Jin pov

Úgy hajtok Nam házáig, mintha a Rainbow Hill tetejéig kéne versenyeznem egy ugyanolyan jóképességű autóval, mint ami nekem van. Magam sem értem a nagy rohanást és a stressz által keletkezett görcsöt a gyomrom táján, de úgy érzem megfulladok. Már akkor befeszültem, amikor megláttam a nevét a telefonom kijelzőjén. És a hangja olyan kétségbeesett volt...

Két utcával arrébb parkolok le, tudom, hogy Namjoonnak ez a vesszőparipája, hogy valaki meglát egy versenyző autót a háza környékén. Jócskán besötétedett már, csak az utcai lámpák nyújtanak némi fényt. Igazából vakon is eltalálnék hozzá, annyiszor megfordultam már itt. Pontosabban itt is. Kettőt kopogok, de amikor nem kapok választ, újra megismétlem a mozdulatot. Most nem vagyok épp a legtürelmesebb állapotomban. Továbbra is néma csend fogad, csak a tücskök ciripelését hallom. Lenyomom az ajtó kilincset, próba szerencse alapján, ami megadóan beenged a sötét házba. Gyomromban lévő görcs ezúttal a torkomba kúszik, ahogy beljebb lépek, és becsukom magam mögött az ajtót. Alig látok az orrom hegyéig, így telefonommal világítok segítségképpen.

- Nam? – kiáltom el magam, hangam bizonytalanul cseng, és ez is megrémiszt.

A konyhához érve bepillantok, de egy halom szennyes edényen kívül semmit nem látok. Világítás közben rányomok az utolsó hívásnál szereplő telefonszámra, majd várok. Búgó rezgést hallok meg a nappali felől, így azonnal arra indulok. Megkönnyebbült, reszketeg sóhaj szalad ki ajkaim közül, ahogy megpillantom Namjoont a kanapéján ücsörögni. Nem néz rám, helyette a kezében szorongatott kristálypohárba bámul.

- Nam... - szólalok meg újra, ahogy felkapcsolom a lámpát. Egyik kezét azonnal védekezően a szeme elé kapja, miközben változatosan káromkodni kezd.

- A kurva életbe Jinie, oltsd le azt a szart, kisül a retinám!

Felsóhajtok, majd teljesítem kívánságát. Szívem egy pillanatra hevesen dobban a régi becenevemre. Jinie... Papán kívül senki nem hívott így soha, csak ő. A kanapé melletti kis asztalhoz lépek, majd feloltom a rajta lévő kis lámpát. Erre már nem morog, csak elhúzza a száját. Elé állok, majd elítélő tekintettel végigmérem az előttem ülő idegroncsot. Egy ócska, térdig érő macinaci van rajta, meg a szokásos asszonyverő trikója, amiből szerintem komplett készlete van a szekrényében.

- Szánalmasan nézel ki – mondom ki az első dolgot, ami eszembe jut.

- Kösz – horkant fel Nam, majd lehúzza a maradékot, ami még a pohara alján van. – Kérsz? Matsui whisky, egyenesen Japánból, negyvenhárom százalékos. Jó cucc, jó drága.

- Itt ülsz a kanapédon teljesen egyedül, miközben mély önsajnálatba burkolódzol és méreg drága whisky-t iszol. Hát, ez kibaszott eredeti.

- Aish... ne kiabálj, szétmegy a rikácsolásodtól az ember feje.

- Nem is értem, minek jöttem ide – sóhajtok fel idegesen. – Tiszta időpocsékolás veled minden pillanat.

Megfordulok, majd heves léptekkel az ajtó felé indulok. Idióta barom...

- Szakítottam Hoseokkal – szól utánam, mire megtorpanok. Felvont szemöldökkel fordulok meg, normál esetben rá kéne kérdezzek a névre, de nem nehéz összetennem a képet, hogy J-Hope-ról van szó.

- Ezért vagy depis? Megviselt a szakítás a kis lófejűvel?

- Nem, igazából a szakítás indoka tesz padlóra. Megint. Na meg persze apám. Reggel találkoztam vele, hallott Yoongi legutóbbi versenyéről. Nem volt túl boldog, hogy döntetlen született az én véleményem nélkül.

- Nam, apád tudod milyen...

