A lány

..........................................

Nehézkesen keltem ki a – kényelmesnek nem igen mondható – ágyamból. Éjszaka volt, kint még csak pirkadni sem kezdett, de Daria ragaszkodott hozzá, hogy el kell mennünk egy buliba, mikor kettőnk közül én voltam a bulis picsa, míg ő általában egy üdítőt elszürcsölgetve inkább háttérbe vonult. Ezért sem értettem, hogy hova ez a nagy sietség.

A szemeimből lassan elpárolgott az álmosság és egy ismerős éjszakai éberség váltotta fel, orromba bekúszott az este friss és veszélyes illata, imádtam, de egyben gyűlöltem. Olyan érzés volt, mint a sötétség. Az a kiszámíthatatlan feketeség egyszerre volt a legjobb barátod és legrosszabb ellenséged is, hisz fekete leplével eltakarta előled a világ kegyetlen rossz dolgait, mégis ezzel a tudatlansággal félelembe kergetett. Ezért is volt bennem kettős érzés az estékkel kapcsolatban.

Hanyagul a fürdőbe botorkáltam és az arcomat rendbe szedve, a remegő lábakon álló gardróbhoz siettem. Nyekergő ajtaját feltártam és valami meleg mégis szexi ruha után kutattam, mikor Daria fülsiketítő kiabálásba kezdett. Fekete hajába beleakadt a kefe, nevetve kotorásztam tovább, barátnőm egyik gyengepontja a haja volt, eléggé érzékenyen érintette minden, ami vele kapcsolatos volt. Kék szemei csészeméretőre nőttek és könnyezve tépte ki a tárgyat a hajából, nyögve a földre dőlt és felnézett rám.

- Gyűlölöm a fésűket!

Hozzá dobtam egy büdös zoknit, amit nevetve hajított a falnak, onnan halk puffanással a sárga csempére esett, aminek eredetileg fehérnek kellett volna lennie, de ez már csak részletkérdés volt. Végül egy vastag harisnyát húztam magamra rá pedig egy szaggatott farmert, felülre egy egyszerű bő fehér pólót, és egy hozzá passzoló vörös kardigánt ráncigáltam.

Daria megállt mellettem, erősen hipster stílusát egyszerűen imádtam, egy bolyhos pulcsira egy rövid bőrkabátot húzott, lábait egy leggins fedte. Miután kibámészkodtunk magunkat, Daria a markába szorította a kulcsokat, majd jó erősen berántva az ajtót be is zárta.

Már réges-régen kapuzárás volt, az egész kollégium csöndes volt, egyetlen egy zaj sem szakította félbe ezt, szemeimmel végig pásztáztam a hosszú, kékre festett folyosót, a plafonról lemállott a vakolat, míg a talpunk alatt húzódó barna kárpit szakadozott volt.

Óvatosan kapkodtuk a lábunkat, a kapuhoz érve a portás ajtaja tárva nyitva volt, szóval kiment cigizni. Az egyszeri alkalmat kihasználva azonnal futásnak eredtünk, talpunk alatt recsegett a padló, hirtelen gyúlt fény a folyosón, egy dünnyögő hang, majd a morcos képű portás lassan visszabattyogott a helyére, behúzta a rozoga csavarokra feszülő ajtaját és háttal nekünk a fejére húzta a kalapját.

Daria megragadta a kezemet és kirántott a szabad levegőre, azonnal megéreztük a hideget, fejemre tekertem a sálamat, míg szórakozottan lestem barátnőm didergését. Összehúzta magán az aprócska bőrdzsekit, majd idegesen rám pattantak a szemei.

- Te akartál minden áron elmenni arra a fránya bulira!

Daria megrázta a fejét, tincsei követték a mozgását, felhördült és a zsebeibe rejtette elfehéredő ujjait. Egy lyukas kesztyűt nyújtottam felé, felhúzta.

- Még hogy én? – horkantott fel. – Egy Fisher sem bulizós fajta! A szüleim rendelték el, hogy muszáj elmennem erre az egyre, könyörögtem nekik, hogy ne... brr – borzongott meg a hidegtől. -, de szerinted hallgatnak rám?

Bólintottam, bár nem igazán értettem, hogy miért is várják el a szülők azt, hogy a gyermekük iskola időben bulikon mászkáljon, mikor egy serdülőben lévő tininek, vagy akárminek több mint 8 óra alvásra volt szüksége. Gúnyosan elmosolyodtam, ha kapnánk ennyi idő alvásra!

