Jimin pov

Nagy vigyorral az arcomon lépek át a korláton Jinnel együtt. A tömeg mögöttünk boldogan üvölt, hangosan kiabálják Suga nevét, ahogy kiszáll a Nissanból. A másik csődtömeg el se ért idáig, szerintem inkább visszafordult az első kanyarnál, ahogy realizálta, hogy esélye sincs Yoonginál.

- Jó meccs volt – mondja Jin mosolyogva, miközben finoman vállon veregeti Yoongit.

- Kurva hamar beértél, nem döntötted meg a rekordodat? – kérdezem vidáman, de csak egy vállrándítást kapok válaszként.

- Fogalmam sincs, de ez most nekem is jól esett. Jó, hogy elmentem kerékcserére, sokkal élesebben veszem be a kanyarokat – pillant a Nissanra Yoongi vigyorogva.

- Ott vagy már a nyolcaddöntőben – jegyzi meg bátyám cinkos mosollyal az arcán, ami rám is rám ragad, hiába jut eszembe, hogy nálam eléggé kilóg a lóláb ilyen téren.

- Nem megyünk el a Blue Collarba ünnepelni? – vetem fel az ötletet. – A szezon miatt meghosszabbították a nyitvatartási idejüket, és láttam instán, hogy van valami új mogyoróvajas shake-jük.

- Adom, ölni tudnék egy jó triplahúsos-sajtos hambiért – feleli Jin, majd mindketten Yoongira pillantunk, aki teljesen átnéz a fejem felett. Tekintete mintha megcsillanna, arcára széles mosoly húzódik, ránk se bagózik, úgy megy el kettőnk között, éppen csak egy mondatot vág hozzánk.

- Menjetek nyugodtan, ma nem megyek haza.

Hatalmas felháborodással fordulok meg, már veszem is a levegőt, hogy utána ordítsak és elküldjem a faszomba, hogy mégis ki a gecinek képzeli magát, amikor is megpillantom Felixet.

Az ausztrál gyerek kurva lazán a korlátnak támaszkodik háttal, mögötte a tömeg éppen csak oszlani kezd. Arcán félénk mosoly ül, nyoma sincs a szokásos pökhendi ábrázatának, úgy követi tekintetével Yoongi minden lépését, mint valami megszállott.

- Ebből baj lesz – ütögetem meg bátyám vállát, majd Yoongi után indulok heves léptekkel, de úgy öt méter után leállok az agyammal együtt véve.

Felix mosolya egyre szélesebb lesz, ahogy Yoongi közeledik felé, az utolsó pár lépésnél a szőke ellöki magát a korláttól, majd nagy lendülettel párom nyakába ugrik kurva vidáman. Melegítőnadrágos lábait keresztbe fonja a derekán, arcát a sötét tincsek közé fúrja, közben éles kacaj csapja meg a fülemet. Yoongi a vékony combok alá nyúl, onnan tartja meg Felixet, majd ahogy hátrább húzza a fejét a szőke, úgy forrnak össze egy undorítóan nyálas csókba.

Erőszakkal kell elszakítanom a tekintetemet a látványtól, lopva oldalra pillantok bátyámra, aki hasonlóan sokkos állapotban nézi tovább az elé táruló mutatványt. Nem akarok, mégis visszafordulok a két fiú felé, közben még az alkaromba is belecsípek, hátha végre felébredek ebből a szürreális rémálomból.

Yoongi leengedi magáról Felixet, ahogy ajkaik elválnak egymástól, de a félreérthetetlen idióta vigyor továbbra is ott ül mindkettőjük képén. Az ausztrál hülye gyerek két karjával Yoongi nyakába csimpaszkodik, míg az egyik kezével a szőke pöttyös képére simít, a másikkal pedig a derekát szorongatja. Valamit duruzsol neki, amitől Felix zavartan lehajtja a fejét, Yoongi pedig lejjebb hajol, hogy orrával megbökje a másikét.

Csípőre baszom kezeimet, majd érdeklődve körbe forgatom a fejemet. Na jó, hol a tetves-redvás faszomban van az a keresztbekúrt kandikamera?

- Jimin – szólít meg bátyám halkan. – Te is azt láttad, amit én?

- Nagyon remélem, hogy nem, mert akkor még van arra esély, hogy csak az agyam baszakszik velem, és semmi másra nincs szükségem, csak egy beutalóra a vicc osztályra.

- Az jó, akkor mehetünk ketten együtt.

- Az meg kicsoda? – cincogja mögülem egy ismerős hang.

Megfordulva szembe találom magamat J-Hope-pal, aki hasonlóan döbbent képpel méregeti a Szépség és a szörnyeteg egyik jelenetét meleg verzióban.

- Nos, úgy tűnik, Yoongi új szeretője – sziszegem magam elé.

