Helo! A nevem Dipper Pines. Egy átlagos 12 éves fiú vagyok.Van egy ikertesóm Mabel Pines. Testvérekhez képest eléggé különbözünk. Sokat veszekszünk és ebből adódóan most...

-Na jó elég ebből!-kiabál ránk az anyukánk.Pontosabban inkább rám.Anya szemében mindig én vagyok a szemét Mabel meg az angyal...Ja angyal.Hülye Mabel!Minden a te hibád!Hisz te kezdtél el piszkálni.-Figyeljetek.Mi lenne ha ezt a nyarat a bácsikátoknál töltenétek?Van egy aranyos faháza.Ráadásul a vidéki levegő is csodálatos.-áradozik anya.Te jó isten...-Dipper...Te legalább ki tudsz mozdulni.Mabel te meg,szerezhetsz új barátokat.-mosolyog anya.Komolyan elküldene minket istenháta mögé!!!

-Nem.-mondom miközben gyilkos szemmel illetem.

-Elmentek és punktum!-ezzel ki megy a szobánkból.Mabel pedig felém fordul.Sóhajtok egyet.Na,vajon most mit akar csinálni?

-Elmegyek a barátaimhoz.Ne várj ébren.-elmegy.Mindenki itt hagy.Senkinek se kellek.Mindeni itt hagy.Le dőlök az ágyamba majd elkezdek olvasni egy jó könyvet.

(1 hét múlva)

Ez a nap is el jött.Anya tényleg komolyan gondolta ezt az utazást.A bőröndöket fogva szállok fel az öreg buszra ami Gravity Falls-ba visz.Nem tudom mennyi idő kell ahhoz hogy oda érkezzünk de az biztos hogy az egészet végig fogom szenvedni.Mabel azóta nem szól hozzám.Kicsit idegesít de nem fogok bocsánatot kérni.Majd ha fagy.Sóhajtva egyet az ablaknak nekitámasztom a fejemet majd úgy nézek ki az ablakon.Milyen szép a táj.Viszont eléggé fáradt vagyok.Anyát se értem miért pont a z 5 órási busszal kell mennünk.Hülyeség.

   Arra ébredek hogy Mabel rázogatja a vállamat.Mi a franc!

-Kelj már fel,idióta.-modja mire már azon gondolkodom hogy pofon verem inkább el vetem az ötletem.Nem vagyok olyan,mint ő. A busz előtt egy idős bácsi várt minket.Na,itt is van az öreg.Háta mögött egy piros kocsival vár minket.

-Sziasztok.Stan vagyok.Gondolom nem nagyon emlékeztek rám.Remélem jól ki jövünk.-ezután be ül az autóba.Eléggé hanyagnak tűnik.Egy piros kalap van a fején,egy fekete öltönyt visel ami gyűrödten áll rajta és egy ugyanilyen színű nadrágot visel ami szintén gyürödten áll rajta.

  Hamar oda is érünk a kalyibához.A kalyiba tetején fekete betűkkel pedig Mystery Shack. Hova kerültem?Anya...Ezért meg fizetsz.

-Be mutatom az ajándék bolt alkalmazottait.-mondja unottan Stan bácsi.Mi a franc ez a hely?-Ő itt Soos a mindenes.-mutat egy nagy pocakos srácra.

-Heló.Örvendek a találkozásnak.-mondja miközben éppen csokival tömi a nagy busa fejét.Okééé....

-És ő Wendy a pénztáros.-egy lányra mutat aki éppen nagyban egy magazint olvas.Hátra sem nézve felénk int egyet.Hosszú vörös haja van.Milyen szép.-Végül....Itt van Bill.-viszont a háta mögött nem volt senki.-Hihetetlen...Mindig eltűnik.-Bill idejönnél egy picit!!!-kiabál Stan bácsi.Hamar kapja is a választ.

-Remélem nem azért hivat azért megint hogy ki nyomjak egy pattanást a hátán.Vagy hogy mennyi szemölcsöd van!!-mi franc??!!Stan felé nézek akinek a feje tűz piros.

-Nem!!!Csak gyere már ide!Meg jöttek az unokaöcsém és unokahúgom,idióta!

-Egy perc és ott vagyok.-pár perc elteltével meg is jön.Szemeim tányér méretűre kerekednek.Nagyban mosolyogva lép elő egy ajtó mögül.Szőke fürtjei belelógnak a szemébe de még így is látni azokat a gyönyörű arany színű szemeket.Csak most veszem észre hogy haja alul már fekete.Egy fehér köntös van rajta,alatta pedig egy sárga póló és egy fekete nadrág.Egy egyszerű torna cipő van rajta.Még sosem láttam hozzá fogható férfit.Még is ki ő?

