JK pov

Hanyag mozdulattal törlöm le homlokomról az izzadságot, ahogy felkelek a földről. Vetek még egy pillantást imádott Mercedes Benz C43-omra, majd elengedek egy elégedett mosolyt. Jól van, jó lesz ez így, a régi már úgy is olyan unalmas volt.

- Hyung! – szalad felém Hobi szokásos levakarhatatlan mosolyával. – Már kész is vagy? Mondtam, hogy segítek!

- Hagyd csak – intem le. – Nem volt egy nagy cucc, meg jól esett egy kicsit a friss levegőn lenni.

- Indítsd be, hadd lássam! – lelkendezik tovább, mire teljesítem, amit kér.

Lazán vágom be magamat a kormány mögé, majd beindítom az autót. Finoman morran fel, akár egy ébredő tigris, ettől pedig enyhén kiráz a hideg. Azóta ez a kedvenc hangom, amióta megvettem az én kis kicsikémet hat évvel ezelőtt. A második tulaja vagyok, az első egy újgazdag vénfasz volt, akinél két évig volt, aztán a szerencsétlen elhalálozott egy jó kis infarktusban. A családja is undorítóan pénzes volt, nem akartak mást, csak minél előbb szabadulni a vénember cuccaitól, így jutottam hozzá elképesztően méltányos áron az én drágaságomhoz. Alig volt benne húsz ezer kilométer, szinte csak a garázsban állt a többi Merci mellett, más szóval tényleg egy főnyeremény volt.

Kiszállok, hogy én is szemügyre vegyem mit alkottam, de meglátva Hobi fülig érő vigyorát, és elismerő pillantását, már előre örülök én is. Füttyentek egyet azért, és lélekben jól vállon veregetem magamat, ahogy meglátom vakító fényszóróimat, amiknek a felső része most lilán világít.

- Nagyon állat! – csap a vállamra egyet Hobi, majd hátra simítja szemébe hulló fekete tincseit.

- Te nem akarsz a tiéden változtatni? Kicserélnénk gyors, nem árt egy kis változatosság.

- Szeretem a piros ledjeimet.

- Tudom, de a te sárga Lamborghinidhez sokkal jobbat is el tudnék képzelni. Szegény autód olyan, mint egy promós mekis kocsi.

- Köszönöm az őszinteségedet, hyung – villant rám egy gúnyos mosolyt, mire elmormogok egy sajnálomot.

- Ma este szabad vagyok – közlöm csak úgy. – Az esti vendégem lemondta az időpontot mondván, hogy legyen már inkább a jövőhét. Mondtam neki, hogy ez volt az utolsó ilyen alkalom, nem a műkörmöse meg a pillása vagyok.

- Szar ez még így az elején – húzza el a száját a sötét hajú. – Még csak nemrég nyitottál, nem válogathatsz. Engem sem vesznek egyelőre emberszámba a suliba.

Fintorogva bólintok egyet, de nem válaszolok. Mi döntöttünk úgy három hónapja, hogy szedjük a sátorfánkat, és elhúzunk Pajuból. Szerettük az ottani versenyeket, de miután már mindent is megnyertünk, valami változásra vágytunk. Na meg, ott volt az az eset is…

- Tae mikor jön haza? – zökkent ki gondolataimból Hoseok.

- Nem tudom, hogy egyáltalán hazajön-e. A múltkor is három napig a műtermében volt, már én néztem rá, hogy nem nyírta-e ki magát véletlenül, vagy esett le arról a bandzsa galériáról.

- Nem is értem, hogy mer ott aludni. Olyan, mint valami madárfészek, ráadásul csak a szentlélek tartja egyben. Mondtam neki, hogy ne vegye meg, de tudod, hogy milyen.

- Ja, ha valamit a ködös fejébe vesz, akkor baszhatjuk. Szegény srácra is a szívbajt hozta tegnap – emlékeztem vissza a múlt estére, amikor úgy letámadta azt a hosszú hajú fiút. – Egy nap majd valaki beveri azt a különleges arcát.

