Gondosan bekötöm a sötét nyakkendőmet. A fekete lakk cipő már a lábamon. Az öltönyöm is szépen feszül rajtam.
Beletúrok éjfekete hajamba, majd kifújom a levegőt.

Ma este van a bál, amire téged hívtalak el. Az iskola folyosóján szólítottalak le, amikor könyvekkel a kezedben siettél a szekrényedhez. Megfogtam a vállad, és megkérdeztem, hogy van-e egy perced. Szégyenlősen bólintottál egyet, majd félre vonultunk a fal mellé.

-Eljönnél velem a bálba?-tettem fel végre a kérdést, ami már napok óta marta a torkomat. Mélyen belenéztem a szemedbe, ami meglepődöttségről árulkodott.

Zavarodban lesütötted a szemed, és össze-vissza kezdtél el motyogni. Végül nagynehezen, de te is rám emelted a tekinteted.

-I-igen-válaszoltad nem túl magabiztosan, miközben orcádat ellepte a pír. Nagyon aranyosal néztél ki, ahogy zavarba jöttél. Nem tudom, hogy azért, mert elhívtalak, vagy tőlem, de én az utóbbiban reménykedek.

Most az autóm vezetőülésén ülök, és a már beesteledett égbolt alatt száguldok hozzád. Szeretnélek minél előbb látni. Szeretnék egy felejthetetlen éjszakát adni neked.

Megérkeztem. A fehérre mázolt ajtó előtt állok, és izzad a tenyerem. Félek. Most, hogy elérkezett a pillanat, félek. Nem szeretnék neked csalódást okozni. A kinézetemmel, a személyiségemmel. De mindent beleadok, ígérem.

Kopogok. Három nagyot kopogok, majd várok. Szívem már olyan hevesen dobog, hogy még a falakon túl is meghallhatod. De nem érdekel. A ma este rólad szól. Rólunk szól.

Hallom a zár kattanását. Az ajtó mögött állsz. Levegőt is elfelejtek venni, pedig még nem is látlak. Szorosabban markolom a virágcsokrot, amit neked hoztam.

Kinyílt. Kinyílt az ajtó, te pedig itt állsz előttem. Meseszép vagy.
Olyan vagy, akár egy hercegnő. Az én hercegnőm.
Selymes hajad lágy hullámokban omlik meztelen válladra. Fehér selyemszalag van a nyakadba kötve. Szemed szebben csillog, mint bármelyik csillag az égbolton.
Gyönyörű vagy.

-Gyönyörű vagy-mondom a látványodtól még mindig teljesen letaglózva. A puha arcodra kent smink ellenére is látom a pírt az arcodon.
-Köszönöm-válaszolod szemlesütve, mert nem mersz a szemembe nézni. Zavarba jöttél.

Mosolyogva feléd nyújtom a virágcsokrot. Te nem láthatod ilyen távolságból, de ajkaim megremegnek. Megremegnek, a csókodra éhezve. Szeretnélek megcsókolni. Megpecsételni az irántad érzett szerelmemmel.

Meglepődve elveszed a csokrot, és zavartan megköszönöd. Kérsz egy perc türelmet, amíg vázába teszed őket.

Látlak hátulról, ahogy a megvilágított előszobában mész a konyha felé. Hátulról. Láttalak minden oldalról, és minden oldalról csodálatos vagy. Elkápráztatsz. Szeretném, ha hozzám tartoznál.

Visszajöttél. Válladon ruhádhoz illő kistáska lóg. Kinyújtom feléd a kezem, te pedig egy félénk mosolyt küldve felém, belémkarolsz.
Így megyünk el az autómig, ahol kinyitom neked az ajtót, majd megvárom, míg beülsz.

Beülök. Beülök melléd, és elindítom a motort. Elindulunk. Bekapcsolom a rádiót, amiből halk, kellemes zene szól.

Beszélgetünk. Én kérdezlek, te válaszolsz. Kissé hallgatag vagy. Izgulsz a bál miatt. Izgulsz, mert elhívtalak. Izgulsz, mert félsz, hogy nem tetszel nekem.
Ami így is van. Nem tetszel nekem. Szerelmes vagyok beléd. Ez több, mint egy tetszés. Azon már rég túl vagyok. Már a második nap túl voltam. Első nap megtetszettél, második nap már olthatatlan szerelmet éreztem irántad.

Megérkezünk. Leállítom a motort, és sietve melléd lépdelek. Megint kinyitom neked az ajtót, és mosolyogva nézlek. Mosolyogva nézem, ahogy a szoknyádat markolod, nehogy beragadjon, amikor becsukom az ajtót.

Becsukom az ajtót, és ismét kinyújtom feléd a karom. Te megint belémkarolsz, és mosolyogva elindulunk a bálterem felé.

A báltermet szépen feldíszítették. Elegáns, világos díszek függnek mindenhonnan. Virágokból is rengeteg van.

Szinte már mindenki itt van az iskolából. Párok táncolnak a táncparketten. A lassú szám alatt ölelkezve dülöngélnek ide-oda a szerelmesek. Majdnem szerelmesek. Barátok. Ellenségek.

-Táncolnál velem?-kérdezem magabiztosan, a szemedbe nézve.
-Igen-válaszolod, a hangod már nem remeg.

A táncparkett közepére vezetlek, majd szembefordulok veled. Kezem derekadra vezetem, te átkulcsolod a nyakam. Közelebb vonlak magamhoz.

Közel vagy. Érzem finom parfümöd illatát. Látom a szempillafestéket, amit máskor nem használsz. Hétköznap nem kensz magadra sminket. Minek is, hiszen nincs rá szükséged.

Nem beszélünk. Egymás szemét nézzük. Te az enyémet, én a tiédet. Látom benne a csillogást. A csillogást, mely betöltené az egész éjszakai égboltot, ha szemed egy csillagként létezne.

-Gyönyörű vagy-mondom, miközben közelebb hajolok hozzád.
-Gyönyörű vagy-feleled, és elmosolyodsz. Imádom a mosolyod. Ártatlan, és ellenállhatatlan.
-Szeretnélek megcsókolni-suttogom, orrunk szinte összeér.
-Csókolj meg-suttgod te is, szemed már szinte csukva.

Megcsókollak. Ajkaink összérnek. Érzem az epres szájfényed ízét. Testünk összepréselődik. Te a hajamba túrsz, én a derekednál fogva szorítalak magamhoz.

A bál halovány fényei alatt csókolózunk.
Boldog vagyok. Boldoggá teszel. Szeretném, ha örökre velem maradnál.
Szeretlek. Szerettelek tegnap, tegnapelőtt, végtelen napokkal ezelőtt. Szeretlek ma, egésznap, éjszakába nyúlóan. Szeretni foglak holnap, azután, amíg világ a világ.