⚜ DAMIEN ⚜
__________________

Végig gomboltam az ingemet, és feltűrtem a könyökömig. Elhúztam a függönyt, majd lehunytam a szemem. Engedtem, hogy a nap sugarai az arcomat cirógassák. Éreztem a meleget, a tiszta érintést amit a lelkem magába szívott. Bárcsak énis ilyen makulátlan lehetnék. Bárcsak ne ott nevelkedtem volna. De az anyám gondoskodott mindenről. Miatta kerültem a pokolra. Miatta lettem az aki ma vagyok. Nem tagadom: pokolian hajt a bosszúvágy. De egy részem vágyik valamire.

Családra.

- Ez lett volna a szobátok - apám hangja szakította félbe a gondolataimat. Megfordúltam és szembe találtam magam ezzel a gyönyörű férfival. Szerettem őt. Mint ahogy egy fiú szeretheti az édesapját. Felnéztem rá. Már baba koromba az emlékeimbe véstem a hangját, a tekintetét, a mosolyát, és az illatát. - Ott a fal mellett volt kettő kiságy. Egy kék és egy rózsaszín - sóhajtva az üres sarok felé bökött. Közelebb lépett hozzám, és egy kristálypoharat nyújtott át nekem. Bíborvörös vér csillogott benne. A folyadék széle csaknem fekete volt. Elvesztem a színében, és ragyogó tekintettel szippantottam be az illatát.

- És ettől nekem megkéne hatódnom? - emeltem a számhoz a poharat. Apa minden mozdulatomat csillogó szemekkel fürkészte. - Fél év telt el.

- Fél év nagyon kevés idő Damien.

- Lett egy lányod apa - bólintottam, a fenekemet az ablakpárkányhoz nyomtam. - Az a szörnyecske a család szemefénye. Egy makulátlan gyémánt - pillantottam a plafon felé.  - Szörnyecske - nevettem el magam.

Apa felsóhajtott.

- Miért jöttél vissza? - emelte a szájához a folyadékot. - Valamit eltitkolsz előlünk Damien.

- Téged nem zavar - néztem végig rajta. A kijelentésemre nem számított. Összehúzta a szemét, és megfeszült az állkapcsa. - Az ha apának szólítalak.

- Erre most mit mondjak Damien? - sóhajtotta. - Tagadjam meg azt ami az enyém?

- Inkább ne. Köszi - fordítottam el a fejem. Ekkor megköszörültem a torkomat. - Andarielt tegnap vitted  el vadászni. Biztos nagy pillanat lehetett.

- Elkapott egy mókust -  kaccsintott. - Egyébként igen. Tényleg nagy pillanat volt. Szeretem őt. Nagyon szeretem azt a kislányt. Ő az első gyermek a családban. Mindenki óvja őt.

- Ohh - sütöttem le a szemem. - Engem nem tanítottak meg vadászni...

- Akkor mik az étkezési szokásaid? - biccentette oldalra a fejét. Ekkor zavartan oldalra pillantottam. Azon a helyen nem volt esélyem a természetben táplálkozni. Igazából nagyon nemis táplálkoztam mert...mert nem tudtam.

- Nemigazán tudom - rántottam meg a vállam. Meglepetség suhant át az arcán.

- Nocsak! Ez meg, hogy lehet?!

- Úgy, hogy engem senki nem vitt el vadászni! - emeltem fel a hangom. Apa a padlót fürkészte, a vállát enyhén felemelte. Nem tetszett neki a hangnem. Legalábbis nem tetszett neki, hogy a fia így beszél vele.

- Akkor van kedved velem tartani?

- Nincsen! - fordítottam neki hátat, és a számhoz emeltem a kristálypoharat. - Vidd a lányodat.

Amint kilépett az ajtón, a pohár felületére fonódott ujjaimat összeszorítottam. A pohár szétrobbant a kezemben, és apró szilánkokban zuhant a padlóra.