- Új? – néz rám nagy szemekkel a lófejű. – Miért, volt neki régi?

- Persze, én.

- Ez az egész nevetséges – horkant fel Hoseok.

- Figyelj már – fordulok felé elővéve a legbájosabb hangomat, - nem lenne kedved inkább neked átvenni az új szerető szerepét? A te pofád is irritál, de Felixétől egyenesen behányok. Meg rád valószínűleg Yoongi nem pislogna ennyire elvarázsoltan. Most nézd meg! Szebben néz arra a nyomorultra, mint a legújabb Corvette C8-asra!

- Nem szoktam lemenni egy bizonyos szint alá, de úgy érzem, hogy te ezt kifejezetten igényled. Szóval adok egy jó tanácsot, és húzz a büdös picsába – köpi felém J-Hope. Lófeje az idegtől teljesen elvörösödik, én pedig kifejezetten jól szórakozom ezen.

- Na, csak ennyi? – horkantok fel. – Ez a legdurvább, amit mondani tudsz? Legalább átkoznál el rendesen! Mondhatnád azt is, hogy legközelebb csak akkor lássak kenyeret, amikor a holló elrepül a szememmel egy pékség előtt. Hát nincs benned semmi kreativitás?

- Neked komolyan ideje lenne orvoshoz fordulnod, mert amit művelsz, az már nem hülyeség, hanem diagnózis.

- Most mit finnyákolsz? Lehetnénk egy nagy, boldog család! – tárom szét a karjaimat vigyorogva.

- Ahogy elnézem, ott a családod legújabb tagja – mutat Felixre gúnyosan mosolyogva.

- Áh, nem jó parti, próbáltam már – vonok vállat.

- Elképesztő vagy – horkant fel Hoseok hitetlenkedve, majd Jinre pillant. – Olyanok vagytok, mint valami kibaszott fertő. Nem is baj, hogy nem kezdtem Yoongival anno – veti felénk, azzal hátat fordítva magunkra hagy.

- Jaj, ne válogass már! – kiabálok utána nevetve. – Akkor tuti nem csatlakozol? Pedig egész jól szopok, kérdezd meg Taehyung barátodat!

- Állj le – fog a vállamra bátyám. – Kurva égő vagy.

- Inkább azon törd azt a kurva okos kis buksidat, hogy mit csináljunk azzal a problémával – mutatok Yoongira, aki még mindig Felixet ölelgeti. Legvadabb szürreális álmaimban sem jött volna elő ez a kép.

- Milyen problémával?

- Hogy létezik, hogy anyáék téged tartanak a család eszének?

- Úgy, hogy elvégeztem rendesen az egyetemet, tisztességes állást kaptam, míg te az érettségit is ott hagytad a faszba, mert olyan kurva vagány gyereknek érezted magad a nulla realitás érzékeddel.

- Te csak ne beszélj itt nekem realizmusról, amikor szerinted az ott nem probléma – hadonászok megint Yoongi és Felix felé.

- Miért lenne az? – vonja meg bátyám széles vállait. – Nem azt mondom, elég szokatlan, kaptam egy kisebb sokkot is, de ha Yoongit ez boldoggá teszi...

- Na, meg a lófaszt! El tudod képzelni, hogy mostantól reggelente majd így négyesben kávézgatunk?

- Ó nem – lép hátrább Jin. – Ha ti hárman egy helyen lesztek, én tuti elhúzom a csíkot.

- Hogy te milyen egy...

- Holnap munka után megyek majd – hangzik fel a semmiből Yoongi mély hangja.

Egy emberként fordulunk meg Jinnel, és amíg bátyám beleásít a világba, addig én nyakamat nyújtogatva keresem Felixet, aki úgy látszik, köddé vált. Yoongi kezei hetykén zsebre vannak vágva, mindemellé pedig úgy néz rám, mintha valami random haverja lennék.

- Akkor én most induloook – húzza el az utolsó szót Jin, majd sarkon fordulva magunkra hagy minket. Ez aztán az igazi testvéries hozzáállás, mondhatom!

- Megyek én is, nem akarom Lixet megváratni – mondja Yoongi a földet pásztázva. Még azt mondja, hogy Lix... hát menten leteszem a hajamat!

- Yoongs – futok utána, majd a karjába csimpaszkodom. Előveszem a legédesebb mosolyomat, közben próbálok csillogást varázsolni tekintetembe. – Azt hittem, ma itthon alszol – duruzsolom bájosan. – Mostanában rám se nézel, pedig úgy igyekszem! Szeretném, ha bepótolnánk a múltkor elmaradt randinkat. Gyere inkább haza ma este, és legyél velem – motyogom, majd lábujjhegyre állva a füléhez pipiskedek. – Azt csinálhatsz velem, amit csak akarsz – suttogom, és még egy puszit is nyomok az arcélére.