- Elegem van, Jinie – pillant rám végre először. – Az egész életem egy rakás szar, és úgy érzem, hogy belefulladok. Igazad volt, gyáva vagyok ahhoz, hogy változtassak bármin is.

- Nem úgy értettem...

- Dehogynem, pontosan úgy értetted. El kellett volna szöknöm akkor, nem pedig rád várnom feleslegesen.

- Ééééés megint témánál vagyunk – sóhajtok fel. Pár pillanatig Namjoon arcát fürkészem, végül megadom magamat és leülök mellé.

- Adj egy kortyot abból az értékes italodból, ha már átrángattál.

Nam az üvegért nyúl, majd felém nyújtja. Biccentek egyet köszönésképpen, majd meghúzom az oly becses japán whisky-t. Marja a torkomat elsőre meg sokadikra is, nem vagyok éppen hozzászokva a töményhez, tisztességes koreaiként sokkal inkább soju párti vagyok.

- Ez szar, erős, mint a méreg – mondom elfintorodva.

- Add ide, kár beléd – veszi ki kezemből az üveget.

- Inkább regélj, miért dobtad a kis nyunyókát? Úgy nézett rád, mint egy vattacukorra.

- Pont ezért. Az érzés nem volt kölcsönös. Egy ideje már bizonytalan vagyok vele kapcsolatban, és őszintén szólva kurvára megijedtem a múltkori verseny miatt. Egyszerűen nem tudtam rendes döntést hozni az eredménynél. Sosem fordult elő még velem ilyen az elmúlt tíz évben. És mint tudjuk, ebben a szakmában nem vakíthat el semmi, nem véletlenül vannak a szabályok.

- Ehhez képest mégis itt ülök.

- Téged talán még ki tudnálak magyarázni. Ugyanakkor kezdtünk, ismerjük egymást tíz éve, talán még elnéznék, ha együtt látnának, de nyilván nem úgy. Most valaki, akit kívülállónak néz az egész város... így is örülhetek, hogy apám nem csinált nagyobb cirkuszt.

- Ha szeretnéd, beszélek vele. Elmondom neki, hogy tényleg döntetlen volt, semmi részrehajlás meg elvakultság nem volt a dologban.

- Szerinted mennyire kapna agyfaszt, ha tudná, hogy neked öntöm ki a lelked?

- Igaz – sóhajtok fel. – Ezért hívtál?

- Nem – pillant rám, majd halvány mosoly terül szét az arcán. Hozzám közelebb eső kezét lassan a combomra simítja, majd finoman megszorítja azt. – Hanem mert tartozol.

- Hogy tessék? – pillantok rá érdeklődve.

- Miattad lett vége a kapcsolatom Hoseokkal. Oké, ez így nem igaz, de te is közrejátszottál.

- Részeg vagy, és mindemellé még hülye is. Nem szabadna annyit innod Nam, nincs hozzá elég felesleges agysejted.

- Nagyon vicces – villant rám egy gúnyos mosolyt, majd újra combomra szorít. A levegő a tüdőmbe reked, tudom, hogy jobban kéne ellenkeznem, le kéne löknöm magamról a kezét, mégsem teszem. – Titkon valóban túl sokat gondoltam rád, ő meg eszesebb, mint hittem, összerakta a képet, aztán féltékenykedett. Kifogásnak használtam a szabályt, bár ez először nem tudatosult bennem. Aztán rájöttem, hogy ha nagyon akartam volna, akkor megoldom, hiszen mindig kitalálok valamit. De nem tettem.

- Mennem kell! – kelek fel hirtelen és indulok el a kijárat felé, ahogy eljutnak agyamig a szavai. Nem maradhatok itt. Nam most részeg és sebezhető, én meg én vagyok. Egyszerűen csak...

Meglepett nyikkanás hagyja el ajkaimat, ahogy széles vállaim a falnak ütköznek. Időm sincs reagálni, Namjoon azonnal a számra hajol. Ledöbbenek, van már vagy két-három éve is annak, hogy utoljára éreztem a csókját. Nem mozdulok, pedig kéne. El kéne löknöm magamtól, kiabálnom vele, aztán az orrára csapnom az ajtót. De mint említettem, én én vagyok, más szóval nem teszek semmi ilyesmit. Helyette visszacsókolok.

