JK pov

Nem azt mondom, hogy véresre rágtam a körmeimet az elmúlt jó két órában, de azért nem voltam olyan nyugodt sem, mint egy bexanaxozott vénasszony a délutáni szundiban. Jin alaposan belém baszta az ideget, pedig nem vagyok egy zsizsgős típus. Igyekszem minden versenyemnél nyugodtan és határozottan megjelenni, nem szeretem, ha látják rajtam a feszültséget.

Előbb érek oda valamennyivel, leparkolok a szokásos helyen a hegy lábánál, majd cigarettára gyújtok. Viszonylag ritkán szívok, de most úgy érzem, szükségem van rá. Minden attól függ, hogy milyen az ellenfelem. Ha a szerencse az én oldalamon áll, és a csávó tényleg olyan, mint amilyennek Jin leírta, akkor nem leszek akkora szarban. Ahogy meggyújtom a második szálat, úgy érzékelek egy pár vakító fényszórót. Mélyen letüdőzöm a koporsószöget, majd hosszan kifújom. Jól van, akkor kezdjünk.

Legnagyobb meglepetésemre Jin rózsaszín RS5-öse bámul rám vissza. Nem sokkal mögöttem fékez le az egyik utcai lámpa alatt, azonban nem állítja le a motort, egyszerűen csak lazán kiszáll belőle. Bár alig két órája, hogy láttam, ha lehet, még jobban néz ki. Egy bordó színű szettet visel nadrág-zakó kombóval, alatta egy egyszerű fehér pólóval. Ahogy megtámaszkodik az Audi tetején, miközben rám villantja szívdöglesztő mosolyát, még a nikotin is a tüdőmben reked.

- Hát te?

- Jöttem neked szurkolni, Jégvarázs.

Elnevetem magamat az abszurd helyzeten, nem gondoltam volna, hogy még a start vonalra is elém jön.

- Visszahoztad a pólóm?

- Nem is tudom – tűnődik el egy pillanatra. – A verseny után megnézem.

- Nem egyszerű veled – sóhajtok fel drámaian.

- Tudom – lép közelebb Jin, majd az arcomra simít. – De megéri, nem?

Eldobom az égő cigarettát, helyette a csinos derékra fogok, hogy egy motiváló csókot lopjak még a verseny előtt. Jin enged, még a nyelvét is megtáncoltatja az enyém körül, végezetül pedig finoman ráharap a szájkarikámra.

Motor hang csapja meg mindkettőnk fülét, szétrebbenünk, mintha mi sem történt volna. Egy királykék Subaru WRX gurul mellénk, kétségem sincs afelől, hogy a ma esti ellenfelem érkezett meg. A srác, aki kiszáll belőle úgy néz ki, mint valami faszom címlap modell, éppen csak annyi a probléma, hogy reflektorok helyett egy mezei utcalámpa világítja meg a levakolt fejét. A haja szálanként van beállítva, és ahogy rávillant Jinre egy mosolyt, amit feltételezem a hogyan legyünk idolok Youtube csatornán tanult, megállapítom, hogy emberünk valószínűleg leddel mossa a fogait.

- Uraim – rebegi felénk öntelt vigyorral a képén. Csak pislogok a hangján, valami okból kifolyólag sokkal mélyebbet képzeltem neki így első látásra. Bezzeg Hoseok múltkori versenyén a szőke csávó, aki mellettem állt, és úgy nézett ki, mint valami szeplős királylány, majdnem elájultam, amikor megszólalt. Mintha Csingiling karaktere egy tisztességesen mutált negyvenes férfi hangján szövegelne.

- Nunu – mormogja nem túl lelkesen Jin, mire az említettnek felragyog a tekintete.

- Jöttél nekem szurkolni, Jinie baba?

- Ne hívj így, behányok tőle. Különben is, nem miattad jöttem – bök felém a fejével Jin. Mintha a címlap srác csak most venné észre, hogy létezem, sötét szemeit rám emeli, és úgy mér végig, mint egy kupac lószart.

