A reggel a két forró kar között ért. Paul védelmezően ölelt magához. Szeretem. Bele őrülnék ha elveszíteném.
-Jó reggelt! -köszönt mosolyogva, miközben puszit nyomott arcomra. Hirtelen vonyítást hallottunk.
-Sietek vissza! -majd megcsókolt. Ajkai magukkal hordozták az ígéretet, hogy siet vissza.

Még jó ideig figyeltem a becsukódott ajtót, majd ismét az ágyon terültem el és magamba szívtam Paul őrjítő illatát. Teljesen elvette az eszem! Nem hittem volna hogy annyi csalódás után találok egy ilyen fiút. Még jó ideig Paulnál voltam. Hagytam neki üzenetet, és elindultam haza felé.

Amikor beléptem az ajtón nagymamám aggódó arcával találtam szembe magam.
-Végre! Kate! Hol voltál? -kérdezte, miközben végig simított az arcomon.
-Paulnál töltöttem az éjszakát! -mivel az ég fiatalos nagymamával áldott meg nem csoda hogy egyből kajánul elmosolyodott.
-Ó... -tagadhattam volna miszerint nem feküdtünk le, de nem tettem, mert az hazugság lett volna, így csak bólintottam nagymamámnak.

Halk kopogást hallottam, és ahogy kinyitottam az ajtót Jake aggodalmas arcával találtam szembe magam.
-Valami baj van? -kérdezte aggódva.
-Paul megsérült! -nem kellett több. Azonnal felkaptam kabátom.
-Elmentem nagyi! Sietek haza! -szóltam vissza az ajtóból, majd Jake felé fordultam.
-Mi történt? -kérdeztem aggodalmasan.
-Nem súlyos, de látni akar téged. -Jake nem azt kérdeztem hogy súlyos-e vagy sem, hanem azt hogy mi történt! -egyre feszültebb lettem.
-Majd Paul el mondja. -utunk Cullenéknél ért véget. Sietős léptekkel mentem fel a lépcsőn és kopogtam be.
-Szia Kate! Gyere be! -mosolygott rám bíztatóan Carlisle.
-Gyere! A vizsgálóban van! -mondta Carlisle, majd követtem.

Amint beléptem az ajtón megkönnyebbülten vettem észre Paul most már mosolygós arcát.
-Paul! -szorosan megöleltem, amire kicsit felszisszent.
-Ne haragudj! -mondtam, miközben végig simítottam arcán.
-Semmi baj! -mosolygott rám.
-Mi történt? -kérdeztem komolyabban, Paul pedig finoman közelebb húzott magához.
-Néhány bordája megrepett! -szólalt meg Carlisle.
-Magatokra hagylak! -bólintottam, majd ott sem volt.
-Mit csináltál te őrült? -kérdeztem mosolyogva.
-A szívbajt hoztad rám. -arcát simogattam, majd puszit nyomtam homlokára.
-Hogy te hányszor hoztad rám a szívbajt! -nevetett fel halkan. Igaz én is ráhoztam már a szívbajt. Hirtelen felült és finoman megcsókolt.
-Ilyet mégegyszer ne csinálj! Oké? -bólintott, majd megcsókoltam. Hallottam hogy valaki benyit, így gyorsan elváltam ajkaitól.
-Ha pár napig nem változol át, egy kettőre rendbe jössz! -mondta Carlisle, majd felém fordult.
-Kate rád bízom! -bólintottam, majd Paul felállt.
-Kösz mindent doki! -majd kezet fogott Carlisle-al.
-Nincs mit Paul! -mosolygott Carlisle.

Amint kiléptünk a házból meg csapott a hideg levegő. Kicsit fáztam így Paul szorosan magához ölelt.

