A fiú
........................................

Amint átléptem az ódon vaskaput megtámadott egy rossz érzés. Kegyetlenül szarul voltam. Norton többször is rákérdezett, hogy mi bajom, de képtelen voltam válaszolni.

Bekanyarodtam a folyosóra és már messziről kiszúrtam Viktort, ahogy éppen valami duci lánnyal cseverészik. A vöröske a haját csavargatva figyelte az oroszt, aki mintha észre se vette volna a lány vörös foltokkal díszített arcát.

Melléjük érve végigmértem a lányt, akinek szemei az oroszról rám vándoroltak. Ajkai elnyíltak és vörös arccal simult a szekrénynek. Lábai reszkettek. Tipikus gimnazista lány, aki odáig van a suli rossz fiújáért, nem mintha magamat rossz fiúnak tartanám.

- Nolan – nyújtottam a kezemet a lány felé.

Barna szemei felvillantak és szégyenlősen simította ujjait a tenyerembe. Éreztem forró bőrét, izzadt.

- Julie – susogta.

Amint kimondta a nevét felvilágosodtam. Nevetve a szekrényre csaptam és valamiért megint felmértem a csajt. Annak ellenére, hogy kissé teltebb volt az átlagnál, egyáltalán nem volt csúnya. Talán első ránézésre rondának titulálnám, de kissé horgas orra, és álláig érő haja valamiért aranyossá varázsolta apró termetét. Idomai szélesek voltak, markolni való.

Viktor megbökte a vállamat és a folyosó másik irányába mutatott, ahol Szopós Lotty és csapata éppen felénk közeledtek. Julie összehúzta magát és ijedten felnyüszített, mikor a lány magassarkújában elénk tipegett. Hosszú, vörös körmeit Viktor ingjébe akasztotta, majd egy megsemmisítő pillantást vetett Julie-ra.

- Ugyan már srácok! – kacagott fel. Túlságosan feltűnően méregett engem. Viktor ellökte magától a lányt és nekidőlt a szekrénynek. – Miért rá pazaroljatok az időtöket? És Nolan, úgy tudtam barátnőd van, akkor miért is méregeted Adams cickóit? Mit szól majd ehhez Abby?

Viktor felszisszent.

Az ajkaimba haraptam és elnéztem a lány mellől, pontosan két csicskása feszített mögötte. Az egyikük Piper Evans volt, szeplőit nem lehetett látni vastag smink rétege mögül, sőt vörös haja sem viselte egykori színét, szőkén omlott a vállaira. Egyszer összeakadtam a lánnyal, aranyos volt, és egészen okos, de látva mostani ábrázatát, még egy bottal sem akartam hozzányúlni.

Tekintetem visszavándorolt először Julie-ra, majd a vigyorgó Lottyra.

- Ha igazán meg akarod csalni Abbyt, akkor csináld rendesen – cuppantott egyet, majd a közelgő Ms. Waynre pillantott. – Jó reggelt, Ms. Wayn! – csiripelte. Hirtelen Julie-ra nézett és megrázta a fejét. – Kis méregkeverő!

Majd csicskásaival együtt eltipegett mellőlünk. Julie megszeppenve bámult minket, arca túlságosan zavart volt.

- Ugyan ne foglalkozz, Szopós Lottyval! – legyintett egyet Viktor. – Csak irigykedik rád, évek óta feni a fogát Nolanre, neked pedig sikerült elérned, hogy megálljon és többször is végigmérjen, miközben neki eredetileg csaja van.

- Baszd meg magad Viktor! – löktem meg röhögve a vállát. Megszólalt a jelzőcsengő. Viktor utánam iramodott, de azért még egyszer hátrapillantott a lányra. 

 – Bírom a csajt, nem azért mondom, de ha megmered bántani Abbyt, magam fogom letépni a faszodat – vigyorgott rám, majd megpaskolva a vállamat elindult a saját terme felé, míg én értetlenül figyeltem távolodó lépteit.

