Jimin pov

Fújtatva állítom le Porschém motorját, ahogy leparkolok bátyám Audija mellé. Egyszerre vagyok dühös és kielégült. Előbbi azért, amiért csak így le lettem pattintva, holott az én dolgom mindenkit kirúgni a faszba szex után, utóbbi meg... te jó isten, már csak attól félkemény leszek, ha rágondolok!

Amilyen kis elvarázsolt nyünyőkének tűnik ez a V, legalább olyannyira domináns alfahím, ha dugásról van szó. Az biztos, hogy nem mostanában történt meg, hogy ilyen szinten elintéztek, nem is beszélve arról, hogy kizárólagosan a farkától élveztem el, hozzá sem értem saját magamhoz. Olyan gyakorlott mozdulatokkal baszott meg hátulról, hogy minden pillanatban sikítani tudtam volna az örömtől, ahogy a prosztatámat kényeztette hossza hegyével. Csak engedett volna be abba a kurva fürdőszobába, még hogy egy éves a hűtője... idióta vadbarom, szerencse, hogy volt zsebkendő a kocsimban.

Kiszállva a Porschémból felkapcsolom a telefonom világítását, majd tüzetesen átvizsgálom az autó elejét. Horpadásnak nyoma sincs, semmi karc, a legkevésbé sem látszik, hogy alig húsz perce itt lettem megrakva. Istenem, megbasztak a kocsim motorháztetőjén, micsoda kreativitás! Említett ez a flúgos valami következő alkalmat, aminek rohadtul nem szoktam a híve lenni, de azt hiszem ezúttal kivételt teszek. Yoongin kívül nálam mindenki csak egy menetre jó, őt is csak azért használom gyakrabban, mert általában mindig kéznél van. Upsz, valamit ki kell találnom, hogy miért tartott ennyi ideig hazajönni. Na mindegy, majd rögtönzök valami kamuszart, mint mindig.

Belépve a házba rögtön a levegőbe szimatolok, várom, hogy megcsapjon a kaja illata, elvégre majd éhen halok, ahogy az lenni szokott szex és versenyzés után. Azonban csalódnom kell, illat nincs, cserébe full sötétség fogad, pedig azt hittem már minimum pizzával várnak ezek a csicskák, de nem. Az étkező is üres, ami egybe van kötve a konyhával, így nincs mit tenni, mint kicsapni a balhét szeretett testvéremnél.

Kérdés nélkül rontok be a szobájába, de ő felém sem néz, csak valami buzis könyvet olvasva kínai kaját zabál.

- Hol az enyém? – bökök fejemmel a papírdoboz felé.

- Gondolom az étteremben – feleli továbbra sem nézve rám.

- Haha, kurva vicces vagy. Na, de komolyan.

- Nem hoztunk neked.

- Mi van, már megint játsszátok ezt a buziságot Yoongival, hogy ha valami nem tetszik, akkor engem kihagytok a vacsiból? Baszott poénosak vagytok, tudok ám rendelni magamnak is, nagyfiú vagyok már! – kelek ki magamból, mire Jin összecsapja a könyvét, maga mellé teszi, majd felkel az ágyról. Lassan teszi meg azt a négy lépést, ami elválaszt minket, tekintetét közben végig az enyémbe fúrja, és valamiért enyhén megborzongok. Utálom, amikor játssza itt a kemény nagytesót.

- Csodálatos – mondja kimérten. – Akkor most, hogy ezt tisztáztuk, talán el is kezdhetnél úgy viselkedni, mint a nagyfiúk, nem pedig adni itt a tizenhat éves hormonzavaros nyomorék tinifaszt!

- Mi a...

- Hol voltál?

- Mi a fasz közöd van hozzá?!

Bátyám erőteljesen mar bal csuklómra, majd a szekrényén lévő tükörhöz rángat minden akaratom ellenére. Mögém állva az államra fog, feljebb emeli fejemet, és így már én is látom V nyomait magamon. Hoppácska.

- Yoongi össze balhézott Felix-szel – közli, miközben elengedi arcomat, és hátrább lép. – Véresre verte a képét, mert az az ausztrál gyökér azt mondta, hogy megdugott téged a kocsijában nem rég, meg hogy leléptél azzal a fogyatékossal verseny után.