- Ki ez a papír kutya? – fejezi ki kedvesen az első benyomását rólam. – És mi az a tragacs ott mögötted? Há ezzel a kamu szarral akarsz indulni? Vagánykodsz, mert a hengereid belső falát ugyanazzal a Nanoslide technológiával vonták be, mint a Petronas Forma-1-esekbe is? Ismerem az ilyen nagy jampikat, akik erre verik ki este otthon, fogadok, még fényszoró ledjeid is vannak, hogy jobban aludj éjszaka. Jobb lesz, ha még most visszakanyarodsz, mielőtt papír sárkányt hajtok belőled az első kanyarban a V6-os biturbó motoroddal együtt.

- Van DSG váltóm...

- Tényleg? Na, ne nevettess! – kuncogja el magát Nunu. – Jaj Jinie baba, ne idegesíts, hogy kajak leálltál egy ilyennel.

- Fogd be – sziszegi Jin mérgesen, mire kedvesen a karjára fogok.

- Menj csak fel a többiekhez, sietek majd hozzád.

Jin nagy szemekkel néz rám, gondolom csodálja, hogy nem basz szét az ideg, de nekem ahhoz sokkal több kell, hogy elveszítsem a fejemet. Az ajkaira hajolok, finom csókot lopok tőle, majd előveszek még egy szál cigarettát.

Erős motorzúgásra kapjuk fel a fejünket, szinte azonnal meg is villan RM BMW S1000-ese. A kocsikkal szemben áll meg, szépen letámasztja a motort, majd lekapja magáról a bukósisakot. Megrázza a fejét, miközben kesztyűs kezével hátra simítja fényes, barna tincseit. Egy pillanatra az elmémbe villan, hogy mennyire szexi ez a jelenet, aztán gyorsan rendezem a gondolataimat. Úristen, a végén még tényleg benne lennék egy hármasba vele meg Jinnel...

- Szép jó estét – dörmögi mély hangján, miközben tekintete hármunk között cikázik. – Mi járatban, Seokjin?

Az említett felhorkant a neve hallatán, majd int egyet, és még egy utolsó bíztató pillantást intéz felém, mielőtt visszaül a csodajárgányába. Az Audi motorja felbőg, mi pedig arrébb állunk, hogy elengedjük a hegy felé vezető útra. Nem tudom, hogy mennyire néz a visszapillantóba, minden esetre én szigorúan magam elé szegezem a tekintetemet egyenesen a földre.

- Na mi lesz, Forma-1? – vigyorog Nunu, ahogy elém lépve lenéz rám. Baromira idegesítő, ahogy a testi magasságát kihasználva felém magasodik. – Úgy hallottam, hogy ezeknek a biszembaszom szaros C43-asoknak elég bizonytalan a futóműjük. Gondolom azt legalább kicseréltetted.

- Nem.

Nunu felnevet, még tapsol is egyet közben, mintha valami Adam Sandler előadáson lenne.

- Jaj, nem hiszem el. Hát mióta van nálad ez a tragacs?

- Két hónapja – nyögöm ki most már idegesen.

- Jól van, örülök, hogy megismerhettelek – tapogatja meg a tetovált vállamat, amitől még inkább felmegy bennem a pumpa. – Vicces figura vagy te, papír kutya. Na mi lesz, Rambo-Mambo? – fordul RM felé nagy humorosan, aki szemmel láthatólag bárhol máshol szívesebben lenne.

- Még van öt perc a kezdésig – mormolja a bírónk hatalmas lelkesedéssel, ahogy az órájára pillant.

Mintha csak ez lenne a végszó, újabb motor jelenik meg egy piros Honda Fireblade képében. A másik bíró, azt hiszem valami Wang, vagy ilyesmi. RM eldarálja a szabályokat, bólogatunk, mint a kiskutya figurák a kocsik kalaptartóján, majd megvárjuk, amíg az S1000-es felbőg, megvillantva kék ledjeit, és elindul a Rainbow Hill teteje felé.

Rágyújtok még egy cigarettára, úgy is hetek óta már, hogy nem bagóztam, ideje pótolni, ami elmaradt. Nunu felhorkant, ahogy kifújok egy adag füstfelhőt, majd megjegyzést tesz arra, hogy büdös vagyok. Alig vagyok a koporsószög felénél, amikor a Wang gyerek integetni kezd, hogy idő van. Eldobom a csikket, majd beülök imádott Mercedesembe. Telefonom képernyője megvillan, Vinczenzótól érkezik egy üzenet, amiben sok sikert kíván nekem, én pedig megköszönöm neki a jó kívánságokat, és a két órával ezelőtti sürgős munkáját. Igaz, hogy belekerült egy kis felárba a dolog, de hát semmi sincs ingyen az életben.