Nam azonnal fellelkesül, ahogy végignyalva alsó ajkán átdugom a nyelvemet. Megborzongok, amint ízlelőszerveink egymásba gabalyodnak, és már túrok is a selymes, barna tincsek közé. Az ő kezei sem tétlenek, szinte azonnal pólóm alá simítanak, hogy végigcirógassák oldalamat. A létező összes szőrszál és pihe feláll az egész testemen, még a lábaim is enyhén megremegnek, pedig nem ez az első alkalmunk. Utálom, hogy ilyen reakciót vált ki belőlem egyetlen csókjával vagy érintésével. Sosem voltunk igazán egy pár, az érzelmeimet fellángolásként éltem meg iránta anno, mégsem tud senki ennyire lázba hozni. Talán ezért is kerülöm vele az összes kontaktust annyira, és inkább bunkózok minden alkalommal, hogy ne gyengüljek el egy pillanatra sem. De az elmúlt tíz évben többször is megingtam. Úgy látszik a mai is egy ilyen nap.

Elengedi ajkaimat, majd a nyakamra hajol, hogy ott hagyjon ezúttal nyálas puszikat. Végignyal egészen a kulcscsontomtól a fülcimpámig, majd amögé csókol. Akaratlanul is felnyögök, pontosan ismeri az összes erogénzónámat, és úgy látszik nem felejtett belőlük. Ezután a fülemet is finoman fogai közé veszi, sorra megharapja bal oldalt mind a két fülkarikámat, amitől még inkább remegni kezdek. Szégyen vagy nem, már ettől feszül a nadrágom.

Két kezével feltűri pólómat, majd ledobja magunk mellé a földre. Mielőtt azonban visszahajolna hozzám, magát is megszabadítja trikójától. Kezeim azonnal felfedezőútra indulnak az izmos testen. Oké, a legutóbbi partnerem is eléggé ott volt a szeren, de Namjoon testéhez semmi sem fogható, ez tagadhatatlan. Csillogó szemekkel simítok fel a széles mellkason, majd tovább az izmos bicepszeken. A szálkás hátról már nem is beszélek. Alig várom, hogy véresre kaparjam.

- Mi az, Jinie? – duruzsolja a fülembe. – A kis nyuszifiúd nem rendelkezett ilyen adottságokkal?

Hirtelen ér ez a kérdés, pár pillanatig csak pislogok, ahogy ujjaimat végighúzom a kockás, feszes hasfalon.

- Igazából de – felelem pimaszul. – Szépen ki volt neki dolgozva mind a NYOLC kockája – nyomom meg a nyolcas szót utalva arra, hogy Namnak csak hat van. Szájalok itt, nekem meg egy sincs.

Namjoon sárkányszemei megvillannak, majd csuklómra fogva erőszakosan húzza kezemet méretes ágyékához. Szemeim elkerekednek, még egy apró nyögés is kicsúszik ajkaim közül.

- És ilyenje is volt? – mosolyog rám ezúttal ő pimaszul. Nem felelek, ebből pedig le is szűri válaszomat. Nem azt mondom, a kis Jégvarázs is rendelkezett tisztességes mérettel, de Nam ebben is eltér az összes valaha volt partneremtől. Ahogy a kezem alatt feszül a farka ebben a vékony nadrágban... talán még nagyobb is, mint emlékeztem.

Legnagyobb meglepetésemre az övemre fog, majd elém térdel. Türelmetlenül rángatja le rólam farmeromat az alsómmal együtt, szinte azonnal előugrik harcra kész szerszámom. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy mosolyogva simít rajta végig, miközben kacéran pillant fel rám.

- Jól felizgultál, Jinie. Pedig még nem is csináltam semmi olyat – mondja, majd a nedves makkomra csókol. Reszketeg sóhaj tör ki belőlem, ösztönösen vezetem ujjaimat a hajába. – Még mindig te vagy az egyetlen, akinek ezt csinálom – pillant fel rám, majd eltátja szépívű ajkát és mélyen a szájába enged.

Felnyögök az érzéstől, ahogy nyelvével köröz makkomon, majd szív rajta egyet, és újra vissza enged a torkához közel. Még arra is tökéletesen emlékszik, hogy hogyan szeretem az orált. Emlékszem, amikor először lefeküdtünk, és szó szerint azt mondta, hogy ő sosem fog faszt a szájába venni. Szinte megtisztelő, hogy azóta is csak én vagyok a kivétel.