⚜ ANGEL ⚜
_____________

Vincent hátulról karolta át a meztelen testem, a vízben végig simította a mellemet, a hasamat, a tenyerét pedig a lábam közé vezette. Átkaroltam a tarkóját, és szenvedélyes csókot loptam tőle. Hiányzott ez nekem. Hiányzott a szerelmem érintése. Tavaly tél óta annyi dolog történt. Erre pedig csak Tavasz közepén jöttem rá. A vállára hajtottam a fejem. A fogával végig karcolta a nyakamat. Mosolyra húztam a számat. A történtekhez képest, teljesen eltudtam lazúlni a karjai közt.

- Még mindig annyira gyönyörű vagy - megsimított ott lent. A vállába kapaszkodtam, és résnyire kinyitottam a számat. - A bőröd hófehér mint a hó. Az ajkad vörös mint a bor. A hajad fénylik akár az arany. A tekinteted ép úgy csillog ahogy az enyém. Karcsú vagy, mégis telt, számomra tökéletes. Kecses vagy és kifinonúlt. Minden porcikádért rajongok - megemelte az államat, és hevesen harapott a nyakamba. Szúrt. Belém hasított a kín, és lehunytam a szemem. A fogait mélyre süllyesztette. Sajgott a nyakam, és bizsergett a testem. A sűrű vér, csíkban folyt le a nyakamról a vízbe. Imádtam az érzést amit neki köszönhetek. Szerelmes vagyok Vincentbe.

Amikor elhajolt tőlem, szembe fordúltam vele, és végig nyaltam az ajkát. Egy közös vadászás után döntöttük azt, hogy fürödjünk a tóban. Nem bántuk meg, mert a víz kellemes meleg volt.

- Mintha egy kicsit feszült lennél - tette az ajkára a kezét. - Éreztem, hogy félsz valamitől - mosta le a nyakamat.

- Én csak... féltem a lányunkat. Damientől.

- Damien nem bántaná őt!

- Ebben mégis, hogy lehetsz ennyire biztos? - fürkésztem a nyakát. - Nemis ismerjük őt! Idegen a számunkra!

- Egy idegen aki a szerelmünkből fogant meg. Egy idegen akit te hoztál a világra gyönyörűm - fogta meg a kezem.

- Hova viszel? - pillantottam a part felé.

- A partra, mert megakarlak dugni  - pillantott hátra a válla felett. A meztelen izmos hátát fürkésztem. Ennek az ajánlatnak nem mondanék nemet. Soha.

Pár percen belűl az izmos hátába kapaszkodtam, ahogy lökött egyet. A hátamat a szikla sima felületéhez nyomtam, miközben Vincent tartotta a testem. Úgy mozgott mintha hónapok óta nem szeretkeztünk volna. Ez így is volt.
Vincent nem fogta vissza magát. És én sem akartam. Végig karmoltam a hátát, és csókoltam az ajkát. Úgy lökött mintha mindem vágyát a mozdulataiba süllyesztette volna. Nem fájt, viszont határozott volt.

- Vincent... - a füléhez nyomtam a halántékomat és kinyitottam a szemem. Már nem bírtam sokáig. Tudtam, hogy összefogok esni a karjaiban. Megfogta a két kezem, és a szikla nyirkos felületére nyomta. Egy utolsót lökött, a teste egy pillanatra megfeszült, majd beszívta az ajkával a számat, és hangosan zihálva cikázott végig rajtunk az orgazmus. - Ó te jó ég...- a karommal fáradtan kapaszkodtam a nyakába. Vincent ügyes volt, hiszen tartotta a testem. Megfordúlt, és a szikla falának támasztotta a hátát.

  - Ez... - tartotta a testem, majd a fűre ült, engem pedig az ölébe húzott. A fejemet a nyakához nyomtam. Még mindig éreztem a lüktető gyönyört ami végig cikázott a porcikáimon.

