Nem vagyok jó a korhatár besorolásban, de talán ez már elmegy egy plusz tizenhatosnak, de idk.

-Park Jimin! Milyen régen láttam magát. Óó, ez a szép fiatal ember itt csak nem az új társa?-kérdezte fenn hangon Jimin rég nem látott nagybácsikája, aki csak azért látogatott el ma este a Park palotába, mint sokan mások, mert a Park család ismert volt piszkos gazdagságáról, amit nem voltak restek megmutatni az ünnepi lakomákon, mint ahogyan ma is.

Jimin büszkén, önelégülten nézett fel a mellette álló fiúra, aki tisztelettudóan mosolygott az előttük álló őszes öregember előtt.
Szemében ott fuldokolt az elfojtott rettegés, amit egy kívülálló betudott az izgatottságnak, és a fényűző pompának, ami a palotát jellemezte.

Jimin arany és ezüst gyűrűkkel megrakott ujjaival mohón rákulcsolta partnere kezére az ujjait, és úgy szorította, hogy a fiút biztosítsa róla: nem menekülsz, az enyém vagy.

-De igen. Becses nevén Jeon Jeong Guk. Csak nem rég találtunk egymásra, de dúl köztünk a kiolthatatlan lángolás-felelte Jimin nyájas hangon.
-Igazán szépen mutatnak együtt-bájcsevegett a nagybácsi.

Még egy-két röpke szót váltottak egymással, majd a nagybácsi ott is hagyta őket, mondván kezdődik a bőséges lakoma, és jó helyet akar magának foglalni.

Jiminék csak később csatlakoznak a lakomához.

Jimin a piros szőnyeggel letakart hosszú lépcsősoron húzta fel Jeonggukot, majd az emeletre érve egyenesen a szobájába lökte a fiút.

A szobában félhomály honolt. A félig elhúzott függönyön keresztül bevilágított a magasan fekvő Hold játékos fénye.

Jimin gonosz mosollyal a száján fordult meg, ahogy kattant a zár.
Fehér szőrmekabátját ledobta a hatalmas franciaágyára, ami tompa puffanással landolt a cifrás takarón, miközben Jeongguk felé tartott, aki megszeppenve hátrált Jimin elől.

-Vetkőzz!-követelte izgató hangon Jimin, mire a megszeppent fiú megrázta a fejét, ki időközben a falnak ütközött.

Innen már nincs menekvése, ezt tudta jól. Szemét lehunyva várta meg, míg Jimin oda ért hozzá.

-Ugye nem szeretnéd, ha apuci bedühödne?-suttogta a fekete hajú Jeongguk fülébe, akinek ettől borsózni kezdett a bőre-Vetkőzz-harapott rá a partnere fülére, majd hátrált egy lépést, hogy Jeongguk teljesíteni tudja, amit kértek tőle.

Jeongguk félve kinyitotta a szemét, amelyből egy kósza könnycsepp buggyant ki. Tudja, hogy Jimin haragja pusztítóbb egy tornádónál is, ezért fájdalmas lassúsággal kezdte levenni fekete zakóját, majd kigombolni fekete ingjét.
Ezt Jimin faló szemekkel nézte végig, miközben meg-megnyalta alsó ajkát. Tetszett neki a látvány.

Jimin oda sétált az immár félmeztelenül álló Jeonggukhoz, majd ujjait végig húzta a fiú kidolgozott felső testén.
A fiú belül reszketett a félelemtől.

-Nagyon tetszel nekem. Kielégíted apuci vágyait. Pusztán a szememmel feltudnám falni a tested, Jeongguk-mondta Jimin érzékien, miközben már mindkét kezével Jeongguk hasán játszadozott.

Gonosz villanással a szemében felnézett partnerére, kiben ott bújkált a félelem, és a szégyenérzet. Szégyellte magát Jimin miatt.
A Park fiú hitetlenül elnevette magát.

-Még mindig nem tanultad meg Jeongguk? Hogy én vagyok a vadász, te pedig a préda?-simogatta meg hozzá képest lágyan Jeongguk finom vonalú arcát-Az enyém vagy, érted?-kérdezte már agresszívan Jimin, miközben összeszorította a fiú arcát.

Elengedte azt, majd pár másodpercig még figyelte Jeongguk bepirosodott arcbőrét, azután az ajkainak esett.
Nem érzékien, nem szenvedélyesen.
Mohón, követelőzően.
Vadul csókolta Jeonggukot, a nyelvét is szinte ledugta szegény fiú torkán.
Időközben keze felfedező útra indult Jeongguk izmos testén, majd kissé meghajolva elérte az övét, amit villám sebesen ki is kapcsolt.
Levegőt kapkodva vált el a fiútól, majd egyetlen mozdulatlan lerántotta róla a nadrágot.

-Látom, azért én is bejövök neked-célozgatott elégedetten Jimin Jeongguk férfiasságára, ami úgy meredt felfelé, mint az Eiffel-torony.

Jimin újra habzsolni kezdte Jeongguk édesen puha ajkait, amire néha ráharapott.
Keze lassan lefelé kezdett vándorolni, amit Jeongguk megállított, mielőtt még a célhoz ért volna.
Jimin mérgesen nyitotta ki szemét, és meredt a fiúra.

-Miért csinálod ezt velem?-kérdezte elhalóan Jeongguk, miközben elengedte Jimin adrenalintól duzzadt kezét.

Jimin egy aprót előre lépett, úgy, hogy orruk össze érjen. Hallották, és érezték egymás szapora lélegzetvételét.
-Mert te vagy akaratom rabszolgája-közölte kíméletlenül Jimin.