- És akkor mi van?

- Hogy-hogy mi van? – emeli feljebb a hangját felháborodva, amitől kurvára fejfájást kapok. – Yoongi ki van borulva, tényleg nem érted meg?!

- Nem vagyok a pasija! Az, hogy ő nem fekszik le mással, az az ő dolga! De nem vagyunk együtt, mindenki azt csinál szabadon, amit akar!

- Csodálatos – sóhajt fel Jin, majd újra az arcomba hajol. – Unom, hogy mindenhol én takarítom fel utánad a szart. A pályán, a magánéletben, a csapatban, mindenhol! Őszintén soha nem értettem, hogy Yoongi miért van úgy oda érted, de nem is érdekel igazából. Most felveszed a póker arcot, lealapozod azokat a szarokat a nyakadon, meg ahol még van, átmész a legjobb barátunkhoz, és elsimítod ezt az egészet, megértetted?

- És ha nem? – szólok vissza pökhendin, mire bátyám szemei elsötétednek.

- Ne játssz a türelmemmel, Jimin! Azt hiszem nem vagy olyan helyzetben, hogy járasd a pofádat! – mondja, majd a fiókjához lépve kivesz egy tégelyes alapozót hozzáillő púderrel, és a kezembe nyomja. – Menj, nem is akarlak ma már látni!

Fújtatva lépek ki a szobából, hogy a sajátomba menjek. Mégis mijafaszt képzel ez magáról? Oké, ő a nagytestvér, meg a csapatvezér, és persze a Rainbow Hill faszom királya zsinórban milliószor, de leszarom basszameg! És az a kibaszott Felix is, hogy nem bírja befogni a pofáját! Alig emlékszem rá, abban sem vagyok biztos, hogy tényleg megdugott, annyira be voltam baszva akkor. Vannak halvány emlékfoszlányaim, de ha tényleg le is feküdtem vele, hát akkor eléggé gyatra és felejthető volt a teljesítménye.

Egy melegítőalsót veszek a kezembe egy pólóval együtt, majd veszek egy gyors zuhanyt. Ha tényleg megakarom békíteni Yoongit, akkor muszáj előtte rendesen lemosakodnom, mivel ez a gyökér nem engedett be magához a kurva fagyasztóládája, vagy mi miatt. Különben is a faszomat ebbe az egészbe, hát miért nem mindegy, hogy mikor és kivel vagyok együtt, amikor rohadtul nem tartozom senkinek sem magyarázattal! Kibaszott hülyeség, sosem kellett volna kikezdenem Yoongival.

Miután szárazra törlöm magamat, használom a Jintől kapott buzis kenceficéket, és meglepő módon tényleg hibátlanul elfedik a V által hagyott szívás nyomokat a nyakamon, és a kulcscsontomon. Jól van, most már csak arra kell figyelnem, hogy Yoongit távol tartsam onnan. Majd gyorsan leszopom, meg ráoltom a lámpát, azt jóvanazúgy.

Kettőt kopogok, de nem kapok választ, pedig sosem vagyok ilyen illedelmes. Pár másodperc után benyitok, és ahogy bátyám kérte, elő kukázom a lehető legkedvesebb énemet. A szobában sötét van, de az utcai fények szerencsére megvilágítják a helyiséget. Yoongi az oldalán fekszik, nyakig betakarózva, szemei lehunyva, de a légzéséből látom, hogy nem alszik, maximum csak próbál. Jól van, akkor lássunk hozzá, faszomat az egészbe.

Felemelem a takarót, bemászok mellé, és átölelve a derekánál szorosan hozzábújok, amiért örökké picsog. Arrébb simítom néhány fekete tincsét, hogy a nyakába csókoljak. Érzem, ahogy megborzong ajkaim érintésétől, így bátorkodom a hasán lévő kezemet lejjebb vezetni, hogy farkára foghassak, azonban megállít. Hosszú ujjait a csuklóm köré fonja, majd hátra fordulva ellök magától.

- Hagyj békén, Jimin.

- Na, most meg mi bajod van? – duruzsolom a fülébe azon a szexi hangon, amit úgy szeret. – Siettem haza.

- Gondolom, csak előtte még megdugattad magadat azzal az autista balfasszal!