Legnagyobb meglepetésemre azonban hiába minden igyekezetem, Yoongi egy mozdulattal arrébb rak. Két vállamra fogva hátrább lép, miközben vállába törli az arcát.

- Ma biztos nem – feleli határozottan, de én azért sem adom fel.

- Ne már! Olyan régóta hozzám se érsz, teljesen el vagyok magányosodva!

- Menj Taehyunghoz.

Ó, hogy az a...

- Taehyung beteg, elkapott valami vírust, vagy a faszom se tudja. Mindegy is, mert veled szeretnék lenni!

- Jó, majd holnap beszélünk róla, ha hazaértem.

- Yoongs! – kapok a karja után, de egy újabb mozdulattal leráz.

- Jimin, hagyj!

Meg a nagy büdös lófaszt hagyom! Idegből futok utána, most már tényleg oda annak a kevés türelmemnek is. Yoongi és a Nissanja közé állok, és amikor előbbi a kocsikilincsért nyúl, egyszerűen csak arrébb lököm a kezét.

- Mit akarsz? – fakad ki Yoongi idegesen. – Jimin, mondtam már, hogy...

- El ne ájulj már, mert Aranyhaj szóba állt veled – vetem oda foghegyről. – Azt hiszed te vagy az első, akinek csak úgy szétnyitja a lábát?

- Fejezd be...

- Egyáltalán mijafasz bajod van? Eddig rosszul voltál tőle, még be is mostál neki egyet, amikor megtudtad, hogy faszra húzott. Vagy mi van, ez izgat fel, hogy olyan emberekkel legyél, akiknek én is megvoltam? Hát mindjárt adok egy konkrét listát!

- Minden alkalommal, amikor azt hiszem, hogy már nincs lejjebb, neked sikerül rátenned még egy lapáttal. Nem ismered Felixet, én pedig egy barom voltam, amiért elhittem mindent, anélkül, hogy szóba álltam volna vele.

- Jaj, értem már! – nevetek fel erőltetetten. – Pomponlány szindrómád van! Szépnek látod őt azért, mert valami betegesen bizarr okból megkedvelted. Azta kurva... mi meg poénkodtunk rajta Jinnel, amikor meghallottam, hogy valami szőke sráccal léptél le a randinkkor.

- A randinkkor? – horkant fel Yoongi gúnyosan. – Mármint arra gondolsz, amikor egy órát vártam rád feleslegesen, mert te Taehyung faszán pörögtél?

- Most tényleg ezen vagy besérülve? Jól van, valóban elég csúnya dolog volt tőlem, de te meg leléptél Felix-szel, akit még mindig kurvára nem értek, hogy hogyan került a képbe! De tudod mit? Legyünk egálban. Én nem haragszom, amiért ezzel a pulykatojás fejű viaszbabával voltál, és akkor te sem hisztizel tovább Tae miatt. Na, probléma megoldva, szívesen! Mehetünk akkor? – fogok Yoongi kezére negédes mosollyal a képemen.

- Mondtam már, hogy nem! Felix már vár otthon, szóval tégy egy szívességet, és húzz a picsába!

- Ezt ma már másodjára hallom, és nagyon nem tetszik! – sziszegem idegesen. – Elsősorban én vagyok a párod, vagyis ÉN vagyok a prioritás!

- Többé már nem – rántja ki a kezét Yoongi az ujjaim közül.

Teljesen elhűlök a szavaira, gyomromban ideges görcs keletkezik. Várom, hogy Yoongi elnevesse magát, és azt mondja, hogy csak viccelt, vagy magához ölelve a fülembe suttogja, hogy nem úgy gondolta. De nem történik semmi ilyesmi, a világ összes határozottságával a tekintetében néz rám, még egy arcizma sem rándul.

- Te most szakítani akarsz velem? – teszem fel a kérdést úgy, mintha valami elbaszott amerikai filmben lennénk.

- Együtt voltunk mi egyáltalán valaha, Jimin? Őszintén.

- Most komolyan kidobsz engem Felix miatt? Mi ez, valami kandikamerás komédiás faszság? Én Park Jimin vagyok, baszdmeg!

- Igen, az vagy – állít félre Yoongi a kocsiajtó elől, majd beszáll a kormány mögé. A Nissan beindul, a duplaturbós motor élesen bőg fel, ahogy a vezetőajtó ablaka lehúzódik, és Yoongi kihajol rajta még egy utolsó mondatra. – Pontosan ezért szabadulok meg tőled.

