Mindenkinek van valami problémája az életben.Mindenkinek van valami 'szuper képessége'. Kis koromban sokszor mondták hogy én más vagyok,mint a többi gyerek. Őket általában a foci érdekelte én kreatívabb voltam náluk. Szeretek rajzolni,festeni.De a legjobban lefesteni a csillagokat.Olyan szépek.Aztán gondolkozni azon hogy vannak-e más  lények is. Valaki azt mondja léteznek az ufók. Valaki istenben hisz ezáltal az angyalokban és az ő ellenségükben is.Az ördögökben és a...démonokban. Egy ideig ezen csak röhögni tudtam. Mindig el kapott a röhögő görcs hogy még is hogy létezhetne isten és az ő angyalai és az alvilág teremtményei. Egészen egy napig. Én vagyok az egyetlen fiú gyerek ki látja az angyalokat és a démonokat. DE leginkább a démonokat. Már értem miért mondták nekem hogy különleges vagyok. Tudjátok soha ne kérjetek ilyen képességet. Ugyanis van egy démonom ki soha nem hagyj békén.És most is mit csinál? Az agyamban turkál és engem bámul.És ez a démon nem más mint....

-Bill az ég szerelmére hagyd békén az agyamat és ne bámulj már!!-Szólok rá kicsit hangosan és ez nem jó ugyanis rajtam kivül senki sem látja őt és a bácsikáim itthon vannak.meg persze drága iker testvérem is Mabel (A szüleink lehagytak bennünket mert nem kelettűnk nekik).

-Dipper kihez beszélsz?-Kiabál fel hozzám Stan bácsi.

-Senkihez.-Válaszolok neki majd már ő is abba hagyja.

-Na fenyőke ne légy már ilyen.-Mondja nyafogva Bill.

-Pofa be és most csinálnám a házit.-Mondom morogva majd előkapom a matekot.                               Két órát szarakodtam a házival úgy hogy Bill meg nem hagyott békén. Mabel néha-néha be nézett hozzám hogy hozzon nekem valami kaját vagy piát. De megérte sok fáradozás mert kész vagyok.

-Naaa....pinetree játszunk egyet. -Mondja egy félelmetes mosoly közben.Akár egy pszchiopata.( Remélem jól írtam)

-Nem nem nem!! Nem fogok veled semmit sem "játszani". Tudom mit jelent az nálad.

- ugyan már fenyőke. -Mondja legyintve. Nem hiszek ebben a sárga démonban. Pontosítok. A démonomban. Igen jól hallottad. Ő az én démonom. Az egész még kis koromban kezdődött.

          -----11 évvel ezelőtt-----

Éppen anyunak rajzolok egy kis házat,napocskával és minden mással ami most tőlem telik. Hisz most van anyu születésnapja.Le akarom nyűgözni. Minden egész jól ment egészen addig amíg meg nem hallok egy hangot.

-Szép rajz kölyök.-Hangja lágy.Olyan...nem is tudom,különleges.Olyan nem e világi.Fejem ide-oda forog a hang forrását keresve. De nem találok senkit sem.Anya a boltban van,apa meg a dolgozó szobájában van.

-Ki az?-Kérdem ijedten hisz ki ne ijedne meg ha egyedül van a szobájában.

-Enyje kölyök. Tudom hogy látsz.Fordulj meg.-Hangja most szórakozott. Megfordulok és egy talpig feketében és sárgában lévő férfit látok.

-Ki vagy te?-Kérdem furán nézve rá mire elkuncogja magát.

-Nem ez az első alkalom hogy itt vagyok és nem is az utolsó.-Mondja egy kacsintás kíséretében.-Jó újra látni téged pinetree.

-Ki vagy te? És miért hívsz pinetree-nak?-Kérdem értetlenül nézve rá.Hisz fogalmam sincs hogy a pinetree pontosan mit is jelent.

-Fenyőfát jelent a pinetree.Nem ez az első alkalom hogy így hívlak.Fogalmam sincs hogy miért nem emlékszel rám.Pedig elég felejthetetlen vagyok.-Majd...a levegőbe repül (?)

-Ki vagy mi vagy te!!??-Most már inkább ijedten nézek rá.Hisz nem minden nap lát egy ember egy repülő fiút.

-Oho nem vagyok én ember. Becses nevem Bill Cipher és egy démon vagyok.-Mondja majd a kis cilinderét mely feje felett lebeg (!) megemeli a fekete kesztyűs kezével.

-Dé-démon vagy!!?? Apám szerin a démonok csak bajt hoznak ránk!!

-Vannak kivételek.-Majd kacsint egyet.-Azért vagyok itt hogy az életedet végig kísérjem és hogy vigyázzak rád.Egyenlőre ennyit mondhatok. Most viszont mennem kell.-Majd szerte foszlik.

-Dipper kicsim kivel beszéltél?-Kérdi anyám az ajtóban állva kezében meg szatyrokkal.

-Ööö...-Nem tudom mit mondhatnék.Hisz ha ezt elmondanám neki akkor biztosan nem hinné el és azt hinné hogy megörültem. "Ne mond el neki ez a beszélgetést..." hallok meg egy susogó hangot.

-Senkivel nem beszélgettem. Viszont ezt a rajzot neked készítettem.-Majd átnyújtom a félig-meddig kész rajzot.

-Nagyon szép lett kicsim.-Majd összeborzolja a hajamat.

-----Vissza a jelenbe-----

Szóval ez lenne az én történetem és Bill-é. Azóta 11 év telt el és még mindig itt van mellettem. Mindig mellettem van. De tényleg. A suliban igaz néha-néha megnéznek engem hogy miért beszélek magamban de nem nagyon foglalkozok velük.

-Dipper...fenyőfaaaa...-Gondolataimból Bill ébreszt fel.

-Jól elbambultál kicsi Dipper.

-bocsi. Csak eszembe jutott az első találkozásunk.-Mosolygok rá amit ő is viszonoz.

-Azok a régi szép idők.-Majd átkarolja a vállamat. Testemben bizsergető érzés fut végig,a szívem majd kiugrik a helyéről. Még most sem értem miért történik ez. remélem egyszer majd választ kapok erre. -Késő van pinetree aludni kéne.-Mondja majd ledönt az ágyamra. -Jó éjt édes kis fenyőkém.-Majd egy puszit hint a homlokomra.    Már félálomban vagyok amikor ismét meghallom édes kis démonom hangját.ű

-Szeretlek pinetree. Mindig és örökké szeretni foglak. Örökké a szívemben leszel.-Majd homlokon puszil és csak annyit érzek hogy be fekszik mellém.

/hey ho bogaraim!!!

Tudom tudom. Régen volt már rész de most itt vagyok és remélem tetszet. Ha igen akkor vote és komi. A késés okát szerintem mindenki tudni fogja. A suli. Sajnálom de a részek mostantól nem lesz rendszerezve. Majd jön amikor lesz rá időm. Ígérem sietni fogok a kövi résszel. Sziasztok!!!/