A lány

............................................

Az ebédlőben ücsörögve az előttem nyüzsgő iskolát néztem, mint az összes amerikai gimnáziumban itt is felfedezhetőek voltak a hierarchia szerinti besorolások, pontosabban: a lúzerek, a csendesek, a normálisak (mint mi), a feltörekvők és az iskola menői, vagyis a vagyonosabb múlttal rendelkező diákok.

A számba tömtem az utolsó falat szendvicsemet, majd a táskámba nyúlva egy újabb szelet uborkát a szájamba dugva, Dariára néztem. Az asztalon feküdt, szemeit lehunyta és próbálta kizárni a zajokat, kevés sikerrel, mert egy-egy ordítás során homloka ráncba szökött, káromkodva túrt fekete hajába, majd felnézett rám. Elvigyorodott.

- Már megint tömöd magadba a kaját – emlékeztetett egy rossz tulajdonságomra, meglóbáltam előtte az uborkát. Elröhögte magát, majd kikapott egy hosszabb darabot és szájába tömte. - Rohadtul nincs kedvem megírni azt a szaros dolgozatot, nem is tanultam rá semmit – nyavalygott barátnőm, majd elterült az asztalon és furcsa rángásba kezdett.

- Majd segítek – nyugtattam meg.

- Már csak azt kéne, te és a matek? Na ne a kisujjam is többet tud nálad.

- Köszi – vicsorogtam. – De most az egyszer tanultam matekra, szóval...

Daria bennem akasztotta a szót a legyintésével.

- Neked nem furcsa, hogy év közben két új tanárunk is lett? – pillantott hirtelen rám. Megvontam a vállamat.

- Nem.

Bólintva állt fel és a táskájáért nyúlva eltűnt az asztal mögött, épp, hogy felálltam és a jelző csengő a hangos diskurálásba hasított. A diákok nagy része nyavalyogva nyögött egyet, de fittyet hányva a szabályoknak tovább ontották magukból az értelmes szöveget. Én is a táskámért nyúltam, ekkor lépett be Dorohov.

A fiú neve a napok során mindenkihez eljutott, karöltve a tetteivel, mindenki arra számított, hogy műve után kicsapják a suliból, de az igazgató nagy meglepetésünkre bent hagyta. Sosem tudtuk meg, hogy miért, de sejtettük, hogy mélyre kellett nyúlniuk a szülőknek.

A srác laza eleganciával vonult végig az ebédlőn, jobbján Leevel. A másik fiú röhögve görnyedt össze, arca teljesen megváltozott, miközben nevetett. Barna haja a homlokára esett, szürke szemeivel felmérte a terepet. Azonnal kiszúrta a saját sleppéjét és nem foglalkozva azzal, hogy két perc múlva becsöngetnek eléjük lépkedtek és lepacsiztak. Dorohov nem csinált semmit, feszes háttal bámulta a társaságot, szótlannak tűnt.

- Miért bámulod őket? Ne legyél átlagos – mutatott végig az egész területen, és igaza volt, mindenki elcsendesült és őket figyelte.

- Idióta – nevettem fel és barátnőmmel karöltve kiléptünk az ebédlőből.

A hosszú folyosón végig sétálva bedobtam a cuccokat a szekrényembe és már futottunk is lefelé a lépcsőn. Időközben kitekintettem az udvarra, a nap elbújt a vastag felhők mögött, minden sötét volt. Már most éreztem a zsigerig hatoló hideget, ami kint várt minket. Lecsaptam a cuccomat a padomra, Daria helyet foglalt a mellettem lévő padba és felcsapta piros kockás füzetét. A kék tintával írt számolások egészen egybe olvadtak.

- Gyűlölöm a matekot! – sziszegte, Katy Moss az előttünk lévő padból hátra fordult, hosszú szőke haját egy magas lófarokba kötötte, majd műkörmös körmével végig simított a szürke padon.

- Egyet értek, melyik elvetemült írat dolgozatot az utolsó előtti órában?

- Ms. Lara Wayn – fűzte hozzá Chase. – A kis ringyó, azt beszélik róla, hogy már a fél tanári karral együtt volt!

Daria megforgatta a szemeit, ügyet sem vetett a szőke srácra.

- Be vallom, csinos kis bige! – nyalta végig cserepes ajkait, összevontam a szemöldökömet és előhalásztam a cuccaimat.

- Ugye tudod, hogy a tanárunkról beszélsz?

Chase megvonta a vállát. – Attól még dugni való.

Katy elnevette magát, barátnőm pedig hűvösen meredt egy üres lapra. Elmosolyodtam, majd egy vonalzóval kipiszkáltam a körmöm alatti koszt, és tovább hallgattam Chase pletykálását.

- Itt is van!

