Jimin

Úgy pattanok fel az étkezőasztal mellől, ahogy meghallom a bejárati ajtó csapódását, hogy kis híján még a kávémat is magamra öntöm. Bátyám éppen hegyibeszédet tart a nyomorultaknak a szobájában, így biztos vagyok benne, hogy csak egy ember jöhetett haza. Hevesen zakatoló szívvel, feszülten kuksolok az előszobába, Yoongi éppen a cipőjét veszi le, miközben morogva átkozódik. Ugyanaz a ruha van rajta, amiben tegnap délután elment, szép vonásai most gyűröttek, míg sötét tincsei ziláltan állnak a fején.

- Szia – köszönök neki halkan, mire felpillant. Macskaszemei most vörösen és fáradtan néznek vissza rám, nyoma sincs benne rajongásnak, vagy bármiféle csillogásnak, amivel eddig illetett. – Jól vagy?

- Fáj a fejem. Irdatlanul bebasztam tegnap – motyogja.

- És hol töltötted az éjszakát?

- Hagyjuk, Jimin. Erről aztán végképp nem akarok beszélni.

- És hol a kocsid?

- Én... - Yoongi elhallgat egy pillanatra, két ujját a halántékára nyomja, majd a füle mögé simít egy kósza tincset. Tekintetem a nyakára siklik, ahol hófehér márvány bőrén egy hatalmas szívásfolt pompázik kék és lila színekben. A kávé íze megkeseredik a számban, és magam sem tudom miért, úgy érzem, mintha gyomorszájon rúgtak volna. – Nem tudom. Fogalmam sincs, hogy hol hagytam a Nissant.

Azt hiszem, ha azt mondom, hogy kifut minden vér a pofámból, még az sem fedi le teljesen az igazságot, hogy mennyire meglepődöm. Yoongi nem néz rám, tekintete a padlóra szegeződik, miközben feszülten az alsó ajkát rágcsálja. Ő is pontosan tisztában van vele, hogy mennyire kurva gáz ez a helyzet. Kiabálni akarok vele, őrjöngeni, ahogy mindig is teszem, de valahogy nem visz rá a lélek. Rá akarok kérdezni a foltra a nyakán, arra, hogy hol töltötte az éjszakát, aztán meg lebaszni, hogy mekkora túlméretezett barom, amiért elhagyta valahol a kocsiját, ami a mindenséget jelenti neki. És szívem szerint azért is ordítanék vele, amiért olyan csúnyán megalázott szex után pár napja. Életem legjobb szexuális élménye lehetett volna vele, ha nem vágja a képembe azokat a bántó szavakat. Aztán még ő volt felháborodva, inkább hozzám sem szólt, rám sem nézett egészen mostanáig.

Mégsem teszek semmi ilyesmit. Ahogy ránézek az előttem állóra, nem érzek mást, csak sajnálatot. Kibaszottul sajnálom, hogy idáig jutottunk. Lassan felé lépek egyet, majd bíztatóan a karjára simítok. Macskaszemeit rögtön rám kapja, én pedig próbálok finoman rámosolyogni.

- Gyere, keressük meg a kocsidat.

- Nem érdekes, Jimin – húzódik hátrább. – Le akarok zuhanyozni, aztán holnapig aludni.

- Mi lenne, ha inkább zuhany után ebédelnénk valamit? Felmehetnénk a Kunst Lounge-ba csülköt enni, már ki van rakva a teraszuk, úgy is szereted onnan a kilátást. Aztán meg ha hazajöttünk, még mindig pihenhetsz a mai verseny előtt. Jin ki akar menni JK meccsére, ha gondolod elmehetnénk Papához is, hogy...

- Elég! – ordít rám Yoongi, mire ijedten hátra hőkölök. Mellkasa hevesen emelkedik és süllyed, könnyes tekintete vádlón szegeződik rám. – Állj le ezzel a kamu kedvességgel, nem akarok többé a bűvkörödben baszódni!

- Yoongs...

- Nem Jimin, komolyan mondom! Én... én teljesen ki vagyok magamból fordulva! Olyan dolgokat csinálok, amik nem jellemzőek rám. Másokkal kezdek ki és fekszem le, miközben veled vagyok, belemegyek egy ilyen ostoba hármasba, ami teljesen összezavar, elhagyom a kocsimat, ittasan vezetek...

- Te ittasan vezettél? Baszdmeg Yoongs, ha elkapnak a zsaruk...

