HAYDEN

2017. augusztus

Megragadom a tarkóját. Odavonom magamhoz egy csókra, és belé csúsztatom a farkam.

Ez az!

Nyelvem végigkóstolja puha, rózsaszín ajkát, míg a csípőm sietősen dolgozik. Baszd meg! Kemény mellbimbói a mellkasomhoz dörzsölődnek, ahogy nekinyomom a falnak. Formás lábai a derekam ölelik. Kapaszkodik belém. Összes körmét a vállamba vájja, akár egy rossz cicuska. Élvezi, hogy mélyre merülök benne. Halk, édes nyögései az ágyékom mélyére hatolnak. Kibaszottul áll a farkam. Annyira durván, hogy mindjárt eldurranok. Hűha!

Nem ez a gyönyörű szőke az első kalandom, de ő az első, aki nem vett bugyit a ruhája alá, mintha pontosan arra készült volna, hogy szétnyissa a csinos lábát nekem. Vagy akárkinek, aki szembe jön.

Rámarkolok domborodó seggére. Kihúzódom belőle, majd újra becsapódom a szűk puncijába. Hátraveti a fejét, levegő után kap. Nyöszörög. Élvezi. Imádja. Kurva élet. Én is imádom. Aranyszőke tincsei beborítják vékony vállát, néhány szál a halántékához tapad. Szóval megizzasztottam. Bizony! Velem egy lány sem unatkozik.

Ajkam beborítja bronz barnára pirult bőrét. Csókolom a kulcscsontját, szívom a nyakát. Halkan felsikkant, amikor az eddig tarkóján tartott kezemmel végigsimítom bársonyos bőrét, és levezetem a melléhez. Pont belefér a tenyerembe. Nem kicsi, de nem is túl nagy. Közepes. Tökéletes és kikúrt nyalogatni való.

Gyorsítok a tempón. Morogva tapasztom a szám az övére. Egyre közelebb a csúcs. Minden lökés elhomályosítja az eleve alkoholmámorban úszó agyam. Azt sem tudom hogy kerültünk ide. Táncoltunk? Ja, azt hiszem valahogy kikötöttem mellette a tömegben, miután Rob – az a kibaszott faszfej – azt hitte, eltűröm, hogy becsméreljen engem. A legjobb barátom, de egy idegesítő balfasz.

Elbaszod, Hays! Nem vagy önmagad! – A szavai itt csengenek a fülemben. – Elbaszod az egészet! Nem baszhatsz meg minden eléd kerülő csajt, mert az apád egy köcsög! Mit gondoltál? Örülni fogok, hogy megvolt a húgom? Azt hitted, nem tudom meg? Tizenhat éves, az ég szerelmére!

Hát baszd meg te, Robbie! Úgy csinálsz, mintha harmincasok lennénk, nem tizennyolc évesek.

Szakadozó lélegzetvétel, és élvezettel teli kiáltás töri meg a részeg elmélkedést. Felkiált. Felrobban a világ körülöttem. Fekete pontok táncolnak előttem. Összehúzódnak a farkam körül a finom izmok. Vége. Nem bírom tovább. Elengedem magam. Megrándul a farkam. Azt. A kurva. Eszelősen markolom a popsiját, belefúrom az arcom a nyakába, és tövig belemélyedek. Belé lövök mindent. Orrom elárasztja a lány kellemes vanília és rózsa illata. Nyugalom költözik a szívembe, ha csak egy pillanat erejéig is, de... baszott jó érzés. Otthonos.

– Jézusom, bébi! – Lassan húzódom ki belőle, és megvárom, míg leereszti a lábát. Felemeli a fejét. Telt ajka vonzó mosolyra húzódik.

– Igen – suttogja. – Ez... szóval élveztem. Kösz.

Oldalra döntött fejjel, hunyorogva mérem végig, aztán odanyúlok a villanykapcsolóhoz. Nincs messze. Az ágyig sem jutottunk el. Felkapcsolom a villanyt Robbie szobájában. Kapja be! Ne rendezzen házi bulit, ha azt akarja, hogy érintetlen maradjon a szobája.

Pislogok. Még egyet. Tízes a kiscsaj. A kis... csaj. Bassza meg!

– Miért nem láttalak még soha? – kérdezem. Felkapom a farmerom, és az övvel bíbelődöm.

Megvonja a vállát. Háta mögé söpri hússzú tincseit. Lopva végigmérem lapos hasát, és szexi cicijeit. Baszki!

– Nem tudom. – Elhúzza a szavakat. – Talán, mert Livvie most döntött úgy, hogy ideje kimozdulni otthonról. Mármint Livvie a barátnőm. Nem egy bulis típus. Én sem vagyok az. De mindent ki kell próbálni egyszer, nem? Mindig van egy első alkalom.

Összevonom a szemöldököm. Miről hadovál? Részeg vagyok, megittam vagy négy sört meg pár töményet, amit Robbie tukmált rám az este elején, de azért annyira nem, hogy ne értsem, miről magyaráz. Ő is bebaszott, ez egyértelmű. Mindketten bebasztunk.

Megköszörülöm a torkom. Felemelem a parkettáról szürke pólóm.

– Első alkalom?

Nevet. Magára húzza ezüst ruháját, és megigazgatja a pántokat.

