-Szervusz, Heine.-ad puszit ajkaimra, s ki lép a palota kapuján. Viktor egy üzlet kapcsán, a szomszéd városba utazik egy hétre.

-Heine!-hátra fordulok ahol rögtön Licht herceg fut hozzám, s emel fel a földről.

-Licht herceg, megtenné hogy letenne a földre?-persze, kérésemet figyelmen kívül hagyva  kezd el szorongatni.

-Ügye rendben leszel Heine? Egy kapcsolat mindig megromlik, amikor két ember távkapcsolatban folytatja.

-Ez csak egy hét, Licht herceg. És most már örülnék ha le tenne a földre.

-Heine!!!Rendben leszel?

-Úgy érzem, Licht herceg, hogy önt jobban meg rázza az eset, hogy apja elutazik.-sóhajtok fáradtan.

/..../

A szobámban készülődök le fekvéshez, amikor a vezetékes telefon megcsörren. Felveszem, s már meg is kérdezném ki az, de a hívó előbb szólalt meg.

-Szervusz, Heine.

-Jó estét, felség.

-Ne hívj felségnek, Heine.

-Rendben, Viktor.

-Hiányzol.-mondja én pedig fáradtan sóhajtok egyet, ezzel leplezve hogy igazából nekem is hiányzik ő...

-Nem kéne lefekvésez készülődnie, felség?

-De hisz éppen azt teszem. Heine, oyasumi.

-Neked is, Viktor.-mondom,s le teszem a telefont. Ágyba bújok majd szinte rögtön el is alszok.

...........

Az egy hét szinte borzasztóan lassan telt el. Minden nap egy kínszenvedés volt, azt hittem sose telik majd el. Habár esténként telefonom beszélgettünk, ahol szokás szerint inkább ő beszélt. A hercegek kb. mindig mellettem voltak... Szó szerint. Ha nem szóltam volna rájuk akkor még wc-re is velem jöttek volna.Bár ez leginkább Licht hercegre vonatkozott, amikor már annyira szomorú volt miattam- bár fogalmam sincs miért-  hogy ha az egyik szobalány nem segített volna, akkor a kezébe kapott volna és elment volna velem Viktor után. Aztán pedig ott van Kai aki igazából csak támogatott egy-két szóval, mivel ő nem egy beszédes ember. Igazából még így is elég rossz volt ez a hét. Már nem is emlékszem hogy hogyan tudták meg a hercegek azt hogy milyen viszonyt is ápolok Viktorral valójában. De arra tisztán emlékszem hogy nem valami... Illőn mutattuk be kapcsolatunk valódiját. DE! Most vissza a valóságba, végre elérkezett a pillanat amikor megláttam a várva várt királyt. Fiai voltak az elsők, akiknek köszönt, majd rám kacsintottak és egyedül hagytak minket az udvaron.

-Szervusz, Heine.-ölel magához. Mélye beszívom az illatát, melyet már egy hete hogy nem éreztem,s még mindig bizsergés fog el.-Hiányoztál.

-Te is nekem.-mondom ki nagy nehezen, mire elkuncogja magát, és csak még jobban magához ölel.

-Szeretlek, Heine.-ajkait az enyémekre tapasztja, s egy hosszú csókcsatába kezdünk.

   Nos ez nem éppen lett a legjobb művem, úgy hogy kérlek nézzétek el neke. Mostanában nem is voltam nagyon aktív csak hát,mint mindenki szenvedése a suli, leszívja minden erőm. És mostanában nem jött minden össze, eléggé kesze-kusza életem van, de ezt a kis szösszenetet most már minden képpen meg akartam írni hiába van már 23 óra. Nos mindentől eltekintve remélem mindenkinek tetszett, s ha ez így van akkor vote-olj és tedd szebbé az egész életemet egy kommentel (igen szükségem van most mindenkire eme """"Csodás"""" életemben! Yaoi shippeket továbbra is várok! :)