- Miről beszélsz?

- Nem kell a duma, Jimin – fordul immár szembe velem, macska szemei szinte megvillannak a sötétben. – Felix elmondta, hogy azzal az északi köcsöggel léptél le, meg azt is, hogy megbaszott a kocsijában egy hónapja!

- És te komolyan hiszel annak a seggfejnek? – nevetek fel erőltetetten, de Yoongi arca ugyanúgy ökölbe van szorulva. – Ne már, Yoongs...

- Ne hívj így! Utálom, hogy szórakozol velem!

Egy hirtelen mozdulattal teperem magam alá a fekete hajút, ahogy a hátára fordítva a csípőjére ülök. Rögtön elhallgat, miközben macskaszemeivel nagyokat pislog rám.

- Azért ez így nem igaz – nyúlok be bő pólója alá, hogy végigsimítsak a mellkasán. – Imádod, hogy szórakozom veled, sőt, egyenesen igényled – csúszok hátrább, majd lehajolok, hogy finom csókokat nyomjak Yoongi köldöke köré. Felsóhajt erre a tettemre, de még mindig nem ér hozzám. – Tudod, hogy Felix egy kamugép, nem is értem, hogy miért hallod meg egyáltalán, amit mond.

- Tud az anyajegyedről a feneked alatt – mondja Yoongi, miközben élesen beszívja a levegőt, ahogy félmerev farkára nyomom ajkaimat a gatyáján keresztül.

- Mindenki tud róla – kuncogom el magamat, hiszen ez nem hazugság. – Jin anno a fél városnak szétkürtölte, amikor sakál részegre itta magát a tavalyi győzelme után.

- És az a nyomorék V? – akadékoskodik tovább Yoongi, mire felsóhajtok. Na jó, itt tényleg már csak a szopás segíthet.

- Megkért, hogy vigyem haza, mert az ő nagy haverja eltűnt, és nem volt kocsija. Gondolom a drága bátyámmal mulatta az időt valahol.

- Ennyi?

- Igen, ennyi – pillantok fel a fekete hajúra, majd a nadrágjára fogva leveszem azt róla alsóval együtt. Nem sokáig szarakodom, rögtön a számba veszem merev farkát, hogy végleg elfeledtessem vele Felix szavait. Mit meg nem teszek a csapatért, meg a kurva békéért.

Nem ellenkezik, még ujjait is megérzem a hajamba fonódni, így gyorsítok kissé a tempón. Nem tudom, hogy fogok még egyszer elélvezni, főleg a motorháztetős akció után, de majd valamit kitalálok. Yoongi felhúz, hogy megcsókoljon, két kezével rögtön az arcomra fog, és finoman simogatni kezd. Nagyszerű, akkor ma még ezt a szeretkezzünk szarságot is el kell viselnem. Jin tényleg sokkal tartozik majd nekem.

Lassan megszabadítom mindkettőnket a ruháinktól, áldom az eget, hogy sötét van, így tényleg nem kell aggódnom, hogy esetleg elkenődik a vakolat a nyakamon. Yoongi felül, a háttámlának támaszkodik, míg én az ölébe ülve fogom közre mindkettőnk farkát. Egyszerre nyögünk bele egymás szájába, majd megérzem kutakodó ujját a bejáratomnál. Hirtelen mered meg, még ajkaimtól is elhúzódik, majd bedugja még két ujját fenekembe, miközben az arcomat mustrálja.

- Egy igazi idióta vagyok – motyogja, majd lelök magáról, amit eléggé sértetten fogadok.

- Már megint mi a fasz bajod van? – kelek ki magamból teljesen, hiszen már így is elfogyott a türelmem.

- Menj el, Jimin. Nem viccelek – mondja, miközben magára kapja pizsama alsóját, míg én továbbra is értetlenül ülök az ágyban.

- Most mi van? – kérdezem, mire Yoongi élesen felhorkant.

- Mikor feküdtünk le utoljára?

- Öhm izé, tegnap – nyögöm ki az első gondolatot, ami eszembe jut.

- Akkor kérdezem máshogy. Mikor feküdtünk le utoljára úgy, hogy én voltam felül?

- Faszom mittomén, pár napja! Ki a geci számolja ezt egyáltalán? – tárom szét karjaimat felháborodva.

