A lány

..........................................

Utolsó pillantást vetettem a méregzöld Mustangra és a benne ülő titkomra. Nolan ajkai duzzadtak voltak, szürke szemei teljesen beleolvadtak a minket körülvevő szürkületbe. Lazán a kocsinak dőlt és kérdőn méregetett. Bevártam, míg bezárja az autót és kocogó léptek mellett mellém nem ér.

Képtelen voltam ránézni. Hogy is tehettem volna? Mikor a szemeibe lesve csupán saját magam eszeveszett képét láttam, ahogyan éppen az ajkaira olvadok. Az emlékek feldúsították a bennem tomboló érzelmeket. Többet és többet akartam kihajszolni ebből az egészből.

Rengeteg csókot. Rejtett érintést és elsuttogott szavakat.

Titkokat akartam.

Nolan kinyitotta előttem az ajtót és sután magába szívta a levegőt, azonnal utánam jött és egy apró csókot lehelet az arcomra. Csupán egy szende puszi volt, mégis a bennem rejlő hurikán hirtelen még erősebbé alakult. Sóhajtva néztem fel rá és megráztam a fejemet. Nem akartam, hogy az emberek tudomást szerezzenek erről, nem akartam, hogy azt higgyék én is egy újabb kis bige vagyok, akit párszor megfektet azután dob. Nem, valami különlegessé akartam válni a szemében.

Mikor elértünk a lépcsőhöz, ujjait a derekamra fűzte. Meg akart csókolni. De mielőtt ajkai az ajkaimra csúsztak volna, arcomat elfordítva arra a folyosóra lestem, amerre mennem kellett. Szívem zakatolt, akár egy gyorsvonat és hallva elhaló sóhaját el szerettem volna vetni az összes gátlásomat és itt mindenki szeme láttára megcsókolni. Utáltam, hogy ezt váltja ki belőlem.

Szuszogva meredt a szemeimbe, értetlenség sugárzott a tekintetéből. Mit is vártam? Megráztam a fejemet és pipiskedve egy ártatlan puszit helyeztem az arcára, közel duzzadó ajkaihoz. Gyorsan cselekedett és tenyereit a csípőmre simította. Tincsei az arcába zúdultak, ahogy egyre csak közelebb hajolt felém, végül pedig megéreztem őket a homlokomra csöppeni.

Újból elutasítottam egy csókot.

- Mit csinálsz?

- Azt mondtam, hogy csak is álmodban csókolhatsz meg – duruzsoltam a fülébe, érintésem alatt teste megfeszült. – Azt hiszem én már felébredtem!

Nolan hitetlenkedve meredt rám, óvatosan kitáncoltam a karjaiból és kuncogva intettem neki egy utolsót. Arca apró nevetőráncokba futott át, de azért intett nekem egy utolsót és lazán a falnak dőlve végignézte a lépteimet a sötét, magányos folyosón.

Utoljára hátrapillantottam, hangosan felkacagtam mikor még mindig ugyanott állt, aztán beléptem a szobámba. Daria hason fekve nézte a laptopját, amin éppen az új kedvenc sorozata ment. Felnézett rám és összevonta sűrű szemöldökét.

- Hát te? Mi ez a gyökér vigyor a fejeden?

Felnevettem és levetettem magamat az ágyamra, csillogó szemekkel néztem az unalmas plafont.

- Álmodtam!

Daria megpödört egy fekete tincset és leállította a sorozatot. A hátára gördülve emelte fel a lábait.

- Mond, hogy még mindig nem vagy szerelmes!

- Nem garantálhatom – pillantottam rá. Megforgatta a szemeit, majd átköltözött hozzám, eközben a laptop folyamatosan öntötte magából a gyér sugarakat.

- Mesélsz magadtól is vagy ki kell, hogy húzzam belőled a dolgokat? Úgy érzem, hogy sok dologról maradtam le.

- Csak egy csodálatos álomról – susogtam titokzatosan, majd felröhögtem undorodó képe láttán. – Semmi érdekes, csak volt ez-az az erdőben.

Daria kételkedve túrt a tincseibe. Felnézett a repedezett plafonra, kint felvillantak az utcai lámpák, narancsos fénye bekúszott az ablakon és szétterült a bútorzaton. Csodálkozva néztem ki az ablakon, ahol a sötét eget egy hatalmas felhőréteg terítette be, nem láthattuk a csillagokat, sem a Hold ezüstös fényét, de helyette ott voltak a lámpák mesterséges sugarai.

