Jin pov

Megigazítom a kis fekete kamerámat, miközben beletúrok sötétbarna hajamba. Jól van, a szépségem mit sem halványult, hiába lépek be lassan a harmincasok klubjába. Olyan vagyok, akár egy jó bor. Eltűnik a babapofim, helyette jön majd a még férfiasabb sármom, ami csak még vonzóbbá tesz majd. Hjaj, végképp nem fogom tudni magamról leszedni a sok udvarlót.

Fehér ingemet is leellenőrzöm még egyszer, többek között kávé foltot keresek, de minden makulátlan. Elégedetten dőlök hátra a székemben, az órára pillantok, van még három percem.

Az ajtóm mindenféle kopogás nélkül tárul ki. Éppen nem vágódik be a kilincs a falba. Oda sem kell fordítanom a fejemet, csak az öcsém ekkora faszparaszt.

- Mi van, te ingben nézed a pornót? – szólít meg kedvesen, ahogy beljebb engedi saját magát.

- Meetingem lesz, tudod nekem van rendes munkám, nem úgy, mint neked – felelem sóhajtva.

- Az buzis – horkant fel gúnyosan, majd körbenéz a szobámban. – Van epres szájfényed?

- Hogy tessék?

- Jól hallottad, szájfény, ajakbalzsam, vagy bánom is mi a lófasz, csak tudjam a számra kenni, és eperízű legyen.

- Van kint eperdzsem a konyhában, a felsőpolcon. Menjek, vagy eléred sámlival? – utalok arra, hogy ő a legalacsonyabb a családban.

- Kurva poénos vagy, inkább mondd, hogy van-e, vagy ha nincs, akkor hol tudnék venni.

- Aish – sóhajtok fel megdörzsölve halántékomat. – Az éjjeliszekrény felső fiókjában vannak ajakápolóim. Azt hiszem, a piros az epres.

- Tudtam, hogy neked lesznek ilyen buzis szarjaid – morogJa maga elé, majd az ágyamhoz lép. – Te egy helyen tartod a síkositót meg a szájfényt?

- Ajakbalzsam – dörmögöm magam elé. – Na, menj ki, amíg jó kedvemben vagyok, dolgoznom kell.

- Meddig tartod a hegyibeszédet a nyomorékoknak? Este versenyem lesz.

- És fognom kell a kezedet a kormányon, hogy bevegyél egy hajtűkanyart, vagy mi van?

- Menj a picsába, akkor ne gyere el!

- Mintha eddig nem lettem volna ott minden jelenéseden – sóhajtok fel. – Tudod, valakinek észnél kell lennie, ha megint balhézni kezdesz.

- Az csak kétszer fordult elő! – csattant fel Jimin azonnal.

- Mármint hétszer – javítom ki hamiskás mosollyal. – Kicseréltetted a gumikat? – Nem válaszol, helyette összepréselt ajkakkal bámul maga elé. – Van még egy pár órád, menj Vincenzohoz az új szettért, Yoongi azt mondta, hogy rakatott el neked egy szettet.

- Nem kell, hogy megmond, hogy mit csináljak!

- Igen, pont így érzem én is. Na, haladjál, tényleg dolgom van – hessegetem ki öcsémet.

Ahogy visszaülök a székre rögtön csörögni kezd a Kakaotalkom, miszerint csoportos videóhívást kérnek tőlem. Rányomok a kis zöld ikonra, és hagyom, hogy beszippantson a munka, miközben próbálok nem foglalkozni azzal az üzenettel, miszerint Jégvarázs találkozni szeretne velem kora délután.



Jimin pov

- Eljössz velem Vinnyhez? – lépek be Yoongi szobájába, aki éppen a gépénél ül, és látszólag nagyon dolgozik valamin. Komolyan, ma mindenkit beszippant a kurva digitális világ?

- Persze, csak ezt még befejezem – dörmögi orra alatt, miközben jobb kezével az egeret mozgatja, de nekem nincs sok türelmem.