A kabátom zsebébe dugtam az ujjaimat és arcomat a vörös sálamba bújtattam, messziről láttam, ahogy az utolsó busz elhajt előttünk. Barátnőm visítozva rúgott a földbe, cifra káromkodás hagyta el a száját, nem is tudtam, hogy képes ilyenre.

- És most? – lestem az erősen pislákoló narancsos fényre, ami az egész helységet ilyen színűre festette be, imádtam az éjszakai utakat. Belerúgott egy kavicsba és visszanézett a kollégiumra. – Miért is kell elmennünk rá, amúgy sem tudják meg!

Daria megrázta a fejét.

- Nem ezzel van a gond, Abby! Nem magam miatt kell elmennem, valaki miatt kell elmennünk, szüleim szerint baja eshet a bulin, vagy úgy általánosságba véve bárhol.

Lehelete látszott a hideg levegőben, megforgattam a szemeimet, kezdett nekem is hidegem lenni, ami kissé lehetetlennek tűnt, figyelembe véve a testemen függő különböző rétegnyi ruhákat. Összeszorított fogakkal dörzsöltem össze a tenyereimet.

- Kiről is van szó, valami ötéves babáról?

- Az unokatesómról – sziszegte kínosan. – Egyezünk meg abban, hogy kegyetlen múltja van, amit jobb ha nem tudsz.

- És mégis hova megyünk ilyenkor, busz és autó nélkül?

Daria leszegte a fejét. – Na, ez már jó kérdés.

Felnevettem majd valaki élő után kutatva hirtelen egy ismerős szőke kobak tűnt fel az egyik kocsi hátuljában. Röhögve szívott egyet a cigijéből, a nikotin erős szaga az orromba kúszott. Chase volt az. Lazán az autónak dőlt, görnyedt háttal röhögött éppen az egyik haverja viccén, most már legalább értem, hogy miért húzódnak mindig fekete karikák a szemei alatt. Daria fenyegetően felmordult, mintha azt üzente volna, hogy eszembe se jusson, de sajnos már eszembe jutott, szóval halkan megköszörülve a torkomat intettem egyet a fiúknak.

Chase szemei összeszűkülve figyeltek, majd leesett neki, hogy év eleje óta együtt vagyunk matekon. Arcára egy bugyuta mosoly kenődött és hangosan felnevetve magához ölelt, nem voltunk ennyire szoros kapcsolatban, szóval ellöktem magamtól.

- Hé... - ajkait a fogai közé kapta, azonnal kiszúrtam, hogy fogai elég csálék, az felső sor két középső metszőfogai előre gördültek.

- Abby – siettem a segítségére.

- Igen, Abby! – csapott a homlokára zavartan. – Hogy is felejthettem el, hisz együtt vagyunk... - újabb ráncok tömörültek a két szemöldöke közé. Daria unottan szólt közbe.

- Matekon.

- Ja, igen, tényleg – vihogott fel. – Te puskáztál!

Daria ezen már elmosolyodott, én annál kevésbé. Haverjai egész eddig csendben figyeltek minket.

- Gondolom, tudtok a mai buliról nem?

Az egyik hapsi, a kis törpe, megszólalt.

- Az nem ilyen csajoknak való vidék – röhögött fel, összepacsiztak.

- Ha kiheréllek, már olyan csaj leszek? – dörrent fel barátnőm, a törpe elhallgatott. Nyugtatólag megveregettem a vállát. Chase köztünk kapkodta a tekintetét.

- A Wilsonnál megrendezettre gondoltok? A sznob parti, mi olyanra nem járunk – rázta meg a fejét Chase. – Jobb, ha ti is kimaradtok belőle.

Daria összeszűkítette a szemét.

- Na, idefigyelj, nekem ne mond meg, hogy hova menjek és mikor, egy dolgot kérnünk tőled, elviszel minket arra a hülye bulira vagy nem?

- Fáradt – súgtam oda a srácoknak, hogy egy fokkal jobb belátásra derítsem őket. Chase elnyomta a cigijét, majd bepattant a kocsiba, kinézett az ablakon és elvigyorodott.

- Na jöttök, vagy kérvényt is nyújtsak?

A haverjai a hidegben maradtak. Lassan gyújtást adott a motornak és kifarolt a parkolóról, egyenesen a partira hajtva. Az éjszaka még mindig koromfekete volt és vastag felhők miatt, lehetetlenség volt megpillantani azt a rengeteg csillagot, az utak üresek voltak, csupán néhol villant fel valamilyen fény, de a kietlenség azonnal magába is szippantotta. A fából épült házak rengetege beleveszett ebbe, a mohó sötétség pedig boldogan falta be őket.