– Igen – kuncog. – Ma már két első alkalomban is volt részem. – Még jobban nevet. – Most totál hülyének nézel, mi? Elhiszem. A nevedet sem tudom, de elvetted a szüzességem. – Megkapaszkodik a gardrób oldalában, hangosan vihog, míg én megpróbálom felfogni a szavak értelmét. Most csak szopat, ugye? Ha tudom, hogy szűz, én sosem... Oké. Ennek kibaszott gyorsan véget kell vetni.

– Mondhattad volna. – Felrántom magamra a pólóm. – Azért élvezted, ugye?

– Nagyon – kuncog. Felhúzza közben az orrát. Aranyos, de... de baszki! Még a végén azt fogja hinni, hogy a pasija lettem, vagy valami.

– Örültem... Livvie barátnője.

Elfintorodik.

– Már itt is hagysz? – Lebiggyeszti csókoktól duzzadt ajkát. Végignyalom a sajátom. Faszom. Simán megpakolnám újra, de nem bonyolódhatok kapcsolatokba, mikor egy hónapon belül már egy másik államban leszek. Egyetem! Mi más kéne egy magamfajta elkényeztetett idiótának? Legalább lesznek csajok. Remélhetőleg holnapra elfelejtem ezt a kis részeg kalandot a szűz csajjal, aki úgy élvezett a farkamtól, mint aki már ezerszer csinálta. Lehet, gyakorolt. Vajon gyakorolt? Hogy... Miért érdekel engem?

Elég! Bassza. Meg.

– Mennem kell – mondom, és megpróbálom kikerülni.

– Legalább a neved mondd meg! – fonja össze a karját. Megemelkedik tőle a melle. Mi a szar? Érzem, hogy megkeményedik a farkam. Megint. Mi az átkozott élet? El kell tűnnöm innen, mielőtt örökké maradni akarok!

– Edward – vigyorgok rá. Elfintorodik. Nem csoda. Én sem értem, mi a picsáért neveztek el a nagyapám után. Hayden Edward Cle... – faszom, nem! –Mayes-Dale. Ki ad ilyen nevet a kölykének?

– Baszki! – csattan fel. Beletúr a hajába, és forog egyet maga körül. Aranyos. Aranyos. Kurvára aranyos. Miért tartom aranyosnak? Miért állok még mindig itt? Mert aranyos. – Ezt nem hiszem el! Edward? Mint az Alkonyatban?

Talált, süllyedt. Felröhögök.

– Ja, mi a baj vele?

– Az, hogy utálom a fickót! Mindig is Jacob csapatában játszottam, mert Taylor Lautner... jaj, ne már!

Nem vágom, mi történik, de lépnem kell. Azonnal.

– Úgy érzem, soha többé nem fogunk találkozni – jegyzi meg, mielőtt a kilincsért nyúlhatnék. Felsóhajtok. Jól érzed, kicsim. – Úgyhogy nem bánnád, ha inkább Jacobként emlékeznék rád?

Mi a...

Visszafordulok.

– Hány éves vagy?

– Tizenhat.

Tizenhat...

Azt hitted, nem tudom meg? Tizenhat éves, az ég szerelmére!

Rohadt élet!

Még egy tizenhat éves? Nem kéne részegen dugnom. Kapd be, Robbie, hogy állandóan igazad van!

– Szóval? – erősködik. – Megengeded?

– Hogyne – vágom rá. Nekem aztán mindegy.

– Akkor szia, Jacob! – Leereszti a karját. – Azért remélem, egyszer összefutunk még. Szívesen... megismernélek.

Én is téged. Kár, hogy nem lenne értelme. Pár hét, és megyek, te pedig itt maradsz, mert tizenhat vagy.

Megmozdul valami a mellkasomban. Részeg vagyok. Részeg. Kicsit sem számít ez az egész. Semmi sem számít.

– Talán egy másik életben, kicsim. – Lenyomom a kilincset.

– Micsoda klisé – sóhajtja. – Imádom!

Kilépek. Becsukom magam mögött az ajtót, és elindulok. Elfojtom az érzéseim. Felesleges lenne belegondolni. Hiába tesz kíváncsivá. Felesleges.

Ahogy elhaladok a széles folyosón smároló párok között, egyre gyengébbnek érzem magam. Megtorpanok. Visszanézek a vállam felett. Vívódom. Lehunyom a szemem néhány másodpercre. Megcsóválom a fejem. Nem lehet. Bőven elég, ha a saját életem tönkreteszem, nem muszáj az övét is.

Picsába.

Bárcsak már abban a másik életben lehetnék. Talán vele.

○•○•○

Sziasztok!

Köszöntelek titeket a Bíbor szavak prológusánál!
Néha azon tűnődöm, hogy nem ez a legjobb cím, amit adhattam, mert olyan kedvesnek tűnik ahhoz, hogy egy szexjelenettel indítsak. Aztán eszembe jut, hogy talán mégiscsak így a legjobb, mert nem feltétlen számítana rá az ember, hogy belecsapunk a lecsóba. Hát, de igen. Úgyhogy itt vagyok, és köszönöm annak is, aki velem tart! :)

Az első fejezet már megvan, néhány nap múlva azt is meg fogom osztani. Egyelőre a szópornó gyár leáll, de aki azért van itt, az se aggódjon túlzottan, lesz még alkalom, amikor alkalmazni fogom. És ha már szópornó: nem az a célom, hogy a szexre legyen alapozva az egész történet, így akkor lesz forróbb jelenet, amikor igenis van jelentősége. Csak azért mondom, hogy ne legyen megtévesztő a prológus indítása.

Röviden és hosszan is ennyi!

Köszönöm, hogy elolvastad! ♥