A fiú

............................................

Nem vesztegettem az időmet azzal, hogy tökéletesre nyaljam magamat, egyszerűen felhúztam egy retkes nadrágot, rá pedig egy fekete rövidujjú pólót, hirtelenjébe még a nyakamra tekertem egy sálat, de lábaim maguktól próbáltak szabadulni a szobából, ám ez nem ment ilyen könnyen. Egy izmos kéz ragadott karon, szitkozódva húzódtam el, de az így sem eresztett.

Viktor Dorohov, nyugodtan állta megvadult pillantásomat. Idegesen rángattam magamat, de sehogy sem tudtam megszabadulni tőle, lecsaptam a földre a torkomat szorító sálat és felvont szemöldökkel sötétfekete szemeibe bámultam.

- Mit akarsz? – szűrtem ki a fogaim között, miközben agyam azon tanakodott, hogy Norton már végképp kipurcant, vagy még szívja magába azt a nyamvadt levegőt. Oda kell mennem rögtön!

- Mi bajod van?

- Talán az, hogy a bátyám haldoklik?

Tod felemelte a fejét a párnáról és lebámult ránk, megrázta a fejét, majd visszahanyatlott a párna rengetegbe, valami hála az istennek félét mormogott. Ujjaim ökölbe szorultak, Dorohov egy nadrágot és egy fekete szövetkabátot kapott magára, végén ő rángatott ki az ajtóból.

Kulcsra zártuk a szobát és elindultunk a néma folyosón, nem akartam arra gondolni, hogy mire odaérek valaki már eltávozott közülünk. A rohadt életbe, tudhattam volna! Mindig bevadul, minden egyes alkalomkor mikor kipenderítem a kollégiumból! Most mégis túl messzire ment. Lehet én mentem túl messzire. Fogalmam sem volt, az agyam egy folyékony katyvasszá olvadt, ha ennyire nem bírom a képét, miért aggódom érte? Miért rettegek attól, hogy elragadja őt a halál? Anyára gondoltam, ahogy angyalian szép arcát eltarkítják a könnyek és dühödten nekem vág egy tányért, engem vádolnának fiuk elvesztéséért.

Megtorpantam. Mélyen magamba szívtam a hűvös levegőt, majd Viktorra nézve folytattam az utat, egészen le a portáig. Az portás szoba ajtaja nyitva volt, ahogy a bejárati ajtó is. Csend volt, csupán a szél hozta elénk a messziről beszűrődő dudorászás zaját. Érezni lehetett a nikotin orrsanyargató szagát, Dorohov, vagyis Viktor veszélyesen elvigyorodott és neki iramodott az éjszakának, követtem. Amint kiértünk megéreztem a friss levegő illatát, a számba dobtam egy rágót és azt rágva nyugtattam le heves szívverésemet, ami minden egyes alkalommal az egekbe szökött, amint eszembe jutott Norton sápadt arca. Gyűlöltem, hogy gyenge vagyok, hogy nem bírok nyugodt szívvel végre hajtani egy feladatot. Túl sok érzelem tobzódott bennem

Felnéztem a halkan pislákoló narancssárga lámpára, ami egymásután szórta magából a narancsos fényt, ilyen színnel beterítve az összes dolgot, ami a látókörébe került. Imádtam az esti utakat.

Szemeim miután hozzászoktak a homályos fényekhez, a kocsim után kezdtek kutatni. A rengeteg tömeg kocsi mögött kiszúrtam az én zöld Mustangomat, ami még mindig tökéletes formájában tündökölt a mesterséges fényben. Mivel az eget vastag felhők keretezték, a csillagok elbújtak előlünk.

Átugrálva a fűcsomókon és a kátyúkon, elértem a kocsimig. Óvatosan végig simítottam az üvegen, amin a saját elkeseredett arcom nézett vissza és az éjszakai táj kietlensége.

Kitártam az ajtaját és engedtem, hogy barátom belesüppedjen a ropogós ülésbe, majd zártam is be az ajtókat. Kulcsomat belehelyezve a kocsiba, gyújtást adtam a motornak, ami ezáltal halkan köhögött egyet. Öreglegény lévén, csak lassan engedett az akaratomnak, ujjaimat a kemény kormányra simítva ki is kanyarodtam a parkolóból, a visszapillantó tükörből még láttam, ahogy két lány kirobban a kollégium ajtaja mögül. Szemeimet lekaptam róluk és a sötét útra vezettem a tekintetemet, a sárgás fényű lámpák megvilágítottak a szürke aszfaltot.

Hangosan pöfögött.

- Mi történt vele?

