Tae pov

Megigazítom a szoba közepén álló kis asztalomat. Ez az egyik kedvenc darabom, szinte minden csendéletnek jelentős része, amit lefestek. Gyönyörűen feltudja dobni a képeket a törtfehér színével, és mivel mangófából készült, így rendkívül strapabíró. A múltkor egy egész délutánon át kísérleteztem azzal, hogy vajon mennyi mindent bír el. Váltogattam a súlyokat, hol könyveket és edényeket, hol pedig a festős holmijaimat, vázáimat tettem rá, utóbbit színültig vízzel. A kisasztal gyönyörűen állt a helyén, meg sem moccant, egyszer sem hallottam nyekkenést, így elégedetten fejeztem be a kísérletet. Megérte megvennem a bolhapiacon mindenféle alkudozás nélkül.

Egy mahagóni tálat teszek az asztal egyik szélére, amikbe vörös, - és fokhagymát pakolok. Mellé fektetek egy fémkupát, eldöntve, hogy látszódjon a belseje is. Két gerezd narancsot teszek a kupa szájához, hogy legyen egy kis élénkszín is mellette. Az utolsó tárgyam egy dzsinn lámpás, olyan, amit az Aladdinban is használnak, de az enyém fekete színű. Kifejezetten megtetszett az egyedisége, amit egy Hasznos holmik nevű boltban vettem. Az eladó szerint egy érdekes figura hozta be neki eladásra, aki Indiába vette. Nem volt olcsó, de véleményem szerint megérte. Utolsó simításként babérlevelet szórok a törtfehér asztalra, majd hátrább lépek, hogy megcsodáljam művemet. Elégedett vagyok.

Lemérek a mérőszalaggal négy métert és tizenhét centit, majd odahelyezem az üres vásznat. Anno ezzel is rengeteget kísérleteztem, hogy mégis milyen távolságból a legjobb festeni, és ez volt számomra a legproduktívabb. Egyszer megszaladt a kezem türelmetlenségemben, és a tizenhét centiből huszonegy lett. Nem tetszett a munkám, alig tudtam koncentrálni, végül pedig félkészen kidobtam a vásznat.

Leülök a kis gurulós székemre, majd magamhoz húzok egy bárasztalt, ami szintén kerekekkel rendelkezik. Arra pakolom az ecset és festékkészletemet, így szabadon mozgathatom őket, ahogyan magamat is. Nem vagyok elégedett az általam vett mahagóni színnel, inkább tűnik az én szememben cserépvörösnek. Hozzáadok két csepp barnát, és egy csepp pirosat, majd kikeverem a színt a fehér műanyag palettámon. Rengeteg művész jobban preferálja a fából készült palettát, de véleményem szerint az csak elszínezi a festéket, ilyen fajta áldozatra pedig nem vagyok hajlandó.

Éppen csak húzok egy csíkot a vásznon, hogy lássam mennyire sikerült elérnem a kívánt mahagóni színt, de ekkor kopognak. Hoseok az, nem is kell, hogy lássam, már az ujjai koccanásából hallom. Ugyanúgy kettőt kopog, mint Jungkook, de mégis máshogy.

- Szabad - kiáltom félhangosan, mire nyílik a bejárati ajtó.

Még mindig nem nézek oda, de most már teljesen biztos vagyok benne, hogy Hobi érkezett hozzám. Csoszogva lép be, ami gyerekkori rossz szokása amellett, hogy rágja a körmét, és halkan fütyörészik.

- Mi újság? - kérdezi csilingelő hangján, ami mögött szomorúság bújik meg. Sosem kérdezek a magánéletéről, bár tudom, hogy most a helyi bíróval kavar, aminek Jungkook nem örül túlságosan érthető okokból. Én nem stresszelek miatta, sosem értem azokat az embereket, akik már előre idegeskednek egy olyan dolgon, ami még meg sem történt.

- Festek - jelentem ki a nyilvánvalót, ahogy húzok még egy vonalat. Pillantásom a csendéletre téved, hogy memorizáljam a fokhagymák fekvését, de ekkor Hobit látom meg, ahogy kezébe veszi a lámpást. - Ne érj hozzá! - pattanok fel indulatosan. - Most újra be kell állítanom!

