JK pov

Feszült pillantással kísérem végig Jint, ahogy szórakozottan dudorászva rózsaszín Audijához lép. Éppen eleget hallottam erről az RS5-ösről. Ahogy a fekete hajú fiú is mondta, nem kell négy másodperc sem hozzá, hogy százra gyorsuljon, és mindemellett nem elhanyagolható az a tény sem, hogy ezt a modellt kifejezetten versenyzésre tervezték. De hát mégsem várhatom el, hogy a kilencszeres Rainbow Hill királya egy húsz éves Suzukival rohangáljon. Bár úgy tudom, hogy ezt a típust csak hat éve dobták piacra, kíváncsi lennék, hogy előtte Jin mivel nyert háromszor is, és miért váltott.

- A szabály nagyon egyszerű, Jégvarázs – mondja a kocsi tetejére könyökölve. – Mivel kivételesen lefelé megyünk, és nincs verseny meghirdetve mára, ezért csak egy sávot használunk, bár nem sokan használják ezt az utat, de fő a biztonság. Hogy lásd mennyire kis cuki vagyok, ezért te mész elől, és az én dolgom az lesz, hogy leelőzzelek. Ha a hegylábáig ez nem sikerül, akkor nyertél.

- Ennyi? – vonom fel a szemöldököm kérdőn.

- Igen – biccent mosolyogva.

Még egy pillantást küldök felé, egy pillanatra elgondolkodom, hogy talán mégsem kéne belemennem ebbe a hülyeségbe, de nem akarok már visszakozni. Még mindig jobb becsülettel veszíteni, mint gyáván megfutamodni. A legkevésbé sem szeretnék rossz fényt vetni a csapatunkra. Na meg, azért az én kocsim sem egy ócska tragacs. Bár nekem közel öt másodperc kell, hogy nulláról százra gyorsuljak, azért nem panaszkodom a V6-os biturbó motorommal, ami annyira strapabíró, mint egy Forma-1-es autónak.

- Ha esetleg van valami kérdésed, akkor azt fojtsd magadba – kuncogja el magát, majd beül a kormány mögé. Micsoda elmés megjegyzés...

Beindítom én is Mercedes Benzemet, majd a megbeszélt rajthoz állok. Bal kezemet kinyújtva az ablakon hármat mutatok, majd visszaszámolok vele, és elindulok egynél. Próbálom felidézni magamban a lenti utat, de csak az van meg, hogy borzalmasan kanyargós, ahogy felfelé is. Szépen driftelek az első hajtű kanyaroknál, és ilyenkor mindig vállon veregetem magamat, amiért anno beszereltettem a DSG váltót. Mivel automatáról van szó, ezért nem megy olyan egyszerűen a driftelés, sokak szerint igazán csak manuális váltóval lehet ilyen csodákat művelni, de ha van egy kurva erős motor a kocsidban, hátsókerék meghajtásod, na meg pénzed egy kifejezetten erre kifejlesztett speciális, robotizált mechaniukus sebbességváltóra, akkor nyert ügyed van.

A visszapillantóba nézek, látom, hogy Jin nem sokkal van tőlem lemaradva. Nem tudom, hogy ő mivel oldotta meg a drift problémáimat, de szépen hoz minden kanyart, bár egy versenyautóval nem csoda. Kicsit jobban odalépek a gáznak, sosem kezdek teljes erőbedobással, nem szeretem teljesen kiteregetni a lapjaimat. Driftelés közben igyekszem a kanyaroknál teljesen elállni a másik sávot is, hogy versenytársam még véletlenül se tudjon megelőzni. Hiába nem hivatalos a verseny, akkor is gyűlölök veszíteni.

Újra csekkolom a mögöttem lévőt, aki ezúttal jobban le van tőlem maradva. Szeretném azt hinni, hogy ennyire jó vagyok, de félek, hogy itt inkább valami másról van szó. Nem vagyunk már messze a hegy lábától, a szalagkorlát is megszűnik, már csak zöld bokrok, meg sűrű, alacsony susnyás vesz minket körbe. Amennyire vissza tudok emlékezni, még három hajtűkanyar van vissza, aztán vége a bulinak.