- Most indulok, kurvára nem érek rá, este versenyem lesz.

- Miért nem mentél el tegnap? Mondtam reggel, hogy...

- Most akkor jössz, vagy nem? – rivallok rá.

- Ne kiabálj, kérlek – néz rám ártatlan szemekkel, mire megforgatom szemeimet. Yoongi meg a kibaszott érzelmes szentimentalitása. Olyan, mint az a nyomorék V, aki szerint az erőszaktól meghalnak a világok. Még egy ilyen idióta barmot.

Megállok egy pillanatra, miután kijövök Yoongi szobájából, és elgondolkodom a tegnap estén. Valóban egy degenerált pszichopatának tűnik a csávó, de cserébe kibaszott szexi volt tegnap. Van szemem természetesen, láttam már elsőre is, hogy milyen kis szépfiú a cuki fürtös hajával, meg a nagy őzike szemeivel, és van abban is valami vonzó, hogy mennyire el van a saját maga kis világában. Álmomban nem jött volna elő, hogy közben belül meg el van rejtve benne egy nagy adag dominancia. Tetszik így elsőre, azt kell, hogy mondjam.

Várok még pár percet Yoongira, hogy lecserélje a kis otthonkáját valami tisztességes utcai cuccra. És akkor még csodálkozik, hogy miért nem engedem meg neki, hogy nyilvánosan megfogja a kezem. Néha még az is nehezemre esik, hogy megjelenjek vele az utcán, pedig aztán követ mindenhova, mint valami jól nevelt pincsi.

Néha sajnálom szegényt, magamat pedig szimplán csak szarul érzem. Amikor három éve elkezdtük ezt a barátság extrákkal dolgokat, akkor még hagytam magamat abban a hitben, hogy csak azért nem kavar másokkal, mert elfoglalt a versenyzéssel, a munkájával, közben próbál élni a hülye hobbijainak, de egyre inkább úgy érzem, hogy nem akar mást rajtam kívül. Én nem meséltem neki soha a saját kalandjaimról, amik mellette történtek, nem akarom senki hisztijét hallgatni, de hát faszom, megbeszéltük anno, hogy érzelmek nélkül csináljuk ezt az egészet. Pont ezért is nem értem, amikor szeretkezni próbál, meg velem akar aludni, hozzám bújik, tök kínosnak érzem az egészet, nem vagyok ez a típus. Ráadásul még be is csicskul mindemellett, amitől főleg kivagyok, és ez az utóbbi időben csak rosszabb lett.

Yoongi próbál velem beszélgetni az út alatt, én pedig igyekszem magamhoz mérten kedvesen válaszolni, bár a stílusomon nem tudok változtatni. Jin szerint tudnék, csak nem akarok, de én pont leszarom azt is, hogy ő mit gondol.

Leparkolok az ismerős telep előtt. Az egész két nagy garázsból, és egy hozzáépített műhelyből áll. Összesen nyolc autó fér el benne, de elég ritka, hogy ennyire teltház legyen. Heti egy-két alkalommal magam is eljövök ide, hogy csináljak is valamit, de most már nem voltam vagy három hete. Vincenzo valami olyasmit dünnyögött, hogy nem megy olyan jól a biznisz, na meg már Papa is öregszik.

- Lám-lám, kit fújt ide a szél – vigyorog rám Vincenzo, miközben felém lépkedve leveszi munkáskesztyűjét, hogy tisztességesen üdvözöljön. – Azt hittem, hogy tegnap jöttök.

- Nem értünk rá – felelem kimérten, majd Yoongira pillantok. – Úgy hallottam, hogy van egy szetted a számomra.