Megérzem ujjait a nyílásomnál körözni, mire megpróbálok kellően ellazulni. Nagyon ritkán vagyok alárendelt szerepben, a kis Jégvarázsnak is csak azért hagytam, mert üzletet kötöttünk. Ami pedig Namot illeti... nos, ő ebben is más.

Feszít az első ujja, pedig ha ma este bikát akar játszani, bizony jól meg kell matatnia. Azért sokat segít a folyamatos mélytorkozása, úgy látszik egyáltalán nem jött ki a gyakorlatból, pedig én sem rendelkezem kis mérettel. Második ujját már könnyebben viselem, hát még amikor szinte azonnal megtalálja prosztatámat, amit finoman masszírozni kezd. Minden mozdulatával apró, áramütésszerű bizsergést vált ki belőlem, az egész annyira... Namjoonos.

- El... elhmegyek – sóhajtom ki egy szuszra, ahogy harmadik ujja is kényeztetni kezd gyönyörközpontom körül. Felpillant rám, ködös tekintetét csak még inkább elsötétíti a benne rejlő vágy. Én sem nézhetek ki másképpen, elképesztően akarja őt minden porcikám.

Egy utolsó szívás után lecuppan rólam, ujjait is kihúzza fenekemből, majd a köldököm alá nyom egy nyálas puszit. Két kezemet a nyakába vezetem, ahogy fenekem alányúl, majd egy határozott mozdulattal az ölébe kap. A nyakába hajolok, lágy csókokat hintek el érzékeny, jó illatú bőrén. Érzem, ahogy megfeszül abban a pár másodpercben, amíg a szobájába visz. Sosem mondanám ki hangosan, de mindig is imádtam, amikor így a karjaiban tartott. Annyira férfias és őrjítően szexi.

Finoman az ágyra helyez, majd újra az ajkaimra hajol. Egy pillanatra elválik tőlem, hogy feloltsa az éjjeliszekrényen lévő kis lámpát. Nem kérdezek rá, tudom, hogy szeret nézni szex közben. A lehető legmélyebbre tolom a nyelvem a szájába, miközben a pamutnadrág széléért nyúlok. Értve a célzást, együtt szedjük le róla az utolsó ruhadarabokat. Egymás szájába nyögünk, ahogy összedörzsöljük kemény vágyainkat. Akaratlanul is fellököm ágyékomat, míg Nam apró körzéseket végez csípőjével. Magunk közé nyúlok, majd a méretes péniszre fogok. Namjoon felsóhajt, kissé belemozgatja magát kezembe, nekem pedig beigazolódik gyanúm, miszerint kisebbre emlékeztem. Na nem baj, egy kis emlékezet frissítés sosem árt.

- Fordulj meg, Gyönyörűségem – suttogja ajkaimra, majd röviden szájon csókol. Szintén sosem vallanám be, de még a lelkem is beleremeg az előbb kimondott becenévbe. Jó ideje már annak, hogy utoljára hallottam.

Teszem, amit kér, egy lendülettel hasra fordulok, majd alkarjaimon megtámaszkodva kitolom hátsófelemet. Lehunyt szemekkel várom a következményeket, már most előre remegek a gyönyörtől, pedig még nem is történt semmi olyan. Finom puszikat érzek meg félgömbjeimen, mire mélyen beszívom a levegőt. Már most tudom, hogy milyen kurva jó lesz nekem pillanatokon belül.

Namjoon pov

Nem teljesen fogom fel, hogy hogyan jutottam el a mélysajnálatos depressziótól Jin fenekéig, de az biztos, hogy kibaszottul jól jártam. Már attól majd felrobban a farkam, hogy végre annyi idő után újra érezhetem majd a pulzáló izomzatot magam körül. Az pedig, hogy szerelmem teste milyen reakciókat produkál csupán egyetlen érintésemre, csak még nagyobb öröm a lelkemnek.