Nyelvtanom volt. A tanár szépen komótosan sétált be az ajtón, csak ekkor vettem észre, hogy együtt volt órám Julie-val.

Meglepetten elmosolyodtam, pont akkor, mikor a vöröske rám kapta hatalmas szemeit. Éreztem a gatyámban növekvő dudort, Julie tényleg aranyos lány volt, és észre sem vette, hogy mélyen dekoltált pólója épp elég dolgot tárt elém. Lenéztem a füzetembe és hagytam, hogy halkan elhagyja a számat egy elfásult nyögés.

Rég dugtam.

És ha egy fiatal srác rég dugott, akkor kanos. És ha egy srác kanos az nem sok jóval kecsegtet.

Megráztam a fejemet és lüktető férfiasságomról a tanárra vezettem a figyelmemet és próbáltam nem Julie-ra nézni, de nehéz volt.

Ahogy elnéztem őt, nem is tudom mi ragadata meg a figyelmemet. Nem volt a legszebb lány a világon, de ártatlan tekintete arra kényszerített, hogy jó erősen basszam meg. Nem akartam tőle semmit, csak egy jó menetet. De nem bírtam elképzelni a jelenetet, éreztem a szívembe lüktető fájdalmat. Hisz nekem barátnőm volt!

Egy olyan barátnőm, aki mindenkinél gyönyörűbb, okosabb és kívánatosabb volt. Ahogy az üres sorokat bámultam a füzetemben a duci vörös képét felváltotta Abby markolni való alakja, cserfes mosolya és szédítő hangja.

Szerettem őt.

Óra végén a tanár egy szúrós pillantást vetett rám, majd egy sóhajtás mellett elhagyta a termet. Hátra dőlve kivettem a táskámból egy félliteres üveget és az ajkaimhoz illesztve figyeltem Julie ígéretes termetét. Felém igyekezett.

Szégyenlősen megállt előttem, vagyis a padom előtt. Ujjai reszkettek, fehér blúzát markolászta.

- Tessék – nyomott a kezembe egy papírdarabot. – Olvasd el!

Kérdőn söpörtem a táskámba a cuccaimat. Julie a padomnál maradt és tovább tördelte az ujjait. Ajka remegett, tekintetét lesütötte és várta, hogy végre válaszoljak valamit.

A zöld táblán, még látni lehetett a krétapor maradványait, a tanári asztal csillogott a napfényben. A gyomrom görcsölt, az óra kattogott, a zöld falak hullámzottak körülöttem, míg egy szerelmes lány egy levelet tuszkolt a kezembe és sejtettem, hogy tartalma eléggé bizarr lesz.

Sóhajtva végigsimítottam a karjain, majd szétnyitottam a papírdarabot. Reszkető írással lett lefirkantva pár sor. A gyűrött papíron szétkenődött a toll kék tintája, de ettől még tökéletesen kitudtam olvasni kézzel írt betűit.

Ha annyira kívánsz, mint én téged, gyere le háromkor a pince 120-as termében, egy szál fehérneműben foglak várni;) ami ott történni fog köztünk marad, Abby sosem szerez róla tudomást!

Reszketeg lélegzetet vettem és lehunyva a szemeimet megráztam a fejemet. Kecsegtető ajánlat volt, de képtelen lettem volna ilyet tenni Abbyvel. Szerettem őt.

- Julie...

- Igen vagy nem? – reszketett a hangja.

Rá akartam vágni, hogy nem, de látva reménykedő szemeit képtelen lettem volna megszégyeníteni őt. Lehajtottam a fejemet és felkapva a táskámat a zsebembe gyűrtem a levelet.

- Julie.

- Nolan! – csiripelte valaki az ajtóból.

Tekintetemet arra kaptam és Abby vigyorgott rám. Integetve figyelt, majd mosolyogva beszökdécselt, arca kissé sápadt volt, de mosolyát látva nem kételkedtem abban, hogy talán nem őszintén érzi magát ennyire jól.