- Igen, arról pont lemaradtam – vakarta meg zavartan Hoseok a tarkóját. – Na meg a versenyről is, pedig azt hallottam, hogy ez a Baby J eléggé vehemens ellenfél.

- A srác, aki elkérte a számomat, aki a helyi legenda itt száz éve, annak az öccse.

- Ez komoly? – kerekednek ki Hobi szemei, mire bólintok egyet. – De hát azt hallottam, hogy Jin egy ilyen nagyon komoly valaki! Kurva nagy tekintélye van a srácnak, valahol mindig hallom a nevét, a suliban még a képe is kint van, ezért ismertem fel tegnap. Na meg, ott is mindenki hatalmas rajongója, az emberek sorban állnak, hogy fotózkodjanak a kocsijával.

- Ja, hallottam már róla én is, a szalonban is emlegették a helyiek egy párszor.

- És kikezdett veled – csap rá újra a vállamra a sötét hajú. – Meg kellett volna add neki a számod.

- Francokat – horkantok fel, ahogy belépek az ajtón, majd a fürdő felé veszem az irányt, hogy mielőbb lemossam magamról a szerelés által keletkezett retket. – Tudod, hogy azzal sem értek egyet, hogy azzal a monstrummal kavarsz.

- Nem is kavarunk! Egész jól alakulunk, és a neve Namjoon.

- Épp elég baj már az is, hogy tudod az igazi nevét – mormogom tovább, ahogy megtörlöm kezeimet. – Kurva nagy botrány lesz abból, ha ez kiderül. Kizárnak örökre, és őt is megfosztják a bírói mivoltjától.

- Nam nagy fiú már, Kook. És én is tudok magamra vigyázni.

- A te dolgod, Hope – nézek rá jelentőségteljesen. – De ennek a csapatnak én vagyok a vezetője, és igyekszem vigyázni rátok.

- Akkor talán kezdhetnéd Tae-nél – húzza el a száját Hobi. – Na mindegy, megyek, van egy kis dolgom, de vacsira itthon leszek. Hozzak valamit?

- V-t, kopogj be hozzá, és fenyegesd meg, hogy szabadon engeded Mr. Csigát, ha ma nem jön haza.

- Úgy lesz! – villant rám még egy széles mosolyt, majd felkapva táskáját kilép az ajtón.

Mélyet sóhajtva ülök le a nappaliban lévő háromszemélyes szürke kanapére. Nem volt egyszerű csak úgy eljönni otthonról, főleg úgy nem, hogy szinte egyik napról a másikra döntöttük el a dolgot. Úgy voltam vele, hogy jót fog tenni mindannyiunknak a környezetváltás, elmenekülünk a saját kis démonjaink elől, itt pedig új életet kezdünk, és nem baszunk el semmit. Erre Hoseok már az első hónap után összeszűrte a levet ezzel a Nammal, és ha csak arra gondolok, hogy ez egyszer kiderül… simán rámehet az egész csapatunk is.

Felkelek, és a hűtőhöz megyek, hogy igyak egy behűtött sojut. Ma már úgysem terveztem vezetni, munka híján marad egy jó könyv társasága. Éppen csak kitöltök egy felesnyi adagot, amikor erős rezgést érzek a bal combomon. Értetlenül pillantok az ismeretlen hívószámra, végül pár másodperc múlva elhúzom a kis zöld ikont.

- Haló?

- Helló, Jégvarázs – hallom meg a tegnapi mézesmázos hangot. – Van programod estére?

J-Hope pov

Még egyszer ellenőrzöm külsőmet Lamborghinim visszapillantójában, majd nagy levegőt véve bekopogtatok a már jól ismert ház ajtaján. Próbálom magamra erőltetni a folyton boldog mosolyomat, és a lelkes kisugárzásomat, ami egész életemben végigkísért, az utóbbi években pedig az állandó maszkommá vált, hogy az emberek elhiggyék, hogy jól vagyok.