Mély levegőt veszek, ahogy egyik kezemmel világos tincseim közé túrok. Semmit nem utálok jobban attól, amikor megzavarnak a művész létem közben, hát még amikor bele is rondítanak.

- Jól van, na! - forgatja meg mélybarna szemeit, ahogy visszateszi a lámpást az asztalra. - Tessék, megint a helyén van.

- Már mégis hogy lenne? - csattanok fel újra, majd félre lököm őt. - Teljesen máshogy tetted vissza, és az egyik babérlevelet is elmozdítottad! Nektek Jungkookkal semmi szépérzéketek nincs!

- Jól van, sajnálom! - tárja szét a karjait, majd a vászon felé megy. Csúnya pillantást lövök felé, ha azt is elmozdítja, akkor tényleg elfogy az oly híres türelmem. Nem szeretem, ha a kocsimmal, vagy a festős cuccaimmal szórakoznak. - Nem is értem miért remegsz azért a teáskannáért!

- Ez egy lámpás! - morgom vissza, ahogy megigazítom a babérlevelet. Néha nagyon nehéz, hogy ennyi idiótával vagyok körülvéve. Senki nem hibáztathat, hogy többet vagyok a műtermemben, mint otthon.

- Tae, az egy hosszított teáskanna, aminek le van törve a fogantyúja, és ezért hasonlít egy lámpásra. Az a csávó csúnyán átbaszott téged a hülye meséjével Ali babáról, meg az ezeregy éjszakáról - kuncogja el magát.

- Nem állok le veled vitatkozni - döntöm el végül hangosan. - Tudatlanok vagytok, és egy fikarcnyi érzéketek sincs a művészethez. Na meg, elborult az agyatok is.

- Hát persze - bólint Hobi mosolyogva. - Mikor ettél utoljára?

- Tegnap este, még veletek.

- Az tegnapelőtt volt. Tegnap a verseny után idejöttél, miután Kook lebaszott, amiért összefogdostad annak a hosszú hajú srácnak az arcát.

- Tényleg nagyon különleges arca volt! - lelkesedek fel hirtelen. - Mindenképpen le akarom festeni, kerül, amibe kerül.

- Úgy hallottam, hogy nem volt túl lelkes.

- Nem is kell, hogy az legyen. Csak üljön nekem modellt pár óráig, és maradjon csendben.

- Azt hallottam, hogy Baby J fiúja. Az a csávó meg olyan, mint valami tűzről pattant bolha. Elvileg eléggé balhés is, nem tűri jól, ha nem nyer.

- Hogy ki? - pillantok fel barátomra, miközben a kis asztal alá bújok. Esküdni mernék, hogy az előbb láttam itt egy kiálló szálkát.

- A srác, akinek tegnap volt a versenye. Jin öccse. Jesszus Tae, te nem ismered az ellenfelet?

- Ja, a kis törpe a kopott gumis Porschéval meg az arany ledes fényszórójával. Ő is szép, tetszik a méhecskés szája, de a másik jobban megfogott.

- Méhecskés száj?

- Igen - bólintok, miközben előszedek egy kis csipeszt, hogy eltávolítsam a kilógó szálkát az asztalból. - Olyan vastagok az ajkai, mintha megcsípte volna őket egy méh.

- Aha. Akkor hazajössz vacsorára?

- Nem igazán.

- Jungkook azt mondta, hogy vigyelek haza, vagy szabadon engedi Mr. Csigát - mondja Hobi pimasz mosollyal az arcán, mire felsóhajtok. Mindig a kis házi kedvencemmel fenyegetnek.

- Elfogom ide hozni Mr. Csigát, és akkor majd békén hagytok.

- Persze, mert akkor majd nyilván nem fog minket érdekelni, hogy nem eszel egy napig, meg nem fürdesz. Egyáltalán van itt folyóvíz?

- Nem vagyok nomád! - csattanok fel újra.

- Nem, csak egy kissé különc.

- Minden művész az.

- De te különösen - mosolyog rám melegen, amitől az én ajkaim is halványan felfelé görbülnek. Bár nem értenek meg ők ketten Jungkookkal száz százalékosan, azért mégis csak a legjobb barátaim. - Na gyere, hozd azt a művészi segged, és menjünk haza. Kook is otthon lesz, lemondták a mai műszakját.

