Minseok pov:

Fáradtan emelem fel szemhéjaimat és kezdem el keresni Dae-t. Mióta Lu lelépett azóta velem alszik, hogy nyugtasson, mert túl ideges vagyok. Alig, hogy elvesztettük a falkát ő is itt hagyott. Remélem hamar haza jön. Öregember módjára kászálódok ki az ágyból, hogy megkeressem Dae-t, ki nagy valószínűleg a konyhában van, tekintve, hogy csak hét óra. 

Már a lépcsőn hallani lehet, ahogy Dae egy dalt dúdolgat. Halvány mosollyal az  ajkaimon fordulok a konyha irányába és már a folyosóról látom, ahogy nekem háttal, egy szál rövid gatyában lépeget a saját dallamára, majd gondol egyet és lehajol a legalsó fiókhoz. Nem sokáig, csak pár pillanatig időzik ott viszont elérte, hogy csak a fenekét nézzem és meg is lett az eredménye, mert szinte pislogás nélkül bámulom és csak az térít magamhoz, hogy erőből neki sétálok az ajtókeretnek. Kezdek rájönni, hogy Lu mire utalt. 

-Jó reggelt. -fordul felém a hangra. Idesétál, kapok egy puszit és már vissza is tér az eredeti terveihez. 

-Ülj le, mindjárt kész a reggeli. -mondja mosolyogva miközben kivesz a szekrényből két tányért és leteszi elém az asztalra. Milyen kis házias. Már csak a kötény hiányzik. 

-Mit eszünk? -nézek rá mosolyogva. Egyszerűen olyan cuki, hogy ha tehetném megzabálnám. Bár, mi akadályoz meg? Elvégre a pasim. Gondolataimra egy perverz mosoly szökik arcomra és felállok az asztaltól. Oda lépek Dae mögé, átkarolom a derekát és alig érezhetően a nyakába csókolok. Halk sóhaj hagyja el ajkait míg enyémet egy győztes mosoly. Újra nyakába csókolok majd enyhén végig húzom nyelvem ütőerén. Tudom, hogy ezt még nem kéne de könyörgöm, ki tudna neki ellenállni, mikor még félre is dönti a fejét, ezzel szabad utat adva nekem. 

-Ha így fojtatod semmit, mert elégetem. Ah, hagyd abba. -hesseget el miután gyengébben a nyakába haraptam. Megadóan sóhajtok egyet és elveszem kezemet derekáról direkt végig simítva fenekén. Figyelve merev testtartását mely fokozatosan enged el, foglalom el újra a helyem, ismét feltéve a kérdésem.

-Tehát, akkor mi a reggeli, rajtad kívül? -vonom fel kihívóan a szemöldököm.  Dae a serpenyővel a kezében sétál el az asztalhoz. Leteszi a serpenyőt majd kiszedi a tojástekercset, felszeleteli és egy tányérra rakva indul meg felém. Lehelyezi az asztalra és leül velem szembe.

-Tojástekercset csináltam, remélem szereted. -mosolyog rám azzal a macskákat megszégyenítő mosolyával. 

-Ha nem szeretném is megenném, mert te készítetted nekem. 

-Ez aranyos, de ne mondj ilyenek, mert zavarba hozol. -fordította el a fejét.

-Nem baj, szeretem amikor zavarban vagy, olyankor még aranyosabb vagy.  -húztam elégedett mosolyra ajkaimat. 

-Na jó, fogd be vagy betömöm a szádat. -nézett rám szem forgatva. 

-Igen? És mivel ha szabad tudnom?  

-Lehet, hogy téged érdekel, de én nem vagyok kíváncsi rá. -jött be fintorogva Chanyeol. 

-Nem tudom, mit morogsz, semmi perverzre nem gondoltam, csak azt akartam mondani,hogy szívesen megismertetem a nyelvemmel. -közölte halál nyugodtan és vissza vezette tekintetét az ételre. Vele ellentétben én egy kissé meglepődve és a levegőért küzdve kezdtem el köhögni, mivel sikeresen félre csúszott a falat.