- Egy kis dugi-mugi?

- Dehogy! – hangosan felnevetve oldalra gördültem. – Megcsókolt.

Daria arca hitetlen grimaszba futott és értetlenkedve ő is az oldalára fordult. Annak ellenére, hogy nem nagyon bírta a nyálas dolgokat, arca mégis felvirult a csók hallatán.

- Tessék?

- Megcsókolt – ismételtem meg kék szemeibe bámulva.

- Most őszintén egy tízes skálán mennyire csókol jól? Bocsi, de sok lánytól hallottam, hogy Nolan egy csók király, de mivel itt vagy nekem te, kis szerelmes galambom, be is számolhatsz az élményekről!

- Nem vagyok szerelmes, csak kedvelem – szúrtam közbe, majd a csókra gondoltam. – Csodás volt, igazak a forrásaid.

- Ennyi?

- Egy lánynak kellenek a kis, saját titkok – susogtam.

Barátnőm megölelt és egy halk jókívánság mellett átkuckózott a saját ágyára és néha vigyorogva rám meredt, de valahogy az én arcom is így festhetett.

Pénteken unottan vonultam le a tesi terembe, hisz Mrs. Salmander szerette volna felmérni, hogy jól osztotta-e be a párokat. Daria unottan cammogott mellettem és szidta, úgy az egész világot, amiatt, hogy Norton mellé sorolták be, plusz még táncolnia is kellett. A lány gyönyörűen festett, mégsem szerette magát mutogatni és egy nyitó bálon, ahol mi táncoljuk el az első felvonást, igenis sok ember vizslat majd minket.

A Téli bál maga volt a tökéletesség, a tanárok és az alsóbb évfolyamosok – ezesetben a kilencedikesek – mindig bőszen és gyönyörűen feldíszítik a hatalmas kibérelt termet. A nézőtéren megannyi diák szemléli a táncot, és azután kezdődhetett is bál. Tizediktől szabadott csak bejárni rá, a kilencedikesek szigorúan csak figyelhették az eseményeket. A tizedikesek és a tizenegyedikesek táncolták a nyitót és utána az egész bál a végzősöké volt. Imádtam nézni a gyönyörű ruhákba öltözött lányokat, akik párjukkal keringőztek a zenére. Minden lány álma, hogy végzős korában majd a szerelmével vonul a tánctérre, bár igen sokan nem részesülhettek ebben az élményben.

Amint leértünk a lépcsőn tekintetem megakadt a nagyobb, unott arcú, szenvedő diákokon, akik a saját csoportjukba vergődve átkozták Mrs. Salmander hülye ötleteit. Daria megragadta a kezemet és egy elrejtett kis zugba akart húzni, de egy hangos szólítás megállított a mozdulatainkban.

Teressa Greenmantel ott állt, egy gyönyörű szürke ruhában, sötétszőke haját lazán kieresztette, amik ezáltal gyönyörű hullámokba omlottak kecses vállára. Ajkait egy természetes színű, matt rúzzsal húzta ki, akárcsak szemeit, melyek feketére voltak rajzolva. Gyönyörű volt.

Torkomba lassan felkúszott a kesernyés epe, nem bírtam elképzelni, ahogy Nolan ujjai a lány íves csípőjére simulnak, és ne érezne késztetést arra, hogy ott helyben a magáévá tegye.

Daria sóhajtva végig simított a karomon.

- Nyugi, rá se fog nézni – súgta a fülembe és unottan a visongó lányokhoz terelt. Képtelen voltam szavakat formálni, agyam folyamatosan kattogott és egy jó kifogást kerestem arra, hogy miért is engem osszanak Nolan mellé.

A tervem viszont a már a kezdetekben léket kapott, hisz Nolan Lee termete magas volt, míg én az átlagon aluli voltam. Teressa ennek ellenére szörnyen magas volt egy lányhoz képest, igazi modell alkat.

- Nagyon izgulok, ti nem? – csapta össze a tenyereit és végszóra megérkeztek ők is.

A halk duruzslás elhalt, hisz Nolan és Norton Lee plusz a balhéval kezdő Viktor Dorohov egyszerre lépték át a küszöböt és szemeikkel a tömeget pásztázták végig.