-Örvendek Mabel Pines vagyok!-köszön Mabel majd oda fut hozzá.Gondoltam hogy ez következik.Tuti hogy ellenem fordítja majd.Nekem...Az a sorsom hogy egyedül legyek.

-Öhh...Heló.Bill Cipher vagyok.-köszön kicsit meg lepődve.Ne aggódj biztosra veszem hogy majd meg szokod Mabel közvetlenségét és azt is hogy a nyakadba ugrik majd minden alkalommal.Bill hamar ki szabadul húgom karjai közül majd felém fordul.Rám mosolyog.-Te biztos Dipper vagy,igaz?-bólintok egyet.Kezeivel össze borzolja a barna fürtjeimet.Kezeiből mintha áradna a melegség...Olyan jó érzéssel tölti el a testemet.

-Örvendek.Most megyek ki pakolnék.Stan,hol van a szobánk?-kérdezem miközben az öreg felé nézek.

-Fent a padláson.itt fel tudtok menni.-mutat rá egy rozoga lépcsőre.Mi az hogy egy padláson kel töltenem a nyaramat?Sóhajtok egyet és fel megyek a lépcsőn.Amikor fel érek rögtön mennék is a jobb felöli ágyat el foglalni azonban Mabel gyorsabb volt.Így hát a bal felőli ágy felé megyek.Csak most veszem észre hogy egy...egy kecse van ott???!!!

-Mit keres itt egy kecske??!!-akadok ki mire Mabel nagyban mosolyogva megy oda a kecskéhez.

-Vááá... -Oda nyújtja a karját a kecskének.Már éppen szólnék neki hogy ez nem jó ötlet.De nem a karját ha nem a pulcsiját kezdi rágni.-Igen igen.Nyugodtan edd csak meg a pulcsimat.

1 óra múlva

1 óra kellett mire ki tudtuk terelni a kecskét a szobából.Mabel úgy döntött pasi vadászatot kezd így végre egyedül lehettem egy kicsit.Olvasni kezdek amikor valaki kopogni kezd.Billt pillantom meg a szoba ajtóban.Meglepődve fogadom.

-Gyere csak be.-makogom.haja most is bele lóg a szemeibe de most azokat félre is söpörte így arany színű szemei engem vizslatnak.Oly mintha nem e világiak lennének,mintha a lelkembe látna azokkal a szép szemekkel.

-Bocsi a zavarásért.Csak azért jöttem hogy megnézzem minden rendben van-e.Láttam ismét be jött ide a kecske.-mi az hogy megint?Ez már minden napos dolog hogy a kalyibában kecskék járkálnak?

-Igen minden rendben.

-Akkor jó.Figyu...nem sokára végzek a műszakommal.Ha gondolod körbe vezethetnélek a városban.-lesüti szemeit.Mitől van így zavarban?

-Öhm..Persze.agyon örülnék neki.-mondom kicsit fel lelkesedve.Talán még sem lesz olyan szörnyű a nyaram.

-Rendben.Olyan fél óra és végzek.

-Oké.Addig elmegyek zuhanyozni.-ezután ki megy a szobából.Nem értem hogy miért vagyok ettől ennyire boldog?Ő csak kedveskedni akar nekem mivel Stan bácsi a főnöke.Igen biztos hogy csak ezért.El megyek és gyorsba le zuhanyzok.Fel öltözök majd megnézem mennyi az idő.Hm..Egész hamar kész lettem.Még 10 perc.

-Itt vagyok.-mondja az ajtóban állva.-Mehetünk?-kérdezi miközben felém nyújtja a kezét.Habozva de meg fogom a kezét majd így is megyünk le.-Stan!Elvittem Dippert körbe vezetni a faluban!

-Csak óvatosan!-kiabál vissza mert ő most éppen az ajándék boltba tevékenykedik. Miközben  a falu felé tartunk a kezemre nézek amit Bill a nagy kezeivel fog.Olyan nagyok és puhák.Melegség árad belőlük.

-Minden rendben?-kérdezi mosolyogva.

-P-persze csak...-habogok miközben ismét e kezeinkre pillantok.

-oh...Bocsi.-ezzel kiveszi kezét az enyémből.-Ha zavart akkor sajnálom.-mondja de mintha kicsit szomorúan hangzana kicsit szavai.Veszek egy nagy levegőt.

-Ne-ne za-zavart csak el-elöszőr ki-kicsit fura volt.-dadogok mire szélesen el vigyorodik.Csak most veszem észre milyen gyönyörű arca van,és hogy amikor msolyog akkor arca két oldalán egy-egy gödröcske jelen meg. Ismét kézen fogva sétálunk tovább.Az emberek meg kicsit furán néztek minket,voltak akik megvető pillantásokkal jutalmaztak.

