Hobi pov

Yoongi beharapja az alsó ajkát, ahogy sötét szempillái alól rám pillant. Látom a testtartásán, hogy megfeszül, mintha izgulna, és ettől az én pulzusom is rögtön a duplájára ugrik.

- Mármint, hogy most? – kérdezem elhaló hangon.

- Aha, persze csak, ha ráérsz, és nincs dolgod. Ha szeretnéd, akkor meg is tudlak várni, csak éppen erre jártam, és gondoltam, hogy... hát hogy akkor lehetne, hogy tudod, beszéltük a múltkor...

- Egy óra múlva végzem – villantok Yoongira egy bátorító mosolyt, mire az ő arca is felderül. – De csak ha tényleg nem baj, hogy meg kell várnod.

- Dehogy, nagyon szívesen!

Bólintok egyet, majd a lifthez lépek, de mielőtt beszállnék, csak nem bírok magammal, és felteszek egy kérdést, ami halálra idegesít már reggel óta.

- És Jimin?

Yoongi megfeszül a kérdés hallatán, nagy szemeket meresztve pillant rám vissza.

- Mi van vele?

- Én is ezt kérdezem. Nem lesz baj abból, hogy velem vagy?

- Nem igazán. Mi... mi megegyeztünk pár dologban.

Kis híján leharapom a nyelvem, hogy ne szóljak erre valami csípőset, de inkább csak bólintok egyet, majd beszállok a liftbe. A következő egy óra hihetetlenül gyorsan eltelik, pedig alig vagyok magamnál, minden gondolatomat Yoongi foglalja le. A finom illata, és az a csodás szerelés, amiben idejött hozzám. Egyébként is rettentően szépnek találom, de abban, ahogy ma megjelent előttem... huh, nagyon vissza kellett fognom magamat, hogy ne bámuljam olyan szemérmetlenül.

A gyerekek boldogan köszönik meg a mai órát, majd nagy mosollyal az arcukon integetve távoznak. Veszek egy gyors zuhanyt, közben pedig átkozom magam, amiért ennyire slampos ruhába jöttem. Még civil ruhának is csak egy kényelmes melegítőt meg egy sötét pólót hoztam. Bezzeg Yoongi simán elmehetne valami címlapfotózásra.

Állítgatom még a hajamat, de most valahogy sehogy nem jó. Minden szál másik irányba áll, így végül pár perc idegeskedés után inkább feladom. Úgysem tudom magamat olyan patikába állítani hirtelenjében, mint Yoongi. Egy pillanatra elkap a kis ördög, hogy hazudjak valami olyasmit, hogy Jungkook felhívott, hogy otthon gáz van, és nem érek rá, de elhessegetem a gondolatot.

Feszengve lépek ki a teremből, legnagyobb meglepetésemre Yoongi a liftnél vár. Kezeit lazán zsebei mélyébe süllyeszti, és nyelnem kell egy nagyot, ahogy egy szexi oldal pillantással végigmér. Anyám, nem csoda, hogy Tae nem állt ellen neki.

- Mehetünk? – mosolyog rám halványan, én pedig majd elájulok, ahogy férfias illata az orromba kúszik.

- Ne haragudj, próbáltam magammal csodát tenni, de én sem vagyok varázsló. Ha tudtam volna, hogy jössz, akkor valami csinibb ruhát hoztam volna.

- Csinibbet? – pillant melegítőnadrágomra, majd elkuncogja magát. – Nagyon is jól nézel így ki.

Égni kezdenek a füleim, ahogy beszállunk a liftbe, elmormogok egy halk köszönömöt, majd kukán bámulok magam elé. Egy részem visítani tudna az örömtől, de egy másik óva int. Reggel óta gyomorgöcsöm van, amióta Taehyung csak úgy elhintette, hogy tegnap Yoongival együtt vágták partiba Jimint. Értem én, hogy nyitott kapcsolat meg szakítás széle, de akkor is. Nem akarok megint csak egy pótkerék lenni, kikészülnék, ha még egyszer át kéne élnem azt, amit Nammal. Igenis megérdemlem, hogy végre valakinél első legyek...