- Neked mindig van, Jiminie – mosolyog rám a harmincas évei elején járó férfi, majd az egyik garázs felé int. Yoongival lazán követjük, közben az üzletről érdeklődöm. – Ugyanazt tudom csak mondani, amit két hete. Elvagyunk, van egy kis munka, de nincs az a vadulás, ami ilyenkor lenni szokott. Pedig pont most kezdődött a szezon, ilyenkor mindenki akar valami újat a kocsijára.

- Lehet már meg sem próbálnak jobbak lenni tőlünk – von vállat Yoongi.

- Azt hallottam, hogy új csapat jött. Északi lepkék, vagy mi a franc.

- Ne is mondd! – horkant fel a fekete hajú mellettem. – Három nap múlva az egyikkel versenyem lesz, alig várom, hogy lealázzam.

- Tényleg? – fordulok felé meglepetten, ez nekem is kurvára új információ. – Melyikkel?

- Azzal a lókutya formával, Hope, vagy mi a fasz.

Bólintok, és érzem, ahogy kezdeti idegeskedésem múlni kezd. Nem is értem, miért éreztem magamat egy pillanatra rosszul, ahogy eszembe jutott V. Nem láttam még a csávót versenyezni élesben, de ha bejátszik egy olyat Yoonginál, amit nálam is... Nem tudom, hogy meddig élne.

- Neki van a mattfekete BMW M4-ese? – vonja fel a szemöldökét Vincenzo, miközben előbányász egy kulcsot az egyik fiókos asztalból.

- Nem, az V-nek van – felelem akaratlanul, mire Yoongi értetlenül rám mered. Próbálom leszarni a bámulását, ignorálom, ahhoz úgy is hozzá van szokva, remélhetőleg később sem kérdez rá.

- Egy sárga Lamborghini Huracannal láttam – feleli végül a fekete hajú, mire Vincenzo bólint.

- Azt simán megeszed – legyint Vincenzo nem törődően. – Nagy hype-ot kapott anno, mert olasz, meg V10-es motor van benne, de nem vinném versenyre. Úgy kilenc másodperc alatt gyorsul kétszázra, de nem bírja sokáig a tempót. Nem is értem minek vett a fazon ilyen mutogatós autót, ha egyszer versenyezni akar vele. Szerzett volna inkább egy Dodge Demont, akkor szívhatnád a fogad, haver. Persze, ha fel van turbózva...

- Az én Nissanom sem egy mezei kocsi – vág közbe Yoongi, mire Vincenzo felnevet.

- A te GT-R-esed egy csoda, én mondom! Hamarabb vezetném bármikor, mint egy Ferrarit, pedig én aztán tudom milyen az élet Olaszban!

Nevetünk, ahogy mindig is, ha Vincenzo a félvér származására utal. Az apja olasz volt, az anyja koreai, és ő maga is ott élt tizenhat éves koráig, amíg a faterja bele nem keveredett valami maffiás szarba, és ki nem nyírták. Egyik pillanatról a másikra az utcán találta magát az anyjával, de szerencsére az anyai nagyapjának volt elég pénze, hogy haza hozassa őket. Ennek úgy jó tizenöt éve, Vinny azóta kitanulta az autószerelés mindenféle faszom rejtelmét, és boldogan tengeti itt a napjait Papával, de ha valaki felbassza az agyát, akkor még hajlamos olaszul káromkodni.

- Papa hol van? – lágyul el a hangszínem, mint mindig, ha az öregről van szó.

- Hátul a fészerben mókol valamit, meg gondolom már vagy a negyedik kávéjánál tart.

- Alig múlt dél! – vág közbe Yoongi az órájára pillantva.

- Úgy csinálsz, mintha nem ismernéd – kuncog Vincenzo, majd karon ragadja a fekete hajút, hogy előszedjék a drift gumi szettemet. Nekem is mennem kéne, de most inkább Papa társaságára vágyom.

Hátra mászok a műhely mögé a fészerbe, majd kettőt kopogok a nyitott vasajtón. Magas, pocakos öregember fordul felém, orra hegyén téglalap alakú szemüveg, fején napellenzős sötét sapka, szájából sodort cigaretta lóg ki.