Nem szokásom ilyet tenni, de az utolsóelőtti kanyar előtt mégis csak elbízom magamat. A tükörbe nézve pillantom meg a rózsaszín Audit, ami továbbra sincs annyira a seggemben, mint a verseny első pár percében. Finoman megsimogatom a kormányom, majd elmosolyodom. Nesze neked, háromszázkilencven lóerő.

Az utolsóelőtti driftre kerítek sort, amikor olyan történik, amire végképp nem számítok. Erős motorhangot hallok, majd szó szerint a fejem felett látom az RS5-ös alját, egy pillanat múlva pedig már magam előtt a rózsaszín fenekét az ugyanilyen színű ledlámpákkal, és egy fehér matricával, amire az van írva, hogy én gyönyörűbb vagyok, mint a kocsim. Mi a...

Egyenesbe hozom a Mercedesem, és lelassulok a sokktól, ilyet még nem láttam. Ez nem lehet igaz! Átugrotta a kanyart! El sem fordította a kormányt, csak egyenesen áthajtott a susnyás, zöld parlagon, és elém vágott!

Jin lefékez a hegylábánál, majd leállítja az autót. Mellé parkolok, de továbbra is le vagyok döbbenve, ahogy kiszállok. Karbafont kezekkel, pimasz mosollyal támasztja a kocsija oldalát. Ki ez a csávó?

Az Audi orrához rohanok, karcolást, horpadást keresek, de semmi, csak egy kis piszok itt-ott. Hirtelen vágom magamat hasra, nem létezik, hogy az alváz ezt kibírta. Szemeim elkerekednek, ahogy mindent rendben találok, totál patikában áll az RS5-ös.

- Most autószerelőt fogsz játszani, Jégvarázs? – hallom meg a gúnyos hangot magam mögül. – Végül is, az is szexi tud lenni, nem egy pornófilm kezdődik ilyen jelenettel. Esetleg mást is leellenőriznél?

- Hogy a francba csináltad? – esek neki, ahogy két lábra állok. Még azzal sem foglalkozom, hogy sötét ruhám koszos lett.

- Én ide születtem, Kedvesem, és amióta kilátok a szélvédőn, autót vezetek.

- De hát jóval mögöttem voltál!

Elmosolyodik, ahogy halkan horkant egyet. Fekete Benzem mellé lép, hosszú, görbe ujjait végig járatja a motorháztetőn.

- Háromszázkilencven lóerő, ha nem tévedek. Az enyém négyszázötvenes, de bír egy kicsit többet is, ha meghajtom, és jobb napokon százra dobja magát 3,4 másodperc alatt is. Verseny autó, Jégvarázs, nem pedig kamu Forma-1-es biszembaszom csodakocsi, valami random kicserélt váltóval.

- Egy DSG-ről beszélsz, te agyalágyult! – csattanok fel hevesen, pedig egyáltalán nem szokásom.

- Na persze, az öcsémnek is az van. Nem rossz, tudja, amit kell, de hozzám kevés lesz.

Teljesen lemeredek, az egyik felem őrjöngeni tudna, míg a másik próbál higgadt maradni. Életemben nem viseltem még ilyen rosszul a vereséget.

- Átugrattál egy kanyart, és semmi baja – mutatok az Audira.

- Amikor megvettem, nem volt nálam három hétig – feleli Jin a távolba meredve. – Elvittem egy jó barátomhoz, és adtam neki egy listát arról, hogy mit mire szeretnék kicseréltetni. Személyre szabtam, az egyszerűség kedvéért.

- Akárcsak én!

- Aish – sóhajt fel a sötét hajú. – Tartsd meg a csókod, elvetted a kedvem a kislányos hisztiddel. Én ilyen habitussal nem merném magamat egy csapat vezetőjének nevezni. Komolyan, mintha az öcsém toporzékolását hallgatnám. Minden jót, Jégvarázs!

Nem mondok semmit, pedig a sértettség igen csak csattan az arcomon. Még akkor is rökönyödve állok egy helyben, amikor Jin elhajt mellettem, és már csak a nevetséges matricáját látom az Audi fenekén.

Yoongi pov

Átkopogok Jiminhez, ahogy hallom hyungom távozását a házból. Azt mondta elmegy ehhez a JK gyerekhez, akinek a haverja tegnap összefogdosta az arcomat, és csak a jóindulatomon múlt, hogy nem léptem azonnal a degenerált szájába.

