Yoongi

Erőm nem volt semmihez, amikor Jin beszólt, hogy indul az aznapi meccsre. Intettem a kezemmel, majd a másik oldalamra fordultam és magamra húztam a takarót. Bár azóta már eltelt bő egy óra, a fejem továbbra is széthasad, és úgy pusztítok el egy üveg vizet, mintha valami kétéltű lennék. A mobilomat némára tettem, miután vettem egy lelkesítő zuhanyt, a legkevésbé sem voltam senkire sem kíváncsi. Kinyírt a tegnapi nap, kurva élet, hogy többet nem iszok ennyit.

Hát ha még belegondolok, hogy kivel ittam...

Zavartan ülök fel az ágyban, túl sok a csapongó gondolat a fejemben, már amennyi agysejtem megmaradt az elmúlt éjszaka után. Gondolkodom egy újabb kávén, meg valami laktató vacsorán, ha szerencsém van, akkor bennem is marad. Éppen csak ráveszem magamat, hogy kikászálódjak a konyhába, amikor felvillan telefonom képernyője, miszerint üzenetem érkezett. Nem akarom megnézni, egész nap olyan jól ignoráltam mindenkit, de valami belső faszság mégis csak rávesz, hogy vessek rá egy pillantást.

Van nálam valami, ami a tiéd.

Élesen beszívom a levegőt, bár a feladó telefonszámát nem ismerem, pontosan tudom, hogy ki az, és hogy miről van szó. Kezembe veszem a Samsungom, megpörgetem néhányszor az ujjaim között, gondolkodom, hogy mit válaszoljak, amikor újra felvillan a képernyőm.

Na mi lesz, szépfiú, érte jössz?

Hol és mikor?

Nálam, egy óra múlva.

Erre már nem írok vissza, lezártnak tekintem a beszélgetést, egyébként is a halál faszára kívánom az egész szituációt. Úgy kell nekem ez az egész szar, mint lufiárusnak a nyílzápor.

Rendbe szedem magamat, hogy azért mégse melegítőbe meg kócos fejjel érkezzek a megbeszélt helyszínre. Farmert húzók és bőrdzsekit, hiába a huszonkét fok, estére azért lehűl a levegő. Nissanom híján taxit hívok, ledarálom az utca nevét, majd csendben a telefonomba bújok jelezve a sofőrnek, hogy kurvára nem kívánok vele bájcsevejt folytatni.

- Melyik házszám, fiam? – fordul hátra úgy negyed óra múlva a negyvenes pasas, ahogy leérünk a tengerpart első utcájához.

- Itt jó lesz, köszönöm – mondom, majd kifizetem a kívánt összeget.

Hirtelen kap el a csicskulási vágy, ahogy pár métert haladva elérkezem a megbeszélt házhoz. Rohadt kis seggfej, apuci a parton bérel neki egy négy szobás, emeletes villát dupla garázzsal, hogy kerülgethesse magát egész nap. Édes istenem, mégis mijafaszt gondoltam, amikor fél részegen szóba álltam vele?

Telefonom megzizzen, a képernyőm felvillan, lelkes üzenet fogad, hogy menjek csak be, nyitva a kapu. Nem hiszem el, hogy a kis csicskahuszár ott ül a csiribiri szobájába, és a kültéri kameráit lesi, hogy mikor érkezem. Beteg fasz.

Miután nem jön több üzenet, nemes egyszerűséggel az ajtón is benyitok, és nem is tudom, hogy meglepődöm-e egyáltalán, amiért azt is nyitva találom. Pár pillanat erejéig össze kell szorítanom szemeimet, ahogy belépek a tágas hallba, hiszen majd megvakít a csicsapicsa százezer wattos csillár, meg a kibaszott márványpadló, amiről visszatükröződik minden is.

- Egész gyorsan ideértél – hallom meg azt az indokolatlan mély hangot, amit soha nem tudtam hova tenni. De most tényleg, a csávónak olyan az arca, mint egy túlrajzolt anime karakternek, amit aztán viaszba öntöttek, a hangja meg olyan, mint Vin Dieselnek.

