A fiú

....................

Tisztában voltam vele, hogy Norton nem lesz a lakásában, emlékeztem, hogy csak úgy megemlítette nekem. Dariával akarta tölteni az estéjét, messze Woodburntől és a kínzó emlékektől.

Abby ködösen meredt rám, mikor csuklóját megragadva magam mögött húzva bevezettem a lakásba. Gyönyörű volt, mint mindig. Sápadtabb, de vörös szeplői emiatt még inkább kitűntek bőréből. Imádtam ezt.

Kurtán felnevettem, mikor megbotlott a szegélybe, de szenvedélyes tekintete azonnal el is csendesített. Nem bírtam várni, a hálószobaajtajának döntöttem és mohón tapadtam az ajkaira. Érezni akartam, kitölteni őt, szeretni és csókolni. Minden vágyam felemésztett, hisz őszinte és egyben ártatlan tekintete begerjesztett, de nem akartam semmit sem elsietni. Lassan nyitottam be a szobába, csókjaimmal elvonva a figyelmét az ágyról, amibe belesüppedt súlyom alatt. Bőre forró volt, akárcsak a szoba hőmérséklete.

Ujjaimmal bőrét simogattam, arca bíborvörös volt, ajkait rágcsálva turkált a hajamba. Szemeivel az enyémekbe veszett és óvatos mozdulatokkal szedte le rólam a pulóveremet, ami rajtam maradt.

Orrommal végigsimítottam a nyakán, a géz kötésnél megálltam és apró csókokat leheltem rá, óvatosan szívogattam fehér, sápadt bőrét, de ajkaimmal nem eresztettem.

- Biztos, hogy akarod? – búgtam a fülébe halkan, számmal körbe barangolva fülét, cimpáját a fogaim közé csippentettem. A lány kéjesen felnyögött.

- Akarom – suttogta halkan pihegve. A lágy holdfényben, arcára egy ezüst lepel vetült, akárcsak a szoba összes felhevült tárgyára. Hallani lehetett az aprócska áramütéseket, melyek akkor szisszentek fel, mikor bőrünk összetapadt.

Nem kérdeztem meg többször. Pólóját leügyeskedtem róla. Először fel sem fogtam mi fogadott, gyönyörű teste alattam vonaglott, kecses idomai hozzám préselődtek, mellkasát csupán egy vékonyka, fekete pamut melltartó takarta. Nyelnem kellett, éreztem a nadrágomban azt az ismerős feszítő érzést. Szó szerint durranni akartam a látványától. Képes lettem volna egyszerűen kecses testétől elélvezni, de nem magamnak akartam az estét. Abbyről volt szó.

Tapintása langyos volt. Ajkaimmal végigcsókoltam bőrét, egyetlenegy kis területet sem hagyva szabadon, egyszer sem felejtettem el felnézni rá. Zavarban volt, vállai megfeszültek, míg arcát zavart pír borította. Azt akartam, hogy ellazuljon. Felcsókoltam magamat a testén és ajkainál megállva, felváltottam számat. Ujjaimmal cirógattam. Ajkai elváltak egymástól. Halkan sóhajtozott, éreztem, hogy visszatartja csendes nyögéseit.

- Ereszd el magad – bíztatásképp egy aprócska puszit nyomtam az ajkaira. – Nyugi – kuncogtam fel, mikor ujjaim nadrágjához tévedtek, megfeszült. –, ha jól emlékszem nemrég magad húztad le a melltartódat – cukkoltam.

Abby haragosan a karjaimra csapott, de egy újabb simításra egy kissé hangosabb nyögés szökkent elő felduzzadt ajkai közül.

Megfelelő percnek találtam ezt arra, hogy lehúzzam róla szoros nadrágját. Talpát masszírozva figyeltem, ahogy háta ívben megfeszült, majd hátravetve fejét önfeledten felkuncog. A félhomályban fehérneműbe bújtatott teste kéjes örömöt adott, lehúztam magamról a pólómat, mire Abby barna szemei azonnal testemre tapadtak. Ujjai megindultak bőröm felé. Képtelen voltam nem felmorrani, mikor lágyan cirógatni kezdte.