- Gyere – hangzik a morcos válasz, de nem veszem magamra, elvégre húsz éve ismerem Jimint.

Bekukkantok a szobába, a fekete hajú éppen az ágyán ül, miközben a telefonját nyomkodja.

- Mi kéne? – kérdezi rám sem nézve.

- Jin elment.

- Tudom.

- Ketten maradtunk.

- Ezt is tudom.

- Nem akarjuk ezt kihasználni? – lépek beljebb, mire Jimin végre rám néz. Végig futtatja pillantását rajtam, direkt csak egy rövidgatyát viselek, ami alá még alsót sem vettem.

Huncutul elmosolyodik, int, hogy menjek közelebb, majd övemnél fogva az ágy szélére ránt. Nedves csókokat nyom a köldököm alá, mire rögtön felszusszanok. Imádom azokat az ajkakat magamon érezni.

- Na jó, ha ennyire akarod. De most én akarok felül lenni – pillant rám, mire egy pillanatra megdermedek. Nem ez a szokásos felállás a kapcsolatunkban, de néha engedek neki, cserébe nem a kedvencem. Nem baj, neki bármit.

Bólintok egyet, hagyom, hogy tovább csókolgasson, pár pillanaton múlva meg már a bokámnál van a gatyám, a farkam pedig Jimin szájában. Delejeset nyögök, miközben a sötét tincsek közé nyúlok. Ujjaival hamar kutakodni kezd, én pedig igyekszem nem mutatni, hogy mennyire ellenemre van, amikor éppen urológusdit játszik. Ilyenkor mindig azzal nyugtatom magamat, hogy tudom, hogy majd milyen jó lesz a kezdeti kellemetlenségek ellenére.

Elválik tőlem, miután megmártotta fenekemben tömpe ujjait, majd hagyja, hogy lekapjam róla is a feleslegessé vált ruhadarabokat. Magamhoz ölelem, amikor megcsókolom, finoman cirógatom belső combját, de ma sincs a legtürelmesebb állapotában. Lelök magáról, miközben felém mászik, és bejáratomhoz illeszti farkát.

- Várj – nyúlok le az ágy alá, hogy előszedjem a síkositós flakont.

- Jaj, de kis kényes vagy már – jegyzi meg szemforgatva, ahogy elkeni lyukamon, és hosszán a hideg zselét. Nem válaszolok, csak hagyom, hogy történjenek a dolgok. Már meg sem hallom ezeket a megjegyzéseket, elvégre így szerettem bele anno Jiminbe.

Nagyot nyögve fogadom magamba, kérek egy kis időt, amit egész türelmesen fogad, még farkamat is simogatni kezdi, hogy ellazuljak, és mellbimbómat is kényezteti nyelve hegyével. Nem akarom őt sokáig várakoztatni, az én örömöm egyébként is csak másodlagos, így hamar megemelem a csípőmet, hogy igazán neki lássunk a dolgoknak.

Jimin a derekamra fog, úgy döfköd mélyen, és egy idő után megérkezik a kellemes bizsergés, ami leváltja a kezdeti feszítő érzést. Élesen felnyögök, ahogy farka hegye a prosztatámat súrolja, majd a matrac szélébe kapaszkodva tartok ellen. Egy jól irányzott mozdulatnál hosszasan felsikítok, miközben mellkasomra lövöm élvezetemet. Két lábamat szerelmem dereka köré fonom, majd rászorítok, így ő is hamar a csúcsra jut. Pihegve gördül le rólam, de azt megengedi, hogy odahajoljak egy csókra. Nem szereti, ha szex után piszkálom, így ez most különösen jól esik.

Eltervezem, hogy megpróbálkozom egy összebújással is, de ekkor megrezdül a telefonja. Értetlenül mered a képernyőre, majd zsebkendőért nyúl, hogy rendbe tegye magát.

- Ma versenyem lesz – mondja ki, mire teljesen ledöbbenek.

- Mi? Mikor, ki ellen?

- Fogalmam sincs, privát a szám, szerintem ez valami személyes kihívás.