- Megállhatunk vásárolni? Elfogyott a zöldteám.

- Vettem neked még ma reggel, amikor kávéért mentem.

Elhúzom a számat a kávé szóra. Világ életeben utáltam azt a fekete keserű löttyöt, ami nélkül az emberiség nagy része el sem tudja kezdeni a napját. Már csak a gondolatára is ökölbe szorul az arcom.

- Várj csak - torpanok meg hirtelen, ahogy a kocsikulcsomért nyúlok. - Bancha teát vettél?

- Igen - forgatja meg a szemeit Hoseok. - Moya márka, organikus. Fehér a doboza, és olyan fura absztrakt izék vannak rajta.

- Azok csak egyszerű színes formák - mondom kilépve az ajtón, de barátom úgy néz rám, mint egy földönkívülire. - Mindegy, nem megyek bele. Otthon találkozunk.

Beülök szeretett matt fekete BMW M4-esembe. Ahogy beindítom, rögtön felvillannak zöld ledjeim. Az utcai versenyzésnél egy senki vagy, ha nincsen agyon ledezve a járgányod. Jungkook is most cserélte le az övét, de én boldog vagyok a zölddel. Mindig is a harmónia, és a kiegyensúlyozottság jut róla eszembe. Egyszerűen csak békességet érzek, ha meglátom ezt a színt. Na meg, jól néz ki a mattfekete mellett.

Kikanyarodva a főútra enyhe szorongás fog el. Kifogytam a gyapotmaglisztből, ami a főalapanyaga az orchidea tápoldatomnak. Hagyhatnám a francba, elvégre csak holnap reggel jövök vissza legközelebb, de utálom késleltetni a dolgokat.

Kivágom az indexet, hogy balra kanyarodjak az egyik útba eső bolthoz. Hobi dudál és villog, de nem foglalkozom, ismerhetne már, hogy velem nem egyszerű az élet.

Valami indokolatlan oknál fogva eszembe jut a tegnapi srác. Ritkán akad meg a tekintetem arcokon, átlagosan nem érdekelnek az emberek, a legtöbbje elképesztően unalmas és felszínes, de azok a szépen ívelt macskaszemek nagyon megtetszettek. Semmi olyan, egyszerűen csak, mint művészként tetszik, ha már, mint pasit kéne néznem, akkor az a Baby J tetszetősebb, de nem szeretem, ha valaki túl indulatos. Talán le kéne törnöm egy kicsit a szarvát.

Kiszállva a kocsiból bemegyek a boltba, majd veszek egy csomag nyalókát is. Imádom az epres ízű édességeket, szinte lételemem úgy, mint másoknak a koffein. Fizetek, majd kijövök, nem húzom el a dolgokat, nem szeretek semmi feleslegeset csinálni. Hoseok a kocsijában ül, mellettem parkol, nem mond semmit, csak beindítja a motort.

Nem tűri jól, ha nem nyer, - jutnak eszembe Hobi szavai. Hm, talán meg kéne egy kicsit cibálni az alvó oroszlán bajszát, az mindig úgy is olyan jól sikerül.

Jin pov

Leállítom a motort a Rainbow Hill mellett nem sokkal. Néha napján eltűnődöm, hogy talán életemben több időt töltöttem itt, mint a saját otthonomban. Bár ugyanez igaz lenne, ha imádott Audimról lenne szó.

Rápillantok a romos épületre, ami egykoron egy kedves kis fogadó volt. Egy idős házaspár vezette, akik meghaltak nem sokkal azelőtt, hogy versenyezni kezdtem. A pár gyermekei nem kívánták tovább vinni a családi vállalkozást, mivel mindketten Szöulban éltek, így bezárták, és hagyták, hogy lepusztuljon. Sok jóképességű vadbarom.

Az órámra pillantok, van még három perce a Jégvarázsnak, hogy ideérjen. Igazából nem adott konkrét választ arra, hogy eljön-e, inkább azon volt kiakadva, hogy mégis honnan szereztem meg a telefonszámát fél nap alatt. Titokzatosan előadtam magamat, hogy mennyire komoly arc vagyok én itt tele kapcsolatokkal, de a válasz valójában nagyon egyszerű volt; Kim Namjoon.