- Tudom, oké?! – fakad ki Yoongi. – Egyszerűen csak utálom magamat, és ezt az egészet, amibe taszítottál! Minden alkalommal azt hiszem, hogy el tudlak engedni, hogy végre túlteszem magamat rajtad, aztán jössz a beédesgetéseddel, és megint ugyanott vagyok, ahol a part szakad! És én mindezt hagyom, mert nem bírok tőled szabadulni. Elnézem, hogy másokkal kúrsz, most már a szemem láttára is, hogy úgy bánsz velem, mint egy utolsó kutyával, és még asszisztálok is hozzá! Szavakba sem tudom önteni, hogy mennyire gyűlölöm ezt a szerelmet, amit érzek irántad, és ami teljesen felemészt!

Yoongi könnyei elerednek, szipogva törli meg az orrát. Szoborként dermedek meg előtte, agyamban folyamatosan visszhangzanak szavai, gyomromat, mintha egy erős kéz szorongatná. Szólásra nyitom ajkaimat, szeretnék neki valami kedveset mondani, olyat, ami még helyrehozhatja az elbaszott dolgainkat, de ekkor Yoongi rám kapja sírástól vörös tekintetet, és olyat szól, ami felér számomra egy öklössel.

- Ha a kezembe kapnék egy dzsinnlámpást, mind a háromszor azt kívánnám, hogy töröljön ki téged az életemből, csak hogy biztosra menjek.

Az én szemeim is bekönnyesednek erre a mondatra, de erősen visszatartom őket, amíg Yoongi rohamos léptekkel a szobájába nem megy. Úgy érzem, mintha ólomsúlyok lennének a lábamon, ahogy visszamegyek a konyhába. A félig üres bögrémet a csapba teszem,

behánynék, ha valamit most le kéne tuszakolnom a torkomon. Fülemet vízcsobogás üti meg, Yoongi biztosan most mossa le az éjszaka retkét magáról. Késztetést érzek arra, hogy feltépjem a fürdő ajtaját, és leordítsam holló fekete haját a fejéről, hogy mekkora egy csicska és nincs igaza, de nem visz rá a lélek. Talán pont azért, mert ezúttal nem lenne jogos a részemről.

Gombóc nő a torkomban, hányinger szorongatja a bensőmet, csak arra tudok gondolni, hogy nem akarok itt lenni, egy házban vele. Magamhoz kapom gyorsan a kocsikulcsomat, majd kirobbanva az ajtón rohanok Porschémhoz, hogy mielőbb eltűnjek innen. Friss levegőre van szükségem és egyedüllétre.

Tövig nyomom a gázt, az sem érdekel, ha valami köcsög zsernyák megállít. Max megszabadít egy kis kápétól, hát aztán? A gyors hajtás még mindig barátibb, mint egy ittasvezetés. Meg sem állok a Rainbow Hill tetejéig, ha valahol, ott biztosan egyedül lehetek. Reszketeg sóhaj távozik a tüdőmből, ahogy leállítom a kocsit a szokásos helyén. Furcsán érzem magamat, hiába élek itt tizenhatéves korom óta, és versenyzem már jó öt éve, azt hiszem két kezemen megtudnám számolni, hogy hányszor láttam ezt a helyet világosban. Az indokolatlan mázsás súly még akkor is nyomja a lelkemet, amikor kiszállok Porschémból, hogy a megszokott padomhoz sétáljak. Ha nem Jin vagy Yoongi versenyzik, akkor itt szoktam várakozni, nem állok a szalagkorlát mellett habzó szájjal a többi barommal együtt.

Nyűgösen temetem kezeim közé az arcomat, ahogy helyet foglalok, közben erősen faszolok magamban tovább. Talán újra kéne fogalmaznom magamban a szerető és a barát fogalmát, és talán nem kéne őket összekevernem magamban. Annyit rágódtam már Yoongin, hogy az nevetséges. Ő a legjobb barátom, akinek soha nem kellett volna engednem, hogy több történjen közöttünk. Igaza van, tönkreteszem őt, és teljesen érthető, hogy boldogabb lenne nélkülem. Mégis minden szava tőrként fúródott a lelkembe, amiről azt hittem, hogy nem is létezik. Faszom az egészbe, el van baszva ez úgy, ahogy van. Végre szép időnk van, süt a nap, csicseregnek a csőrös-tollas szarok, engem meg kiesz a bánat egy olyan helyen, ahová pár óra múlva úgy is vissza kell jöjjek. Komolyan, mint azok az elmebeteg pszichopaták, akik kényszeresen bejárnak a munkahelyükre szabadidejükben.