Felpillantok a márvány lépcső tetejére, aminek a korlátján cinikus vigyorral az arcán támaszkodik a múlt éjszakás partnerem, amire nem mellesleg nem éppen vagyok büszke. Egy laza fehér Tommy Jeans pólót visel egy bő farmerrel, festett szőke tincsei szabadon lógnak az arcába.

- Hol a kocsim?

- A garázsban.

Nagy lendülettel fordulok meg, hogy az említett helyiség felé menjek, nagyjából emlékszem, hogy merre kell menjek, de ekkor nem tetsző mondat üti meg a fülemet.

- A kulcsa viszont nálam van.

- Akkor add ide – fordulok vissza a szőke felé, akinek egyre szélesebb az az idegesítő vigyor a pofáján.

- Gyere és vedd el, ha annyira akarod.

- Nem játszom veled ezt az ostoba játékot, Felix – emelem feljebb hangomat, ahogy elindulok felfelé a lépcsőn.

- Pedig a múlt éjszakából kiindulva azt hittem, hogy szereted a játékokat, Yoongi – mondja, miközben hátrálni kezd a szobája felé.

Rögtön égni kezd a fülem, ahogy újra elmémbe kúsznak a tegnap este képei, amiket olyan szorgosan próbáltam ma kitörölni az emlékeimből. Én barom nagy naivan elmentem otthonról, hogy kiszellőztessem kissé a fejemet, meg vacsorázzak egy jót egyedül, erre nagyon hamar a Namju Nongsan pubba találtam magamat, ahol előszeretettel fogyasztottam a sojukat egymásután a teraszon teljes szánalomban. Aztán zárás előtt nem sokkal megjelent Felix. Egyedül volt, én pedig a halálfaszára kívántam az egész lényét úgy, ahogy az lenni szokott. Leült mellém, közölte, hogy szarul nézek ki, én meg azt válaszoltam, hogy bekaphatja, amit később lelkesen meg is tett. Nem tudom, hogy mi szállhatta meg, de kivételesen nem volt akkora seggfej, bár pár csípős beszólást azért így is megengedett magának. Nem teljesen tiszta az egész még most sem, azt tudom, hogy a záróra miatt kiraktak minket, én pedig nem igazán voltam olyan állapotban, hogy volán mögé üljek.

- Gyere, itt lakom pár percre – fogta meg a karomat, de én erőszakosan ellöktem magamtól.

- Nem kell a faszom sajnálatod!

- Igazad van, hagynom kéne, hogy beszállj a lefingott kocsidba, és felcsavarodj az első fára. Sok gondomat megoldanád.

- Inkább tégy meg egy szívességet, és ülj rá jó mélyen a túlértékelt start-stoppos szarod kézifékére – fejeztem ki jókívánságaimat, majd hátat fordítva megindultam, azonban a nagy magabiztosságom úgy öt lépés után el is szállt a faszba.

- Na mi van cicuka, megállt a tudomány? – szólt utánam Felix nevetve.

- Nem tudom, hogy hová parkoltam – vallottam be kelletlenül az igazat. Ez van, ha túl sokat iszok, és rögtön elkotyogom minden gyengeségemet.

Felix először kinevetett, de ahogy látta a pofámon, hogy korántsem vagyok olyan derűs hangulatban, mint ő, újra karon fogott, és ezúttal nem ellenkeztem. Nos, hogy innentől kezdve hogyan jutottunk el a szexig, az már kissé homályos. Az megvan, hogy a szőke kibontott otthon egy üveg bort, majd miután kiderült, hogy nagyon nem bírja a piát, elég kapatossá vált két pohár után. A kibaszott bőrkanapéján ittunk a csiribiri nappalijában. Ő mesélt valamit az apjáról meg Ausztráliáról, én meg elmondtam neki, hogy hányadán állok Jiminnel.