Chase keze a rádióhoz nyúlt és halkan beindított egy zenét, pontosan nem tudtam, hogy melyik korból is származott, de kifejezetten sértette a dobhártyámat, barátnőm felrobbanni készült mellettem. Nyugtatólag megsimogattam a kezét és újból a kietlenségre néztem. A zöld táblákon ott virítottak a különböző úti célok, köztük ott szerepelt Portland is. Gondolom a szüleim már kissé aggódhattak miattam, hisz hetek óta feléjük sem néztem, de ők se nagyon erőltették meg magukat, mégis kötelességemnek éreztem azt, hogy másnap értesítsem őket a hogylétem felől.

Lebucskáztunk a főútról és egy hepehupás járatra térve zötykölődtünk valamerre.

- Ha most megerőszakolni viszel minket, komolyan mondom nemző képtelen maradsz örök életedre!

Chase a fékre taposott. Hátranézett a válla felett és dühösen felfortyant.

- Megtennéd, hogy befogod? Végül is hagyhattalak volna titeket a rohadt hidegben, hogy a formás kis lábaitokon letapossátok a maradék utat, szóval inkább csukd be a csinos kis ajkaidat és tartogasd másra a nyelvedet!

Daria megsemmisülve szisszent fel, közbe lépve a kirobbanó csatába, ujjaimmal az útra mutattam, Chase ezerszer megbánva azt, hogy elhozott minket, kidobott egy pajta előtt.

A zene vad basszusát innen is hallani lehetett.

- Nem valami sznob partiról volt szó? Lehet én vagyok dilis, de a pajta mióta sznob?

Ám választ már nem adott a fiú, messze farolva hagyta el a területet. Barátnőm meglóbálta középsőujját a fiú után, majd goromba arccal a bejárat felé ballagott. Amint a kis nem tudom mi elé értünk, megértettem, hogy mire is utalt a sznob kifejezés, csillogó autók parkoltak előtte, kiszúrtam a méregzöld Mustangot is. Ajkaimba harapva szorítottam meg Daria kezét, aki elveszett a különböző márkájú autók szemlélésében, gondoltam, hogy áruk egymással vetekedett.

Kezdtem kényelmetlenül érezni magamat az öltözékembe. Mikor a fa kapuk elé értünk két kigyúrt pali fogadott minket. Lesújtóan néztek végi rajtunk.

- Ez nem csöves buli! – köpte felénk a szavát az egyik.

Daria felrobbanni készült, de a hátam mögé dugva a férfiak elé léptem.

- Tudjuk, csak gondoltuk belesünk, a... a barátom itt van! – improvizáltam. – Ő maga írta, hogy jöjjek, tudja, gondolom... na mindegy... itt van a pasim és szeretnék bemenni hozzá, megengedik vagy hívjam ki?

- Elképzelni sem bírja, mennyi hülye lány próbálkozott ezzel a dumával! Tolják vissza a csinos kis feneküket a tragacsukba és takarodjanak innen! – lökött egyet a vállamon.

- Norton Lee a pasija! – köhintett közbe Daria. – Csak nem akarja, hogy a gazdag ficsúr berágjon magukra, várja a barátnőjét, szóval...

A két férfi engedelmesen elállt az útból. Ördögien elvigyorodva lépkedtem be a füsttől bűzös helyre, már maga a hangulat is veszélyes volt. A szalmabálákon kiütött fiúk és lányok estek egymásnak, az alig valamit takaró ruhák egymáshoz simultak, a lányok kecsesnek nem mondható mozdulatokat téve riszálták magukat. Bíborfény ragyogta körbe a területet.

Az izzadt testek nyögve simultak egymáshoz, a csattanó ajkak és a fülledt sóhajok egybeolvadtak a zene dübörgő ritmusával. A levegőben különböző füvek kombinációja terjengett, már magától az illatól betépett az ember, látszott, hogy a mindig tökéletesre meszelt bábuk itt élték ki a vágyaikat. Voltak, akik a parkettán estek egymásnak, ám a szolidabbak kissé távolabb, a sötét helyeken zihálták ki magukat. Kirázott a hideg ettől, mégis valami vad bizsergés vert otthont a bőröm alatt, a fények egymást váltogatva villantak fel.

Bíbor, kék, lila, zöld.

A színek a gazdáik lelkiállapotát tükrözték, az asztalok körül ülő társaságok hosszú fehér csíkokba rendezték a kokaint, visítva szívták fel magukba a drogokat, míg mások inkább a bogyókra szavaztak. Drogparti. Kirázott a hideg.