- Jiminie – villantja ki sárgás, csálé fogait, amitől azonnal melegség költözik a szívembe. – Na végre, már azt hittem, hogy besérültél, és itt hagytál minket, amiért nem megy olyan jól a biznisz. Jinie tegnapelőtt felhívott, aszonta, hogy jössz a napokban, de mondtam neki, hogy majd hiszem, ha látom.

- Bocsánat, Papa – hajolok meg mélyen. – Elmentek a napok a fejem felett, most kezdődik a szezon, és...

- Nekem nem kell magyarázkodnod, fiam, csak annyit akartam ezzel mondani, hogy hiányzol, no – lép felém, majd finoman átölel. – Gyere, igyunk egy feketét, amióta a bátyád mondta, hogy jössz, hordok magamnál egy extra termoszt.

Meghatódva bólintok, miközben átkozom magamat, hogy én nem hívtam fel. Leülök vele a rozoga kis székre, amit már csak a szentlélek tart egyben, majd töltök mindkettőnknek a folyékony koffeinből.

- S mi járatban vagy, fiam? Yoongi veled van?

- Igen, éppen az unokáddal szedik elő a drift gumi szettemet.

- Kihasználod azt a szegény fiút, Jiminie, nem jó ez így – legyint egyet, majd belehörpint a kávéjába. – Huszonkettő vagy, igaz?

- Huszonhárom! – kérem ki magamnak, de igyekszem tartani a kedves hangszínt az öreg felé. Nem sok embert tisztelek, de őt különösen nagyra tartom.

- Ó, én akkor már házas voltam! De az is igaz, hogy nem játszottam saját kapura, így mondják a mai fiatalok, ha valaki buzi, igaz?

- Már nem használjuk ezt a szót, Papa. Elég sértő.

- Jóvanna, nézd el nekem, lassan két hetes leszek mán én is! – utal arra, hogy hamarosan betölti a hetvenhetet.

- Majd megünnepeljük tiszteségesen. Nincs szükséged egy kis segítségre, Papa? Elég nagy a káosz itt – nézek körül az alig négy négyzetméteresen helyen, aminek minden sarkában plafonig ér a kacat.

- Nekem így jó, Jiminie – legyint újra, majd int, hogy töltsek neki még egy adag feketét.

- Úgy iszod a kávét, mint más a sojut, Papa.

- A sojuba belehalok, kávé nélkül meg nincs pulzusom. Ezt mondogatom örökké Vincenzonak is, de hát azt hiszi, hogy ő okosabb. No nem baj, az anyja is ilyen, na meg abban az időben még én is ezt hittem.

- A héten eljövök valamikor, elhozom azt a semmirekellő bátyámat is.

- Ne piszkáld Jinie-t, jó gyerek. Emlékszem, amikor tíz éve idekerült, még olyan kis riadt képe volt, de meg volt benne a kurázsi! – mondja, mire felnevetek, hogy valaki még használja ezt a szót. – Kinevették, amikor megjelent azzal a Toyota Sprinter Truenoval. Buddhára, az a kocsi már akkor több, mint húsz éves volt, és ő megnyert vele minden versenyt. A te Yoongi barátod is ilyen, nevetséges, amit azzal a Nissannal művel! Én már öreg vagyok kijárni, de Vincenzo szokott videókat mutatni, na meg jár a szája is egyfolytában, mint a kacsa segge!

- Gyere ki valamikor, Papa. Yoongi pár nap múlva versenyzik, érted jövünk Jinnel, legalább kimozdulsz kicsit – simítok kedvesen az öreg vállára, mire az újra rám villantja sárga fogait.