Elnyújtott, hisztis nyögéssel vágom hátra fejemet a padtámlájának, majd néhányszor még oda is csapom koponyámat, persze csak finoman. Össze vagyok zavarodva, pedig ez eddig még kurvára nem sokszor fordult velem elő, most mégis úgy érzem, mintha valami világi bűnt követtem volna el. Újra az elmémbe kúszik Yoongi fájdalmas képe, a könnyes szemei, ahogy olyan vádlón néz rám, már nem azzal a csillogó tekintetével méreget, mint amivel mindig is, amihez úgy hozzászoktam, hanem mint valami olcsó, használt árucikket. Szánalmasnak és értéktelennek érzem magamat, ha arra a rideg pillantására gondolok.

Ismerős motor hangja csapja meg a fülemet, mire még inkább hiszti üzemmódba vágom magamat. A jó büdös tetves kurva életbe, most pont ő az utolsó, akit látni akarok! Ha szerencsém van, akkor el van a maga kis világában és észre sem vesz, egyszerűen csak tovább hajt. Szemem sarkából oldalra nézek, hogy megbizonyosodjak, tényleg az a kocsi jön, amire gondoltam, és nem is kell csalódnom magamban, ahogy megpillantom a mattfekete BMW elejét. Álmomból felkeltve is megismernék egy TwinPower Turbo soros hat hengeres benzinmotort.

Szemeimet behunyva hátra hajtom fejemet, úgy csinálok, mint aki élvezi, hogy magába szívhat egy kis D vitamint, holott csak próbálok nem nyomorult képet vágni, és reménykedni abban, hogy el tudok tűnni pár pillanat erejéig a föld színéről. Már éppen öröm táncba kezdenék, ahogy félszemmel látom elhajtani előttem az M4-est, de a sors ma sincsen jó kedvében, ha rólam van szó. Taehyung a Porschém mögött fékez le, pár pillanat múlva pedig már hallom is az ajtócsapódást. Újra beleverem fejemet a pad háttámlájába, miközben az eget kémlelem, hátha megkönyörül rajtam mégis csak a kibaszott mindenható, és hirtelenjében elvisznek az ufók vagy a rézfaszú bagoly. De nem, nekem még ennyi sem jár.

- Hát te? – hallom meg a simogató, mély orgánumot. – Baj van a kocsiddal?

- Nem – felelem szűkszavúan, hogy érezze; kurvára nem vágyom most társaságra.

- Akkor te vagy rosszul? – puhatolózik tovább.

- Nem – felelem egyre idegesebben. Faszom, miért nem fogja fel, hogy most tényleg nem alkalmas?

Taehyung valóban nem érti a dolgot, vagy csak szarik bele jó szokásához híven, így nem is igazán meglepő, ahogy egy huppanással levágja magát mellém, miközben a személyes légterembe nyomul. Próbálok hátrább húzódni, még rá is grimaszolok, de nem igazán hatja meg, helyette továbbra is érdeklődve méregeti az arcomat, ahogy egyik tenyerével az államra fog.

- Sápadt vagy – jegyzi meg színtelen hangon.

- Te meg nem – dünnyögöm vissza.

- Szóval, miért vagy itt? – dönti oldalra fejét, mire elcsapva ujjait az arcomról elhúzódom.

- Nem akarok róla beszélni.

- Oké, akkor nem beszélünk róla – rántja meg hanyagul a vállát, és titkon már bizakodni kezdek, hogy végre magamra hagy. – Ma reggel fényt kaptam, hogy vennem kéne takarófóliákat a növényeimnek, hogyha beköszönt a hideg.

- Május van, baszdmeg.

- Az mindegy, a hideg front attól még egy létező dolog, és a legkevésbé sem akarom, hogy megfagyjanak a leanderjaeim. Szóval voltam abban a kertészeti szaküzletben a hegy lábától nem messze, és teljesen kikészültem, hogy micsoda amatőrök dolgoznak ott! Az első ember azt sem tudta, hogy miről beszélek, a második egy balfasz volt, aztán mire találtam egy aránylag épeszű valakit, az meg ilyen olcsó zsákokat kezdett el mutogatni, amik még csak nem is polipropilénből készült! Aish, sikítani tudtam volna. Aztán még ők voltak felháborodva, amikor kiakadtam. Jöttek nekem ilyen hülyeségekkel, hogy az szezonális darab, minek akarok a nyárra, de hát fel kell készülni mindenre! Ez a baj az emberiséggel, hogy azt hiszik ráérnek, készpénznek veszik az idejüket, holott bármi történhet. Persze nem tudták elfogadni, hogy nincs igazuk, helyette kidobattak a biztonsági őrrel, és...

