Seokjin kezdett ideges lenni, ami miatt fészkelődni kezdett a törtfehér bőrkanapén.
Egyrészt, Namjoon már legalább tíz perce ment ki a konyhába, azzal a szándékkal, hogy tölt egy-egy pohárba a legfinomabb borából, mintegy hangulatoldásként, másrészt, az utat, amíg a kávézóból Namjoon lakásáig tettek meg, néma csend övezte.

Leszámítva azt a párbeszédet, amiben Seokjin igencsak hezitálva, de megbocsátotta Joonnak a késését, és igent mondott az eleve megtervezett estére.
Ekkor, amiért Jin nem mondta le a programot, Namjoon egy hálás és megkönnyebbült mosolyt villantott a másik fiúra.

Ezután elindultak, és Jinre már az első percben rátört a kellemetlen érzés. Csak mentek egymás mellett, és Jin hiába nézett a mellette lévőre, aki minduntalan csak a földet volt hajlandó bámulni, Namjoon nem szólalt meg.
Pedig Seokjin volt az, akit megvárakoztattak két órán keresztül, és a belsője azt diktálta, hogy az volna a helyes, ha Namjoon törné magát azért, hogy kárpótolja Jint.
De nem igazán tűnt úgy, mintha Namjoonnak lelkiismeretfurdalása lenne.

Namjoon lakása igazán letisztult, minimalista és egyszerű volt, legalábbis Jin ezt gondolta, ahogy megérkeztek. Szinte minden fehérben úszott; a falak, a bútorok, de még a személyes tárgyai is.
Ha Seokjin újra berendezhetné, vinne bele egy kis pasztell színt, vagy esetleg visszafogottabb sötét színeket; ám el kellett ismernie, hogy minél több percet töltött el a fehérségben, annál inkább megtetszett neki ez a kivitelezés.
Annál is inkább, mivel Namjoonnak is fehérre volt festve a haja, ez pedig igencsak imponált Jinnek.

Vonzónak találta Namjoont, külsőleg. Az online beszélgetéseik alatt pedig kiderült számára az is, hogy Joon egy értelmes emberi lény, remek személyiséggel. Ám élőben mintha kicserélték volna. Legalábbis Seokjin még nem látta viszont azt a Namjoont, akire számított.

Az említett fiú vissza is érkezett a borospoharakkal megrakott ezüst tálcával. Lerakta őket a fehér faasztalra, Jin elé, majd helyet is foglalt vendége mellett.
Rákönyökölt a térdeire, miközben Jinre egy pillantást se vetett. Úgy tűnt, mintha törné a fejét valamin, ami így is volt, de ebből Jin csak annyit látott, hogy egyáltalán nem is foglalkozik vele.

Seokjin egyszerre érezte magát megbántottnak és meglepődöttnek.
A menekülési lehetőségeit kezdte számba venni, mert Namjoon vagy ennyire ideges az este miatt vagy egy pszichopata; és ha az utóbbi, nos akkor jobb lenne minél előbb elhagyni a lakást.

Várt pár percet, hátha végre Namjoonnak feltűnik, hogy vendége van, aki épp mellette ül, de mivel a pislogáson és lélegzésen kívül nem igazán csinált bármit is, Jin megelégelte a várakozást.

- Öhm, khm, khm - köhécselt párat, de mivel ez sem rántotta vissza Joont a valóságba, kénytelen volt más eszközökhöz folyamodni.

Fogta az egyik borospoharat, mélyen elgondolkodva bele nézett, majd Namjoonra emelte a tekintetét.
Ha ez nem válik be, akkor a következő lépése az lesz, hogy bele üvölt a fülébe.

A következő másodpercben Namjoon fején és pólóján landolt a vörösbor.

- Remélem tudod, hogy ez nehezen jön ki - Namjoon végre megszólalt, sőt Jinre is nézett, aki nagyra nyílt szemekkel pislogott vissza rá. - Ezt miért csináltad?

- Öhm, talán, hogy észrevegyél?

Namjoon egy sóhajtással fojtotta magába a mérgét, majd közölte Jinnel, hogy átöltözik.
Nem egész öt perc múlva visszatért egy szinte ugyanolyan pólóban, mint amiben volt.

Ezúttal Seokjinnel szemben foglalt helyet.

- Én nem ezt nem tudom megtenni veled - közölte Namjoon, üveges szemekkel; mintha még mindig a gondolataiban lebegne.

Seokjin arcán egy "te most komolyan szórakozol velem?" mosoly díszelgett, és pilláit rebegtetve várta, hogy Namjoon azt mondja: csak vicceltem.
De Namjoon komolyan gondolta, amit mondott.

- Te most szórakozol velem? - egy kicsit hangosabbra sikeredett a hangja, mivel Namjoon visszahőkölt a hirtelen indulattól. - Két órán át vártam rád abban a kávézóban, a pénzemet elköltöttem kávékra, amíg rád vártam, megbocsájtottam a késésedet, amiért megjegyzem, még annyit sem mondtál, hogy bocs haver, mindezeket csak azért, hogy közöld velem, mégsem akarod elvenni a szüzességem?