- Nagyon jó! – nevet fel Yoongi gúnyosan. – Akkor mégis mitől vagy olyan tág, hogy ha most beléd tenném a faszomat, az úgy kongana, mint valami harang?

- Hát én... - kezdek bele, de elhallgatok. Kész, erre nem tudok mit mondani, ez sakk-matt.

- Felix azt mondta, hogy keressek majd geci foltokat az üléseden. Nem hiszem el, hogy igaza volt.

- A motorháztetőn csináltuk – csúszik ki meggondolatlanul a számon, mire Yoongi a kezébe temeti az arcát. Kínosan ülök az ágy szélén, fogalmam sincs, hogy mit mondjak, nem tudom ezeket a szituációkat kezelni, gyűlölöm őket.

- Takaródj – suttogja, de én nem mozdulok. – Komolyan mondom, Jimin. Látni sem bírlak, a gyomrom felfordul tőled.

Szólásra nyitom a számat, elvégre csak nem tűröm el az ilyesfajta beszédet, de Yoongi a kezembe nyomja a ruhámat, majd a karomnál fogva kilök az ajtón, amit az orromra csap.

- Kurva életbe – motyogom magam elé, miközben magamra kapom az alsómat.

Jin meg fog ölni.

Namjoon pov

Alsó ajkamba harapva morranok fel, ahogy átadom magamat a gyönyörnek, amit Hoseok teste okoz. A tegnap esti balhé Jinéknél azzal a nyomorék Felix-szel eléggé kihúzta az agyamat, és egy kicsit feszült vagyok a holnapi verseny miatt is Hobi és Yoongi között. Nyilván nem segít a dolgon, hogy előbbi éppen kéjes arccal, csodálatos csípő mozgással tekereg rajtam, de hát ez van, valahogy le kell vezetnem a stresszt. Lecsattintom magamról a megtöltött gumit, majd csomót kötök rá, és a szoba végébe hajítom. Zsebkendőt veszek elő, hogy letöröljem magamról Hoseok élvezetét, majd vissza fekszem a puha párnák közé. Jobb karomat kitárom, hogy mellkasomra vonjam partneremet, elvégre pontosan tisztában vagyok vele, hogy mennyire szeret szex után hozzám bújni, bár ő ezt próbálja tagadni. Most is, mint egy kiscica úgy fúrja magát karjaim közé, és ezúttal én sem bánom, amíg csend van.

- Izgulok a holnap miatt – szólal meg, mire aprót sóhajtok. Nem szeretem, ha beszélnek hozzám feleslegesen az aktus után. Ilyenkor olyan jól esik a kielégülés mámora, ami ködbe burkolja az agyamat.

- Felesleges, veszíteni fogsz – csúszik ki a számon, mire Hoseok ijedten rám pillant.

- Most ezt miért mondod?

- Mert Suga ellen mész. Az majdnem olyan, mintha Jinnel versenyeznél, vagyis nincs esélyed.

- Már megint Jin – horkant fel, miközben a másik oldalára fordul. – Úgy beszélsz róla, mintha aranyba lenne foglalva a neve.

- Ő a helyi legenda, bárki így beszélne róla, ráadásul elég régóta ismerem.

- Mennyire régóta? – pillant rám a válla mögül kíváncsian.

- Jó tíz éve – tűnődöm el. – Együtt csöppentünk bele ebbe a világba. Ő akkor kezdett el versenyezni, amikor engem apám betanított.

- Apád is bíró volt?

- Persze, meg a nagyapám is. Ez amolyan családi vállalkozás – nevetek fel keserűen. – Húsz éves koruk alatt mindegyikük elkezdte, így nem volt kérdés, hogy érettségi után nekem is ez lesz a jövőm.

- Soha nem akartál mást csinálni? – kérdezi Hoseok, immáron teljesen felém fordulva.

Elhallgatok egy pillanatra, ahogy eszembe jut egy tíz évvel ezelőtti emlék. Akkor még egy sokkal kisebb házban éltem, ami nem volt éppen Namhae legszebb környékén. Alig volt benne bútor, a fürdő olyan volt, hogy ha az ember nem volt elég körültekintő a zuhanyból kifele jövet, akkor simán belelépett a budiba. Mégis jobban szerettem, mint azt, amiben most élek.