- Veled megyek! – pattanok fel, de rögtön meg is bánom, ahogy alfelembe szúró fájdalom nyilal.

- Már miért jönnél? – mér végig egy nem túl kedves pillantással. – Nagyfiú vagyok, elintézem az ilyen kis csicskaszívókat egymagam is.

- Tudom, csak...

- Egyedül megyek, és kész – zárja le a témát. – És ha most megbocsátasz, akkor lezuhanyzom.

Tétován bólintok, majd elmotyogok egy sok sikert, és visszamegyek a szobámba. Nem pont így terveztem a mai napot, azt hittem, hogy lesz esélyünk megnézni egy filmet, esetleg megengedi azt is, hogy ma vele aludjak.

Talán majd legközelebb.

Jimin pov

Váltom magamat a bátyámmal, ő éppen akkor érkezik, amikor én indulni készülök. Kérdezi, hogy mi újság, mire elmorgom, hogy majd Yoongi elmondja, azzal már ott sem vagyok. Egyszerre vagyok izgatott, és ideges. Imádok versenyezni, ez a mindenem, de az zavar, hogy nem tudom ki lesz az ellenfelem. Biztos valami pusztulatképű kis neveletlen takony, aki most jött a helyi szalonból, aztán azt hiszi, hogy akkor már minden van.

Az elhagyatott Rainbow Hillnél parkolok le, nem is értem miért itt találkozom a gyökérrel, amikor mindig a hegy alján kezdjük a versenyt. Lassan tíz óra, már rég sötét van, csak az utcai lámpák adnak egy kis fényt, amik körül százával köröznek a bogarak. Imádom, hogy jön a nyár, és mindenféle szárnyas-szívó szart előhív a bánatos természet.

Motor hang csapja meg a fülemet, mire érdeklődve fordulok a másik irányba. Mijafasz? Ez nem a hegy aljáról jön? Fülelek tovább még egy kicsit, majd elhúzom a számat. Ez valami faszom BMW lesz, így már minden világos. Persze, hogy azt hiszi a drága, hogy övé a világ. Fogadok, hogy az indexet meg még csak hallásból sem ismeri, de este kiveri arra, hogy harmincan ledudálták öt kilométer alatt. Baromarcú faszparaszt.

Nem csalódom, egyszerűen csak túl jó vagyok, valóban egy mattfekete BMW gurul elém zöld ledes fényszóróval. Ahogy közelebb áll hozzám, már felismerem a típust is. M4-es, ötszáztízes lóerő, összkerékhajtás, de többnyire inkább hátsó, vagyis jó driftet lehet belőle kihozni az automataváltó ellenére, ami amúgy nyolcsebességes. Akár csak bátyám kocsijánál, itt sem kell a négy másodperc, hogy elérje a százat. Valószínűleg meg kéne ijednem, de az én Porschém 333-ig tud gyorsulni. Cirka hat másodperc alatt érem el a kétszázat, és majdnem húsz másodperc alatt a háromszázat. Utóbbi időben soknak tűnhet, de teljesen megéri. Nem véletlenül hívják veszett gyorsnak a Porsche 918-asokat.

Következő döbbenetem akkor csap meg, amikor a tegnapi világoshajú, fura gyerek száll ki a kocsiból. Egy egyszerű fekete pólót visel, egy krémszínű gatyával, miközben nyalókát szopogat.

- Mijafasz? – akadok ki. – Te meg ki a gyász vagy?

- V vagyok – feleli halálos nyugalommal, ahogy elém sétál. Kezeit lazán zsebre vágja, miközben látványosan végig mér. – Te vagy Baby J, igaz?

Bólintok, egyáltalán meglep, hogy tudja a versenyzős nevemet, bár ha azt nézzük, hogy a számomat is megszerezte valahonnan...

- Nagyszerű. A másik irányból jöttem, van ott egy kanyar nem messze. Odáig versenyzünk – közli, majd hátat fordítva a kocsija felé indul.

Nagyjából egy pillanatig tart, hogy teljesen elfusson a méreg. Utána rohanva marok élesen a karjába, majd fordítom magam felé.

- Mégis ki a picsának gondolod te magadat, hogy idejössz a halálfaszáról, azt se tudom, hogy ki a bánat vagy, és akkor még itt te szabsz feltételeket! Anyád talán nem nevelt meg, baszdmeg?