Halk csoszogást, majd kulcscsörgést hallok meg bentről, pár pillanat múlva pedig már nyílik is az ajtó. Először csak éppen annyira, hogy Nam kidugja az orrát, és óvatosan körülnézzen, majd tovább tárja, hogy kinyúlva gyorsan berántson a falap mögé.

- Ugye senki nem követett? – mér végig tetőtől talpig, ahogy visszazárja a reteszt.

- A fél város azt sem tudja, hogy létezem – forgatom meg szemeimet. Mindig ez az első kérdése, pedig sokkal jobban esne, ha inkább a hogylétemről érdeklődne inkább.

- Várd csak ki a jövő hetet – mondja sejtelmes mosollyal, ahogy felém fordul. – Amint túl leszel az első versenyeden, mindenki megjegyzi majd a nevedet.

- És ez mit jelent? – vonom fel kérdőn az egyik szemöldökömet, miközben karjaimat a nyakába teszem.

- Hogy óvatosabbnak kell lennünk – suttogja magunk közé, ahogy lapát tenyereit derekamra helyezi.

- Biztos, hogy megéri ez neked?

- Teljes mértékben – szorít neki az előszoba falának, mire elégedetten elmosolyodom.

Aprót nyögök, ahogy megérzem követelőző ajkait a sajátomon. Igaz, hogy tegnap este a verseny közben voltunk utoljára együtt, mégis annyira hiányzott. Alig egy hónapja tart köztünk ez az egész, és bár az én részemről nincsenek kétségek, ő eléggé el tud bizonytalanítani a folyamatos aggódásával.

Fejemet hátra vetem, ahogy megérzem kutakodó ujjait a pólóm alján, majd ezzel egy időben elválva ajkaimtól a nyakamba csókol. Karjaimat levezetem mellkasára, amik csak úgy dagadnak az izomtól, majd végigsimítom kockás hasát is. Megőrülök, annyira jó teste van, egyszerűen nem bírok betelni vele.

- Hiányoztál – motyogja kéjes hangon hallójáratomba, ahogy beleharap a fülcimpámba. Hirtelen nem is tudom, hogy a rám törő vágytól, vagy az előbbi kedves szótól ugrik meg a pulzusom.

- Nekem is, nagyon – pillantok fel vágytól ködös íriszeibe. Boldognak kéne lennem, hogy így látja a helyzetet, mégis megszólal a bennem lakozó kisördög, hogy ez valójában inkább a fenekemnek, sem mint a lelkemnek szólt. De jó lenne tudni, hogy mégis mi jár abban a gyönyörű fejében.

Határozott mozdulattal kapja le a pólómat, majd csuklómra fogva vezet a hálószobájába. Újra az ajkaimra mar, ahogy a matracra nyom teljes testsúlyával, míg én a dereka köré fonom lábaimat. Egy pillanatra elhúzódik tőlem, de éppen csak annyira, hogy saját magát is megszabadítsa asszonyverő trikójától. Csillogó szemekkel mérem végig kidolgozott felsőtestét, többször is végigsimítok rajta, kezdve a széles, szálkás vállaktól. Tagadni sem tudnám, hogy mennyire felizgat már csak az a szexi kisugárzás is, amivel ő maga rendelkezik. Annyira férfias, nem is beszélve a csábítóan őrjítő pillantásáról, amivel rögtön levett a lábamról, amikor először végig mért. Biztos voltam benne, hogy megfogtam vele az isten lábát.  

Beletúr sötét tincseim közé, majd annál fogva húzza hátrább fejemet, hogy feltárulkozó nyakamra marhasson. Többször is megharapja az ottani érzékeny területet, és én minden alkalommal hálás hümmögésekkel fogadom ezt. Lejjebb halad, hogy mellbimbóimat is kezelésbe vegye szájával, közben lábaim közé nyúl, hogy finoman megdörzsölje égnek álló nemességemet. Újfent felnyögök, közben érzem, hogy a finom mozdulatoknak hála, többször is elcseppenek.