Seokjin hevesen gesztikulált haragos mondandójához, és csak remélni tudta, hogy a következő másodpercben felébred ebből a nevetséges álomból.
Talán ez volt az a pillanat, amikor megbánta, hogy bele egyezett ebbe az estébe.
Dühét csak tovább gyarapította Namjoon teljesen nyugodt kinézete.

- Kellőképp kidühöngted magad? - kérdezte Namjoon egy egészen apró, pimasz mosollyal ajka szegletében, miután megvárta, amíg Jin kiosztotta őt a roppant modortalan és bunkó viselkedéséről.

- Talán - Seokjin fújt egyet, és csak egy kívánsága volt: otthon lenni, valami béna romantikus vígjátékot nézve, miközben legjobb barátjának ecseteli jövendőbeli terveit, miszerint testét és lelkét Istennek szenteli. Szívesen vitatkozna azon, hogy vajon kik a rosszabbak: a férfiak vagy a nők?

- Akkor, mielőtt megint kitörnél, mint egy vulkán, engedd meg, hogy megmagyarázzam - Namjoon feltette mindkét kezét, mindegy védekezésképp, és várt pár másodpercet, amíg meggyőződött róla, hogy Jin nem fogja egy ültőhelyében lekaratézni a fejét. - Azért késtem két órát, mert nem akartam veled szemét lenni. Én ezt nem tudom megtenni veled. Seokjin, tudnod kell, hogy..hogy valójában egy orvos vagyok, és idősebb, mint amit mondtam neked. És..egy új tanulmány miatt feküdtem volna le veled. Én vagyok a vezetője a kutatásnak, és ragaszkodom a személyes tapasztalatokhoz, hogy minél eredményesebb legyen a végkimenetel, de..veled ezt nem tudom megtenni. Sajnálom.

Most Seokjin volt az, aki csupán pislogott és lélegzett. Elméje próbálta feldolgozni a hallott információkat, de ez túl abszurd volt számára ahhoz, hogy megértse.

- Tehát. A szüzességem elvesztését felhasználnád a tanulmányodhoz?

- Lényegében igen. Igen. Ha, megtörténne.

- Óó. Óó. Márpedig megfog történni. Méghozzá itt és most. Méghozzá veled. Túl régóta várok már erre a pillanatra. Ha én engedélyt adok rá, hogy lényegében felhasználj, akkor neked sincs ellenedre, ugye? Ha megengedem, akkor az nem ütközik össze az erkölcseiddel, ugye?

Namjoon össze szűkült szemekkel bólintott egy aprót, miközben megkérdőjelezte Seokjin épelméjűségét.

- Ezt akarod? Téged ez..ez..nem zavar?

- Az zavar, hogy még mindig szűz vagyok, pedig lassan már fél órája felhoztál a lakásodra.

Miután Jinnek sikerült meggyőznie Namjoont, hogy egyáltalán nem zavarja Joon célja ezzel az estével, és biztosította őt, hogy érzelmileg is stabil lábakon áll, elfogyasztották a vörösbort, miközben beszélgettek, hogy ne legyen olyan feszélyezett a hangulat, amikor sor kerül az ominózus eseményre.

Ilyen körülmények között veszítette el Kim Seokjin, huszonhárom évesen a szüzességét.

És hogy megbánta-e?

Azt nem mondaná, sőt. Szívesen segédkezne Namjoon további kutatásaiban is.

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Hey, sziasztok!

Remélem még van olyan, aki várta a folytatást, mert végre, annyi idő után sikerült megírnom ezt a majdnem ezer szavas részt. Remélem, hogy nem lett annyira béna és hogy tetszett nektek.

Sok minden történt azóta, amióta legutoljára írtam ebbe a könyvbe.
Nagyon sok ötletem van (hosszabb történetekhez) és jelenleg NCT oneshotok írásával is foglalkozom, hogy minél előbb megnyithassam azt a könyvemet is.
Természetesen hosszabb BTS történetek is keringenek a fejemben, és jelenleg ott tartok, hogy fogalmam sincs, melyiket írjam meg elsőnek. :")

Nem tudom, mikor jelentkezek újra, de remélem nem lesz akkora kimaradás, mint most.

Remélem, hogy minden oké veletek. Aki még iskolába jár, annak sok sikert a közelgő tanévhez. Aki pedig dolgozik, annak kitartást. :)

Találkozunk legközelebb.♡

UI: régóta szeretnék írói instagram fiókot csinálni, de még a saját instámra se töltök fel sok képet (mert nincs mit feltöltenem, mert nincs életem), de ott szívesen megosztanám az írással kapcsolatos kis szokásaimat, terveimet stb, természetesen beszélgethetnénk is, meg lenne nyereményjáték (? tudjátok, ahol a jutalom egy személyre szabott novella :D ), bepillanthatnátok egy kicsit az életembe. :)
Vagy egy írói wattpad könyv is jó lenne, de nem tudom, hogy melyik lenne a jobb. :")
Mit szóltok? Lenne rá "igény" esetleg? Bár, ha egyszer tényleg úgy döntök, hogy csinálok, akkor úgy is megcsinálom, de kíváncsi vagyok a véleményetekre. :)