- Minden rendben? – zökkent ki gondolataimból Yoongi, ahogy finoman a karomra simít. Rögtön elkap a borzongás, de csak mosolyogva bólogatok, majd a parkoló felé indulok.

Yoongi lazán sétál a Nissanja felé, míg én alig pár méterre megtorpanok, és csodálom őt a gyönyörű kocsijával együtt. Ez az autó ezzel a pasival simán megér egy lottó főnyereményt, nem is értem Jimint.

- Biztos, hogy jól vagy? – pillant rám Yoongi a válla felett. Idegesen a füle mögé tűr egy kósza tincset, engem pedig elkap a hányinger, ahogy meglátom a sötét foltokat a nyakán.

- Miért vagy itt, Yoongi?

- Hát... miattad – nyögi ki nagy nehezen. – Nézd, nem baj, ha nem akarsz jönni, csak a múltkor megígértem, hogy szívesen elviszlek egy körre a Nissannal, gondoltam, hogy örülnél neki.

- Taehyungot is elvitted rajta tegnap? – csúszik ki meggondolatlanul a számon, de már késő. Yoongi macskaszemei elkerekednek, ahogy realizálja a hallottakat, majd mélyet sóhajtva a kocsijának támaszkodik. Beharapja alsó ajkát, pár másodpercig kínos csend áll be közénk, végül mégis megszólal.

- Tudsz róla.

- Igen. Tae reggel csak úgy közölte, mint valami időjárásjelentést.

- És mit mondott még?

- Hogy szarul csókolsz, és hogy nem szoptad le.

Yoongi majd megfullad ezek hallatán, és én is újra fülig vörösödöm. Nem szoktam ilyen nyers és vulgáris lenni, kifejezetten zavarba jövök, ha ilyen téma kerül elő, de ez most valahogy mégis kibukott belőlem.

- Ki fogom nyírni – mormogja Yoongi zavartan. – Bezárom egy koszos pincébe, kiláncolom egy székhez, és kiéhezett penészes patkányokat szabadítok rá, hogy élve felfalják.

- Felesleges – legyintek egyet. – Meggyőzné a patkányokat, hogy inkább a láncot rágják el, aztán ássanak neki kiutat. Nem tudom, hogy hogyan, de megoldaná.

Yoongi felhorkant, megdörzsöli a homlokát, majd elrugaszkodva a Nissantól közelebb lép hozzám.

- Nézd... ez az egész kurva ciki, és fogalmam sincs, hogy most mit gondolsz rólam, de nagyon nem így terveztem ezt.

- Igazából csak nem értem.

- Tegnap én...

- Nem azt, az nem érdekel, nem az én dolgom. Azt nem értem még mindig, hogy miért vagy itt. Miért jöttél el hozzám?

- Mert veled akartam lenni.

Kínos csend áll be közénk, azt hiszem egyikünk sem tudja igazán, hogy mit mondjon. Annyira szeretnék örülni ennek az egy mondatnak, és örömömben cigánykereket hányni, mégsem vagyok rá képes.

- Picsába, ezt tökre nem így akartam! – fakad ki Yoongi a hajába túrva. – Jiminnel... nekem nagyon nem egyszerű...

- Yoongi...

- Ne, várj, hallgass végig, kérlek! Nem hiszem el, hogy egy parkolóban fogom kiönteni a szánalmas lelkemet... na, mindegy. Szóval, ami Jimint illeti, valóban nem egyszerű vele. Jó három éve annak, hogy szeretem őt, de nem volt kimondva sosem, hogy együtt vagyunk. Én hű voltam hozzá mindezek ellenére is, ő meg hát... nem igazán. Aztán jött Tae, kavart még egyet ezen az egész fosláboson, utána nagyon összevesztünk, én pedig lemondtam róla. Legalábbis ez volt a tervem, de ő nem engedte. Akkor jöttünk össze.