Amikor Paulnál voltam gondoltam felhívom nagymamám.
-Szia nagyi!
-Szia Kate! Minden rendben?
-Persze csak ma este Paulnál leszek! Balesete volt és segítek neki!
-Szegénykém! Azért jól van?
-Igen csak kicsit pihennie kell!
-Rendben! Vigyek át valamit?
-Nem kell! Köszi! Megyek mielőtt még nagyobb kárt tesz magában! Szia
-Szia

Amikor vissza mentem Paulhoz éppen le akart ülni mintha nem csinált volna semmit.
-Mit csinálsz? -kérdeztem mosolyogva.
-Semmit! -mosolygott vissza, én pedig leültem mellé.
-Jól vagy? -rá emeltem aggódó tekintetem, miközben arcát simogattam.
-Most már igen! -mosolyogta, majd finoman megcsókolt. 
-Ne hazudj! -szóltam rá finoman, mosolyogva. Megakartam csókolni, de megszólalt a telefonom.
-Fel kell vennem! -alig pár miliméter választott el minket.
-Oké! -bólintott, majd kabátomhoz mentem telefonomért.
-Igen?
-Kate? Mike vagyok!
-Mit akarsz? -hirtelen Paul mellém lépett és érdeklődve figyelte arcvonásaim.
-Beszéljük meg a dolgokat!
-Nincs mit megbeszélnem veled!
-Kérlek!
-Legyen.
-Köszi! Mondjuk kicsit később? Fél hatkor?
-Rendben! Hol?
-A suli előtt?
-Oké! Ott leszek! Szia
-Szia

Amint leraktam, láttam Paul kíváncsi arcát.
-Ki volt az? -kérdezte teljesen komolyan.
-Mike! Beszélni akar velem. -láttam hogy nem nagyon tetszett az ötlet farkasomnak.
-Ne akarjon beszélni veled! -adott hangot nem tetszésének.
-Bízz bennem Paul! Kérlek! -szemeibe lágyság költözött ahogy rám nézett.
-Benned bízok! Csak benne nem! -be ugrott egy ötlet amire talán nem mond azonnal nemet.
-Mi lenne ha velem jönnél farkas alakban mint a kutyám! Így mellettem lennél. -szemei nem vetették el egyből az ötletet.
-Oké! -ment bele, majd amikor az órára pillantottam, elindultunk.

-Szia! -köszönt Mike mosolyogva.
-Szia! -majd megsimogattam Paul fejét.
-Milyen kutya? -kérdezte mosolyogva.
-Tibeti masztiff és német juhász keveréke! -úgy hazudtam mint a víz folyás. Végülis nem mondhatom el Paul titkát.
-Mi a neve? -amikor megakarta simogatni Paul rá mordult, Mike pedig vissza húzta a kezét.
-A neve Max! -mosolyogtam rá bíztatóan Paulra hogy ne aggódjón.
-És mennyire védelmező típus? -egyre furcsább kérdéseket tett fel.
-Nagyon is! Miért? -kérdeztem össze vont szemöldökkel, Paul pedig fenyegetően morgott Mikera.
-Csak kérdeztem! -válaszolta mosolyogva. Amikor megakart csókolni elhúzodtam, Paul pedig arrébb lökte és tovább morgott Mikera.
-Nem fogsz megcsókolni! Nekem itt van Paul! -mondtam teljesen komolyan.
-De Paul most nincs itt és amiről nem tud az nem fáj neki! -mosolyogta, majd amikor hátat akartam neki fordítani, erőszakosan maga felé fordított.
-Eresz el! -szóltam rá, de ő tovább rángatott. Hirtelen Paul lépett mellém fenyegetően morogva Mikera.
-Takarodj rühes dög! -Paulnál ahogy láttam kezdett elszakadni a cérna. Paul földre terítette Mikeot, nekem pedig le kellett fogni.
-Nyugi Max! -simogattam meg nyugtatóan farkasom fejét. Paul kicsit nyugodtabb lett.
-Ha mégegyszer hozzám érsz, nem fogom le fogni! -figyelmeztettem, majd felültem Paul hátára és hozzá simultam. Paul mégegyszer rámorgott Mikera, majd elindult velem a hátán.