Daria megforgatta a szemeit és összefonta maga előtt a karjait. A szájba helyezett egy karamellát és plafonra bámulva mélyen magába szívta a levegőt, nyakán kidagadt egy ér. Kuncogva böktem bordán, mire ajkai sebtében egy mosolyra görbültek, de amint megjelent mellettünk Norton, le is olvadt onnan.

Szánakozva meredt a fiúra, aki vigyorogva tárta szét a karjait egy ölelésben reménykedve, de a lány egy legyintés mellett elintézte.

- Ugyan minek haragot tartani, ha úgy is egymás mellé sodort a sors? – pajzán mosolya nevetésre késztetett. – Te mit gondolsz Abby?

- Hogy egy perverz disznó vagy!

Norton felnevetett és hosszú tincseibe vezette az ujjait. Öccse átvágva a tömeget megérkezett mellénk, óvatosan rám sandított. Azóta az ominózus est óta nem nagyon találkoztunk, kivéve persze azokat az órákat, ahol egyben voltunk, ott se nagyon beszéltünk.

Az emlékek súlya azonnal a vállamra telepedett. Torkom összeszorult és kényszeredetten néztem Viktorra, aki már mellettem is volt. Sötét szemei érdeklődően vizsgálták a vonásaimat, de Nolan közelébe nem is bírtam normálisan gondolkodni.

- Minden rendben?

- Persze, csak kissé megszédültem – ráztam meg a fejemet és a fiú vállának dőltem.

- Rossz hatással van rád a tesi terem – suttogta a fülembe. Hangosan felnevettem és megcsaptam a karjait.

- Meg is értem – megborzongtam és egy fokkal jobban érezve magamat már vissza is néztem Nolanre.

Arca kissé kemény vonásokba gyűrődött. Ajkait összeszorította és mellém vergődve kitúrta barátnőmet.

- Szia!

Mély volt a hangja, mint általában. Gyomromban megéreztem a nyugtalankodó apró állatkákat. Összeszorítottam az ökleimet és mosolyogva felnéztem rá.

- Szia!

- Beszélhetünk majd valamikor...

- Örvendek, hogy végül mind megjelentetek, ennek ellenére lassan vonuljunk a terembe, ahol Mr. Snipers felolvassa majd a névsort, rendben?

Válaszra sem várva belökte az ajtót és tömeg egyszerre indult meg befelé. Nolan megragadta a kezemet és kivonszolt onnan, ajkait rágcsálva meredt a szemeimbe.

- Nolan... be kell mennünk – siettetem, mert hallottam, hogy lassan már mindenki bent volt.

- Valaha megismétlődhet egy álom? – hangja meggyötört volt, akárcsak feketének tűnő tekintete, hosszú szempillái az íriszei elé konyultak.

Végigsimítottam az arcán.

- Jasper Woods! – hallatszódott bentről Mr. Snipers mogorva hangja. – Camille Lackwood!

- Egy álom sosem ismétlődik – susogtam halkan, majd a tenyerét megragadva bevonszoltam magam mögött a terembe. Megálltunk a többiek mellett és unottan néztük tovább a két tanár fásult arcát.

Mrs. Salmander ráncos kezeivel megragadta a derekamat és erősen Toddnak lökött, ijedten lépett hátra a fiú.

- Ne féljenek az érintkezéstől! Azt hittem maguk érett fiatalok, aki nem rettegnek már ilyen apróságoktól! – mennydörögte a terembe.

Megforgattam a szemeimet és közelebb léptem a fiúhoz. Todd arca vöröslött a szégyentől, hosszúkás orrát leszegte és hagyta, hogy eddig gondosan összegyűrt haja az arcába hulljon. Vézna karjaival óvatosan megragadta a derekamat és félénken felmordult. Mosolyogva túrtam hátra a haját, mire egészen összerezzent. Arca már teljesen megegyezett a hajamnak a színével, vagy valamelyik szeplőmével.

Szörnyen aranyosnak gondoltam, de nem értettem miért fél ennyire, hisz nem tartozott a ronda fiúk közé. Szögletes arca egészen furcsává varázsolta a vonásait. Nem neveztem volna helyesnek, mégis érdekes volt.

Halkan mormogott valamit.