- Na jóvan, fiam, meglátom, attól függ, hogy mennyi dolgunk lesz itt, bár nem gondolom, hogy fejre kéne állni a mostani helyzetet látva, aztán ki tudja. Hallottam, hogy ide jöttek valami északi huligánok Pajuból. Ejj, ma már semmi sem szent a kénköves mindenit neki! – mondja a magáét tovább, majd sodor egy újabb cigaretátt. – Nem is értem, hogy az a Kim kölyök miért hagyja ezt, az apja anno páros lábbal dobta vóna ki az ilyen betolakodókat!

- RM, Papa. Tudod, hogy nem nevezünk senkit sem a nevén.

- Majd meg is mondom neki, hogy ha legközelebb jön a motorja miatt. Ez is, hogy nem vezet autót, csak egy S1000-es RR-rel mutatványozik. Bezzeg BMW-re telik, na mindegy. Nem tartalak fel tovább, fiam, van elég dolgod, azt a versenyt meg majd megbeszéljük.

Bólintok, majd felkelek, hogy megöleljem az öreget. Szeretek vele lenni, még ha ez nem is túl gyakori, úgymond apám helyett, nagyapám.

- Beszélek ma Jinnel, aztán felhívunk.

- Legyen így, Jiminie! Aztán csak óvatosan!

Intek egyet, majd széles mosollyal az arcomon megyek vissza Yoongiékhoz, akik már bepakolták a drift gumikat a kocsimba. Benyúlok a farmerom zsebébe, majd rászorítok a benne lapuló epres ajakbalzsamra. Azt hiszem minden megvan mára.



JK pov

A korlátnak támaszkodva várom Taehyunggal, hogy vége legyen a versenynek. A hangokból ítélve közel vannak, és ha tippelnem kéne, akkor Baby J van előnyben, bár nem lep meg azok után, hogy mit művelt velem a bátya.

Apropó, Jin. Több, mint egy órát vártam rá ma délután ott, ahol tegnap találkoztunk, de semmi. Írtam neki délelőtt egy üzenetet, amire nem válaszolt, de azt nem gondoltam, hogy tényleg ennyire kioffol. Hívtam, írtam neki új üzenetet, de semmi. Bezzeg most itt van tőlem alig húsz méterre szemben, és ő is nagy vidáman dönti neki felsőtestét a kopott korlátnak. Még csak rám sem néz.

- Ha vége a versenynek, akkor beszédem van Jinnel – nézek rá Tae-re jelentőségteljesen. – Hobi nem tudom merre kószál, bár lenne egy tippem, de inkább nem megyek bele. Itt hagyhatlak egyedül? – Nem válaszol, csak aprót bólint. – Nem fogod senki arcát sem indokolatlanul összefogdosni? – Ezúttal egy fejrázást kapok válaszul. – Jó, nem fog sokáig tartani, csak maradj itt, és kerüld el a fekete hosszú hajú fiút Jin mellett.

- Igazából Baby J-t várom – feleli, mire meglepetten húzom össze a szemöldökömet.

- Miért? Őt akarod inkább lefesteni?

- Nem, de valamit meg akarok rajta nézni.

- V...

- Nem kell aggódnod, azt hiszem ő is mutatni akar nekem valamit.

- Miért érzem úgy, hogy ebből bonyodalom lesz? – temetem kezeim közé nyűgösen arcomat.

- Már megint stresszelsz úgy, hogy semmi nem történt. Mondtam már, hogy szokj le erről.

- Neked meg arról kéne leszoknod, hogy kiválogatod a Nesquik mix gabonapehelyből a csokisakat, és benne hagyod a fehéreket. Hope múltkor majdnem elsírta magát reggelinél.

- De hát abból csak a csokis finom!

- Lehet kapni külön Nesquik csokis gabonapelyhet. Fehér golyók nélkül – világosítom fel barátomat, de tudom, hogy már veszett az ügy.

- De az nem olyan! A mixbe teszik a legfinomabb csokigolyókat, a simába valami rossz ízű, gabonás összetukmált egészséges izét tesznek!