Széthúzom feszes félgömbjeit, majd kinyújtva nyelvemet közéjük nyalok. A fülemet azonnal megcsapja Jin élvezkedő hangja, így még mélyebb fúrom fejemet hátsófelébe. Tudom, hogy mennyire fontos neki az előjáték, és hogy mennyire imádja az orált, na meg azt is, ha hátulról van kényeztetve. Egyik kezemet levezetem golyóira, finoman megmasszírozom őket, csak úgy feszülnek az ujjaim között. Tovább vezetem előre kezemet, majd rámarkolok vastag, nedves farkára. Újabb nyögés a jutalmam, illetve egy kis türelmetlenség is. Jin hátra nyúlva fog fejemre, majd amennyire csak lehet, rásegít arra, hogy még inkább a fenekébe bújjak. Nem ellenkezem, még mosolyomat is vissza kell fogjam, ahogy a lehető legmélyebbre döfök nyelvemmel. Szívem szerint megjegyezném neki, hogy valószínűleg szabadságra ment a nagy, domináns és pimasz énje, de nem teszem. Majd talán szex után.

Elhúzódom hátsófelétől, amit nem tetsző nyöszörgés követ. A hasa alá nyúlok, majd egy mozdulattal visszafordítom a hátára. Két kezével azonnal felém nyúl, majd már húz is magához egy újabb szenvedélyes csókra. Egyik kezével a tarkómra fog, míg másikkal a farkamat veszi célba. Ujjait méretem köré kulcsolja, majd mozgatni kezdi azt. Elválik ajkaimtól, majd lejjebb ereszkedik. Alaposan végigcsókolja kockáimat, elidőz kissé hasfalomon, amíg ágyékomhoz nem ér. Oldalamra fekszem, ezúttal én túrok a sötétbarna tincsek közé, és én vagyok az is, aki most hangoskodni kezd. Először csak végignyal hosszomon, kicsit incselkedik vele, majd ajkai közé engedi. Profin mozgatja a száját, mint minden alkalommal. Pár mozdulat után azonnal torokra enged, még az sem zavarja, hogy belemozgok csípőmmel. Bármennyire is élvezem a kényeztetést, le kell szedjem magamról, ha nem akarom, hogy túl korán vége legyen a bulinak. És itt most minden pillanatot ki kell használnom. Ha a statisztikát nézem, akkor újabb két évig semmi nem lesz köztünk megint, csak megvető pillantások és gúnyos beszólások.

Derekánál fogva húzom magamhoz, lábait rögtön a csípőm köré kulcsolja. Elkenek egy adag nyálat ujjaimon, hogy megnedvesítsem rendesen bejáratát, majd bepozícionálom magamat, és az arcába hajolva belé csúszok. Összeszorítja szemeit, ahogy áttörök a szűk izomgyűrűn, tudom, hogy nem a legkellemesebb most neki. A nyakába hajolok, hogy finom csókokkal lepjem el érzékeny erogénzónáit, közben egyik kezemmel a farkára simítok, míg a másikkal puha arcbőrét cirógatom. Mellkasa hevesen emelkedik, ahogy ránézek és apró puszit nyomok az orra hegyére.

- Annyira gyönyörű vagy. Látnod kéne magadat – suttogom magunk közé. Várom a gúnyos megjegyzést, hogy tudom, vagy hogy én mindig gyönyörű vagyok, de semmi. Csak néz rám fátyolos szemekkel, miközben még közelebb von magához karjaival.

- Mozogj, vagy megőrülök – sóhajtja az ajkaimra, én pedig teljesítem kívánságát.

Lassan emelem meg csípőmet, ahogy a derekánál fogva magamhoz húzom. Mindketten felnyögünk, az agyam majd kiesik a helyéről, ahogy a szűk, pulzáló falak körülfogják farkamat. Nem hajolok a nyakába vagy a vállgödrébe, tekintetemet az övéhez kapcsolom, ahogy rendesen mozogni kezdek. Még véletlenül sem akarok lemaradni egyetlen pillanatról sem, ami a látványt illeti. Mélyeket döfök, de inkább vagyok lassú, mint gyors. Ez most nem egy elkapkodott légyott, szeretném kihasználni a helyzetet, hogy végre azzal szeretkezhetek, akivel igazán akarok.