- Igen, amikor versenyeztünk.

- Pontosan – bólint Yoongi. – Persze kurva boldog voltam, végre megkaptam, amit akartam, mégis olyan furcsa volt az egész. Jiminnek nem való párkapcsolat, ezt kezdem én is belátni, és nem tudom, hogy miért nem tudom őt elengedni, de valamiért tényleg nem megy. Az életem része gyerekkorom óta, vele élek, a csapattársam, nem tudom őt elkerülni, és így elég nehéz rendezni magamban a dolgokat. Most nyitott kapcsolatban vagyunk, ami gondolom ugyanaz lesz, mint ami eddig is volt, csak már legalább nevezzük valahogyan. A tegnap pedig... nem tudom, fogalmam sincs, hogy mi történt, és hogy egyáltalán miért mentem bele. Nem is beszéltem igazából azóta Jiminnel, és...

- Várj, te a tegnapiak után nem beszéltél Jiminnel?

- Nem...

- Menj haza Yoongi – fordulok meg, de ekkor erős szorítást érzek a csuklómon.

- Mi? Ne már, Hoseok kérlek!

Megtorpanok, a szívem hevesebben kezd el verni, ahogy megérzem a finom érintést a kézfejemnél. Szembe fordulok Yoongival, közelebb lépek hozzá, majd szabad kezemmel a karjára simítok.

- Annyira nagyon szeretnék most beülni veled a Nissanba. Megengedném, hogy bárhova elvigyél, és közben kurva szerencsésnek érezném magam, hogy egy ilyen csodás srác, mint te, egyáltalán szóba akar állni velem. Hihetetlenül jól nézel ki ma – mosolyodok el, ahogy újra végigmérem őt. – És hidd el, hogy nagyon örülnék neki, ha közelebb kerülnénk egymáshoz, de nem így – húzódom el szomorúan. – Amíg zuhanyoztam végig azon kattogtam, hogy mi lenne a legjobb tudva a tegnapiakat. Össze vagy zavarodva, Yoongi. Menj haza, beszéld meg Jiminnel a dolgaitokat, és ha dűlőre jutottatok, akkor gyere vissza hozzám. Nem akarok pótkerék lenni, és nem akarok senkivel sem versenyezni egy kapcsolatban. Megérdemlem, hogy első legyek valakinél.

- Igen, igazad van – sóhajt fel Yoongi. – Hát, akkor majd beszélünk.

- Igen – biccentek egy aprót, miközben éles szorítás keletkezik a gyomromban. Még egy mosolyt villantok Yoongira, ahogy utoljára végigmérem gyönyörű valóját, majd a kocsimhoz megyek.

Csalódottan indítom be szeretett Lamborghinimet, és nevetséges módon még valami furcsa haragot is érzek Taehyung iránt. Bárcsak maradt volna csendben reggel, vagy érkezett volna fél órával később, akkor most én is boldogabb lennék tudatlanul.

Kihajtva a parkolóból még megpillantom Yoongi Nissanját, ahogy felvillannak a fekete ledjei. Őszintén remélem, hogy jól döntöttem.

Yoongi pov

Idegből fékezek le otthon, még a kocsiajtót is istenesen baszom be magam mögött, pedig erre aztán igazán ugrok. Rohamos léptekkel megyek Jin szobája felé, hogy jól elküldjem a halálfaszára, és megmondjam neki, hogy fejezze be a szerelmi guru karrierjét, vagy legalábbis ne rajtam és Jiminen gyakorolja. Legnagyobb bánatomra azonban hyungom nincs otthon, a szobája üres, és miután eloszlatom a vörösködöt az agyamról, meglátom, hogy a Barbie kocsija sem áll a garázsban.