-Nem is figyelj a megvető pillantásokkal.Csak élvezd.-suttogja a fülembe.érzem valamit.Ez most komlyoan megpuszilta a fülemet.Arcom fel forrósodik.Mosolyogva figyeli reakciómat.

-Ne bámulj már!!Perverz!-mondom mire magához ölel.Olyan,nosztalgikus ez az érzés.Lehet hogy mi már találkoztunk volna egyszer?Mondjuk anya azt mondta voltunk már itt egyszer amikor apa még élt.Azt mondták sokat játszottam egy nálam idősebb fiúval.Mindig odafigyelt rám,kedves volt.De csak velem.Azt mondták hogy csak velem volt ilyen.Mabel volt aki mindig panaszkodott rá.

-Meg álljunk kajálni?-kérdezi miközben egy aprócska étterem felé mutat.Válaszolnom sem kell meg kordul a gyomrom.-Ettél ma valamit egyáltalán?-kérdezi aggódva.Lesütöm szemeimet.persze hogy nem ettem ma még semmit sem!Az is Mabel hibája!-Menthetetlen vagy.-mondja sóhajtva.-Habár...Kicsi korodba is ilyen voltál.-suttogja maga elé.Mi...?Szóval jól gondolom hogy én már ismerem őt...?Be sétálunk a kicsiny kis étterembe.

Hamar ki is hozzák a kaját.Palacsintát rendelt mindkettőnknek.

-Köszönöm.-mondom hálásan mosolyogva rá.Elkezdjük az ételt.Majd eszembe jut valami amit már meg akartam kérdezni.-Amúgy,megkérdezhetem hány éves is vagy,Bill?-felém pillant.

-20 éves vagyok.-sokkal idősebb,mint én.Mégis nem értem.Miért zavar ez engem annyira??!!

  Miután végeztünk a kajával Bill hirtelen felém hajol.Elvörösödök tettjére.Bill az imént...A palacsintáról maradt szirupot nyalta le a szám sarkáról.Remélem nem látta meg senki sem.Mi ez az egész?? Hisz mindketten fiúk vagyunk ráadásul ott van az a 8 év korkülönbség.

-Még is mi a jó édes fenét csinálsz?!-kiabálok rá miután ki értünk a kajáldából.Elvigyorodik.Csak láttam hogy ott maradt egy kis szirup.Arra gondoltam hogy akkor eltüntetem onnan.

-Azt egy sima szalvétával is tehetted volna!-kiabálok továbbra is.

1 hónap múlva

A nyárból már egy hónap is elment.Hihetetlen hogy ilyen hamar megy az idő.Billel pedig mindig jól ki jövünk.El mondta hogy mikor 5 éves voltam akkor is voltunk Gravity fallsban és akkor is már ismertük egymást.Persze Mabel jó messziről kerüli is Billt.

Bill viszont nagyon furcsán viselkedik.Mint aki fél valamitől.Mintha közeledni próbálna felém...Csak kicsit másképp.Már én is félek.Hisz mindketten fiúk vagyunk és plusz 8 évvel idősebb nálam.Ez nem normális.Mikor meg látom a szívem nagyot dobban.A levegőt is gyorsabban veszem.Mindig elvörösödöm mikor hozzám ér.Nem értem mi ez az érzés.Nem akarom hogy ezek az érzések miatt tönkre menjen a barátságunk.Mi van ha ezek az érzések már többek,mint barátság?Nem az nem lehet!Ő már egy felnőtt férfi én meg egy 12 éves gyerek.Igen...csak egy gyerek.

-Hé,Dipper.Minden rendben?-kérdezi Bill aggódva.Rá nézek majd zavaromban le hajtom a fejemet.

-Persze,persze.Minden rendben.-válaszolok.

-Miért vörös az arcod?Talán nem érzed jól magad?-kérdi továbbra is aggódva.Kezeit a homlokomra helyezi.Szemeim tányér méretűre kerekednek.A kezei,most is melegség árad belőlük.Olyan fáradt vagyok.Aludni akarok.lehunyom szemeim majd minden megszűnik körülöttem.Bill kiáltása az utolsó dolog amit érzékelek.

  Valaki simogatja az arcomat.Olyan meleg.Kellemes.Bárcsak így maradhatnánk örökre.hamar le is esik hogy Bill simogatja az arcomat.Lassan nyitogatom szemeimet.Hamar szembe is találom magam a gyönyörű arany szemek tulajdonosával.Ha örökké élhetnénk...Még akkor sem unnám nézni az ő arcát és gyönyörű arcát.