Jungkook

A korlátnak támaszkodva várom, hogy a családi perpatvar elálljon, és végre tudjak váltani pár értelmes szót Jinnel. Nem igazán tudom hova tenni a sztorit, látom, ahogy Baby J kiakad, kiabál a bátyjával, míg az jobbára csak a vállát vonogatja, meg a fejét vakargatja. Aztán Hoseok is odacsapódik, összekülönbözik a mérges kis törpével, majd ott hagyja őket a francba, míg Jimin arról ordibál, hogy milyen jól szop, ennek Taehyung a megmondhatója. Utóbbi egyébként teljesen magába zárkózva fekszik a kis műtermében, azzal a nagy elhatározással, hogy addig ki sem teszi a lábát, amíg meg nem kapja a labor eredményeit. Egyszer elmentem hozzá az elmúlt két napban, de még csak az ajtót sem nyitotta ki, helyette azon keresztül ordibált, hogy az ideiglenes szívritmuszavara akár halálos is lehet, és valószínűleg ezek az utolsó szavai. Magára hagytam végül, a legjobb barátja vagyok több, mint húsz éve, idővel majd megnyugszik.

- Jól vagy? – nézek rá Hobira, aki nem éppen a legnyugodtabb állapotában megy el mellettem.

- Hagyjuk – vonja meg a vállát hetykén, míg sötét íriszeit a földre szegezi. – Szerintem offold ki Jint. Fogsz te kapni ennél különbet is. Ne engedj ennek a fertőnek, el van baszva ez az egész úgy, ahogy van.

- Csak beszélni szeretnék vele.

- Ahogy érzed, én hazamegyek. Nincs kedvem több drámához.

Egy bólintással jelzem, hogy tudomásul vettem a dolgot, majd tovább várakozom. A tömeg lassan teljesen eloszlik, csak páran maradnak beszélgetni, néhányuknál előkerül egy-egy dobozos sör. Tekintetem a mélyhangú Csingilingre szegeződik a távolban, úgy látszik Tae-nek igaza volt vele és Sugával kapcsolatban. Aztán Yoongi elköszön tőle, majd a testvérpár felé megy, nekem pedig itt a nagy lehetőségem, hogy végre beszélhessek a kiszemeltemmel.

- Jin! – futok utána, mire érdeklődve felém fordul.

Nem találkoztunk azóta, hogy megrongálták az autóját, mi pedig az erdőben... hogy is mondjam, élveztük egymás társaságát. Szépséges arca most nyúzottnak tűnik, szemei alatt sötét karikák húzódnak, és bár csak két hete nem láttam őt, úgy érzem, mintha hónapok teltek volna el.

- Jégvarázs... szia – mosolyodik el halványan, ahogy végignéz rajtam. – Nem gondoltam, hogy kijössz Suga versenyére.

- Látni akartalak – vágok bele egyenesen a dolgok közepébe. – Csomószor hívtalak...

- Igen, ne haragudj, nem voltam túl jó passzban, meg a munka is zsúfolt volt, és elmentek a fejem felett a napok. Hogy vagy?

- Én? Te hogy vagy? Aggódtam érted...

- Igen, a múltkor elég csúnyán félbeszakadt, amit elkezdtünk. De ne aggódj, pótoljuk majd, nem maradok adósod – simít végig a karomon, majd hátat fordít.

- Jin, várj! – nyúlok a csuklója után. – Engem nem érdekel, hogy... mivel tartozol. Csak egy fogadás volt, nekem nem volt fontos. Azért igyekeztem úgy a versenyen, mert utáltad Nunut, és örömet akartam neked okozni. Nem azért, hogy aztán leszopj az egyik fatövében.

- Pedig élvezted...

- Most az mindegy... nem lehetne... nem jönnél el velem inkább valahova?

- Úgy érted, hogy egy randira?

Jin úgy mondja ki az utolsó szót, mintha az valami idegen dolog lenne számára. Ettől nem hogy nem jön meg az önbizalmam, de még egy kis ideget is vág a gyomromba.

- Hát... igen. Tudom, azt mondtad, hogy nem vagy egy randizós típus, és ne is reménykedjek ilyesmiben, de nem nagyon tudlak kiverni a fejemből.

- Persze, hogy nem – kacag fel Jin csilingelő hangján. – Én egy főnyeremény vagyok, Jégvarázs, azt hittem erre már te magad is rájöttél.

Elmosolyodom az édes nevetésére, majd közelebb lépek hozzá, és a puha arcbőrére simítok. Jin meglepődik, kacagása elhal, míg szemei elkerekedve néznek rám vissza.

- Jungkook...

- Egy randit adj csak nekem. És ha nem győzlek meg, ígérem, hogy leszállok rólad, miután behajtod a tartozást, és rongyosra dugod a seggem. Na, mit szólsz?

Jin halvány mosolyra húzza gömbölyű ajkait, majd a jégkék tincseim közé túr. Közelebb hajol hozzám, leheletnyi csókot ad a számra, én pedig élvezem az apró kis szikrákat, amik felpattannak köztünk.

- Legyen – adja be végül a derekát. – Egy ilyen ajánlatra nem tudok nemet mondani, Jégvarázs.