Ma kora délután meglátogattam a drágát, bár ő már kevésbé örült nekem, amikor ajtót nyitott a kis lenge öltözetében, ami egy alsót és egy trikót jelentett.

- Helló, Nam - mosolyogtam rá kedvesen az ajtónak dőlve, mire ő enyhén szólva is lesápadt. - Vagy nagyon meleged van - mértem végig kidolgozott izmos testét, - vagy nem engem vártál. Az utóbbira tippelek inkább.

- Mit keresel itt? - pillantott körbe, majd a csuklómra fogva behúzott az előszobába.

- Hú de kis heves vagy! - kuncogtam fel ijedt ábrázatát látva. - Talán mégis csak engem vártál.

- Mond, hogy mi kell - vetette oda flegmán, miközben hátat fordítva a konyhába sétált, miközben magára kapott egy mackó nadrágot.

- Egy telefonszámért jöttem, de ha már ott vagy, akkor légy rendes házigazda, és főzz nekem egy kávét - duruzsoltam kellemes hangomon, ahogy követtem őt. Csak pár pillantást engedtem meg magamnak az ismerős falak között. Itt aztán semmi nem változott.

- Fel is hívhattál volna, nem kellett volna fáradnod, hogy idáig gyere.

- Jaj Namjoonie, mindketten nagyon jól tudjuk, hogy évekkel ezelőtt letiltottad a számomat. A céges telefont meg sosem veszed fel - utaltam arra a kis nyomógombos szarra, amit akkor használ, ha szétküldi üzenetben a következő verseny adatait.

- Még mindig két cukorral iszod a kávét?

- Pontosan, olyan édesen, mint amilyen magam is vagyok.

- Mond gyorsan, hogy mi kell, nem érek rá - adta kezembe a bögrét, miközben türelmetlenül a pultnak támaszkodott.

- Csak nem jön a kis hátra nyalt fejű fiúkád? Várj csak, hogy is hívják, tegnap pedig bemutatkozott... áh, J-Hope, igaz?

Szavaim telibe találták Namjoont, ugyanis egy pillanat alatt változott falfehérré. Megköszörülte a torkát, miközben hevesen kevergetni kezdte a kávéját.

- Nem tudom, hogy mégis milyen ostoba...

- Jaj ugyan már, Namjoonah! - intettem le dalolászva a nevét. - Ismerlek tíz éve, és vak sem vagyok! Engem nem érdekel igazából, hogy tönkre baszod a bírói és vezetői karriered, kicsapatod magadat, szégyent hozol apádra, vagy hogy játszol ezzel a kis szegény naiv gyerekkel. Tényleg csak a telefonszám miatt jöttem.

- Mégis honnan veszed, hogy nincsenek komolyabb szándékaim? - mért végig egy lenéző pillantással, mire gúnyosan felhorkantottam.

Letettem a bögrét a mögöttem lévő kis asztalra, majd Nam elé léptem. Hátra hőkölt a váratlan közeledésemtől, de nem volt hova menekülnie. Közém, és a pult közép szorult.

- Nem mernéd, túl gyáva vagy hozzá - feleltem halkan az arcába hajolva. - Mindig is előbbre tartottad apád elvárásait a versenyekkel szemben, mint azt, hogy te mit csinálnál szívesen. Még mindig bánod, hogy anno nem szöktél Szöulba tovább tanulni, igaz? - paskoltam meg finoman jobb profilját. - Van egyáltalán más az életedben az autóversenyzésen kívül?

- Volt - ragadta meg hirtelen csuklómat, ami még mindig az arcán pihent. - Ezt neked kéne a legjobban tudnod. Érted mertem volna lépni.

- Na igen - húztam el a számat, ahogy hátrálni kezdtem. - De ez a fiú nem én vagyok, szóval nem fogsz lépni. Mindegy is, nem cincáljuk a múlt sebeit. JK telefonszámát kérem.

- JK-ét? - pillantott rám úgy, mintha a másodfokú egyenlet megoldó képletéről kérdeztem volna. - Minek az neked?

- Kettőt tippelhetsz - kacsintottam rá kacéran, majd kiittam az utolsó korty kávét a bögréből.