-Végre felébredtél.-mondja miközben ki fújja a levegőt.Rá mosolygok.-Miért nem szóltál hogy nem vagy jól,kölyök?kérdezi kicsit dühösen.Ne,miért hisz kölyöknek?Ne hívj így.-Tudod,Dipper nagyon aggódtam érted.-hajtja le a fejét.-3 napot aludtál összesen.-suttogja.-Soha nem hagylak magadra.Ígérem.-mondja határozottan.-Mond,Dipper.Te mit érzel...Irántam?-hogy mit érzek?Bárcsak mondhatnám azt hogy semmi többet barátságnál.-Szeretlek,Dipper.-suttogja halkan a fülembe.Nem olyan erősen,de rá harap a fülcimpámra.Össze szorítom a szemeimet.Elvörösödök.Mi ez a kellemetlen bizsergés?Ajkaival elkezdi puszilgatni a nyakamat.halkan sóhajtozni kezdek.Olyan furcsa érzés,de egyben jó érzés is.Hirtelen a nyakam egy pontjánál ahol nagyobbat sóhajtottam harapdálni kezdi.Eme tettére nyögni kezdek.

-Bi-Bill.-nyögöm halkan a nevét.

-Minden rendben.Nem teszek semmi olyat amit nem szeretnél.-mondja majd a fülemhez hajol.-Még vissza tudom magam fogni a te érdekedben.-belepuszil a fülembe.-Egyenlőre ennyi elég.Ja csak hogy tudd.Szeretlek,Dipper.és nem áll szándékomban el engedni téged.Ami azt illeti hogy mi lesz velünk amikor véget ér a nyár és vissza kéne menned az rajtad múlik.Tudom nehéz helyzetben vagy Mabel miatt és anyád miatt.Viszont mivel felnőtt vagyok ezért magamhoz tudlak venni.Leszek a gyámod.Ráadásul itt van Stan bácsi is.Biztos vagyok benne hogy meg tenné ezt érted és értem.Bár szó mi szó az öreg nagyon idegesítő néha de...Nincs nála jószívűbb öreg a világon.Igaz hogy elég rejtélyes a múltja sőt az egész lénye rejtélyes.-mondja majd hogy nem az egészet végig röhögve.Bill...-Na mit szólsz?

-Bill...Segíts.Én,veled akarok lenni.-mondom miközben át karolom.Jó szorosan védelmező karjaiba zár.Könnyeim el erednek.Talán...Végre nem leszek egyedül.Sajnálom anya...De eleget szenvedtem már miattad és Mabel miatt is.

-Megígérem hogy minden rendben lesz.-suttogja ezeket a nyugtató szavakat.-Szeretlek.Ígérem hogy a tiéd leszek örökké.Cserébe Dipper,add nekem a szerelmedet.A lelkedet.-suttogja majd ajkai már az enyémeken vannak.Olyan puhák.Nyelve már mélyen a számban jár.Nem tudom hogy pontosan mit is kéne tennem.

-Szeretlek,Bill.-mondom halkan.Elvörösödök és lehajtom fejemet.Hagyom hogy barna fürtjeim az arcomba hulljanak.Nem akarom hogy most lássa az arcomat.Olyan...kellemetlen.

-Ígérem,hogy mindig melletted leszek.

     2 év múlva

Minden csodálatos.Végre megszabadulhattam az "enyhén" őrült anyámtól.Mabellel pedig ki békültünk úgy ahogy.Biztos vagyok benne hogy majd ő is talál valakit magának aki olyan lesz neki,mint nekem Bill.Tényleg ami Billt illeti meg engem együtt vagyunk.Tudom kicsit betegesen hangzik hisz mindketten fiúk vagyunk és ott az a rohadt 8 év de kit érdekel?Mert engem nem érdekel senki véleménye sem!

-Szeretlek,Dipper.-suttogja a fülembe.Bele borzongok amikor ilyen hangon beszél hozzám.Annyira szeretem őt.

-Én is.

Sziasztok.Tudom kései órákban feltenni részt de ezt muszály volt fel raknom ne tom miért.PluszYurioChan5 meg akartam mutatni hogy tudok én ám hosszú történeteket írni.(Amúgy megnéztem a Tokyo ghoul Re:6.részét .KANEKI!!! Rohadtul hiányzik.Haise menjen már innen.De tényleg.  :)   Remélem tetszet bár tudom hogy fura volt és a vége össze-vissza lett.Ha tetszet akkor kérlek komizz és nyomj egy Vote-ot. Mindenkinek elmondanám a jó hírt hogy a novellám a 7. a novellák között.      Arrigato,minna.    De tényleg.