Sóhajtva magamba szívtam a levegőt és felgyorsítottam, majd óvatosan Viktorra sandítottam.

- Szerinted? Mi is történhetne egy nagyképű, gazdag pöccsel?

- Drog?

- Mi más? Annyira nem értem, mit szeretnek abban a cuccban! – csaptam idegesen a kormányra, a Mustang sértődötten megvonaglott alattunk. – Bocs.

Viktor felnevetett. – Néha azért segít.

- Próbáltad? – néztem rá hirtelen.

- Miért te nem? Mindenki közel kerül egyszer ezekhez a cuccokhoz, de csak egyszer, nem kértem többet.

Bólintottam. Nem ítéltem el, hisz miért is tettem volna? Személy szerint egyszer szippantottam fel egy kis kokaint, azóta kerülöm az ilyen anyagokat, teljesen elveszted az uralmadat. Nincs szükségem kábítószerekre, inkább maradtam a szokásos alkoholnál.

Ujjaimmal a rádióhoz nyúltam, erősen megnyomtam a gombot, a készülék felvillant, majd recsegve adni kezdett egy számot, ezúttal egyikünk sem szólalt meg. Hallottam, ahogyan ujjaival tovább teker, egyik csatorna sem szolgált értelmes dallal. Mosolyogva néztem, ahogy óvatosan tekergeti a hangszórókat.

- Antik darab – nézett fel rám. Büszkén elmosolyodtam.

- Ja, egy vagyonba került, de megérte. Rajongok a retro autókért, mégis ez az egyetlen, ami megvan.

A fényben megcsillant, a kormányon lévő Mustang logója.

- Eredeti 67-es Shelby.

Viktor felröhögött. – Neve is van a picinek?

- Az nem az én stílusom, egyszerűen Mustang – az autó mintha megérezve azt, hogy róla folyik a beszélgetés, kacéran feldorombolt. Mindketten felnevettünk.

Szemeimet újból az útra vezettem, fülembe lassan beszökött a rádióból szóló zene erőteljes, vad ritmusa, Life Itself című sláger a véremben tombolt. Kedvem lett volna hangosabbra tekerni, de nem akartam teljesen ripityára törni a hangszórókat, melyek már így is kilehelték magukból az utolsó cseppnyi erejüket. Recsegve hódoltak be a ritmusnak.

Ujjaimat erősebben fontam a kormánykerék köré, óvatosan oldalra pillantottam és figyeltem, ahogy egy nagyobb BMW elszáguld mellettem, mögötte egy ugyanolyan színű Jeep robogott. A kipufogóból előtörekvő édes füst beterítette az utat, állatias visításuk megtöltötte az éjszaka csöndjét. Izzott az ereimben lüktető skarlát vér, éreztem, ahogy forró nedvük végigdörömböl az egész testemen. Hatalmasat nyelve nyomtam a fékre, majd váltottam. A Mustang hízelegve dorombolt a lábam alatt, apró mosoly szökött az arcomra és ujjaimmal végig szántottam a műszerfalon.

A kátyús földútra térve, rossz érzés kerített hatalmába. A fenyvesek gyantától terhes illata és a rohadó tüskék édeskés szaga összekeveredett, por szállt fel az útról amint a kocsi régi gumija végiszáguldott rajtuk.

Sötét volt: a csillagok, mind a vastag felhők mögé bújva figyeltek minket, az éjszakát, ami túl sok rejtélyt hordozott magában, elfeledett titkokat, hamis csókokat, és elmormolt szavakat. Mind beleveszett abba a végtelen sötétségbe, ami körülölelt minket. Dorohov feszülten szívta magába a levegőt, szerencsére nem voltam egyedül a rossz érzésemmel. Imádkoztam érte, hogy Norton még egyben legyen. Bármekkora fasz is, mégiscsak a bátyám volt.

A hatalmas pajta elé érve azonnal kiszúrtam Adam bíbor autóját, gyönyörűen nézett ki a buliról kiszűrődött fényekben. Sóhajtva parkoltam le a megannyi csillogó autó mellett. Szemeimet végig jártattam rajtuk, egyik szebb volt mint a másik. Milliárdok feküdtek a ronda gyepen.

Végül leállítottam a motort és hagytam, hogy a hideg levegő beszökjön az autó résein keresztül. Lustán hátrahajtottam a fejemet és egy utolsót szívtam az eddig még tisztának tűnő levegőből. Utáltam azt, ami ezután következni fog. Millió elrészegült, betépett gyökér, aki nem tud mit kezdeni a zsebébe pottyant összeggel.