- Nyugi nem eszlek meg – nevettem fel halkan eközben szemeimmel azt vizsgáltam, ahogy a tanárnő minden párt egymáshoz taszít.

Nolant és Teressát nem igen kellett, hisz a lány már egy is tapadt rá. Szürke szemeivel azonnal kiszúrt magának. Tátogott valamit, de nem bírtam leolvasni a szájáról.

- Maguknak meg mi baja? – ordította hangosan Daria párosánál megállva.

Norton védekezően az egekbe szalajtotta a karjait és ártatlanul összehúzta magát, a lányok többsége irigykedve figyelte barátnőm makacs arcát.

- Tessék megmondani nekem, hogy mit tetszett mondani! A lányok seggét vagy a derekát kell megragadni?

Mrs. Salmander eddig komor arcára most először kenődött valami mosoly féle, ám alig lehetett látni azt az apró kis kunkorodást az ajkain.

- Csak lecsúszott a kezem, semmi egyéb szándékom nem volt ezzel! – védekezett Norton, bár az arcáról egészen más dolog tükröződött. Viktor hangosan felnevetett és egy pacsira nyújtotta a kezét, még annak ellenére, hogy nem igazán voltak jóban, a férfi ösztönük összehúzta őket.

- Mr....

- Lee – sietett segítségére a fiú.

- Nos, Mr. Lee tartsa kordában magát és vegye figyelembe Ms. Fisher erkölcseit.

A teremben mindenki felnevetett. Norton elégedetten bólintott és szólás nélkül magához rántotta a barátnőmet, aki nevetve csapott a vállaira.

Miután mindenkit kiosztottak a tanár elégedetten összecsapta a tenyereit és a téli szünetben arra biztatva minket, hogy minél többen jöjjünk el egy gyakorlási órára, szabadjára engedett bennünket. Azonnal utolértek engem, Todd valahol a tömegbe veszett. Viktor bőszen magyarázott valamit a többieknek, miközben Nolan észrevétlenül kimászott Teressa karmai közül és mellém vergődve, elgondolkodva az állára simította az ujjait.

- Ha nem ismétlődik, akkor álmodok egy újat!

- Magadra hagylak az álmaiddal együtt – pillantottam a hátam mögé és elnevettem magamat az arca láttán.

- Csak őszintén, nem tetszett?

Az ajkaimba kellett harapnom, elnéztem egy másik irányba és mélyen magamba szívtam a levegőt.

- Az, hogy kaptam egy csókot tőled? Már hogyne tetszett volna, de mégis mi sülhet ki ebből?

- Csak egy csók volt? – vonta össze sűrű, zabolátlan szemöldökét. – Azért ezt jó tudni – fűzte hozzá zsebre vágva a kezeit. – Figyelj Abby, tudom, hogy rengeteg marhaságot hallottál már rólam, de próbálj megismerni engem és azután ítélkezni!

- Most azt várod, hogy csókoljalak meg? Nolan nem is ismerjük egymást, és basszus még egy rohadt randira se hívtál el!

A fiú sejtelmesen elvigyorodott és a derekamért nyúlva magához rántott, szívem a torkomban dobogott.

- Akkor minél hamarabb kerítsünk sort egy randira... tudod egy álomban – nyomott egy szende puszit az orromra és a barátai után szaladva ott hagyott engem szótlanul az érzéseimbe veszve. 

Szervusztok Édeseim!

Huh nagyon szépen köszönöm az előző részhez érkezett támogatást és a rengeteg édes szót:) 

És jöttem a magánéletemmel megint, mivel szeretlek titeket és gondoltam megosztom veletek:D na voltam megint táncórán és nem bántam meg, eléggé lehetetlenül kezdődött a napom és a délutánhoz érve egészen elment mindentől a kedvem, de elmentem és nagyon nem bántam meg:) 
Amúgy meg köszi a biztatást a tánccal kapcsolatban.
Mikor vége lett az edzésnek, feltűnt az a srác - aki mellesleg ugyanabba a gimibe és táncsuliba jár velem, és nagyon bejön. - szó szerint beégtem előtte, de ugyan nem számít! Majd valaha rászánom magamat, hogy hozzá szóljak :D (de istenem még köszönt is én meg a szemébe se mertem nézni, kreténség a javából)

Na nem untatlak titeket!

Pusszancs!