Végszóra a csengő is belehasított a hosszú ebédszünetünkbe. Lara Wayn tényleg szép volt, fiatalos és sportos. Rövid pixi frizurája sötét volt, apró loknikba göndörödtek tincsei, egészen szépnek is lehetett volna nevezni. Kihúzta a hátát és fekete szemeivel végig nézett az osztályon, tekintete megakadt rajtam. Mosolyra húzta az ajkait és melle alatt összefűzte a karjait, az ajtó kitárult és betódultak a diákok.

- Örülök, hogy elkéstetek, a dolgozatírásból 10 percet elveszek, köszönjék a későknek! – meredt az osztályra. – Na, üljenek le, Ms... maga – mutatott rám, sötétkék körmeivel. Megszeppenve álltam fel, Daria feltekintett a padjáról és összevonta a szemöldökét. Felálltam. – Mi a neve?

- Gilbert, Abigail Gilbert.

- Gilbert? – arca kissé eltorzult majd rendezte vonásait. – Rossz emlékeket hozz elő ez a név, de ne aggódjon – legyintett le. – Na, ossza ki a lapokat Ms. Gilbert és kezdődhet a játszma.

Kedvére téve kiosztottam az üres, fehér lapokat, eközben a tanárnő kivetítette a feladatokat, mikor a helyemre pattantam, 10 bonyolult számolással találtam szembe magamat, a többiek már réges-rég belefeledkeztek az írásba.

Sóhajtva hajtottam le a fejemet, gyorsan próbáltam kigondolni a válaszokat, de a sok különböző szám teljesen összezavarta a gondolataimat. A hatalmas kavalkád elborított, egy gyorsan elsöprő lavinához híven mindent összedöntött. Levegőért kapkodva bámultam a feladatokat, de a megvilágosodás sehogy sem ért el. Barátnőmre néztem, aki könnyed mozdulatokkal véste le a megoldásokat.

Bepánikoltam. Ujjaim maguktól indultak el a matek füzetem után, kihúztam a táskából. A tanárnő felpillantott, lehajtottam a fejemet és írást tetettem, láthatóan bevált. Ekkor már Daria is engem nézett. Vigyorogva rázta meg a fejét.

- 10 percük van még – kiáltotta el magát Ms. Wayn.

A sercegő papír zaja megtöltötte a teret, izgágán nyitottam ki a füzetet és próbáltam kivenni az összefolyó betűket, mikor valamit megéreztem a vállamon. Ijedten sikkantottam fel, a tanárnő pont mögöttem állt. Oldalra döntötte a fejét és ciccegésbe kezdett.

- Egyes, és most kérem a dolgozatot!

Engedelmesen átnyújtottam a papírt. A többiek azonnal elrejtették a puskáikat és komoly arccal meredtek rám, Daria majd' kipukkadt a nevetéstől. Óra végéig meg sem szólaltam, dühösen csörtettem ki a teremből, mikor a nő utánam szólt.

- Jöjjön csak vissza Ms. Gilbert, beszédem van önnel!

Daria lemondóan megvonta a vállát és felszaladt a lépcsőn, engem magával hagyva az ördögien mosolygó nővel. Mintha örülne a káromnak, felvont szemöldökkel gyalogoltam elé, alig volt magasabb nálam pár centivel, de ezt is csak a magassarkújának köszönhette.

- Mivel a Woodburn Gimnázium a becsületességre is meg akarja tanítani a diákjait, ezért nem éri be egy egyszerű egyessel, plusz munkát kell végeznie!

- Tessék?

- Jól halotta Ms. Gilbert ezentúl a pincében tölti a csütörtök délutánjait! És ne higgye, hogy nem fogom felügyelni magát – csettintett a nyelvével. Megigazította a frizuráját és a karján lógó ballonkabátjába bújt. – Majdnem elfelejtettem, nem csak ücsörögnie kell, hanem kitakarítani az évek óta felhalmozódott koszt! Máskor gondolja meg, hogy puskázik-e vagy sem!

Cipője hangosan kopogott léptei nyomán, elfintorodtam. Felszisszentem és idegesen csörtettem fel a lépcsőn, szemem elé begördültek a vörös tincseim, erősen téptem ki őket a szemem elől, mikor valaki nekem jött. Szitkozódva hátráltam el, egészen meglepődtem mikor előttem feltűnt Dorohov egyenesre nyalt haja. Közönyösen lepillantott rám, megigazította a nyakkendőjét és udvariasan elmosolyodott.

- Bocsánat!

Megráztam a fejemet és most az egyszer nem foglalkoztam azzal, hogy ki ő egyszerűen leléptem mellőle. Vissza se nézve ballagtam tovább, viszont az ő tekintetét magamon éreztem. Mikor felértem az irodalom terembe, Stacy már a padom mellett várt rám. Vagyis valakire, akivel elpazarolhatta az idejét, megforgattam a szemeimet és lecsaptam a cuccaimat elé. Hátrahőkölt, de nem szólt semmit, jobbnak látta csöndben megfordulnia és a saját dolgaival foglalatoskodni.

