbálom ellökni magamtól de kezével le is fogja az enyémet.A kórházi ágyra mászik és fölém kerekedve kezd el csókolni.Nyelve enyémet megtalálva hívja egy csókcsatába.Nem bírok ellen állni neki.El fogadom.De sajnos nem is tart olyan sokáig.A levegő hiány miatt elválunk.

-R-Rin...

-Szeretlek,Haru.Sajnálom de már nem tudom ezt csak úgy magamban tartani.Szeretlek mindennél jobban...És már vissza fogni sem tudom magam...-elengedi a csuklómat.Szemeiben könnyek gyűlnek majd leszállva rólam megy az ajtóhoz.-Még találkozunk...-ezzel kilépett az ajtón.Nem tudtam meg állítani Nem ment.Vajon tényleg fogunk még találkozni?

5 év múlva:

-Hey,Haru! Jössz úszni ügye?-kérdi Nagisa nagy vigyorral az arcán.Előveszem szokásos póker arcomat.

-Mindig megyek,Nagisa.-mondom majd el is indulok az uszoda fele.Be megyek az öltözőbe és ledobom a ruháimat.Az úszónadrág eleve rajtam van.Majd megyek is a kültéri medencéhez.Egyből bele is ugrom.Úszok is egy kört.Hmmm...Vajon hol marad Nagisa meg a többiek...?Ki bukok a víz felszínére.Ekkor egy ismerős vöröses hajzuhatagot látok...

-Megmondtam hogy még találkozunk...

Nos tudom hogy kaki lett ez a rész de kérlek titeket hogy nézzétek el nekem.Akkor hát a következő fejezetben Kirishima x Bakugo lesz. Hamarosan jelentkezem! <3