- Nem igazán, dadusom volt – feleli halál nyugalommal. – Kedves nő volt, de sosem vágta le a kenyérhéját, ezért mindig külön ki kellett ennem a közepét. Te megeszed a kenyér héját?

- Neked mi a fasz bajod van? – lépek hátrább, ahogy újra végig mérem a srácot.

- Akkor verseny a kanyarig? Nincs messze, úgy öt kilométer lehet.

- Minek? – kiabálok rá széttárt karokkal. Egyáltalán mit keresek itt?

- A bátyád ma nyert a barátom ellen egy privát verseny keretében, szóval úgy gondoltam, hogy én meg téged győzlek le.

- Azt lesheted, baszdmeg – horkantok fel gúnyosan. – Jól van, akkor a Seomi elágazásig.

- Hogy meddig?

- A kanyar, amiről beszéltél, baszdmeg! – csattanok fel újra. – Idióta jöttment kívülálló.

Beindítom a Porschémat, miközben idegesen dobolok az ujjammal. Semmi értelme ennek az egésznek! Öt kilométeren át egyenesen megyünk, se drift, se ugratás, csak nyomjuk a gázt, azt majd valami lesz. Komolyan, mint a vaníliaszex, dögunalom.

A BMW mellé állok, vetek egy pillantást erre a szerencsétlenre. Hármat mutatok ujjaimal a visszaszámlálás miatt, mire kettőnél rám kacsint, és elindul. Egy pillanatig döbbenten bámulom a mattfekete hátsót, majd realizálva a történeteket indulok neki az útnak. Hogy a jó isten basszameg, ezért tuti letépem a fejét! Nem gyűlölök annál jobban semmit, mint amikor valaki csal!

Gúnyos mosoly szökik az arcomra, ahogy eltelik tizenhárom másodperc. Kétszáz hetvenes sebességgel hajtok, és ezt hirtelen elégnek is érzem, hogy pikk-pakk ennek a fogyatékosnak a nyomába érjek. Lelassítok, amint ez megtörténik, teli fogas vigyort villantok a bánat fejére, már csak laza kétszáztízzel nyomom, de ő sem adja fel. Az a tervem, hogy majd a végén odalépek, elvégre az én kocsim sokkal gyorsabb, mint az övé. Ez tényleg rövid verseny lesz.

Megelőz, valószínűleg most nyom rendesen a gáznak, én meg hagyom, hogy csinálja. Így legalább jobban megalázom majd, hogy hátulról előzöm le egy szempillantás alatt. A műszerfalra pillantok, majd az útra. V már teljesen előttem van, én pedig itt döntöm el, hogy akkor most én jövök. Jobban a gázra taposok, de egy tizedmásodperccel később már a féket nyomom teljes erővel.

A BMW driftelve bekanyarodik elém, teljesen elzárja az utat, és csak millimétereken múlik, hogy ne basszam telibe oldalról. Rögtön elkap a pánik, a kerekeim süvítve csikorognak, ahogy próbálok kétszázról a nullára állni. V tovább forgatja a kormányt, így már teljesen szembe áll velem az orra, én pedig egyik sokkból esek a másikba. Ez meg mi a pöcsömet csinál?!

Amíg én tovább nyomom a féket, és tekerem a kormányt oldalra, addig ő hátramenetbe kapcsol, majd a maradék kétszáz métert tolatásba teszi meg az elágazásig. A Porscém megáll, nem mozdul többet, nekem meg besípol a fülem a hirtelen adrenalintól. A kezem és a lábam úgy remeg, mint egy függőnek, szinte fel sem fogom az elmúlt pár másodpercet. Ez az idióta majdnem megölt mindkettőnket.

Ahogy tudatosul ez bennem, rögtön a gázra lépek, és meg sem állok a kanyarig. Idegesen fékezem le az általunk kitűzött célvonalnál, az ideg majd szétbasz, a kocsi ajtót is csak bevágom magam után, amiért másnak minimum a karját letépném tőből.