A következő célpontom a kedves párom, már ha egyáltalán lehet őt annak nevezni. Kettőt kopogok az ajtaján, bár azt sem túl finoman. Tekintve, hogy a flancos Porschéja mellé parkoltam le, kurvára ajánlom neki, hogy itthon legyen.

- Mi van? – tépi fel az ajtót Jimin, majd el is hallgat, ahogy hátrább lép egyet és szemérmetlenül végigmér. – A kurva életbe, de jól nézel ki. Mi ez? – szimatol a levegőbe. – Új parfüm?

- Beszélnünk kell.

- Muszáj most?

- Legyünk túl rajta – lépek be mellette, majd lehuppanok az ágyára. – A tegnapról akarok beszélni.

- Oké – húzza velem szembe gamer székét, hogy leüljön rá. – Nem tudom, mit vársz, hogy mit mondjak.

- Mi a fasz történt, Jimin?

- Nem tudom, hogy pontosan mi van a fejedben, de amíg nem mondtam ki, hogy fejezzük be ezt az egészet, addig nem történt meg az... amit tegnap láttál. És amikor átmentem tegnap Tae-hez, az sem ennek indult, csak úgy... aish, komolyan magyarázkodnom kell? Egyáltalán minek jöttél oda?

- Őszintén? Magam sem tudom. Talán pont azért, hogy megakadályozzam azt, amit láttam.

- Én... sajnálom – sóhajt fel Jimin. – Nem akartam, hogy láss minket, főleg nem ebben a helyzetben.

- Mit tud Taehyung, amit én nem?

Jimin nem válaszol, tekintetét szigorúan a lábfejemre szegezi, miközben kínosan megvakarja a tarkóját. Megismétlem a kérdést, nem kiabálok, még csak fel sem emelem a hangomat, mégis határozottan cseng minden szavam.

- Taehyung... más.

- Igen, egy retardált autista fasz.

- Nem erről van szó! Ő csak... máshogy bánik velem. Nem csinál úgy, mintha porcelánból lennék, és bármikor összetörhetnék.

- Úgy bánt veled basszus, mint egy kurvával, tegnap! Csak kihasznál...

- És akkor mi van? – csattan fel Jimin élesesn. – Az meg sem fordult esetleg a ragyogó elmédben, hogy ez nekem így jó?

- Mi, baszdmeg? Az, hogy fájdalmat okoz? – kiabálok rá idegességemben. Nem hiszem el, hogy tényleg idejut ez a beszélgetés...

- És ha igen? Igaza van Taehyungnak, nem csoda, hogy inkább hozzá mentem!

Nem válaszolok, Jimin pedig nem folytatja tovább a mondandóját. Elhűlve nézek szép arcára, de semmit nem tudok róla leolvasni. Komolyan gondolja, amit mondott, nem csak úgy a pofámba vágta, ahogy szokta. Hirtelen kúszik be elmémbe egy kép Taehyungról, ahogy Jiminbe hatol, miközben én is benne vagyok. A legkevésbé sem érdekelte, hogy Jimin hogyan érzi magát, és ami még ijesztőbb volt, hogy élvezték is. Mind a ketten.
Szereti, ha fáj neki, csak mondom...

Elönti a szar az agyamat, olyan düh lesz úrrá rajtam, hogy majd szétrobbanok. Úgy pattanok fel az ágyról, mintha minimum megégetett volna a matrac. Jimin nagy szemekkel pillant fel rám, szólásra nyitja vaskos ajkait, de nem engedem, hogy bármit is mondjon. A karjánál fogva rántom fel magamhoz, majd a torkára marok, és úgy lököm az ajtónak. Hangos puffanással csattan a háta a falapnak, tömpe ujjait a csuklómra fonja, ijedten néz rám, miközben nyöszörögve értetlenkedik.

- Egy szívtelen ribanc vagy – köpöm az arcába. – Nem érdemled meg a szerelmemet, és másét sem. De tudod mit? Azért mégis csak megmutatnám így utoljára, hogy nem vagyok olyan lagymatag fasz, mint ahogy azt ti gondoljátok!