- Mesélnem kell valamit – suttogta. Amikor észrevette az asztalomnál ácsorgó, vörös fejű Juliet. Összevonta a szemöldökét, de azért mosolyogva fogadta a lányt.

- Julie, örülök, hogy látlak!

- Én is – sziszegte a vöröske és idegesen nézett Abbyre. – Nos Nolan én várlak!

...

Abby a kocsiban csendbe bámult ki az ablakon.

- Nolan – susogta halkan.

Felé kaptam a szemeimet és óvatosan a térdeire csúsztattam az ujjaimat, miközben a Mustang engedelmesen berregett alattunk.

- Baj van?

- Mond most hinni fogsz nekem? – sziszegte feszélyezetten és kibámult az ablakon. Bólintottam.

Olyan védtelennek tűnt a napfényben. Ahogy az arany cseppek szerteszét vetülnek az arcán, haja köré édes glóriát varázsolva. Ujjaival különböző mintákat rajzolt a párás üvegre, másik kezével pedig a ropogós bőrülést markolászta. Kintről hallani lehetett a kígyózó varjak károgását, nem illettek a tavaszodó világ képébe, de a tavasz beköszöntével egyre kevesebb varjú volt már a városban.

A külvilágról visszatódítottam gondolataimat a rendes kerékvágásba. Abby érzékien az ajkaiba harapott, tudtam, hogy nem tudatosan csinálja, de épp ez az ártatlansága ragadta meg a figyelmemet.

Hirtelen cselekedett, kitépte magát az ülésből és a nyakamra simítva ujjait az ölembe csúszott. Testünk összeért, akárcsak ajkunk. Egymásba olvadtunk. Szíve az enyém fölött kalapált, míg apró ujjai a hajamba vesztek.

Forró ajkai selymesek voltak, izgató íze volt. Nyelvünk egymásba fonódott. Testével közelebb préselte magát hozzám, míg végül ágyéka az enyémhez nem ért. Az ajkaim közé nyögött. Édes lehelete még inkább keményebbé varázsolt. Nem foglalkoztam azzal, hogy egy parkolóban voltunk sem azzal, hogy az emberek könnyen kiszúrhattak maguknak, egyszerűen elvesztem Abby végtelen csókjaiban.

Kezei lecsúsztak a mellkasomig, és lesimította a vállaimról a zakót, majd óvatosan ingem gombjai közé fészkelte ujjait. Apránként kigombolta a fehéringet, szemtől szembe került mellkasommal. Arca azonnal vörössé vált, ajkai szétváltak és megbabonázva cirógatta a bőrömet. Életemben nem éreztem ilyet, izmaim megfeszültek gyengéd érintése nyomán, hangom erőtlennek hangzott.

- Menjünk hozzád – susogta halkan az ajkaimra. Bólintani akartam, de ekkor eszembe jutott Julie. Persze nem azért mert vágytam volna rá, hisz érzékeimet lekötötte a felettem ügyeskedő csoda, de tudva, hogy ott fog engem várni, bűntudatra késztett. Meg kellett mondanom neki, hogy köztünk semmi sem lehet ezek után, sőt arról is be kell számolnom, hogy a mai nap miért viselkedtem így.

Látva Abby csodásan égő íriszeit, el akartam felejteni a lányt és a lelkifurdalásomat, hisz Abby csak ritkán bánt velem ennyire szenvedélyesen. Ritkán engedett magához ennyire közel. Sőt most arany tálcán kínálja nekem a legféltettebb kincsét. Saját magát.

- Nem lehet.

Abby csókokkal hintette be a nyakamat, mikor felfogta a szavaimat.

- Nem lehet? – hőkölt hátra és azonnal az arcába szökött a pír. – Te most visszautasítasz?

- El kell mennem valahová – csitítgattam.

- Le akarok feküdni veled, erre neked fontosabb dolgod van?

Kimászott az ölemből és zavartan az ablakra nézett, teste összerándult. Azonnal gyűlölni kezdtem magamat.

- Most őszintén, akarsz engem?