- Tudod, amikor behúztál nekem, nem azért mondtam el, hogy megkúrtam őt, mert bántani akartalak. Hanem hogy térj észhez, mert fél Namhae rajtad röhögött meg a szánalmadon. Fogadok, hogy az a V gyerek is megdugta már a kocsijában.

- Igazából a motorháztetőn csinálták – szóltam közbe szomorú mosollyal a képemen. Akkor tudatosult bennem, hogy mekkora csicska lehetek, ha még egy Felix fajta is lesajnál.

- Azta kurva – füttyentett egyet a szőke, majd kiitta a pohara maradékát. – Komoly a srác. Ha ez számít, akkor szerintem nem volt nagy szám.

Összehúzva szemöldökömet mértem végig a mellettem ülőt. Mogyoró színű szemei enyhén füstösre voltak sminkelve, arcára annyi alapozót és púdert kent, hogy elfedte vele apró szeplőit, a szája pedig úgy ki volt kenve, mint egy útszélinek.

- Abszolút nem tűnsz top típusnak – jegyeztem meg flegmán.

- Nos, általában nem is vagyok az – villantott rám egy kacér pillantást, amitől enyhén megbizsergett a tarkóm. – Jobban kedvelem az alárendelt szerepelt. Te hogy vagy ezzel, Yoongi? – hajolt közelebb, majd az ujja közé csavarta az egyik sötét tincsemet.

Mire észbe kaptam, már mohón faltuk egymás ajkait, közben pedig szép lassan megszabadultunk a feleslegessé vált ruhadarabjainktól. Először a kanapén lovagolt meg, olyan csípőkörzése volt, mint egy profi szajhának. Másodjára a hálójában basztam meg hátulról a selymes tincsek közé tépve, végül a harmadik menetet a zuhanyzóban játszottuk le, ahol a hideg csempének nyomtam a felhevült testét, kíméletlenül döfködve őt. Aztán reggel megriadtam, a szar is belém fagyott, azt sem tudtam, hogy hol vagyok hirtelen, és még a szívfasz is elkapott, ahogy magam mellé pillantva megláttam Felixet békésen durmolni. Olyan gyorsan tűntem el, mint a gyalogkakukk. Lerohantam a nappaliba a ruháimért, közben hívtam egy taxit az utca végére, és haza menekültem. A kocsiban vettem csak észre, hogy kurvára nincs meg a Nissan kulcsa, feltételeztem, hogy Felix nappalijában eshetett ki valahol, amikor a szőke olyan nagy hévvel hámozta le rólam a nadrágot.

- Na mi van, szépfiú? – zökkent ki gondolataim közül múlt éjszakás partnerem. – Csak nem fantáziálgatunk?

Megrázom a fejemet, majd teszek egy lépést a szőke felé kinyújtott karral.

- Kérem a kulcsot.

Felix szórakozottan dudorászni kezd, miközben addig hátrál lassú léptekkel, amíg háta a szobája ajtajának nem ütközik.

- Az igazság az, hogy eldugtam – feleli szórakozott vigyorral, nekem pedig elszáll az a maradék türelmem is a faszba.

Öles léptekkel szűntetem meg a köztünk lévő távolságot, majd a vékony vállakba marok. Felix felszisszen, de nem úgy tűnik, mint akinek olyan nagy fájdalmai lennének, ugyanis az az idegesítő mosoly még mindig ott van a fején.

- Hadd találjam ki – villantok egy gúnyos mosolyt, majd farmerja korcájához nyúlok. – A gatyádba tetted.

Erőszakosan tépem szét a gombokat, majd a térdéig tolom a nadrágot. Egyik kezemmel a keskeny derékra markolok, míg a másikkal a Louis Vuitton alsóba nyúlok. Felix élesen nyög fel, ahogy ujjaimmal végigsimítom félmerev farkát, homlokát a vállamra dönti, ujjaival a bőrdzsekim anyagát szorongatja a hátamon. Miután végigtapogatom péniszét, lejjebb csúszok a golyóihoz, majd hátra gömbölyű fenekéhez.

