Amilyen gyorsan csak tudtak a mezőre siettek és észrevettek egy közeli hegyet, melynek oldalában egy barlang kapott helyet. Oda berohantak a szörnyek pedig futva utánuk eredtek. Míg Harry és Piton harcoltak, addig Hermione egy kidőlt fát vágott bűbájokkal darabokra, majd helyezte a bejárat elé. A szörnyek ütni kezdték azt és próbáltak bejutni és át is törték azt, de addigra már a védő bűbájok nem engedték be őket. A biztonság kedvéért az útba köveket gurítottak, majd mágiájuk segítségével összetapasztották őket ezzel egy rést hagyva, melyen bármikor könnyedén kijuthatnak.

A bent lévő fadarabokból tüzet gyújtottak, majd köré települtek. Összesen két takaró volt náluk, de nem voltak étel és víz híján sem, annak ellenére, hogy vízhez bármikor hozzájuthattak varázslattal is. Maguk alá csupán váltó ruháikat helyezték, mely így is jobb volt, mint a semmi. Az egyetlen hálózsák is, mely Hermionénak volt köszönhető mivel az ő teste hamarabb ki is hűl és ő volt annyira előrelátó, ezért hagyták rá az egyik takarót és a hálózsákot. Úgy döntöttek először pihennek, majd csak később fogják felfedezni a rengeteg járatot. Sötét nem volt, mivel indák csüngtek le a plafonról, melyek valószínűsíthetően gyümölcsei akárcsak a tűz meleg fényt árasztottak.

Kint még mindig hallható volt az eső, mely mintha egyre erősebben zuhogott volna. A barlangban hideg volt, főleg, mert nem találtak ruhákat és ennél sokkal melegebbet még az elején nem is hoztak magukkal, így fáztak. Harry és Perselus az egyetlen takarón veszekedtek, míg hárították Hermione sajátjának a felajánlását.

-Nem, használd te! -mondta Perselus és kezével eltolta magától.

-Nem! A rohadt életbe csak takarózzon már be vele! -ellenkezett dühösen, majd hozzávágta a gombócba gyűrt pokrócot a férfihez.

-Rendben. -mondta ridegen, majd megnagyobbított ruháira helyezkedett, betakarózott és elfordult a tűztől. Harry hasonlóan tett és majd ő is megpróbált elaludni.

Mikor már a tűzből már csak parázs maradt, Perselusnak Harry forgolódása ütötte meg a fülét. Hermione mellettük békésen szuszogott, de a férfi hallani vélte a griffendéles fogainak egyenletes kocogását.

-Fázol? -kérdezte halkan.

-Igen. Maga sem tud aludni? -kérdezte a fiú, mire a férfi megrázta a fejét. Nem értette miért magázza a fiú még mindig, hiszen voltak már intimebb helyzetben is.

-Perselus és tegezz! -mondta a férfi, majd a továbbra is vacogó fiú felé fordult. -Biztos, hogy nem kéred a takarót?

-Nem, mert akkor pedig magán.....neked nem lesz. -hárította Harry.

-Szívesen odaadom. Egy kis hideget csak túlélek. -felelte, miközben arcára halvány mosoly költözött.

-Azért tartsa meg! -válaszolt a fiú határozottan, majd Perselus látta, ahogy annak egész teste hirtelen végig megremeg. 

A férfi felkelt a helyéről, ruháival együtt és a fiú mellé letelepedett velük. Ott megint lefeküdt a hideg kőpadlóra, mely még a több rétegen keresztül is érződött, majd a takarót magukra kanyarította és magához húzta Harryt.

-Így megfelel? -kérdezte lágyan, mire ő bólintott. Kezével ösztönösen simogatni kezdte a másik haját és hátát, mely hatására mindkettőjüket jóleső melegség árasztotta el. Innentől már nem fáztak, egymás testének hője, mintha forróbb lett volna, mint valaha és a vékony takaró az osztozkodásról és szeretetről tett tanúbizonyságot lényegében haszontalan mivolta ellenére is.

Csupán pár órát tudtak aludni, de sokkal kipihentebbek voltak, mint korábban. Harryben mély nyomot hagyott a Perselusszal eltöltött éjszaka és akárhányszor is a férfire gondolt szíve gyorsabb ritmusba kapcsolt. Már idáig is szerelmes volt belé, de annak közelsége miatt az öröm minden pillanatban úgy csapott fel lelkében, mintha egy vulkán lenne.

Felkelés után ettek, majd elindultak a barlang részeinek a felfedezésére. A nagyobb térből, ahol ők táboroztak két kisebb rész ágazott ki. Megbeszélték és először a bal oldalt választották, ahol végül azonnal akadályba ütköztek. Mivel ott végetért az út, ezért visszafordultak és a másik irányba indultak el. Most is gondoskodtak róla, hogy vigyenek magukkal ételt, italt és a házban talált kötelet is, abban az esetben, ha valaki megsérülne és napok kénének nekik. 

A jobb oldali alagút tíz perc gyaloglás után háromfelé ágazott, amely igazából négy lett volna, de az egyik annyira szűk volt, hogy be sem tudtak volna jutni oda. A biztonság kedvéért benéztek, de semmit sem találtak ott, mert az út ott is megszűnt. Ezért megint balról kezdtek és mind bementek. Meglepetésükre az óriási helyiséget barátságos, rózsaszín, szárnyas lények borították, melyek hangosan csiripeltek. Mindenhol hozzájuk hasonló színű, fehér pöttyös gombák voltak, melyek még a plafon cseppkövein is megtelepedtek.

A kis csapat csodálattal nézte az életet egy ilyen kietlen helyen. Hermione azonnal tanulmányozni kezdte a lényeket.  Testüket toll borította, de szárnyaik olyanok voltak akárcsak egy pillangóé. Pisze orruk volt és óriási különböző színekben pompázó szemeik, melyek azonnal megigézték a lányt. 

---------------------------------

Sajnálom, hogy ilyen soká készült el a rész, tudom, hogy megígértem igyekszem többször feltölteni, de egyelőre egyszerűen képtelennek éreztem magam rá. Azért remélem tetszett ez a békésebb rész, ahogy a következő egy része is az lesz, majd megint beindulnak az események. Mi lesz a túlélők sorsa?