-Nami, szívem, gyere vacsorázni-kiált ki a konyhából Jin Namjoon-nak.

Namjoon szeme gyorsan követi a szavakat a papíron.

'Csak még egy sor'-sietteti magát, ahogy a fekete kötésű könyvet a kezében tartja.
Egy második világháború idején játszodó szerelmi történet.

Namjoon imád ilyen könyveket olvasni, amiben keveredik egymással a történelem, és a romantika. Ezért is örült annyira, mikor a bolhapiacon megpillantotta ezt a már kicsit kopott borítású könyvet.

-Kim-Nam-Joon. Azonnal asztalhoz-szűri fogai közt Jin, ahogy a hálószoba ajtajában állva, kezében a fakanállal meresztgeti mérges szemeit Namjoonra.
-Csak, csak még egy sort, tényleg-dadogja Namjoon, miközben tekintetét le nem veszi a könyvről.

Amióta haza jöttek a bevásárlásból, mást nem hajlandó csinálni, csak olvasni ezt a "vacakot", ahogy Jin mondaná.
Ő azt a nézetet vallja, hogy minek olvassunk arról, ami már elmúlt? Nos igen, a történelem nem tartozott a kedvelt tantárgyai közé.

Jin megelégelte a várakozást, így becsapva a hófehér hálószoba ajtót, ott hagyja Namjoont.
Namjoon ezen összerezzent, és elnézett abba az irányba, ahol korábban Jin állt.
Kifújva a levegőt, leteszi a könyvet az éjjeli szekrényre, majd Jin után megy a konyhába.

Szőke hajába túrva ér be a főzőhelyiségbe, ahol Jin épp kimeri a gőzölgő angolna levest a fehér, mintás tányérokba.
Elfojtott mosollyal lép oda Jinhez, majd átkarolja a derekát, aki még mindig mérges kedvesére.

-Mondtam, hogy csak egy sor-suttogja érzékein Namjoon Jin libabőrös nyakába, amire egy puszit lehel.

Jin lehunyja a szemét, és kiélvezi Namjoon közelségét. Hihetetlen, hogy Namjoon már ennyivel is ki tudja engesztelni Jint.

-Egész nap csak olvasol, Nami-mondja aggódóan Jin, ahogy megfordulva átkarolja Namjoon nyakát.
-Tudod, hogy szeretek olvasni-kontrázik Namjoon, miközben derekánál fogva magához húzza Jint.
-De a végén ki fog durranni az agyad, annyi minden lesz benne-biggyeszti le száját Jin, ahogy Namjoon hajával játszadozik.

Namjoon ezt édesnek találja, ezért hosszasan megcsókolja Jin édesen telt ajkait. Jin belemolyosog a csókba, így Namjoon kérdőn húzódik el tőle.

-Most mi az?-kérdezi Namjoon mosolyogva, mert Jin elkezdett hahotázni.
-Csak, csak..-neveti el magát Jin-Csak az, hogy melletted mennyire kulturálatlannak tűnök.

Immár együtt nevetnek.
Emlékszik. Namjoon emlékszik, amikor elmentek egy művészeti kiállításra, amit Jint látványosan végig szenvedett. Ez persze fel tűnt  a kurzus vezetőjének is, aki meg is szólta őket az előadás végén.
Azóta erre egy boldog emlékként tekintenek vissza.

-Szeretlek, még ilyen kulturálatlanként is-mondta Namjoon nevetve, miközben keze közé fogta Jin puha arcát.
-Szeretlek, még akkor is, ha ilyen okostojás vagy, és melletted eltörpül minden tehetségem-mondta Jin, miközben közelebb húzódott Namjoonhoz, hogy érezze kedvese mámorító csókjainak ízét.