- Ez meg mi a faszom volt, V?! – ordítom el magamat, ahogy Porschémet megkerülve indulok el felé. Nem méltat többre egy lapos pillantásnál, ahogy BMW-jének támaszkodik zsebre dugott kézzel, miközben még mindig a nyalókáját szopogatja. – Kérdeztem valamit baszd szájba! – toppanok meg az arcába mászva.

- Ne kiabálj, az erőszaktól meghalnak a virágok, és én nagyon szeretem őket – feleli egy lajhár sebességével olyan nyugodtan, mintha felszívott volna indulás előtt két sor krétaport.

Kapok tőle még egy lenéző pillantást, majd ellöki magát szeretett autójától, hogy beszálljon, de én még nem végeztem. Abban a pillanatban pont leszartam, hogy közel egy fejjel vagyok tőle alacsonyabb, erőszakosan ragadom meg sötét pólóját mellkasánál, és ugyanezzel a hévvel vágom neki vissza a kocsi oldalának.

- Csaltál, baszdmeg! – fröcsögöm az arcába. – Előbb indultál, és kurvára majdnem kinyírtál mindkettőnket! Bedriftelsz egy egyenesen úton, hát normális vagy, baszki?!

- És ki látta? – villant rám gúnyos mosolyt, ahogy nyelvét mozgatva áttolja a nyalókát a másik oldalra szájában. Nem tehetek róla, nem vagyok vak, cserébe meleg igen, így akaratlanul is odatéved a tekintetem. Erős szorítást érzek meg a csuklómon, ahogy V rájuk markol, majd lejjebb hajol, hogy még közelebb legyen hozzám. – Fuss gyorsan a rendőrségre, Baby J. Mond meg nekik, hogy hamarabb indultam, és drifteltem egy illegális autóversenyen, amely csak kettőnk között zajlott. Biztosan rohanni fognak a segítségedre.

- Ó, te kis... - sziszegem dühtől eltorzult arccal, de nem tudom tovább folytatni, mert a következő pillanatban fordul a kocka, és már az én hátam nyomódik a BMW ajtajának.

Két kezemet leszorítja testem mellé, ahogy teljesen nekem nyomja magát, és úgy méreget, akár egy darab húst. Orra hegyét finoman végig húzza arcélemen, mire szívem az eddigieknél is hevesebben kezd el dobogni. Előbbi indulatom mérge mintha egy pillanat alatt elpárologna, ahogy orromba kúszik drága parfümje illata, miközben a világos, hullámos tincsek megcsikizik az arcomat. Elengedi az egyik kezemet, de én ugyanott hagyom, úgy érzem, mintha odafagytam volna. Laza mozdulattal nyúl a nyalóka pálcikájáért, hogy kivegye a szájából, és annyira szexire sikeredik ez a mozdulata, hogy nyelnem kell egyet. Újra lejjebb hajol, alig van már távolság köztünk, majd benyálazva a már félig elszopogatott kis piros gömböt, nyomja neki dús ajkaimnak. Értetlenül meredek rá, ahogy többször végig húzza a pálcikára tűzött cukorkát párnáimon oda-vissza, majd könnyed mozdulattal dobja a kocsi mellé, le a porba. Két kezével megtámaszkodik mellettem, és egy hirtelen pillanatban kidugva nyelvét lassan végig nyal ajkaimon, miközben elszántan fúrja tekintetét az enyémbe. A farkam ebben a pillanatban rándul meg a gatyámban, teljesen elfelejtem, hogy milyen kapcsolatban állok ezzel a személlyel, vagy hogy majdnem megölt, csak arra tudok gondolni, hogy azt akarom, hogy alattam nyögjön, vagy én ő alatta. Már mozdulok is, hogy rendesen megízlelhessem édes száját, azonban ő aprót kuncogva lök el magától.

- Szeretem az epret – közli úgy, mintha kérdeztem volna. – Ha legközelebb ilyen eper ízű ajkakkal jössz el hozzám, akkor talán többet is kaphatsz – kacsint rám kihívóan, majd még egy pimasz mosolyt rám villantva beszáll a kocsijába és elhajt.

Ott állok a sötétben a ragyogó csillagbolt alatt az útszélén félig álló fasszal, és azon gondolkodom, hogy mégis hol a picsába tudnék epres szájfényt venni.



Jin autója



Jimin autója