Abby kíváncsi volt, mégis szenvedélyes. Mikor megfordította a helyzetünket barna íriszeiben vad vágy lobogott, előre hajolt és tüzes csókokkal borította be a testemet, megharapdálta. Minden porcikámban ott dübörgött a vágy.

Őt akartam.

Mindenestül.

Abby harmatosan dőlt a mellkasomra és száját az enyémre olvasztotta.

Imádtam őt.

Ujjaimmal gerince mentén felkúsztam melltartójának csatjánál megtorpantam, ám mikor mellkasát az enyémnek szorította megértettem, hogy tényleg akarja ezt az egészet. Lobbot vetettem.

Vérem pezsgett, akár egy őrjöngő vulkánban bugyogó láva. Kitörni akartam. Elveszni benne, hogy a fájdalom egy rózsaszín szenvedéllyé formálódjon, hogy a gondokat elvethessem, hogy legyen egyetlen egy éjszakám, mikor teljesülhetnek a kívánságaim.

Abby ágyéka az enyémre csúszott, a lágy pamut anyag mögül is éreztem a forró átnedvesedett testrészét.

Hangosan felnyögtem és változtattam a helyzetünkön. A vállaimba kapaszkodott, hosszú pillái mögül leskelődött, de nem bírtam nem ránézi. Kerekded mellei voltak, pont tökéletes méretűek. Olyan tökéletesen nézett ki! Ártatlan szemek, gyönyörű test, maga volt a földre szállt angyal, vörös fürtökkel keretezve.

- Gyönyörű vagy, Abby. Annyira tökéletes – duruzsoltam a szemeibe veszve, mellei pont a tenyerembe illettek, megszorítottam. Hangja elhalt.

Ágyékunk összeért. Nekilöktem a csípőmet, mire egyszerre nyögtünk fel. Abby a vállaimba harapott és halk hangon sóhajtott minden egyes lökésemre, szemei reszkettek.

Megcsókoltam. Képtelen voltam csak bámulni őt. Kibaszottul kemény voltam.

Hangunk megtöltötte a szobát, Abby elélvezett. Éreztem, ahogy szorítása gyengül körülöttem.

Elmosolyodtam és az ajkaira leheltem.

- Ennél már csak jobb lesz.

Élvezettel pihegett, de hitt nekem, mert egy szenvedélyes csókra kért és én szívesen adtam meg neki.

És ennél már tényleg csak jobb lett. Abby először zavart volt, de ahogy lassan csókjaimmal ellazítottam megfeszült testét engedett nekem. Már nem maradt más a szobában csak ő és én, már nem létezett senki a világban csak mi.

Csak Abby és én.
És a lány tényleg megőrjített, mindenestül elkobozta a szívemet. Minden elhangzott szófoszlánnyal, minden gyengéd nyögés, csók, érintés után csak egyre és egyre jobban beleszerettem, mikor azt hittem ennél már nem lehet jobban. De tévedtem. Mert a percek elteltével azt éreztem, hogy szívem még inkább az ő karmaiban volt.

Hallottam a hangját, hallottam fogainak korcát, ajkát az ajkamon, bőrét a bőrömön. Éreztem felhevült érintését, szűz szorítását. Majd megint halk szipogását, sós könnyeit melyeket felitattam ajkaimmal, elveszett nyögéseit, melyeket testemmel kortyolgattam. A levegő volt számomra. Az, ami nélkül képtelen voltam élni. Több és több, létfontosságú szerve az életemnek.

Körmei a húsomban, ajkai fogaim között.

Én benne. Szíve bennem.

És úgy éreztem egyek vagyunk.

Átfordultam a másik oldalamra, abban bíztam, hogy ott majd egy aprócska test fog fogadni, ám kívánságom süket fülekre talált. Szemeim felpattantak.