- Hát persze – bólintok, miközben magamban feladom a harcot. Túl régóta ismerem Tae-t ahhoz, hogy belemenjek egy ilyen vitába.

Erős motorhangra figyel fel mindenki, pár pillanaton belül pedig meg is látjuk a fekete Porsche orrát. Meglepő módon az ellenfél Alfa Romeója nincs sokkal lemaradva, de ez mit sem számít a célvonalnál. Baby J kiszáll a kocsiból, int egyet a nézőknek, majd megvárja, hogy Jin és a fekete hajú odamenjen hozzá. A tömeg oszlani kezd, de mi maradunk Tae-vel. A Suga nevű srác maga mögé mutogat, majd eltűnik. Jin még magyaráz, Baby J hevesen gesztikulál, azzal az idősebb is hátat fordít az öccsének, majd arra indul, amerre a fekete hajú.

- Jövök mindjárt – búgom oda Tae-nek, és már ott sem vagyok. Csak remélni merem, hogy nem csinál semmi ostobaságot a távollétemben, és hogy Hoseok is lassan megjelenik.

Jin az elhagyatott romos épület mögé sétál, ami ha jól hallottam, valamikor családi fogadó volt. Követem, bár nem is tudom, hogy mi igazán a tervem, egyszerűen csak a sértett büszkeségem nem bír nyugodni.

- Akarsz valamit, Jégvarázs, vagy csak jó érzés a seggemet bámulni sétálás közben? – toppan meg hirtelen, majd válla felett rám pillant.

- Több, mint egy órát vártam ma rád – közlöm vele az első dolgot, ami eszembe jut.

- Meetingem volt.

- Meeting?

- Igen – bólint, most már teljesen szembe fordulva velem. – IT projektmenedzser vagyok szabadidőmben – mondja, mire most én bólintok egyet, bár fogalmam sincs, hogy ez pontosan mit is jelent.

- Akkor legalább írhattál volna valamit.

- Mi az, Jégvarázs, most utánam fogsz futkosni, mint valami tinilány a kedvenc K-Popos Idolja után?

- Igazából nem – felelem halvány mosollyal az arcomon, ahogy szorosan Jin elé lépek. Meglepetten vonja fel szépen ívelt szemöldökét, miközben az ajkaimra pillant. – Csak utálok tartozni.

Belenéz sötét íriszeimbe, szólásra nyitja szív alakú száját, de elhallgattatom a sajátoméval. Nem hőköl hátra, nem húzódik arrébb, még azt is hagyja, hogy két oldalról az arcára simítsak. Te jó ég, milyen puha a bőre!

Lapát tenyereivel derekamra simít, majd alsóajkamba harap. Meglepetten nyögök fel, ő pedig kihasználva az alkalmat, áttolja nyelvét a számba. Egyik kezemet a sötétbarna tincsek közé túrom, hagyom, hogy hevessé váljon csókunk, még az sem érdekel, hogy amúgy nyilvános helyen vagyunk.

Levegőhiány miatt pihegve válok el tőle, fejem kicsit kótyagos. Hú basszameg, ez aztán csók volt! Nem is tudom, hogy mikor volt ilyen jó partnerem e téren, de most aztán örülhetek magamnak, hogy nem hagytam annyiban ezt a dolgot.

- Hát akkor – simítok végig Jin babapofiján, majd hátrább lépek mosolyogva, - jó éjszakát!

Megfordulok, hogy visszamenjek a többiekhez, remélhetőleg V sem robbantott ki tömegverekedést, de ekkor hosszú ujjak fonódnak a csuklómra. Felvont szemöldökkel pillantok hátra, és tekintetem rögtön találkozik Jin fátyolos íriszeivel.

- Emlékszel, hogy mit mondtam a verseny előtt, Jégvarázs? – pillant rám kacér mosollyal. – Ha jól csókolsz, akkor más díjat is kérek ám. Legnagyobb szerencsémre, kiváló a nyelvtechnikád.