Viktor végig nézett az égen, majd egy szó nélkül kilépett az autóból és lazán nekidőlt az ajtónak. Az órájára pillantott és fáradtan megdörzsölte a homlokát, barna haja a homlokába csúszott. Nyúzottnak tűnt.

Én is annak éreztem magamat, követve példáját kimásztam az ülésről és a fűre léptem, lassan bezártam az autót és megfontolt léptek mellett megközelítettem a pajtát. Szemeimben megcsillantak a kiszűrődő fények kavalkádja. A zsebeimbe nyúltam, egy százas nyomta őket. Viktor mellém érve egyszerűen a hátsózsebeibe dugta a kezét és felnézett az épület előtt ácsorgó két kigyúrt palira. Lazán odaintettem nekik és beléptem, az orosz követett.

Amint a két pajta ajtó kinyílt az orromba kúszott a jellegzetes buli szag, a töménytelen alkohol és az izzadság duója. A tömeg egyszerre vonaglott a zenére, a fiatalok egymás szájában keresték a boldogságukat. Viktor végig nézett a végtelen pezsgésen és összevont szemöldökkel meredt az előttünk megjelenő apró ruhába bujtatott lányra. Haja piszkosan ragadt a tarkójához, szemei öregebbnek mutatták, mint amennyi volt. Ajkait csábos mosolyra húzta, tudtam mit akar, tehát a kezébe nyomtam egy százast és nem törődve a meglepett kiáltással tovább törtem az utat.

Mint általában most is a leghátsó szakasz volt a mienk, a szalmabálákon két félmeztelen ribanc vonaglott, míg a fiúk hurrogva nyalták végig a szájukat, kezükben tartva egy-egy feles poharat.

- Mindig ez van? – nézett a csapatra, aminek egykoron a tagja voltam, aztán kiábrándultam belőlük. Éppen Jim állt fel a helyéről, hogy a két lány egyikét magával vigye egy körre.

- Mi más lehetne? – sziszegtem és a boxhoz araszolva megálltam a fiúk előtt. Néhányan felismertek és röhögve hurrogtak. Az egyik sráchoz odahajoltam. – Adam?

Ragyogó szemekkel meredt rám.

- Asszem... - majd felröhögött valamin.

- Igen?

- Haver engem keresel? – hallottam meg azt az irritáló hangot. Keservesen elvigyorodtam és megfordulva

- Joe! – hangom feleannyira sem hatott boldognak, mint azt akartam.

- Nolan, de rég láttalak! Mennyi ideje is? Talán egy-két éve?

Arcom megvonaglott, Viktor még mindig összefont kezekkel nézett hol rám, hol pedig a kopaszodó barnára. Karomon feldagadtak az erek, ezt azonnal észlelve mellém lépett, majd Joe szemeibe meredt.

- Hó-hó! Nem kell idegeskedni! – vihogott fel és magához rántott egy eléggé gyenge lábakon sántikáló lányt, erősen a szájára tapadt, eközben pedig ujjaival egy zacskót dugott, mélyen a dekoltázsába, mikor elváltak vadul ragyogtak kék szemei. – Huh, csajszi várj meg – kacsintott a lányra, a csaj pedig vihogva lezuttyant az egyik szalmabálára. – Na...

- Mit csináltál a bátyámmal Lynch? – sziszegtem a képébe. A srác az enyémekbe fúrta kobaltkék tekintetét és felnevetett.

- Oh, hogy Norton miatt toltad ide a képed? Vele minden rendben, csak kissé túl sokat szívott – legyintett lazán.

Ennyi kellett nekem, a bennem dolgozó indulatok, melyeket már túl régóta tartogattam magamba, hirtelen minden kirobbant, egy hatalmas lavinaként szántotta végig testem minden egyes porcikáját. Indulatosan ragadtam meg Joe gallérját, egészen közel hajoltam az arcába, idegesítő vigyora viszont nem olvadt le.

- Nem feledsz mi? Gondolom túl kicsi voltál akkor, hogy lásd mindezt, teljesen megromlottál Lee – köpte az arcomba gúnyosan. – Mi ez a gyökér aki előttem áll és hol van a régi haverom?

- Hol van a bátyám te fasz! – hangom teljesen eltorzult.

- Asszem meghalt...

Amint kiejtette a szavakat a száján öklöm erősen érkezett az arcába, egy hangos reccsenés mellett esett a földre, hangosan felvisított, mint egy bábú úgy esett össze. Orrából erősen csordogált a bíbor vér. Haja csapzottan tapadt a tarkójához. Arrébb kúszott és vérrel átázott fogait kivillantva elmosolyodott, már megint. Álkapcsa kissé kiferdült. Véres nyálát elém köpte.

