A gyönyörű látvány ellenére vizsgálatokba kezdtek és felfedezték, hogy a lények a gombákat eszik és azokba is rakják le tojásaikat. Mégis muszáj volt tovább haladniuk, vagy legalábbis egy másik kijáratot találni, mert ezzel semmire sem mennek. Lényegében ételszűkében voltak és hamarosan teljesen kihűlnek és belehalnak. 

Ahogy tovább haladtak egyre hidegebb lett, felülről vízcseppek érték őket. A földből és a plafonból is cseppkövek törtek elő, melyek akadályt képeztek a felfedezők útjában. Miután kisebb nehézségek árán átbukdácsoltak újabb területre értek. Egyre beljebb haladtak és közben nem találtak semmit sem.

Egyszer csak hangokat kezdtek el hallani, a szörnyek hangját. Nem kellett sok és már lények futottak feléjük. Az elsőkre nem is számítottak, az azonnal Hermionét kapta el. A lány visított, miközben darabokra szedték és ez elől Perselus és Harry sem tudott elmenekülni. Csapdába estek. A szörnyek szétmarcangolták őket, halott testüket véresen a földön hagyva.

...

Egy szobában voltak, melynek falai ismerősek már számukra, Harry és Perselus egyszerre keltek fel. Testükbe csövek futottak, szívverésüket varázslatok ellenőrizték folyamatosan légzésükkel együtt.

-Jó sokáig bírtátok. -szólalt meg Kingsley, aki a sarokban állt. -Lenyűgöző teljesítmény.

-Tessék? -kérdezte Perselus. -Meghaltunk nem?

-Szimuláció volt. Ezt sikerült összehozni a múltkor talált érdekes tárgyból. Kiderült, hogy óriási ereje van. -intézte főleg Harryhez a szavait. -Le akartuk tesztelni, hogy állnának helyet az auroraink egy ilyen helyzetben.

-De én nem vagyok auror! -jelentette ki Perselus felháborodva.

-Nem, de te is kérted a szimulációt.

-Ezt, hogy érted? Kitöröltétek az emlékeinket, mi? -beszélt egyre dühösebben.

-Hol vannak a többiek? -kérdezte Harry terelve a témát.

-Hermionét már másik szobába vittük, mert sokkal korábban felébredt, mint ti, mert ő gyors halált halt, míg ti ketten elég sokat szenvedtetek még előtte. A többiek pedig jól vannak és végzik a munkájukat, meg külön képzéseket kapnak, hogy felzárkózzanak a hiányosságaikból. Ti viszont szándékosan lettetek lehetetlen helyzetbe kényszerítve. Ez a mai napra volt időzítve. Nem tudtuk mi történt veletek odabent, de arról tudomásunk volt, ha gyorsabban vert a szívetek, vagy szaporodtak a lélegzetvételeitek.

-Tehát nem tudtátok.

-Nem, sajnos nincs belátásunk, csak a történetet alkottuk meg és hagytuk, hogy az események maguktól történjenek.

-Ez érdekes élmény volt, de elég traumatikus is. -mondta Harry, miközben mit sem törődve Kingsley dorgáló arcával, ami a felelőtlensége ellen irányult kirángatta magából a csöveket. Helyéről nehézkesen felkelt, majd szinte vissza is esett a mostanában nem használt lábai miatt. Ágya keretébe kapaszkodva Perselushoz ment, majd leült a lábához. -Örülök, hogy nem haltunk meg. -szólalt meg, miközben arcán halvány mosoly jelent meg.

-Én is. -mondta Perselus miközben ülő helyzetbe tornázta magát. Kezét Harry arcára helyezte, majd végigsimított rajta.

Kingsley tekintetéből világos volt, hogy mi folyik kettejük között. Ezt utána az is igazolta, ahogy Harry Perselusra mászott, majd szorosan átölelte. A férfi minden kérdés nélkül fonta köré karjait és mélyen beszippantotta orrába Harry illatát.

~4 évvel később~

Harry nagyot nyújtózva kelt, majd meglátta a mellette már nyugodtan olvasó férjét.

-Jó reggelt drágám! -köszönt boldogan, majd fejét a másik vállára hajtotta. -Mindjárt éhen halok, mehetünk reggelizni?

-Persze. -válaszolt Perselus.

Nem sokkal később mindketten lent voltak már a konyhában és boldogan falatoztak. A nyitott ablakon beszállt egy bagoly és leveleket dobott közéjük. Miután Harry megjutalmazta pár finom falattal az állat elégedetten huhogva kirepült a házból.

-Nem bontjuk ki? -kérdezte Harry.

-Majd később, most élvezzük ki a napunkat. -javasolta Perselus, majd egymásra helyezte a leveleket és a nappaliban található kávézóasztalra helyezte őket.

Nyugodtan álltak neki újra falatozni. Volt idejük, mert Harryt némileg megtörték a szimulációban tapasztalt dolgok, ezért felmondott, ahogy Perselus is otthagyta a Roxfortot. Mégsem kellett félniük attól, hogy elszegényednek, mert Perselus külön rendeléseket vállalt és bájitalokat készített. Ezekbe Harry is besegített, mivel a férfi mellett most rengeteget tudott tanulni. Ma is reggeli után a magánlaborjába mentek, ahol még rengeteg főzetet kellett elkészíteniük.

Egészen estig ezzel foglalkoztak, majd egy kiadós vacsora után, mivel elmaradt az ebéd elmentek aludni.

A hálószobát békés szuszogás töltötte be, ahogy egymás karjaiban aludtak. A padló megnyikordult, mire Perselus szeme tágra nyílt.

-Harry kelj fel! -rázta meg gyorsan a másikat, miközben szemmel tartotta a szobában álló férfit. Kezében kés volt, arca kivehetetlen. -Van itt valaki, fegyvere van! - kiáltotta, mire Harry is azonnal magához tért.

A férfi azonnal elindult felé, Perselus pedig a pálcájáért nyúlt. Kiáltások hallatszottak, majd a szoba csendbe borult.

A nappaliban három levél volt. Egyet Hermione küldött Harrynek kislányuk születéséről. A második Perselus anyjától jött. A harmadik Kingsleytől és egy felirat állt rajta: FONTOS.

A levél tartalma pedig igazolta is ezt.

Kedves Harry és Perselus!

Nincs időm sok szót vesztegetni. Egyenként halnak meg az ex- és jelenlegi aurorok. Most jön majd értem is az elkövető és bele fogok halni, tudom, már kinyomozott. Ezt is a munkahelyemről írom és azt hiszik, hogy hivatalos levél lesz. Napok óta követnek és megfigyelnek. Ha ezt olvassátok meneküljetek, ahogy csak tudtok és legyetek óvatosak! 

Üdvözlettel, Kingsley Shackelbolt

-------------------------------------------------

Köszönöm, hogy elolvastad! Remélem neked is akkora élmény volt ez a plot twist, mint nekem, mikor megszületett az ötlet. Őszintén kezdtem megutálni ezt a könyvemet is, szóval sorry, de itt kellett véget vetnem neki.