A másfél személyes ágyon feküdtem Jinnel meztelenül, egy takarón osztozva, mivel akkor még mindketten kis csicskák voltunk. Előtte nem sokkal vacsoráztunk, Jin isteni bibimbapot főzött, emlékszem azt mondtam neki, hogy elveszem őt, olyan jó a konyhában.

- Jaj, Namjoonah! – intett egyet nevetve, ahogy görbe ujjait a kis rózsaszín kötényébe törölte, amit kifejezetten miatta vettem anno. Azóta is a szekrényem egyik alján rohad. – Ne mondj butaságot, sosem házasodnék meg! Kizárt dolog, hogy kizárjak másfél milliárd embert az ágyamból pár papír miatt!

Én is vele nevettem, pedig egy cseppet sem tartottam mulatságosnak a dolgot. Nem véletlenül mondják azt, hogy minden viccnek a fele komoly. Aztán összebújva szeretkeztünk azon a borzalmas ágyon, amit többre tartottam anno, mint a mostani háromszemélyeset.

- Mindig is bíró akartál lenni? – kérdezte halvány mosollyal az arcán, miközben sötét bedauerolt hajamat piszkálta, ami oldalt fel volt nyírva. Nem is értem, hogy állhatott szóba velem akkoriban.

- Igazából nem – vallottam be az igazat. – Ezt még sosem mondtam el senkinek, de jelentkeztem anno egy egyetemre Szöulba.

- Ez komoly? Hova?

- Csak az államira, mérnöknek. Az igazság az, hogy fel is vettek.

- Jesszus, Nam! – könyökölt fel Jin tágra nyílt szemekkel. – Menned kellett volna! Te jó ég, írj nekik, vagy hívjuk fel őket, hogy meggondoltad magad! Felvettek egy egyetemre a fővárosba!

- Apám kinyírna, te is tudod – simítottam a szép arcra, amibe anno rögtön beleszerettem. – Kitagadna az egész családból, aztán egyedül maradnék.

- De az álmaid!

- Azok nem fontosak. Elfogadtam a sorsom, tényleg. Jól van ez így.

- El kéne szöknöd – szólalt meg Jin pár perc némaság után. – Szabadnak kéne lenned, még húsz sem vagy!

- És kivel szökjek el, Kedvesem? – pillantottam rá a szoba félhomályában. – Egyedül nem menne, nem bírom a magányt, te is tudod. Vagy talán velem jönnél?

Jin rám nézett, mélybarna szemeiben szomorúság ült, ahogy felsóhajtott. Szólásra nyitotta szépen ívelt ajkait, de mielőtt válaszolt volna, én már tudtam.

- Nam! – szólal meg Hoseok, mire hümmögve felé fordulok. – Elbambultál.

- Ja, bocsi – nevetek fel zavartan. – Öhm, nem, mindig is az volt az álmom, hogy bíró legyek, aztán majd idővel vezető is.

- Szerintem ez tök jó – mosolyodik el a mellettem fekvő. – Nincs is nagyobb ajándék annál, mint amikor azzal tudsz lenni, akit szeretsz, és azzal foglalkozol, amivel mindig is akartál. Szerencsés vagy.

- Igen – pillantok fel a plafonra. – Szerencsés vagyok.

JK pov

- A sírba viszel – fonom össze karjaimat, ahogy Tae-re pillantok, aki a világ legnagyobb nyugalmával ücsörög a nappali foteljában egy nyalókát szopogatva. – Jin haverja majdnem nekem jött, amiért te haza vitetted magadat Baby J-vel!

- Igazából megdugtam a kocsija motorháztetőjén – közli rám se nézve, amitől újabb agyérgörcs keletkezik a fejemben. – A fuvar csak másodlagos volt.

- Gondoltam, hogy nem teapartira invitáltad meg!

- Hát nem is! Elvégre egy éves lett a hűtőm!

- Tae! – kiáltok rá, mire végre méltóztatik rám nézni.

- Ne kiabálj, kérlek. Tudod, hogy Mr. Csiga érzékeny minden erősebb hangrezdülésre.

- A csigáknak nincs is füle!