Wang felmutatja öt ujját, elkezd visszaszámolni, a nullánál pedig mindketten megindulunk. A váltóra fogok, erősen szorítom, miközben háromszor felfelé lököm a tetejét. Elképesztően furcsa érzés, nagyon régen volt már, hogy egyáltalán bármi közöm is volt manuális váltóhoz, még ha ez távol is áll attól. Mennem kellett volna pár próbakört, nem pedig egyenesen idejönni VInczenzótól. Na mindegy, lesz, ami lesz.

Az első kanyarnál lassítok kissé, nem tudom, hogy hogyan fog viselkedni a kocsim egy drift próbálkozásnál, de bizakodó vagyok. Egy fokozattal lejjebb váltok, ahogy megteszem az első drift próbálkozásom, és azt kell mondjam, hogy egész jó vagyok! Elmosolyodom, ahogy helytállok a második és harmadik hajtűkanyarnál is, immár nagyobb sebességgel, de azért nem bízom el magamat, hiszen jócskán le vagyok maradva Nunutól. Na jó, azért annyira nem gáz, a csávó két kanyarral előttem figurázik a Subarujával, még simán behozható a dolog.

Belehúzok én is, ötösbe rakom a kocsit, és immár teljes lábbal állok a gázpedálon. Felzárkózom, ahogy magabiztosabban veszem be a kanyarokat, ha tudtam volna, hogy egy Triptronic váltóval ennyivel könnyebb az élet, már rég lecseréltem volna. Most már nincs köztem és Nunu között sok távolság, szinte a seggébe mászok, ahogy ellenkormányozok egy újabb drift után. Az utolsó kanyarnál mély levegőt veszek, ahogy a váltóról a kézifékre csúsztatom a kezem. Na, most kell jól csinálnom.

Behúzom egy pillanatra a kézit, majd rögtön vissza is engedem, ahogy a Mercim hátulja megindul. Két kézzel tekerem a kormányt, a váltót ezúttal békén hagyom, majd a műszerfalamra pillantok, ahogy Nunu mellé kerülök. A mutató lejjebb van, mint száznegyven, és csak bizakodni merek, hogy ez a Subaruban is így van. Fékcsikorgatás csapja meg a fülemet, ahogy túl közel mászok a kanyarban ellenfelem autójához, és itt már tudom, hogy nyert ügyem van. Széles vigyor kúszik az arcomra, ahogy a visszapillantóba nézve a látóterembe kerül a Subaru egész alakja, és visszhangzani kezd Jin pár órával ezelőtti jó tanácsa. Ha száznegyven alá lassul egy driftnél, akkor zúgni kezd az első kerekeknél, meg a kormánynál, onnan nehéz visszagyorsulni hirtelen, kéziváltó ide vagy oda.

Az egyenesbe szinte két lábon állok a gázon, nem is merek a tömegre nézni, ahogy beérek a célegyenesbe. Megszokásból fékezni kezdek, mire a motor hisztisen felnyüszít. Ijedten kapok a váltóért, hogy lejjebb adjam a sebességet, azt hiszem még szoknom kell ezt a Triptronic dolgot.

Remegő lábakkal szállok ki, szerintem még életemben nem örültem így egy győzelmemnek sem. A tömeg őrjöng, és elsőre nem is tudom eldönteni, hogy örömében teszi-e ezt, csak Jin ragyogó arcát látom magam előtt, ahogy a korlátot átmászva felém repül, és az arcomra fogva szenvedélyes csókban részesít. Rámosolygok a cseresznye ízű ajkaira, miközben derekánál fogva még inkább magamhoz húzom. Valahonnan a távolból éles fékcsikorgatás kúszik az elmémbe, majd egy erőteljes ajtó csapódás.

- Csaltál, baszdmeg! – hallom meg ellenfelem vádaskodását. – Nem létezik, hogy DSG váltóval így versenyezz, főleg nem azzal az ócska gyári futóművel.

- Igazad van – villantok rá egy önelégült mosolyt. Most én játszom el a fasza gyerek szerepét. – A DSG-t Triptronicra cseréltettem ma délután, a futóművet meg már akkor kibasztam, amikor hozzám került a kocsi hat évvel ezelőtt.