Chanyeol rám nézett megvonta a vállát és a hűtőhöz lépve kezdett el kipakolni belőle, hogy ő is reggelizhessen. Látom mennyire érdekli, hogy konkrétan mindjárt megfulladok. Dae csak rám nézett értetlen fejjel és elkezdte ütögetni a hátam. 

-Most mit akadtál ki ezen ennyire? -kérdő tekintetére megforgattam a szemeim és kortyolva egy keveset az előttem elhelyezkedő pohárból, vettem végre rendesen egy nagy levegőt. 

-Nem akadtam ki csak meglepett, hogy ilyen nyílt szájú vagy, azt hittem mások előtt visszafogottabb vagy.  -mondtam tovább falatozva.

-Édes, drága Minseok, sok meglepetést tartogatok még. -kacsintott rám majd az üres tányérját belehelyezte a csapba és elindult kifele, de még az ajtóból vissza tekintett rám a válla felett.

-Ha megreggeliztél, öltözz át kényelmesbe, felfedem majd még egy meglepetésem. -be se fejezte mondatát de már el is indult, sejtéseim szerint a szobájába. Eleve egy kíváncsi fajta vagyok, de ezzel még jobban felcsigázott. Gyorsan bekapkodtam a maradék tojástekercsemet, figyelve, hogy most jó helyen kössön ki és bedobva a csapba a tányért, ami szerencsére műanyag volt, így nem tört el, siettem fel az emeletre, hogy átöltözhessek és minél hamarabb elindulhassunk. 

Izgatottan válogattam a kényelmes egyben dögös ruhák között, de nem tudtam dűlőre jutni, kellet volna Lu, hogy segíthessen dönteni, de sajnos még mindig nem tért haza pedig vagy másfél hét eltelt a kirohanása óta. Sehun nem igazán beszél, de ha még is akkor csak alap dolgokat mond, kérdez, így tőle nem tudtam meg, hogy mi is történt pontosan. A gondolataiban meg nem fogok olvasni, nem akarok arra a szintre lesüllyedni.

Nagy nehezen sikerült egy lazább farmert választani ami hiába farmer elég kényelmes, a pólóval nem szenvedtem, mert úgy is pulóvert veszek rá, kiindulva abból, hogy igencsak november közepe van, így csak kikaptam egy egyszerű fehér pólót, mellé egy fekete-fehér bővebb belebújós pulcsit.

Elégedetten néztem végig magamon, és csak remélni tudom, hogy Dae-nek is tetszeni fog a szettem. A hajam nem volt rossz így csak beletúrtam párszor és késznek nyilvánítva magamat leindultam az emeltről.

 Dae már ott állt az ajtónál teljesen készen. Egy szűkebb, világoskék farmer volt rajta, egy kicsit sötétebb ing és egy vékonyabb fekete széldzseki volt rajta. Esküszöm büszke vagyok magamra, hogy kifoghattam egy ilyen embert. Cuki, vicces, dögös és még pizsiben is jól néz ki. Kell ennél több? A válasz igen! Egy csók tőle, még tökéletesebbé tesz mindent.

-Dögös vagy szívem. -mosolyogtam rá miközben átöleltem derekát és egy csókot leheltem ajkaira. 

-Te sem panaszkodhatsz. Na gyere, induljunk. -fordult meg és megfogta kezem majd összekulcsolta ujjainkat és kiindult az erdőbe.

-Merre megyünk? 

-Meglepi. 

-Ne már, áruld el, kíváncsi vagyok.

-Aki kíváncsi hamar megöregszik. -húzta gonosz mosolyra ajkait.

-Nem érdekel, amíg melletted öregszem meg. -húztam magamhoz. Átkaroltam derekát majd szemeibe nézve vesztettem el a kapcsolatot a külvilággal.