- Szeretlek Abby – sóhajtottam mosolyogva, hisz édes zavara szörnyen aranyos volt.

- Nem úgy – sütötte le a szemét. Megköszörülte a torkát és megint kinézett az ablakon. – Nolan szeretnél te velem szexelni?

Amint kimondta már meg is bánta a szavait, vissza akarta nyelni őket, de késő volt. Próbáltam visszafojtani a vigyoromat, de nem ment.

- Ne nevess! – kiáltott rám szégyenlősen.

- A kérdésedre válaszolva nem.

Elsápadt, mielőtt még ki tudott volna ugrani az autóból a csuklója után kaptam.

- Én szeretkezni akarok veled – leheltem a fülébe.

Abby megmerevedett, majd felkuncogott.

- Undorítóan sablonos vagy.

A fenekemre csapott.

Ezzel nem lett volna semmi gond, de ujjai kitapogatták a levelet és egy gyors mozdulattal kihúzta a zsebemből is kitárta a kocsi ajtaját. Vigyorogva lóbálta a kezében a papírdarabot. Arcom lesápadt és utána vetettem magamat, de ekkor már késő volt. Abby rég a sorok közé veszett.

Gúnyosan bólogatott.

- Értem már miért nem érsz rám. Julie Adams mi? Szóval erről diskuráltatok! Nolan – szemei könnyekbe lábadtak. A betonra dobta a levelet és jó erősen arcon csapott. Már megint. Bőröm sajgott, de istenigazából megérdemeltem. -, én oda akartam adni neked a szüzességemet, te pedig inkább az iskola ribancával dugsz?

- Abby...

- Ó, most az egyszer fogd be...

- Igen – suttogtam idegesen. – Mai nap igazán megkívántam őt, de csak egy dugásra. Abby, fiúból vagyok és szemem is van, alap, hogy megfordulok egy kívánatos csaj után, de ez nem egyenlő azzal, hogy emiatt kevésbé szeretnélek! Azért akarok lemenni hozzá, mert lelkiismeret furdalásom van, hogy Julie egy szaros fehérneműben vár engem, míg én a szerelmemmel vagyok. Egyszerűen tisztázni akartam vele a dolgokat. Nem tudod, mennyi akaraterő kellett ahhoz, hogy egy kiéhezett, szerelmes fiú visszautasítson egy ilyen ajánlatot, tőled.

Abby összeszorította az ajkait és elnézett rólam. Tenyere remegett. Mérgesen túrt a hajába, majd azokba az ajkakba harapott, amiket alig pár perce még én csókolhattam. Máris a fogai helyében kívántam lenni.

Az utóbbi időben, annyi mindent elrontottam. Abby folyamatosan sírt miattam, mikor az lett volna az utolsó dolog, amit vele akartam tenni.

- Nolan – szipogta halkan. Összecsuklott és a poros földre zuhant. Ajkai remegtek és sírva kucorodott össze. Arca teljesen meggyötört volt, mintha egy egész tonnányi súly nyomta volna reszketeg állait. Nem tétlenkedtem, mellé vetve magamat az ölembe húztam a síró lányt. Éreztem, hogy volt valami más is a háttérben. Ujjaival a mellkasomat püfölte, míg ajkaival a nyakamat csókolta. Gyűlölt és szeretett. Akárcsak Catullus is leírta a versében.

- Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem én ezt, Nem tudom, érzem csak: szerteszakít ez a kín.

Abby halványan elmosolyodott, karjaival már nem sértett, gyenge indaként kúsztak fel egészen a hajamig.

- Odi et amo – suttogta halkan.

- Mond el mi bánt! – könyörögtem apró csókokat helyezve sápadt bőrére.

- Meglátogatott – motyogta halkan.

Arcom megfagyott. Értetlenül ráncoltam a homlokomat, mikor pontosan tudtam, hogy miről beszél, de nem akartam hinni neki.

- Tessék?

- A gyilkos múlt éjjel nálam járt, Nolan.

Új rész :)

remélem tetszik! kellemes ünnepeket mindenkinek!