Útközben hatalmas bűntudatom támadt.
-Sajnálom Paul! Igazad volt! -suttogtam fülébe, de ő megállás nélkül ment tovább.

Amikor beléptünk az ajtón, láttam megfeszült izmait.
-Én.... Sajnálom! -kezdtem újra, majd oda léptem hozzá.
-Vissza kéne mennem letépni a fejét! -mondta idegesen, majd végig simítottam arcán.
-Nem, nem kéne! -egyre forróbb lett a bőre, és remegések futottak rajta végig.
-Paul! Nyugalom! -megcsókoltam és ahogy észre vettem, sikerült lenyugtatni. Kezei derekamra csúsztak és szorosan magához ölelt.
-Ha mégegyszer a közeledbe megy nem állok jót magamért! -suttogta ajkaimra, amire csak bólintani tudtam, és ismét ajkaimra tapadt.
-Szeretlek! Ne csinálj hülyeséget! Kérlek! -könyörögtem, amire csak bólintott.
-Köszönöm! -majd ajkaira tapadtam. Szorosan magához ölelt. Egyre hevesebben ízlelgette ajkaim, majd lejebb vándorol nyakamra. Halk nyögés szakadt fel torkomból, majd Paul ismét ajkaimra tapadt.
-Szeretlek! -suttogtam, majd kicsit eltávolodtam tőle.
-Csinálok vacsorát! -mosolyogtam rá, majd egy gyors csók után mentem elővenni a serpenyőt és néhány tojást.

Jó sok rántottát csináltam, miközben Paul elment letusolni. Ahogy le lépett az utolsó lépcső fokról kezem a kés alá csúszott, majd hallani lehetett szisszenésem.
-Ha késsel babrálsz ne máshova figyelj! -mosolygott rám, majd kezem a hideg víz alá csúsztatta és rá tekert egy szalvétát.
-Rendben! -mosolyogtam rá, majd megcsókolt.
-Egyél én addig megyek le tusolok! -bólintott, majd őt kikerülve mentem a fürdőbe.

Amint kiléptem a fürdőből meg csapott a kellemes hideg levegő. Mikor le értem Paul éppen valamit vágott és az ő keze is a kés alá csúszott én pedig oda sétáltam mellé.
-Ha késsel babrálsz ne máshova figyelj! -ismételtem nem rég el hangzott szavait.
-Rendben! -mosolygott rám, majd hirtelen hevesen csókolt.
-Mit művelsz? -kérdeztem mosolyogva miközben fenekem alá nyúlva megemelt.
-Akarlak! -lehelte ajkaimra, majd elindult velem fel az emeltre.
-Paul! -elszakadt ajkaimtól és rám emelte tekintetét.
-Igen? -kérdezte halványan mosolyogva.
-Nem lehet! Holnap iskola! -mondtam levegő után kapkodva.
-Kérlek! -nézett rám könyörgőn. Nem tudtam nemet mondani csokoládé barna szemeinek.
-Rendben! -mentem bele, majd ismét ajkaimra tapadt. Finoman le rakott az ágyra és fölém gördült. Oldalam simogatta, míg meg nem találta pólóm bejáratát és a földön landolt. Én nadrágja csatjával kezdtem el bajlódni, majd csak az igen szűkössé vált alsó nadrág maradt.

Reggel Paul szorosan ölelt magához. Amint ránéztem az órára kimásztam karjaiból. Amikor megmozdult megdermettem.
-Hova osonsz? -kérdezte álmosan mosolyogva.
-Iskolába kell mennem! -mosolyogtam rá, de ő vissza húzott maga mellé.
-Nem mész sehova! -zárta le a témát, majd puszit nyomott arcomra.
-Oké! -mentem bele, majd szembe fordultam vele és arcát simogattam.
-Szeretlek! -mosolygott rám, majd megcsókolt.
-Én is téged! -válaszoltam, majd szorosan hozzá bújtam és elaludtam.