-Ha rajtam múlik, sosem engedlek el. -hajolt közel hozzám és óvatosan kezdte el becézgeti párnáim. Nem bírtam ki és durvábban kezdtem el csókolni. Nem tudok betelni vele. Vele csókolózni teljesen más mint az exeimmel volt, velük nem volt ennyire intenzív és mámorító. Jó volt velük is de ez teljesen más. Mindent elsöprő és képes lennék csak a csókjain elélni. Amennyire tudtam és bírtam lelassítottam és minden érzésemet beleadva csókoltam. Átkarolta nyakam és úgy húzott még közelebb magához. 

Lassan váltunk el egymástól és a szemeibe nézve az egész életünket láttam benne. A jelent és a jövőt. Láttam szemében a szeretetet és a boldogságot. 

-Induljunk, sosem érünk oda. -törte meg mosolyogva a csendet és elkezdett a kezemnél fogva húzni. Csak mosolyogni voltam képes. Csendben követtem míg nem egy pici folyóhoz értünk.

Nem volt se szép, se különleges, csak egy kis egyszerű folyó és én mégis gyönyörűnek találtam. Ahogy átsütött a fák között a nap, egyszerűen lenyűgöző volt. Átjárt a nyugalom és a béke. A lágy szellő óvatosan simogatott minket és ha füleltünk akkor, nem csak a különböző madarakat de a kisebb ragadozókat és nővény evőket is hallhattuk. 

-Hogy tetszik? -nézett rám csillogó szemekkel Dae miközben az egyik fa tövéhez húzott és leült engem magával húzva. Óvatosan átkaroltam és a vállamra döntöttem a fejét. Rakoncátlan fürtjeit kezdtem el simogatni.

-Gyönyörű és nyugodt, mégis a múltkori kis tavacska jobban tetszett. 

-Elhiszem, nekem az a kedvencem az összes közül. -meredt a távolba. Mennyi ilyen szép helyet ismerhet, ha már 13 éve él itt a falkával? 

-Megmutatod mire vagy képes? -nézett rám ártatlanul, mint aki fél, hogy rosszat mondott. 

-Persze. Mit szeretnél? -mosolygok rá kedvesen.

-Miért, miket tudsz? -néz rám meglepődve.

-Természetesen sok mindent, egész patakokat és folyókat be tudok fagyasztani, még tárgyakat is, de akár szobrokat is tudok készíteni. Érdekes lenne ha 20 évesen nem lennék képes ilyenekre az erőmmel.

-Jogos. Viszont semmi ötletem, lepj meg. -mosolygott aranyosan.  Lassan felálltam és a patakhoz sétálva belemerítettem a tenyerem, felegyenesedtem és lassan alakzatot öltve kezdtem el megfagyasztani, "megformázni" a pici kis jeges lényecskét.

-Remélem ez megfelel. -fordultam Dae felé, kezemben a kicsi jégfarkassal.  Nagyra nyílt szemekkel nézett engem és a farkast felváltva.

-Egy gyönyörű, milyen ügyes vagy. Az én erőm csak pusztítani tud. -mondta szomorúan.

-Dehogy is, nagyszerű erőd van. Tekintélyt parancsoló és hatalmas. Én szerinted mi hasznát veszem egy támadásban az erőmnek? -próbáltam felvidítani, de kevés sikerrel. Szomorúan simogatta az időközben a kezébe került mini farkast. 

-Ne szomorkodj. Gondolj Baekhyun erejére, csak akkor hasznos, ha áram szünet van, de nekünk még akkor se mert tökéletesen látunk a sötétben. -ez már jobban bevált ugyanis halványan elmosolyodott.

-Lassan induljunk vissza szerintem. -tápászkodtam fel, magammal húzva Daet. Átkaroltam derekát és úgy indultam el a ház felé. 

-Mit szólnál, ha vacsi után megint nálam filmeznénk? - nézett rám boci szemekkel. 