Daria utat tört magának a tömött tömegbe és szemeivel egyetlen embert keresett, testemhez több mocskos kéz is rátapadt, sokan a seggemre csaptak, nyakon csókoltak, letapiztak. Piszkosnak éreztem magamat.A zene ritmusa hirtelen megváltozott, a tömeg azonnal azonosult vele és eszeveszett ütemre kezdték rázni magukat, elnyelt a kavalkád. Nem éreztem magamat itthon, a testek egymáshoz csapódtak, elvesztem.

Amikor már azt hittem vége mindennek, egy nyirkos kéz rántott ki a tömegből. Zihálva estem a földre, a fülledt levegő azonnal meglátszott rajtam. Kabátom teljesen rátapadt a testemre, itt nem érezhető a kinti fagy. Lerántottam magamról a sálat és végül felnéztem az engem vizslató fekete szempárba. Dorohov volt az. Pilláin megvillantak az újabb fények.

Sárga, fehér, ezüst, arany.

Izzadt tincseit ezúttal nem rendezte gondosan hátra, megszokott figyelmessége lankadt. Az eddig szilárdnak tűnő test, egészen fiatalosnak hatott a komoly kiegészítők nélkül. Dorohov fiatal volt. Vonásai meggyengültek és leguggolt elém.

- Jól vagy?

- Persze, igen – húzódtam kissé hátrébb, leheletét éreztem magamon. – Köszönöm!

Lazán megvonta a vállát. Majd elmormolt valamilyen orosz mondást.

- Mit jelent ez?

A fiú lenézett rám, kinyújtotta kezét, amit óvatosan megragadva felhúzott. Azonnal eleresztettem.

- Mindegy – rázta meg a fejét. – Mit keresel itt? Ez nem neked hasonlónak, való hely!

Felhúztam az orromat, már éreztem a csontjaimban szétáradó dühöt.

- Rohadj meg! – sziszegtem az arcába, majd megfordulva elindultam valamerre, még sokáig éreztem magamon a tekintetét.

Átvergődve a halom emberen, hirtelen egy test csapódott nekem. Daria haja csapzottan tapadt a nyakához. Kezei közt egy ingatag lábakon álló, harsányan nevető fiút vonszolt. Ki volt ütve. Elfintorodva húzódtam hátrébb.

- Megegyezik az orrotok! – fűztem hozzá szórakozottan. Daria szemei felvillantak és sziszegve vert nyakon, megérdemeltem.

A fények megint csak megváltoztak.

Narancs, kobalt kék, burgundi, neon zöld.

Az utolsó szín hatására az Unokatestvér kidobta a taccsot. A sárga ragadós anyag a földre ragadt és különböző darabok szóródtak benne szét. A fiú szemei elhomályosultak, Daria felvisított. Karjait ijedten kapta el a fiútól, majdnem a hányásba esett, de még időben kaptam a dereka után és kirángattam őt a tömegből. Barna haja a homlokára ragadt, apró izzadság cseppek gyöngyöződtek a haja tövében, beesett arca sápadt árnyalatokba bonyolódott. Kisimítottam nedves tincseit az arcából, forró volt a bőre, ajkai teljesen lilává váltak, alig láthatóan levegőért kapott. Nem halt meg.

Daria végig tapogatta testét és szitkozódva a hajába túrt, nem ezt érdemelte. Lerogyott a földre és nem foglalkozva azzal, hogy az illuminált állapotú fiatalok átesnek rajtunk a térdeire hajtotta a fejét.

Kék szemeiben apró könnyek gyöngyöztek. Sóhajtva ültettem fel a fiút és végig simítottam a lány karján. Feltekintett rám, fáradt volt, idegei laza húrokon táncoltak. Apró sóhajt hallatva megragadta a fiú kezét, hogy ne dőljön el. Somolyogva még visszanéztem rájuk, majd a pultokhoz vergődtem. Egy pajtával ellentétben a pult tökéletesen felszerelt volt, neonfények világították meg az egészet, nem is ejtve szót az előtte tobzódó megannyi fiatalról, akik mind egy hűsítő szeszes ital reményében ácsorogtak a fapult előtt.

Ajkaimat rágcsálva néztem át a tobzódó tömegen, kicsinek éreztem magamat, tudtam, hogyha belépek abba a kavalkádba, könnyen széttaposhatnak, segítséget viszont senkitől sem kérhettem.

A fények a zenével együtt váltottak.