- Hat éve? – robban fel Nunu feje. – Azt mondtad, hogy két hónapja van nálad!

- Azt mondok, amit csak akarok, az már a te dolgod, hogy elhiszed-e. Elhitettem veled, hogy egy naiv kis hülye gyerek vagyok, aki még a saját kocsijához sem ért, és te szépen meg is etted ezt a dumát, ahogyan azt vártam. Szerintem van valami mókás abban, hogy pszichológiailag is legyőztelek, nem gondolod?

Nos, Nunu annyira nem ért velem egyet, hogy hirtelen felindulásból még nekem is ront. Éppen csak kihátrálok az öklöse elől, amikor visszakézből könyökkel ront az arcom felé. Mint valami megmentő, RM úgy jelenik meg mögötte, és a dzsekije gallérjánál fogva rántja hátra, egyenesen le a földre. A tömeg nem tetszését kinyilvánítva őrjöngeni kezd ellenfelem nevét kántálva, mire a bírónk feszülten csitítani kezdi őket.

- Ebből elég lesz! – ordítja mély hangon, amitől enyhén kiráz a hideg. – Nem tűrjük az erőszak semmilyen formátumát egy meccsen sem! Cha Eun Woo, ezennel kizárlak a szezonból, a további versenyeken nem vehetsz részt!

- Rohadt, mocskos banda! – köpi felénk a címlap fiú, ahogy feltápászkodik a földről. – Kurva élet, hogy ezt nem ússzátok meg! Vigyázz magadra Forma-1, nem most láttál utoljára! – vicsorogja felém, majd hátat fordítva a Subarujához lép, és heves aszfalt csikorgatással elindul.

- Na, egy gonddal kevesebb – mosolyog rám Jin, majd újabb csókot lehel az ajkaimra. – Ügyes voltál, Jégvarázs, nem gondoltam volna, hogy ilyen kis rafinált vagy – mormogja, majd ellépve tőlem bekukkant a kocsim ablakán. – Magam is a Triptronic váltó szerelmese vagyok, mondd csak, honnan szerezted be ilyen rövid idő alatt?

- Elmentem Vinczenzo műhelyébe azután, hogy leléptél tőlem. Majdnem sikított, amikor felvázoltam neki, hogy van két órája kiszerelni a DSG-t, és beszerelni egy Triptronicot. Persze akkor már lelkesebb lett, amikor dupla pénzt ajánlottam neki.

- Azta kurva – füttyent egyet Jin elismerően. – Úgy látszik, egész jól motiváltalak.

- Így is mondhatjuk.

- Na, működött minden? – jelenik meg Jimin Taehyunggal az oldalán, majd megérzem Hoseok testét is, ahogy oldalról nekem csapódva szoros ölelésbe von, hatalmas gratulációk közepette.

- Te tudtál róla? – fordul Jin hitetlenkedve az öccséhez.

- Persze – rántja meg hanyagul a vállát a kisebbik. – Szerinted mégis kit hívott Vinnie segítségül? Verseny előtt váltót cserélni... anyám, tuti elmeháborodott vagy.

- De bejött – mosolyodok el zavartan. – Bár nem mondom, még szoknom el egy kicsit.

- A lényeg, hogy nyertél, hyung – lelkendezik tovább Hobi, mire kedvesen megtapogatom a vállát. – De ha ez a Nunu gyerek még egyszer felbukkan...

- Akkor elássuk a kertemben, és ültetek rá egy szimpatikus ecetfát – fejezi be Taehyung, mire mindannyian nevetni kezdünk.

- Gyere – szorítja meg az ujjaimat Jin, miközben az erdő felé biccent. – Van valami a kocsimban, ami a tiéd.

A vigyor az arcomon még szélesebbre húzódik, ahogy Jin a fák közé indul. Megengedek magamnak még egy pillantást a többiekre, de nem igazán foglalkoznak a lelépésünkkel, ellenben RM nem túl kedvesen néz rám. Ajjaj, ebből így soha nem lesz hármasozás.

Ahogy közeledünk az Audi felé, és már a tömeg zaja is halkulni kezd, Jin szembe fordul velem, majd az egyik fának löki a hátamat. Szenvedélyesen az ajkaimra tapad, miközben ujjait már indítja is felvezető útra a pólóm alá.