-Ezt úgy kérdezed, mintha nem ez lett volna eredetileg is a terv. Van is ötleted a filmhez? 

-Gondoltam azért megkérdezem, de akkor legközelebb, ne rinyálj ha csak úgy kérdés nélkül a szobámba megyek. Ami a filmet illeti, a napokban találtam egy filmet ami jónak tűnik. Az a címe, hogy The Forest. Egy lányról szól akinek az ikertestvére eltűnik japánban egy erdőben. 

-Ez most utalás akar lenni? Benne vagyok, érdekesnek hangzik, csak aztán ne, hogy meg ijedj az erdőben. -kuncogtam a fülébe. Cukin felfújta az arcát és elfordította a másik irányba.

-Nem akartam én semmire se utalni, ne haragudj. És nem, nem szoktam félni a horrorfilmektől, és amúgy is, mitől kéne félnem, mikor az erdőben mi vagyunk a legnagyobb "szörnyek"? -nézett rám még mindig durcásan, amitől muszáj voltam hangosan is felnevetni.

-Ne nevess vagy nem kapsz vacsorát és a saját szobádban alszol. 

-Nem bírnád ki és te jönnél át hozzám. Vacsit meg megoldom, megeszlek téged. -kacsintottam rá. 

-Meglátjuk, ki nem bírja ki. -motyogta maga elé.

-Na, ne csináld. Bár nekem mindegy, így is cuki vagy, viszont nem szeretem amikor durcáskodsz. -néztem rá megjátszott szomorúsággal. Tényleg nem szeretem amikor ilyen, de olyan cuki, hogy nem bírom megállni a mosolygást.

Nem igazán mutatott reakciót, így gondolkodásba estem, hogy mivel vidíthatnám fel. Az agyam rejtett zugaiban kezdtem keresgélni, egy jó poént vagy vicces emléket, viszonylag kevés sikerrel. Aztán eszembe jutott egy nagyon vicces jelent. 

-Egyszer 8 évesen, halloween estéjén kilógtunk Luhannal és Byullal az erdőbe. Nagyon sokáig kint voltunk, elég közel a határhoz. Egyszer csak vadászok nyomait láttuk. Luhan tőlünk lemaradva battyogott, félt, hogy megtalálnak minket a vadászok. Odasúgtam Byulnak, hogy meg kéne ijeszteni. Mosolyogva bólintott csak, aztán hátra súgtam Luhannak, hogy ne mozduljon, mert ember hangokat hallok. Halálra várt tekintettel nézett rám és lelapult a földre. Szóltam neki, hogy ne mozduljon és vigyázzon Byulra, én előre megyek megnézni. Előre szaladtam, végül körbe mentem és minél halkabban Luhan mögé osontam, majd a fülébe vonyítottam. Szegény pedig annyira megijedt, hogy bepisilt. -kezdtem el hangosan röhögni. 

-Annyira vicces volt, hogy egészen hazáig röhögtem, és még akkor is röhögtem, mikor Luhan sírva árult be anyának. Természetesen megkaptuk a büntetésünket a kiszökésért, én pedig pluszba Luhan szívatásáért is kaptam, de még most is azt mondom, hogy megérte. -letörölgettem a könnyeimet és úgy néztem a vihogó Daera. Sikerült megnevettetni. Ez az.

Percekkel később se akart csillapodni a nevetésem, minek következtében, keresztbe lenyeltem egy katicabogarat. Jongdae meglátva szenvedésemet, elterült a földön és már sírva nevetett. 

Miután sikeresen elfogyasztottam a "vacsorám", felhúztam a földről Daet. Nevetve léptünk be a házba, ami kíváncsivá is tette apát és Yixinget.

-Elmeséltem neki, hogy mikor kicsik voltunk, halloween-kor annyira megijesztettem Lulut, hogy bepisilt. 

-Arra emlékszem, még rám is haragudott Luhan és még Juhyeon is, mert kuncogni mertem. -mosolyodott el apa.  