- Mi van, feldugtad magadnak? – morgolódom tovább, ahogy kihúzom kezemet az alsójából, hogy ezúttal hátulról nyúljak be.

Felix ajkai a nyakamra tapadnak, felszisszenek, ahogy megérzem kínzó harapásait, míg én két ujjal hatolok belé. Újabb nyögés a díjam, ezúttal nyoma sincs a mély macsó hangjának, amivel nem olyan rég boldogan üdvözölt.

- Azért nem vagyok olyan bejáratott, hogy egy egész kocsikulcs legyen bennem – mormogja a fülembe, majd arcélemre fogva szájon csókol.

Erőszakosan szippantom be alsó ajkát, majd az ajtónak szorítva nyomom le nyelvemet a torkán. Közben még mélyebben mozgatom benne ujjaimat, amiket fennakadt szemekkel élvez hangosan. Hirtelen el is felejtem az ide jövetelem célját, csak az lebeg a szemem előtt, hogy enyhüljön a feszítés a gatyámban. A szőke tincsek közé tépek, és magam elé térdeltetem. Hozzá se kell nyúljak magamhoz, teljesen szabadakaratából oldja meg az övemet, és tolja le a farmerem alsóval együtt. Kacér pillantást küld felém, ahogy nagy szemeket meresztve végignyal farkamon, majd a tövére kulcsolja ujjait, és félig elnyel. Ezúttal rajtam van a sor, hogy egy delejeset nyögve adjam a tudtára, hogy mennyire is jó abban, amit csinál, hát még amikor mozgatni kezdi fejét hosszomon. Ujjaim visszatérnek a puha tincsek közé, rendesen megdolgoztatom Felix párnás ajkait, amíg közel nem érzem magamat a beteljesüléshez. Bármennyire is nincs ínyemre, lehúzom magamról a szőkét, majd mögé nyúlva kinyitom a szobája ajtaját. Egy hanyag mozdulattal szabadítom meg magamat a ruháimtól, és nem kerüli el a tekintetemet, ahogy a szőke szemei felcsillannak.

- Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen kibaszott szexi tud lenni a sápadt bőr – simít fel mellkasomon mosolyogva. Nem válaszolok, helyette áthúzom fején a kurva márkás pólóját, majd az ágyra lököm, hogy a nadrágot is levegyem róla.

- A felső fiókban van gumi és síkosító. Ha esetleg nem emlékeznél rá tegnapról.

- Pofa be – sziszegem indulatosan, majd az éjjeliszekrényhez nyúlok.

Foggal tépem szét a koton csomagolását, és olyan gyorsan görgetem fel magamra, amennyire csak lehet. Közben partnerem sem tétlenkedik, a kis flakonhoz nyúlva ken el vájatán egy adagnyi zselét, még két ujját is megforgatja közben magában.

A feje mellett támaszkodva illesztem magamat a szűk réshez, majd derekára simítva merülök el benne tövig. Mindkettőnk száját éles nyögés hagyja el, Felix ajkai elnyílnak, szemeit szorosan lehunyja, miközben rövidre vájt körmeit a felkaromba mélyeszti.

- Mozoghj – pillant rám kivörösödve, és csak most figyelem meg, hogy a tegnaptól eltérően nem visel semmilyen sminket. Egy pillanatra még késztetést is érzek, hogy végigsimítsak ott, ahol az apró szeplők húzódnak, de még idejében kapcsolok, és ujjaim helyett a csípőmet mozdítom meg.

Nem tudom, hogy az éjjel mennyi ideig is bírtam pontosan, de most nagyon kell koncentrálnom, hogy ne süljek el túl hamar, hiszen elképesztően szűken szorongatja a farkamat az alattam fekvő. Hosszú, intenzív lökésekkel járatom magamat a vékony testben, minden egyes döfésnél éles hang csapja meg a fülemet, ami hol belőlem, hol a szőkéből jön. A vállaira fogok, kissé ránehezedek, majd olyan mélyre nyomom magamat, amennyire csak lehet.