- Mi a faszt akarsz?! – ordítok rá ingerülten, ahogy kisül az agyam ettől a rengeteg faszságtól, de Taehyungnak egy mimikája sem rezzen.

- Nem tudom – tűnődik el újra arcomat kémlelve. – Azt mondtad, hogy nincs bajod, de mégis nagyon szomorúnak tűnsz, és úgy tudom ilyenkor az emberek szeretnek beszélgetni.

- De én most tényleg kurvára nem akarok beszélgetni, V – nyomatékosítom mondandómat. Pár pillanatig csendben mered maga elé, majd sután kinyújtva jobb karját átkarolja a vállamat, és egy ügyetlen mozdulattal magához húz. Megfeszülök karjai között, ahogy nyakamat félig kitörve borulok mellkasára. - Mijafaszom...

- Tae. Mondtam már, hogy hívhatsz Taenek.

- Jó, de...

- Cssshhh – simít hosszú ujjaival fejbőrömre, majd finoman masszírozni kezdi. – Most csak maradj csendben kivételesen.

Mélyet sóhajtok, derekam is fájni kezd a kényelmetlen póz miatt, mégis most jól esik ez a hirtelen közelség, hiába váltunk el olyan csúnyán a legutóbbi alkalmunkkor. Lehunyom szemeimet, és hagyom, hogy egy kicsit magával ragadjanak az amúgy is mélyre nyomott érzelmeim.

JK pov

Egy sötét törülközővel törlöm át nedves kék tincseimet, ahogy szemügyre veszem őket a tükörben. Alakulóban van már egy jó kis lenövés, lehet nem ártana lassan fodrászhoz mennem. Egy bő fekete farmert veszek fel egy fehér trikóval, hiába az esti lehűlés, így is verni fog a víz a sok izgalom miatt. Már csak pár óra és kezdek, alig várom már, hogy bekapcsoljam az új ledeket, és megbőgethessem a kicsikét.

Két rövid kopogás csapja meg a fülemet, értetlenül pillantok a bejárati ajtó felé. Hoseok dolgozik, Tae pedig reggel óta valami virágfóliákat vadászik, őt ismerve ez simán eltart estig, ha egyáltalán hazajön ma. Hátra túrom nedves tincseimet, majd érdeklődve kinyitom az ajtót.

- Jin... - bököm ki meglepetten, ahogy végigmérem az előttem állót. Egy lezser fekete nadrágot visel, és egy hozzáillő fehér, hajszálcsík mintás inget, aminek szabadon van hagyva az első három gombja. Mi tagadás, kibaszottul szexin néz ki.

- Helló, Jégvarázs – mosolyág rám oldalra döntve a fejét, így figyelmemet nem kerülik el az apró ezüst karikák a bal fülében. – Ráérsz momentán?

- Hát én... persze – nyögöm ki nagy nehezen a nyelvemet keresve. Orromat megcsapja Jin férfias illata, ahogy ellép mellettem, tekintetem akaratlanul is formás hátsójára téved, ami kifejezetten jól mutat ebben a gatyában. – Este versenyem lesz...

- Tudom, ott leszek az első sorban.

- Tényleg?

- Persze, neked fogok szurkolni. Többek között ezért jöttem.

- Hogy szurkolj nekem?

- Nem – mosolyodik el halványan Jin, ahogy helyet foglal az étkezőasztalnál. – Hanem mert segíteni akarok. Változtak a dolgok, Sehun kiszállt a versenyből valami családi faszoskodás miatt. Na mindegy is, nem kár érte, olyan balfasz volt a szerencsétlenje. Héj Jégvarázs, legalább egy kávéval kínálj már meg, ha már voltam olyan geci jó arc, és idejöttem hozzád rögtön meeting után. Aish, utálom ezt az inget, olyan szúrós az anyaga – vakarja meg a tarkóját Jin.

Értve a célzást bekapcsolom a kávéfőzőt, majd a felső polcra nyúlok egy bögréért. A gép halkan berregni kezd, ahogy leengedi az americanót, én pedig majd felrobbanok a kíváncsiságtól.

- Tessék – teszem Jin elé a kívánt koffeinadagot, majd leülök mellé. – Szóval?

- Ismered Cha Eun Woot?

- Nem.

- És ha azt mondom, hogy Nunu?

- Még mindig nem nyert.

- Nos, az baj – húzza el gömbölyű ajkait Jin. – Ellene versenyzel ma este.

Halkan elkuncogom magamat, ahogy a mellettem ülőre nézek. Mindezt olyan hangsúllyal és arccal közölte, mintha maga Tsunoda Yuki ellen mennék pár óra múlva.