-Azt ne hagyd ki, hogy annyira nevettél, hogy megettél egy bogarat. -kezdett ismét hangos nevetésbe Dae. Ezen még Yixing is elkezdett halkan nevetni. Miért érzem azt, hogy mindenki ellenem van? 

-Ebből elég is ennyi, inkább menjünk akkor filmet nézni. -Menet irányba állítottam Daet és elindultam az emelet felé. Jongdae amint abba hagyta a nevetést elindult utánam. Ahogy haladtam felfelé megbotlottam a fogalmam sincs miben, de nem is én lettem volna, ha sikerül hibátlanul felmennem egy szaros lépcsőn. Hiába kapálóztam, csak két lépcsőfokkal feljebb sikerült megkapaszkodnom. Ezzel sikeresen bepucsítva Daenak. 

-Értem én, hogy kívánsz de ennyire nyíltan felajánlkozni azért szerintem nem kéne. -óvatosan tekintettem át a vállam felett, de nem kellett volna. Dae felhúzott szemöldökkel és karba tett kézzel nézett rám. 

Oké, ennél gázabb már csak nem lehet a helyzet. Remélem. Lassan kiegyenesedtem és szembe fordultam Daeval. 

-Az majd a te dolgod lesz szívecském. -kacsintottam rá és méltóságteljesen, aha persze, inkább reményvesztetten felballagtam a szobámba.  Felkaptam a pizsimet és átsétáltam Daehoz. A szekrénye előtt állt, nekem háttal. Óvatosan átkaroltam a derekát és a vállára téve fejemet néztem fel arcára. 

-Arra gondoltam -finom puszilt leheltem nyakára és elkezdtem simogatni a hasát. 

-Hogy lenne-e kedved velem fürödni. Nincs hátsó szándékom. -kacsintottam rá, miközben végig simítottam a fenekén. Komolyan nincs hátsó szándékom. Na jó, talán egy icike-picike. 

-Ha nem simogattad volna meg a fenekem még talán hittem is volna neked. -szedte le mancsaimat magáról és felkapva a pizsijét indult el a fürdő felé. Csalódottan indultam el a szobám felé, mikor utánam szólt.

-Most akkor nem jössz? -felvont szemöldökkel nézett rám, és nekem ennyi kellett, mint valami kiskutya akit megdicsért a gazdija, indultam el felé hatalmas mosollyal. Beléptünk a fürdőbe és Dae miután lepakolta a cuccait leült a kád szélére.

-Zuhanyzó vagy kád?

-Zuhanyozzunk szerintem. -sétáltam oda hozzá és lehajoltam egy csókért. Felegyenesedve oda léptem a zuhanyzóhoz és megnyitottam, hogy felmelegedjen, mire mi levetkőzünk. Vissza sétáltam Daehoz és megfogva karjait talpra állítottam és finoman elkezdtem kigombolni az ingét. Utolsó gombbal is végezve, lesimítottam a válláról.

-Erre már nincs szükséged. -megláttam  a felsőtestét és nem bírtam ki, hogy ne leheljek rá finom puszikat. Lehet, hogy a személyiségébe szerettem bele de azért a teste se semmi. Gyerünk, kössetek belém, de hé, férfi vagyok. 

-Nem azt mondtad, hogy nincs hátsó szándékod? -húzta le rólam a pólómat.

-Nincs is. Ez csak puszi volt. -egyenesedtem fel. Levettem a farmeromat és megszabadulva a boxeremtől is bedobtam a szennyesbe. Hátat fordítottam és beálltam a már kellemes vízsugár alá. Pillanatokon belül megéreztem a karjait a derekam körül és a mellkasát a hátamon. Szembefordultam vele. Óvatos puszit leheltem a homlokára majd rámosolyogtam. Levettem a tusfürdőt és miután nyomtam egy keveset a tenyerembe elkezdtem szétkenni a mellkasán. Sajnos nem bírtam ki és megcsókoltam, de nem is ez volt a baj, hanem az, hogy nagy lendülettel hajoltam az ajkaira, emiatt megcsúsztam és a vége inkább az volt, hogy a karjaiba zuhantam.