Jin ajkai elnyílnak, szemei fennakadnak, amint eltalálom prosztatáját. Hangos nyögés szakad ki dús ajkai közül, amibe még én is belebizsergek. Kezeimet átvezetem feneke alá a combjaira, majd az ölembe kapom egy hirtelen mozdulattal, ahogy a sarkaimra ülök. Karjait rögtön a nyakamba akasztja, ahogy lábait is visszakulcsolja csípőmre. Oldalára fogva húzom a lehető legmélyebbre farkamon, ezúttal azonban elhagyom a lassú tempót, csak a szenvedélyt tartom meg. Szüntelenül nyögünk egymás ajkaira, még én is hangoskodom, pedig nem szokásom. Érzem, hogy mindketten közel vagyunk a végéhez. Engem megőrjít a szorító érzés, ami körbeöleli egész hosszomat, ő pedig egyre inkább remeg, ahogy folyamatosan gyönyörközpontját ostromolom. Kezeit a hátamra vezeti, mélyen belém vájja mind a tíz körmét, azt hiszem ez látszani fog egy darabig. De hát ez Jin, mindig is egy kis vadmacska volt, ha alávetett szerepről volt szó. Bezzeg, ha felül volt...

- Naaahm! – sikít fel kéjes arccal, ahogy még egyszer erőteljesen belé vágódom, és már érzem is az extra szorítást farkam körül, miközben végigszánt a fájdalom a hátamon.

Öblösen nyögök fel, ahogy végigcikázik gerincemen az áram, majd gyönyör képében kitör belőlem. A lehető legközelebb szorítom magamhoz Jin testét, a sajátomén érzem a szívverését, miközben egymás szájába lihegünk. Pénisze a hasunk közé szorul, ezáltal összekenve mindkettőnket. Egy pillanatig sem érdekel, a legjobb dolog, ami valaha is rám kerülhetett.

Remegő kezekkel emelem le magamról, ahogy a matracra fektetem. Finom csókot nyomok a homlokára, majd az éjjeliszekrényen lévő zsebkendőért nyúlok. Letörlöm élvezetét a hasáról, majd oda is hintek pár puszit. Újabb zsepiért nyúlok, de ezúttal a fenekéhez vezetem kezemet.

- Magam is meg tudom csinálni – pillant rám zavartan, de csendre intem.

- Hallgass, tönkreteszed a pillanatot – dörmögöm finoman az alhasára, majd megtisztítom alul is.

Ezután én következtem, azzal már bőven nem szarakodom annyit, mint Jinnél. Egy mozdulattal az ágy mellé dobom a használt zsebkendőket, majd oldalamra fordulva magamhoz húzom a világ legszebb testét, ami csak létezik számomra. Kezét a hasára vezetem, úgy szorítom mellkasomhoz meztelen hátát, majd a vállára csókolok. Mindig nehezen vallotta be a nagy férfiassága miatt, de imád kis kifli lenni az ágyban.

- Még mindig te vagy az egyetlen – szólal meg pár perc csend után.

- Mármint? – kérdezek vissza, ahogy az oldalára vezetem ujjaimat és finoman cirógatni kezdem a bársonyos bőrt.

- Aki el tudja érni, hogy mindenféle extra simogatás nélkül menjek el.

A nyakába kuncogok, majd a hajába puszilok. Egyik lábamat átlendítem az övén, majd a takaróért nyúlok.

- Mennem kéne – mondja, mire idegesen felsóhajtok.

- Maradj, kérlek. Csak ma éjszakára – suttogom a tarkójára, miközben még inkább magamhoz szorítom.

- Hisztizni fogsz reggel, ha meglátsz. Ki fogsz akadni, kiabálni fogsz, és megint utálni fogod magadat.

- Annak már mindegy. Így is utálom magamat, az meg most boldoggá tesz, hogy itt vagy.

Bólint egyet, majd megfordul az ölelésemben. Egyik lábát a derekamra lendíti, miközben karjaival magához húz. Az arcára simítok, elmosolyodok, majd szájon csókolom, ahogy az ő ajkai is felfelé görbülnek. Annyira szeretném, hogy így maradjunk örökre, ha csak egyet kívánhatnék az életben, akkor ez lenne az.

A kis lámpáért nyúlok, hogy eloltsam a fényt, majd visszafordulok szerelmemhez. Egy darabig még simogatom tökéletesen puha bőrét, majd engem is lassan elnyom az álom.

Az biztos, hogy reggelre ki fogok akadni.