Amikor fel ébredtem a forró karok eltűntek mellőlem, csak a benyomódott párna és az összegyűrt takarón látszott hogy Paul mellettem aludt. Amikor végre rávettem magam hogy felkeljek átmentem a fürdőbe letusolni.

Amikor kiszálltam a tus alól magam köré tekertem a törölközőt amit jól tettem mivel hirtelen Paul lépett be az ajtón. Mindketten meglepetten néztünk egymásra.
-Szia... -köszönt mosolyogva.
-Szia... -mosolyogtam vissza rá.
-Azt hiszem most jobb... Ha kimegyek! -mosolygott rám zavartan, majd bólintottam ő pedig már ott sem volt. Amint felöltöztem és kiléptem a fürdőből lementem. A konyhában Paul ült és kávézott.
-Meglepődtél? -kérdeztem, miközben nevetésemet próbáltam vissza fojtani.
-Kicsit! -vallotta be mosolyogva. Megcsörrent a telefonom.
-Igen? Szia nagyi!
-Szia Kate! Minden rendben?
-Persze! Miért ne lenne?
-Figyelj rám jól! Mond meg Paulnak hogy nagyon figyeljen oda rád! Egy vámpír rád vadászik!
-Te honnan.....?
-Most ez nem számít! Vigyázzatok magatokra.
-Nagyi! Nagyi!
Lerakta, majd Paul lépett mellém.
-Minden rendben? -kérdezte aggódva.
-Nem! Nagyi azt mondta figyelj oda rám mert egy vámpír rám vadászik, és lerakta! Paul meg kell néznünk! -kértem kétségbe esetten, majd sietősen vettem fel kabátom és cipőm.
-Rendben! -válaszolta Paul, majd ő is cipő és kabátot húzott.

Sietős léptekkel mentem nagymamám házának tornácára.
-Nagyi! -nyitottam be kétségbe esetten.
-Nagyi! -szólaltam meg újra, de ő sehol sem volt.
-Kate! -szólt a konyhából Paul.

Kedves Kate!
Tuttam hogy ide jössz hívásom után. Itt hagytam a házat és elköltöztem. Nem mondhatom el hova mentem mert akkor még nagyobb veszélybe kerülnél mint amibe most vagy! Nem kell félned! Paul vigyáz rád, és miattam se aggódj megleszek!
Puszi Grace nagyi!

Elment. Anélkük hogy bármilyen magyarázatot kaptam volna kérdéseimre.
-Na? -kérdezte aggódva Paul.
-Elment! A telefonba azt mondta hogy egy vámpír vadászik rám! -mondtam, aggódva.
-Vigyázok rád! -mondta teljesen komolyan.
-Gyere! Átváltozok te pedig felülsz a hátamra! Oké? -bólintottam, majd követtem őt ki a házból.

Ahogy velem a hátán futott, zajokat hallottam, majd Sam szegődött mellénk.

(Paul szemszöge)

Hirtelen Sam szegődött mellénk.
-Paul minden rendben? -kérdezte aggódva.
-El kell vinnen Katet! Egy vámpír vadászik rá! -hadartam el mindent egyszuszra, közben pedig tovább futottam.
-Ne vidd el! Majd mi vigyázunk rátok! -igérte amire igent mondtam és Samék felé vettük az irányt. A háznál lenyomatom leszállt a hátamról én pedig bekocogtam a páfrányosok közé.

(Kate(lin) szemszöge)

Samnél ért véget utunk. Pár percel később Paul is bejött a házba.
-Na! Mondjátok el mi történt! -mondta Sam majd megszólaltam.
-A nagymamám felhívott hogy egy vámpír vadászik rám! Meg akartam nézni mi van vele, de mire oda értünk nagyi elment. -majd kezébe adtam a levelet.