Az előbb megpillantott fiú, ugyanolyan kecses mosollyal az arcán helyet foglalt a leghátsó padsorban és előhalászta a cuccait, a mögöttem lévő pad üresen tátongott. Egyszerre néztünk a rozoga lábakon álló fapadra, a fiú elvigyorodott én pedig elfintorodtam.

Még visszagondolni is rossz volt, Stacy hátra nézett, felvonta a szemöldökét és nem foglalkozva azzal, hogy kivagyok megszólalt. Vörös hajába túrt.

- Baj van?

- Mikor nincs? Egyszerűen kivagyok attól az idióta matek tanártól! – dühösen csaptam a tankönyvekre.

- Ms. Wayn?

Bólintottam.

- Melyik idióta tanár küld le egy diákot a pincébe, hogy idézzem őt: kitakarítsa az évek során összegyűlt koszt?

Stacy elnevette magát.

- Szívás.

- Na, ne mond – dünnyögtem unottan.

A csengő belehasított a szünetbe és a kopasz tanárunk belépett az ajtón, tekintetét Dorohovra vezette, megrezzent. Egész órán próbálta elkerülni a fiú tekintetét, ami nagyjából sikerült is neki.

Kedvemet már matek órán megpecsételték és be kellett, hogy valljam hiányzott a régi irodalom tanárunk, ez a fickó túlságosan unottan darálta az anyagot. Semmi életkedv nem volt a hangjában. Lelépve az óráról egészen a szekrényemig csoszogtam, ahol már ott várt Daria. Elröhögte magát fájdalmas képem láttán. Kitártam a vas szekrényt és kihúztam belőle a cuccaimat, nyakam köré tekertem vörös sálamat, majd a fejemre húztam kötött sapkámat. Magamra vettem a kabátot és mély levegőt véve kiléptünk az ajtón, itt is nyüzsgés fogadott, a diákok nem törődve a hideg szelekkel csoportokba vergődve röhögcséltek, messziről kiszúrtam a menők részlegét. Norton Lee lazán dőlt a kocsijának, karjaiban két lány is mozgolódott, ő az a fajta fiú volt, akire a suli nőstény egyedeinek 90 százaléka vágyott, néha még a fiúk is csorgatták a nyálukat utána.

Tipikus rosszfiús külső, erős csontozat, telt ajkak, sötét szürke szempár hozzá pedig, dús barna haj. Az iskolánk logója kikandikált drága, szövet kabátja alól. Ezüst Audije csakúgy fénylett, így a borús időben is. Haverjaival röhögött valamin, mikor a vaskapu felnyílt és a fiatalabb Lee testvér sétált ki rajta. Hasonlítottak, de valahogy mégsem. Az ifjabbik Lee arca gyengédebb volt, mint bátyjáé, de ezt fiatalabb korának is minősíthettük. Arca ennek ellenére, ugyanúgy hegyes ívekből állt, melyek mégis egy furcsa összhangot adtak ki. Szürke szemei megegyeztek testvérével, talán a haja volt egy fokkal világosabb árnyalatú barna.

Balján ott lépkedett Dorohov.

Nolan, vagyis a fiatalabbik testvér fivérére se nézve sétált méregzöld Mustangjához, gyönyörű kocsi volt, tökéletes összeillettek a fiúval. Bepattant az autóba és megvárta míg az orosz is helyet foglal, amint felbőgött a kocsi a beszélgetés újból felcsendült.

- Mint valami rossz tini film – zsörtölődött Daria. – Na, mesélj csajszi mit kaptál büntetésül?

- Pincét és egy egyest.

Daria elnevette magát.

- Megérdemelted, de nagyon!

Felmutattam neki a középső ujjamat és titkon a zöld autó után lesve felsóhajtottam. Bárcsak nekem is ilyen könnyen menne minden.

Kedves Olvasóim!

Huh egyszerűen annyira megörültem, mikor megpillantottam a kommenteket és a csillagokat! Köszönöm szépen, irtó sokat jelent ez nekem! Remélem most is megajándékoztok pár visszajelzéssel, mert irtó kíváncsi vagyok arra, hogy bejön-e nektek a sztori, garantálhatom, hogy menő lesz :D mert én már most imádom! Szóval, na... igen boldog vagyok :D

Másrészt viszont szeretnék szót ejteni arra, hogy ugye nem sokára (nagy elkeseredésemre) vége lesz a szünetnek, ami egyet jelent azzal, hogy időm se lesz, szóval a részek heti egy rendszerességgel fognak jönni. Sajnos...

Kérlek hagyj magad után nyomot, ha tetszett! 

Puszi Kira!