Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Kilencedik

⚜  ANGEL  ⚜
______________

Ma reggel Vincent és én elmentünk sziklát mászni. Igazából csak én akartam, de Vincent egyedűl nem engedett el engem. Egy kicsit kettesben akartunk lenni, távol a többiektől. Az éjszaka sokat beszélgettünk, és szerintem a kapcsolatunk sokat fejlődött. Amikor Vincent meglátott a sportruhámban, akkor majd kiugrottak a szemei. Szüksége volt pár percre, hogy feldolgozza a testhez áló rövidnadrágom és a fehér pólóm mutatását.

- Egy kicsit lassú vagy! - Vincent a szikla tetején ácsorgott, néha leguggolt, hogy engem szemügyre vegyen. Az ő szemszögéből én voltam az az apró valami, ami ott lógott a kötélen. Megtámasztottam magam az egyik szikla felületén, a kötelet pedig megfeszítettem.

- Tudod, nekem nincsen szupererőm - motyogtam, a csuklómmal egy kicsit letöröltem az izzadt homlokomat. Egy lépést haladtam előre, de így is megálltam pihenni. Talán elszoktam a mászástól.

- Mondtam, hogy segítek neked - Vincent mellém állt, csak egy kézzel kapaszkodott. Egy kicsit ijesztő volt. De ő nem átlagos. Ez pedig tetszett nekem.

- Mondtam már, hogy megy egyedűl is. Egyébként megtennéd azt, hogy két kézzel kapaszkodsz? - vettem ki az övtartomból a kulacsomat és beleittam a vízbe.

- Persze - mondta ki, majd a tenyerét a fenekemre tette. Kinyitottam a szemem és a csillogó tekintetével szemezgettem.

- Komolyan? - meredtem rá.

  Nem válaszolt csak mosolyra húzta a száját. Amikor elvette a kezét, feljebb tornáztam magam, és figyeltem arra, hogy a lábam ne csússzon meg. De amikor legközelebb kinyitottam a szemem, a szikla apró réséből egy hatalmas pók nézett vissza rám. Csak egy centiméterre volt tőlem. Annyira megijedtem, hogy ellöktem magam. De ezzel együtt lezuhantam a szikláról is. A szememet szorosan hunytam le. Még sikítottam is a meggondolatlanságom maitt. De a föld helyett, egy kényelmesebb dologra zuhantam rá. Két kéz ölelte át a lábamat, a fejemet a mellkasához nyomtam. - Mit csinálnék én nélküled? - átkaroltam a tarkóját és kinyitottam a szemem.

- Néha én is ezen gondolkozok - felállt és kikapcsolta az övemet, így a kötél a földre esett. - Szerintem mára ennyi hegymászás bőven elég!

- Na! Csak egy pók volt!

- Te pedig majdnem lezuhantál! - mondta egy kicsit hangosabban a kelleténél. Amikor elengedett, gondterhelten kifújtam magam és csípőre tett kezekkel bólintottam.

- Tudom, hogy megijedtél. Sajnálom! - átkaroltam a derekát, a kezemet összekulcsoltam a feneke felett. Ő is így tett, és közel húzott magához.

- Máskor jobban figyelj oda! -  a szemöldökét ráncolta, majd leült a mögötte található sziklára, engem pedig az ölébe húzott. A kezét a combomra tette és lassan beharapta  a száját. - Mondanom kell neked valamit.

- Valami baj van? - néztem mélyen a szemébe. Vincent a fejét rázta, bár nem volt annyira meggyőző.

- Markus...felfigyelt rád - nézett a szemembe. A kezével hol a hajamat hol a nyakamat simogatta.

- És ezalatt mit értesz? - tettem a széles vállára a kezemet. Összehúzta a szemét, majd lassan a fülemhez hajolt.

- Úgy értem, hogy arra pályázik ami az enyém - apró puszit nyomott a fülemre. Az ajka érintése miatt a számat őszinte mosolyra húztam. Átkaroltam a nyakát és megpusziltam a homlokát.