-Nem értem, hogy lehetsz ennyire szerencsétlen. -mosolygott le rám és szorosan megölelt. Figyelmen kívül hagytam mondatát és kiegyenesedtem, megforgattam a tengelye körül. Egy újabb adag tusfürdővel elkezdtem a hátát mosni. 

-Felül kész vagy. -jelentettem ki miközben egy puszit leheltem a tarkójára. 

-Csak felül? Lent mi lesz?

-Ha lent is én csinálom akkor hidd el, sose végzünk. -megforgatta a szemeit és lent is megmosakodott majd elkezdte az én mellkasomat is megmosni. Finoman simogatott és teljesen ellazultam. Arra kaptam fel a fejem, hogy letérdelt előttem és elkezdte a lábaimat is bekenni a tusfürdővel. Hatalmas taps jár nekem, amiért sikerült kordában tartanom magam és nem támadtam le, egyben nem lett merevedésem. Komolyan csak az hiányzott volna a mai napból. 

-Kész vagy édesem. -mosolygott rám miközben felállt és kilépve a zuhanyzóból a derekára kötött egy törülközőt. Feleszmélve a gondolataimból, elzártam a vizet és én is egy törölközőért nyúltam. Alaposan végig törölve magam kaptam fel a pizsamámat. Oldalra néztem de Dae már nem volt a fürdőben így én is elhagytam a helyiséget. 

-Vacsizzunk most vagy majd a film után? -nézett rám az ágyról. Valószínűleg a filmet kereste.

-Szerintem együnk most. Lehet, hogy a film alatt elalszunk.

-Ennyire fáradt vagy?

-Nem, csak melletted sokkal hamarabb elpilledek és szerintem nem lesz kedvünk a film után kimászni az ágyból. 

-Rendben te lustaság, akkor inkább együnk most. -félre tette a laptopját és engem meg se várva leindulta konyhába. Csak szerintem menekül előlem állandóan? Leérve csak annyit láttam, hogy zöldségeket aprít, és a tűzhelyen valami melegszik a serpenyőben. Leültem az asztalhoz és onnan néztem ahogy szorgoskodik. 

-Létszi, teríts meg, lassan kész vagyok. -húzta le a tűzhelyről a serpenyőt és le is kapcsolta azt. Felálltam az asztaltól és a polc helyet Dae mögé léptem átkarolva a derekát. Pont passzol az ölelésembe. 

-Én inkább téged terítenélek le. -kacsintottam rá, miközben az asztalnak döntöttem derekamat.

-El hiszem de, most ha lehet a hasadra figyelj és ne a farkadra. -nézett rám megsemmisítően.

-Tudom, hogy te is szeretnéd. -motyogtam a szemébe nézve, megtámaszkodva az asztal szélén. Aha, szerintem se. Telibe a forró tűzhelyre tenyereltem. Most már biztos, hogy még az égiek is ellenem vannak. Néma sikoly hagyta el ajkaimat miközben mellkasomhoz rántottam a sérült kézfejem. Dae kezem után kapva vitt a csaphoz és elkezdte engedni rá a hideg vizet. Olyan cukin próbálkozott, hogy nem volt szívem szólni neki, hogy elég lenne, ha lefagyasztanám a kezem, így hagytam, hagy csinálja amit jónak lát.

-Komolyan téged elátkoztak. Figyelj jobban oda. -dorgált meg aranyosan.Bólintottam egyet és végre kivettem a tányérokat a szekrényből és letettem az asztalra. Leültem és Dae már hozta is a vacsit. 

-Holnap szeretnének a többiek kint bográcsozni, úgy hogy jó lenne, ha itthon maradnátok. -lépett az asztal mellé Soo. 