Türelmetlenül bontja ki az övemet, majd egy mozdulattal le is szedi farmeromat, de az alsót rajtam hagyja. Ülő helyzetbe tornázom magam, és most én vagyok az, aki magához húzza tarkójánál fogja, miközben a barna tincsek közé túrok. Érzékszerveimet teljesen elönti férfias illata, már attól félmerev leszek, hacsak megérzem a parfümjét. Két keze ezúttal a combomon simít végig többször is, míg én egyik kezemmel közénk nyúlok, hogy kezelésbe vegyem péniszét. Nem pazarlom az időt, érzem, hogy ma ő sincs a legtürelmesebb állapotában, így rögtön a melegítőgatyája alá nyúlok. Belemosolygok a csókba, ahogy realizálom, hogy nem visel alsót, és csak még inkább dob egyet az önbizalmamon, hogy ő is ugyanolyan nedves, mint én.

Belemorog a számba, ahogy elkezdek kézimunkázni péniszén, de nem engedi, hogy sokáig munkálkodjak rajta. Elrántja magát tőlem, kibújik a gatyájából, majd lenyomva a matracra mellkasomra ül. Combjai közé zárja fejemet, majd várakozóan tartja elém kőkemény hímvesszőjét. Ártatlanul pillantok fel rá, miközben megnyalom ajkaimat, szeretném még egy kicsit húzni az agyát, de ma tényleg nincsen jó kedvében. Úgy belemarkol a hajamba, hogy eltátom a számat meglepettségemben, ő pedig ezt kihasználva rögtön betolja farkát ajkaim közé. Mélyen felnyög, ahogy mozgatni kezdi fejemet magán, én meg mint egy jó kisfiú hagyom, hogy azt tegyen, amit csak akar. Ellazítom a nyakamat, miközben próbálom a lehető legerősebb vákuumot képezni a számmal, amit csak lehet, közben nyelvemmel is igyekszem a makkját kényeztetni. 

Félig lehunyt pillái alól néz le rám, és én is próbálom viszonozni a szemkontaktust, bár a mélytoroknál már nem megy olyan könnyen. Nem sokáig szopat, szinte rögtön leszáll rólam, ahogy szívok egy erősebbet péniszén, majd egy rövid csók után hasra fordít a derekamnál fogva. Előre nyúl, hogy végigsimítson a már jócskán átázott alsómon, miközben finoman végigcsókolja hátamat a gerincem mentén. Jólesően hümmögök, annyira szeretem, amikor ilyen finom és törődő velem az ágyban.

Korcám alá benyúl, hogy megszabadítson az utolsó ruhadarabtól, én pedig engedelmesen segítek neki. Először csak meggyurmázza félgömbjeimet, egyszer-kétszer rájuk is csap, majd széthúzva őket közéjük nyal.

Az eddigieknél is hangosabban nyögök fel, hiszen ez az egyik kedvenc részem! Nem sok férfi partnerem volt életem során, ráadásul eléggé megosztó volt velük a szerepem az ágyban, mégsem nyalt ki még soha senki egészen egy hónappal ezelőttig, amikor is először lefeküdtem Nammal. Annyira új volt az az érzés, hogy éppen csak hozzáért közben a farkamhoz, szinte rögtön el is mentem.

Többször belefúrja fejét a fenekembe, miközben nyelvét a lehető legmélyebbre dugja belém. Késztetést érzek arra, hogy magamhoz nyúljak, annyira jól esik, amit csinál, de nem akarom, hogy túl hamar vége legyen a bulinak. Elégedetlenül nyöszörgök, amikor elválik hátsófelemtől, de csupán csak addig tart a hisztim, amíg megérzem magamban rögtön két ujját. Ne hagy időt sem, rögtön ujjazni kezd, ami normál esetben fájna, de így, hogy tegnap voltunk utoljára együtt, még jól is esik.