- Nekem csak te számítasz! - a hajába markoltam, egy kicsit megemeltem az állát, hogy rám nézzen. - Érted ezt Vincent? - pislogtam nagyokat. - A világot jelented a számomra - piszkáltam a pólóját majd megráztam a fejem. - Még akkor is ha köztünk nem fog megtörténni az, aminek majd megkéne - tettem hozzá hallkan. A nap sütötte a hátamat és az arcomat. Boldoggá tett, hogy őt a napon is láthatom. A bőre halványabb árnyalattal volt világosabb az enyémétől. Egyetlen ránc, egyetlen pattanás sem volt az arcán. Szimmetrikus arccsontozata volt, és sűrű dús szempillái. A sötét haja szinte fénylett a napsütésben.

- Tudom, hogy mire gondolsz de...- rázta meg a fejét.

- Idővel akarni fogom - szakítottam ő félbe.

- Teljes öngyilkosság - pillantott át a fejem felett.

- Nem az, ha tudod irányítani - mosolyogtam óvatosan.

- Én nem vagyok ember, Angel - tette a szívére a tenyerét. A számat kinyitottam, de feltette a kezét jelezve, hogy még nem fejezte be. - Ami köztünk van az működik. Egyre jobban. Mert megtanultam önmagam maradni. Kérlek ne rontsd el azzal, hogy egy olyan dolgot kérsz tőlem amivel nem tudok mit kezdeni - nézett mélyen a szemembe. Nagyokat pislogtam, hogy feltudjam fogni azt amit mondott. Jogosnak éreztem. Igaza volt. De egy dologra kíváncsi voltam. Megkérdezni pedig nem féltem.

- Akkor neked nemis áll fel? - néztem a szemébe. Ekkor oldalra pillantott. Majd le. Megint oldalra és megint le.

- Öhm...- a kezét a tarkójára tette,  száját vigyorra húzta. - Igazából de. Úgyhogy megnyugodhatsz - kaccsintott.

Ekkor a szemöldökét ráncolta, és hírtelen állt fel a szikláról. Kérdőn pillantottam fel rá. Vincent kihúzta magát, a száját összeszorította, úgy pillantott a lejtő felé, ahonnan egyszer én is érkeztem.

- Mi az, hogy itt nincsen térelő? - Sidny a legjobb barátnőm mászott fel hozzánk. Amint meglátott engem, a szája elé tette a kezét, a telefonját a zsebébe tette. - Angel! Angel! - hozzám futott és vigyorogva karolta át a nyakam. Vincent a szája elé tette a kezét, és lassan hátra sétált. Mosolyogva öleltem át a barátnőm hátát, és egy kicsit eltoltam, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Mit csinálsz itt Sidny?!

- Nyár van! Nincsen suli! Én pedig ráérek! Igazából amióta nem írsz vissza, azóta ráérek - megfogta a táskáját, és lassan felsóhajtott. - Egyébként miért nem lehet téged elérni? - mutatta fel a telefonját.

- Nem vagyok internet közelben - tűrtem a fülem mögé egy hajtincsemet. Ekkor Vincentre nézett, aki úgy csinált, mintha a tarkóját piszkálta volna. De én tudtam.

- Ha ezalatt azt érted, hogy ilyen jó pasival túrázol, akkor már megértem! - kaccsintott egyet. - Sidny vagyok! Angel legjobb barátnője! - nyújtotta a kezét Vincent felé.

- Ohó! Öhm....ő nem annyira barátságos! - fogtam meg Sidny vállát és elhúztam a mozdulatlan Vincent elől. - Mesélj. Hogy érzed magad? - ittam bele a kulacsomba.

- Nagyon jól! - ledobta a táskáját a földre és ráült. - Csak már hiányoztál.

- Te is nekem - sóhajtottam szomorúan.

- De miért vagy itt az erdőben? - tárta szét a karját tanácstalanúl.

- Én vagyok Angel edzője - Vincent mögém állt, és puszit nyomott a nyakamra. - Ez egy nyári program.

- Hehe! Milyen széles vállak...- motyogta zavartan Sidny. - Ez nagyon jó! Nekem is szükségem lenne egy edzőre!

- Attól tartok, hogy Vincent már foglalt! - vigyorogtam őszintén.

Este a zuhany alatt álltam. A forró víz végigfolyt a testemen, ahogy bekentem magam a tusfürdővel. A barackos illat az orromba szökött, ahogy megmostam a hajamat. Amikor elzártam a zuhanyt, kicsavartam a hajamból a vizet. A törülközőmért nyúltam, de ekkor megállt a kezem. Hangokat hallotam a szobámból.