Elengedem Jimin torkát, helyette a karjára fogok, és nemes egyszerűséggel az ágyra hajítom. Meglepett nyikkanás hagyja el ajkait, miközben hatalmas szemeket mereszt rám, ahogy ledobom kék zakómat, majd egy mozdulattal megszabadulok felsőmtől is. Fejemet oldalra billentem kissé, ajkaimat megnyalom, ahogy Jimin ijedt ábrázatára nézek.

- Azt hiszem eddig túl rendes voltam veled. Ideje, hogy megkapd, amit érdemelsz.

Jimin hátrább mászik az ágyon, domináns nagypofájú énje, mintha soha nem is létezett volna. Úgy pillog fel rám, mint valami ártatlan kis szűz lány. Feltérdelek a matracra, majd a vékony bokáért nyúlok, úgy húzom magamhoz közelebb ezt az angyalbőrbe bújt démont.

- Yoongi, én...

Hirtelen fogom át hosszú ujjaimmal újra Jimin torkát, mire levegőért kapva nyúl csuklómhoz.

- Egy szót se! Egyetlen egy dolog van, amire most a szádat használhatod, megértetted?

Jimin sűrűn bólogatni kezd, én pedig pár pillanattal később elengedem a nyakát. A nadrágom gombjához nyúlok, türelmetlenül szabadítom meg magamat teljes alsó ruházatomtól, majd Jimin arcába tolom félmerev farkamat.

- Szopd!

Megnyalintja makkomat, majd párnás ajkai közé engedi egész hosszomat. A combomra simít kis kezével, miközben folytatja szájmunkáját néha felpillantva rám. Sötét tincsei közé tépek, hogy gyorsabb és mélyebb mozgásra ösztönözzem, de nem tetsző nyöszörgéseket kapok cserébe.

- Ne elégedetlenkedj, elvégre nem vagy porcelánból!

Dühösen pillant fel rám, ami elég szórakoztató látvány úgy, hogy félig kilóg ajkai közül a farkam. Nem ellenkezik tovább, helyette jó mélyen torokra vesz, amiért hálás hangok szöknek ki belőlem. Egy párszor még megteszi nekem ezt a kedvességet, végül én szedem le őt magamról. Hevesen emelkedő mellkassal néz rám, szája szélén nyálcsík folyik végig.

- Vetkőzz! – vetem oda foghegyről. Jimin szó nélkül teszi, amit kérek, először pólójától, majd nadrágjától szabadul meg, de az alsóját nem veszi le. – Mi van, tán kérvényt kell benyújtsak?

Jimin szólásra nyitja vaskos ajkait, de nem várom meg, hogy mit szeretne mondani. A csuklójára marok, magamhoz húzom, majd az arcára fogok, és erőszakosan megcsókolom. Az alsó ajkára harapok, hogy bejutást nyerjek szájába, közben másik kezemmel alsójára simítok, ami meglepő módon át van nedvesedve. Hirtelen lököm el magamtól, majd végigmérem egész valóját, és egy pillanatra átfut az agyamon, hogy biztosan szeretem-e ezt a fiút. Tekintetem az ágyékára téved, ahol rendesen dudorodik már a csomagja.

- Te tényleg élvezed ezt – horkantok fel. – Menj az íróasztalodhoz, és támaszkodj meg rá.

Jimin nyel egyet, párás szemeit még egyszer végigfuttatja rajtam, majd teszi, amire kértem. Előre hajolva megkapaszkodik két oldalt a tölgyfaasztal széleiben, kerek kis félgömbjei hívogatóan merednek felém. Leszállok az ágyról, mögé térdelek, és egy mozdulattal megszabadítom őt az alsójától. Egyik kezemmel átnyúlok a lába között, hogy nedves merev farkára fogjak, míg a másikkal jó nagyot csapok fenekére.