- Jó, akkor majd bemelegítek pár körrel.

- Néha elfelejtem, hogy még új vagy itt, Jégvarázs. Nunu híres a mi körünkben, a top ötben mindig benne van, de az utóbbi években a harmadik helyet is elérte. Yoongin és rajtam kívül mindenkit lealázott, és bár szégyellem bevallani, azért minket is megizzasztott már.

- Nos, az utóbbi pár évben még nem voltam itt – dőlök hátra, ahogy próbálok önbizalmat erőltetni magamra. – Mije van neki?

- Egy 2014-es Subaru WRX STI-je. Kézi váltós, négy hengeres a motorja, és még ilyen buzis fluoreszkálós zöld féknyerge is van, hogy jampin nézzen ki.

- Vágom, láttam már ilyet, egy túlhype-olt valami. Az STI egy raliautó, ráadásul a futómű alulcsillapított.

- Öt másodperc alatt gyorsul százra, és nem győzöm hangsúlyozni, hogy kéziváltós. Amíg te majd imádkozol a DSG váltódhoz, hogy rendesen bevegyél egy kanyart, Nunu addigra már rég túl lesz egy tisztességes driften. Egyébként a tag anno rögtön kibaszta a lengéscsillapítókat és a kuplungot, szóval nem olyan szar az az STI, mint gondolnád. Más szóval, én a helyedben aggódnék.

Jin mindezt olyan komolysággal mondja, hogy ezúttal eszembe sem jut poénkodni vele. Ha Rainbow Hill királya tényleg megrémül ettől a csávótól, akkor bizony nekem is van félnivalóm.

- És mit tanácsolsz így hirtelen három órával a verseny előtt?

- Nem szeretném, hogy kiess, ezért gondoltam, hozok neked egy kis motivációt.

Mire kettőt pislogok, Jin már az ölemben ül. Hosszú lábait a széktámlájára fonja, ezzel közelebb húzva magához, majd egy őrjítően csábos mosoly kíséretében az ajkaimra hajol. Mindkét tenyeremet a vékony derekára szorítom, ahogy megringatja kerek fenekét az ölemben. Halk nyögést hallatok, de szenvedélyes csókunk rögtön elnyeli. Az ing alá nyúlok, végigsimítom az oldalát, majd elválva gömbölyű ajkaitól mellkasára hajolok, hogy nyálas puszikkal borítsam be a fedetlen puha bőrt.

- Haahhh! – sóhajt fel hangosan, majd egy hirtelen mozdulattal elránt magától kék tincseimnél fogva. Vágyittas szemekkel nézek fel az ölemben ülőre, egy pillanat alatt produkálok olyan feszítő merevedést, hogy meg kell igazítanom a nadrágomat.

- Motiválj még egy kicsit – duruzsolom Jin fülébe, majd finoman megharapom a nyakán lévő érzékeny részt.

- Nem lehet – tol el újra magától, majd kiszáll az ölemből. Rendbeszedi csapzott ingjét, és hátrább lépve megtámaszkodik az egyik széken. – Mint mondtam, ott leszek az első sorban, és szurkolni fogok neked. Ha nyersz, akkor visszaadom a pólódat – villant rám egy ördögi vigyort, mire szaggatottan felsóhajtok. Tökéletesen tisztában voltam vele, hogy ez mit is jelent. – Ha viszont veszítesz, akkor sajnos valahol hazafelé el fogom veszíteni, vagyis nem lesz rá alkalmam, hogy odaadjam valaha is. Szomorú lennék, ha ez így történne.

- Nyerni fogok – jelentem ki olyan határozottan, hogy még magam is elhiszem.

- Jó, úgy legyen – löki el magát a széktől, majd elém lépve kedvesen az arcomra simít. – Most mennem kell, Jégvarázs. Készülnöm kell az estére, hátha tényleg nyersz.

Kábán bólintok egyet, és az ajtóhoz kísérem Jint. Szívem szerint visszarántanám a derekánál fogva, és bezárnám a hálómba, hogy úgy játszhassak vele, ahogy csak szeretnék.

- Jaj, Jégvarázs! – fordul vissza egypillanatra, mire kérdőn felvonom a szemöldököm. – Nunu nem cseréltette ki afékeket soha. Ha száznegyven alá lassul egy driftnél, akkor zúgni kezd az elsőkerekeknél, meg a kormánynál, onnan nehéz visszagyorsulni hirtelen, kéziváltóide vagy oda. Érd el, hogy így legyen, és akkor talán lesz esélyed.