Namjoon felsóhajtott, két ujjával megdörzsölte orrnyergét, végül előszedte a telefonját. Pár másodperc múlva felém tartotta a készüléket, én pedig boldogan írtam be a névjegyzékembe a számot.

- Az igazi neve is kell?

- Nem. Majd úgy is elsikítja, ha elé térdelek - mosolyodtam el pimaszul, de meglátva Nam fancsali pofáját, rögtön elment az életkedvem is. - Ne picsogj magadban annyit, nekem sem komolyak a szándékaim vele. De tudod, hogy szeretem azt, ami szép. Na mentem, érezd jól magad, és lehetőleg ne gondolj rám túl sokat szex közben - küldtem még a levegőben egy puszit a barna hajúnak, majd kiengedtem magamat a bejárati ajtón.

Elmélkedésemből finom motor hang szakít ki, ahogy meglátok magam mellé parkolni egy fekete C43-as Mercedes Benzt. Rögtön mosolyra kúsznak ajkaim, miközben beletúrok sötét barna hajamba .

- Helló, Jégvarázs - köszöntöm a kék hajú csilingelve, ahogy kiszáll a kocsiból.

- Honnan tudod a számom? - pillant rám gyanakvóan, mire széttárom karjaimat. - Oké, akkor minek hívtál?

- Gondoltam, hogy versenyezhetnénk egyet - térek rá rögtön a lényegre.

Megtorpan, látom rajta, hogy erre aztán végképp nem számított. Gyorsan rendezi az arcvonásait, próbál magabiztosnak tűnni.

- Bírók nélkül, csak mi ketten?

- Aha. Még díjat is találtam ki.

- Na, és mi lenne az?

- Ha te nyersz - kezdek bele, miközben lassú léptekkel közeledni kezdek felé, - akkor kérhetsz tőlem valamit, akármit. És hidd el, ha van egy Jolly Jokered Rainbow Hill királyától, az olyan, mint egy lottó főnyeremény. Ha viszont én nyerek, akkor adsz egy csókot.

- Egy csókot? - vonja fel szépen ívelt szemöldökét. - Ennyi?

- Mondjuk. Ha a csók is jó, akkor meg... nos, meglátjuk - mosolygok rá kacéran. Mutatóujjammal megbököm az ezüst kis karikát a szájában, mire élesen beszívja a levegőt. - Kíváncsi vagyok, hogy ennek milyen íze van. Voltál már férfival, Jégvarázs?

- Voltam. Egyáltalán miért kéne ebbe belemennem?

- Mert poén - vigyorodok el újra. - Ne légy unalmas, azt nem szeretem. Olyan jól kinéztelek magamnak, a végén még csalódni fogok. Legalább ismerkedünk egy kicsit, mint vezető a vezetővel.

- Ez egy kicsit erős ismerkedés.

- Nem szeretek szarógalamb lépésben totyogni. Szóval, Jégvarázs...

- JK.

- Hm?

- JK a rendes nevem - kéri ki magának mély hangján, amitől enyhén megborzongok.

- Mind a ketten tudjuk, hogy ez nem a rendes neved.

- Miért, talán te tényleg Jin vagy?

- Igen - nevetem el magamat. - Ez nem egyértelmű?

- Nem - döbben le egy pillanatra. - De hát, itt senki nem használja az igazi nevét!

- Túl vannak tolva ezek a hülye művésznevek - rántok vállat. - Nem vagyok én sem idol, sem pornószínész, hogy valami random névvel rohangáljak. Bár mindkettőhöz meg lenne a tehetségem - kacsintok egyet, majd hátrább lépek. - Akkor mi lesz, Jégvarázs? Verseny a hegylábáig?

JK mélyet sóhajt, egyik kezével fekete kocsiján doboltatja hosszú ujjait, végül elszántan rám pillant, én pedig rögtön tudom, hogy nyert ügyem van.

- Rendben.

Sziasztok nyuszifülek!
Rég írtam ilyen kis fejezet utáni üzenetet, mindig elfelejtem:')
Hogy tetszik eddig a történet? Tudom a párosok egyelőre szokatlanok, de aki megnézte a leírás feletti „hashtageket", az láthatja, hogy még bőven tartogat meglepetést ez a történet😊
Hogy vagytok? Igyekszem az új fejezettel minél előbb <3