- Megőrülök ezért a kockás hasért – duruzsolja a fülembe, majd meg is harapja a cimpámat. Felnyögök, ahogy a barna tincsek közé túrok, hagyom, hogy megkínozza a nyakam érzékeny részeit is. Mire feleszmélek, kezei már az övemet bontják, a gömbölyű ajkak elválnak tőlem, helyette a tulajdonosuk lelkesen térdel elém a piszkos földre.

- Jhin – mordulok fel, ahogy boxeron keresztül merev farkamra simít. Az említett cinkos mosollyal pillant fel rám, látszólag kurvára nem érdekli, hogy bárki megláthat minket.

- Elképesztő voltál ma, Jégvarázs. Felülmúltad az összes elvárásomat – motyogja az alsómba nyúlva, mire újból felnyögök. – Ezért jutalmat érdemelsz.

Fennakadnak a szemeim, ahogy megérzem a makkomon Jin sikamlós nyelvét, majd a meleg szájüregét. Ujjaim továbbra is fogvatartják puha tincseit, miközben nem szégyellek hangot adni a szorgos munkájának, amit azzal a gyönyörű ajkaival végez.

Résnyire nyitom a szemeimet, kábán pislogok, ahogy a Rainbow Hill gyenge világításba vonja a tőlünk nem messze álló kocsit. Hümmögve élvezem Jin száját, hát még, amikor torokra veszi az egész méretemet. Hátra csapom a fejemet, mélyen felmordulok, de ekkor valami furcsa csillanás tűnik fel az Audi krómozott felületén. Kissé oldalra hajolok, nagyokat pislogva kerekítem a szemeimet, és hirtelen a szívem is kihagy egy ütemet, ahogy összerakom a dolgokat a gyér megvilágításban.

- Jin! – fogok az előttem térdeplő vállára, agyamat elönti a pánik, a gyomrom görcsbe szorul, pedig nem is az én autómról van szó. – Elég, hagyd abba! – tolom el magamtól remegő hanggal. – A kocsid! Bassza meg, nézz már oda!

- Mi a... - emeli fel a hangját elégedetlenül, miközben hátra fordul, de a torkára forrnak a szavak.

Akár egy lassított felvétel, Jin úgy tápászkodik fel a földről, míg én gyorsan rendezem a gatyámat. Csigaléptekkel indul el az Audi felé, óvatosan én is követem őt lemaradva kissé. Ahogy kiérünk a fák mögül, immár teljesen elénk tárul a szívszaggató látvány, és az undorító szó is, amit a rózsaszín felületbe véstek.

OCSMÁNY

Sziasztok nyuszifülek!

Köszönöm a türelmeteket, remélem mindenki elégedett volt a mai résszel, a következőt a jövő héten hozom már😊
Szeretnék egy kis kiegészítőt tartani itt, hogy pontosan mit is jelent a Triptronic váltó. Ugye mint tudjuk, driftelni egyébként is baromira nehéz, hát még, ha az ember automataváltóval szeretné ezt megoldani. A Triptronic váltó alapjáraton egy automata, azonban a megfelelő körülmények között kézi váltásra kapcsolható. A Triptronic kézi vezérlésbe kapcsolva a sebváltó feltolásával felfelé, lehúzásával pedig lefelé tudunk sebességet váltani. Kuplungot természetesen nem igényel a dolog, legalábbis nem olyat, amit mi irányítunk, egy kissé olyasmit képzeljünk el, mintha félautomatát kapnánk, illetve jelen esetben hátsókerék meghajtást. A DSG váltó olyan téren rosszabb, hogy a két kuplungjának köszönhetően az elektronika sokat baszódik, azt sem tudja a szerencsétlen, hogy hirtelen melyik kuplungot oldja, így sokkal lassabban vált vissza, rázni kezdi az autó első kerekeit, illetve helyből is nehezen indul meg, ha egy versenyen fél padló gázzal indulnánk meg, már pedig senki nem tízzel akar elindulni egy meccsen. Mondhatjuk úgy is, hogy amíg a Triptronic egy régivágású, igazi automataváltó, addig a DSG inkább egy robotizált kéziváltó két kuplunggal.

Nem tudom, hogy mennyire voltam nagy segítség, illetve érthető, instámon elér mindenki, akinek további kérdése van <3