- Hajlandó vagy elmondani, vagy akarsz még egyet? – guggoltam le mellé. Szemeit lehunyta.

Felnevetett, sátáni kacaja elveszett magában a pokolban. Újra ütöttem, ám ezúttal a gyomrába. Öklendezve kúszott odébb, ekkor Viktor megállt előttem és feltaszított a földről. Bennem még mindig dolgozott az adrenalin, szét akartam ütni a fejét, de a fiú komoly tekintete megakadályozott benne.

- Hirtelen ennyire megszeretted a bátyádat! Évekig még csak felé sem néztél!

- Te... - indultam meg, de Viktor erősen lökött a földre.

- Nem ezért jöttél Nolan! Keresd meg a bátyádat és menjünk – sziszegte halkan. Hatalmasat nyelve bólintottam.

- Családias összetartás? – vicsorogta Joe.

- Gondolom nálatok ez nem nagyon működik, szánom anyádat, hogy egy ilyen fattyat nemzett.

Erre már Joe is összeszorította a fogát. Hirtelen egy kezet éreztem meg a vállamon, Viktor eleresztett és hátrébb taszította a másik fiút, aki a szitkozódások szerint Adam volt.

- Mi a szar? Most már élő testőrt is fogadtál magadnak?

A szavaira se figyelve oldalra pillantottam, ahol ott feküdt Norton. Bátyám ajkai cserepesre száradtak, mellkasa lassan emelkedett majd süllyedett. A düh megint elárasztotta a szemeimet, ezúttal viszont egészen más okokból. Gyűlöltem Nortont, amiatt, hogy képtelen magára vigyázni, hogy ostoba húzásaival egyre inkább megássa magának azt a kicseszett sírt, amibe lassan bele fog zuhanni.

Idegesen rágcsáltam a számat, miközben már mellette is guggoltam, erőtlenül szuszogott, azonnal mentőt akartam hívni, de nem tettem, ha ezt anyáék megtudják, kiherélnek. Óvatosan Adamre sandítottam és leültettem a bátyám mellé, hogy vigyázzon rám, eközben szemeimmel Viktort kerestem, de termetes alakja egyszerűen beleveszett a tömegbe.

Káromkodva túrtam a zsebembe és a bárpultot kezdtem keresgélni, eközben a fények egymást váltogatva terítették be a területet, és a parkettán vonagló testeket. A modernül felszerelt pulthoz furakodtam, a testek egymást verve próbáltak minél előbb a pulthoz jutni, amit a kiszolgálók nem is bírtak elbírni. Fejüket összevissza kapkodták, míg kezük előbb járt már, mint az agyuk. Felismerve az egyik pultost, oda léptem elé. Kay azonnal felkapta a fejét és egy boldog mosollyal az arcán elém lépett, majd lejjebb húzta már így is sokat mutató fehér ingjét.

- Úristen Nolan, de rég láttalak mizu? – kezdett el csevegni, de az időm igencsak fogytán volt.

- Kay figyelj még dumálunk, de tudnál adni...

- Bármit, neked bármit Nolan! – dőlt előre, nem érdekelte, hogy körülöttünk hatalmas őrjöngés van szemeit le sem hámozta rólam. Komolyan úgy nézett rám, mintha itt helyben levetkőzne, ha arra kérném.

- Egy jéghideg vizet.

Szemöldökét összevonta, nem nagyon értette, hogy minek nekem az, de szavához híven hátra is riszálta magát a hűtőhöz. Kivett egy üveget, majd felém lépve teljesen rám hajolt, ajkunkat alig választotta el pár centi. Kihasználva szótlanságomat erőteljesen nekem esett. Viszonoztam mohó csókját, kivettem ujjai közül a poharat és lazán ellökve magamtól még intettem neki egyet, észre sem vette, hogy nem fizettem. A körülöttem őrjöngők, nekem jöttek és arra kérleltek, hogy rendeljek nekik valamit, de semmire sem bírtam gondolni, csakis arra, hogy ezt a fránya üveget el kell juttatnom a bátyámhoz.

Szlalomozva kerülgettem a felém vetődő testeket, erősen szorítottam magamhoz az üveget, mikor hirtelen egy test ütődött nekem. Ijedten rezzentem össze, de hátra se nézve leráztam magamról. De az csak nem akart elereszteni. Idegeim felrobbantak.

- Lee! – egy kétségbeesett hang csapta meg a fülemet.