- Aahhh! – nyög fel vékony hangon, mire megismétlem a csapást a másik oldalra is. Hossza megrándul az ujjaim között, makkjából újabb előváladék távozik. Megajándékozom még pár csapással, majd széthúzom félgömbjeit, és a rózsájára köpök.

Két lábra állok, majd ujjaimmal szétkenem a nyálat Jimin résén. Egész testében megrándul, ahogy megérzi magában csontos végtagjaimat, és nem is igazán puhatolózok, rögtön heves kézmozgásba kezdek. Farkam közben nedvesen meredezik a lábam között, nem vagyok túl türelmes állapotomban, így az előkészítésre sem hagyok sok időt. A markomba köpök, hogy elkenjek hosszomon is egy adag nyálat, majd bepozícionálom magamat a megfelelő helyre, és Jimin vállaira fogva teljesen magamra húzom őt.

Jimin felszisszen, az alkarjaira támaszkodik, miközben hátrapillant rám, és kérlel, hogy hozzam ide a fiókban lévő síkosítóját. Nem foglalkozom a könyörgésével, helyette a tarkójára fogva visszanyomom őt az előbbi fekvő állapotába.

- Ne kényeskedj, tegnap két fasz is járt benned egyszerre.

Elengedem a tarkóját, majd a hátára hajolva a lába közé simítok farkára. A szorítása rögtön engedni kezd, de csak pár mozdulat erejéig vagyok kedves, utána a derekába marva heves csípőmozgásba kezdek. Jimin ujjai elfehérednek, ahogy az íróasztal oldalába kapaszkodik, közben hangos nyögésekkel adja tudtomra, hogy éppen mikor járok jó helyen.

- Ahh, Yoongiihh! – sikít fel, ahogy mélyen belé vágódom.

Puha tincseinél fogva húzom fel magamhoz, gerincét teljesen behomorítja, ahogy mellkasomhoz támasztom a hátát. A füléhez hajolok, majd beszopkodom a cimpáját, közben továbbra is kíméletlenül dugom őt.

- Ez kell neked? Hogy keményen megbasszalak?

Jimin nem válaszol, cserébe egyik karjával hátra nyúl, és a tarkómnál lévő tincseimbe kapaszkodva feszül meg sikítva. Kihúzódom belőle, majd az ágy szélére lököm, és újra az arcába tolom a farkamat. Csillogó szemekkel pillant fel rám, rögtön a szájába vesz, és a második mozdulatnál már enged is a torkára. A hajába túrok, de ezúttal nem irányítok, nincs is rá szükség. Jimin gyorsan mozgatja a fejét, többször is a torkára enged, néha élvezetteljesen rányög a farkamra, míg két kezével a combomat simogatja. Egyre nehezebben veszem én is a levegőt, érzem már az apró villámokat a gerincemen, majd ajkaimat eltátva egy mély nyögés kíséretében adom át magamat az élvezetnek. Jimin próbál elhúzódni, de nem engedem, erősen tartom magamon a fejét, amíg le nem cseng teljesen az orgazmusom. Lihegve húzódok el tőle, majd az íróasztalnak támaszkodva próbálom meg rendezni a légzésemet. Jimin eközben nagy szemeket mereszt rám, álláról ott csöpög az élvezetem egyenesen az alhasára, ahol a sajátjával keveredik. Észre sem vettem, hogy ő mikor ment el.

- Annyira szexi voltál – motyogja, mire önelégülten elmosolyodok.

- Te meg nem. Bárcsak most látna téged, Taehyung. Elképesztően szánalmasan nézel ki – mondom, mire olyan arcot vág, mintha felpofoztam volna.

- Takaródj!

- Már itt sem vagyok, elvégre megkaptam, amit akartam – paskolom meg a pofiját, de Jimin azonnal elüti a kezemet. Lehajolok a ruháimért, majd a fürdőbe megyek.

Nos, azt hiszem egész jót beszélgettünk.