- Ahh, Yoonghiiihh – sikítja Felix a hátamat kaparva.

Gyorsítani kezdek, közben én is hevesen szuszogok, a jól ismert csomó már sűrűsödni kezd az alhasamban, ahogy a szikrák is végigpattognak a gerincem vonalán. Felix megfeszül alattam, fejét hátra csapja, elnyújtott nyögés hagyja el húsos ajkait, közben megérzem végtermékét is, ami szerintem még a kulcscsontomra is jut. Ahogy orgazmus közben rászorít farkamra, majd pulzálni kezd körülötte, engem is átrepít az eufórikus érzésbe, aminek rendesen hangot is adok.

Remegve kászálódok le a szőkéről, majd mellé fekszem hevesen szuszogva. Még arra sincs erőm, hogy leszedjem magamról a gumit, pedig elég kellemetlen lesz, ha túl sokáig magamon hagyom.

Felix felém fordul, arcán boldog mosoly terül szét, világos tincsei izzadtan tapadnak az arcába. Oldalára gördülve nyúl felém, majd arcomra simítva ajándékoz meg egy finom csókkal. Egy pillanatra fel sem fogom, hogy mennyire szürreális az egész helyzet, amiben vagyok, szinte idegennek tűnik az emlékkép, amikor nem is olyan régen bevertem a képét.

- Nyúlj a párna alá – suttogja ajkaimra, én pedig kótyagos fejjel teszem, amit kér.

Elkerekednek szemeim, ahogy tenyerembe fogom az ovális kis tárgyat. Hirtelenjében még az ágyban is felülök, ahogy szemeim elé emelem a Nissan kulcsát, mintha még sosem láttam volna.

- A nappaliban volt a kandalló mellett – mondja Felix. – A kocsid a garázsomban van, egy ujjal sem értem hozzá, mielőtt bármi ilyennel is megvádolnál.

- Hogy találtad meg?

- Mentem egy kört délelőtt a környéken a Maseratival, miután felszívódtál, és megtaláltam a kulcsot lent. Gondoltam, hogy totál pánikba vagy esve, hogy hol a flancos kis tütükéd. Aztán amikor megláttam, hazavittem a Ghiblit, és visszamentem a Nissanért. Ott parkol az enyém mellett.

- Nem tudom, hogy azon lepődjek meg jobban, hogy játszod a jófejet, vagy azon, hogy tudsz váltós autót vezetni.

- Persze, hogy tudok – csattan fel hisztisen, ami szintén nem illik a mély hangjához. – Csak nem szeretek. Én kényelmes ember vagyok.

- Nos, köszönöm – felelem kínosan a tarkómra simítva. – De ha megtudom, hogy kiszedtél belőle valamit, vagy van rajta egy karc...

- Te aztán kurva hálás teremtés vagy! – forgatja meg szemeit, majd felpattan és a ruháiért nyúl. Magam is így teszek, miután kellően letisztogatom magamat, hiszen nem látom már értelmét tovább maradni.

Csendben battyogunk le a garázshoz, szinte majd elsírom magamat, ahogy végignézek R34-esemen. Lelkemet azonnal mardosni kezdi a bűntudat. Egy balfasz vagyok, meg sem érdemlem ezt a járgányt.

- Legközelebb vigyázz rá jobban – mondja Felix, mintha csak a gondolataimban olvasna, - nem mindenki olyan kurva jó arc, mint én.

- Köszönöm, tényleg – bólintok egyet, majd az ajtóhoz lépek, hogy végre volán mögé ülhessek.

- Héj, Yoongi! – szól utánam a szőke halvány mosollyal az arcán. – Jöhetnél többször is.

- Azt aztán lesheted – vágom vissza egy kacsintás kíséretében, majd bevágom magamat imádott Nissanomba.