- De rendelkeznek agydúccal, ami elképesztően fejletté teszi az idegrendszerüket. Emellett még ott vannak a mechanoreceptorok a tapogatóik végén, amik szintén segítik az érzékelést.

- Istenem, hogy én miért is veszekszem ilyenről valakivel, aki emelt szinten vizsgázott biológiából.

- Hibátlan lett – emlékeztet Tae. – Anyától akkor kaptam a gyémánt fülbevalómat.

- Amit aztán elcseréltél egy üveg krétaporos lisztre.

- Az a Holdról van! – csattan fel a világos hajú, mire újra mélyet sóhajtok. – Azt mondta az az asztronauta, hogy ő maga kapirgálta le, amikor a NASA titkos megbízását teljesítette!

- És akkor mégis miért nem hallottunk róla soha?

- Mert titkos megbízás volt, hát nem egyértelmű? – tárja szét a karjait Tae teljes felháborodottsággal. – Jaj Kook, néha annyira egyszerűek tudtok lenni Hobival. Komolyan, ha én nem lennék, azt sem tudnátok, hogy mi a különbség egy alpakka és egy láma között. Oda állnátok az alpakkák elé, és várnátok, hogy jól arcon köpjön titeket. Elképesztő!

- Fáradt vagyok, Taehyung – nézek rá jelentőségteljesen, míg ő kibont egy újabb epres nyalókát. – Igyekszem rendesen beilleszkedni, miközben próbálok nem infarktust kapni attól, hogy Hope az egyik bíróval kavar, és akkor még te is balhézol, holott kifejezetten megkértelek rá!

- Igazából arra kértél meg, hogy hagyjam békén a cicaarcú fiút, és ne fogdossam össze senki arcát sem indokolatlanul. Megtettem, szóval nem értem a pattogásod tárgyát. Te is Jin után rohantál, mégsem kiabálok veled a nappali dél-kelet részén!

Olyan mélyen szívom be a levegőt, amennyire csak lehetséges. Már bele sem megyek abba, hogy normális ember nem részletez olyanokat, hogy éppen a szoba melyik sarkában ül.

- Kibontok egy sört – közlöm a tervem, majd már ott sem vagyok.

A hűtőbe nyúlok, amit szigorúan itt vettünk, és nem az, amit Tae hozatott ide Pajuból, és tegnap lett egy éves. Jólesően kortyolok a hideg alkoholba, miközben a konyhapultnak támaszkodom. Már nem volt semmi erőm tegnap a többiekkel veszekedni emiatt, és nem is nagyon tudtam volna, mivel V csak ma ebédre jött haza, addigra Hoseok meg már elment. Tudtam én, hogy nem lesz egyszerű új életet kezdeni, beilleszkedni egy új városba, nem is beszélve a versenyzésről, de azért jól esne, ha a többiek nem hátráltatnának.

- Elfogadsz tőlem egy tanácsot? – zökkent ki elmélkedésemből Taehyung.

- Mármint azon kívül, hogy mindig hajtsam le a vécédeszkát, különben kijönnek a rossz szellemek? – mosolyodom el akaratlanul is.

- Most nevetsz, de majd ha éjjel...

- A lényeget, Tae.

- Hívd fel ezt a Jin fiút, hogy lazítson el egy kicsit. Ha csak fele annyit tud, mint az öccse, akkor garantálom, hogy jó partiban lesz részed – kacsint rám szégyentelenül, majd kicuppantva a nyalókát a szájából, vissza megy a nappaliba.

Újabb sört bontok, és kifekszem a hátsókert egyik napozóágyára. Egy darabig forgatom ujjaim között telefonomat, miközben ezerrel agyalok a tegnap estén, és eszembe jut Jin egyik mondata is. Holnap este szabad vagyok, utána felejts el.

Jin névjegyére bökök a képernyőn, őrlődöm még egy kicsit, végül rányomok a kis zöld ikonocskára. Nem is kell sokáig várnom, a második csengés után fel is veszi.

- Halihó, Jégvarázs – duruzsolja lágy hangján, - kiválasztottad már a kedvenc George Michael műsorlistádat?

- Úgy egy óra múlva szabad vagyok – térek egyből a lényegre. - Arra gondoltam, hogy legyen hó.