- Rohadtul hagyjatok békén! – förmedtem rá, egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy miért kell így tapadni? Hirtelen kapott a csuklóm után, ami így magával rántotta a poharat. Apró szilánkokra tört. Hitetlenül meredtem a lassan elcsorgó hűs folyadékra, még fizettem is érte egy hülye csókkal! Idegesen pattant tekintetem a lányra. – Az istenibe is mire volt ez jó? – néztem mélyen barna szemeibe, makacsság gyúlt bennük. Gúnyosan vetettem oda a szavaimat. – Kurvára nem érdekelsz, szóval le is kophatsz!

Arca sértődötten rándult össze, de nem bántam meg a szavaimat. A bátyám éppen meghalni készült, míg a szaros víz, amit neki szántam a talpam alatt robbant szét.

- Baszki! – sziszegtem még mindig a földre nézve, mikor a lány akaratos hangja újból belecsapott a fülembe.

- Nolan...

- Mit akarsz? – néztem rá, miközben elfurakodtam mellette és újból a bár felé vettem az irányt.

- Kérlek segíts!

Szívem megbicsaklott, lépteimet leállítottam és sóhajtva visszafordultam a lányhoz. A felismerés villámként csapott belém. Együtt voltunk kémián, ő volt az a lány, aki előttem ült. De akkori cserfes mosolyát most egy elveszett arc váltotta fel. Ajkaiba harapva meredt rám.

- Mi van?

- Víz kell, egy hideg víz, de sehogy sem tudok a pulthoz verekedni és ha nem kapom meg azt, talán meg is halhat a barátom... nincs pénzem se semmim, oh az istenibe is csak egy rohadt üveg vizet kérek! – az utolsó mondatra teljesen megsemmisült a hangja.

Idegesen a hajamba túrtam és megadóan a pulthoz verekedtem magamat. Kay kihívóan meredt rám, unottan rendeltem két üveg hideg vizet, ám amikor már hajolt volna az ajkaimra a kezébe dobtan egy tízest és leléptem, meglepett sóhaját még hallottam, majd szavait elnyelte a mély basszus.

Szemeimet körbevezettem a tömegen és kiszúrtam a lányt, aki lehajtott fejjel méregette a pultot, gyorsan mögé léptem és halkan megszólítottam. Szemeit azonnal rám kapta és meglepetten meredt a kezében bugyborékoló vízre, elmosolyodni sem hagytam neki időt utolsó pillantást vetve rá, el is tűntem a tömegbe, mely egy éhes szörnyként kebelezett be magába.

A saját helyünkre érve észrevettem, hogy Norton öklendezve adja ki magából azt, amit egyáltalán megevett a mai nap folyamán, ekkor már Viktor is mellette ült, unottan bámulva a szenvedő fiút. Megálltam mellette és lenéztem rá, szürke szemei halványan ragyogtak a furcsa fényekbe, ajkai lilásan fénylettek. Az egész teste fakó volt, haja csapzott, mintha egy traktor ment volna keresztül rajta, de nem bírt semmit sem mondani mert újból öklendezésbe kezdett. Felé nyújtottam az üveget, amiért mohón kapott, kiöblítette a száját, majd hatalmasokat kortyolva elterült a sárga hányása mellett. Vigyorogva bámulta a deszkákból készült tetőt.

- Viktor vigyük! – szólítottam meg a fiút, aki szavaimra felkapta a fejét. Megragadta bátyám karját és tántorogva kivittük a helyszínről, egyszerűen nem érdekelt az, hogy a többiek hurrogva visszahívnak minket, a kollégiumi szobában akartam lenni és aludni, nem gondolva a mai eseményekre, melyek újabb súlyokat helyeztek a szívemre. Kisétálva a fülledt pajtából, a hideg szél kijózanított a gondolataimból. Norton lábadozva az autóhoz lépdelt, ekkor a pajta ajtó újból feltárult és előjött két lány, meg egy eszméletlen fiú. Leheveredtek a fűre és dideregve szemlélték az utat. Tudtam, hogy egyikük maga a vörös.

- Nolan! – suttogta Norton. Felé néztem. – Köszönöm! 

Kedves Olvasóim!

Meg is hoztam a következő részt, ami nagy reményeim szerint elnyeri majd a tetszéseteket. És a napokban át is léptük az 1K határt! Emberek imádlak benneteket!

Ha ezúttal is elnyerte a tetszésedet a rész, akkor kérlek írj nekem vagy csupán nyomj egy pipát, mert nagyon, de nagyon érdekel a véleményetek és ha nem jeleztek vissza, akkor hogy is mondjam egy egy egyirányú kommunikáció lesz (bevetem a nyelvtanos tudományomat) emberek itt van lehetőség a visszajelzésre, szóval fel a fejjel! :D

Puszi Kira!