Mélyet lélegezve éppen bebújni készültem, mikor távolból kiszúrtam egyetlen egy ismerős arcot, ám tudtam, hogy számára én nem leszek az. Gyorsan szedtem a lábaimat, futva megtéve az utolsó métereket rávetettem  magamat a fiúra, a srác ijedten rezzent össze, majd könnyedén lerázva magáról tovább is sietett a poharával, hűs víz lötyögött benne. Fogalmam sem volt arról, hogy egy ilyen dús gazdag fiú, egy bulin miért vizet vedel.

- Lee! – kiáltottam utána kétségbeesve.

- Rohadtul hagyjatok békén! – förmedt rám, hátra se nézve, mormogott valamit az orra alatt. Mély levegőt szívva – ami ebben a környezetben nem igen számított jó döntésnek – a csuklója után kaptam, a vizes pohár a földre zuttyant. A fiú mérgesen nézett a széttört üvegre, erősen kihúztam a hátamat és szürke szemeibe néztem. – Az istenibe is mire volt ez jó? Kurvára nem érdekelsz, szóval le is kophatsz!

Bántó szavai a bőrömbe vájták magukat, meghökkenve léptem hátra a fiú kétségbeesetten a hajába túrt.

- Baszki!

- Nolan...

- Mit akarsz? – furakodott el mellettem, a gondolataim megkavarodtak, magam sem tudtam, hogy mit akarok. Elmenni innen? Naná.

- Kérlek, segíts! – könyörögtem elvesztve utolsó tekintélyemet is, hirtelen ugrott az elmémbe Daria elveszett tekintete és a kiütött srác. A fiú megtorpant és hátranézett, szemei egyfokkal megenyhültek.

- Mi van?

- Víz kell, egy hideg víz, de sehogy sem tudok a pulthoz verekedni és ha nem kapom meg azt, talán meg is halhat a barátom! – megbicsaklottam az utolsó szóhoz érve. – Nincs pénzem se semmim, oh az istenibe is csak egy rohadt üveg vizet kérek!

A hajába túrt, szemeit körbejártatta a tömegen, majd eltűnt előlem. Utolsó hitemet is elvesztve a gazdag ficsúrokban visszaindultam, de mély hangja visszapillantásra ösztönzött. Kérdőn fordultam meg, egy üveg ásványvizet tartott az egyik kezében, sietve dugta az ölembe, majd köszönetet sem várva elrohant a másik irányba.

Letaglózva figyeltem a kezeimben bugyborékoló vizet, hozott. Lehunytam a szemeimet és elmosolyodtam, talán mégsem voltak annyira elveszettek ezek a fiúk.

Gondolataimat kitisztítva menekültem ki a tömegből és barátnőm kezébe nyomva a hűs folyadékot leheveredtem melléjük. Az italt az Unokatestvér szájába öntötte, szemei azonnal felpattantak.

- Holnap megy vissza a szüleihez! – sóhajtotta fáradtan meredve a villogó fényekre. – És jönnek értünk, meg van beszélve minden.

- Hogyhogy?

- Szerencsére a kölyöknek vannak értelmes ismerősei is, vagyis a többi unokatesóm érte jönnek, és közbe haza szállítanak minket, őt pedig – értette a még mindig homályosan hablatyoló fiúra. – Haza viszik.

Elmosolyodtam és együttes erővel kiráncigáltuk a fiút a buliból, az egyik őr azonnal utánunk szólt. – Na, megtaláltátok a fiút?

Vigyorogva néztem Dariára. – Ja, csak sajnos megcsalt.

Az őrök jót derülve rajtunk tovább végezték a dolgukat, vagyis tiszteletteljesen őrködtek tovább. A hideg levegő azonnal a kabátunk alá kúszott, fagyos ujjaival simogatta a bőrünket. Amikor már azt hittük vége az életnek és idefagyunk, egy egyszerű autó leparkolt előttünk. Kitárták az ajtót és két fekete hajú kobak bámult ki rajta. Daria felsóhajtott és bezuhant az ülésre.

Mikor már beültem még egyszer visszanéztem a méregzöld Mustangra, már nem volt ott.

Kedves Olvasóim!

Igazából nem terveztem ilyen hosszúra csak úgy kiszöktek belőlem a szavak, szóval remélem tetszik majd nektek :D

Elképesztően köszönöm a visszajelzéseket, egyszerűen annyira jól esik, hogy valakinek tetszik ez a történet! Szóval köszönöm :)

Remélem jól telt a hetetek :D jövő hétig is:

Puszi Kira!