A redőnyök felhúzva, amit a nap mohón kihasználva elborított minket a sugaraival. Vasárnap lévén nem kellett suliba mennünk, így gondoltam lustulhatunk majd egy kicsit, de Abby valószínűleg nem így gondolta. Arcommal a párnák közé estem és próbáltam kizárni az elmémből a fel-felvillanó esti képeket.

- Hol van az a faszkalap? – hallottam meg Norton hangját. – Ugye nem az ágyamban dugtatok?

Daria hangosan felnevetett.

- Sajnos de, igazán puha volt a matrac.

Elmosolyodtam Abby hangjára, de léptek egyre csak közeledtek, míg végül arra nem lettem figyelmes, hogy bátyám unott képpel mered rám.

- Most komolyan? Hogy fogok ezek után itt aludni?

Daria bekukucskált a válla felett és undorodva összehúzta a szemét. - Húzz fel valamit, kész van a kaja és azt hiszem meg is van a következő szavunk.

Arcomról leolvadt a mosoly és sóhajtva húztam fel a gatyámat. Egyetlen egy jó estét és egy kellemes reggelt kértem. Ahol felkelve az ágyból megtalálom a barátnőmet a konyhában, ahogy éppen gofrit süt nekem. Egyetlen egy elcseszetten sablonos reggelt kértem.

Idegesen beletúrtam a hajamba és egy kapucnis pulóvert magamra húzva már ki is léptem a teraszra. Daria a korlátnak dőlt, míg Viktor egy csésze kávét kortyolgatott. Abby Norton pulcsijába bújva eszegetett, arca felderült mikor meglátott. Elmosolyodtam és az ölembe húzva a lányt felnéztem Viktorra.

- Roger reggel mondta, hogy a takarítók vért láttak az egyik szekrénynél, Roger felnyitotta a szekrényt és egy véres hajcsomó esett ki belőle. Julie szülei pedig a lányuk parfümjével befújt levelet kaptak reggel. Egy szó szerepelt a papíron. A méregkeverő.

Arcom azonnal elhűlt. Visszaemlékezve a Julie-ra, pontosan emlékeztem arra a jelenetre, mikor Lotty elment mellettünk és méregkeverőnek nevezte a lányt.

- Ugye? – vigyorodott el Viktor, korántsem boldogan. – Lotty pont ezt mondta a lánynak. Szóval vagy egy véletlen egybeesés vagy ő maga a gyilkos.

- Ismerem Lottyt – köszörülte meg a torkát Norton és felnézett ránk. – És ő nem olyan.

- Talán véded? – Daria hirtelen csattant fel. Abby megrázta a fejét és közbe akart szólni, de Norton beelőzte. A hideg ellenére kezdett felforrósodni a helyzet.

- Igen – nézett a lány szemébe. – Védem, mert Lotty lehet, hogy egy hatalmas ribanc, de képtelen lenne ölni.

- Báránybőrbe bújtatott farkas – fűzte hozzá Abby. – Nos én nem tagadnám le azonnal, sőt az én gyanúsítottjaim között ott van Roger is. Emlékeztek arra, amikor a kocsira Stacy kocsijára ráfestették azt, hogy a méltóságos? Fehér festékkel írták rá, és Rogernek pont ugyanolyan fehér festék volt a csuklóján.

Barátnőm vállaira hajtottam a fejemet és hallgattam, ahogy hirtelen mindenki egymásnak esik, de én képtelen voltam figyelni. Mindent feltettünk az ügy érdekébe. Meg akartuk oldani, de az idő múlásával egyre inkább rájöttünk arra, hogy ez nem lesz könnyű munka, sőt a megoldás egyre csak távolodott, a gyilkos pedig egyre csak türelmetlenebb lett.

Ő egy embert akart, mégpedig Abbyt. 

Kedveseim!

Először is kellemes ünnepeket mindenkinek és remélem, mindenkinek jól telik a szünete!

Másrészt pedig, lehet néhányan már észrevettétek, de ha nem, akkor csak megemlítem, hogy nyitottam egy új könyvet Le Paradis néven, szóval nyugodtan kukkantsatok be!

Puszi Kira!