- Elképesztő férfi vagy - cirógattam a mellkasát. - Határozott vagy, mégis vigyázol rám - a fejemet ráztam, és beharaptam a szám. - Szükségem volt erre. Szükségem volt rád.

Vincent jelenleg azt sem tudta, hogy hol van. A szikla felületéhez nyomta a fejét, és lehunyt szemmel bólintott. És gyönyörű volt. Az arcéle íveltebb,  az álla vonala határozotabb volt. Az orra formája keskeny, az ajka puha és piros. Egy börhibát sem fedeztem fel a bársonyos arcán. A víz miatt a haja feketén tapadt a homlokára. - Olyan gyönyörű vagy - tettem az arcára a kezem. Vincent zihálva elmosolyodott, és megpuszilta a kezem.

Éjszaka a kanapén ültünk. Andariel elfeküdt az ölünkben és rajzolt valamit. Minden percben néztem az ügyes mozdulatait. Egy szép virágot rajzolt. A virág köré színes pillangókat maszatolt el. Vincent mosolyogva simogatta az arany fürtjeit, a hátát és a lapockáját. Annyira szerette a kislányunkat, hogy mindentől óvta őt.

Ravanna és Abigor velünk szemben ültek. Társasjátékot játszottak, néha csókot loptak egymástól. Mindig is irigyeltem Ravanna szépségét és stílusát. Ő mindig olyan gyönyörű. Victor a könyvespolc elött ácsorgott, és egy könyvet tartott a kezében.

Megijesztett a tudat, hogy Kerberosz tudta, hogy Damienből faraghat igazi gyilkost. Kerberosz érezte, hogy az a gyermek, felnőtt korában még hatalommal bírhat.

De mi a valódi célja?
Mit akar Damien elérni?
Kit akar bántani?

Akkor kaptuk fel a fejünket amikor az ajtó becsapódott. Damien sétált be rajta. A ruháját mindenhol vörös vér borította. Az állán is végig folyt. Nyeltem egyett. A kezén, még a pecsétgyűrűjén is vér tátongott. A halántékán, a szeme körűl is vércseppek folytak. Olyan volt mintha egy kibaszott mészárszékből érkezett volna.

- Vérben fürödtél, pokol gyermeke? - kérdezte Markus. Damien oldalra biccentette a fejét, a száját letörölte a kezével.

Damien ekkor Vincent felé fordúlt.

- Ez volt életem első vadászata - lassan bólintott, mire Vincent a torkát köszörülte.

- De ez nem ok arra, hogy minden mozgásban levő állatot meggyilkolj az erdőben.

Ekkor Damien mosolyra húzta a száját. Kigombolta az ingjét, és a farzsebébe helyezte a pecsétgyűrűjét. A borostáját megvakarta, és a hajába túrt.

Miért érzem azt, hogy Damien mindig tartogat valami meglepetést a számunkra?

Ekkor közelebb sétált hozzánk, és igazolványokat dobott le az asztalra. Victor tekintete megváltozott.

- Emberek voltak. Azt hiszem, hogy a férfi megkérte a nő kezét. És ma volt a nászéjszakájuk. Egy sátorban aludtak az egyik túraösvény melletti tisztáson.

Amint kimondta, Victor megindúlt felé, és hatalmasat lökött rajta. Damien teste a lépcső korlátjának zuhant, a lépcső darabokra tört a teste alatt. Én elfordítottam a fejem, viszont Vincent lefogta Victor vállát.

- Embereket gyilkoltál! Megölted őket! Megfosztottad őket a boldogságtól!! - üvöltötte Victor.

- Engem is megfosztottak a boldogságtól! - fordúlt egyenesen felém.

Megértettem.

Ártatlanokat bánt, hogy rajtam bosszút álljon.

És hol van még a vége?

Mostmár tudtam. Damien egy szörnyeteg.