Megforgatja bennem alaposan csontos végtagjait, tesz pár ollózó mozdulatot, majd újra elhúzodik. Hallom, ahogy kibont egy óvszert, majd a már jól ismert tubus kattanó hangját is, mégis megugrom egy picikét, amikor megérzem a hideg zselét hátsó bejáratomnál. Finoman elkeni, majd bepozícionálja farkát, és óvatosan belém nyomul.

Egyszerre nyögünk fel, ujjaim enyhén elfehérednek, ahogy az ágy szélébe markolok. Hiába az aktív nemi élet, azért még mindig bajban vagyok a méretével. Hagy egy kis időt, hogy szokjam a dolgot, finoman cirógatja az oldalamat, közben lassan ringatja a csípőjét. Ellazítom magamat teljesen, ahogy óvatosan elkezdek én is ellentétesen mozogni, és már érzem is a derekamba maró ujjakat.

Normál tempóban kezd el dugni, de ismerem már, tudom, hogy csak visszafogja magát, és próbál rám tekintettel lenni. Gyorsítani kezdek, hogy érezze, nem bánom, ha előszedi az állatias énjét, ő pedig rögtön felbátorodik. Előzékenységem talán túl korai volt, mert olyan erősen vágódik belém, hogy egy pillanatra bekönnyezik a szemem. Szólásra nyitnám a számat, hogy mégis csak ellenkezzek, de ekkor eltalálja prosztatámat, amitől rögtön néma sikolyra nyílnak ajkaim. A szoba hamar megtelik bőrünk csattogó hangjával, ami mellé csatlakoznak Nam mély morgásai, és az én kéjjel teli nyögéseim is.

Egy váratlan pillanatban kihúzódik belőlem, majd a hátamra fordít. Lábaimat szinte nyakamig tolja, úgy vágódik vissza belém, és mosolyogva megjegyzi, hogy mennyire szereti, hogy ilyen kis hajtogatható vagyok. Na igen, a közel húsz év tánc egyik legnagyobb előnye.

Felkarjába marok, ahogy újra gyönyörközpontomat kezdi el ostromolni, miközben másik kezemmel péniszemre fogok, hogy enyhítsek magamon. A kaput mégis az teszi be, amikor meglátom arcát, ahogy elélvez, és ezzel egyidőben szökőkútként robban ki belőlem is az én örömöm. Csinál még pár levezető lökést, majd kihúzódik belőlem, hogy leszedje magáról a gumit.

Hangos sóhajjal nyújtom ki lábaimat, majd zsepi után kutakodva megtisztítom magamat. Lágy mosolyt villantok Namra, majd kinyújtom karjaimat, hogy bújjon hozzám. Elkuncogja magát, ahogy végigmér, de ahelyett, hogy megölelne, finom csókot nyom ajkaimra.

- Ez nagyon jól esett most – mondja, miközben végig simít arcomon.

- Tegnap is ezt mondtad.

- Mostanában feszült vagyok.

- És én lennék a feszültséglevezetőd?

- Valami olyasmi – neveti el magát, de az én arcomra rögtön ráfagy a mosoly. – Holnapután Baby J megint versenyzik, az pedig mindig jár valami hisztivel, hiába nyer szinte mindig. A múltkor is…

Nem figyelek arra, amit mond, bármennyire is nem szép dolog ez tőlem. Látom, ahogy beszél hozzám, a szépen ívelt ajkakat, ahogy mozognak, a mély barna szempár, ami végig engem néz, és vékony csíkokká változik, amint elmosolyodik, de nekem mégis csak az előbbi mondata jár a fejemben.

Akaratlanul is az elmémbe szökik az a régóta kísértő gondolat, hogy vajon miért nem vagyok elég jó senkinek sem?