-Rendben, úgy se terveztünk semmit holnapra. -mosolygott rá Dae és felállva az asztaltól elvitte a tányérjainkat a csaphoz majd elmosta őket. Soo oda lépett a hűtőhöz és elkezdett kipakolni belőle zöldségeket.

-Mit vacsoráztatok? Nincs ötletem, hogy mit egyek. -fordult felém kérdőn. 

-Sült virslit pirított zöldségekkel.    

-Tippnek jó volt, de nem kívánom. De azért köszi. -felelte félvárról és pakolt tovább. Szerintem az egész hűtőt kipakolta már de mindegy.

-Mehetünk. -állt elém Dae. 

-Oké. Jó étvágyat! -szóltam még hátra Soonak, aki elmotyogott egy köszit. Amint felértünk én egyből kényelmesen bevackoltam magam az ágyba míg Dae a filmet indította el. Felemeltem a takarót és miután bebújt jó szorosan magamhoz húztam. Elhelyezkedett a mellkasomon, fejét a nyakamba hajtva és onnan kezdte el nézni a filmet. Nem sokáig fogom bírni ha a nyakamba szuszog. Elég érzékeny vagyok a nyakamra. Előre látom, hogy szenvedni fogok a végéig. 

-Baj van? -szólalt meg alig tíz perccel később. 

-Nem, nincs baj. Miért? -néztem rá kérdőn.

-Csak olyan feszült vagy. Kényelmetlen, ahogy fekszek? -emelte fel a fejét, hogy a szemembe nézhessen. Egyem meg de cuki. Válasz helyett finoman megcsókoltam.

-Nem, csak érzékeny a nyakam. -erre válaszul csak egy pimasz mosolyt kaptam és egy enyhe nyakra puszit. Mindenem beleremegett. Valószínűleg tetszett neki a reakcióm, mert egy újabb puszit kaptam utána pedig egy enyhe harapást éreztem. Nem bírtam visszafogni a sóhajaimat. Lesimítottam a fenekéig majd belemarkoltam. 

Eléggé meglephettem vele ugyanis egy erősebbet harapott a nyakamba, egy elfojtott sóhajtással egybekötve. Eddig bírtam. Megfogtam a vállait és gyengéden lefektettem az ágyra majd fölé másztam. Szenvedélyesen csókoltam. Dae hevesebben csókolt vissza, csatlakoztatva nyelvünket is a játékba. Leereszkedtem hozzá és derekánál besimítva a pólója alá kezdtem el simogatni a hasát. Szabad kezemmel combját  simogattam közben feltűrve a rövid gatyáját. Feltolta terpeszbe lábait és fenekemnél fogva húzott magához.  Kiszakadt a csókból és egy hatalmasat nyögött az érzésre. 

 Itt tisztult ki a kép, és jöttem rá, hogy nagyon korai lenne ha tovább mennénk, hisz még nincs két hete se, hogy összejöttünk. 

-Dae, szerintem itt álljunk meg, amíg még megtudunk. Szerintem még korai lenne, ha lefeküdnénk. -néztem lihegve a szemeibe. 

-Igazad van, sajnálom, elragadott a hév. -tekintett rám bűnbánóan.

-Hé, nyugi semmi baj. Én se bírtam nyugodni. -magamhoz öleltem és egy puszit leheltem a homlokára.

-Vissza tekerem a filmet, jó? -csendben bólintott. Kikeltem az ágyból és újra indítottam a filmet. 

Amint vissza feküdtem Dae egyből átkarolt és a mellkasomra hajtotta a fejét. A Film felénél se tartottunk mikor hallottam, hogy Dae halkan szuszog.És még én vagyok a fáradt.  Óvatosan kimásztam az ágyból, kikapcsoltam a filmet és visszabújva hozzá egy homlok puszi után én is álomra hajtottam a fejem.

2020.01.06.