A törülközőt magamra tekertem és úgy sétáltam ki a szobába. Becsuktam magam előtt az ajtót, de ekkor megijedtem. Nem várt látogató várt rám. Markus, az ablak mellett állt, és összehúzott szemekkel nézett engem. A törülközőmet erősen fogtam, miközben egy helyben ácsorogtam. Nyeltem egyet, ahogy közelebb sétált hozzám.

- Öhm...szia - pillantottam oldalra.

- Olyan gyorsan ver a szíved - a tekintetével a mellkasom felé pillantott. A szemét összehúzta, a száját összezárta.

- Markus...- hátra léptem egy lépést, de ekkor a kezét a fejem mellé tette. - Mit csinálsz? - suttogtam hevesen dobogó szívvel.

- Én tudom, hogy milyen érzés az, amikor nem kaphatom meg azt, amit akarok - közelebb hajolt hozzám, az ajka csak egy centire volt az enyémétől.

- Markus, kérlek menj el! - ráztam a fejem kétségbeesetten.

- Azt hiszed, hogy neked ő a tökéletes? - kérdezett rá. - Azt hiszed, hogy ő boldoggá tud tenni?

- Nem hiszem, hanem tudom! Mert szeretem őt! - hírtelen löktem el magamtól, az egyik kezemmel a törülközőmet tartottam. De ekkor bevágódott az ajtó, és Vincent sétált be rajta. Amint megpillantott engem, a szeme vörös fényben izzott.

- Hozzád ért?! - kérdezte, a hangja megváltozott. Mintha ölni tudott volna a biztonságom érdekében. A szám elé tettem a kezem, és a fejemet ráztam.

- Nem vagy te elég jó neki! Bántani fogod őt! A szívét összefogod tőrni! - Markus szeme megváltozott, a száját vigyorra húzta. - Soha sem leszel elég erős ahoz, hogy megvéd őt saját magadtól! Legalábbis ennyire erős nem! - ekkor Markus felemelte a kezét, és szinte lassított felvételben láttam azt, ahogy az ablakom szétrobban, a szilánkok pedig apró darabokra zuhannak a padlóra. A szám elé tettem a kezem, és az ajtóhoz szorítottam a testem. Az ablak hegyes szilánkjai a levegőbe ereszkedtek, és Vincent felé álltak.

- Markus! Elég! - az arcomat elöntötték a könnycseppek, ahogy Vincent veszélyben volt. Vincent a fejét rázta, és széttárta a karját.

- Mit akarsz ezzel elérni? - pillantott fél szemmel rám.

- Megmondtam! Nem vagy elég jó hozzá! Még vámpírnak sem vagy jó! - az ablakszilánkok csak lebegtek, arra vártak, hogy Markus parancsára Vincent testében kössenek ki. Ekkor szinte lassított felvételben láttam azt, hogy a szilánkok Vincent felé repűlnek. A másodperc töredéke alatt elkiabáltam magam. Vincent a teste elé tette a kezét, de ekkor a szilánkok megálltak. Alig láttam a könnyeim közt, Markus pedig kitágúlt pupilákkal pislogott.

- Nem tudom, hogy mondtam - e már neked! - Vincent feltette a mutatóujját, Markus ruhája pedig apró tűzre lobbant. Markus hiába próbálta eloltani, a tűz sárga perzselő lángja táncolt a ruháján. - De vannak vámpírok, akik eltudják sajátítani az erő forrását. Tűz, tárgyak mozgatása, gyógyítás... - húzta össze a szemét.

- Ez lehetetlen! Nem lehetsz pont te! - kiabálta el magát, amikor Vincent egy határozott mozdulattal megragadta a nyakát és hátra feszítette.

- Tehát most szólok utoljára neked. Ha mégegyszer a közelébe mersz menni...- nézett rám. - Akkor megöllek! - mondta ki, majd egy határozott mozdulattal kilökte Markust az ajtón keresztűl.

A szám elé tettem a kezem. De ekkor feltette a mutatóujját, a szobában levő gyertyák pedig lágra lobbantak. Mosolyra húzta a száját,  másodperc töredéke alatt pedig feltettem a remegő kezem.

- Én most vissza megyek a fürdőszobába, mert nagyon megijedtem - és ekkor becsuktam magamra az ajtót. Igen. Vincent nem csak egy erőt bírtokol. Hanem az összeset.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro