A fiú

.......................................

A gázpedálra helyeztem a talpamat, feldorombolt alattam a kocsi. Szívem, a morajlás hallatán megvonaglott. Apróra zsugorodott, majd kirobbant. Az adrenalin szétáramlott bennem, az anyós ülésen egy kibontott Jack Daniel's hevert, ujjaimmal utána kaptam és az ajkamhoz helyezve mélyet húztam belőle. Az alkohol torkomat marva csordogált le, éreztem, ahogyan végig szántja az egész testemet, majd azt, hogyan vegyül el a skarlát vörös véremmel. Izzított a tudat.

A sebváltóra simítottam a tenyeremet, a régi bőr kegyesen simult a bőrömhöz, bizsergett az egész testem. Újabb kortyot nyertem le, mondhatni már vedeltem az erős italt. Még erősebben nyomtam a gázt, a motor ordított, az egész teret elárasztotta az ócska gumi és az olaj párosa, mélyeket szippantva belőle megérkezett a harmadik tagja a triónak, a benzin.

Homlokom gyöngyözött, de még így sem bírtam annyiban hagyni, újabb s újabb kortyokat tüntettem el, míg végül meg nem jelent mellettem egy vadonatúj, ezüstszínű Porsche. Az ülésen egy barna bőrű fiú ült, szájából egy füves cigi lógott, szemei egészen vörösek voltak. Vad vigyorra húzta az ajkait, mikor íriszei az enyémekre találtak.

A Porsche motorja az én öreg Mustangommal ellentétben dalolászott, erősen morajlott a néma éjszakában, csupán a messziről ideszűrődő bulinak a vad ritmusát lehetett hallani, mondhatni beleremegett a föld. A madarak már rég elhallgattak. Ez a rémálmok éjszakája volt, minden csendes és nyugodt, egyedül mi rondítottunk bele. A fiú egy mély slukkot szívott a cigijéből majd lazán kidobta az útra, innen is éreztem annak édeskés, de egyben fanyar aromáját.

A forró aszfalt mondhatni már üvöltött a kocsik abroncsaiért, messziről kilehetett szúrni azokat a gyönyörű, fekete csíkokat melyek az utakat tarkították. A fiú kinézett rám és elmosolyodott. Veszélyesek voltunk, egyikünk se volt józan mégis ez okozta ennek az izgalmát. A bőröm alatt éreztem a lüktető adrenalint, utoljára meghúztam az üvegemet és az anyós ülésre dobtam.

Végig simítottam gyönyörű autóm műszerfalán és rásimítottam a tenyeremet a kormányra, a srác még mindig vigyorgott.

- Készen állsz ezzel a tragaccsal Lee?

Nem lepődtem meg azon, hogy tudja ki vagyok. Röhögve nyomtam a gázpedálra, egyszerűen megvontam a vállamat.

- Majd meglátjuk, nigger!

Arca eltorzult, ez kellett nekem. A nyers düh, erősen taposott a pedálra, követtem én is. Látszólag az ezüst bestia könnyebben gyorsult, de elérve a határát, a Mustang felérte. A nyomás egészen a bőr ülésbe nyomott, a szél beáramlott a nyitott ablakokon és kegyetlenül tépte a hajamat, de ezt imádtam benne. Az út homályos volt a szemeim előtt, alig láttam belőle valamit, csupán a testemre nehezedő súlyok lepergését éreztem. Arcomra egy mosoly ült ki és középső ujjamat az ablakba akasztva meglóbáltam a fiú előtt, hatalmas szitkozódás és a Porsche hangos sikítás mellett leállt, de én repesztettem, nem érdekelt, hogy a kocsi lassan megremeg a lábam alatt, sem az, hogy az út egyre csak homályosabb lesz előttem, egyedül a veszély édes ízét éreztem a számban. Elordítottam magamat.

A buli hangos zaja eltörpült, már hallani, látni sem lehetett. Csak a mély sötétség és a néha-néha felordító vadak hangját lehetett hallani, de őket is magába szívta a visító szél. A műszerfalamon vörösen kezdett villogni egy fény, szitkozódva fékeztem le, a gumik tönkre mentek, szürke füst szállt fel és égett szag terjengett a levegőben. Lehúzódtam az útról. Az ölembe kaptam az üveget, lehúztam a kupakot és jó erősen meghúzva hátrahajtottam a fejemet.

Szétnyitottam a számat, a hideg, késő őszi levegő beáramlott az ablakon és ostrom alá helyezte átizzadt testemet. Elvigyorodtam, utolsó kortyokat megízlelgetve elkáromkodtam magamat. Kifogytam a benzinből, még innen is éreztem az olaj terjengő illatát. Az autó hangosan köhögött egyet, megveregettem a műszerfalat és előkerestem a telefonomat.

Ám mikor megálltam a keresett számnál, agyam egyszerűen úgy döntött, hogy semmi kedve sincs felhívni őt. A készülék kiesett a kezemből, egyenesen az ölembe pottyant, épp akkor, mikor megszólalt az a jól ismert nóta. Egyetlen szó villogott a képernyőn: Anya.

Egy újabb üveget előkeresve felbontottam és addig vedeltem a whiskyt míg végül el nem ragadott a sötétség.

- Jól kiütötte magát - dörmögte egy hang valahonnan mellőlem.

- Nem kétlem, nézd azt a mennyiséget - gúnyosan felhorkantott. - Ezek a mostani vandálok, egyszerűen kikészítenek!

Valami az üvegnek ütődött, nyögdécselve nyitottam fel a szemeimet, a napsugarak azonnal támadásba vették a szememet, sóhajtva takartam el őket. Fejem hasogatott, felnéztem és két zsaru állt pontosan az ablakom előtt. Kék zubbonyba bújtatott testükön meglátszott az, hogy egész nap csak egy helyben ülnek és zabálnak. Unottan kitártam az ablakot, a friss levegő beáramlott.

- Igen? - hangom egészen rekedtes volt, szórakoztatónak találtam a két zsaru arcát, a felismerés arcul csapta őket.

- Kölyök jobban teszed...

- Baszottul ne akarja megmondani, hogy mit tegyek oké? - húztam fel a szemöldökömet.

- Még mindig rendőrök vagyunk!

- Én meg még mindig a főnökük fia - fintorogtam. A két férfi egymásra nézett.

- Csak segít...

- Ne akarjanak nekem segíteni, már sokszor próbálkoztam vele, veszett ügy - legyintettem le az akadékoskodó zsarukat. Kinéztem az ablakon, valami egészen furcsa helyen jártam, sóhajtva néztem a műszerfalra, ahol még mindig ott tátongott az a kis nyilacska a nullán. Felnéztem a két férfira és a kocsimra mutattam. - Ahelyett, hogy itt rontják a levegőt inkább ajándékozzanak meg egy adag üzemanyaggal.

- Kölyök...

- Ugye nem kell kétszer mondanom? - unottan néztem rájuk. Behúzott farokkal bólintottak.

Már rohadtul az órámon kéne lennem. Idegesen dörömböltem az ujjaimmal, a bőr ülésem teljesen besüppedt a súlyom alatt. El fogok késni a rohadt órámról, ha ez a két faszi nem kapkodja magát. Az ajkamba harapva, megigazítottam a pólómat, teljesen alkohol szagú voltam, de ebben pillanatban ez volt a legkisebb problémám. Hátra sandítottam, mindenem itt volt.

Az egyenruha és a tankönyvek, kitárva az ajtót gyorsan átvettem a ruhákat és pár korty friss vizet legurítva máris frissebbnek éreztem magamat. Benéztem az órára, lekéstem a nulladik törimet. Szuper.

Előhúztam a füzeteimet, elolvastam a jegyzeteket, mikor is megjelent mellettem a kék és fehér színekre festett rendőrautó, benne a két jómadárral, megforgattam a szemeimet. Kivettem a kezükből a kannát, végig simítottam méregzöld autóm festésén, az én szerelmem. Elmosolyodva töltöttem tele, végül rájuk se nézve ledobtam a kannát és egy vad vigyor kíséretében már ki is faroltam a helyszínről, magára hagyva két megszeppent faszit.

Gyújtást adva a motornak máris a gimnázium felé vettem az irányt. Utáltam késni, főleg lógni az órákról, legfőképp pedig töriről, a tanár ki fog nyírni.

A fenyveseket nem sokára felváltotta a Woodburn Gimnázium vörös téglával kirakott épületének sziluettje, gyorsan leparkoltam az iskola előtt, és nem foglalkozva az engem bámuló tömeggel berontottam a gimibe, útközben még megigazítottam a nyakkendőmet.

Beérve egy hatalmas pezsgés fogadott, a diákok nem nagyon izgatták magukat azon, hogy nem sokára becsöngetnek a második órára, fittyet hányva a szabályoknak csoportokba vergődve kibeszélték a hétvégéjüket. Mindenki a tegnapi buliról pofázott, hogy mennyire de betépett meg a további szánalmas dumák. Elhaladva bátyám sleppje mellett, az egyik kölyök kiszúrt. Vigyorogva ordította el magát, hamis mosolyt erőltetve az arcomra lepacsiztam velük. Adam megpaskolta a vállamat.

- Hova tűntél tegnap? Kerestünk, de sehol sem voltál! - meresztette rám kitágult pupilláit. Egyszerűen megvontam a vállamat.

- Tudjátok, hogy az autók őrültje, gondolom nyomatott egyet, igazam van Lee?

Fintorogva bólintottam. A srác büszkén húzta ki magát, majd egy hozzá dörgölőző bigének a szájába veszett.

- Na, megyek, órám lesz - pillantottam végig a lecsúszott társaságon. Innen hiányzott bátyám. - Norton?

Adam a szekrényeknek dőlve a hajába túrt.

- Nem tudom, még tegnap levált valamerre, gondolom kiheveri a fáradalmait. Ha láttad volna milyen csajt talált magának...

De nem hallgattam végig, egyszerűen megfordultam és a tömegbe vesztem. A lépcsőn lefelé kanyarodva elértem a kémia laborba, ahol már rég bent ültek a diákok. Itt is felfedezhetőek a klikkek, a leghátulsó padba csörtetve levágódtam rá, pont utánam egy elegánsan kinyalt fiú lépett be a terembe. Mindenki elcsendesült, a fiú nem foglalkozva azzal, hogy mindenki őt bámulja egyszerűen hátra sétált és helyet foglalt a mellettem lévő üres padba.

Egy vörös hajú lány kitágult szemekkel méregette a fiút. Ajkait összeszorította, majd a fekete hajú barátnőjéhez fordult, mély diskurálásba kezdtek. Eltekintve róluk az új jövevényre bámultam. Nem szólaltam meg csak néztem, gondolom megérezte, ezért sötét szemeit rám kapta.

- Valami baj van? - nem tűnt dühösnek, egyszerű közönnyel darálta le a szöveget. Erős akcentusa kihallatszódott, orosz volt.

- Nincs.

Bólintott.

Az előttem ülő két lány megint halk veszekedésbe kezdett, de míg a fekete nyugodtan bámulta a fehér táblát, addig a vörös alig bírt megmaradni a helyén. A többiek is némán bámulták az oroszt. Gondlom lemaradtam valami pletykáról.

- Dorohov - szólalt meg hirtelen a srác. Összevontam a szemöldökömet.

- Lee.

A srác elvigyorodott, veszély lengte körül és én imádtam a veszélyt. Előredőlt, és feltűrte az ingujját, azonnal megpillantottam véres bütykeit, csak ezután vettem észre a szája sarkában húzódó sebet, de nem ez volt az egyetlen, egy heg is volt rajta. Halkan füttyentve hátradőltem.

- Máris verekedésbe kerültél, vagy már régebbről?

- Ki fognak csapni - erős akcentusa keményebbé tette a küllemét, mosolyra húzta az ajkait, egy apró gödröcske jelent meg az arcán. Tetszett.

- Igazán? Mit tettél Dorohov?

- Azt hiszem halálra vertem egy gyereket, Lee.

Vigyorogva röhögtem fel.

- Asszem bejössz nekem.

A fiú megvonta a vállát, de nem válaszolt.

Ezután az óra további részében, csendbe maradt. A hangos csenő után be is viharzott a tanár, szemei azonnal Dorohovra tapadtak, elszörnyedt, de ezt próbálta palástolni. Zavartan a hajába túrt és mosolyogva ültetett le minket. A táblához sprintelt és próbált elbújni a ruszki szemei elől, nem nagy sikerrel.

- Na, gyerekek, miről is beszéltünk múlt órán?

Senki sem válaszolt, az előttem ülő vöröske már megint mozgásba kezdett. Hirtelen hátra nézett, össze találkozott a tekintetünk, pufókabb arcát oldalra döntötte, értetlenül felvontam a szemöldökömet, ő pedig csak elnevette magát.

- Ms. Gilbert valami gond van?

A lány megvonta a vállát.

- Kérdezze Mr. Leet, ő majd tudja a választ!

Elvigyorodtam.

- Nos, Mr. Lee?

- Semmi tanárnő, csak szórakoztam.

- Akkor arra kérném, hogy ne az én órámon szórakozzon. Tudja értesültem arról, hogy az első két óráját ellógta.

- Kettőt is?

Az osztály felröhögött. A tanár szigorúan felhúzta az orrát.

- Remélem nem akar cirkuszt varázsolni az órámból, de ha már ennyire „laza" kérem fáradjon a táblához és oldjon meg pár feladatot!

Sóhajtva felálltam. A táblához lépkedtem, kivettem egy hosszabb krétát és feltűztem a megoldásokat a táblára, a tanárnő újból zavarba jött. Megköszörülte a torkát és lefirkantott egy halvány ötöst a naplóba. Dorohov csak bámult, egyenesen a szemeimbe, bólintott.

Kedves Olvasóim!

Na itt is lenne az új fejezet, remélem elnyeri majd a tetszéseteket! Nem is gondoltam volna, hogy majd tetszeni fog nektek ez a könyv, de a visszajelzések egészen mást mutattak! Szóval köszönöm szépen!

Ha tetszett ezúttal is hagyj valami nyomot magad után, hisz bármiféle visszajelzés is jólesik!

Ide szerintem csak hétvégén tudok, majd részt hozni, mivel a következő napjaim kissé sűrűbbek lesznek, de azért nem elkeseredni, próbálok sietni (mellesleg ez rímelt :D)

Puszi Kira!