Széles vigyor húzódik az arcomra, ahogy felbőg a motor, még intek egyet Felixnek, végül elindulok. Lehúzom az ablakot, ahogy kikanyarodok az utcából, hagyom, hogy az esti hűvös szellő felborzolja sötét tincseimet. Érdekes módon nem vagyok összezavarodva, pedig most aztán igazán megkavarodtak a dolgaim.

A műszerfalra pillantok, jócskán elmúlt már kilenc óra, de azért mégis csak megfordul a fejemben, hogy utamat a Rainbow Hill felé vegyem. Engedek a kísértésnek, a meccset valószínűleg úgy is lekéstem már, de a szurkolók és Jinék talán még ott vannak. A hátsó úton megyek, hogy még véletlenül se akadályozzam a versenyt, hiszen sosem lehet tudni. Örülni kezdek, ahogy megpillantom távolról a tömeg egy részét, de ahogy közelebb érek úgy lankad a jó kedvem.

JK C43-asa az út közepén parkol, de Nunu Subaruját sehol sem látom. A Mercedestől nem messze RM áll, szemben vele Jin ordít teljesen kikelve magából, miközben JK próbálja nyugtatni látszólag teljesen feleslegesen.

- Valakinek akkor is vállalnia kell a felelősséget! – üvölti hyungom torka szakadtából, ahogy kiszállok Nissanomból. Mijafasz...

- Ígérem, hogy meg fogjuk találni azt, aki...

- Szart sem ér a tetves ígéreted! – lök egyet Jin Namon, mire már én is odarohanok.

- Itt meg mi a picsa történt?

Úgy mered rám mindenki, mintha minimum az űrből érkeztem volna.

- Hol voltál?! – néz rám JK szikrázó szemekkel.

- Hát én izé...

- Hagyd – szól közbe Jin remegő ajkakkal. – Suga a legjobb barátom, kizártnak tartom, hogy köze lenne a dologhoz.

- Milyen dologhoz? – fakadok ki türelmetlenségemben. Hyungom nem válaszol, egyszerűen csak az erdő felé mutat, ahol parkolni szokott.

Lassú léptekkel indulok el a fák közé, közben még mindig hallom a többiek veszekedését. A Rainbow Hill gyér világításában éppen csak ki tudom venni Jin Audiját, de ahogy közelebb érek, még engem is lesokkol a látvány.

A gyönyörű rózsaszín króm úgy néz rám vissza, mintha csak meggyilkolták volna. Nem tudom mi lehetett a pontos eszköz, de tökéletesen ki lehet venni a sértő szót, amit ronda, hatalmas betűkkel karcoltak a fényes felületre.

OCSMÁNY

Sziasztok nyuszifülek!
Kicsit félve kérdezem meg, de őszintén nagyon érdekelne, hogy mit gondoltok erről a részről, pontosabban mit szóltok a Yoongi-Felix pároshoz? Eredetileg nem volt tervben ez a ship, már ha létezik egyáltalán, de aztán a fiúk azt mondták, hogy jó lesz ez így. Kérlek ne dőljetek a kardotokban, egyálalán nincs Sope meg a többi ship elásva, csak gondoltam kavarok egyet a dolgokon. És ami a leginkább foglalkoztat, mit gondoltok, ki rongálta meg Jin kocsiját?

A következő részben természetesen részletesen le lesz írva JK és Nunu versenye, csak akartam egy kis izgalmat hagyni ennek a résznek a végére. Még a következő fejezetről annyit, hogy valamikor másfél- két hét múlva számítsatok rá, ugyanis a jövő héten nyaralni megyek.

Köszönömszépen mindenkinek, aki itt van velem és olvas, és szeretném megjegyezni, hogybár nem sűrűn válaszolok a kommentekre, többször is elolvasom őket, és nagyonsokszor ezek adnak erőt egy újabb rész megírásához, remélem ezt tudjátok 💜